Arcok > Magyar uralkodók > I. Ferenc József (1848 - 1916)

Ferenc József Bécsben született 1830. augusztus 18-án, Habsburg-Lotharingiai Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné, bajor hercegnő fiaként. Osztrák főherceg, 1848-tól haláláig osztrák császár és cseh király, 1867-től magyar király, Erzsébet császárné és királyné férje. 68 éven át uralkodott. [1]

Ferenc József a család első gyermekeként született. A felnőttkort három testvére élte meg: Ferdinánd Miksa főherceg, a későbbi I. Miksa mexikói császár (1832–1867), Károly Lajos főherceg (1833–1896), Ferenc Ferdinánd későbbi trónörökös apja és Lajos Viktor főherceg (1842–1919). [1]

A politikailag rendkívül aktív Zsófia főhercegnő minden erejével azon igyekezett, hogy legidősebb fiát uralkodóvá nevelje. Szellemi mentora, Rauscher, a későbbi bécsi bíboros érsek jelentős szerepet játszott Ferenc József világképének kialakításában, mely egész életében az egyház és a katonaság kettős pillérén nyugodott, s melyből a tudomány és a művészet iránti érdeklődés kimaradt. Kiválasztottságának tudata már fiatal korában elszigetelte az emberektől, sőt még három öccsétől is. [2]

V. Ferdinánd leköszönése (és Ferenc Károly trónöröklési jogáról való lemondása) után 1848. december 2-án lépett trónra Olmützben, ahová a császári család a forradalom elől menekült. Ez az uralkodóváltás a monarchikus elvek megerősítését és a reakció korszakának kezdetét jelentették. A magyarok nem ismerték el az új királyt. [2]

A magyar politikai elit a kialakította a polgári átalakulás programját, amelynek vér nélküli és törvényes megvalósítását az Európán végigsöprő forradalmi hullám tette lehetővé 1848 tavaszán. A márciusi bécsi és pesti forradalmi események hatására az udvar engedett: kinevezte az első felelős magyar kormányt Batthyány Lajos vezetésével, április 11-én pedig az uralkodó szentesítette az országgyűlésen elfogadott 31 törvénycikket, amelyek lebontották a régi rendi struktúrát, s megalapozták az új, polgári Magyarországot. A 48-as törvénykönyv megszüntette a jobbágyságot, kimondta a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget és a sajtószabadságot, biztosította a keresztény vallások egyenjogúságát és létrehozta a népképviseleten alapuló törvényhozást. [3]

Az áprilisi törvények azonban nem intézkedtek a nemzeti kisebbségek jogairól, s nem rendezték egyértelműen Magyarország és a birodalom viszonyát sem. E megoldatlan kérdések körül 1848 nyarától egyre szélesedő fegyveres konfliktus robbant ki. A néhány hónap alatt megszervezett honvédsereg 1849 tavaszán csaknem az ország egész területét megtisztította az ellenségtől. A sikerek nyomán április 14-én az országgyűlés Debrecenben kimondta a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását, s kormányzó elnökké választotta Kossuth Lajost. Az új uralkodó, Ferenc József az orosz cártól kért segítséget; az 1849 nyarán a kimerült honvédsereg nem bírt az újjászervezett osztrák és a több irányból benyomuló orosz seregek túlerejével. A szabadságharc tehát sikertelen volt, de a polgári forradalom elérte célját, mert annak gazdasági és társadalmi vívmányai túlélték az önvédelmi harc bukását. [3]

1851. évi "szilveszteri pátenssel" Ferenc József miniszterelnöke, Schwarzenberg (és a száműzetéséből visszatért Metternich herceg) tanácsára az uralkodó visszatért az abszolutizmushoz, de még az 1849-es alkotmányt is visszavonta, melyet ő maga bocsátott ki. Ezekben az időkben a fiatal császár és anyja – aki továbbra is jelentős politikai hatalommal bírt – rendkívül népszerűtlenné vált. Erről tanúskodik az a merénylet is, amikor a magyar Libényi János késsel támadt a császárra. [2]

Schwarzenberg halála után (1852) a tapasztalatlan császár egymaga vette át a kormányzást, aminek szerencsétlen következményeként Ausztria a krími háborúban (1853-56) politikailag teljesen elszigetelődött. Az 1855-ös konkordátum fontos jogokat biztosított az egyháznak az iskolaügy és a házassági bíráskodás területén, ami a szabadgondolkodás elveinek ellentmondott. Az ellenőrzést szerteágazó rendőri hálózat biztosította. A rátermett pénzügyminiszter, Bruck, gazdasági reformokat vezetett be. Az oktatásügyi miniszter, Thun-Hohenstein sikeresen megreformálta az iskolarendszert. Ferenc József parancsára lebontatták a bécsi városfalat, és megépítették a körutat, a Ringet. [2]

Ferenc József 1854. április 24-én vette feleségül unokatestvérét, Erzsébetet (Sissy-t), Ludovika bajor királylány és II. Miksa bajor herceg lányát. Házasságukból négy gyermek született: Zsófia, Gizella, Rudolf és Mária Valéria. Házasságuk nem volt boldog. [2]

1859-ben a franciákkal szövetséges Szardínia elleni háború kirobbanásának okozója elsősorban Ferenc József határtalan uralkodói önbizalma volt. A háború Magentánál és Solferinónál megsemmisítő vereséggel ért véget, s Lombardia elvesztését vonta maga után. Ezek az események szükségessé tették a neoabszolutizmus szigorának enyhítését (1860. októberi diploma, 1861. februári pátens). [2]

A poroszok elleni háború 1866-ban Königgrätznél Ausztria megszégyenítő vereségével végződött; szertefoszlott minden remény, mely egy osztrák vezetés alatt álló "Nagy Németország" megteremtésére vonatkozott. E háború következtében 1871-ben megteremtődött a "kisnémet" (porosz) megoldás lehetősége a Német Császárságban. Ausztriának ki kellett válnia Németországból, ami végzetes következményekkel járt az ott élő osztrákokra nézve. [2]

Az olasz hadszíntéren 1866-ban Lissa és Custozza mellett sikerült kivívni a győzelmet, ennek azonban semmilyen következménye sem lett, mert Ferenc József már a háború előtt lemondott Velencéről, amely így az új olasz királyság részévé vált. E vereség után szükségessé vált az állam átalakítása: a belügyekben további liberalizálódásra került sor (1867. Alaptörvény) és lehetővé vált a magyarokkal való kiegyezés. [2]

A kiegyezés előélete a Világosi-fegyverletétel utáni időkre nyúlt vissza. A vesztes szabadságharcot követően az osztrák-magyar viszonyt a rákényszerítés és a megtorlás jellemezte, mind Haynau rémuralma (1849–1851), mind Alexander Bach birodalmi központosítása (1851–1859) idején. Az állami felügyelet és a cenzúra erős volt, a gazdaságban jelentős változás nem mutatkozott. A magyar nemesség Deák Ferenc, a “nemzet prókátora” vezetésével passzív rezisztenciát alkalmazott a császárral szemben. Akik így gondolkodtak (és ők voltak többségben), azok nem adóztak, közéleti, hivatali kötelességeiket nem teljesítették. (Ma polgári engedetlenségnek lehetne nevezni egy ilyen „tüntetést”.) [4]

Ferenc József látta, hogy a helyzet tarthatatlan, ezért menesztette Bachot és megpróbálta rendezni a viszonyokat. 1860-ban kiadta az ún. októberi diplomát, amely az országgyűlés visszaállítását helyezte kilátásba, majd 1861 februárjában az ún. februári pátenst, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt. Ezeket az 1861-ben újonnan összeült magyar országgyűlés nem fogadta el, ezért Ferenc József átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett, Schmerling vezetésével (1861–1865). Ez a helyzet már lazábbnak mutatkozott az előzőnél, így a magyar nemesség úgy érezte, hogy lépnie kell. Deák Ferenc a Pesti Naplóban közölte híressé vált „Húsvéti cikkét”, amelyben az uralkodónak üzente meg, hogy a nemesség a változást akar. Erre a császár leváltotta Schmerlinget, így megkezdődhettek a tárgyalások a két fél között. Eközben tört ki az osztrák-porosz háború, amelyet Ausztria elveszített, így ez is a kiegyezés felé mutatott. [4]

Az átrendeződés a birodalom duális átalakítását jelentette (a dualizmus kora); az osztrák császárság császári és királyi állammá vált (Osztrák - Magyar Monarchia), amelynek két fővárosa volt: Bécs és Budapest, s két önálló parlamenttel rendelkezett. Közös és független minisztériumok bonyolult rendszere alakult ki, többnyire eltérő belpolitikával, de közös külpolitikával, közös hadsereggel s az ezek fedezetéül szolgáló közös pénzüggyel. 1867. június 8-án koronázták Ferenc József császárt magyar királlyá. Ugyanezen a napon tették Erzsébet jobb válla fölé a Szent Koronát, amivel magyar királynévá koronázták. [2]

A kiegyezés nem biztosította teljesen Magyarország függetlenségét Ausztriától, de reális kompromisszumot jelentett. Lényegesebb pontjai:

- A miniszterelnököt a király nevezi ki (1867/XII. tc.)
- Az ország, önállóságot kap minden téren, 3 kérdéskört kivéve (külügy, hadügy, pénzügy)
- A hadsereg parancsnoka a mindenkori uralkodó, jelen esetben Ferenc József
- Az újoncmegajánlás a király feladata
- Vannak olyan ügyek, amelyekben együttes minisztériumokat állítanak fel, ilyen a külügy a hadügy és a pénzügy
- A két ország évente közös bizottságot hív össze közös ügyeik érdekében (egyik évben Bécsben, a másik évben Pesten)
- A kiadásokról kvóta alapján osztoznak, amelyet 10 évente újratárgyalnak (itt meghatározott 30%-70% arány) (1867/XIV.tc)
- Az országok között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre (1867. évi XVI. tc.)
- Közös súly- és mértékrendszert vezetnek be
- Közös fizetőeszközt vezetnek be (korona)
- A posta- és a távírdaügyet szinkronizálják [4]

A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is.

- A horvátokkal is kiegyeztek, szabadon működhetett a szábor és önállóságot kapott a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.)
- Az Eötvös József által javasolt nemzetiségi törvény:
» az alsó- és középfokú oktatást támogatta;
» a nyelvhasználatot biztosította ott, ahol megfelelő a nemzetiségek aránya;
» bizonyos mértékű autonómiát is biztosított. [4]

A dualizmus időszaka egybeesett a második ipari forradalommal, mely jótékony hatással volt a magyar gazdaságra. Mivel az ország gazdasági szerkezetében a tőkés vállalkozás vált uralkodóvá, már hatottak a világgazdaság jellegzetes mozgásai, túltermelési és hitelválságai. Az 1887-1898 közötti időszak a magyarországi tőkés gazdaság legjelentősebb föllendülési szakasza volt. A beruházások összege, a bankok tőkeállománya 10 év alatt megháromszorozódott. A gyári nagyipar uralkodóvá válása, illetve a sűrű vasúthálózat kiépülése ezekre az évekre esik, s ekkorra jöttek létre a monopóliumok is. [5]

Magyarország végérvényesen kilépett az egy helyben topogó ipari forradalom előtti állapotban megrekedt országok közül, és közepesen fejlett agrár-ipari országgá vált. A fölzárkózás a világháborús katasztrófa miatt nem sikerült: rövid volt a rendelkezésre álló idő. [5]

A liberális kormányok időszakában (1867-79), melynek első kormányfője gróf Andrássy Gyula volt, új választási törvény született, de nem sikerült megoldani a cseh problémát (kiváltságok megtagadása). Kettős szövetséget kötöttek a Német Birodalommal 1879-ben. Ez 1882-ben Itália csatlakozásával hármas szövetséggé bővült, majd 1883-ban Románia is társult a titkos szövetséghez. A császár azon törekvését, hogy uralmát kiterjessze a Balkán-félszigetre, a liberálisok nem támogatták. [2]

Az utolsó húsz békeévben nem volt több stabil kormány. A súlyos nemzetiségi összecsapásokban a császár személye szimbolikus szerepet kapott, ő volt az összetartó kapocs. Politikailag hibás döntésekből okulva, családi tragédiák által megviselve (fivérét Miksát, mexikó császárát 1867-ben Mexikóban agyonlőtték, egyetlen fia, Rudolf pedig 1889. január 30-án Mayerlingben öngyilkos lett, s 1898. szeptember 10-én Genfben feleségét, Erzsébetet meggyilkolták), Ferenc József egyre inkább e szerep mögé bújt. [2]

Az agg császár továbbra is arra törekedett, hogy németországi és itáliai veszteségeiért a Balkánon kárpótolja magát. Ennek folyományaként megtörtént a 20 éve megszállt Bosznia és Hercegovina bekebelezése. A magyarellenes trónörökös Ferenc Ferdinánd hiába kísérelte meg meggyőzni egyre merevebben gondolkodó nagybátyját, hiába javasolta az állam föderációvá alakítását, Ferenc József szilárdan ragaszkodott a dualizmushoz attól tartva, hogy a belső harcoktól megrendült birodalom az első reformkísérletnél szétesik. [2]

1914. június 28-án egy szerb terrorista Szarajevóban meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét. Egy hónap múlva a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd augusztus elején az európai nagyhatalmak sorra beléptek a háborúba. A szemben álló felek egyfelől a központi hatalmak: az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország, hozzájuk csatlakozott később Törökország és Bulgária; másfelől az antant hatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, s az ő oldalukon léptek hadba a Monarchia egykori szövetségesei: 1915-ben Olaszország, 1916-ban Románia. Hamarosan kiderült, hogy a Monarchia hadserege nincs megfelelően felkészülve: még Szerbiával sem bír, s igénybe kell vennie a németek támogatását. Ugyancsak német segítséggel tudta kiszorítani az 1914–15-ben az országba benyomuló oroszokat, majd 1916-ban az Erdélybe betörő románokat is, akik országát ezután sikerült teljes mértékben megszállni és békére kényszeríteni. [6]

Ezen harci események közepette érte utol Ferenc Józsefet a halál Bécsben, 1916. november 21-én. [1]

Ferenc József jelmondata: Viribus unitis (Egyesült erővel). [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Ferenc_J%C3%B3zsef
[2] http://www.freeweb.hu/giren/sisi/ferencj.htm
[3] http://www.enc.hu
[4] http://hu.wikipedia.org/wiki/Kiegyez%C3%A9s
[5] Závodszky Géza – Történelem III.
[6] https://www.magyarfilozofia.hu/

A nyelvújítás a nyelvfejlesztés egyik fajtája, amelynek során tudatos és tömeges változtatásokat hajtanak végre egy nyelvben. A nyelvújítás elsősorban nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tevékenysége, célja a szókincs bővítése, az idegen szavak helyettesítése, a stílusújítás és az egységes nyelv megteremtése.

A vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a nyelvtanulásnak mi a leghatékonyabb és leggyorsabb módja? Nos, ha valaki tényleg komolyan gondolja, akkor egyértelműen az adott országban megtapasztalt anyanyelvi környezet az, ami nemcsak új kihívásokat, hanem számtalan lehetőséget is kínál az autentikus nyelv tisztességes szintű megtanulására. Ebben a cikkben igyekszünk bemutatni, hogy miért éri meg külföldön nyelvet tanulni, és hogyan válhat ez az élmény életre szóló élménnyé.

• Gulyás István - Modern könyvviteltan III / 2010, 103 oldal
  
  
• Mellkas I. radiológia gyakorlat / 2008, 49 oldal
  
  
• Sziray-Gaul - Vállalati információs rendszerek I / 2006, 180 oldal
  
  
• Karsai Elek - Szálasi naplója, a nyilasmozgalom a II. világháború idején / 1978, 260 oldal
  
  
• Kun János - Seigniorage és az államadósság terhei I / 1996, 22 oldal
  
  

Ady Endre 1877-ben született, Petőfi Sándor 1823-ban, míg József Attila 1905-ben, tehát elmondhatjuk hogy időben József Attila és Ady Endre ismerhették egymást, azonban a verseik keletkezésekor Petőfi már nem élt, de adhatta verse az ihletet a másik két költőnek. Minden vers alap és meghatározó motívuma illetve témája a tél, a magány, elhagyatottság. József Attila verse különbözik...

Az estve: a szöveg első részében az iskolás klasszicizmus hatásai közül a pictura hagyománya, míg a második felében a sententia hagyománya idéződik. 1789-ből való az első változat, itt rövidebb a sententia – a hagyományt érintő rész. 1794-ben alakult ki a végleges változat. Az első részben (pictura) rokokó jegyek is jelen vannak. A második részben (sententia) elő-térbe...

Juhász Gyula az egyik legtragikusabb sorsú magyar költő volt. Szinte minden gyötrelemből kijutott neki, ami embert és művészt érhet: gyógyíthatatlan betegsége mellé súlyos gátlásosság és depresszió társult. Az utóbbi kettőhöz a szerelemben való sikertelensége is hozzájárult. Költészetének nagy részét meghatározó színésznővel, Sárvári Annával való kapcsolata még csak...