Amerikai diplomata, reálpolitikus. Sokban hozzájárult az Egyesült Államok és Kína közötti békésebb kapcsolat kialakulásában. 1973-ban Nobel-békedíjat kapott. [1]
1923. május 27-én született a bajorországi Fürth városában, Alfred Kissinger néven, Lous Kissinger és Paula Stern gyermekeként. Zsidó származása miatt a család 1938-ban a nácik elől menekülve New Yorkba disszidált. [1]
1943. június 19-én az amerikai hadsereg katonai kiképzése után megkapta az amerikai állampolgárságot, majd a New York-i városi Főiskola (City College of New York) hallgatójaként sorozták be. Kiképzése után, immár amerikai állampolgárként a Belső Elhárítás 970-es osztagához került, mint német tolmács. [1]
A háború után, 1950-ben a Harvard Egyetemet summa cum laude (kiváló, a legnagyobb dicséretet jelentő) minősítéssel végezte el – az egyetem Kissingert tartja az egyetlen olyan hallgatójának, aki hibátlanul teljesítette a követelményeket. A mesteri, valamint a tudományos fokozatot 1952-ben, illetve 1954-ben szerezte meg. Doktori disszertációjának címe: „A World Restored: Metternich, Castlereagh, and the Problems of Peace 1812-22.” volt. [1]
Doktorálása után a Harvardon maradt, ahol különböző pozíciókat töltött be, s több nagyobb állami szervezet tanácsadója is lett. [1]
Liberális republikánusként New York állam akkori kormányzójának, a republikánus Nelson Rockefellernek lett támogatója és tanácsadója az 1960-as, 1964-es és 1968-as elnökválasztások republikánus előválasztásain. 1968-ban Richard Nixon – győzelme után – Kissingert nevezte ki nemzetbiztonsági tanácsadójának, így Kissingernek lehetősége nyílt az elnökhöz közel álló kabinetbe való bekerülésre. [1]
1969 és 1975 között nemzetbiztonsági főtanácsadóként dolgozott először Nixon, majd Ford elnöksége idején. 1973. szeptemberétől 1977. január 20-ig az Egyesült Államok külügyminisztere is volt. Pozícióját a Watergate-botrány sem tudta megingatni, habár tanácsadói székétől 1975-ben meg kellett válnia. [1]
Kissinger úttörője volt a détente (franciául: enyhülés) politikájának az USA és a Szovjetunió, illetve Kína vonatkozásában. A stratégia részeként kezdeményezte a légköri kísérleti atomrobbantásokat tiltó és a fegyverzetcsökkentést előirányzó tárgyalásokat, melyek végül az 1972-ben aláírt SALT I (Strategic Arms Limitation Talks - Tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról), illetve a ballisztikus rakéták limitálásáról szóló ABM (Anti-Ballistic Missile Treaty), illetve az 1979-es SALT II szerződéshez vezettek. Ezek az egyezmények valódi enyhülést hoztak az USA és a Szovjetunió között. [1]
Nagy szerepet játszott Kína a világ felé történő nyitásában, illetve az anti-szovjet kínai-amerikai szövetség létrejöttében. Kissingernek sikerült diplomáciai nyomást gyakorolnia a Szovjetunióra rövid egymásutánban két, Kínába tett utazásával 1971. júliusában, illetve októberében. Az eredmény, hogy egy hallgatólagos, szovjetellenes szövetség született a két szuperhatalom között. Kissinger gazdasági és kulturális kapcsolatokat is teremtett a két ország között, valamint újra megnyílhatott a két ország érdekképviseleti irodája – a viszony teljes normalizálása egészen 1979-ig elhúzódott. [1]
Kissingert számos kritika érte az 1971-es, India és Pakisztán között kirobbant indo-pakisztáni háború alatt készült felvétel miatt (1971. november 5.), amiben az indiaiakat köcsögöknek, a miniszterelnök asszonyt pedig ribancnak nevezte. Kissinger azóta többször is kifejtette sajnálkozását és megbánását mondataiért. [1]
1973-ban a vietnami háború befejezéséért tett fáradozásai elismeréséül Nobel-békedíjat kapott. [1]
1973-ban a jóm-kippuri háború után Kissinger vezette a béketárgyalásokat Izrael, az egyiptomi és a szíriai vezetés között. Kissinger támogatásával az amerikai hadsereg hatalmas katonai támogatást nyújtott Izraelnek a háború folyamában. Ennek köszönhetően Izrael visszaszerezte a kezdetben Egyiptom és Szíria által elfoglalt területeket, majd a Golán-fennsíktól keletre fekvő területet is elfoglalták. Kissinger kényszeríttette az izraelieket az újonnan szerzett földek nagy részének visszaadására, ami jelentős mértékben hozzájárult az egyiptomi-izraeli békeszerződés megkötéséhez. A békét 1978-ban írták alá, melyben a Sínai-félsziget visszaadásáért cserébe Egyiptom elismerte Izrael állam létezését. [1]
Kissinger szorgalmazta Dél-Amerika, illetve Latin-Amerika egyes antikommunista katonai diktatúráival a baráti diplomáciai kapcsolatok kiépítését.
Kissinger később Chilébe látogatott, ahol a diktátorral, Pinochet tábornokkal arról beszélt, hogy az Egyesült Államok figyeli a Junta tevékenységét, különösen az emberi jogok megsértésének kapcsán, de elfogadja annak antikommunista beállítottságát. [1]
1977-től a Georgetown-i egyetemen vállalt tanári állást, illetve a nyolcvanas-kilencvenes években számos cég igazgatósági tanácsába választották be, többek között a chichagói székhelyű Hollinger International újsággyártó cégébe, a Gulfstream Aerospace légi vállalatba, illetve jó indonéziai kapcsolatait kihasználandó, a Freeport-McMoRan nemzetközi réz- és arany kitermelő vállalkozásba is, melynek Indonéziában, Pápua szigetén voltak jelentős bányái. [2]
2002-ben nyilvánosságra kerültek bizonyos dokumentumok, amelyek Kissinger az USA dél-amerikai, és Kelet-Timorral kapcsolatos politikáját vázolták. Sok támadás érte a szigeten történt népirtás miatt, főleg az Egyesült Államokban, de a támadások hevessége azóta alábbhagyott.
Franciaország, Brazília, Chile, Spanyolország és Argentína hivatalos úton is megkereste Kissingert, hogy kérdéseket tegyen fel neki az általa elkövetett vélt vagy valós háborús bűnökről. [1]
Jelenleg feleségével, Nancy Maginnes-el él a Connecticut állambeli Kent városában, ahol saját cégét, az 1982-ben alapított Kissinger Associates nevű tanácsadó vállalatot vezeti. [1]
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Henry_Kissinger
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Henry_Kissinger
Amíg az első fúziós erőmű el nem készül, addig kénytelenek vagyunk a Naprendszer egyetlen fúziós energiaforrását, a Napot használni egyre növekvő energiaigényünk kielégítésére. A földi élet ki sem alakulhatott volna, ha a Nap nem sugározna közel azonos intenzitással sok százmillió éve.
A nagy gazdasági világválságA nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya.
Kapcsolódó doksikAz ún. szigetregények sorát a világirodalomban Defoe Robinson Crusoe c. műve nyitotta meg. Gyerekhősök a XIX. század közepétől jelentkeznek világsikerű alkotásokban. A nevelési célzatú, romantikus kalandregényekben a felnőttektől elszakadt fiatalok fényes diadalt aratnak a civilizálatlan világon, az ősi, vad környezeten, a természeti erőkön. Lelkesítő példázatok ezek az alkotások a...
Frankenstein, vagy a modern PrométheuszKeretes regény. A mű az elején és a végén levélregény. Egy Robert Walton nevű tudós, felfedező arról ír leveleiben húgának, Margaretnek, hogyan akarja teljesíteni nagy vállalkozását, hogy eljusson az Északi-sarkra. A felfedező út különböző állomásiról ír naplószerűen. Ír belső és külső küzdelmeiről, melynek árán teljesíteni akarja dicsőségesnek vélt vállalkozását...
Shakespeare szonettjei és az első szonett részletes elemzéseA szonettek általános jellemzése William Shakespeare (1564 - 1616) nemcsak a világ legismertebb színdarabírója, hanem az irodalom egyik legérdekesebb egyénisége is volt. Pályáját, huszonhárom éves korában színészként kezdte, ám a színházat inkább üzletnek, mint művészetnek tekintette. Első műveit - a királydrámákat - azért írta, mert Londonban akkoriban kezdtek a...
Henry Kissinger kortársai:
- Thomas Jefferson
- George Washington
- Bonaparte Napóleon
- Otto Von Bismarck
- Alexandria Viktória
- Lev Davidovics Trockij
- Thomas Woodrow Wilson
- Georges Benjamin Clemenceau
- Jozef Pilsudski
- Charles De Gaulle
- Benito Mussolini
- Winston Churchill
- Franklin Delano Roosevelt
- Joszif Visszarionovics Sztálin
- Edmund Veesenmayer
- Nyikolaj Buharin
- Adolf Hitler
- Hermann Göring
- Reinhard Heydrich
- Paul von Hindenburg
- Joseph Goebbels
- Heinrich Luitpold Himmler
- Theodor Herzl
- Francisco Franco
- Jozef Tiso
- Michinomiya Hirohitó
- Mao Ce Tung
- Csang Kaj-sek
- Kim Ir Szen
- Vjacseszlav Mihajlovics Molotov
- Joachim von Ribbentrop
- Erwin Rommel
- Isoroku Yamamoto
- Dwight David Eisenhower
- Josip Broz Tito
- George Catlett Marshall
- David Ben Gurion
- Ho Si Minh
- Nyikita Szergejevics Hruscsov
- John Fitzgerald Kennedy
- Fidel Castro
- Willy Brandt
- Margaret Thatcher
- Richard Milhous Nixon
- Augusto Pinochet
- Lech Walesa
- Ronald Wilson Reagan
- Mihail Szergejevics Gorbacsov
- Nicolae Ceauşescu
- Nelson Mandela
- Vlagyimir Iljics Lenin
- Mahatma Gandhi
- Martin Luther King, Jr.
- Moamer Kadhafi