Politics | European Union » Csomor Henrik - Az Európai Unió szervezete

Az Európai Unió szervezete Készítette: Csomor Henrik II. kgh Tartalom: Az Európai Unió felépítése, a közösségi modell .3 Az Unió szervez.5 Tanács .5 Európai Tanács .6 Bizottság .7 Európai Parlament .8 Európai Közösségek Bírósága .9 Felhasznált Irodalom .10 2 AZ EURÓPAI UNIÓ Az Európai Unió felépítése, a közösségi modell Az uniót az Európai Unióról szóló szerződés - elterjedtebb nevén a Maastrichti szerződés - hozta létre. Az Európai Unió három pilléren nyugszik Első pillérét az Európai Közösségek gyűjtőnéven ismert három közösség - az Európai Szén- és Acél Közösség (ESZAK), az Európai Gazdasági Közösség (EGK), amelynek nevét a Maastrichti szerződés Európai Közösségre változtatta (EK) - és az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) - alkotja: (a továbbiakban együtt: Európai Közösség). Az unió második pillére a közös külés biztonságpolitika, a harmadik a bel- és

igazságügyi együttműködés Az alapvető különbség az első és a második, illetve a harmadik pillér között az, hogy míg az első pillér az ún. közösségi modellen nyugszik, az unió két másik pillére kormányközi együttműködésen alapul. Az Európai Közösségnek saját - sui generis - jogrendje van, a második és a harmadik pillér esetében azonban a nemzetközi jog szabályai az irányadók. Az Európai Közösség jogi személy; az Európai Unió ezzel szemben még nem rendelkezik jogi személyiséggel. Az Európai Unió első pillérét alkotó közösségeket az alábbi, ún. "alapítószerződések" hozták létre. 1951 Párizsi szerződés Európai Szén- és Acél Közösség (ESZAK) 1957 Római szerződés Európai Gazdasági Közösség (EGK) 1957 Római szerződés Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) Nem sorolva ide a később taggá váló államok csatlakozási szerződéseit, az alapító szerződéseket a tagállamok a

következő szerződésekkel módosították: 1967 Egyesülési szerződés (Merger Treaty) - amely egységessé tette a három közösség intézményrendszerét, így az Egyesülési szerződés elfogadása után ugyanazok a szervek látják el mind a három közösség feladatait; 3 1986. Egységes európai okmány (Single European Act) 1992 Európai Unióról szóló szerződés (Treaty on European Union) 1997 Amsterdami szerződés (Amsterdam Treaty) - az EGK-szerződést módosítva bevezette ti többségi szavazás elvét a belső piacra vonatkozóan; - az EGK-szerződést átfogóan módosították, (maastrichti szerződések) létrehozták az Európai Uniót és módosították az ESZAK- és az EURATOM-szerződéseket; - a Maastrichti szerződés által Európai Közösségre (EK) egyszerűsített EGK szerződést módosította, de még nem lépett hatályba. Az integrációs folyamatban a Montánunió és az EURATOM - specifikus jellegük miatt - fokozatosan

veszítettek jelentőségükből. Míg a Montánunió és az EURATOM egy-egy szűk gazdasági szektor integrációját célozta meg, addig az Európai Gazdasági Közösség az általános, gyakorlatilag minden területet érintő gazdasági integráció kereteit fektette le. Alapítószerződéseik alapján a három közösség úgy viszonyul egymáshoz, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket az ESZAK vagy az EURATOM alapítószerződése nem rendez, az EGK szerződés az irányadó. Az EGK fokozatos előtérbe kerülését és az EGK-alapítószerződés átfogó jellegét jól jelzi, hogy a későbbi módosítások is elsősorban ezt a szerződést érintették; az Európai Unió létrehozása is részben e szerződés keretein belül valósult meg. Az unió második és harmadik pillére A Maastrichti szerződés létrehozta Európai Unió legnagyobb újdonsága a tagállamok közötti együttműködés megteremtése két olyan területen, amelyet a korábbi szerződések nem

érintettek. Az együttműködést azonban a szerződés nem a megszokott közösségi modellre építve valósította meg, hanem a tagállamok ún. kormánykőzi együttműködésére alapította. E két terület a közös kül- és biztonságpolitika és a bel- és igazságügyi együttműködés. Közös kül- és biztonságpolitika A tagállamok külügyminisztereiből álló Külügyminiszteri Tanács a fontosnak ítélt kérdésekben közös cselekvést határozhat el azon elvi iránymutatások alapján, amelyeket a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács bocsát ki. Mindkét testület a tagállamok képviselőiből áll és egyhangú szavazással dönt. Bel- ás igazságügyi együttműködés A tagállamok rendőrségi, migrációs és bűnügyi kérdésekben történő együttműködését irányozza elő. Az együttműködés során a tagállamok lépéseik összehangolása céljából tájékoztatják egymást, s egyhangú döntéssel közös

álláspontot alakíthatnak ki, illetve közös cselekvést határozhatnak el. 4 A II. és III pillér e rövid bemutatásából is látható, hogy nem az Európai Közösség kiterjesztéséről van szó Az unió második és harmadik pillére a közösségétát eltérő alkotmányos és intézményi rendszeren nyugszik. A Maastrichti szerződés egyértelművé tette, hogy e területeken a tagállamoké és az Európai Tanácsé a főszerep. Mindkettő értelemszerűen - tagállami képviselőkből á11-és alapvetően nemzeti érdekeket jelenít meg. Fő szabályként a szavazás egyhangú, korlátozott kivétellel Az unió második és harmadik pillérének kormánykőzi jellegét a tagállamok által uralt intézmények, valamint a konszenzussal meghozott döntések adják. Fontos intézményi kérdés az is, hogy az unió második és harmadik pillérét érintő kérdésekben az Európai Bíróságnak nincs joghatósága. Az Európai Parlament és a bizottság nincs

ezekből a kérdésekből sem teljesen kizárva, de jogosítványaik számottevően gyengébbek, mint az első pillérben. Az európai közösség intézményi rendszere A közösségi intézmények tárgyalásakor ismét hangsúlyozni kell, hogy az intézményi rendszer alapját képező közösségi modell nem követi a hatalommegosztás ismert elveit. Vagyis a hatalmi ágak elválasztásáról nem lehet beszélni és az alkotmányjogból ismert fékek és egyensúlyok rendszere is más formában jellemzi a közösségi intézmények egymáshoz való viszonyát. A közösség intézményrendszere autonóm érdekei megvalósítására saját jogosítványokkal rendelkezik. Ugyanakkor a közösség nem tekinthető olyan föderációnak sem, amelynek a nemzeti kormányok és parlamentek alá lennének rendelve. Két általános érvényű tételt indokolt a közösségi intézmények kapcsán megemlíteni. A közösség történetében végig megfigyelhető a nemzeti és közösségi

érdekeket képviselő intézmények közötti ütközések sorozata, ami nagymértékben közrehatott abban is, hogy a közösség mai intézményei jelentősen különböznek a korábban vázolt közösségi alapmodelltől. Másrészt a közösség működésével kapcsolatban egyre gyakrabban megfogalmazódó kritika, hogy az intézmények működését ún. "demokratikus deficit" jellemzi E kritika szerint ugyanis az egyetlen közvetlen választás által legitimációt nyert szerv - az Európai Parlament - hatásköreit tekintve nem tölt be hagyományos jogalkotó/politikai ellenőrző szerepet. Ezzel szemben a bizottság és a tanács rendkívül széles körű jogosítványokkal rendelkezik, holott tagjait nem közvetlenül választják és nem is a Parlament jelöli őket. Tanács A tanács kormányközi jelleggel működik, tekintettel arra, hogy a tagállamok képviselőiből áll (ugyanezzel az intézménnyel kapcsolatban használatos még az Uniós Tanács, vagy

a Miniszterek Tanácsa elnevezés is). A tanács a tagállamok legfontosabb döntéshozó fóruma, elsődleges, de nem kizárólagos jogszabályalkotó, a költségvetés terén kiemelkedő jogosítványokkal rendelkezik, s ezen kívül a tagállami kapcsolattartás felelőse. Összességében elmondható, hogy a tanács speciális jogalkotó és speciális végrehajtó szerepet tölt be. A tanács a tagállamok tárgy szerint érintett minisztereiből áll (innen a Miniszterek Tanácsa elnevezés) és kérdéskörtől függően különböző formációkban-tárgya. Így működik például a Földművelésügyi Miniszterek Tanácsa, a Pénzügyminiszterek Tanácsa, a Külügyminiszterek Tanácsa. A 5 tárgyalásokat a soros elnökséget - hat hónapra előre rögzített sorrend szerint ellátó tagálla viselője vezeti. A tanács üléseit a Coreper a tagállamok Brüsszelbe akkreditált képviselőinek állandó bizottsága) és több kapcsolódó bizottság készíti élő. Á

találkozókon a nemzeti kormányzati szervek képviselői is részt vesznek, segítve a tanács politikai döntéseinek megszületését. A tanács döntéseit egyhangúlag vagy minősített többséggel hozza. Kétségtelen, hogy a többségi szavazás felgyorsítja és hatékonyabbá teszi a döntéshozatalt, ugyanakkor vitathatatlanul gyengíti a nemzeti szuverenitást, hiszen a leszavazott kisebbség elvileg köteles végrehajtani a többség elfogadta döntést. A tanácsban a tagállamok - lakosságuk arányában - eltérő számú szavazattal rendelkeznek. A tagállamok jelenlegi szavazatszáma a tanácsban: Egyesült Királyság 10 Franciaország 10 Németország 10 Olaszország 10 Spanyolország 8 Belgium 5 Görögország 5 Hollandia 5 Portugália 5 Svédország 4 Ausztria 4 Finnország 3 Dánia 3 Írország 3 Luxemburg 2 Összesen: 87 A tagállamokat megillető szavazatszám természetesen mindig vita tárgya. A nagy államok egyrészt teherviselésükre is hivatkozva

igényelnék szavazatszámaik arányos növelését, másrészt a szavazatszám az ún. blokkoló kisebbség, vagyis a többségi döntést megakadályozni képes, szavazatszámmal rendelkező országcsoport szempontjából is fontos. Európai Tanács Az Európai Tanács állam- és kormányfőkből áll; évente kétszer történő rendszeres találkozójukat a tagállamok az 1974. évi párizsi csúcstalálkozón határozták el, az Egységes európai okmányig azonban működése nem intézményesült. Az Európai Tanács létrehozását az indokolta, hogy láthatóvá vált a tagállamok számára, hogy egyes, a közösségi érdekeket érintő kérdéseket a legmagasabb szinten kell 6 eldönteni. Sok tekintetben a tanács (Miniszterek Tanácsa) feljebbviteli fórumaként jár el az Európai Tanács olyan esetekben, ahol pl. a szakminiszterek nem tudtak egyezségre jutni. Az Európai Tanács - melynek tárgyalásain a bizottság két tagja is részt vesz - a Maastrichti

szerződést követően vált az EU legfőbb politikai szervévé. Az Európai Tanács a legfontosabb politikai döntések, az Európai Közösség és a másik két pillér alakításában is meghatározó szerepet játszik és mindhárom pillér tevékenységében részt vesz. Bizottság A közösségi modellt megalapozó elképzelés szerint a közösségi felügyelet alá vont szektorok irányítását egy technokratákból álló független szervezet - a bizottság végzi. A közösségi intézmények közötti súlyát tekintve a bizottság az eredeti elképzeléshez képest sok változáson ment keresztül. A hatvanas évek elejétől inkább veszített pozícióiból, megerősödött, s ma már az Európai Közösség közigazgatási szervének tekintik. A bizottság jelenleg 30 tagból (biztosból) áll, akik különböző tárcákat felügyelnek. A biztosokat ugyan a tagállamok jelölik, de feladataik ellátásakor nemzeti hovatartozásuktól függetlenként kell eljárniuk

a közösségi érdekek szigorú figyelembevételével. A bizottság elnökét a tagállamok konszenzus alapján jelölik, majd a Parlament meghallgatja. Munkájában két alelnök segíti, akiket a biztosok maguk közül választanak. Az öt évre választott biztosok mellett szakértőkből és politikai tanácsadókból álló "kabinet" áll. A közösség öt nagy állama két biztost jelöl, a többi tíz állam egyet-egyet. A bizottság testületi formában működik A bizottság főigazgatóságok (Director Generale - DG) keretében látja el feladatait. Ma 24 főigazgatóság működik, ehhez kapcsolódik a jogi és fordítói szolgálat. Az adminisztráció kb 16 000 főt tesz ki, akik közül - nem számítva a fordítási és kutatási feladatokat ellátókat - 10 000 lát el igazgatási és irányítási feladatokat. A bizottság feladatai a) Jogalkotásban betöltött szerep A Római szerződés nem jelöl ki egyetlen általános jogalkotási hatáskörrel

felruházott szervet, hanem e feladatot megosztja a közösségi intézmények között. Mindezt oly módon, hogy a különböző szabályozási területekhez kapcsolódó jogalkotási jogosítványt a szerződés különböző cikkei határozzák meg. A bizottság szinte valamennyi jogszabály-alkotási eljárásban kizárólagos kezdeményezési joggal rendelkezik. Jogszabály kezdeményező jogosítványa révén a bizottság jelentős mértékben képes alakítani a politikai-jogalkotási napirendet, mivel a tanács nem fogadhat el jogszabályt bizottsági előterjesztés nélkül. Alapesetnek tekinthető, hogy a tanács fogadja el a bizottsági javaslatón alapuló jogszabályt. A tanács üléséin a bizottságot egyik biztosa képviseli, aki aktívan részt vesz a javaslat tanácsbeli tárgyalásaiban. Szerepe különösen jelentőssé válik, ha a tagállami érdekellentétek miatt a tanács tárgyalása holtpontra jut, amelyet többnyire az általa egyeztetett módosító

bizottsági indítvány orvosolhat. A bizottság - szűk körben ugyan -, de maga is alkothat jogszabályokat: erre vagy a szerződés hatalmazza fel, vagy a tanács delegálja számára e jogosítványt. 7 b) A végrehajtásban betöltött szerep A szerződés alapján a bizottság közvetlen végrehajtói jogosítványokkal rendelkezik a közösségi versenyjog területén, ahol feladata annak eldöntése, hogy egy tagállam, vagy vállalat sértett-e közösségi versenyjogi szabályt. A bizottság által meghozott döntések az Európai Bíróság/elsőfokú bíróság (lásd: alább) előtt megtámadhatók és bírósági felülvizsgálat tárgyai. A tanács semmiféle felügyeleti jogkört nem gyakorol a bizottság versenyjogi tevékenysége felett. A Strukturális Alapok, valamint az Európai Szociális Alap kezelésére további végrehajtói jogosítványok állnak a bizottság rendelkezésére. c) A közősségi jog betartásának ellenőrzésében betöltött szerepe A

bizottság egyik alapvető feladata a közösségi jog betartásának felügyelete, amelynek keretében a közösségi jogból eredő kőtelezettségét elmulasztó államot először formális levélben figyelmezteti, hogy magatartása jogsértő, és felszólítja a tagállamot, hogy hivatalos válaszában fejtse ki nézeteit. A tagállam válaszát követően a bizottság indokolt véleményében fejti ki, miszerint történt-e jogsértés. Ha mindez eredmény nélkül marad, a bizottságnak jogában áll a közösségi jogból eredő kötelezettségét elmulasztó tagállam ellen eljárást indítani a bíróság előtt. Ezen túl a bizottság felelős a költségvetés előkészítéséért, a külkapcsolatokért, valamint jelentős gazdaságirányító-szerepet tölt be. A fentiek alapján levonható az a kővetkeztetés, hogy a bizottság jogalkotó, végrehajtó és - mint a közösségi jog védelmezője - jogérvényesítő feladatokat lát el s ezáltal sajátos,

"vegyes", integrációs, közjogi szerepet tölt be. Európai Parlament Az eredetileg közgyűlésnek nevezett Európai Parlament 626 tagját 1979 óta közvetlenül választják a tagállamokban. Az Európai Parlamentben ülő képviselők azonban nem nemzeti; hanem politikai hovatartozásuk szerint rendeződnek frakciókba (szocialisták jelenleg a legnagyobb frakció -, az Európai Néppárt, az Európai Demokratikus Szövetség, a Zöldek, a Jobboldali Technikai Csoport, az Egységes Európai Baloldal, a Szivárvány, a Liberálisok és a Függetlenek). A parlamenti szakmai munka 18 bizottságban folyik. Bár az integrációs alapintézmények történetében a parlament folyamatos térnyerése figyelhető meg - pozíciója ma összehasonlíthatatlanul erősebb, mint ahogy azt az alapítószerződések megalkotói elképzelték -, jelenlegi formájában sem hasonlítható a modem demokráciákban működő politikai ellenőrzést és jogszabályalkotást szuverén módon

végző parlamentekhez. a) Jogszabályalkotás A közösség igen bonyolult döntéshozatali rendszerében a parlament nem rendelkezik általános jogalkotó hatáskörrel. Ugyan a parlament a közösségi jogalkotás aktív résztvevőjévé vált, a jogszabályok elfogadásának továbbra sem a parlament a végső fóruma, és a jogszabály konkrét tartamát a parlament viszonylag kevéssé tudja befolyásolni. 8 b) A politikai ellenőrzés Mint utaltunk rá: a parlament politikai ellenőrző szerepe nem azonos a demokratikus jogállamokban ismert, a végrehajtó hatalmat ellenőrző parlamentekével. Ugyanakkor e feladatkör ellátása kapcsán is érvényes az a megállapítás, hogy az Európai Parlament fokozatosan megszerzett olyan hatásköröket, amelyek az eredeti szerződések alapján nem illették meg. Az Európai Parlament elsősorban az alábbi területeken gyakorol bizonyos mértékű politikai ellenőrzést: - a kinevezendő biz elnök meghallgatása és

szavazás a bizottság egészének beiktatásáról - a különböző közösségi szervektől a parlament bármikor jelentést és tájékoztatást kérhet az általuk ellátott tevékenységgel kapcsolatban; - a parlament vizsgálóbizottságot állíthat fel, a parlament bizottságai pedig meghallgatásokat tarthatnak az általuk fontosnak ítélt kérdések kivizsgálására; - a parlament bizalmatlansági indítvánnyal lemondásra kényszerítheti a bizottságot. Ennek kapcsán azonban meg kell jegyezni, hogy a bizottság nem a közösség kormánya; feladatait tekintve - mint utaltunk rá - nem a parlament, hanem elsősorban a tanács döntéseit hajtja végre. Fentieken túl csupán 1994 óta kötik a bizottság beiktatását a parlament szavazásához. Korábban formálisan nem volt szükség arra, hogy a bizottság bírja a parlament bizalmát. c) A költségvetés A közösségi kiadásokkal kapcsolatban a parlament különböző jogokkal rendelkezik, attól függően, hogy

kőtelező (a szerződésekben előírt) vagy nem kötelező kiadásokról van szó. A közősség kötelező kiadása) tekintetében a parlamentet megilleti a költségvetési tartalékba helyezés és a zárszámadás felülvizsgálatának joga; a nem kötelező kiadások esetében pedig a tanács módosító indítványait a parlament véglegesen elutasíthatja, valamint a költségvetési javaslatot egészében elvetheti. A szerződésekben lefektetett szabályok mellett a parlamentet megilleti az önigazgatás joga, melynek keretében megalkotta saját házszabályát; rendelkezik tisztségviselő inek megválasztásáról ás a kapcsolódó adminisztrációs teendőkről. Az Európai Parlament korlátozott perképességgel rendelkezik az Európai Bíróság előtt; ennek függvényében akkor perelhető, ha határozata harmadik személyekre kihat, s a Római szerződésben rögzítettek szerint perindítási joga is van. Európai Közösségek Bírósága A luxemburgi székhelye

bíróság tagjait (15) a tagállamok jelölik. A bíróság előtti eljárás nagy része írásban történik; a bíróság döntéseit testületi formában hozza meg. Szavazása titkos és az ítéletekhez nem kapcsolódik párhuzamos vagy különvélemény. Mivel a bíróság elé kerülő esetek száma az utóbbi évtizedekben megtöbbszöröződött, a terhek megosztása céljából 1989-ben megalakult az ún. Elsőfokú Bíróság. A bíróság az integrációs folyamat alakítója, kiterjesztő jellegű jogértelmezést is alkalmaz. Általános - a tagállamok jogrendszereinek közös alapját képező elvekre hivatkozva, folyamatosan tágítja mozgásterét ,A Római szerződést alkotmányos jellege alapnak tekintve, a bíróság a szerződés szellemében olyan kreatív jogfejlesztési gyakorlatot folytatott, hogy azzal a mára kialakult közösségi jogrend alapjait fektette le. Általános feladatát tekintve a bíróság a közösségi jog érvényesítésének 9

fóruma, de ezt a feladatot is megosztja a nemzeti bíróságokkal. A közösség alkotmányos felépítésének tehát érdekes és igen jelentős megoldása a nemzeti bíróságok bekapcsolása a közösségi jog érvényesítését ellátó bírósági rendszerbe. A közösségi jogot ugyanis a nemzeti bíróságok is alkalmazzák. Ennek eredménye, hogy az egyének nemzeti bíróságaik előtt érvényesíthetik a közösségi jogra alapozott igényeiket, másrészt a nemzeti bíróságok nem szigetelődnek el, hanem mint "kis EK-bíróságok" bekapcsolódnak a közösségi vérkeringésbe. Hogy a közősségi jog a különböző tagállami bíróságok előtti alkalmazása egységes legyen, a nemzeti bíróságok az ún. előzetes döntés keretében kérhetik a szerződés, a közösségi intézmények alapszabályainak ás a közösségi szervek aktusainak értelmezését az Európai Bíróságtól. Az Európai Bíróság azonban csak a jogkérdésre válaszol,

amelynek alapján a nemzeti bíróság feladata - az előtte ismertté vált tények segítségével - az esetben döntést hozni. Felhasznált Irodalom: Bodo Harenberg -Az emberiség krónikája 1993 Probáld Ferenc- Regionális földrajz 2000 10