Economic subjects | General economics » A makrogazdaság egyszerű modellje

III. A MAKROGAZDASÁG EGYSZERŰ MODELLJE 1. Instabilitás a makrogazdaságban Ha áttekintjük az emberiség gazdaságtörténetét, elsőként a hatalmas fejlődés tűnik szembe. A XXI század eleje az információs társadalom, a tudásalapú társadalom kibontakozásának időszaka A fejlődésnek azonban van egy árnyoldala is. Nevezetesen, hogy a gazdaság fejlődése nem egyenletes, hanem ciklikus jellegű. Ezt a ciklikusságot jellemzi az output, a foglalkoztatottság, a jövedelem és az árszínvonal hullámzása A prosperitás időszakában az output és a foglalkoztatottság közel van a gazdaság teljesítőképességének (kapacitásának) szintjéhez. Itt van a ciklus csúcspontja Mind a fogyasztási, mind a beruházási kiadások magasak. A kereslet magas, az árak dinamikusan nőnek, a munkanélküliségi ráta alacsony Az összehúzódás időszakában az output, a foglalkoztatottság és a kereslet csökken, kisebb a nyomás az árak emelkedésére. Ez a

recesszió időszaka, amikor a tényleges GDP a potenciális GDP szintje alá süllyed. Az üzleti ciklusra, annak okaira kielégítő magyarázatot adni eddig nem sikerült. A klasszikus közgazdászok külső tényezőkkel, pl a háborúval magyarázták Ugyanis tapasztalni lehetett, hogy a háborúk időszakában a gazdaságot a prosperitás, fellendülés, a háború befejeződése után pedig a recesszió, a visszaesés jellemezte. Ebbe a sorba csak a II Világháború nem illeszkedett, mivel a háború befejeződése után, egészen a 70-es évek elejéig kisebb termelés-visszaesésektől eltekintve a dinamikus gazdasági növekedés volt jellemző. Ezt pl Jánossy Ferenc neves magyar közgazdász több tényező mellett a II Világháború utáni helyreállítási periódusokkal magyarázza 1 Voltak olyan magyarázatok is, amelyek a csillagok állásával, illetve a napfolt-tevékenységgel hozták összefüggésbe a ciklus alakulását, amelyek tényleg abszolút külső

tényezők. A külső tényezők, mint a háborúk hatása mellett fontosak a gazdaságon belüli tényezők is. Lehet, hogy az eredeti lökést egy külső tényező, pl. háború adja az üzleti ciklusnak, de a belső tényezők előre hajthatják és fenntarthatják a ciklust, ha egyszer már elindult és intenzifikálhatják a hatását. Az üzleti ciklus folyamatában a gazdaság különböző szegmensei nem egyformán viselkednek. Például a nem tartós javak viselkedése a prosperitás és a recesszió időszakában is hasonló. A nem tartós javak termelése egészen stabil marad, mivel ezen termékek iránti kereslet viszonylag állandó A családok többsége rossz időkben sem halasztja el, vagy nem csökkenti jelentősen az élelmiszerek és ruházati cikkek vásárlást, és nem rohannak több zöldborsót és nyakkendőt vásárolni a gazdaság prosperitásának időszakában sem. A tartós fogyasztási cikket gyártó iparágaknál azonban más a helyzet. A kereslet

ezek iránt nagymértékben ingadozhat Ha nehéz idők jönnek egy öreg autó cseréje könnyen elhalasztható későbbi időszakra, hasonló a helyzet a televízióval, háztartási gépekkel is A fellendülés időszakában az eladások gyorsan nőnek, reagálva a normál keresletre plusz a recesszió alatt elhalasztott keresletre. A tartós fogyasztási cikkek olyanok a fogyasztó számára, mint a tőkejavak beruházása az üzleti vállalkozások számára. Nem meglepő, hogy a beruházási kiadások a legfürgébb komponensei a GDP-nek az üzleti ciklus felfelé ívelő vagy hanyatló szakaszában egyaránt, mivel talán a legközvetlenebbül hatnak az üzleti ciklus alatti fluktuációra. Ezt statisztikai adatok is alátámasztják A gazdaság fluktuációjának fontos jellemző vonása a kumulatív (öngerjesztő) hatás, azaz ha egy tendencia egyszer elindul, nagy valószínűséggel folytatódik, amelynek eredményeként a gazdasági tevékenység az extrémitások

irányában mozog. Egy kis kezdeti visszaesés hólabdaszerűen recesszióba csap át, vagy egy kis kezdeti megélénkülés egy olyan mértékű kereslet-növekedést eredményez, amelyet a gazdaság nem tud kielégíteni. A recesszió alatt pl az összkiadások kismértékű csökkenése a tartós fogyasztási cikkeket előállító iparágak jelentős visszaeséséhez és a beruházási kiadások nagymértékű visszafogásához vezethet. Amint a tartós fogyasztási cikkeket és tőkejavakat előállító iparágak visszaesnek ez azonnal a munkanélküliség növekedéséhez, a jövedelmek csökkenéséhez vezet, ami a fogyasztási kiadások csökkenését eredményezi. Az expanziós időszakban fordított a helyzet Az összkiadások kismértékű növekedése a tartós fogyasztási javakra és beruházásokra irá- 1 Jánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966 23 nyuló

kiadások jelentős növekedését eredményezi, ami nagyobb mértékű foglalkoztatottságot, több jövedelmet és több kiadást eredményez, és hozzájárul az üzleti ciklus felfelé íveléséhez. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzleti ciklus létezése egy piacgazdaságban elkerülhetetlennek tűnik. A makroökonómia ma is komoly erőfeszítéseket tesz az üzleti ciklus mozgatórugóinak megértésére és komoly kihatásainak enyhítésére Ezt a célt szolgálják a makroökonómiai modellek is, amelyek a gazdasági folyamatok mozgatórugóit elemzik. A későbbiek során még részletesen foglakozunk az üzleti ciklus különböző oldalaival, pl. a munkanélküliséggel, az inflációval 2. A klasszikus modell A klasszikus modell szisztematikus és precíz kísérlet arra, hogy megmagyarázzák olyan gazdasági aggregátumok meghatározó tényezőit, mint az árszínvonal, az output, a jövedelem, a foglalkoztatottság, a fogyasztás, a megtakarítás,

és a beruházás nemzeti színvonala. Azt is megkísérelték kimutatni, hogy ezek kölcsönös kapcsolatban vannak, és a pénz hol és hogyan kapcsolja össze azokat. A klasszikus és a neoklasszikus közgazdaságtan az 1770-es évektől az 1930-as évekig terjedő időszakot öleli fel, hozzávetőlegesen két szakaszra bontható. Az első szakaszt olyan kiemelkedő közgazdászok művei fémjelzik, mint Adam Smith (1723-1790), David Hume (1711-1776), David Ricardo (1792 – 1823), John Stuart Mill (1806 – 1873) és Thomas Malthus (1766-1834). Az említett közgazdászok és sok kortársuk kemény harcot indítottak a merkantilizmus és gazdasági doktrínái ellen, amelyek az alábbiak voltak:  a nemzetek gazdagságát és erejét a nemesfémek (arany, ezüst) és a pénz készlete határozza meg;  a nemzetek gazdagságát az állam irányításával lehet és kell növelni. A klasszikus közgazdászok többsége befolyását a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer

támogatására használta fel. A kormányzat helyett a szabad piacot támogatták Ha az emberek számára megengedik, hogy szabadon hajszolják gazdasági önérdekeiket, az államnak csak fenn kell tartani a kompetitív gazdaságot, és gondoskodnia kell a belső és külső biztonságról. E közgazdászok nemcsak a hazai szabad piac mellett érveltek, hanem erőteljesen és hatékonyan felléptek a nemzetközi kereskedelmet korlátozó törvények ellen A klasszikus közgazdaságtan második szakasza 1870 körül kezdődik és a neoklasszikus közgazdászok műveit foglalja magába. A neoklasszikusok klasszikus elődeiktől többek között abban különböznek, hogy bevezetik a matematikai megközelítést, amely lehetővé teszi számukra a korábbi közgazdászok modelleinek finomítását. Ők szintén az általános egyensúly elemzéssel kezdenek, amely az összes piacot egyszerre vizsgálja és közgazdasági eszköztáruk finomítását a határelemzés jelenti Közöttük

említhető W Stanly Jevons (1835 –1882) Carl Menger (1840 – 1921), Leon Walras (1834 – 1910), Alfred Marschall (1842 – 1924), A.C Pigou (1877 – 1959) és még sokan mások A klasszikus és neoklasszikus közgazdászok saját koruk briliáns egyéniségei voltak. Hatásuk az eszmékre és az intellektuális vitákra, befolyásuk a gazdaságpolitikára igen jelentős volt Annak ellenére, hogy a klasszikus közgazdaságtan, mint említettük két részre, klasszikus és neoklasszikus szakaszra bontható, Keynes nyomán a továbbiakban mi is csak a klasszikus modellre utalunk. A klasszikus modell alapvető konklúzióját általában Say törvényére való utalással összegzik. Jan Baptist Say (1767–1832) a klasszikus gondolkodás francia népszerűsítője volt és hallhatatlanná tette nevét azzal a megállapításával, hogy: A kínálat megteremti saját keresletét. Ez egy figyelemfelkeltő kijelentés, de mit jelent? A Say törvény szerint egyes speciális javak

termelési folyamatát (kínálatát) a saját fogyasztáson túl az igazolja, hogy más javakat kívánnak vele megszerezni 24 Eredeti megfogalmazásban a Say törvény vagy Say dogma a következőképpen hangzik: „Érdemes rámutatnunk arra, hogy amint sor kerül egy jószág előállítására, attól a pillanattól kezdve piacot kínál más termékeknek is saját teljes értékének erejéig. Amint a termelő befejezte termékén az utolsó műveletét, igencsak törekedik arra, hogy azonmód eladja, nehogy kezeiben csökkenjen annak értéke Nem kisebb hévvel próbálkozik ezután felhasználni az így nyert pénzösszeget, hiszen a pénz értéke szintén romlandó. A pénztől való megszabadulás egyetlen módja azonban az, ha másik terméket vásárolunk. Így tehát valamely termék előállításának puszta ténye közvetlenül szabad teret nyit más termékek számára.” 2 Itt kell említést tennünk az ún. Walras törvényről is 3 L Walras a lausannei

iskola megalapítója A határhaszon elvre általános egyensúlyi modellt épített. Ennek a modellnek az egyik sajátossága a Walras törvény. Az elnevezés Oskar Langetől származik, hasonlít a Say törvényhez Mindkettő feltevése szerint aki elad,más árut akar vásárolni, az áruk összkereslete szükségszerűen megegyezik összkínálatával. Csak egyes áruk kereslete lehet elégtelen, aminek oka, hogy más áruk kereslete túl nagy. A Walras-i modellből hiányzik a pénz, az elszámolási egység szerepét az általa numeraire-nek nevezett fogyasztási jószág tölti be, amely megjelenik mind az áruk keresleti, mind kínálati oldalán. Ha a numeraireként szereplő áru kereslete túl nagy, akkor csereértéke a többi áruhoz képest megnőne. Termelését növelnék, vagy a numeriare tulajdonosai a visszatartott numeraire-k egy részét piacra dobnák más jószágok vételére, azok kereslete megnőne, s megvalósulna az egyensúly minden piacon. Mindenképpen

említést kell tennünk Knut Wicksell svéd közgazdászról, akit a modern pénzügyi elemzés megteremtőjének tekintenek. Wicksellnél a monetáris egyensúly felbomlása vált ki konjunktúraciklusokat A halmozódás-mentes társadalmi termelést két részre osztja: fogyasztási javak és beruházási javak termelésére. A termelés során keletkezett jövedelmeiket viszont tulajdonosaik részben fogyasztási javak vásárlására fordítják, részben megtakarítják. A megtakarítások teszik lehetővé a tőkeképződést A vállalkozók akkor veszik igénybe a bankoknál elhelyezett megtakarításokat, ha a tőke várható hozama nagyobb, mint a piaci kamatláb. A pénzügyi egyensúly, a hitelkereslet és kínálat egyensúlyának megvalósulását Wicksell abban az esetben, ha a bankok megelégszenek a hitelközvetítő szerepével, és csak a megtakarított összegek nagyságában kínálják a hitelt, a következőképpen magyarázza: Tételezzük fel, hogy a piaci

kamatlábhoz képest megnő a tőke várható hozama. Ennek következtében nőni fog a kölcsöntőke kamata. A fogyasztók erre megnövelik megtakarításaikat, a vállalkozások kicsit csökkentik beruházásaikat, a kölcsöntőke piacán egy kicsit magasabb kamatláb mellett ismét bekövetkezik az egyensúly. 4 Ily módon a kamatláb mozgása az, ami megvalósítja a megtakarítás, a beruházás, a hitelkínálat és a hitelkereslet egyensúlyát Az így létrejött monetáris egyensúly három tulajdonságát emeli ki Wicksell. 1. A monetáris egyensúlyban a piaci kamatláb megfelel az újonnan létrehozott tőkék várható határtermelékenységének. Ezt a kamatlábat természetes vagy normál kamatlábnak nevezi Ez kapcsolja össze Wicksellnél a reálszférát a pénzügyi szférával. A természetes kamatláb egy reálnagyság, amelyet a tőke határtermelékenysége határoz meg, és a hitelpiacon a piaci kamatláb ezzel a természetes kamatlábbal igyekszik

kiegyenlítődni 2. A természetes kamatlábnál a kölcsöntőke iránti kereslet megfelel a kölcsöntőke kínálatának, a beruházás és a megtakarítás egyensúlyban vannak. 3. A pénzügyi egyensúlynál a pénz semleges a gazdasági folyamatok alakulását illetően, azaz, ha a bankok csak a megtakarítás keretein belül bocsátanak ki hitelt, a kamatmechanizmus létrehozza a pénzügyi egyensúlyt. Így az áruk összkereslete nem térhet el az áruk összkínálatától, hiszen a bankok csak annyi vásárlóerőt bocsátanak forgalomba, amennyit a megtakarítások onnan elvontak, így a pénzoldal nem hat az árszintre úgy, hogy a munkabérek és az áruk ára változatlanok maradnak. 2 J.B Say: Traité dEconomie Politique London, 1821 167 old In: Dr Vígh László: A prekeynesiánus ortodoxia Kézirat, 3-4 oldal 3 L. Walras: Elements deconomie politique pure, Lausanne, Paris, 1910 Idézi Mátyás Antal: A modern közgazdaságtan története Aula Kiadó, 1993. 43-44

oldal 4 K. Wicksell: Vorlesungen über Nationalökonomie II Jena 1923 220 Idézi: Mátyás Antal: A modern közgazdaságtan története Aula Kiadó 1993, 42., 43, 44 oldal 25 Wicksell rámutat arra, hogy ha a vállalkozók többet akarnak beruházni, mint amennyit a társadalom meg akar takarítani, és a bankok megkapják az ehhez szükséges hitelt, az áruk összkereslete felül fogja múlni az összkínálatát. Azt is látja, hogy a modern bankrendszer hitelnyújtási képességét nem korlátozzák a megtakarítások Igen nagy hiteligényeket tudnak kielégíteni igen minimális kamatláb mellett De mi történik akkor, ha megbomlik a pénzügyi egyensúly? A megbomlást Wicksell feltételezése szerint külső tényezők, vagy körülmények idézik elő. Ilyen tényezőként említi a technikai haladást, ami megnöveli a tőke határtermelékenységét, és ezzel a természetes kamatlábat a piaci kamatláb fölé emeli Ez a vállalkozókat a beruházások növelésére

ösztönzi, és ezáltal nő a hitel iránti kereslet. Ugyanakkor a megtakarítás nem nőtt, mert a piaci kamatláb, ami a megtakarítást serkenti, nem változott. A beruházási szándék a két kamatláb eltérése következtében meghaladja a megtakarítási szándékot, a hitelkereslet a hitelkínálatot A modern bankrendszer azonban rugalmas hitelkínálattal rendelkezik, és a természetesnél alacsonyabb kamatláb mellett is ki tudja elégíteni a megnövekedett hiteligényeket. Ezáltal akadályozza, hogy a kamatmechanizmus helyreállítsa a megbomlott pénzügyi egyensúlyt, a két kamatláb között tartós eltérés mutatkozik, a beruházás tartósan meghaladja a megtakarítást, az összkereslet ezáltal az összkínálat fölé emelkedik. Wicksell szerint mivel fölös termelési tényezők nincsenek, a vállalkozók a fogyasztási javak termeléséből igyekeznek a megtakarítást meghaladó beruházást megszerezni nagyobb jövedelmet ígérve. Ezzel a

pénzjövedelmek nőnek, megváltozik a termelés szerkezete. Megnő a termelési eszközök termelése, nő ezen a területen a foglalkoztatottak száma és jövedelme. Ezzel szemben csökken a fogyasztási cikkek termelésében működő termelési tényezők mennyisége, csökken a fogyasztási javak termelése. A fogyasztási javak kereslete felülmúlja a fogyasztási javak kínálatát, és a fogyasztási javak árszínvonala emelkedik. Az árszínvonal növekedése optimista várakozásokat vált ki a vállalkozóknál, a profitkilátások egyre kedvezőbbé válnak, és a vállalkozók növelik beruházásaikat Tehát egy öngerjesztő kumulatív folyamat indul meg, amely mindaddig tart, amíg a természetes kamatláb meghaladja a piaci kamatlábat. Wicksell szerint a tőkejavak termelése csak a tényleges megtakarítások eredményeként nőhet Ahhoz, hogy a fogyasztási cikkek termeléséből termelési tényezők kerülhessenek át a termelési eszközök termelésébe, a

közösségnek korlátoznia kell a fogyasztását Ez úgy történhet, hogy azok a rétegek, akiknek a jövedelme nem nő, a fogyasztási cikkek árszínvonalának emelkedése miatt kénytelenek korlátozni a fogyasztásukat. Ez az ún kényszermegtakarítás Ellenkező irányban megy végbe a kumutatív folyamat, ha a természetes kamatláb a piaci kamatláb alá csökken. Wicksell végső soron a bankokat teszi felelőssé a gazdaság ciklikus mozgásáért Ha egy többé-kevésbé önellátó család növelni akarja a fogyasztását, ezt úgy teheti meg, hogy többet termel, és a többletet elcseréli más termékekre. Mindez igaznak tűnik egy egyszerű barter gazdaságban, amelyre a közvetlen termékcsere jellemző, amelyben a háztartások termelik a legtöbb terméket, amelyre szükségük van, és a többlettel kereskednek. De mi a helyzet egy olyan gazdaságban, ahol az emberek másoknak dolgoznak? Ez a szituáció teremthet-e munkanélküliséget? És az a tény, hogy a

munkavállalók pénzjövedelmet kapnak, amelynek egy részét megtakarítják, eredményezhet-e munkanélküliséget? Say mindkét kérdésre nemmel válaszol. A klasszikus modell feltételezései:  Tökéletes verseny létezik. Egyetlen vásárló vagy eladó sincs, aki befolyásolni tudná tevékenységével az árakat. A következmény, hogy minden szereplő árelfogadó Egy másik és látszólag paradox következmény, hogy az árak, a kamatlábak, a bérek a kereslet-kínálat bármely színvonalán szabadon mozognak.  A gazdálkodó egyéneket az önérdek motiválja. Az ebből adódó másik feltételezés, hogy az üzleti vállalakozások a profitjuk maximalizálására, a háztartások (fogyasztók és dolgozók) teljes gazdasági jólétük maximalizálására törekednek. (A klasszikus közgazdászok erre úgy hivatkoznak, mint hasznosságot maximalizáló magatartásra.)  A gazdasági alanyok nem szenvednek pénz-illúzióban. Azaz a vevők és az eladók a

relatív (nem abszolút) árváltozásokra reagálnak, és a reálbérekre, reálkamatlábra, nem pedig a nominál értékek változására. 26 3. Az egyszerű Keynes-i modell Lépésről-lépésre fel fogjuk építeni a makrogazdaság Keynes-i modelljét. Egy egyszerű modellel indulunk, és fokozatosan építjük fel a komplett modellt Modellünk készítésénél különböző egyszerűsítő feltételekkel élünk Először is a három piaci aréna közül csak egyet vizsgálunk: a termékek és szolgáltatások piacát. A pénzpiacot és munkapiacot nem azért mellőzzük, mert nem tartjuk azokat fontosnak Ezeket csak később kapcsoljuk be elemzésünkbe, amikor az egypiacos modell lehetőségeit kimerítettük. Második egyszerűsítő feltevésünk, hogy egyelőre csak belső piacon vizsgálódunk és eltekintünk a külgazdaságtól Harmadik feltételezésünk, hogy egyelőre a kormányzatot, mint gazdasági szereplőt nem kapcsoljuk be elemzésünkbe, és azt

feltételezzük, hogy egyenlőre csak két szereplő van a porondon, a háztartások és a vállalatok Végül, de nem utolsó sorban az árakat is figyelmen kívül hagyjuk. Figyelmünket a reálkibocsátás és a reáljövedelem alapvető meghatározóira koncentráljuk Tehát az összes változót reál értelemben használjuk A makrogazdaság modelljének felépítését tehát egy részleges, nagyon egyszerű modellel kezdjük, majd fokozatosan komplexebbé tesszük. Ebben az egyszerű modellben fogjuk meghatározni az aggregált kibocsátás (jövedelem) egyensúlyi színvonalát 3.1 Aggregált kibocsátás és jövedelem (Y) A termékpiac egyszerű modellje Kezdjük a termeléssel! A vállalatok minden időszakban termékek és szolgáltatások bizonyos aggregált (összesített) mennyiségét állítják elő, amit aggregált kibocsátásnak, outputnak (Y) nevezünk. Az előző fejezetben foglalkoztunk a reál GDP fogalmával, amellyel a nemzetgazdaság teljesítményét

mérjük. Ez magában foglalja fogyasztási cikkek és szolgáltatások, valamint beruházási javak előállítását. Megismerkedtünk azzal is, hogy a GDP számbavétele a termelési oldal mellett megközelíthető a jövedelem és a kiadási (felhasználási) oldalról is Ez azért van így, mert minden 1 Ft kiadást valaki jövedelemként kap Ezért a GDP-hez eljuthatunk úgy is, hogy a termelési tényezők jövedelmeit, béreket, profitokat, kamatokat, járadékokat összeadjuk, vagy úgy, hogy a végtermékek vásárlására fordított kiadásokat összesítjük. Ezért modellünkben az Y változó mind az aggregált outputot, mind az aggregált jövedelmet jelenti Ugyanis két különböző nézőpontból, de ugyanarról a dologról van szó. Az aggregált output: egy adott időszak alatt az összes termelési tényező által termelt (vagy kínált) termékek és szolgáltatások mennyisége. Aggregált jövedelem: a termelési tényezők által egy adott időszakban kapott

jövedelmek összessége. Az aggregált output/jövedelem: egy komplex fogalom, amely arra emlékeztet, hogy egzakt egyenlőség van az aggregált output és az aggregált jövedelem között. Amikor az output nő, pótlólagos jövedelmeket generál. Több munkást lehet alkalmazni, a meglévő munkások több órát dolgozhatnak, ezért több jövedelmet kapnak, a tulajdonosok több profitra tesznek szert Ellenkező esetben, ha az output csökken, a jövedelmek is csökkennek, a munkásokat elbocsátják, csökken a tulajdonosok profitja. Tehát minden időszakban egzakt egyenlőség van az aggregált output és az aggregált jövedelem között. Meg kell jegyezni, hogy az aggregált output úgy is felfogható, mint a kínálat aggregált mennyisége. 3.2 Az aggregált kiadás (C+I) Az aggregált kiadás a gazdaságban újonnan termelt termékek és szolgáltatások vásárlására fordított kiadás. A háztartások és a kormányzat termékeket és szolgáltatásokat vásárolnak

a vállalatoktól, a vállalatok szintén vásárolnak egymástól beruházási javakat Egyszerű modellünkben, amely a kormányzattal még nem számol, a kiadások két komponense a háztartások fogyasztása (C), és a vállalatok beruházása (I). Az aggregált kiadás e két komponens összege: 27 AE ≡ C + I ahol AE az aggregált kiadásokat (aggregated expenditures), C a háztartások fogyasztási kiadásait (consumption), I pedig a vállalatok beruházási kiadásait (investment) jelenti. Ahhoz, hogy fel tudjuk építeni a makrogazdaság modelljét, tudnunk kell, hogy az aktorok, a gazdaság szereplői hogyan viselkednek. Ennek érdekében fel kell tennünk egy kérdést: Mi határozza meg, hogy a háztartások mennyit kívánnak fogyasztásra, és a vállalatok mennyit kívánnak beruházásra fordítani? 3.3 Aggregált fogyasztás (C) A fogyasztási függvény A háztartások minden időben egy adott összegű jövedelmet kapnak, amit Y-nal jelölünk. A háztartások

ezzel a jövedelemmel két dolgot és csak két dolgot tehetnek: termékeket és szolgáltatásokat vásárolnak érte, azaz elfogyasztják vagy megtakarítják. A jövedelem bármilyen hányadát, amelyet a háztartások nem fogyasztanak el egy adott időszakban, megtakarításnak nevezzük A megtakarításnak különböző motivációs tényezői lehetnek. Egyes háztartások hosszú távra takarékoskodnak, mert lakást akarnak vásárolni vagy építeni. Más háztartások egy közeljövőben esedékes nagy kiadásra, pl autóvásárlásra tesznek félre Megint mások egy Kréta szigeti nyaralásra gyűjtik a pénzüket. Bennünket most egy adott időszak összes megtakarítása érdekel, függetlenül a megtakarítás okaitól illetve motivációs tényezőitől A megtakarítást S-sel jelöljük (saving) A háztartások összes megtakarítása úgy határozható meg, mint a jövedelem mínusz a fogyasztás: S≡Y–C Hangsúlyoznunk kell, hogy itt nem a felhalmozott

megtakarításokról van szó, amelyet a háztartások hosszú időn át gyűjtöttek össze. Megtakarítás alatt itt azt az összeget értjük, amelyet egy adott időszak – egy hét, egy hónap stb. – jövedelméből nem költenek el fogyasztási cikkek és szolgáltatások vásárlására Ez vagy hozzáadódik a felhalmozott megtakarításhoz, vagy levonást jelent abból, ha a megtakarítás negatív, vagyis túlköltés van az adott időszakban. Tehát a megtakarítás egy folyamat (flow) mutató, míg a felhalmozott megtakarítás egy állomány (stock) mutató Most lépjünk tovább és nézzük meg, hogyan döntik el a háztartások, hogy mennyit költenek fogyasztásra? A mikroökonómiában részletesen foglalkoztunk a fogyasztói döntésekkel, de most az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a fogyasztás a jövedelmektől függ. Tapasztalati úton is könnyen belátható, hogy akinek magasabb a jövedelme, annak általában nagyobb a fogyasztása. A

jövedelem és a fogyasztás közötti kapcsolatot: fogyasztási függvénynek nevezzük. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a fogyasztás és a jövedelem közötti kapcsolat, vagyis a fogyasztási függvény lineáris! Azaz, ha a koordináta rendszerben felrajzoljuk a fogyasztás pontjait a jövedelem függvényében, azok egy egyenes mentén helyezkednek el. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a valóságban is így van. Ugyanis ha valós modellt akarunk felépíteni, akkor a fogyasztás és jövedelem konkrét, valós adatait vesszük alapul, és ehhez illesztünk egy függvényt Feltételezve, hogy a fogyasztási függvény grafikus képe egy egyenes, vagyis függvényünk lineáris, akkor az alábbiak szerint írhatjuk fel: C = a + bY, ahol a > 0 és 0 < b < 1 A fogyasztási függvénnyel elhagyjuk az azonosságok birodalmát, és viselkedési egyenlőségről beszélünk. Más szóval feltételezzük, hogy ez az egyenlőség leírja, hogy adott

aggregált jövedelem-szint mellett a háztartások összességében mennyit kívánnak fogyasztani. 28 3.1 ábra Egy lineáris fogyasztási függvény A lineáris egyenlet paraméterei, a tengelymetszet és a derivált vagy differenciál hányados. Ezek nemcsak geometriai fogalmak, hanem közgazdasági tartalommal is bírnak Az „a” paraméter az általunk vizsgált egyenletben arról tájékoztat bennünket, hogy mennyi lesz a fogyasztás, ha a jövedelem nulla. Ugyanis a háztartások akkor is fogyasztanak, ha a jövedelmük nulla. Ez abból is következik, hogy az „a” paraméter egy pozitív szám. Ha nem fogyasztanának, akkor elpusztulnának Más kérdés, hogy miből finanszírozzák ezt a fogyasztást. Levonást jelenthet a felhalmozott megtakarításukból, hitelt vehetnek fel, szociális segélyben részesülhetnek stb. A nulla jövedelem melletti fogyasztást autonóm fogyasztásnak is nevezik Fogyasztási függvényünk deriváltja a „b” arra a kérdésre

ad választ, hogy mennyivel változik a fogyasztás, ha a jövedelem egy egységgel változik? Ha pl. a jövedelem duplájára nő vajon a fogyasztás is megduplázódik, vagy ettől eltérően alakul? Tételezzük fel, hogy a függvény deriváltja a „b” = 0,75, akkor ez azt jelenti, hogy 1 Ft jövedelemnövekedés 0,75 Ft fogyasztásnövekedést fog előidézni. Ezt a közgazdaságtan fogyasztási határhajlandóságnak nevezi A fogyasztási határhajlandóság (MPC – Marginal Propensity to Consume) úgy határozható meg, mint a fogyasztásra fordított jövedelemhányad változása. Ebben a függvényben az MPC = b-vel. Vagyis a fogyasztási határhajlandóság jelen esetben azt jelenti, hogy a jövedelemnövekmény háromnegyed része fordítódik a fogyasztásnövelésére: ΔC MPC = ΔY Mivel modellünkben a jövedelmet csak fogyasztásra és megtakarításra lehet fordítani, ha 1 Ft jövedelemnövekményből 0,75 Ft fogyasztásra fordítódik, a maradék 0,25 Ft-ot

megtakarítják. Ez természetesen fordítva is igaz. Ha a jövedelem 1Ft-tal csökken, ez 0,75 Ft-tal csökkenti a fogyasztást és 0,25 Ft-tal a megtakarítást A megtakarítási határhajlandóság a jövedelemnövekmény azon hányada, amelyet megtakarításra fordítanak, amellyel a megtakarítás növekszik. Mivel amit nem költenek el fogyasztásra, azt megtakarítják, ezért: MPC + MPS ≡ 1 A mikroökonómia keretében az egyedi háztartások viselkedését vizsgáltuk, most egy olyan modellt építünk fel, amely az aggregált fogyasztás viselkedését magyarázza. A reprezentatív megközelítés módszerével élve feltételezzük, hogy a háztartási szektor modellezhető úgy, mint egyetlen reprezentatív háztartás. Elsősorban azt fogjuk feltételezni, hogy a háztartások összes fogyasztása – a háztartások összes jövedelmétől – az aggregált jövedelemtől függ. 29 Ezek után az egyes változókat úgy kezeljük, hogy azok az egész gazdaságra

vonatkoznak. Például az MPC – a fogyasztási határhajlandóság, a nemzeti jövedelem (aggregált jövedelem) azon hányada, amit az adott országban összesen a fogyasztás növelésére fordítanak. A számpélda, amit a szemléltetésre felhasználunk az alábbi speciális fogyasztási függvényen alapul: C = 100 + 0,75Y A 3.1 táblázatban szereplő adatok ebből az egyszerű fogyasztási függvényből származnak 3.1 táblázat: Fogyasztási adatok a C = 100 + 0,75Y fogyasztási függvényből levezetve Aggregált jövedelem (Y) milliárd Ft Aggregált fogyasztás (C), milliárd Ft 0 100 80 160 100 175 200 250 400 400 600 550 800 700 1000 850 A 3.1 táblázat adatai alapján készült a 32 ábra 3.2 ábra Egy aggregált fogyasztási függvény Nulla jövedelemnél a fogyasztás 100 milliárd Ft. Ha a jövedelem növekszik a fogyasztás is nő A fogyasztási függvény deriváltja: ΔC = 0,75 ΔY Mivel tudjuk, hogy az Y = C + S és tudjuk, hogy egy adott

jövedelemszínt, mekkora fogyasztást eredményez, azt is tudni fogjuk, hogy mennyi lesz a megtakarítás. A megtakarítás ugyanis az, amit nem fogyasztanak el Így a 31 táblázatból könnyen levezethetők a 32 táblázat adatai, amelyek a megtakarítást mutatják. 30 3.2 táblázat A megtakarítási adatok levezetése a fogyasztási adatokból Aggregált jövedelem (Mrd. Ft) Y–C=S Aggregált fogyasztás (Mrd. Ft) Aggregált megtakarítás (Mrd. Ft) 0 100 - 100 80 160 - 80 100 175 - 75 200 250 - 50 400 400 0 600 550 50 800 700 100 1 000 850 150 A táblázat adataiból látható, hogy 200 milliárd Ft-os jövedelemszintnél a fogyasztás 250 milliárd Ft, a megtakarítás –50 milliárd Ft. 400 milliárd Ft-os jövedelemszintnél a fogyasztás is éppen 400 milliárd Ft, a megtakarítás nulla. 800 Mrd Ft-os jövedelemszintnél a megtakarítás már pozitív, 100 Mrd Ft A 32 táblázat adatai alapján rajzoltuk meg a megtakarítási függvény

grafikus képét (33 ábra) 3.3 ábra A megtakarítási függvény A megtakarítási függvényt a 3.2 ábrán látható fogyasztási függvényből vezettük le A 32 ábrára berajzolt 45o-os egyenes lehetőséget ad a megtakarítás interpretálására Ugyanis ahol a fogyasztási függvény a 45o-os egyenes fölött van a fogyasztás meghaladja a jövedelmet. Ahol a fogyasztási függvény a 45o-os egyenes alatt van a fogyasztás kisebb, mint a jövedelem, a megtakarítás pedig pozitív Meg kell jegyezni, hogy a megtakarítási függvény deriváltja: ΔS ΔY ami nem más, mint a megtakarítási határhajlandóság (MPS). Mint látható, a fogyasztási és megtakarítási függvény egymás tükörképei. Nincs olyan információ az egyiknél, ami ne jelenne meg a másiknál Ezek a függvények megmutatják, hogy a háztartások hogyan osztják meg jövedelmüket fogyasztásra és megtakarításra. Más szavakkal megtestesítik az aggregált háztartási magatartást A jövedelmen

kívül természetesen még sok más tényező is befolyásolja, hogy a gazdaság mint egész mennyi fogyasztást kíván felvállalni. Erre még a későbbiek során visszatérünk Most azonban a fogyasztási 31 magatartást illetően mondanivalónk komplett. Modellünk megmondja, hogy a jövedelem (Y) egyes értékeinél a gazdaság, mint egész mennyit akar fogyasztani (C) 3.4 A beruházások (I) Az alábbiakban a beruházási viselkedés magyarázatára koncentrálunk. Kezdjük a fogalom áttekintésével! A köznapi nyelvben a beruházás fogalmán általában azt értik, hogy mi történik a megtakarítással. Általában befektetést vagy tartós javak vásárlását értik alatta. A közgazdaságtan terminológiája szerint beruházás fogalmán az elhasznált reáltőke pótlását és a reáltőke állomány bővítését értik. Amikor a vállalatok új üzemet építenek, vagy a meglévő gépállományához hozzátesznek egy új gépet, beruháznak Amikor egy

vállalakozó asztalokat, székeket, főzéshez, sütéshez szükséges berendezéseket, felszereléseket vásárol, és éttermet nyit, beruház Mint erről korábban már szóltunk, a készletek részét képezik a tőkeállománynak Amikor egy vállalat növeli a készleteit, beruház. Például egy ruházati áruházban a meglévő tőkeállomány döntő többsége a még eladatlan ruházati cikkekből tevődik össze. A feldolgozóipari vállalatok a készletek két fajtájával rendelkeznek. Inputokkal, vagyis nyersanyagokkal, alkatrészekkel, részegységekkel, illetve késztermékekkel. Egy autógyár pl készletekkel rendelkezik szélvédő üvegekből, gyújtáskapcsolókból, ablaktörlő motorokból, hengerelt acéllemezekből, motorblokkokból, és sok ezer egyéb alkatrészből, ami mind arra vár, hogy felhasználják új autók gyártásához. Ugyanakkor az autógyár készletekkel rendelkezik új autókból is, amelyek eladásra várnak. A beruházás egy folyamat

(flow) mutató. Azt fejezi ki, ami hozzáadódik a tőkeállományhoz egy adott időszakban. Azt, hogy egy vállalat mennyit ruház be egy adott időszakban, számos tényező befolyásolja, amelyekkel a későbbiekben foglakozunk. Egyelőre modellünkben tekintsük állandónak a vállatok által egy adott időszakban tervezett beruházások összegét, más szóval kezeljük úgy, mintha ez a modellen kívül határozódna meg. Tényleges vs tervezett beruházás A vállalatok soha nem annyit ruháznak be, mint amennyit terveztek. Ennek oka, hogy nem rendelkeznek teljes ellenőrzéssel beruházási döntései felett, mivel e döntések bizonyos részeit a gazdaság más szereplői hozzák. Ez, mint modellünkben láthattuk, a fogyasztás esetében nem így van, mivel a háztartások teljes ellenőrzéssel bírnak fogyasztási döntéseik felett, így a tervezett és tényleges fogyasztás mindig megegyezik. A vállalatok eldönthetik, hogy hány új üzemet építenek fel, vagy hány

új gépet vásárolnak egy adott időszakban. Van azonban a beruházásnak egy másik tényezője, amely felett nem rendelkeznek teljes ellenőrzéssel, ezek a készletek (inventory investment) Ha pl az Opel cég elhatározza, hogy 2004-ben 1 millió személygépkocsit gyárt és értékesít, de valójában csak 800 ezer darabot tud eladni, akkor készletei 200 ezer db személygépkocsival nőnek. A készletváltozás egyenlő: termelés mínusz eladás Ugyanis afölött, hogy a háztartások 2004-ben mennyi Opel gyártmányú személygépkocsit akarnak vásárolni, a vállalat nem bír teljes ellenőrzéssel. Ha a háztartások nem vásárolnak annyit, mint amennyire a vállalatok számítanak, akkor a készletek a vállalatoknál a vártnál magasabbak lesznek. Emlékezzünk rá, hogy az aggregált kiadást (AE) úgy írtuk fel, mint ami egyenlő C + I-vel. Mivel itt I a tervezett beruházásra vonatkozik, AE szintén csak a tervezett aggregált kiadásokat jelenti. Más szavakkal

modellünkben az aggregált kiadás egyenlő a háztartások fogyasztási kiadása plusz a vállalatok tervezett beruházási kiadásai. Tehát az aggregált kiadások egyrészt a háztartások fogyasztási cikkek és szolgáltatások iránti aggregált keresletét, másrészt a vállalatok beruházási javak iránti aggregált keresletét jelenti. Mint korábban mondtuk, modellünk céljából itt a beruházás összegét úgy fogjuk fel, mint amit a vállalatok megvalósítani terveztek egy adott időszakban. Tehát az I feltételezésünk szerint állandó, a jövedelmekkel együtt nem változik A számpélda kedvéért tételezzük fel, hogy az I = 25 Mrd Ft Mint a 34 ábra mutatja, ez azt jelenti, hogy a tervezett beruházás függvényének grafikus képe az Y tengellyel párhuzamos egyenes. 32 3.4 ábra A beruházási függvény 3.5 Egyensúly a modellben A továbbiak során modellünkben az egyensúlyt fogjuk definiálni, és azt nézzük meg, hogy a gazdaság hogyan

érheti el az egyensúlyt. Az egyensúlynak a közgazdaságtanban számos definíciója van. A választás ezek közül mindig a tanulmányozandó modelltől függ Az egyedi piac mikroökonómiai modelljében az egyensúly egy olyan árnál jön létre, ahol a kereslet és a kínálat egymással megegyezik. Más szavakkal egy termék egyensúlyi ára az az ár, amelyen a termék adott mennyiségét az eladók el akarják adni, a vevők meg akarják vásárolni. Az árupiac egyszerű modelljében az egyensúlyt úgy határozzuk meg, mint azt a pontot, amelynél az aggregált kiadás egyenlő az aggregált outputtal: Y = AE vagy Y = (C + I) Modellünkben az egyensúlynak ez a definíciója csak akkor tartható fenn, ha a tényleges és a tervezett beruházások megegyeznek egymással. Azért, hogy ennek igazát belássuk, vegyük azt az esetet, hogy az Y nem egyenlő AE-vel. Először tételezzük fel, hogy Y > (C + I) Amikor az output nagyobb, mint a tervezett kiadás, akkor nem

tervezett készletberuházás van A vállalatok többet terveztek eladni, mint amit valójában el tudtak adni, és a különbség a tervezettnél nagyobb készletekben jelenik meg. A következő feltételezésünk, hogy a tervezett aggregált kibocsátás kisebb mint az aggregált kiadás: Y < (C + I) Amikor a tervezett kiadások meghaladják az outputot a vállalatok többet adnak el, mint amit terveztek vagy reméltek és így a készletberuházás kisebb a tervezettnél. A tényleges és a tervezett beruházás ismét nem egyenlő. Csak ha az output pontosan egyenlő a tervezett kiadással, akkor nem lesz nem szándékolt készlet-beruházás. Összegezve az elmondottakat: egyensúly akkor van, amikor az aggregált output és a tervezett aggregált kiadások (C+I) egyenlők, ehhez viszont az kell, hogy a tervezett és a tényleges beruházások egyenlők legyenek. A 3.3 táblázat levezeti az aggregált kiadások adatsorát és mutatja az egyensúlyi pontot számpéldánkban

Hogy megkapjuk a tervezett aggregált kiadást, a fogyasztási kiadásokhoz, mint a jövedelem által meghatározott kiadáshoz hozzá kell adni a tervezett beruházási kiadásokat minden jövedelem-szintnél Átte- 33 kintve a táblázatot csak egyetlen jövedelem-szintet találunk, ahol az aggregált output és a tervezett aggregált kiadások megegyeznek egymással: Y = 500 3.3 táblázat: A tervezett aggregált kiadások adatainak levezetése és az egyensúly megkeresése 1 Aggregált output (jövedelem) (Mrd. Ft) 2 Aggregált fogyasztás (Mrd. Ft) 3 Tervezett beruházás (Mrd. Ft) 4 Tervezett aggregált kiadás, (2+3) (Mrd. Ft) 5 Egyensúly 100 175 25 200 Nem (1<4) 200 250 25 275 Nem (1<4) 400 400 25 425 Nem (1<4) 500 475 25 500 Igen (1=4) 600 550 25 425 Nem (1>4) 800 700 25 575 Nem (1>4) 1000 850 25 875 Nem (1>4) 3.5 ábra Az egyensúlyi pont A 3.5 ábra a tervezett aggregált kiadás függvényét a 45o-os

egyenessel együtt ábrázolja A 45o-os egyenes mindazon pontokat magában foglalja, ahol a vízszintes és a függőleges tengelyek változói egyenlők, ezért lehetővé teszi számunkra a mértékek összehasonlítását a két tengely mentén. A tervezett aggregált kiadás grafikonja csak egyetlen pontban metszi a 45o-os egyenest, ahol az Y = 500 Mrd Ft Matematikai rész A kibocsátás egyensúlyi színvonalát matematikailag is meg tudjuk határozni. Már tudjuk a következőket: Y = C + I Egyensúly 34 (1) C = 100 + 0,75 Y Fogyasztási függvény (2) I = 25 Mrd. Ft Tervezett beruházás (3) A 2. és a 3 képletet behelyettesítve az 1 képletbe kapjuk , hogy: Y= 100 + 0,75Y + 25 Y-nak csak egyetlen értéke van amelynél állításunk igaz és ezt kell megkeresnünk! Y = 500 3.6 Az egyensúly beruházás/megtakarítás megközelítése Korábban már említettük, hogy az aggregált jövedelemmel két dolgot és csak két dolgot lehet csinálni: el lehet költeni

vagy megtakarítani. A definíció, amely szerint Y ≡ C + S. Az egyensúlyi feltételünk Y = C + I, de ez nem azonosság, mivel az egyensúlytalanság állapotára ez az összefüggés nem áll fenn Ha Y-t (C+S)-sel helyettesítjük, az egyensúlyi feltétel a következőképpen írható fel: C+S=C+I Mivel a C mindkét oldalról kiesik, azt kapjuk, hogy: S = I. Így csak abban az esetben lesz egyensúly, ha a beruházás egyenlő a megtakarítással. Ez intuitíve is belátható, ha két dologra felhívjuk a figyelmet: 1. az output és a jövedelem egyenlő; 2. a megtakarítás az a jövedelem, amit nem költenek el fogyasztásra A megtakarítás = a beruházással esetében állhat csak fenn az, hogy az aggregált kibocsátás = a tervezett aggregált kiadásokkal. 3.7 A készletváltozás szerepe Eddig meghatároztuk az egyensúlyt és megismertük, hogyan keressük meg különböző módszerekkel, de semmit nem mondtunk arról, hogy a vállalatok hogyan reagálnak az

egyensúlytalanságra? Vegyük azt az esetet, amikor a tervezett aggregált kiadás meghaladja az outputot. Az egyetlen módja annak, hogy a vállalatok többet adjanak el, mint amennyit megtermeltek, ha készleteik bizonyos hányadát is eladják Ekkor egy nem tervezett készletcsökkenés áll be. A vállalatok erre a készletcsökkenésre az output növelésével reagálnak De ha a vállalatok az outputot növelik, a jövedelmeknek is nőniük kell mivel az output és a jövedelem ugyanannak a dolognak, nevezetesen a GDP-nek kétféle megközelítési módja. Amint az Opel cég több autót gyárt, több munkást fog alkalmazni, vagy a meglévő munkásokat több munkaórában foglalkoztatja, amiért több bért fizet, több acélt vásárol, több gumiabroncsra lesz szüksége, több villamos energiát fog felhasználni stb. Ezért ha az Opel és beszállítói növelik a termelésüket több jövedelmet fog generálni a gazdaság egészében Ez pedig több fogyasztáshoz fog

vezetni Ez a folyamat mindaddig tart, amíg az output (jövedelem) el nem éri az 500 Mrd. Ft-os szintet Így, ha a vállalatok a nem tervezett készletcsökkenésre úgy reagálnak, hogy növelik az outputot, magasabb Y-nal (outputtal, jövedelemmel) igazodnak az egyensúlyhoz. Ezzel szemben, ha a tervezett aggregált kiadás kisebb, mint az output, egy nem tervezett készletnövekedés fog bekövetkezni. Ebben az esetben a vállalatok a nem tervezett készletnövekedésre úgy fognak reagálni, hogy csökkentik az outputot, a kibocsátást Az output csökkenésével viszont a jövedelem is csökkenni fog, ami a fogyasztás csökkenésével jár mindaddig, amíg az egyensúly helyreáll egy alacsonyabb Y (output, jövedelem) szintnél, mint korábban. Tehát a készletváltozás egy kiigazítási mechanizmus szerepét játssza az egyensúly irányába történő mozgásban. 35 3.8 A multiplikátor Most azt nézzük meg, hogy hogyan változik az output egyensúlyi színvonala, ha

a tervezett beruházás változik? Más szavakkal, ha egy hirtelen változás van a tervezett beruházásokban, hogyan fog reagálni az output, ha egyáltalán reagál? Azt nézzük meg, hogy mi történik akkor, ha az output változása nagyobb, mint a beruházás kiinduló változása. Ebben az esetben az output a tervezett beruházás növekménynek egy szorzatával változik és ezt a szorzót multiplikátornak nevezzük. Feltételezésünk az, hogy a példánkban szereplő beruházás (I) 25 milliárdról 50 milliárd Ft-ra nő Ha a gazdaság ezt megelőzően egyensúlyi állapotban volt, akkor a beruházásnak egy 25 Mrd. Ft-os növekedése kibillentette a gazdaságot ebből az egyensúlyi helyzetből és egyensúlytalanságot idézett elő azáltal, hogy a tervezett aggregált kiadás 25 Mrd. Ft-tal nagyobb, mint az aggregált output A vállalatok azonnal egy nem tervezett készletcsökkenést észlelnek, amelyre feltételezésünk szerint úgy reagálnak, hogy növelik az

outputot. Tételezzük fel, hogy a tervezett beruházások növekedése abból ered, hogy az embereket elkapta az építkezési láz. Elkezdenek családi házakat, nyaralókat építeni, és hirtelen megnő a kereslet az építőipari kapacitások iránt Ez arra készteti a kivitelező építőipart, hogy növelje kapacitását Több építőipari gépet, szállítóeszközt fognak vásárolni Megnő az építőgépgyártó vállalatok termékei iránti kereslet. Csökkennek a készletek, ami arra készteti az építőgépgyártókat, hogy növeljék az outputot. Az építőanyag gyártók is rákapcsolnak a termelésre, növelni fogják az outputot. Az épületekhez azonban épületgépészeti berendezésekre és felszerelésekre, bútorokra is szükség van. Ezek gyártói is érzékelni fogják a termékeik iránti kereslet növekedését és rákapcsolnak a termelésre, növelik az outputot Tételezzük fel, hogy ezek a vállalatok a tervezett beruházásban bekövetkezett

változás teljes összegével 25 Mrd Ft-tal növelik a termelést. Kérdés, hogy ez helyre fogja-e állítani az egyensúlyt? Nem! Miért? Azért, mert amikor az output nő az emberek több jövedelemre tesznek szert és ennek egy részét el fogják költeni, ami növeli az aggregált kiadásokat. Ahhoz, hogy több építőipari gépet gyártsanak, több munkást kell foglalkoztatni, vagy megkérni a meglévő munkásokat, hogy túlórázzanak, amiért több jövedelemre tesznek szert Az építőanyag-gyártóknak is több munkást kell foglalkoztatni, akiknek bért kell fizetni. Természetesen ezek a többletjövedelmek nem tűnnek el. A háztartások kapják, amelyek a pótlólagos jövedelmek egy részét pótlólagos fogyasztásra költik, tehát meg fog nőni a kereslet a fogyasztási cikkek és szolgáltatások iránt is Ezért, ha a tervezett beruházás 25 Mrd. Ft-tal növekszik, és az output is csak 25 Mrd Ft-tal nő, biztos, hogy nem fogja helyreállítani az egyensúlyt,

mivel ennél nagyobb kiadást fog generálni. Ugyanis a pótlólagos fogyasztás egy nem tervezett készletcsökkenést fog előidézni az alapvető fogyasztási cikkekben, élelmiszerekben, ruházati cikkekben, háztartási gépekben stb, és az ezeket előállító cégeket arra fogja ösztönözni, hogy növeljék az outputot. Így a ciklus újra indul Az elmondottakból is érzékelhető, hogy a jövedelem és az output szignifikánsan többel nőhet, mint a beruházás kiinduló növekedése volt. A kérdés az, hogy mennyivel? Más szavakkal milyen nagy lesz a multiplikátor? Matematikai rész A multiplikátor tényleges mértékét matematikailag a következőképpen lehet meghatározni. Fogyasztási függvényünk, mint ezt már tudjuk: C = a + bY ahol a b = MPC-vel, a fogyasztási határhajlandósággal. A egyensúlyt az: Y = C + I fejezi ki. Azt kell tennünk, hogy a két egyenletet oldjuk meg Y-t I-re vonatkoztatva. Helyettesítsük az első egyenletet a másodikba, akkor

azt kapjuk, hogy: Y = a + bY + I Az egyenletet átrendezhető a következőképpen: (1 – b)Y = a + I Y-t I-re vonatkoztatva megoldhatjuk az egyenletet, ha átosztunk (1-b)-vel. Y= 1 (a + I) (1-b) Ez az egyenlőség számunkra azt mondja, hogy ha I 1-gyel nő, akkor Y nem más, mint a fogyasztási határhajlandóság, így a multiplikátor: 36 1 -vel növekszik. Mivel a b (1-b) multiplikátor = 1 (1-b) Ha az MPC a példánk szerint 0,75, akkor a multiplikátor = 4. Fontos megjegyezni, hogy az elemzés akkor is igaz, ha a tervezett beruházás csökken. Az output ebben az esetben a beruházás csökkenésének többszörösével fog csökkenni. Természetesen a multiplikátor képletét úgy is fel lehet írni, hogy: multiplikátor = 1 , MPS ami azért lehetséges, mert mint korábban tisztáztuk MPC + MPS ≡ 1. 37 A fejezetben található legfontosabb fogalmak és meghatározások Aggregált kibocsátás és jövedelem Aggregált kiadás Aggregált fogyasztás A

fogyasztási függvény A beruházás A beruházási multiplikátor 38