Legal knowledge | Civil law » Római jog, történeti rész

Római jog - I. Történeti rész 1 Római jog – Történeti rész 101. Miért tanulunk ma is római jogot? 1. A római jog fogalma - A rómaik a maguk jogát ius civile (ünnepélyesebb formában: ius Quiritium) kifejezéssel illeték = államot alkotó polgárok (cives, Quirites). Később a középkorban a ius Romanum megjelölés váltotta fel a korábbi ünnepélyes formát. (ius civile - polgári jog, ius Romanum - római jog) - Történeti értelemben: az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége. (A római jog legrégebbi összefoglalása: Kr. e V sz XII táblás törvény, továbbá Kr u VI sz iustinianusi törvénykönyvek.) A római jog nemcsak az ókori jogrendszer egyike, hanem a legfejlettebb és legismertebb ókori jog. - Tágabb értelemben: a római jognak részét képezi az a joganyag is, amely a római jogra annak középkori és újkori továbbélése, oktatása és tud. művelése során olyan szorosan ráépült, a római jog eredeti, antik

anyagától nem elválasztható. (E jogtud-i és jogszabályi anyag kidolgozását a bolognai glosszátorok kezdték meg a XI. sz végén, legmagasabb fokon pedig a XIX sz-i német pandektisták dolgozták ki. A középkor és koraújkor évszázadaiban Európa legtöbb országában hatályos volt. Ott pedig, ahol nem került sor az átvételére (Mo, Anglia), ratio scripta=jogtud-t jelentette.) - Szűkebb értelemben: a római magánjogot jelentette (ius privatum romanum), amely az ókorban a legnagyobb jelentőséggel bírt. Az a joganyag, amely alapvetően a magánszemélyek egymás közötti személyi és vagyoni viszonyait szabályozza. (A közjog (ius publicum) áll szemben vele, amely az államra vonatkozó, az állammal kapcsolatos szabályokat jelenti.) 2. A római jog oktatása Kr. u II sz-ban Gaius (jogtudós és jogtanár) Institutiones c tankönyvének átdolgozásaiból tanulták a jogtud. alapelemeit a későcsászárkori jogiskolákban I Iustinianus császár

utasítása alapján készült a hivatalos alaptankönyv, Institutiones seu Elementa, mely Gaius művére épült. Iustinianusi törvénykönyv még: Digesta (v. Pandectae) (A középkori európai egyetemeken az institúció- és a pandekta-tanfolyamokat alkalmazták. A XX. sz elejétől már csak az előbbi él tovább) 3. A római jog tulajdonságai - Szilárd, dogmatikai alapokat ad, bevezetésül szolgál a mai modern jognak, főképpen a polgári jognak, mely viszonylag egyszerű, világos rendszerű, nincs kitéve változásoknak, így a modern jogrendszer jelentős részének tekinthető. - Fejleszti a jogászi gondolkodás kialakulását. - Szemléletes, tömör reguláival segíti a modern jogban bonyolultan megfogalmazott szabályok megértését. - Arra nevel, hogy a jog nem társd-i értékek és célok nélküli §-halmaz. Legfőbb célja: igazságosság és méltányosság érvényre juttatása (jogbiztonság). - Segít az európai típusú jogrendszerek megismerésében.

Nemzetközi jogászi szaknyelvként lehet felfogni. (Európa jelentős részén a római birodalom korában, a középkoron át a XVIII sz-ig - ius commune Europaeum-ként - hatályban volt. 200 évvel ezelőtt indult meg a nemzetközi jogrendszerek tömeges kialakulása, így a felépítendő új ius c. E alapját a római jogban találjuk meg.) Római jog - I. Történeti rész 2 102. Az institúció- és pandekta- rendszer * 1. A római jog oktatása Kr. u II sz-ban Gaius (jogtudós és jogtanár) Institutiones c tankönyvének átdolgozásaiból tanulták a jogtud. alapelemeit a későcsászárkori jogiskolákban I Iustinianus császár utasítása alapján készült a hivatalos alaptankönyv, Institutiones seu Elementa, mely Gaius művére épült. Iustinianusi törvénykönyv még: Digesta (v. Pandectae) (A középkori európai egyetemeken az institúció- és a pandekta-tanfolyamokat alkalmazták. A XX sz elejétől már csak az előbbi él tovább.) A római jog

tananyagának ezt a Gaius által megalkotott és iustinianusi Institutiones által áthagyományozódott rendszere az institució-rendszer. A rendszerek jellemzői: a.) Gaius tankönyve: a római jog institúcióit 3 fő részre osztotta: - személyek (personae) - személy- és családjog - dolgok (res) - vagyonjog, mai értelmében: dologi jog, öröklési jog és kötelmi jog - keresetek (actiones) - polgári eljárásjog. b.) Iustinianusi tankönyv: az előbbi rendszer további rendezésére törekedett, de uaz a 3 fő csop pl: a kötelmek négy csoportba sorolása: contractus, quasi contractus, delictum, quasi delictum. c.) Mai institúció-rendszer: a korábbi kettő rendszerező munkájának továbbfejlesztése A római jog tananyagának Gaius által megalkotott és az Intitutiones révén áthagyományozott rendszere. Tagolása:  eljárásjog - személyi jog (elkülönítve benne a családjog),  dologi jog,  kötelmi jog,  öröklési jog. Az eljárásjog a

személyi jog elé kerül. A modern Ptk túlnyomó része az institúció rsz-t követi szerkezetileg (kiv. BGB) Ma is elkülönítjük: - személyi jogot, és - vagyon jogot (dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog) Dologi jog: mindenkivel szemben érvényesíthető (abszolút szerkezet) Kötelmi jog: meghatározott személyekkel szemben érvényesíthető (relatív szerk.) Öröklési jog: absz. és relatív szerk (Vigyázat!, nem azonos: institutum - institutio, jogintézmény - institúciók) d.) Pandekta-rendszer - elnevezés: Digeszta másik neve pandekta A pandektajogi oktatás a XVIIXVIIIsz-ban A pandektajogi oktatás a középkorban még a Digesta rsz-ét követte A XIX.sz elején az institució rsz fejlődése következtében a pandektisták (német jogtudósok) kialakították a modern pandekta rsz.-t Részei:  magánjog ált. része (a személyi joggal együtt),  dologi jog,  kötelmi jog,  családjog,  öröklési jog. E rendszernek köszönhető, hogy a

polgári eljárásjog az anyagi magánjogtól elválva önálló jogág lett (amely már a közjogba tartozik). HEISE 102/2 Római jog - I. Történeti rész 3 2. Hatásuk a polgári törvénykönyvekre Az eredetileg csak didaktikai célú institúció rendszer a mai modern polgári tvkönyvek alapját képezi. Pl: Code civil (1804), osztrák polgári tvkönyv (1811), svájci (1907), új olasz (1942), Mo-i Magánjogi tvjavaslat (1928), Ptk. (1959) A német BGB (1900) ezzel szemben a pandekta-rendszerre épült, szerkezete hasonló a többi korabeli kódexhez, ám különlegessége az ált. rész Római jog - I. Történeti rész 4 103. A római jogtörténet korszakai, ált jellemzőik Mindenek előtt: nehéz helyesen felismerni a nagy tört-i korszakok határait. Figyelemmel kell lenni az államformák, az uralkodó dinasztiák változásaira, egyéb (gazd-történeti, szellemtörténeti, stb.) aspektusokra Az alapvető tört-i filozófiai kérdés: miként kell

vélekedni a tört-ről? Hegel szerint a tört. dialektikus, tézis-antitézis- szintézis hármassága, tehát racionális folyamat, amelynek mozgatórugója a világszellem. Ezzel ellentétben Friedrich Carl von Savigny szerint a tört. fejlődését a népszellem határozza meg, itt inkább organikus fejlődési folyamatról van szó. A kettő szembeállítása: a tört vagy rendszeres módon leírható folyamatnak, vagy véletlenszerű események sorozatának tekinthető. A római jog történetének korszakolása több szempont alapján: a) Gazdasági fejlődés szempontjából 2 nagy korszak: - kisparaszti, patriarchális (házközösségi) korszak Kr. e III sz-ig, melynek jellemzője a latifundiumokkal rendelkező római arisztokrácia vezető szerepe volt. - “kereskedelmi korszak”, melynek fellendülő, virágzó és hanyatló szakaszait különböztetjük meg. b) Az államformák tekintetében: 1. királyság (regnum), 2. köztársaság (libera res publica), 3.

császárság (imperium) c) A római jog belső fejlődése szerint 4 nagy időszak: 1. civiljog (Kr e IV sz-ig), 2. civiljog és praetori jog (Kr e III-I sz), 3. kétféle jog összeolvadása (Kr u I-II sz), 4. császári jog (Kr u III-VI sz) d) A jogtud. fejlődés szerint: Mint önálló diszciplína (iurispudentia) az ókori Rómában jelent meg, Később fokozatosan kibontakozott, a principátus idején aprólékos kidolgozást nyert. - Archaikus jog: Róma alapításától Kr. e III sz-ig, kezdetleges, jórészt paraszti életviszonyoknak megfelelő jogrendszer. - Preklasszikus jog: Kr. e III sz-tól az I sz végéig, magán- és közjog alapjainak lerakása - Klasszikus jog: Kr. e I sz végétől a III sz közepéig, tökéletesítik és részletekre kidolgozzák a magánjog intézményét. - Későcsászárkor joga: Kr. u III sz közepétől VI sz-ig, válságok, a római jog egyszerűsödése a dominátusi államformában. Két szakasza: - Posztklasszikus kor: Kr. u VI sz

első feléig tart, valamint - Iustinianusi jog: I, Iustinianus uralkodásának idejére esik (527-565). 103/2 Római jog - I. Történeti rész 5 e) Egyéb megkülönböztetés (Bonfante, De Francisci, Volterra szerint) 3 nagy korszak: 1. a városállam régi civiljoga (Kr e 553-202) a Karthágó fölötti döntő győzelemig tart 2. a Róma központú birodalom kora (Kr e 202 - Kr u 235) Alexander Severus császár haláláig 3. Jogegyesítés kora Iustinianus császár haláláig (565) A JOGTUD. FEJLŐDÉS SZERINT OSZTÁLYOZÁS RÉSZLETESEBB BENUTATÁSA: 1. Az archaikus Róma 1. Nemzetségi szervezet Róma alapítása: Kr. e 753 A királyság ideje két korszakra oszlik: - patriarchális nemzetségi forma = latin és szabin etnikumú pásztorkodó és földművelő közösség összeolvadása - etruszk uralom ideje = ipar és kereskedelem gyors fellendülése, a hagyományos társd-i rend felbomlása. Társ szerkezete: -A társd. alapegysége: nemzetség (gens)

Ennek tagjait (gentiles) vérségi kapcsolat fűzte össze, eredetüket egy közös ősre vezették vissza. A nemzetség közös földdel (pagus), meghat családi és öröklési renddel bírt, egyben kultikus és névbeli közösséget (nomen gentilicium) is jelentett, amely maga törvénykezett tagjai felett. - A római család (familia) kezdetben házközösségben élő parasztcsalád volt. Ebbe mindenki beletartozott, aki a házban (domus) lakott: családfő (pater familias), feleség (uxor), gyermekek (liberi), rabszolgák (famuli). A társd. tagozódása: Quirites: szabad állapotú, római polgárjoggal rendelkező lakosság -patríciusokra (ősi nemzetségfők - patres) -plebeiusokra (alacsony sorú köznép - plebs) -cleinsekre (egyes patrícius nemzetségek alávetett helyzetű elemei) oszlott. A kliensek lényeges szerepet játszottak a gens gazd-i tevékenységében és katonai feladatokat is elláttak. Kizárólag a gens fejének tartoztak engedelmességgel

(obsequium=kíséret), így védelmét érezték (patronatus), viselték továbbá a nomen gentilicium-ot és részt vettek a gens kultikus cselekményeiben. -rabszolgák Veii etruszk város meghódításával (396) nagyszámú hadifogoly került be a római gazdaságba elsősorban a családokhoz kerültek, helyzetük nemigen különbözött a pater familias hatalma alatt álló egyéb személyekétől. 103/3 2. Királykor A római állam Római jog - I. Történeti rész 6 Megnevezései: civitas (városállam), res publica (köztársaság), res populi (Cicero: a “nép dolga”), hivatalosan: senatus populusque Romanus (SPQR). A polgárok közössége több, egymással összefüggő szervezeti formába tömörült: 10-10 gens=1 curia 10-10 curia=1 tribus (törzs, 3 volt: Ramnes, Tities, Luceres / Ők alapították Rómát). A királyság államszervezete Az ősi római államot (populus Romanus) 3 szerv alkotta: a) rex b) senatus c) comitia a) Rex: -az állam legfőbb

bírája, -hadvezére és papja, -a végrehajtó hatalom (imperium) feje Az etruszkok idején a curiak választották (lex curiata de imperio), korábban pedig az “istenek jelölték ki”. Ideiglenes távolléte esetén jogkörét a praefectus urbi látta el, halála után a következő király megválasztásáig a senatus tagjai vezették az államot, 5 naponként váltva egymást, mint interrexek. b) Senatus: - a patr. nemzetségfők eredetileg 100 (a tribusok létrejötte után 300) fős gyülekezete - öregek tanácsa - a király tanácsadó szerve -az állami felségjog állandó hordozója - tagjait a király jelölte ki c.) Comitia curiata: ősi népgyűlés, amely 30 curiaból állott és a Forum Romanum területén, a comitiumon gyűlt össze. Eredetileg csak patr-ok vehettek rajta részt, utóbb a pleb-ok is megjelenhettek rajta. Szakrális feladatokat látott el, de közjogi funkciója pontosan nem ismert (A tétel többi része a 104-10 tételbentalálható) Római

jog - I. Történeti rész 7 104. A köztársaság államszervezete KORAI KÖZTÁRSASÁG I) Az utolsó etruszk király elűzése (regifigium - Kr. e 510) után egy új államforma a közt jött létre, melynek szervei: - magistratusok - senatus - comitia I. MAGISTRATUSOK Az állami főhatalmat gyakorló tisztségviselők (a közt. korának főhivatalnokai) Munkájukért nem kaptak díjazást, jogukban állt lemondani (abdicare) tisztségükről, amelytől egyébként nem voltak megfoszthatók. Sajátossága: - egy hivatali évre való választás (annualitás) - e tisztséget rendszerint egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok töltötte be (kollegialitás) Csoportosításuk: -hatalmuk jellege szerint: impériummal imperium nélküli, -feladatkörük szerint: rendes (magistratus ordinarii) (állandó) rendkívüli (extraordinarii), - hatáskörük szerint: nagyobb főhiv-ok (Magitratus maior: consul, praetor, censor) kisebb főhiv-ok (Magistratus minores: aedilis, questor,

tribunus plebis) Maiores: kiváltságuk volt a bíborszegélyű toga (toga praetexta) viselése és a díszes szék ( sella curulis) használata. (Ez utóbbi a Minores közül az aedilis curulist is megillette, így a főhiv-ok között a 4. felosztás: magistratus curules és non curules) A vesszőnyalábot (fasces) hordozó “állami testőrség” (lictorok) csak az imperiummal rendelkező főhivatalnokokat kísérte. Valamennyi magistr-nak lictorokból, írnokokból, hivatalszolgákból álló segédszemélyzet (apparitores) állt a rendelkezésére, amely fizetésért (merces) dolgozott. Emellett a főhiv-nak informális tanácsa (consilium) is volt. A magistr minores mellett Rómában további kisebb (katonai és polgári) hivatalnokok is tevékenykedtek, így pl.: a nép által választott 24 tribunis militum (katonai magistr), akik légiónként 6-6 - a hadsereg főtiszti karát alkották a 26 vigintisexviri (kisebb polgári hivatalok) Tisztségviselőik: a 4 praefectus

Capuam Cumas, akik 338-tól a praetor helyettesei, később 10 campaniai városban végezték jogszolg-t - a tresviri capitales (v. nocturni), akik Róma 3 börtön- és éjjeliőre - decemviri (st)litibus iudicandis, a szabadságperelben ítélkező 10 fős testület, - a tresviri monetalis, a pénzverők - 4 fős quattorviri viis in Urbe purgandis és 2 fős bizottság (duoviri viis extra Urbem purgandis), akik a Városon belüli és kívüli közutak tisztaságáért voltak felelősek. 104/2 Római jog - I. Történeti rész 8 Az állami főhatalmat (imperium) elemei: (fontos!) 1/ legfőbb polgári hatalom (imperium domi), amely csak a Város határán (pomerium) belüli területekre korlátozódott 2/ falakon kívül a hadsereg főparancsnoka (imperium militiae) 3/ a jogszolgáltatás hatalma (iuristidictio) 4/ jog a népgyűlés összehívására és a tvjavaslatok előterjesztésére (ius agendicum populo) 5/ jog a senatus egybehívására és

tanácsának kikérésére (ius agendi cum patribus) 6/ büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga (ius coercitionis). A főhat. átruházásáról szóló határozatot a populus Romanus a közt,korban is a comitia curiata keretében hozta meg (lex curiata de impero). Hivatalnoki hatalom = potestas, Terjedelme kisebb-nagyobb is lehetett. A collegak azonos terjedelmű hat-mal (par potestas) bírtak és bármilyen ügyben önállóan, teljes jogkörrel járhattak el, sőt collegajuk bármely intézkedésének végrehajtását intercessioval megakadályozhatták. Elemei: 1) auspiciumokat végezni (ius auspiciorum) 2) összehívni a népet vmilyen közérdekű ügy megvitatása céljából (ius contionem habendi) 3) tiltakozni collegaja döntése ellen (ius intercetendi) 4) hirdetmények kibocsátása (ius edicendi) csak a magistr. curulest illette meg A) Rendes magistrátusok A népgyűlések választották. A tisztségre pályázók (candidati)

megválasztásuk esetén kijelölt főhiv-ok (magistratus designati) lettek, esküt kellett tenniük és a hivatali idő lejártával ismét meg kellet esküdniük, hogy tisztségüket a törvények szerint látták el. Lehettek: 1. Consul: a közt létrejöttével az állam élére 2 főhiv-ok került, akik kezdetben a hadvezér (praetor maximus), illetve a bíró (iudex), később pedig a consul nevet viselték. Imperiummal voltak felruházva, melynek alapján a rex végrehajtó hatalmát, valamint a hadvezéri, bírói jogkörét gyakorolták. A rex szakrális feladatit a rex sacrorum (Ianus isten papja) látta el, a valóságos papi-pol-i hat-t idővel a 3 tagú főpapi testület (collegium potificium) feje, a pontifex maximus szerezte meg. 2. Praetor: a peres jogszolgáltatást végezte consulok helyett 367-től Imperummal rendelkezett, helyettesként gyakorolhatta a consulok többi jogosítványait. Eredetileg csak egy praetor működött, Kr. e 242-től azonban a praetor

peregrinus tisztségének felállításával számuk 2-re, majd a közt. végéig 16-ra emelkedett Eleinte a 2 praetor mellé újabb collegakat is választottak 104/3 3. Censor: Kr e 443-tól kezdve 5 évente 18 hónapra két censort választottak, akik ugyan magistr. maioresek voltak de mégsem rendelkeztek imperiummal Feladata volt: Római jog - I. Történeti rész 9 1/ lefolytatni a lustrum (5 éves időszak) ideje alatt tartott választási, katonai és adózási célokat szolgáló összeírást (census), melynek során a polgárokat centuriakba és tribusokba osztotta be 2/ összeállítani a senatorok névjegyzékét (lectio senatus) 3/ biz. erkölcsrendészeti szankciókat alkalmazni (regimen v cura morum) 4/ felügyelni az állami javakat (földek, középületek, közutak, közművek) és az állam nevében szerződéseket kötni az egyes vállalkozókkal. 4. Aedilis curulis: 367-ben létesítették e tisztséget (2 fő, kisebb magistr) Feladatuk: 1)

Felügyeltek a középületekre és középítkezésekre (cura aedium) 2) rendészeti jogkört gyakoroltak (cura Urbis) 3) ellenőrizték a piaci árakat és biztosították a gabonaellátást (cura annonae) 4) gondoskodtak a nyilvános játékok megrendezéséről (cura ludorum). Csak potestassal rendelkeztek - volt ius edicendije és iurisdictioja, bírságolási, zálogolási és lefoglalási joga. 5. Quaestor: 447-ben létesítették Feladata volt: 1) a consulok pü-i beosztottjaként a Saturnus-templomban elhelyezett államkincstár (aerarium Saturni v. populi Romani) felügyelete 2) levéltár (tabularium) felügyelete. 6. Néptribunus: Kr e 494 Viselőinek (tribuni plebis) személye a Városon belül szent és sérthetetlen (sacrosanctus) volt. 1/ Jogukban állt összehívni a plebs üléseit, később a senatusét is 2/ Jogukban állt a magistr-ok intézkedéseit vétójoggal megakadályozni 3/ Jogukban állt támogatást ill. menedéket nyújtani a plebs patr-ok

által üldözött tagjainak (ius auxilii, refigium). Számuk előbb 2, majd 10-re emelkedett (449) 7. Aedilis: a pleb templomok őrei voltak, 367 után pedig a tribuni plebis segítőtársaiként a plebs levéltárát és pénztárát kezelték. A 2 aedilis plebis - a bíráskodástól eltekintve - ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint a aedilis curules. 104/4 B) Rendkívüli magistrátusok Csak különleges esetben, kinevezés (és nem választás) alapján működtek., csak megszabott időtartamra és meghat. feladat elvégzése céljából Lehettek:-interrex, -praefectus urbi, -decemviri legibus scribundis, Római jog - I. Történeti rész 10 -tribuni militum consulari potestate -Legjelentősebb közülük az imperiummal rendelkező bíró volt: dictator Akit az egyik consul jelölt ki a senatus egyetértésével, de a népgyűlés véleményének kikérése nélkül, s ez ellen consultársa nem élhetett intercessioval. Legfeljebb 6 hónapra a főhat. teljessége (summum

imperium) illette meg Maga nevezte ki helyettesét, a lovasság parancsnokát (magister equitum). II. SENATUS Biztosította a római állam folyamatos működését. Idővel a hivatalviselt magistr-ok tanácsává lett, melynek névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után a censorok állapították meg. A senatus tagjai (senatores) közé később gazdagabb pleb-ok is bekerülhettek, de valószínűleg csak a patr-okat illete meg a patres megszólítás, míg a pleb-okat conscriptinek (összeírtak) címezték. Feladatai: 1. meghatározta a külpol-t és a hadügyeket, 2. ellenőrizte az államháztartást, 3. felügyelte a szakrális szférát, 4. irányította a közig-t és az igazságszolg-t, 5. a magistr-okok keresztül befolyással volt a belpol-ra A Ngy-en elfogadott tv-ek eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye (auctoritas patrum) szentesített őket, ez jóváhagyás után a lex Publilia Philonis (339) óta előre kikérhetővé, majd csak

formalitássá vált, a senatusnak továbbra is megvolt a joga, hogy alkotmányosság szempontjából felülbírálja a tv-eket. A senatus határozatai (senatus consulta), amelyek csak tanácsok voltak a magistr-oknak (végrehajtóknak), mégis tverővel rendelkeztek. III. NÉPGYŰLÉS Formái: -comitia curiata, -comitia centuriata -comitia tributa A comitiak sajátossága volt, hogy rajtuk vitának nem volt helye. A Ngy a magistr kérdésével (rogatio) feltett tvjavaslatról igennel v. nemmel szavazott, eleinte nyilvános, majd 139-től titkos formában. Utóbbihoz a cseréptáblákat (labellae) használtak, amelyekre a VR (uti rogas=ahogy kérdezed, igen) ill. az A (antiquo=ragaszkodom a régihez, nem) jeleket írták rá Büntetőügyben a polgárok háromféleképpen szavazhattak: C (condemmo=elítélem), A (absolvo=felmenten) NL (non liquet=nem világos) 104/5 1. Comitia curiata Ez adta meg a felhatalmazást a főhat. gyakorlására, később pedig a censori hivatal

viselésére is (lex curaiata de potestate censoria). Egyre inkább csak szakrális feladatokat látott el Rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta (elnevezése: comitia calata), a consul v. a praetor pedig csak akkor, ha hat-mal való ünnepélyes felruházás céljából gyűlt össze. 2. Comitia centuriata Ugyan eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik - bizonyíthatóan csak a Kr. e V sz közepétől működött. A comitia centuriakra (katonai századokra) osztott, 17-60 év közötti férfi Római jog - I. Történeti rész 11 lakosság (patr., pleb) gyűlése volt, amelyet a Város falain kívül, a campus Martiuson tartottak Funkciói: 1/ a magistr. maiores megválasztása, 2/ tvhozás 3/ hadüzenet és békekötés jóváhagyása 4/ büntetőbíráskodás államellenes bcs-ek, ill. a polgárok főbenjáró bűnügyei tárgyában 3.Comitia tributa Területi egységek szerint összehívott Ngy. eretede úgyszintén a S T nevéhez fűződik, aki - a

hagyomány szerint - először osztotta fel Róma területét tribusokra. (Eredetileg 4 városi (t urbane: Suburana, Palatina, Esquilina, Collina) és 16 vidéki (t. rusticae) tribus létezett) A falakon belül a forumon tartottak. Feladatai: 1) a magistr. minores megválasztás 2) tvhozás 3) szövetség kötése külföldi államokkal és uralkodóikkal 4) tvkezés nem pol-i természetű ügyekben. 4. Concilium plebis Ezen a Ngy-en egyedül a plebs tagjai vehettek részt. Határozatai (plebiscita) Kr e 287-ig csak a plebsre, később viszont a populus Romanusra is vonatkoztak. Elnöke a tribunis plebis volt, aki csak ilyen formában hívhatott össze Ngy-t. A tribusok alapján szerveződött, ezért többen feltételezik, hogy a lex Hortensiat követően ez a Ngy. összeolvadt a comitia tributaval 104/6 II) A PATR-OK ÉS PLEB-OK KÜZDELMEI A TVHOZÁS TÜKRÉBEN A két fő társd-i osztály küzdelme - kompromisszumos alkotmányjogi megoldások révén megteremtette a plebs pol-i

jogegyenlőségét. Ennek állomásai: 494 - a plebs tiltakozása (első kivonulás a Szent Hegyre), melynek eredménye a tribuni plebis tisztségének létrehozása, amit 449-ben, a 2. secessio után - a vitatható - leges Valeriae Horatiae erősítettek meg. 445 - patr-ok és pleb-ok közötti házasodás lex Canuleia de conubio tette lehetővé, ezt korábban a XII. táblás tv tiltotta meg 444 - katonai parancsnok (tribunis militum) pleb. is lehetett, consuli jogkörrel (consulari potestate) ruházták fel. Római jog - I. Történeti rész 12 367-366 - leges Liciniae Sextiae: - csökkentették a pleb-ok adósságterheit, - 500 iugerumra korlátozták a közföldekből az egyes polgárok által elfoglalható területet, - előírták, hogy az egyik consult a plebsből kell választani, - az igazságszolg-i hat-ként felállították a praetori tisztséget, amelyet egy ideig csak patr-ok tölthettek be. 326 - lex Poetelia Papiria de nexis: enyhítette az adósrabszolgaság

szigorát (megtiltotta az adós megölését és a bilincs használatát). 300 - lex Ogulnia (plebiscitum volt): lehetővé tette pleb-ok jelölését a főpapi tisztségekre, így a plebs a pontifexek testületébe is bejuthatott, de pontidex maximusszá pleb. először csak 254-ben lett Coruncanius személyében. 300 - lex Valeria de provocatione: a római polgárok a magistr-ok ítéletei ellen domi (a Város határán belül) a Ngy-hez fellebbezhettek. A provocatio jogát militiae csak a leges Porciae óta lehetett gyakorolni. 287 - lex Hortensia: a plebiscitumokat az egész populus Romanusra kiterjedő hatállyal ruházták fel. 104/7 A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG KORÁNAK ÁLLAMSZERVEZETE I. A római birodalom létrejötte A római állam szerveinek a kései közt. idején már egész Itália, sőt a gyarapodó provinciák igazgatását is el kellett látniuk. A római birod (imperium Romanum) kialakulása évszázadokat vett igénybe. A hatalmas területeket azonban Róma még

mindig a városközpontú állam modellje szerint kormányozta, így 3 főrésze: -Róma városa, -Itália -provinciák. 1. Róma városállama A eddigi városállami intézmények egyre nehezebben tudták betölteni eredeti rendeltetésüket, a senatus nem volt többé képes hatalmát a régi módon érvényesíteni a főmagistr-okkal szemben. (A változtatás igénye többször megjelent, de Caesar és Augustus fellépéséig nem voltak sikeresek.) MAGISTRÁTUSOK Továbbra is 2 consul vezette az államot. A praetor mellé már Kr e 242-ben collegat állítottak, Római jog - I. Történeti rész 13 az előbbit praetor urbanusnak, az utóbbit praetor peregrinusnak hívták, kinek meg volt a joga arra, hogy eldönthesse a ius gentium alkalmazásának címén a civiljog v. a peregrinusjog normáit kövesse. (Egyre több az idegen bevándorló, főleg kereskedők) Továbbra is: -aedilis curulisek 2 fő, rabszolga- és igasbarompiac felügyeletét is megkapta -questorok, censorok

-plebeius főhiv-ok: patr-ok is betölthették (pl. Gracchus-fivérek) A magistr. tisztséget elsősorban a vagyonos és előkelő családok tagjai szerezhették meg, a lex Villia annalis (Kr. e 180), majd a lex Cornelia de magistratibus (82) szerint az egyes tisztségeket meghat. sorrendben és életkorban kellett viselni (cursus honorum): 1) quaestura 30 évesen, 2) aedilitas v. tribunatus 37 évesen, 3) praetura 40 évesen, 4) consulatus 43 évesen, 5) censor és dictator kizárólag consulviselt személy lehetett. A tisztségek viselése között legalább 2 évnek kellett eltelnie. (Ezzel biztosították, hogy tapasztalatlan ne tölthesse be a tisztségeket és leszűkítették a pályázók körét.) Gyakoribbá vált a magistr-ok éves főhatalmának meghosszabbítása (prorogatio imperii), de magánembert is felruháztak ilyen tisztséggel (privatus cum imperio, pl. Pompeius Magnus) Mivel pedig fizetést nem kaptak, de a költségek elvitte vagyonuk nagy részét, szolgálatuk

leteltével mint promagistratusok (proconsul, propraetor) 1-1 provincia élére kerültek helytartónak. Később ennek a Sulla-féle alkotmányreform (Kr e 81) intézményes keretet biztosított. 104/8 Új intézménytípus felállítása: Triumviratus (3 államférfi magánegyezségén alapult) -I. Triumviratust (Kr e 60) Iulius Caesar, Pompeius és Licinius Crassus -II. Triumviratust (Kr 43) Aemilius Lepidus, M Antonius és Octavianus Már jogszab. (lex Titia) hozta létre, ebből O került ki győztesen Tagjait a rendelkezés 5 évre ruházta fel a tresviri reipublicae constituendae hat-t eredményező jögkörével, melyet további 5 évre meghosszíbbíthattak. SENATUS Az egész közt. korában az államelmélet központja és annak legfőbb irányítója maradt Tagjainak számát Sulla 600-ra, Caesar 900-ra emelte és megkezdte feltölteni módosabb itáliaiakkal. A Ngy-ek formális szerepe mellett a legfőbb államhatalmi szervvé vált. A senatorok szükségállapot esetén a

senatus consultum ultimumhoz folyamodtak, amely tejhat-t adott a magistr-oknak a szükséges intézkedések megtételére, kizárva az intercessio és a provocatios lehetőségét. NÉPGYŰLÉSEK Ténylegesen utóbb csak a comitia centuriata (tvhozás) és a tributa működött, egyre inkább háttérbe szorultak. Római jog - I. Történeti rész 14 2. Itália Kr. e 286-ra a katonai hódítások és a szövetségi szerződések követeztében a rómaiak egész Italiát (Rubicon folyóig) uralmuk alá hajtották. Két eltérő jogállású részre oszlott: -ager Romanus -ager peregrinus Az I. sz-ban a szövetséges államok egy része fellázadt a rómaiak ellen: Marsus-háború (Kr e 90-88) során Itália népei fokozatosan nyerték el jogaikat: -lex Iulia de civitate Latinis et sociis danda (90) alapján először a Róma mellett kitartó szövetségesek lettek római polgárok, később a lex Plautia Papiria (89) a Pótól D-re élő népek számára, -lex Pompeia de

Transpadanis (89) a Gallia Cisalpina peregrinus lakosságának, majd -lex Roscia (49) a Pótól É-ra fekvő közösségeknek biztosította ezt a jogot.] 3. Provinciák A helyi igazgatást a provinciai rendtartás (lex provinciae) szabályozta, melyet a hódító hadvezér és a senatusi bizottság állított össze. A tartományi földek megmaradtak idegen földeknek, mégis római területeknek számítottak. a) A római kormányzat feladatait az első tartományok (pl. Sicilia, Sardinia, Corsica, Hispania) élén még rendes főhiv-ok látták el, akiket Kr. e 81-ben véglegesen felváltottak a hivatalviselt magistr-ok (proconsul, propraetor). A helytartókat, - akik imperiumuk alapján provinciai edictumokat is kibocsátottak - általuk nevezett helyetteseik (legati) ill. a melléjük beosztott questorok segítették a tvkezési kerületekre (conventus) osztott provinciai polgári, katonai, pü-i igazgatásban. b) a helyi igazgatás többnyire megmaradt az egyes közösségek

hatáskörében, melyeknek 3 fő csoportja létezett: a) civitates 1. szövetséges peregrinus városok (foederatae), 2 önk-tal és adómentességgel bíró p. városok (liberae), 3 adófizető p városok (stipendiariae v, tributariae); b) municipia 1. római polgárjogot nyert p városok (civium Romanorum) 2 latinjogot nyert p városok (Latinorum), c) - betelepült római polgárok coloniai (Civium Romanorum pl. 122-ből Iunonia, Karthágó mellett), - latinjogű coloniak (Latinorium pl. 177-ből Carteia) Római jog - I. Történeti rész 15 105. Ius, fas, mos I. Kr e VIII sz: Vallási (szakrális) és erkölcsi (morális) és jogi normák nem határolódtak el, a jogszabályok összefonódtak a szokással és az erkölccsel. Komplex normardsz: jogi,. vallási, erkölcsi normák rendszere  MOS vagy mores maiorum (ősök szokásai). II. jogi normák önállóvá váltak: egyes normák kötelező ereje szokások révén megszilárdult, megszegését szankciók bűntették. 

SZOKÁSJOG (consuetudo) III. Kr e 451-450 XII táblás tv-k: felmutatja: a jog, mint önálló normarendszer sajátosságait Mutatja, hogy a jogot a rómaiak találták ki. Bizonyítéka: latin nyelvben alakult ki előszőr önálló szó a jog megjelölésére  IUS IV. jog fogalma differenciálódik a) A ius szó jelentésének fejlődése  A ius szó alatt eredetileg a forum Romanum egy konkrét helyét értették, ahol a praetor tvkezett. (in ius vocatio= a praetor színe elé hívják az alperest) Itt zajlott a per első szakasza: in iure eljárás.  Egy másik elvontabb jelentése: vmely magatartás jogszerűségére vonatkozik (szembeállítva az iniuriaval, jogsérelemmel). Pl aki az éjszakai tolvajt megölte, az iure (jogszerűen) cselekedett, az alaptalanul perlekedő személy, pedig iniuriat (jogsérelmet) követ el.  Miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma

is. b) A ius civile (ius Quiritium) A ius tárgyi jog fogalma már a közt. idején differenciálódásnak indult Civiljog alatt kezdetben a polgárok (cives) közösségeként felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették, amelynek írott formája a XII. táblás tv (E jogrendszer ellentéte a ius peregrinorium, pl athéni jog.) Továbbélését megtaláljuk a “polgári jog” kifejezésben A vallási normarendszer fejlődése Az istenek jogainak tiszteletben tartását (jogok megsértése=nefas) egyre élesebben elhatárolták a jogszab-ok betartásától. Fas: minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti; mindaz, ami istenséget és a neki szentelt dolgot megillette. Később csak a vallási normák összességét értették rajta, szembeállítva a jogi normákkal. Az erkölcs mint önálló normarendszer Mos: az erkölcsi normák önálló rendszere. E szó alatt gyakran a szokást, szokásjogot is értették. A censori jogalkalmazás alakította ki

a mos sajátságos, sui generis fogalmát, ami nem volt azonos a szokásjoggal: biz. olyan társd-i normákat tartalmazott, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak. Normáinak megtartására a censor felügyelt, s azok megsértését büntető intézkedés (nota censoria) kiszabásával torolta meg. 105/2 Római jog - I. Történeti rész 16 A jog erkölcsi megalapozottsága A római jogtudósok a jogról úgy vélekedtek, mint amelynek saját keretei és határai között az igazságosságot (iustitia) kell megvalósítani. Nemcsak erkölcsi, hanem jogi parancs (praescriptum iurus) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere = “tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.” Római jog - I. Történeti rész 17 106. A praetor tevékenysége; ius praetorium, ius honorarium (min. tétel)* (Kései közt jogrdsz-e I.) A praetori jog kialakulásában a

praetornak döntő szerepe volt. A Ius civile mellett párhuzamosan érvényesülő jogrdsz. Praetor: - csak szolgáltatja a jogot, de nem alkotja (praetor isu dicere potest, facere non potest) - nem illete meg a tvhozás (legistratio) és tvkezés (uirisdictio) Főmagistratotok új joganyagot alakítottak ki: IUS HONORARUM - forrása: praetor, aedelis curulis edictumai - legfontosabb összetevője: praetori jog, eredete: a) praetor urbanus peren kívüli jogsegélyei (civiljog szűkre szabta a magistratusok döntési lehetőségeit. A polgárok érdekei védelmére praetor mégis kialakított olyan jogsegélyformát, ami nem támaszkodik a civiljogi szabályokra és ami törbbnyire a szokásjogot jutatta érvényre) b) praetornak tág lehetősége volt a iurisdictio keretében a civiljog érvényesülését korlátozni , sőt a praetor perregrinust nem kötötték a civiljog szabályai, így kialakította a praetori perrendet (ius gentium alapján alakította ki perrendjét) Kr e.

II sz dereka lex Aebutia de formulis : a praetori perrendet és az anyagi jogi szabályait civiljogi erőre emelte. A római polgárok jogvitáiban alkalmazhatták e joganyagot. DE a praetorti perrendet csak a civiljogi mellé emelte. Az a) és a b) ponttal kialakul a praetori jog. Papinianus (jogtudós): A praetori jog az, amelyet a praetorok veezettek be a civiljog szabályainak kisegítse vagy kiegészítése vagy kijavítása céljából. Így a ius civile és a ius praetorium párhuzamosan érvényesült évszázadokig. (Cicero egyenrangúaknak említi őket). Fokozatosan kialakul: ius civile - merev, rési, szigorú jogot jelentette (ius strictum) ius praetorium -hajlékony, rugalmas, méltányos (ius aequum - igazságos, mltányos elbíráslás) Római jog - I. Történeti rész 18 107. Ius civile, ius gentium, ius naturale A késői közt. korának jogrendszerét alapvetően továbbra is a ius civile határozta meg, amely mellett kifejlődött, majd megerősödött a ius

praetorium. Ius civile Róma spec. joga (sajátos jogi normáinak összessége), amely a római polgár vmennyi életviszonyát rendezte mind az állam, mind pedig polgártársai irányában. (Gaius vél) Párja: ius gentium, ius naturale. Ellenpárja: ius praetorium. A ius civile az idők folyamán - a praetori jog használatának kibővülésével - a ius gentiumhoz és a ius naturalehoz képest egyre inkább a régi, merev, szigorú civiljogot jelentette szemben a hajlékony, rugalmas, méltányos praetori joggal. Kr. e II sz-tól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani, így ennek révén jutottak el 3 alapvető kategóriához: a) ius aequitas b) ius naturale c) ius gentium a) aequitas: Polgárok közötti jogegyenlőség eszméje, az igazságos és méltányos elbírálás. A bona fides (jóhiszeműség) a ius aequum szinonimájává vált, ellentétben a szigorú joggal (ius strictum). (A méltányosság fokozatai: - praetori

jogalkotás=objektív ésszerűség és igazságosság, jogalkalmazás, - tulajdonképpeni méltányosság=humanitas (jóindulat), eltekintve a tv. ált szabályainak alkalmazásától.) b) ius naturale (természetjog) Nem vezethető vissza római előzményekre. A term jog az ember természetes értelmén (naturalis ratio) alapszik, olyan életviszonyokra vonatkozik, amelyek az embernek az állatokkal való közös természetéből erednek. “A ius naturalet az emberek nem ronthatják le” (civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest). Eleinte az Isten örök tv-ének tekintették, később Grotius világi alapra helyezte. c) ius gentium (népek joga) Eredetileg a háború ás béke jogát jelentette, szakrális vonásokkal (ius fetiale - papi testület révén). Jelenti még a vmennyi népre érvényesülő jogot is A ius gentiun és a ius naturale közötti különbség: az előbbiben megtalálható a rabszolgaság intézménye, míg az utóbbiból hiányzott. A római

birod-ban egyidejűleg 3 hatályos jogrendszer létezett:  Birodalmi jog elsősorban Itáliában, legfőképpen Rómában jutott érvényre, akár római polgárok közötti, akár r. polgár és peregrinus közötti vitában Magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot, majd a jogrendszer differenciálódásával a ius publicumot és a ius privatumot. = tulajdonképpeni római jog  A helyi népjogok a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog), ált-ban a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek, de a római Római jog - I. Történeti rész 19 bíróságok is alkalmazták.  A provinciai jog részei: a) a római jog egyes meghat. tartományokra v (kifejezett rendelkezéssel) az összes tartományra kiterjesztett szabályai, b) az egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai tv-ek, rendtartások (leges provinciae, pl. leges Rupiliar Kr. e 131

Sicilia), c) tartományok helytartói hirdetményei (edicta provincialia). = nemzetközi magánjog csírái Római jog - I. Történeti rész 20 108. A principatus államszervezete A római állam szervei A császárság első felében a római államot 3 tényező alkotja: I) uralkodó, II) köztársasági intézmények III) birodalmi államszervezet. I.) Az állam feje: princeps (a köztkori princeps senatus elnevezésből eredt), Augustus tekintélye (auctoritas) a meghatározó, amelyen a császár hatalma alapult. [Ezen felül Octaviuanus (31-23) alk.jogilag is az állam élén állt, hiszen folyamatosan viselte az egyik consuli méltóságot.] Élethossziglan volt felruházva a 1) tribunicia potestasszal (személyének sérthetetlensége, a Ngy. és a senatus összehívásának joga, vétójog); 2) imperium proconsulareval (provinciák feletti legfelső kormányzat joga, infinitum=vmennyire p-ra kiterjedt, maius=nagyobb volt a többi helytartóénál); 3) imperator

titulussal (a hadsereg főparancsnokaként, értelmezése homályos); 4) egyben pontifex maximus is volt. Octavianus ezen felül megkapta az Augustus (felséges) melléknevet és a pater patriae (haza atyja). II) A közt-i alkotmány nem lett felszámolva, de egyre kevesebb és fokozatosan eltérő szerepet biztosított az állam hagyományos szerveinek. MAGISTRATUSOK Többségük továbbra is fennmaradt. Augustus alatt még a közt-i szervek választották meg őket, a császárnak azonban ajánlási joga volt (commendatio), ez egyet jelentett a kinevezéssel. E tisztségeket kizárólag a senatori rend tagjain viselték. Consul: a rendes c-ok nem töltötték le hivatali évüket, helyükre az uralkodó újabbakat nevezett ki, igy katonai és pol-i jogosultságuk a császárhoz került; a hiv. elsősorban reprezentatív és jogszolgáltató feladatot töltött be. Praetor: a 18 közül polgári ügyekben jogszolgálatot csak a p. urbanus és a peregrinus végezhetett, a többiek

inkább büntetőügyekben ítélkeztek ill. az államkincstárt kezelték (pp. aerarii) vagy korlátozott hatáskörökben jártak el (pl hitbizonyítvány ésgyámsági ügyekben). Censor: e hiv. már a principatus előtt megszűnt (Kr u 84) Aedilis curulis: a 6 főnyi testületben feladatuk a vásári rendfenntartás és bíráskodás. Quaestor: számukat lecsökkentették, ugyanakkor a város q. hatásköre kibúvült az aerariumra is Felosztva maguk között a prinsepst, a consulokat és a senatusi provinciák helytartóit segítették. Tribunis plebis: 10-en maradtak meg, de szerepük egyre inkább csökkent, inkább polgári ügyekben ítélkeztek. SENATUS Az állami szuverenitás hordozója lett. A 600 senatort ugyan a császár jelölte ki (adlectio), a testület mégsem veszítette el pol-i irányító szerepét. mert 1 megmaradt a az államiság képviselőjének és 2. a hatalomátruházással (senatus consultum de imperio) legitimálta az uralkodót. Római jog - I.

Történeti rész 21 Feladatai: 1) 14-től a s. választotta meg a magistr-okat és később 2) a tvhozás joga is az ővé lett (non ambigitur senatum ius facere posse - “nem kétséges, hogy a s. alkothat jogot”); korábbi hatáskörében: 3) kormányozta Itáliát, a senatusi provinciákat, 4) felügyelt az államkincstárra, 5) büntetőügyben, mint fellebviteli fórum ítékezett (cognitio senatus). NÉPGYŰLÉSEK Tvhozási jogukat nem veszítették el, de szerepük formálissá vált (bár ez a folyamat már a köztban elkezdődött). Az utolsó lex rogata 96-ban született III) Birodalmi államszervezet: Az új hivatalok (nova officia) kezdetben a princeps magánigazgatási egységei voltak, de fokozatosan bekerültek az állami adminisztrációba. A császár ezen kívül - barátaiból., rokonaiból - tanácsot (consilum) tartott fenn, amely komoly szerepet kapott a tvhozában és kormányzásban. a) igazgató császári főhivatalnokok: részben a magistrok helyébe

léptek, részben új feladatokat kaptak. -- praefectus praetorio (2): - eredetileg a császári testőrség parancsnokai volt, egész Itáliára nézve tvhkezési hatáskörrel rendelkeztek, - a princeps helyetteseként ítélkeztek a provinciai helytartóktól hozzá fellebbezett ügyekben, - ált. rendelkezéseket is kibocsáthattak. Komoly szakértelmet kívántak tőlük -- praefectus urbi: imperiummal felruházott, polgári hivatalnok volt, akit a császár a senatorok közül választott ki. Feladatai: közrend fenntartása (custodia Urbis) arendőri egységek révén (cohors urbana), bíráskodás Rómában és a határtól számított 100 mérföldes körzetben. A korábbi aediles curules rendészeti és igazg-i szerepét vette át. -- további tisztségek: városi rendőrség és tűzoltóság parancsnoka, állam- és hadikincstár kezelői, birodalmi posta igazgatója. A cura Urbist és a censorok biz. feladatait a curatorokra bízták: hadi ügyel felügyelője (c. viarum),

vízvezetékek f, középítkezések f, csatornák f Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae) Kr. u 212--ben Antoninus Caracalla (211-217) a bir minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot a Latini Iuniani és a peregrini dediticii kivételével. Célja ezzel: a csak római polgárokat terheló öröklési illeték (vicesima hereditatium) mértékét felemeljék. Rómát városközpontú államból formálisan is birodalommá tette Római jog - I. Történeti rész 22 109. A principatus jogrendszere 1. A ius civile és a ius praetorium a klasszikus korban E kettő fokozatosan egybeolvadt, csupán eredetüket tekintve volt közöttük különbség: a) ius civile: a Ngy-től, a senatustől és a császártól származott. E kifejezés alatt egyre injább a jogtud-t értették, de mivel a jogtudósok anyagának legnagyob részét a magánjog tette ki, így a császárkorban a magánjog jelentést is felvette, a ius privatum szinonímájává vált. b) ius

honorarium (praetorium): szabályait a praetorok, az aedilis curulisek, a provinciai helytartók alkották. A praetori és egyéb edicumok jogszabályi jellege megszilárdult, de ezzel a ius h. elveszette a civiljogot megújító szerepét A praetorok már nem fejtettek ki jogfejlsztő tev-t, ezt a császárkori jogalkotás és a bíráskodás (cognitio extra ordinem) vette át. 2. Ius publicum - ius privatum Új tagozódás mutatható ki, melyet ez a fogalompár (köz-magán) jelöl. Eredetük szerint két különböző gazd-i, társd-i és jogi környezetben jöttek létre. a) ius publicum: a vallási dolgokban, a papi és az állami tisztségekből állt (Ulpianus). b) ius privatum: a polfárok személyi, családi és vagyoni viszonyait foglalta magába. 3. Ius cogens - ius dispositivum a) ius cogens: a közjog szabályai kényszerítőek. (Magánjellegű életviszonyokat is tartalmazott: “a végrendelkzés nem a magán-, hanem a kóz (kógens) jog rész“ (Papinianus). b) ius

dispositivum: a magánjogé többnyire engedőek. Ezt diszpozitív jogot engedő jognak (ius permittens) is említik. 4. A mores szerepe Részben tételes jogi normáká alakult, részben kiemelt jelentőséggel bíró rendelkező alapelvekké vált (utalása: boni mores - jó erkölcsök). A szokásjogilag megállapított jó erkölcsbe ütköző (contra bonos mores) magatartás akkor is jogellenes, ha nem is sértett tételes jogi rendelkezést. (Ez a generalis klauzula m,egtalálható a modern polgári tvkönyvekben is) 5. A magánjog fejlődése a provinciákban A már fejlettnek számító K-i provinciákban a római magánjog behatolását lassította a Róma által fenntartott népjogok és a görög nyelv is. A NY-i provinciákban (Gallia, Hispania) alacsonyabb kulturális szinten helyezkedtek el, a római jog könnyebben hatolhatott be e területekre (nyugati vulgárjog megindulása). A constitutio Antininiana nem szüntette meg a helyi népjogok jogosultságát, néhány

esetben “a római jog és tv helyett” (pro iure et lege) is érvényesülhettek. Római jog - I. Történeti rész 23 110. A dominátus államszervezet A dominátus és a hagyományos római államszervek Diocletianus (284-3o5) nyíltan új államformát alakított ki, amelyet az uralkodó hivatalos megszólítása után (dominus et deus - úr és isten) az utókor dominatusnak nevezett el. Végleg szakított a vegyesen köztársasági és monarchikus államszervezettel és a birodalom súlypontját K-re helyezve abszolút monarchikus lett. Itáliát betagolták a provonciarendszerbe és az új főváros Byzantium=Constantinapolis lett. (D után I Nagy Constantinus (313-337) lett az uralkodó, a bir. azonban utódai alatt többször is, I Nagy Theodosius (379-395) halála után pedig véglegesen kettészakadt. A két birfél (pars imperii) továbbra is különleges jogi és pol-i kapcsban maradtak) Az államhatalom felépítése: a) Tetrarchia: a bir. irányítását - a

“négyes uralom keretében - 2 főcsászár (Augusti) látta el - 2 alcsászár segítségével (Caesares), akik az előbbiek vejei és örökösei voltak. Az államhat. a császár (Augustus) kezében összpontosult, akit a pogány korban “isteninek“ (divus), “istenségnek“ (deus), a keresztény korban pedig “szentnek“ (sacer, sacratissimus, divinus) neveztek. Egyedül őt illette meg: - a tvhozó, - az igazságszolgáltató és - a végrehajtó hat. teljessége, egyben ő volt - az államvagyon tulajdonosa is b) Köztársasági szervek: közül már csak néhány magistratus és senatus létezett. (A mag-ok minden jelentőségüket elvesztették, a consulok tisztségét a cs. vette át, a praetorok már csak a szabadságperekben működtek közre, valamint gyámhatósági jogkört gyakoroltak, az aedilisi tisztség megszűnt, az ünnepi játékok költségei a praetorokat, quaestorokat és a néptribunosokat terhelték.) 2. Az egységes bir-i adminisztárció A két

birosalomfél kormányzását az állami adminisztráció funkcionálisan és hierarchikusan tagolt rendszere látta el. Felbontva: a) központi kormányszervekre (militia palatina) b) területi igazgatásra oszlott, amelyeken belül többszintű hivatali apparátus tevékenykedett. Míg az új összbir-i szervek a adominátusban alakultak, a területi igaz-ban megőryődtek a a principátus intézményei, azonban itt az adminiszt. elválik polgári közigaz-ra (militia officialis) és katonai közigaz-ra (militia armata). (A magasabb állásokban dolgozókat 4 csoportba osztjuk: 1. a bir első oszt-ú méltóságai, 2 tisztségviselői valamint 3. a viri clarissimi és 4 a viri perfectissimi (lovagrendnél) címeket viselők voltak.) a) Központi kormányzat A cs. környezetében, az udvarban (aula, palatium) működött, népes kísérettel, a comitatus-szal (I. Const comesei: az új főhivatalok vezetői, valamint a katonai, polgári hivatalnokok) Az V sz-ra a comesek

hierarchiáján belül 3 csoport alakult ki: A első osztályba 4 katonai és 4 polgári comes tarozott. Római jog - I. Történeti rész 24 - Államtanács (sacrum consistorium): a közp-i igazgatás legfőbb szerve, mely a consilium principis helyébe lépett. Tagjai az uralkodó körül, a cs-i palotában gyűltek össze (consistere=körülállni), állandó tagok voltak: a polgári és katonai közig. felső színtű vezetői, az udvari főméltóságok és a cs-i palota tisztségviselői. - 4 udvari főméltóság: 1. Főudvarnokmester (magister officiorum) - alá tartoztak a kancellária hivatalai (scrinia), (melyek a cs- kegyétől függő döntéseket öntötták formába - s. memoriae, levelezést és egyéb hiv-i ügyeket intézték - s. epsitularum, a beadványok jogi elbírálásával foglalkoztak - s. libellorium, a cs-i utazásokat szervezték - s dispisitionum) élükön 1-1 magister scrinii állt - alatta működött az államrendőrség (agentes in rebus), a

palotaőrség (scholae palatinae: K-7, NY-5), a bir-i posta (cursus publicus) és a fegyvergyárak (fabricae). 2. Főkancellár (quaestor sacri palatii) Feladata az uralkodó nevében kiadott jogi iratok levélformában való megfogalmazása. Az iratok: cs-i rendeletek, magasabb és alacsonyabb rangú hivatalnokok kinevezési okmányai (codicilli v. probatoriae) A dokumentumok végleges szövegét az Államtanácsban felolvasták, azokról a cs. személyesen határozott. 3. Pénzügyminiszter (comes sacrarum largitionum) Az egykori procurator a rationibus helyébe lépett, a bir. pénz- és adóügyeit igazgatta a dioecesisekben tevékenykedő alsőbb tisztviselők (comites largitionum, commerciorum) és apparátusaik segítségével. 4. Comes rerum privatarum Az uralkodó magánvagyonára felügyelt. A birtokok gazd-i igazgatását végezték a rendőrhatósági és polgári tvkezési jogkörrel együtt. Római jog - I. Történeti rész 25 111. A dominátus jogrendszere 1.

Egységesülés a bir-i jogrendszerben (posztklasszikus és iustinianusi kor) a) A posztklasszikus korban a ius civilet már nem csak a ius publicummal, hanem a közbcs-ekre von. ius criminaléval is szembeállították A ius civile továbbra is a római polgár jogát, a római jogot jelentette. b) A ius publicum és ius privatum kettőssége elhalványult, csak tud-os kategóariapárként maradt meg. A ius publicum a kógens jog, a ius privatum a diszpozitív jog lett (A császárság felszámolta a magánszféra autonómiáját.) c) A jogszabálygyűjtő munkákban a bir-i jog egyesülése mutatkozik meg: idézési tv-ek és jogegységesítő aktusok, a iustinianusi kodifikációt a jogszab-ok nagyobb fokú egyesítése, általánosítása és magasabb fokú absztrakció jellemez. d) A bir-i jog és a helyi jogok között szintén megmutatkozik az egységesülés, a különbségek jórészt megszűnnek (K-es csak az öröklési és családjogi szokások maradtak meg). e) A

kereszténység jelentősége. 2. A vulgár jog A posztkl. kor e sajátossága a IV és V sz-ban jutott uralomra I Constant idején a fejlett gazd-i és szellemi élet lehanyatlik, egyben a klasszikus jogászi gondolkodásmód a provinciákban nem érvényesült. (E két jelenség most összekapcsolódott és kialakult belőle a birszerte ált-sá lett vulgári gondolkodásmód.) = leegyszerűsődőtt jogászi gondolkodásmódot tükröző római jog 3. Iustinuanusi gondolkodásmód A XII táblás óta ez a tvmű jelentette először a római jog összefoglalását. Korábban az Edictum perpetuum hadrianusi kodifikációja csak az edictumanyagot, a II. Theodosius és III Valentinianus által elrendelt kodif. pedig csak a cs-i rendeleteket foglalta össze (jogtudósok művei - ius és cs-i rendeletek - leges összefoglalása). 112. Soroljon fel néhány - a jogfejlődés szempontjából különösen jelentős - római császárt (indoklással) 1. Augustus (Kre 27 - Kru 14) 

rabszolga felszabadítás korlátozása  családjogi törvények - Lex Julia  önhatalom korlátozása  egyesületekről  ius respondendi - tanácsadási jog Római jog - I. Történeti rész 26 114. A ius fogalma és kategórái* 1. Ius - kettős fogalom: a) Egyfelől a jogosultságot, az alanyi jogot (facultas agendi) jelentette: a személynek joga van valamihez. (“Senki sem cselekszik csalárdul, ha a saját jogát gyakorolja“ Gaius) b) Másfelől a jogszabályokat, a tárgyi jogot (norma agendi) jelentette, pl. a jogi normák kül csoportjainak megjelölése (ius civile, ius publicum), filozófiai fogalmak (ius naturale, ius gentium), vagy a tv, cs-i rendelet. “A jog a jó és a méltányos művészete“ Celsus, mert a jog nem egyszerűen az állam által kikányszerített normák összessége, hanem a jogi norma megalkotásának és alkalmazásának célja, hogy érvényre jutassa az igazságot. (“Az igazságosság az arra való állandó és örökös

törekvés, hogy mindenkinek megadjuk az őt megillető jogot.“ Ulpianus) 2. A jogi dogmatika: A római jogászi gondolkodásmód nem dolgozta ki, ténylegesen azonban használta a jogi dogm. alapfogalmait. (Ennek kidolgozására a XIX sz-i német jogtud-ban került sor) Az alapfogalmak:  jogviszonyok: olyan, emberek közötti (társd-i) viszonyok, amelyeket a tárgyi jog szabályoz. Csak személyek között állhatnak fenn (pl.: jogalany és jogtárgy között nem, de jogalany és nem jogalany között igen) - Savigny megfogalmazása szerint.  jogi tények: olyan tények, történések, emberi cselekmények, amelyek joghatásokat (jogkeletkezést, -módosulást és -megszűnést) váltanak ki. A legfontosabbak - az emberi csel-ek körébe tartozó - jogügyletek. - Puchta, Savigny  jogintézmény: a nagyobb jelentőségű jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok rendszerezett összessége (pl.: apai, férji hat, tulajdon igen, de a részletszabályozások, pl az előbbiek

egyes módozatai, a “jogi reflexhatások“ pl. férji hat nélküli házasság, birtokjog már nem) - Savigny  jogág: az egymáshoz hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok összessége.  jogrendszer: egy adott államban a hatályos jogszabályok összessége. 3. A jog felosztásai 4 kategórapár: a) ius universale - ius particulare 1.Egy adott állam egész területére kiterjedő jogot jelenti 2. Csak a biz vidékeken érvényesülő, résszerű jogszab-okat foglaéja magába (földrajzi szempontokon alapul). (bir-i és partikuláris jogok) b) ius generale - ius speciale 1. Ált jelleggel érvényesül 2. A különös szab-okat jelenti, alapja az “általános“ és “különös, egyedi“ fogalmat elhatároló görög fil-i gondolkodásban rejlik. c) ius commune - ius singulare Római jog - I. Történeti rész 27 1. A jog rendszerint alkalmazandó szabályait jelenti 2. Kivételesen alkalmazzák (a jogalkotó tekintélye vezette be), a) különös

méltánylást érdemlő jogi helyzetre (beneficia iuris) pl. kezességnél, öröklési jogban, b) egy különleges elbánásban részesített személycsoportra (privilegia, excusationes) pl. tévedés szabályainál d) ius primarium - ius subsidiarium 1. Mindig alkalmazható, ha nincs olyan elsődleges jogszabály (lex primaria), amely hatályát rontaná. 2. Csak akkor kell alkalmazni, ha az adott jogi kérdést más, elsődleges jogszabály nem szabályozza. Római jog - I. Történeti rész 28 115. A ius civile kifejezés jelentései a rómaiktól napjainkig* 1. A római jog fogalma - A rómaik a maguk jogát ius civile (ünnepélyesebb formában: ius Quiritium) kifejezéssel illeték = államot alkotó polgárok (cives, Quirites). Később a középkorban a ius Romanum megjelölés váltotta fel a korábbi ünnepélyes formát. (ius civile - polgári jog, ius Romanum - római jog) 2. A jog fogalmának differenciálódása a) (a. A ius szó jelentése) b) A ius civile (ius

Quiritium) A ius tárgyi jog fogalma már a közt. idején differenciálódásnak indult Civiljog alatt kezdetben a polgárok (cives) közösségeként felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették, amelynek írott formája a XII. táblás tv (E jogrendszer ellentéte a ius peregrinorium, pl athéni jog.) Továbbélését megtaláljuk a “polgári jog” kifejezésben 3. Ius civile - ius naturales - ius gentium A késői közt. korának jogrendszerét alapvetően továbbra is a ius civile határozta meg, amely mellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium. Ius civile: Róma spec. joga (sajátos jogi normáinak összessége), amely a római polgár vmennyi életviszonyát rendezte mind az állam, mind pedig polgártársai irányában. (Gaius vél) Párja: ius gentium, ius naturale, ellenpárja: ius praetorium. A ius civile az idők folyamán - a praetori jog használatának kibővülésével - a ius gentiumhoz és a ius naturalehoz képest egyre

inkább a régi, merev, szigorú civiljogot jelentette szemben a hajlékony, rugalmas, méltányos praetori joggal. Kr. e II sz-tól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani, így ennek révén jutottak el - az ideológiai alapot megteremtő - 3 alapvető kategóriához: ius aequitas, ius naturale és ius gentium. A római birod-ban egyidejűleg 3 hatályos jogrendszer létezett:  Birodalmi jog elsősorban Itáliában, legfőképpen Rómában jutott érvényre, akár római polgárok közötti, akár r. polgár és peregrinus közötti vitában Magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot, majd a jogrendszer differenciálódásával a ius publicumot és a ius privatumot. = tulajdonképpeni római jog  A helyi népjogok a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog), ált-ban a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek, de a római bíróságok is alkalmazták.  A

provinciai jog részei: a) a római jog egyes meghat. tartományokra v (kifejezett rendelkezéssel) az összes tartományra kiterjesztett szabályai, b) az egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai tv-ek, rendtartások (leges provinciae, pl. leges Rupiliar Kr e 131 Sicilia), c) tartományok helytartói hirdetményei (edicta provincialia). = nemzetközi magánjog csírái 4. A principatus jogrendszere Római jog - I. Történeti rész 29 A ius civile és a ius praetorium a klasszikus korban E kettő fokozatosan egybeolvadt, csupán eredetüket tekintve volt közöttük különbség. a) ius civile: a Ngy-től, a senatustől és a császártól származott. E kifejezés alatt egyre injább a jogtud-t értették, de mivel a jogtudósok anyagának legnagyob részét a magánjog tette ki, így a császárkorban a magánjog jelentést is felvette, a ius privatum szinonímájává vált. b) ius honorarium (praetorium): szabályait a

praetorok, az aedilis curulisek, a provinciai helytartók alkották. A praetori és egyéb edicumok jogszabályi jellege megszilárdult, de ezzel a ius h. elveszette a civiljogot megújító szerepét A praetorok már nem fejtettek ki jogfejlsztő tev-t, ezt a császárkori jogalkotás és a bíráskodás (cognitio extra ordinem) vette át. 5. A dominátus jogrendszere Egységesülés a bir-i jogrendszerben (posztklasszikus és iustinianusi kor) a) A posztklasszikus korban a ius civilet már nem csak a ius publicummal, hanem a közbcs-ekre von. ius criminaléval is szembeállították A ius civile továbbra is a római polgár jogát, a római jogot jelentette. 6. A ius fogalma és kategórái Ius - kettős fogalom: a) Egyfelől a jogosultságot, az alanyi jogot (facultas agendi) jelentette: a személynek joga van valamihez. (“Senki sem cselekszik csalárdul, ha a saját jogát gyakorolja“ Gaius) b) Másfelől a jogszabályokat, a tárgyi jogot (norma agendi) jelentette, pl. a jogi

normák kül csoportjainak megjelölése (ius civile, ius publicum), filozófiai fogalmak (ius naturale, ius gentium), vagy a tv, cs-i rendelet. “A jog a jó és a méltányos művészete“ Celsus, mert a jog nem egyszerűen az állam által kikányszerített normák összessége, hanem a jogi norma megalkotásának és alkalmazásának célja, hogy érvényre jutassa az igazságot. (“Az igazságosság az arra való állandó és örökös törekvés, hogy mindenkinek megadjuk az őt megillető jogot.“ Ulpianus) 7. A római jogtud A préklasszikus jogtud. Virágkora (II-I sz) 4 elkülönült iránya van, Cicero már 3-t említ. A jogtudós kioktatta a feleket az alkalmazandó szerződési forumlák tekintetében (cavere), v. perbeli cselekményeiket irányította (agere), v tanácsokkal látta el a jogképző, de a jogban még nem járatos magist-kat (consulere), v. pedig nyilvánosan osztogatta és megvitatta jogi szakvéleményeit ( respondere). Utóbbiak írásba való

összegyűjtése új műfajt jelentett. - Mucius Scaevola pontifex munkásságához fűződik a jogtud. rendszerének megalkotása (Ius civile 18 könyvben). Ő az első jogász, akinek művei bekerültek a iustinianusi kodif-ba Műve: Liber singularis (a meghatározások egyetlen könyve) a görög fil. hatását tükrözi, ezzel megszűnt a pontif. jogtud Egyben ő az első jogász, aki iskolát tudott alapítani, praesumptio Muciana. Római jog - I. Történeti rész 30 8. A glosszátorok és a kommentátorok A ius commune A római jog továbbélése ált-ban A továbbélésnek 3 fő típusa van: a) folytatólagos továbbélése, b) újjáéledése, c) recepciója (befogadása a helyi jogrendszerbe vagy egyszerű tvhozási aktussal vagy beszivárgás útján ment végbe). A ius civile fogalmának fejlődése sem zárult le teljesen, a középkorban alatta elsősorban a római jogot, másodsorban - annak részét képező - magánjogot értették. Az újkor derekától, a

XVIII. sz-tól kezdve az eu-i országok többségében addig uralkodó ius communet modern tvkönyvek kezdték felváltani, és amikor alapvető jelentőségűvé vált a polgár (citoyen) fogalma, a ius civile tartalma leszűkült a magánjogra (újkori polgári jog). 9. A római jog sorsa Magyarországon Werbőczy István országbírói ítélőmester Hármaskönyve egy ált., átfogó decretumnak készült el, amely elsőként rögzítette a hazai szokásjogot, de - az 1514-es OGY elfogadása, a király jóváhagyása ellenére - a szentesítés és a kihirdetés elmaradt. formailag nem vált tv-nyé A Tripartitum kapcsolata a római joggal:  A Hármaskönyv beosztása (de personis, de rebus, de actionibus) a római jogi hagyományt követi, de csak deklaráltan felel meg az intitució-rendszernek.  A római jogi ált. fogalmakat (ius naturale, ius publicum, ius privatum, ius civile, ius gentium) és jogelveket W. csak formailag vette át (nagyrészt ezek teszik ki a Prologus

részt), de nem kerülnek be a H-nek a magyar ius consuetudinariumot összefoglaló konkrét szabályaiba. 10. Cives, Latini, peregrini Cives Romani A polgári állapot egyszerre és elválaszthatatlanul jelentett közjogi és magánjogi kategóriát. Egyfelől a római polgárok (cives, Quirites) joga volt (ius civile, Quiritium, Cives Romanus=állampolgár, államalkotó tényező), másfelől a civitas Romana alapvető magánjogi kategórai volt (jogképességgel azonos). 11. A tulajdon jelentősége A római tulajdon története, megjelölései A tulajdon megjelölései Az ősi tulajdonnak még neve sem volt; a meum est (enyém), mancipium és manus szavak nem fejezték ki a mai értelemben vett tualjdont. A tulajdonosnak a dominus (megfékezni, hat-ban tartani) szóval való megjelölése is a tulajdon hat-i vonatkozásait emeli ki. A tulajdon megjelölése főnévi alakban viszonylag későn jelent meg: - a dominus szóval egy tőből származó - dominium Kr. e a II sz-ban

tűnik fel A principatus idején kezdik először a tulajdont proprietasnak is nevezni, és a dominium korlátlan jellege szűkebb tartalmúvá válik). Dominium ex iure Quiritium: a tulajdon mint jogintézmény a preklasszikus korban fokozatosan alakult ki. A magántulajdon a civiljogi (kviritár) tulajdon alapján 3 kritériummal rendelkezik: Római jog - I. Történeti rész 31  a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehet, tehát olyan civis Romanus, aki nem áll apai hat. alatt ill bármely ius commerciivel bíró Latinus.  nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem tartozó dolgokon ugyanis római magántulajdon sem állhatott fenn.  a római tulajdon megkívánta a megfelelő szerzésmódot is (ius civile és ius gentium alapján). 12. A tulajdonszerzési módok általában A tulajdonszerzési mód fogalma A tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan taxatíve meghatározott jogi

tények, tényállások, melyekhez a jogrend a tulajdonszerzés joghatását fűzi. 2csoporta van: a) ius civile szerinti tulajonszerzési módok: 1. mancipatio, 2. in iure cessio, 3. elbirtoklás (usucapio) b) ius gentium szerinti szerzésmódok: 1. átadás (traditio), 2. foglalás (occupatio), 3. kincstalálás (thesauri inventio), 4. dologegyesülés, 5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio), 6. feldolgozás (specificatio) Római jog - I. Történeti rész 32 116. A jogalkalmazás és jogértelmezés római jogi eszközei és elvei A JOGALKALMAZÓ FELADATA, ESZKÖZEI: 1.A jogalkalmazás folyamata során Az elé került konkrét tényállást értékelve a jog alapján hozzon döntést, az adott tényállás feltárása után a) kiválassza az arra vonatkozó jogszab-t (ha nincs ilyen, analóg jogszab is megfelel), b) megállapítsa e jogszab. hiteles szövegét és kötelező erejét, c) szükség esetén értelmezze, interpretálja azt. 2. A jogszab kiválasztásakor A

régi normák hatalmas tömegéből megtalálja azt, amelyik az adott helyzetben alkalmazható. Ált. alapelvek:  a későbbi tv. lerontja a korábbi tv-t (lex posterior derogat legi priori),  a különös tv. lerontja az ált tv-t (lex specialis derogat legi generali),  az elsődleges tv. lerontja a kisegítő tv-t (lex primaria derogat legi subsidiariae) 3. Interpretatio Olyan logikai művelet, amelynél a tényállás mellett rendelkezésre áll a jogszab. is, a jogalkalmazó kötelessége pedig, hogy a jogszab. rendelkezéseit a konkrét esetre vonatkoztatva mondja ki ítéletét (de a rómaiak az analógiát is interp-nak nevezték). A primitív népeknél a bíráskodást a jogszab-ok szó szerinti alkalmazása jellemzi, a fejlett társd-akban a bíró azok értelmét vizsgálja. A) interpretatio folyamata: 4 típusa van  nyelvtani értelmezés (i. grammatica): a jogalkalmazó a szavak jelentését és szemantikai kapcsolatát vizsgálja,  logikai értelmezés (i.

logica): a formáli logika szabályait alkalmazza,  rendszertani értelmezés (i. systematica): a szöveget a többi jogszab-hoz való viszonyában, a magasabb kategóriákkal (jogág, jogrendszer) való összefüggéseiben elemzi,  történeti elemzés (i. historica): azt a célt vizsgálja, amely a jogalkotót a jogszab létrehozásakor vezette. ÁLTALÁNOS. ELVEK:  A jogszab-t mindig a maga egészében kell értelmezni. (“Önkényes dolog a tv egyetlen kis része alapján ítélkezni v. véleményt adni anélkül, hogy az egészet figyelembe ne vennénk.“ Celsus)  A jogszab. betű szerinti követése még nem zárja ki a tvsértés lehetőségét (“A tv ellenére cselekszik az, aki azt teszi, amit a tv. tilt az pedig, aki a tv szavait megtartva megkerüli annak értelmét, kijátssza a tv-t.“ Paulus)  Mindenekelőtt a tvhozó akaratát (voluntas legis) kell megvizsgálni.  Amennyiben ez nem állapítható meg, az érintettre nézve enyhébb megoldást

eredményező int-t kell alkalmazni - Marcellus. = “kétség esetén a vádlott javára“ elv Római jog - I. Történeti rész 33 (in dubio pro reo)  A logika ált. szabályait is alkalmazni kell: - a kevesebbre való következtetés (argumentum a maiori ad minus) elvének, - ez ellenkezőből való következtetés (argumentum a contrario) elvének érvényesülése. B) interpretatio eredménye:  megállapító (i. declarativa): a jogszab pontos értelmét tárja fel,  kiterjesztő (i. extensiva): a magyarázat a jogszab szó szerinti értelmét tágítja (az apai hat. alatt álló lány kölcsönszerződései),  megszorító (i. restrictiva): a magyarázat a jogszab szó szerinti értelmét szűkíti (ius specile, ius singolare). 4. Analógia A tényállás hasonlóságán alapuló jogalkalmazói eljárást jelenti. (Magát a szót nem használták, de éltek már vele a pontifexek is, amikor a XII táblás tv. rendelkezéseit alkalmazták) Ez a jogalkotás egyik

neme. (a/ tvanalógia: a bíró az adott esetre von. jogszab hiányában egy hasonló, de konkrét jogszab-t alkalmaz, b/ joganalógia: akkor használható, amikor semmilyen konkrét, hasonló jog nem áll rendelkezésre, a bíró a jog ált. elvei, szabályai alapján dönt) Római jog - I. Történeti rész 34 117. A ius és a lex szó jelentései a római jogban IUS A ius szó jelentései:  A ius szó alatt eredetileg a forum Romanum egy konkrét helyét értették, ahol a praetor tvkezett. (in ius vocatio= a praetor színe elé hívják az alperest) Itt zajlott a per első szakasza: in iure eljárás.  Egy másik elvontabb jelentése: vmely magatartás jogszerűségére vonatkozik (szembeállítva az iniuriaval, jogsérelemmel). Pl aki az éjszakai tolvajt megölte, az iure (jogszerűen) cselekedett, az alaptalanul perlekedő személy, pedig iniuriat (jogsérelmet) követ el.  Miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől,

kialakult a ius elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is. Ius - kettős fogalom: a) Egyfelől a jogosultságot, az alanyi jogot (facultas agendi) jelentette: a személynek joga van valamihez. (“Senki sem cselekszik csalárdul, ha a saját jogát gyakorolja“ Gaius) b) Másfelől a jogszabályokat, a tárgyi jogot (norma agendi) jelentette, pl. a jogi normák kül csoportjainak megjelölése (ius civile, ius publicum), filozófiai fogalmak (ius naturale, ius gentium), vagy a tv, cs-i rendelet. “A jog a jó és a méltányos művészete“ Celsus, mert a jog nem egyszerűen az állam által kikányszerített normák összessége, hanem a jogi norma megalkotásának és alkalmazásának célja, hogy érvényre jutassa az igazságot. (“Az igazságosság az arra való állandó és örökös törekvés, hogy mindenkinek megadjuk az őt megillető jogot.“ Ulpianus) 2. A jogi dogmatika: A római jogászi gondolkodásmód nem dolgozta ki, ténylegesen azonban használta a jogi

dogm. alapfogalmait. (Ennek kidolgozására a XIX sz-i német jogtud-ban került sor) Az alapfogalmak:  jogviszonyok: olyan, emberek közötti (társd-i) viszonyok, amelyeket a tárgyi jog szabályoz. Csak személyek között állhatnak fenn (pl.: jogalany és jogtárgy között nem, de jogalany és nem jogalany között igen) - Savigny megfogalmazása szerint.  jogi tények: olyan tények, történések, emberi cselekmények, amelyek joghatásokat (jogkeletkezést, -módosulást és -megszűnést) váltanak ki. A legfontosabbak - az emberi csel-ek körébe tartozó - jogügyletek. - Puchta, Savigny  jogintézmény: a nagyobb jelentőségű jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok rendszerezett összessége (pl.: apai, férji hat, tulajdon igen, de a részletszabályozások, pl az előbbiek egyes módozatai, a “jogi reflexhatások“ pl. férji hat nélküli házasság, birtokjog már nem) - Savigny  jogág: az egymáshoz hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok

összessége.  jogrendszer: egy adott államban a hatályos jogszabályok összessége. Római jog - I. Történeti rész 35 A jog felosztásai 4 kategórapár: a) ius universale - ius particulare 1.Egy adott állam egész területére kiterjedő jogot jelenti 2. Csak a biz vidékeken érvényesülő, résszerű jogszab-okat foglaéja magába (földrajzi szempontokon alapul). (bir-i és partikuláris jogok) b) ius generale - ius speciale 1. Ált jelleggel érvényesül 2. Azokat a különös szab-okat jelenti, amelyek különleges szabályozást igénylő jvra vonatkoznak A ius speciale érvényesülési körében a ius generale nem alkalmazható. c) ius commune - ius singulare 1. A jog rendszerint alkalmazandó szabályait jelenti 2. Kivételesen alkalmazzák (a jogalkotó tekintélye vezette be), a) különös méltánylást érdemlő jogi helyzetre (beneficia iuris) pl. kezességnél, öröklési jogban, b) egy különleges elbánásban részesített személycsoportra

(privilegia, excusationes) pl. tévedés szabályainál d) ius primarium - ius subsidiarium 1. Mindig alkalmazható, ha nincs olyan elsődleges jogszabály (lex primaria), amely hatályát rontaná. 2. Csak akkor kell alkalmazni, ha az adott jogi kérdést más, elsődleges jogszabály nem szabályozza. LEX - Eredetileg törvény - a szokásjog mellett a római jog legrégebbi forrása - a szigorúan előírt módon írásban megszövegezett és a NGY-ek (C.C és CT) által megszavazott, szabályszerűen kihirdetett határozatokat jelentette. - lex lata v. rogata (meghozott ill megszavazott tv) - lex data = adott tv. - császári rendeletek, bár formailag nem azok, mert formailag a tv.hozói jogot nem vindikálták maguknak, de a császárkorban lexnek nevezték - a szerződéskötésnél az egyik fél kikötése Római jog - I. Történeti rész 36 118. A lex meghozatala, alkatrészei, osztályozása a sanctio szempontjából A lex meghozatala 1. Lex lata v rogata: meghozott

vagy megszavazott tv A közt idején a tvhozásban mindhárom állami főszerv részt vett. A magistratus hívta össze a NGY-t, ő dolgozta ki a tvjavaslat írásbeli szövegét, ő terjesztette - tetszése v. hatásköre szerint - vmelyik comitia elé A populus formatlan gyűléseken (contio) megbeszélte a javaslatot, majd a comitia (ahol vitának nem volt helye) szavazott a kérdésről. A NGY által elfogadott tv-t a senatusnak kellett megerősítenie az “atyák tekintélyével“ (patrum auctoritate), később ez elmaradt. A tv-eket írásba foglalták, fa- és bronztáblákon (tabulae) tették közzé, melyek megőrzéséről az állami levéltár (tabularium) gondoskodott. Alkatrészei A lex rogatanak 3 része van: 1) praesriptio, 2) rogatio 3) sanctio. 1) praesriptio: a tv. fejirata először a magist nevét tüntette fel, akiről a tv-t rendszerint elnevezték, a jogalkotók személyes felelősségét kiemelve. Tartalmazta még a tv meghozatalának helyét és idejét, az

először szavazó század (centuria praerogativa) v. kerület nevét is. 2) rogatio: a tv. endelkező része, amely a tv-i parancsot foglalta magába 3) sanctio: a tv. megszegőivel szemben kilátásba helyezetett joghátrányokat tartalmazza, az állami kényszerhat. megnyilvánulása Osztályozása a sanctio szerint a) lex perfecta: biz. magatartást tilosnak és érvénytelennek nyilvánított, s ennek a következménye volt ált-ban az eredeti állapot visszaállítása (pl. házastársak közötti ajándékozást tiltó szokásjogi szabály). b) lex minus quam perfecta: csak büntetést írt elő, de a jogsértő cselekményt nem érvénytelenítette (pl. a fiatalkorú személy becsapásával kötött szerződés érvényes ugyan, de a csaló ellen büntetőkereset indítható). c) lex imperfecta: tiltotta ugyan a magatartást, mégsem fűzött hozzá jogkövetkezményt (biz. értéken túli ajándékozás). (lex plus quam perfecta: olyan tv-t, mely érvénytelenségi és

büntető szankcióval egyaránt rendelkezett, a forrás nem említ.) Plebiscitum A plebs által a plebejusi NGY-en (concilium plebis) a tv-ek módjára hozott határozatokat jelentette. Eredetileg csak a plebsre vonatkoztak, miután azonban a lex Hortensia kimondta, hogy “az egész római népre kötelezőek“, formailag is a lex rangjára emelkedett. Lex data Római jog - I. Történeti rész 37 Ezeket, egyes tvhozásra feljogosított személyek adták ki. A késői közt idején vált ált-sá: az egész államot érintő ügyekben a dictatorok (Sulla, Caesar), a tartományok tekintetében a hadvezérek, az imperatorok kaptak felhatalmazást a NGY-től a leges provinciae kiadására. Tv. a császárkorban Az I. sz-ban a comitiak még működtek, de tvhozói tevékenységük jelentősége csökkent (Az utolsó comitian hozott tv. = Kr u I sz vége, Nerva császár) A lex szó értelmezése:a) a dominátus idején a cs-i rendeletek, b) a közt. idején a szerződési felek

magatartását meghatározó szerződési kikötések (lex contractus), pl. a bérbeadói előírás (lex locationis) Ált értelelemben is használják a lex pubilca (tv. és azzal egyenrangú jogforrások) és a lex privata (szerződési kikötés) fogalmát. Római jog - I. Történeti rész 38 119. Milyen, a római jog szempontjából jelentős lexeket ismer? 1. XII táblás törvény (Kre 451-450)  teljes mértékben csak a iustiniánusi kodifikációval vesztette el hatályát  a törvények megszövegezésére a comitia egy consuli hatalommal felruházott 10 fős bizottságot = decemviri legibus scribundis választott.  decemvirek Kr.e 451-ben 10 táblányi jogszabály anyagot alkottak  ehhez Kr.e450-ben 2 táblányi anyagot csatoltak  a decemvireket a nép elüldözte, de a joganyagot a NGY elfogadta  tartalma:  magánjogi  eljárásjogi  anyagi büntetőjogi  rendészeti  vallási eredetű anyagok 2. Lex Canuleia (Kre 445)  törvényes

házasság kiterjesztése a plebsre (patr.-pleb közötti házasság lehetősége) 3. Licinius féle törvény (Leges Liciniae Sextiae) Kre 386-366  csökkenti a plebs adósságterheit  ager publicusból max.500 iugerum  az egyik consul pleb. lehet 4. Lex Poetilia Papiria (Kre 326)  az adósrabszolgaság eltörlése 5.Lex Hortensia (Kre 287)  plebs népgyűlési határozatok kötelező erejének kiterjesztése a patriciusokra is 6. Lex Aquelia (Kre 286)  kártérítési jog alapjait fektette le 7. Lex Laetoria - (Kr e II sz)  a 25. életévüket be nem töltött serdültek szerződéseire vonatkozott, 8. Lex Aebutia - (Kr e II sz derekán)  a peres eljárás reformját jelentette, a praetor peregrinus perrendjét és anyagi szabályait civiljogi erőre emelte. Ezzel lehetővé tette e joganyagnak a római polgárok egymás közti jogvitáiban való alkalmazását a praetor urbanus foruma előtt. 9. Lex agraria - (Kr 111)  az ager publicus birtokosainak a

tényleges hatalmukban tartott földet tulajdonba adta. 10.Lex Julia (Kre 90)  Itália minden szabad lakosára kiterjesztette a polgárjogot 11. Lex Cornelia (Kr 67)  praetorok kötve vannak az általuk kibocsátott edictumokhoz Római jog - I. Történeti rész 39 120. A consuetudo, az edictumok Consuetudo Szokásjog, a római jog legrégibb forássa. Lehetett vallási vagy erkölcsi Az állam keletkezése után a szokásokat az állam igazságszolgáltató v. más kényszerhat-i szervei útján biztosította (pl halálbüntetés, száműzés, pénzbüntetés), így a szokás jogi tartalmat nyert, jogszokássá vált. A jogszokások összességét nevezzük szokásjognak.  Mindig iratlanul keletkezett, emiatt mindig szembeállították az írott joggal (ius scritum). (A puszta írásba foglalás nem teszi írottá a szokásjogot, ugyanis csak az a jogforrás minősül írott jognak, amelyet előírt formában, írásban rögzítettek és kihirdették, pl. tv, cs-i

rendelet, de a praetori edictumokat a klasszikus kor elején szokásjognak tekintették.) Az erkölccsel közös gyökere volt, néha mores maiorum kifejezéssel jelölték, noha az előbbit jogszab-ok, az utóbbit jogon kívüli normák képezték.  A szokásjog ismérveit először Salvus Iulianus (II. sz) fejtette ki: a) a nép hallgatólagos egyetértése (tacitus consensus populi) elfogad egy gyakorlatot, mely b) írásba foglalás nélkül (sine ullo scripto) c) mindenkit kötelez (tenebunt omnes). Modern értelemben a jogalkalmazásban hosszabb időn át ténylegesen érvényesülő, íratlan szabályokat jelenti. Nem annyira ismeretelméleti, inkább lételméleti kategória  A principátus idején: a kettős arculat szerint “a szokásjog a tv-ek legjobb magyarázója” - Paulus (III. sz eleje), ugyanakkor mint tvrontó szokásról (desuetudo) is beszélnek.  A dominátus idején egy rendelet (319) megszüntette a tvrontó hatályt. Fellépnek a központosító

törekvések. A császárok korlátozni próbálták a K-i provinciák helyi szokásainak érvényesülését, és nem tűrték el, hogy a tv-eket a jogszolg. alsóbb fokú szerveinek gyakorlata lerontsa. Edictum A magistratus curulest illete meg az a jog, hogy a nép egészével - kezdetben szóban, később írásban - hivatalos hirdetmények útján érintkezzék (ius edicendi). Később a fehér fatáblán (album) kibocsátott hirdetményt nevezzük edictumnak. A mag-ok ebben ált-ban hivatalba lépésükkor meghirdetett programjukat tették közzé, konkrét eljárási módozatokat, ügyintézési normákat. Típusai: 1. a) praetor és b) aedilis curulesek edictumai, ugyanez 2. a provinciákban: a) helytartók által és b) provinciai quaestorok által kiadott hirtemények (edictum provinciale). (1a.) Praetori edictum: a benne foglalt normák különös módon alakultak ki és különleges formában jelentkeztek. A praetor nem alkothatott jogszab-t (praetor ius facere non potest),

a hat-a imperiumaból élt. A régi civiljogi performák, alegis actiok mellett a praetor peregrinus kialakította az un. formális perrendet Római jog - I. Történeti rész 40 Nem bocsátott ki minden alkalommal tartalmilag új szövegű edictumot. A hivatalok vezetői megtartottát a kihirdetett edictumokat, de vagy új programponttal kiegészítették (edictum novum), vagy év közben került sor a kiegészítésére (e. repentinum) Átvett, ált anyag: e perpetuum. A lex Cornelia de edictis praetorum kimondta, hogy a praetorok kötelesek meghirdetett edictumaikhoz tartani magukat, így ez jogforrássá tette az edictumot, “egy évre szóló tv”-nek is nevezték. Kodifikálás Az edictumszövegek jogforrássá váltak, de ez a joganyag a praetori szabályokat viszonylagos rendezetlenségben tartalmazta. Hadrianus császár (13O körül) megbízta Salvius Iulianus jogtudóst az edictumszövegek rendezésével. 1. tud-os szerkezetet adott neki, 2. függelékül

hozzáillesztette az aedilis curulisek szintén állandósult tartalmú edictumát, 3. valószínüleg az e provinciale anyagát is újjászerkesztette A császár az Edictum perpetuum tvművet megváltoztathatatlanná nyílvánította, ezzel befejeződött a praetori jog fejlődése. Római jog - I. Történeti rész 41 121. A senatus consultum, a constitutio és fajai Senatus consultum A közt. idején nem minősült jogforrásnak, egyszerűen az atyák tanácsa (consultum) volt az államot irányító főhivatalnokok részére. Ezeket az esetek túlnyomó részében követték a mag-ok, mivel azok betartásáért pol-i-morális felelősséggel tartoztak a senatusnak. A császárkorban mind nagyobb jelentőségre tett szert, mert mögötte a princeps akarata állt. (A princeps mint a senatus feje oratio principis formájában is tehetett javaslatot a testület számára, melynek tverejét a s. c biztosította) A II sz-ban Gaius már kimondja, hogy tverővel rendelkezik (legis

vicem obtinet). (Részei: az elnöklő mag. neve, a gyűlés helye, ideje, a tanúk nevei, az előterjesztő mag jelentése, a bevezető formula, a határozat tartalma, a senatorok jóváhagyását jelző “C” betű (censuere=határoztak). A tartalma, a consul neve vagy előterjesztője szerint nevezték) Constitutio A császári rendeletek összefoglaló neve. Ált és egyedi tartalmuk szerint: - Constitutio generalis - Constitutio specialis. A constitutioket 2 nagy csoport szerint lehet elemezni I) A principatus idején a cs-i rendeleteknek 4 fajtája volt: 1/ edictum, 2/ rescriptum (magánjogi szempontból ez volt a legjelentősebb) 3/ mandatum, 4/ decretum. 1/ A princeps, mint a közt. első tisztségviselője, maga is edictumot bocsátott ki, melynek hatálya uralkodásának idején korlátozódott. (Kiváltképpeni cs-i rendelet) 2/ A császár, mint a bir-i jog legfőbb forrása, a közhivatalok v. a magánosok által hozzá intézett vallási kérdésekben - jogi

tanácsadók meghallgatásával - szakvéleményeket adott. Ez a konkért ügyekben hozott előzetes elvi döntés, mely a jogtudósok responsumaiként mintájára alakult ki, a rescriptum (válaszirat, levélirat) elnevezést viselte. (A magánszemélyek beadványait (libelli) a cs-i kancellária libellis osztálya vette át, és itt készültek az uralkodó válaszai is.) 2 fajtája volt: - subscriptio ( a válasznak a kérvényre rávezetett és a cs- által aláírt szövege), - epistula (önálló válaszlevél). 3/ A közig-i ügyekben ált. akaratát az uralkodó mint a bir hivatalnoki karának feje - az alárendelt hivatalnokokkal - mandatum (utasítás, parancs) formájában közölte. (A kancellária ab epistulis osztályán készültek.) 4/ Az uralkodó mint a bir. legfőbb bírája a hozzá fellebbezett peres ügyekben decretum (határozat) formájában döntött. Római jog - I. Történeti rész 42 II) A dominátus idején újabb rendeleti formák (iussio,

praeceptum) is feltüntek: 1. oratio principis, 2. pragmatica sanctio (közjogi tárgyú, ünnepélyesebb keretek között) A rendeletek összegyűjtése a posztklasszikus korban indult meg.  Gregorius jogtudós 291-ben összeállította a Hadrianustól Diocletianusig kiadott constitutiokat Codex Gregorianus néven.  295-ben Hermogenianus - szintén magánjellegű - gyűjteménye, a Codex Hermogenianus. Később mindkettőt kiegészítették a cs-i rendeletekkel  II. Theodosius K-római és III Valentinianus Ny-római császárok közös rendelete (429) a Codex Theodosianus, mely 439. jan 1én lépett hatályba a bir mindkét felén A 16 könyvre tagolódó tvműben kiemelkedő szerephez jut a közjog egy sor kegyetlen büntetőjogi intézkedéssel együtt. A bir K-i felében a iustinianusi kodifikációig tverővel rendelkezett, de a barbár királyságokban is döntően képviselte a római jog anyagát. A Breviarium Alaricianum által Ny-on egészen a XII. sz végéig, a

bolognai glosszátorok megjelenéséig a római jog forrása volt. (E kor után is voltak gyűjtemények (pl. Novellae Theosodii II, Marciani és Severi), melyek csak töredékesen maradtak fenn.) A rendeletek viszonya a jogtud-hoz Összefonódtak a jogtud-nyal, melyet egységesen iusnak neveznek a cs-i rendeletanyaggal, a lexszel szemben. (A cs-i constitutiok szabták meg a jogtud-i művek használhatóságát)  I. Constantinus megtiltotta, hogy a bíróságok Paulusnak és Ulpianusnak Papinianushoz írt (és bíráló) Notaeit alkalmazzák, majd Paulus összes munkáit és a Sententiarum libri művét is kötelező erővel ruházta fel. (328)  II. Theod és III Val közös rendeletükben, az idézési tv-ben (lex citationis) kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus összes műveit. Amennyiben a jogtudósok véleményei nem egyeztek, a többség véleménye volt az irányadó; ha az arány egyenlő volt, azt a nézetet kellett vallani,

amelyikhez Papinianus csatlakozott; és ha az adott kérdésben ő nem foglalt állást, a bíró szabadon választhatott a véleménycsop-ok között. Az 5 kitüntetett iusrisconsultus - és az általuk idézett jogtudósok művein kívül - az összes többi jogtudósi munka elvesztette kötelező erejét. Római jog - I. Történeti rész 43 122. A római jogtudomány A jogtud. mint forrás Jogtud.= a joggal való önálló, a konkrét ügyek megoldásán túlmenő foglalkozás, szellemi tevékenység az ókori államok közül egyedül Rómában alakult ki (iusricprudentia). A mindennapi élet tud-a volt, amely a meglévő jogforrások anyagának magyarázásával, a hiányok pótlásával, az újabb megoldásokkal a római magánjog fejődésének mozgató ereje lett, végül pedig jogforrássá vált. (A bíróságok utóbb minden más jogforrást (lex, senatus consultum, edictum) a jogtudósok értelmezésein keresztük, azok értelmezése szerint alkalmazták.) A római

jogtud. történetét Pomponius ismerteti. Kialakulása után 3 nagy korszakra szokás osztani: Korszakok: 1. A római jogtud kezdetei: 2 szakaszt különítünk el a) pontifikális jogtud.: a jog ismerői kezdetben a papok, pontifexek voltak A collegium pontificum - amely eleinte 3-5, később 15 tagból állt - a pontifex maximus vezetésével nyilvántartotta a tvkezésre, az “istenek által alkalmaznak nyilvántartott napokat” (dies fasti), így a papi funkció összefonódott a bíráskodással. Ismerték az ősi szokásjogot, a szersődési és perbeli formulákat, melyek elmulasztása joghátránnyal járt. E jogtud titkos jellege a XII táblás tv. megalkotásával sem szűnt meg, (mert az csak a szokásjog anyagának részét rögzítette). A pontifikális interpretáció = az új jogkérdéseket a pontifexek a XII táblás tv. szerződési formáinak analóg alkalmazásával oldották meg Ez hosszú időn keresztül megszabta a jogtud. fejlődésének irányát Vége: Kr

e IV és III. sz fordulóján b) világi jogtud.: Cn Flavius (Claudius Caecus államférfi és jogász titkára) közzétette a performák - a jogkereső közönség előtt addig még ismeretlen - gyűjteményét: Ius Flavianum, valamint a dies fasti jegyzékét, ezáltal nyilvánossá tette a jogtudt. Az első világi jogászok tanításai szájhagyomány útján maradtak fenn. A pontifexek befolyásától mentes jogtud. csak App Claudius Caesusszal (Kr e 312) indult meg Feladat: a jogi vélemények (responsa) osztogatása, ezt Ti. Coruncanius (28O), az első pontifex maximus tevékenysége is igazolja, aki nem p. m-ként, hanem önálló jogtudósként adta közre jogi véleményeit. 2. A préklasszikus jogtud E korszakban alakult ki a jogtudós (iurisconsultus) hivatása, amely gyakran a szónok (orator) tevékenységét is magával hozta. A magánjog alapjait a régiek (veteres), - a Sex Aeliustól Ser Sulpiciusig működött - közt-i jogászok fektették le. (Mai elnevezésük:

préklasszikus jogtudósok.) Jogtud-ukat az írásbeliség, a kazuisztika, a rendszerességre való törekvés, a görög fil. hatása jellemzi 2 korszaka: a) Kialakulása (II. sz eleje): az irod-i jogtud korszaka, az I pun háború utáni nagy átalakulások ideje, a gazd-i élet, a keresk. felvirágzása, a görög fil Rómába való behatolása  Sex. Aelius Paetus Catus (cos 198, ces 194) művei: - Tripertita (hármaskönyv) a XII táblás tv-t, az interpretatiokat, a performulákat tartalmazta; - ius Aelianum formulagyűjtemény a Ius Flavianum korszerűsítése. (A jóindulatű semlegesség álláspontjára helyezkedett, a 2. Cato ennek ellensége volt) Római jog - I. Történeti rész 44  M. Porcius Cato maior censorius és fia, M Porcius Cato Licinianus munkássága: új műfaj megjelenése a római jogtud-ban, egy ált. jogelv (regula) megfogalmazása (regula Catoniana). b) Virágkora (II-I. sz): 4 elkülönült iránya van, Cicero már 3-t említ A jogtudós

kioktatta a feleket az alkalmazandó szerződési forumlák tekintetében (cavere), v. perbeli cselekményeiket irányította (agere), v. tanácsokkal látta el a jogképző, de a jogban még nem járatos magist-kat (consulere), v. pedig nyilvánosan osztogatta és megvitatta jogi szakvéleményeit ( respondere). Utóbbiak írásba való összegyűjtése új műfajt jelentett 1. M Manilius, M Iunius Brutus és P Mucius Scaevola jogászok munkássága már az arisztoteleszi dialektika hatását tükrüzte, Pomponius szerint: ők teremtették meg a jogtud-t. (B dialektusa volt az 1 “tankönyv” Tuberora, Rufusra - a Scipio-kör tagjaira - a sztoikus fil. volt hatással) 2. Q Mucius Scaevola pontifex munkásságához fűződik a jogtud rendszerének megalkotása (Ius civile 18 könyvben). Ő az első jogász, akinek művei bekerültek a iustinianusi kodif-ba. Műve: Liber singularis (a meghatározások egyetlen könyve) a görög fil. hatását tükrözi, ezzel megszűnt a pontif

jogtud Egyben ő az első jogász, aki iskolát tudott alapítani, praesumptio Muciana. 3. Ser Sulpicius Rufus volt az első, aki - szakítva a pontif jogtud-nyal - a legváltozatosabb irod-i formák (komentárok, mongráfiák) keretében új utakra lépett. Nem csak a civiljoggal foglalkozott, a praetori edictumokat is kommentálta. Szélesebb körben használta a dialektika görög módszerét. Servius iskolája is jelentős volt, az ő tanítója: Aquilius Gallus (actio de dolo bevezetése); tanítványai: P. Alfenus Varus (jogesetmegoldások gyűjtemánye először viseli a Digesta nevet) és A. Ofilius (akit Caesar a római joganyag kodifikálásával bízott meg). 4. M Tallius Cicero (1O6-43) államférfi szónok, jogász, fogalmai pl: aequitas, ius naturale, ius gentium, tőle ismerjük több jogintézmény kialakulásának menetét. 3. A klasszikus jogtud Kialakulásában döntő szerepe volt az Augustus cs. által kezdeményezett ius (publice) respondendinek (csak konkrét

esetben volt alkalmazható). A jogtudósok tevékenysége (respondere) által építette be a jogtud. legkiválóbb férfiait az államgépezetbe, magadta azt a privilegiumot, hogy pecsétjük alatt a cs-i tekintély alapján (auctoritate principis) adjanak responsumokat a perben álló fél részére, ugyan ez a bíróra nézve nem volt kötelező, de a cs. tekintélye miatt mégis alkalmazták. Tiberius cs. idején ez a jog már továbbfejlődött (hasonló esetben hivatkozni is lehetett rá) Hadrianus az egybehangzó responsumokat civiljogi erőre emelte, ezzel megteremtette azoknak a jogászoknak a csoportját, akiknek véleménye formailag is jogforrássá lett. E jogtud-t a jogintézmények továbbfejlesztése, finomítása, a tankönyvek és a civiljogit, praetori jogot összefoglaló kommentátorok megalkotása jellemzi. 3 korszaka: melyek alapján a jogászok - szinkronikus szempontból - 2 iskolába tömörültek - korai, - érett és - késői,. 1. Korai korszak:

Augustustól Domitianusig (I sz) tartott 2 iskolája: melyek másfél évszázadig léteztek. (Kivételek: Plautius, Sex Pedius) Római jog - I. Történeti rész 45  schola Sabiniana (v. Cassiana) nevét Massurius Sabinusról kapta, aki a civiljog megalapozója lett (Sabinus-rendszer). C Ateius Capito alapította, későbbi vezetője C Cassius Longinus.  schola Proculiana Trebatius Testa tanítványa, M. Antistius Labeo alapította (4OO kötetnyí irod-i munkája van). M Cocceius Nerva pater nevéhez fűződik az iskola kibontakozása, öngyilkossága után helyét Sempronius Proculus vette át, őt pedig Nerva fia és Pegasus követte. 2. Érett korszak: ekkor még jellemző az iskolák szembenállása, de Marcus Aurelius trónra lépésétől egységet alkottak.  A szabinianusok iskoláját C. Octavius Iavolenus Priscus vezette, tanítványai voltak: P. Salvius Iulianus (az Edictum porpetuum és a 9O könyvból álló Digesta szerkesztője), Sex. Pomponius (5O

könyvből álló edictumkommentárja), Sex Caecilius Africanus, L. Volusius Maecianus, Gaius  A prokuliansok iskoláját Iuventius Celsus pater, majd fia, P. I C filius vezette Utóbbi tagja volt Hadrianus conciliumának, szerzője egy 39 könyvből álló Digestának, nevéhez fűződik a SC Iuventianum is. Celsus halála után Pannónia helytartója, L Neratuis Priscus lett az iskola vezetője (tanácsadója volt Hadrianusnak). Nem tartozott az iskolák kötelékébe: Titius Aristo, L. Ulpius Marcellus (117-187) Antoninus Pius és Marcus Aurelius consiliumának tagja; Q. Cervidius Scaevola, Florentinus 3. Kései korszak (III sz eleje) Képviselői: Claudius Tryphoninus, Septimius Severus consiliumának tagja volt, Callistratus (adó- és perjogi művek), Aelius Marcianus (Iustitutiones, Regulae szerzője), valamint az 5 legnagyobb jogtudós: 1. Gaius: műve a Iustitutionum commentarii IV, a római magánjog rendkívül világos, egyetlen teljes terjedelmében ránk maradt

tankönyv. (Később Iustinianus Iustitutiones művének írásakor e tankönyv szerkezetét egészében, szövegét részben vette át.) Institúció-rendszer (1O2. tétel): didaktikai célból 3 nagy szerkezeti egységre osztotta tankönyvét a) személyekre vonatkozó anyag (de personis), b) dolgokra von. szabályok (de rebus) ezen belül - a mai értelemben vett - dologi jog, öröklési jog, kötelmi jog, c) perjog (de actionibus). 2. Aemilius Papinianus: (Septimus Severus sógora) 2O3-tól haláláig praefectus praetorio volt, majd Caracalla végeztette ki 212-ben. Főművei: Quaestionum libri XXXVII, Responsorum libri XIX. 3. Iulius Paulus: Alexenders Severus uralkodása alatt töltötte be a praefectus praetorio hivatalát. Kb 9O műve ismeretes (pl a 16 könyvből álló Sabinus-kommentár és az edictum 8O könyvre terjedő magyarázata). 4. Domitius Ulpianus: főníciai eredetű jogtudós volt Papinianus mellett működött cs-i tisztviselőként, később ő is a p.p

tisztséget viselte (Alárendeltjei, a cs-i testőrök végeztek vele.) Művei: Ad Sabinum libri LI, Ad edictum libri LXXXV (civiljoghoz és edictumhoz írott kommentárjai). Tanáránál (P) sokkal világosabban fogalmazott 5. Herennius Modestinus: a római jogtudósi irod valószínűleg egyetlen egyetlen görög nyelvű művének (Excusationum libri VI) szerzője. 4. A posztklasszikus jogtud A vulgárjogi gondolkodási mód, a névtelen jogtudósok módosító és továbbképző tevékenysége, a klasszikus művek kivonatolása, a görög fil. római jogtud-ba való újbóli (2) behatása, a Római jog - I. Történeti rész 46 keresztény befolyás jellemzi. Jogtudósainak nevét a iustinianusi Digesta őrízte meg: Arcadius Charisiu, aki magister libellorum volt és Hermogenianus, akit a cs-i rendeletek általa készített gyűjteménye is híressé tett. Római jog - I. Történeti rész 47 123. A iustinianusi kodifikáció Célja I. Iustinianus cs (527-565) -

eredeti nevén Petrus Sabbatius - 482-ben született parasztcsaládban. Miután nagybátyja, Iustinus 518-ban császár lett, az ő katonai és civil pályafutása gyorsan fejlődött. Az egyik legfőbb célkitűzése az egységes római bir. helyreállítása volt Sikeres hadjáratai során visszaszerezte Itáliát, É-Afrikát, Hispanis D-i részét és a Mediterráneum egyéb jelentős területeit. Másik célja a római jog anyagának átfogó tvkönyvekbe való szerkesztése, kodifikációja volt. (E munka során a bizánci bir. két leghíresebb jogi iskolája, a bejrúti és a konstantinápolyi iskola eredményeire támaszkodott. A jogtanárok (antecessores) a klasszikus kor jogi alkotásait vizsgálták leginkább.) Kodifikáció menete 4 szakaszra oszlott: Codex Iustinianus, Digesta, Iustitutiones, Codex Iustinianus repetitae praelectionis, + a Novellae (Iustinianus és utódai tv-it tartalmazta). 1.Codex Iustinuianus: (szövege nem maradt meg) 528-ban a cs egy 1O tagú

bizotságot küldött ki a cs-i rendeletek (lex) összefoglalása céljából. A tagok között volt Tribonianus jogtudós és Theophilus konst. iskola tanára Feladatuk volt, hogy egységes tvkönyvvé szerkesszék a Codex Gregorianus, Hermogenianus és Theodosianus anyagát. 529-ben lépett hatályba, a cs pedig megtiltotta a korábbi 3 tv-re való hivatkozást. 2.Digesta seu Pandectae: 53O-ban Tribonianus és bizottsága megbízást kapott a jogtudósok iratainak (ius) egy egységes tvkönyvbe való összegyűjtésére (533-ig tartott). A joganyag rendezésére a cs. több rendeletet is kibocsátott, majd azokból a legfontosab 5O constitutiot 531-ben külön hivatalos gyűjteményben, Quinquaginta decisiones címen publikálta (nem maradt fenn). A munkák során a jogászoknak és a komplikátoroknak kerülniük kellett az ellentmondásokat, ismétléseket, egyben - szükség esetén - módosíthatták is az eredeti szöveget (interpolatio), de mégis voltak többször ismétlődő

(leges geminatae) vagy nem a megfelelő cím alatt szereplő részek (leges fugitivae). (7 részre (pars) oszlott, ettől függetlenül 5O könyvből (liber), azokon belül több címből (titulus), és azokon belül is több töredékekből (fragmentum) állt. (fragmentum - lex, a többi - §), bevezetésből (principium, rövidítve pr) és további bekezdésekre (§) oszlanak. A Digesta felosztása: ált szabályok, magánjog az Edictum perp-nak megfelelően, büntetőjog, közjogi és vegyes rendelkezések.) 3.Institutiones seu Elementa: 533-ban Tribonianus, Dorotheus és Theophilus megbíztást kaptak egy hivatalos tankönyv összeállítására. A művet a cs tverővel ruházta fel 4 könyvből állt, azokon belül címekre és azokon belül pedig §-okra oszlott. A szokásos idézés: I (vagy Inst.) könyv, cím, § 4.Codex Iustinianus repetitae praelectionis (ismételt olvasatban elfogadott tvkönyv): 534-ben adták ki a 12 könyvben tárgy és időrend szerint - Hadrianustól

Iustinianusig megalkotott - cs-i rendeleteket tartalmazó újabb gyűjteményt, melyet egy 4-es bizottság állított össze. A két fajtából csak ez a változat maradt ránk. Belső tagolódása 4 szintű, de töredékek helyett rendeleteket, teljes szövegeket tartalmazott. Idézése: C (vagy Cod) könyv, cím, rendelet, § Római jog - I. Történeti rész 48 5.Novellae: Számos görög nyelvű constitutio kibocsátására került sor, melyből 168 maradt fenn, többségük Iust-tól származnak és a magánszemélyek gyűjtötték össze őket (novus szó után kapták a nevüket). Nincsenek könyvekbe rendezve, viszont fejezetekre (caput) oszlanak Idézésük: Nov. (vagy N) novella, fejezet A klasszikus jogtud. és a iust kodifikáció Már maga a kodif. léte nagy előrehaladást jelentett, de ez nem csak összeállító, hanem önálló alkotó munka is volt. A eseti gondolkodás keretei között, a görög fil hatására ált jogelveket fogalmazott meg,

meghatározásokat adott, magas rendű absztrakciókat alkotott, a szétágazó megoldásokat egyesítette. A kodifikátorok képzettsége nem maradt el klasszikus jogászoké mögött, hiszen közüllük többen a két iskola tanítói voltak. A iust. kodifikáció hatása a jogéletre Anyaga nem lett a bizánci bir. minden bírói fóruma előtt kizárólagosan alkalmazott jog 3 fő oka: a) a iust. tvkönyvek ált-ban igen fejlett gazd-i viszonyokat tartanak szem előtt, míg a bir jelentős része e tekintetben pedig elmaradott volt, b) a tvkönyvek latin nyelvűek voltak, a bir. nyelve pedig ált a görög volt, c) a helyi-, személyi, család- és öröklési jog maradványai (constitutio Antoniniana) az alsóbb fokú bíróságok gyakorlatában még fennmaradtak. Ettől függetlenül élő jognak lehet tekinteni, mivel 1. a városokban továbbra is virágzott a gazd, így tudott érvényesülni, 2. a városi jogászok a latin nyelvet ismerték és ált-ban használták is, 3. a

Digestát már a cs életében kommentátorokkal látták el Corpus iuris civilis A tvművet összefoglalóan már a glosszátorok korától így emlegették, beosztása azonban eltért a kodif. eredeti rendjétől A Digestát 3 kötet alkotta: - Digestum vetus, - D. infortiatum, - D. novum; - ezután következett a Codex nagyobbik része a görög rendeletek elhagyásával; - végül pedig a Volumen parvum, amely a Intitutionest, Novellae 1O db latin nyelvű gyűjteményét (Authenticum), valamint a Codes kisebbik részét tartalmazta. 1583-ban jelent meg Genfben Dionysius Gothofredus francia jogtudós gondozásában. A modern kiadásokban az elrendezése megint megváltozott: I. kötet: Institutiones és Digesta, II. kötet: Codex Iustinianus, III. kötet: Novellae Római jog - I. Történeti rész 49 124. A római jog továbbélése a korai középkorban Leges Romanae barbarorum A bir. Ny-i felének bukása (476) után annak területén barbár államok jöttek létre, melynek

lakói részben germánok (gótok, burgundok, stb.), részben rómaiak és azok leszármazottai voltak A személyiségi elv alapján a germánok saját szokásjoguk, a bir. polgárai pedig a római jog szerint éltek, később az utóbbiak számára a barbár uralkodók latin nyelvű tvkönyveket adtak ki. Ezeket összefoglalóan LRb-nak nevezzük. (A germánok részére: a Codex Euiricianus (475) 35O fejezete a római vulgárjogot tartalmazta, majd a Lex Visigothorum Reccesvindiana (Liber iudicem) a területi elv alapján a leszármazottakra is vonatkozott.) Lex Romana Visigothorum A Ny-i gót királyságban 5O6-ban lépett életbe II. Alarik király (484-5O7) parancsára A XVI sz-tól kezdve Breviarium Alaricianumnak is nevezik. A Codex Theodosianus, a gaiusi Institutiones és a Sententiarum libri (Paulus) készült, emelett néhány cs-i rendeletet és egy Papinianustól származó szöveghelyet is tartalmaz. A klasszikus és posztklasszikus joganyag vulgárjogi kivonata, amely a

tolosai gót királyság (Hispania és Aquitania) területén élő volt római polgárok és utódaik életét szabályozta. Lex Romana Burgundionum A burgund királyságban az V. sz végén Gundobad király (475-516) léptette életbe, szintén a volt római polgárok és utódaik számára. 47 titulusból állt az előzővel szemben egységes szöveggel szerkesztették a Codex Gregorianus, Hermogenianus és Theosodianus, a Sententiarum libri, továbbá Gaius egy műve alapján. (Miután a frankok elfoglalták Burgundiát a LRV kiszorította a burgund tvkönyvet. A IX sz-ban az a téves nézet alakult ki, hogy a LRB a BA végén álló Papinianus-szöveg folytatása, s ezért munkát Papianusnak nevezték.) Edictum Theodorici I. (Nagy) Theodorik K-i gót király (493-526) parancsára készült 5OO körül, elsősorban Itáliában érvényesült. Már nem csak a római polgárokra és utódaikra, hanem a királyság minden alattvalójára vonatkozott. A kódex forrása megegyezik a

LRB-val, sz9vege egységes, idézelet ez sem tartalmaz. Római jog - I. Történeti rész 50 125. A glosszátorok és a kommentátorok A ius commune A római jog és jogtud. Itáliában, glosszátorok és kommentátorok A K-i gót bir. bukása (553) után Iust az általa hozott tv-ek hatályát Itáliára is kiterjesztette, de mivel ez a jog szorosan kötődött a bizánci hódításhoz, annaki visszaszorulásával csak Ravenna vidékén, Velencében és D-Itáliában maradt érvényben, a Digesta szövege pedig a VI. sz után egész NY-Európában nem volt megtalálható. A kor viszonyai sem tették lehetővé a iust jog recepcióját, hiszen nem alakult ki megfelelő gazd-i és társd-i háttér, nem újult meg a római bir-i eszme először Nagy Károly, majd a német királyok által. A Digesta újrafelfedezésére csak 1O5O körül kerül elő kézirat, codex Florentinus másolata, amely gyakorlatilag is megteremtette a lehetőséget a római jog újjáéledéséhez. A

folyamat: 1) A bolognai egyetemről (studium generale) indult ki, ahol Irnerius már 1O8O-ban megkezdte a iust. tvmű magyarázatát Jegyzetekkel, glosszákkal rögzítette az 1-1 tvhelyhez fűzött megjegyzéseit. E módszerről kapta nevét a glosszátor iskola, melynek tanárai, a glosszátorok később már összefoglalásokat (summae) és fogalmi meghatározásokat (distinctiones) is írtak, valamint jogesetgyűjteményeket (casus) és kül. tárgyú monográfiákat készítettek. Rendkívül precízen gyűjtötték össze a források és egymással szemben álló tételeit (dissensiones dominorum), mindenáron kiküszöbölve az ellentmondásokat. Oktatási módszerük a szövegek aprólékos nyelvtani, jogi, stb elemzésén túl azok könyv nélküli elsajátítására épült (mos Italicus), mellyel szemben a francia városok (pl. Orleans) egyetemein dialektikusan, ált elvekből vezették le a konkrét esetek megoldásait (mos Gallicus). Oktatóik és munkáik (az eu-i jogtud.

megteremtői) quattuor doctores: 1. Bulgarus (1163-ig)- “mozaik-stílus”, kül forráshelyek szavainak összegyűjtése és egybefűzése; 2. Martinus Gosia- a méltányosság híve volt, főleg fr földön érvényesült); 3. Iacobus; 4. Hugo de Porta Ravennate; 5. Placentinus; 6. Hugolinus; 7. Iohannes Bassianus; 8. Azo Portius; 9. Accursius (1263-ig) - elődeinek glosszáit foglalta össze - a kb 9694O magyarázatból álló - glossa ordinariaban, miszerint “mindazt, amit nem fogad el a glossza, a bíróság sem fogadja el”; továbbá 1O. Odofredus - először nála jelentkezett tudatos módszerként a mos Italicus gyakorlata. 2) Ahhoz, hogy a glosszátorok a iust. tvkönyveket hatályos joganyagnak tekinthessék, a Szent Római Bir. megújított imperium Romanum léte szolgáltatta az eszmei alapot, de ezzel szemben ismét megnőtt a városi statutumok és a területi hűbérjogok szerepe, így a helyi bíróságok életre hívták a kommentátorokat (tanácsadókat),

consiliatorok iskoláját. A XIII. sz-tól kezdve - főként a perugiai és paviai egyetemeken - a glossz-ok széljegyzeteit látták el magyarázatokkal (munkájuk: glossare glossarum glossas = “a széljegyzetek széljegyzeteinek széljegyzetelése”), de emelett igen jelentős gyakorlati tev-t, tanácsadást is elláttak. A római jogot a korabeli viszonyokra alkalmazva egy közös anyajogot hoztak létre és terjesztettek el szinte az egész kontinnsen. Római jog - I. Történeti rész 51 Az ő munkájukat készítette elő a dél-fr. Wilhelmus Durantis (1235-1296), aki a jogtud legtekintélyesebb eljárásjogi művének szerzője. Az iskola alapítója, a perugiai Cinus (Cino da Pistoia, 127O-1336) élesen támadta a a glosszát téves következtetései és egyszerűsítései miatt. Bartolus de Saxoferrato (1313-1357) a ker-i jog és nemzetközi magánjog megalapítója, ő visszatért a glossza tekintélyéhez, neve pedig összeforrott a jogtud-nyal: nemo (bonus)

iurista, nisi Bartolista = “csak az a jó jogász, aki Bartolus követője”. Baldus de Ubaldis (1327-14OO), vele kezdve a jogtudósok véleménye is kötelező erőt nyert a gyakorlatban. Az usus modernus irányzatának előfutárai voltak: Paul de Castro és Iason de Mayno Ius commune Jelentése közös, közönséges jog. A komm-ok munkásságában a iust jog a longobardi hűbéri joggal és a kánonjogi elemekkel keveredett, így született meg a keverékjog. Középkori fogalmának értelmezése nem egységes, ált-ban a komm-ok révén kialakult közös eu-i jogot szokás érteni alatta, de egyesek szerint a glossz-ok hatására a XII-XIII. sz-ban született meg. Tárgyi köre is vitatott pl. F Wieacker nem érti bele a lombárd hűségjogot és a statutárius városi jogot, de F. Calasso és H Coing megállapítása szerint a ius commune a középkorban eredetileg az egyetemes érvényűnek tekintett római jogot jelentette - a városi statutumok helyi jogával szemben.

(Coing szerint a ius c sokrétű terminussá vált pl Spanyolor-ban a XVI sz-ban vitatott volt, hogy a római jog v. a kánonjog tekintendő-e a ius c-nak; Franciaor-ban a XVII-XVIII- sz-ra alakult ki az újabb tvhozás, a bírói gyakorlat és a déli területeken érvényesülő római jog összeolvadásából; Németor-ban az 1495-ben hivatalosan recipiált gemeines Recht jelentette a ius c-t. Ált értelmezése: a középkori és koraújkori Eu közös jogaként funkcionáló tovább élő római jog.) Később olykor beleértették a római jogon kívül az adott helyen v országban alkalmazható egyéb normákat, így alakult ki a regionális v. territorialis közös jog fogalma A kánonjog - ius canonicum A római jog mellett a legnagyobb hatást a középkori Eu. jogéletére a kjog gyakorolta Az óegyház életét szabályozó szokásjog, a “keresztények népjoga”, különösen a püspöki bíráskodás gyakorlatában érvényesült, már a II-III. sz-ban kül

gyűjteményekben (collectiones) öltött testet Ezekben található egyházfegyelmi előírások=kánonok (“mérőrúd”), melyek az egyház belső viszonyai mellett a magánszemélyek egyes viszonyait is érintették (pl. házasság, örökbefogadás, vagyonjogi ügyek, stb.) Joganyaga eleinte a zsidó jogból származott, később a római jog elemeit is magába olvasztotta. A bir-i egyház korában (IV VII sz) fő források az egyetemes és helyi zsinatok határozatai voltak, melyek mellett megjelentek a püspöki rendelkezések is, majd a IV. sz. végétől a pápák jogi tartalmű és erejű ügylevelei (litterae v epistulae) decretales Római jog - I. Történeti rész 52 126. A pandektisztika * Beszélnünk kell: 1. az ún usus modernus Pandectarum képviselőiről 2. a természetjogi iskoláról 3. az előbiből kifejlődő pandektisztika irányzatáról 1. ún usus modernus Pandectarum képviselőiről XVI.sz-tól a Szent Római Birodalom német tartományaiban

kialakult egy gyakorlati irányzat, amely a bíróságok számára a kommentátorok római jogát dolgozta fel, s amelyet a Digesta ill. a Pandectae után pandektajognak neveztek. Ez volt a "Pandekták modern gyakorlata" (usus modernus Pandectarum), amelynek elnevezését SAMUEL STRYK honosított meg. 2. természetjogi iskola Kiemelkedő No.-i képviselője CHRISTIAN THOMASIUS, aki a római jog intézményeit a természetjoggal törekedett összhangba hozni. Egy másik nagy német természetjogász CHRISTIAN WOLFF hatására a római jogot a XVIII.században mint természetjogot oktatták a legtöbb német egyetemen 3. Pandektisztika irányzata A klasszikus ókortudomány fejlődése THEODOR MOMMSEN munkásságában csúcsosodik ki A jogtudományra a usus modernusPandectaeuma volt nagy hatással, amely a pandektisztika alapjává vált a század első felében. Ez az irányzat a XVIII. század végének történeti jogi iskolájával kezdődik Alapítója: GUSTAV HUGO

göttingeni egyetemi tanár. A pandektisták első generációjához tartozik GEORG ARNOLD HEISE heidelbergi professzor, akinek munkájában fogalmazódik meg először a modern pandekta-rendszer. Az ő nevéhez fűződik a jogi személyek 2 fő csoportjának megkülönböztetése. A történeti jogi iskola nagy tekintélyre FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY porosz miniszter és marburgi, majd berlini egyetemi tanár révén tett szert. Ő következetesen a római jog forrásaihoz tért vissza, s munkásssága során a római jog külső történetét és jogintézményeinek belső történetét egyaránt művelte. 1803-ban megjelent könyvével új alapokra helyezte a birtoktant A történeti iskola korai képviselői közül kiemelkedik GEORG FRIEDRICH PUCHTA munkássága, amelyben a historikus és a dogmatikus szemlélet egyszerre jelentkezett. Nagy része volt a kibontakozó foglami jogtudomány megalapozásában, s az ő nevéhez fűződik a jogi fogalmak szigorú, logikus rend alapján

való felépítése. Savigny követőinél már elválik a historikus és dogmatikus irányzat. a) A jogtörténeti irányt: Rudorff, Eduard Huschke, Karl eduard Georg Bruns képviselte b) fogalmi jogtudományt: Brinz, Heinrich Dernburg, Bernard Windscheid. Ők dolgozták ki a modern magánjog dogmatikáját. Új irányt jelentett a pandektisztikában RUDOLF VON JHERING, aki a történeti jogi iskola alapjaiból kiindulva a jogintézmények belső összefüggéseit, a jogok által védett érdekek és a jogi zabályozás célját tette elemzései kiindulópontjává. Jhering az érdekkutató jogtudomány művelője. Római jog - I. Történeti rész 53 A pandektisztika fejlődésének a német birodalmi Bürgerliches Gesetzbuch (BGB) 1900 január 1én történt hatálybalépése vetett véget, a pandektajog megszűnt élő hatályos jognak lenni. Institutió- és pandekta rendszer A római jog tananyagának ezt a Gaius által megalkotott és iustinianusi Institutiones által

áthagyományozódott rendszere az institució-rendszer. A rendszerek jellemzői: a.) Gaius tankönyve: a római jog institúcióit 3 fő részre osztotta: - személyek (personae) - személy- és családjog - dolgok (res) - vagyonjog, mai értelmében: dologi jog, öröklési jog és kötelmi jog - keresetek (actiones) - polgári eljárásjog. b.) Iustinianusi tankönyv: az előbbi rendszer további rendezésére törekedett, de uaz a 3 fő csop pl.: a kötelmek négy csoportba sorolása: contractus, quasi contractus, delictum, quasi delictum c.) Mai institúció-rendszer: a korábbi kettő rendszerező munkájának továbbfejlesztése A római jog tananyagának Gaius által megalkotott és az Intitutiones révén áthagyományozott rendszere. Tagolása:  eljárásjog - személyi jog (elkülönítve benne a családjog),  dologi jog,  kötelmi jog,  öröklési jog. Az eljárásjog a személyi jog elé kerül. A modern Ptk túlnyomó része az institúció rsz-t

követi szerkezetileg (kiv. BGB) Ma is elkülönítjük: - személyi jogot, és - vagyon jogot (dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog) Dologi jog: mindenkivel szemben érvényesíthető (abszolút szerkezet) Kötelmi jog: meghatározott személyekkel szemben érvényesíthető (relatív szerk.) Öröklési jog: absz. és relatív szerk (Vigyázat!, nem azonos: institutum - institutio, jogintézmény - institúciók) d.) Pandekta-rendszer - elnevezés: Digeszta másik neve pandekta A pandektajogi oktatás a XVII.-XVIIIsz-ban A pandektajogi oktatás a középkorban még a Digesta rsz.-ét követte A XIX.sz elején az institució rsz fejlődése következtében a pandektisták (német jogtudósok) kialakították a modern pandekta rsz.-t Részei:  magánjog ált. része (a személyi joggal együtt),  dologi jog,  kötelmi jog,  családjog,  öröklési jog. E rendszernek köszönhető, hogy a polgári eljárásjog az anyagi magánjogtól elválva önálló jogág lett

(amely már a közjogba tartozik). HEISE 2. Hatásuk a polgári törvénykönyvekre Az eredetileg csak didaktikai célú institúció rendszer a mai modern polgári tvkönyvek alapját képezi. Pl: Code civil (1804)(francia), osztrák polgári tvkönyv (1811), svájci (1907), új olasz (1942), Mo-i Magánjogi tvjavaslat (1928), Ptk. (1959) A német BGB (1900) ezzel szemben a pandekta-rendszerre épült, szerkezete hasonló a többi korabeli kódexhez, ám különlegessége az ált. rész Római jog - I. Történeti rész 54 127. A római jog továbbélése az európai országokban A római jog továbbélése ált-ban A továbbélésnek 3 fő típusa van: a) folytatólagos továbbélése, b) újjáéledése, c) recepciója (befogadása a helyi jogrendszerbe vagy egyszerű tvhozási aktussal vagy beszivárgás útján ment végbe) A ius civile fogalmának fejlődése sem zárult le teljesen, a középkorban alatta elsősorban a római jogot, másodsorban - annak részét képező -

magánjogot értették. Az újkor derekától, a XVIII. sz-tól kezdve az eu-i országok többségében addig uralkodó ius communet modern tvkönyvek kezdték felváltani, és amikor alapvető jelentőségűvé vált a polgár (citoyen) fogalma, a ius civile tartalma leszűkült a magánjogra (újkori polgári jog). Római jog a görög területeken Iust. a kodifikációs munka kizárólag szó szerinti görög fordítását engedélyezte, és csak a párhuzamos helyekre való utalások és rövid tartalommutatók elkészítését tette lehetővé. Ennek ellenére - még a cs. életében - a kodif egyes darabjait kivonatolni és kommentálni kezdték, melyek a VIII.sz-tól már hivatalos tvkönyvek formájában jelentkeztek Pl.:  III. Leó cs (717-741) parancsára született, 18 titulusból álló “Eklógé tón nómon” tvszemelvények;  I. Basilios (Macedo) cs (867-886) elrendelte a iust kodif teljes anyagának görög nyelvű összefoglalását, de csak a bevezetés

készült el 4O titulusban;  VI. Bölcs Leó (886-911) uralkodása idején fejeződtek be a munkálatok, mely a 6O könyvből álló teljes tvmű kiadásával akarta a iust. corpust felváltani, a IX sz-tól viseli a Basilika (cs-i tvek) elnevezést A Digesta, a Codex, az Institutiones és a Novellae szövegét tartalmazza az addigi görög fordítások, kivonatok alapján átdolgozott formában. Utóbb ehhez értelmező magyarázatokay írtak. A Procheiron újabb kiadása (Epanagóge tu nomu - útmutató a tvkönyvhöz) is megjelent;  A Basilika - gyakorlati nehézségei miatt - kivonatai, tartalomjegyzékei és a “Tipukeitos” (mi hol található) terjedtek el. A Harmenopulos - Thessalonike városának 6 könyvből álló munkája -, 1345-ben közzétett “Hatos könyv” volt, mely nagy hatást gyakorolt a görög, a balkáni és az orosz jogfejlődésre.) Franciaország A Ny-i frankok országa a középkorban 2 jogterületre oszlott:  Délen a XII. sz-tól formálisan,

azután tartalmilag is a Breviarium Alaricianum vulgárjoga élt tovább, egyfajta jogegységet biztosítva ennek a vidéknek, melyet az írott jog területének neveztek.  Északon a germán hűbéri szokásjogok, az ún. coutume-ök egész tömege (36O féle) volt hatályban. A glossz-ok tanítványai Itáliából érkeztek, amely egyaránt hatott az előző két “területi jogra”. Római jog - I. Történeti rész 55 Kiemelkedő fr. jogászok: Jacques de Révigny és Pierre de Belleperche Szent Római Birodalom A római bir. kifejezett megújításának gondolata (renovatio imperii) már a X sz-ban felmerült, tartós eredményeket azonban csak I. Barbarossa Frigyes cs uralkodása idejétől (1152-119O) tudott felmutatni, ekkora kialakult az új római jogtud. (Érvényesülési területei (mai névvel): Németor., Németalföld, Svájc, osztrák örökös tartományok, Cseh- és Morvaország, Lengyelor és Litvánia, É-Eu, balkáni államok, Oroszor. és a Baltikum)

Ezen belül a középkori Németország A iust. fokozatosan hatolt be, majd a XV sz-ban egytvhozási aktussal ált recepciót nyert Következtetések: a német kolostori iskolákban a BA-t oktatták, a császárság és a pápaság küzdelme részben jogi síkon folyt. A szellemi életben jelentkezett egy új tud-os irányzat, amely a glossz-k általi “tudósjog” alkalmazásából csapódott le. A XIII sz-tól egyházi bíróságok gyakorlatában is érvényesült, kül. tartományok a XV sz-tól kezdték bevezetni Fejlődésének folyamatát a wormsi bir-i gyűlésen (1495) bir-i kamarai bírósági rendtartás tetőzte be, amely a bir-i és a közös jognak a kisegítő jogként való alkalmazását rendelte el arra az esetre, ha a LB előtti perben sem a városi jog, sem pedig a tartományi jog nem nyújt szabályozást. Ez a recepció kiterjedt a iust. Corpus iuris civilis Accursius glossa ordinariával ellátott részére, a Novellaek latin fordításaira, I. és II Frigyes

római császárok tv-eire, a Sz Római Bir néhány többi tv-eire és a l. hűbéri jogot tartalmazó codexre (Libri feodorum) Brit-szigetek A szász és frank-normann jog szintéziséből alakult jogrendszer megőrizte a hűbéri formaságait, és még a polgári fejlődés idején sem alkalmazkodott a római joghoz: Itt a common law (nem azonos a ius communeval!) az angol kir-i bíróságok gyakorlatában kialakult jogot jelenti, ugyanakkor elkülönül a parlamenti tvhozási jogtól (statute law) és a lordkancellár bíróságának méltányos jogától (equity). Római jog - I. Történeti rész 56 128. A római jog sorsa Magyarországon A középkorban Mo. az államalapítás idején ugyan kapcs-ban állt a bizánci bir-mal, de a kereszténység felvétele megakadályozta e jog behatolását hazánkba. Szent István tv-eiben a iust kodifikáció (különüsen a Codex és a novella) hatása mutatható ki. a) A római jog közvetlen hatása nálunk is csak a glosszátorok

korában kezd jelentkezni. A XIII. sz-ban adatok támasztjá azt alá, hogy a magyarok tanulnak a bolognai egyetemen (melynek szervezetében 13O1-ben külön “magyar nemzet” (natio Hungarica) is létrejött).(A magyarok másik része Parizsban tanult kánonjogot és római jogot. 1367-től már működött Pécsett az első magyar egyetem, ahol valószínőleg szintén oktatták a római jogot.) Biz. római hatésok tükröződnek Uzsai János (bolognai egy rektora) és Tapolczai Bertalan formulagyűjteményeiben, valamint a hazai okleveles gyakorlat, az Árpád- és Anjou-kor krónikái - különösen Kézai Simon Gesta Hungaroruma a XIII. sz-ból Kisebb mértékben mutatható ki a ius scriptum, vagyis kir-i tv-ek, decretumok tekintetében. b) A XV. sz-tól már csak a vagyonosabbak tanultak Itáliában, a kevésbé tehetősek Krakkóban és Bécsben hallgattak jogot. A hagyományok szerint Mátyás kir is foglalkozott a római jog hazai recepciójának gondolatával. Római jogi

műszavakat néhány fennmaradt városi jogkönyvünk is tartalmaz. c) Werbőczy István országbírói ítélőmester Hármaskönyve egy ált., átfogó decretumnak készült el, amely elsőként rögzítette a hazai szokásjogot, de - az 1514-es OGY elfogadása, a király jóváhagyása ellenére - a szentesítés és a kihirdetés elmaradt. formailag nem vált tvnyé A Tripartitum kapcsolata a római joggal:  A Hármaskönyv beosztása (de personis, de rebus, de actionibus) a római jogi hagyományt követi, de csak deklaráltan felel meg az intitució-rendszernek.  A római jogi ált. fogalmakat (ius naturale, ius publicum, ius privatum, ius civile, ius gentium) és jogelveket W. csak formailag vette át (nagyrészt ezek teszik ki a Prologus részt), de nem kerülnek be a H-nek a magyar ius consuetudinariumot összefoglaló konkrét szabályaiba.  A H. a jogi terminológia és a római magánjog számos intézménye vonatkozásában is római hatást tükröz. A római jog

1526-tól a XIX. sz-ig Mo. gazd-i fejlődése elsősorban a városokra korlátozódott, de a nemesi birtokokon is élénkült Pápóczi Imre kanon Pozsonyi formuláskönyve (Formularium Posoniense) tankönyvnek íródott, a gazd-i viszonyok jogi rendezését kívánta elérni. De a római jogi hatás a tv-ekben is kimutathatók. A hazai jogfejlődés és jogtud megmerevedéséhez hozzájárult, hogy W a római jogot csak formálisan használta fel. A XVI sz-ban a magyar humanisták kísérletet tettek a Corpus iuris civilis részleges recepciójára, de a szokásjog uralmát nem sikerült megtörni. A XVII-XVIII-sz-ban a római jog elsősorban a felsőfokú oktatás tárgyát képezte, melyet túlnyomórészt a nagyszombati egy. tanárai műveltek Római jog - I. Történeti rész 57 Római jog a XIX. sz-ban Az első jelentős változást a pandektisztika Savigny-féle irányzatának hatása jelentette. Frank Ignácnál (első nagy magánjogász) - bár ellenezte a kodif-t -,

“egy új aera üttőrője” lett. 1823-as Specimen elaborandarum institutionum iuris civilis Hungarici c. műve a földtulajdoni viszonyok tárgyalásánál római jogi fogalmakat használ. Egyben a történeti jogi iskola elkötelezettje volt. Wenzel Gusztáv munkáian gyakran találunk hivatkozásokat a római jogra. A sz. 2, felétől a pand főként a Jhering-féle érdekkutató irányzat, a Szászy-Schwarz Gusztáv munkásságán keresztül egyre nagyobb hatásr gyakorolt a magy. jogtud-ra Kiemelkedik még Biermann Mihály és Balogh Elemér is. A római jog oktatása A nagyszombati egyetem jogi karának megalapítása (1667) óta tárgya a jogi oktatásnak. Első római jogásza Takács (Textor) Ádám volt, az első fennmaradt tud-os írások Someting Ernő Frigyestől származnak. Az első római jogi hazai tankönyv (1734) szerzője Rendek János József; az oktatás (még) külföldi szerzők Institutiones- és Digesta-kommentárjai alapján folyt. Az első magyar nyelvű

tankönyv szerzője Henfner János volt. Eu-i színvonalon a római jogot először Hoffmann Pál adta elő. Szerzők még: Bozókay Alajos Nagyváradon inst és pandtankönyve, Farjas János a jogtörténetre helyezte a hangsúlyt, a pand-r-t oktatta Kiemelkednek még Kiss Mór kolozsvári, Vécsey Tamás és Helle Károly bp-i professzorok. Az I. vhb után megszűnt az inst és pand-tanfolyam kettőssége, már csak az inst maradt meg A dogmatikát történeti szemléletben oktatta Marton Géza, a magánjogi felelősség európaszerte ismert tanára. Az interpoláció-kritika mestere Személyi Kálmán szegedi és kolozsvári prof volt Kimagaslanak: Kiss Albert, Óriás Nándor, Pázmány Zoltán, Szentmiklósi Márton, Kiss Géza és a külföldön ítnató Schwarz András Bertalan. A II. vhb után Visky Károly, Brósz Róbert, Pólay Elemér és Diósdi György