Középiskola > Műelemzések > Ember és történelem a magyar romantikus költészetben

Az 1825-től 1848-ig tartó magyar reformkort a nemzeti haladást sürgető nemesség formálta, an-nak törekvései határozták meg. Célja a politika, vagyis a társadalom működéséhez, irányításához fű-ződő eszmék rendszerének átalakítása, megújítása volt. E kor költőinek kiemelt fontosságú volt ez a téma, s mellette az emberiséggel, a történelemmel foglalkozó kérdések. Gyakran előfordult, hogy mű-veikben párhuzamba állították e tényezőket napjaikkal. Három költőt szükséges mindenképp kiemelni: Kölcsey Ferencet, Vörösmarty Mihályt és Petőfi Sándort. A továbbiakban velük fogok foglalkozni a téma határain belül.

Kölcsey Ferenc

Egész életében meglehetősen borúlátó volt, így korai alkotásaitól kezdve állandósul nála a pesz-szimista hangvétel. Köszönhető ez fiatal korában szerzett testi fogyatékosságának, illetve szülei korai elvesztésének. Ez a keserűség figyelhető meg Vanitatum vanitas című versében. A cím az ószövetségi Prédikátor könyvében is olvasható, így Kölcsey gyakorlatilag belehelyezkedik a szerző, Salamon ki-rály szerepébe. A mű végig a világtörténelem kiemelkedő alakjaival, illetve az ember számára fontos érzelmek és jelenségek értelmezésével foglalkozik. Az emberi szellem e jelentős hagyományait meg-lepő módon lekicsinyli, nagy szerepüket apróra zsugorítja. A hangvételből azonban észrevehető, hogy nem gondolja komolyan, amit leír. Ehelyett egyfajta példaként állítja az olvasó elé, kiemeli őket és fontosságukat.

Ezzel a felfogással áll ellentétben életművének egyik kiemelkedő darabja, a Himnusz. Ebben az ódában figyelhető meg legjobban Kölcsey történelem- és világszemlélete. A Himnusz felépítésében és gondolatiságában a 16. századi jeremiádokat követi. Ezek siralmak, melyek a múlt értékei mellett a nép bűneit emelik ki, azokat teszik a műben dominánssá. Ezt teszi a Himnusz is: az óda keretét elindí-tó első versszak után Isten ajándékait sorolja fel, majd jóval teljesebb, grandiózusabb romantikus ké-pekkel festi a magyar népet érő csapások sorozatát. Az utolsó két szakaszban szól a jelen, vagyis Kölcsey szemében a saját bűnei miatt elpusztult magyar nép aktuális válsághelyzetéről.

Hasonló problematika figyelhető meg a Zrínyi dalában, ahol egy költői párbeszéd folyamán Kölcsey tájékoztatja a messzi földről érkezett, a dicső magyarságot ismerő vándort, hogy az a nép már nincs többé. Szemben áll egymással tehát a nagy múlt és a sivár jelen. Ebből és a korábbi példákból látható, hogy Kölcsey a történelmet folyamatnak tartja, szerinte a jelen annak folytatása kellene, hogy legyen. Az ő világlátásában nem csak a nép tehet kollektíven a jelenlegi állapotokról, hanem minden egyes tagja külön-külön.

Ezt az eszmeiséget erősíti meg utolsó éveiben írt, költői termésének hangulati és világnézeti mélypontját jelentő Zrínyi második énekében. Itt már nem a Vándorral, hanem a Sorssal „beszélget”. Itt fogalmazódik meg egyértelműen: Kölcsey szerint a magyar nép, jelenlegi állapotában pusztulást érdemel.

Vörösmarty Mihály

Vörösmarty optimistább világképpel bírt. Kiemelkedő műveinek egyike, a Szózat bizonyítja is ezt. A mű nyelvezete meglehetősen közvetlen, egyenesen az olvasót szólítja meg. A Himnuszhoz hasonlóan itt is a történelem képei indítják az ódát, pozitív példát mutatva ezzel az utókornak. A folytatásban azonban a költő történelemfelfogása másfelé fordul. Ő már kilátásba helyezi egy jobb kor eljövetelét, egy olyan időszakét, amelyre mindenki várt, s a történelem méltó folytatása lehet. A másik oldalon persze ott áll a Kölcseytől már ismert nemzethalálvízió, bár, ha lehet ilyet mondani, ez a fenye-gető látomás is valamelyest pozitívabb hangvételben tér vissza. A kép itt már egy dicső temetés, a magyar néphez illő halál. Vörösmarty nézete szerint tehát még eljön egy jobb kor, mely a nagy múlthoz méltó lesz, s ezért munkálkodni mindenkinek feladata.

Ez fogalmazódik meg A Guttenberg-albumba című epigrammájában is. A vers egyetlen körmondata felsorolja a feladatokat, melyeket el kell végezni, azokat a célokat, melyeket el kell érni az ő világnézetében szereplő utópisztikus társadalom megteremtéséhez. Ki kell küszöbölni a történelem folyamán a magyar társadalmat jellemző rétegződést, mind politikai, mint vallási értelemben. Látható, hogy Vörösmarty világnézete formálódik: az általa várva várt korszak már-már az utópista kommunista eszméket tükrözi.

Egy újabb állomást rögzít a Gondolatok a könyvtárban című hosszú filozofikus „értekezése”. Az indításul szolgáló gondolat az, hogy nincsen szükség könyvekre, hiszen csak újabb ellentéteket szül a bennük megfogalmazott tudás. Ugyanakkor félrehajítani sem kell a tudást: meg kell teremteni azt a társadalmat, mely azt használni tudja. Túl kell lépni tehát az egyéni ellentéteken és létre kell hozni egy újabb, tökéletesebb társadalmat. A mű utolsó harmadából ismerhető meg Vörösmarty történelemszemlélete és az egyén szerepe: az ember társaival együtt egyfajta Bábel-tornyot épít, melyet a múlt folyamán egyre jobban tökéletesített, s amely, ha létrejön, az új, utópisztikus társadalmat jelképezi. Ez a torony azonban a viszályok kiújulása miatt időről-időre leomlik, és építése kezdődik az elejéről. Vörösmarty tehát egy ciklikus világképet alkotott, ez a felfogása még számos művében visszatér.

Végső elkeseredését jelképezi utolsó nagy műve, a Vén cigány. Ebben a magyar nép sorsát (a világosi fegyverletétel kapcsán) párhuzamba állítja az emberiség nagy tragédiáival. Ugyanakkor itt is megjelenik a világképe: eljön majd egy jobb kor, ahol újra érdemes lesz élni és abban alkotni. Ez a lelkesedés érezhető a refrén bizakodó megváltozásában.

Petőfi Sándor

Petőfi Sándor alapvetően hasonló történelemszemlélettel rendelkezik, mint elődei, pontosabban merít Vörösmarty és Kölcsey gondolataiból. Politikai költészetének első jele a Levél Várady Antalhoz című episztolájában olvasható, amelynek végén erős utalást tesz arra, hogy a nép „megtisztulásához” és a társadalom megújulásához egy nagy, robbanásszerű változás szükséges.

Költészetében kulcsfontosságú a történelem és a szabadság kérdésköre. Egy gondolat bánt engemet című alkotásában kijelenti, hogy a népnek küzdenie kell a világszabadságért, ő is ezt teszi. Ez a gondolatiság folytatódik A XIX. század költőiben, ahol ő már egyértelműen vezetői szerepbe kíván helyezkedni a jobb kor, jobb társadalom felé haladásban. Sőt ezt általánosítja is: ars poeticája szerint a költők feladata a népe „terelése” a cél felé. Ez a cél, Vörösmartyéhoz hasonlóan, egy utópista társa-dalmi vízió, egy olyan berendezkedés képe, amely nyilván nem jöhet létre soha. Petőfi költeményei-ben érezhető Marat és Buonaroti francia utópista-idealista gondolkodók hatása.

Történelmi nézeteit Az ítéletben mondja ki egyértelműen, úgy, ahogy Vörösmarty is tette a Gondolatok a könyvtárban című versével. A történelmet (melyet a műben „történeteknek” nevez) egy folyamként képzelte el, egy olyan lineáris folyamatként, mely szükségszerűen egyetlen cél felé halad. A folyó metaforáját folytatva ez a cél a tenger elérése, amely – Petőfi és a vers további ismeretében – annak a végső, nagy küzdelemnek az átvitt értelemben vett képe, amelyben majd a jó győz, s vele el-jön a jobb társadalom. Petőfi tehát Vörösmartyval ellentétben nem helyez kilátásba esetleges válasz-tást: ez fog történni, a jobb kor el fog jönni. A másik szempont, melyben eltér kettejük nézete, az a tör-ténelem folytatása az utópia megvalósulása után. Vörösmarty szerint az emberiség visszatér a kezde-tekhez, míg Petőfinél ez az idilli társadalom állandósul.

Egy későbbi versében, a Beszél a fákkal a bús őszi szélben már megkérdőjelezi, hogy ez az ál-lapot még az ő életében eljön, de annak beteljesedésében kétsége nincs.

Látható tehát, a nép sorsát tekintve, valamint az emberi értékek megítélésében nincs egységesen kialakult kép, felszínre kerülnek az egyéniségek. Kölcsey kárhoztatja a magyar népet, s bukásra ítéli, Vörösmarty viszont már esélyt ad neki a túlélésre és felemelkedésre. Petőfi velük szemben csak opti-mista szemszögből beszél a jövőről mint Kölcsey teljes világnézeti ellentéte. Költői képességei és az e világnézetben való teljes hit tették őt a forradalom legnagyobb alakjává.

A szeppuku (jelentése ’hasmetszés’), vagy nyugaton elterjedt, az írásjegyek felcserélésével kapott másik nevén harakiri a japán szamurájok rituális öngyilkossága, amely a szégyentől való megtisztulást szolgálja. A szeppuku elkövetője dicsőséges halált hal, családjának nem kell szégyenkezni. Szeppukut csak szamuráj követhet el az ura (a daimjó) engedélyével.

Az online marketing az az üzleti tevékenység, amelynek keretében az internetet adta lehetőségeket használjuk termékek vagy szolgáltatások népszerűsítésére, ismertségének növelésére. Ez a tevékenység kiterjed weboldalakra, mint a híroldalak, közösségi szolgáltatások vagy tematikus portálok, de ide értendő a keresőmotorok, okostévék vagy egyéb digitális csatornák is, amelyek az internethez kötődnek.

Az An–225 Mrija (magyarul: álom, NATO-kódja: Cossac) a kijevi Antonov Tervezőirodában az 1980-as évek második felében kifejlesztett szállító repülőgép. 640 tonnás maximális felszálló tömegével jelenleg a világ legnehezebb repülőgépe, amely maximálisan 250 t hasznos teher szállítására képes. Mindössze egy üzemelő és egy részben megépített példánya van, ez utóbbit a közeljövőben üzemképes állapotba akarják hozni.

• Az ember szervrendszerei / 2002, 38 oldal
  
  
• Heszky László - Transzgénikus növények, az emberiség diadala vagy félelme / 2013, 28 oldal
  
  
• Köhler Kitti - A történeti embertan helye és szerepe a régészeti kutatásokban / 2008, 13 oldal
  
  
• Czirják László - Főbb emberi betegségek / 2015, 13 oldal
  
  
• Besant-Leadbeater - Az emberiség múltja, jelene és jövője / 1940, 222 oldal
  
  

A lakomát előre kitalált színjátékok tarkítják. Ilyen a ki nem belezetten vagy kibelezetten megsütött disznó (58.o.), amely az ügyes szakács megbüntetéséhez vezetett majdnem (de ez is csak játékból), de megjutalmazását eredményezte. Ilyen a verekedő vízhordók, akik igazságtételre jönnek be, s vödreikből csigák és osztrigák hullanak ki a közönség megelégedésére. Gazdagsága...

Kosztolányi Dezső vidéki, értelmiségi családból érkezett Budapestre. A Nyugat nagy költőnemzedékéhez tartozott. Értő olvasó egy Kosztolányi versről, vagy prózai bekezdésről akkor is felismeri, hogy ki írta, ha még nem olvasta. Kosztolányi írása tudatosan megszerkesztett alkotás, minden egyes mondatnak fontos szerepe van. Nem valódi történetről van szó. A történetet elbeszélő író...

A regény egyik fejezetében Malinka Kornél, az új titkár megkérdezi a földesúrtól, hogy „mennyi a birtok jövedelme?” „Ráfizetek” - hangzik a válasz. „Minek gazdálkodik akkor méltóságod?” - kérdezi csodálkozva Malinka. „Hát akkor miből éljek?” Fonákjára fordult világnak, fantomországnak mutatja ez a regény a kiegyezést követő évtizedek...