Egy tipikus orosz kisváros polgármestere levelet kap barátjától, amelyben arról értesül, hogy inkognitóban – titkos utasítással – revizor érkezik hozzájuk. A polgármester összehívja a város vezetőit, s tudatja velük a rettenetes hírt. Két rendőr, akik imént a vendéglőben jártak, gyanús alakot véltek felfedezni, s egyből jelentik is a polgármesternek, mivel valószínű, hogy ő lesz a revizor, aki már két hete a vendéglőben tartózkodik. A polgármester kértségbe esik, mert pont két hete vesszőztette meg az altiszt feleségét, s a foglyok nem kaptak enni sem. Pánikhangulat lesz úrrá mindenkin. A polgármester elrendeli, hogy azonnal tisztítsák meg az utcákat, hozzák rendbe a várost, nehogy már azt higgye a revizor, hogy a polgármester nem tesz semmit sem.
A második felvonásban tudjuk meg, akit revizornak hisznek valójában nem más, mint Hlesztakov, egy pétervári tisztviselő, aki szolgájával, Oszippal érkezett. Már két hete a vendéglőben vannak, mert nem tudnak fizetni a tulajnak. Nem véletlenül, hiszen Hlesztakov minden pénzét elkártyázza, s ráadásul folyamatosan veszít.
A polgármester meglátogatja Hlesztakovot a vendéglőben, mivel továbbra is azt hiszi, hogy ő a revizor. Alázatosan viselkedik vele, még pénzt is ajánl fel neki, majd hajlékába fogadja, ahol felesége és leánya már várja a „hivatalos embert”. A polgármester bemutatja feleségét, leányát, s Hlesztakov nem tudja, hogy kinek is udvaroljon, kinek járjon a kedvében. Mindenki el van ragadtatva az elegáns férfitól. Hlesztakov senkinek sem szól arról, hogy valójában csak egy tisztviselő, akinek ráadásul rengeteg a tartozása. Az főuraktól, s az emberektől is kér pénzt –mint mondja, most egy kis adóssága van, de hamarosan vissza fogja fizetni nekik a kölcsönkért pénzt. Hlesztakov dicsekszik a polgármesternek, hogy több minisztert is ismer, s nagyon befolyásos ember – a polgármester és a város lakói minden elhisznek neki.
Az urak szinte remegve, egymás után sorban járulnak Hlesztakov elé. Ő mindenkit meghallgat, és valamennyitől pénzt kér, persze csak kölcsön, s közben felajánlja nekik a segítségét. Az altiszt felesége elmondja, hogy a polgármester tévedésből vesszőztette meg őt, s most szeretne egy kis kárpótlást. A kereskedők elpanaszolják, hogy a polgármester rosszul bánik velük.
Közben Hlesztakov udvarol a polgármester lányának és feleségének egyaránt. Feleségétől megkéri leánya kezét – a polgármester alig hisz a szemének. Hlesztakov elmondja, hogy egy napra el kell mennie egy gazdag nagybácsikájához, s az útra leendő apósától elfogad még nyolcszáz rubelt és hogy kényelmesen utazzon, egy szőnyeget is a kocsiba.
Az utolsó fejezetben azonban minden kiderül. A postamester a lehető legrettenetesebb hírrel megy a polgármesterhez. Felbontotta Hlesztakov levelét, melyet Trjapicskinnak írt, s melyben elújságolja, hogy mekkora embernek nézik őt, s nem is kell mást tennie, csak eljátszani a revizor szerepét, udvarolgatni kicsit ennek, kicsit annak, az emberek pedig csak úgy adják a pénzt neki, és hogy milyen buta is valójában a polgármester. Ha Trjapicskin egy jó sztorit akar, bátran megírhatja egy lapban a vele történteket – mondja a polgármester.
A polgármester őrjöng, hogy egy taknyos így átverte őt, a nép pedig csak örül a polgármester átverésének. Végül megérkezik az igazi revizor, aki a vendéglőben várja a megviccelt polgármestert. A darab néma jelenettel ér véget: a szereplők groteszk pózba merevednek.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Tibet és Kína viszonya 1959-ig
Tibet és Kína viszonya a történelem folyamán meglehetősen áttekinthetetlen és némiképp zavarosnak tetsző képet mutat. A tibeti nemzeti büszkeség máig kitart a "mindig is önálló Tibet" oly gyakran hangoztatott képe mellett. A másik oldal nézőpontját tekintve, Kína fennhangon proklamálja – jóllehet leginkább a megszállás legitimizálása, vagy inkább annak magyarázata miatt -, hogy Tibet mindig is Kína része volt.
A vandál-bizánci háború
Észak-nyugat Afrika elfoglalása után a vandál királyság a kezére került hajóhadnak köszönhetően a Mediterráneum egyik legerősebb tengeri hatalmává vált, ráadásul nem adták fel korábbi életmódjukat, és a rablóhadjárataikat tengeren is folytatták. A vandál kalózkodás nyilvánvalóan sértette Bizánc érdekeit, a katolikusok elnyomásával együtt ez már bőven elégséges okot szolgáltatott a katonai fellépésre.
Az anarchizmus
Az anarchizmus egy politikai filozófia, ami magába foglalja azokat az elméleteket és meggyőződéseket, melyek támogatják mindennemű kötelező érvényű kormányzat eltörlését. Története során a libertarianizmus gyakorolt rá hatást, így többnyire annak baloldali formájának tekintik.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Balassi Bálint szerelmi lírája
Balassi Bálintot a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának, világirodalmi szintű képviselőjének tekinthetjük.
Arisztokrata, erőszakos földesúr volt, és ugyanazt a fékezhetetlen, tomboló, a földi örömöket végig élvező életet élte, mint kora főnemesei általában.
1578-ban szerelemre gyúlt a horvát bán felesége Losonczy Anna iránt.
1584 karácsonyán érdekházasságot...
Tóth Árpád élete és munkássága
Tóth Árpád (1886-1928) a Nyugat első nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, akinek uralkodó hangja mindvégig a fájdalom, a szeretetre, boldogságra hiába váró ember szomorúsága.
1886-ban született Aradon. Hároméves korában Debrecenbe költöznek. Ott érettségizik a reáliskolában, ezután Pesten, a bölcsészkaron végzi a magyar-német szakot. Ekkor már elég súlyos a tüdőbaja, mely...
Arany János - Tetemre hívás c. művének elemzése
Arany János leghatásosabb műveit élete alkonyán, 1877-ben, a Kapcsos könyvbe írta. Számos olyan költemény született ekkor, amely nemcsak a magyar, hanem a világirodalom palettáját is új színnel gazdagítja. Világirodalmi szempontból talán legjelentősebb művei a balladák. Balladákat Arany addig is írt – a legtöbbet Nagykőrösön –, ám ezekben a hangsúlyt a történelmi...