Arcok > Magyar uralkodók > V. István (1270 - 1272)


V. István IV. Béla és Laszkarisz Mária nyolcadik gyermekeként 1239-ben született a Csepel-szigeten, s mivel ő volt az első fiú, ő lett a trón örököse. A tatárjárást szüleivel és lánytestvéreivel együtt Dalmáciában vészelte át. Apja már gyermekként Szlavónia hercegévé koronáztatta. Jövőjére rányomta bélyegét apja politikája, melyet az esetleges újabb tatárjárás elleni védekezés határozott meg. Apja benne látta az újjáépülő ország reménységét, ezért már gyermekként feleséget keresett számára. A kunokkal kötött szövetség jegyében az országba visszatelepült kun fejedelem, Szejhán Erzsébet nevű lányát jegyezték el vele. Házasságukból öt leány és két fiúgyermek született. [1]

Nagykorúvá válásának jeleként 1257-ben megkapta a keleti országrész kormányzását, majd 1259-ben a frissen magyar uralom alá került Dél-Stájerország első embere lett, innen azonban csakhamar távoznia kellett. A harcias, hatalomvágyó ifjú egyre nehezebben figyelte apja óvatos politikáját. Az ellentét odáig fajult, hogy a forrófejű herceg fegyverrel támadt apjára, s sorozatos győzelmeket aratva elérte, hogy 1262-ben apja, mint ifjabb királynak átengedje számára a Duna vonalától keletre eső országrészt. Az ellentétek azonban ezzel sem szűntek meg; apja hadjáratot indított ellene, de 1265-ben az isaszegi csatában döntő vereséget szenvedett. Ettől kezdve István saját országrészében szuverén uralkodóként gyakorolta a hatalmat – önálló külpolitikát folytatott, hadjáratokat vezetett. Megjegyzendő, hogy ezzel az ország gyakorlatilag két részre szakadt, Magyarország jogi egysége mégis fennmaradt, mivel az ifjabb király hivatalosan Isten és apja kegyelméből uralkodott. V. István nagy diplomáciai sikere volt, hogy lányát, Máriát Anjou Károly szicíliai királlyal jegyezte el. Ez a lépés az ország jövője szempontjából döntőnek bizonyult, ugyanis ez alapozta meg az Anjou-ház későbbi trónigényét és több évtizedes sikeres uralkodását. [1]

1270. május 13-án – IV. Béla halála után – trónra lépett V. István király. [2]

1271 tavaszán II. Ottokár hadjáratot vezetett Magyarországra, de V. István a kezdeti vereségek után visszavonulásra kényszerítette a cseh királyt. 1271. július 2-án II. Ottokár és V. István a pozsonyi békében helyreállította a hadjárat előtti állapotokat. [2]

1271. november 24-én V. István megállapította a szepesi szász hospesek szabadságait. A hospes eredetileg a XI-XII. században a társadalom felső, vagyonos rétegéhez tartozó előkelő, aki hazáját elhagyva letelepülő vendégként érkezett Magyarországra, hogy a király udvarában katonai és egyéb szolgálataival szerezzen birtokot. A XIII. században vendégnek nevezték már azokat a parasztokat is, akik korábbi urukat kedvezmények érdekében elhagyva más birtokos földjeire települtek. [2] [3]

1271-ben V. István városi kiváltságot adott a győri hospeseknek. [2]

1272. júniusában Joachim szlavón bán elfogta V. István idősebb fiát, a trónörökös László herceget. [2]

1272. augusztus 6-án a fia kiszabadítására induló V. István magyar király életét vesztette. A domonkosok nyúlszigeti apácakolostorában temették el. [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/V._Istv%C3%A1n
[2] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido5.htm
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/Hospes

Kapcsolódó olvasnivalók

Árpád-házi Szent Erzsébet élete

Árpád-házi Szent Erzsébet (német nyelvterületen gyakorta Thüringiai Szent Erzsébet) (Sárospatak, 1207 – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. Születésének helyéről többféle elmélet létezik, ezek alapján Sárospatak, Óbuda és Pozsony jön szóba. A fentiek közül Sárospatak a leginkább elfogadott.

Bolondok napjának eredete

A bolondság és tréfálkozás napja április elseje. A bolondok napján sok minden megengedhető, és nem illik megsértődni a jól kitervelt és izléses tréfákon. A jó poénok feldobják az embereket, de mint minden mást, ezt sem szabad túlzásba vinni. S ha már bolondozás, nézzük meg, hogy honnan eredeztethető ez a nem hétköznapi ünnep.

A grúz - dél-oszétiai háború

A dél-oszétiai háború 2008 augusztusában kezdődött fegyveres konfliktus az egyik oldalon Grúzia, a másik oldalon Dél-Oszétia, Abházia és Oroszország között. Oroszország szerint Grúzia népirtást hajtott végre az oszétok ellen, ezért megtámadta a Dél-Oszétiát elfoglalni készülő grúz erőket, majd a támadást Oszétián kívül is folytatta. Grúzia szerint Dél-Oszétia megtámadására a már korábban megindult orosz csapatmozgások miatt volt szükség.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

Cid

A mű 1636-ban íródott. Expozíció (I./1.) Egy idillikus, harmonikus kép rajzolódik ki: Ximena és Rodrigo kölcsönös szerelme társadalmi helyzetüknél fogva és Don Gomez (Ximena apja) támogatása által elfogadott. Kis felhőcske azért, hogy az infánsnő (hercegnő) reménytelenül szerelmes Rodrigóba. Alapszituáció (I./2.) A király nevelőt választ fia mellé. Az állás...

Borivóknak való

A latin és a magyar cím más-más nézőpontot ad a költemény gondolatmenetéhez. Az In laudem verni temporis (A tavaszi idők dicséretére) elsősorban magára az évszakra és annak konvencióira hívja fel a figyelmet. (újraéledés, kinyílás, fejlődés, ifjúság, szépség, ébredés, felépülés, egymásra találás, világosság; a természet és az ember szoros kapcsolata) A borivóknak való...

Beszterce ostroma

Bevezetés Mikszáth elmeséli, hogy sokszor szokott együtt vacsorázni gróf Pongrácz Károllyal. Ilyenkor, beszélgetéseik alkalmával gyakran felszínre került a híres Pongrácz-család múltja. Az ősök közül a legizgalmasabb élet alighanem a különcködő Pongrácz Istvánnak jutott, melyet Mikszáth annyira érdekesnek talált, hogy megkérte a még élő családtagokat, hadd írja...

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!