Timár Mihály egyszerű hajóbiztosból vált gazdag emberré, "arany emberré". Ebben közrejátszott a szerencséje, és az esze. Minden cselekedetét végigkíséri saját vívódása két élete között. Az "arany ember" jelzőt jócselekedeteiért, és félelmetes szerencséjéért aggatták rá. De vajon tényleg "arany ember" volt Timár Mihály?
Tőkéjét, azaz üzletének alapjait jogilag tiszta úton szerezte, ám erkölcsileg ez megkérdőjelezhető. Tulajdonképpen meglopott egy árva leányt, akinek így (jelentékeny hozomány nélkül) életét új otthonában szenvedéssé tette. Ő azzal nyugtatgatta magát, hogy majd visszaadja, csak előbb megsokszorozza, de ez nem segített Tíméán, kit cselédnek neveltek, és a család, ahol nevelkedett gúnyt űzött belőle, tönkretették lelkét.
Timár Mihály végig szerelmes volt belé, de nem tudott rajta segíteni. Feleségül akarta venni a lányt, miközben eleinte akaratlanul tönkretette a "családját". Ez a család kegyetlen volt, sok ártatlan ember szenvedett a családfő miatt, és kapcsolataik révén sokakat taszítottak a nyomorba. A családfő, az üzlet feje nem válogatott a módszerek között, megvesztegetett mindenkit, akit kellett, és az állam pénzéből sokat juttatott magának. Bár sok gonoszság száradt a lelkén Brazovicsnak, nem Timár feladata lett volna az igazságszolgáltatás. Az Ő tetteit csak az indokolhatta, hogy Timea érdekében tette amit tett.
Mindeközben az üzlete fejlődött, tőkéje megsokszorozódott, pénzéből jótékonyságra is költött, a népnek segített, és az államnak is szolgálta érdekét. Ha nem volt vetőmag, ő szerzett, télen munkát adott a halászoknak, és magyar búzát exportált dél-Amerikába. Ezek a gazdaságra ösztönzőleg hatottak, de a komáromi kereskedőket ismét nehéz helyzetbe hozta, mert a búzát ő vásárolta fel, és mivel megszűnt a túlkereset, a búza ára felemelkedett, ami megint a népet sújtotta.
A lányt, akibe szerelmes volt, nem kérdezte, hogy szereti-e, csak feleségül kérte, ő pedig hozzáment, de a szíve másé volt. Azért ment Mihályhoz, mert hálát érzett iránta, és lekötelezve érezte magát, nem szerelemből. Ezzel az "arany ember" másodszor tette tönkre Tíméa életét.
Eközben a "senki szigetén" elrabolt még egy szívet, Noémiét. Ez nem az ő hibája, a lány szeretett bele. E második élete még több szenvedést okozott, feleségét elhagyta minden évben, ráhagyva az üzlet terhét. Ezt Tíméa nem bánta, lekötötte minden gondolatát. Noémit is el kellett hagynia minden látogatása véges idejű volt, vártas őt a másik élete. Egyenes következménye volt ez csaló magatartásának, ebbe a helyzetbe már csak az általa kialakított körülmények kényszeríttették. Két élete között a kapcsolatot hazugsággal tartotta fenn, és hűséget követelt(kapott) Tíméától, de ő megcsalta, míg feleségétől elvárta, hogy ha nem is szereti, de legyen hozzá hűséges, ő ezt nem tudta viszonozni, és a hűtlensége árán szerzett boldogságot választotta.
A "senki szigetén" egy teljesen más Mihályt ismerhetünk meg. Itt valóban "arany ember" volt. Végtelen szeretettel nevelte kisfiát, kivette részét az önfenntartáshoz nélkülözhetetlen munkák végzéséből, védelmezte a két nőt és a gyermeket, még azt is megtette, hogy a világi kapcsolatait kihasználva biztosítsa hosszú időre a sziget jogi sorsát a szeretett család részére. Itt mindig vidám volt, nem felhőzték gondok a homlokát, feloldódott Noémi végtelen szerelmében. Egész életében erről az életről álmodott, de mire megtalálta, már máshoz kötötte életét és nem találta a kiutat.
Története végén sikerült lezárnia komáromi életét, és megadnia a lehetőséget Tíméának is, hogy boldog legyen.
Timár Mihály sok cselekedetével valóban kiérdemelte az "arany ember" megnevezést, de ezek a cselekedetei inkább az üzleti életre vonatoztak, mint a magánéletére. Hiába alapított alapítványokat a szegényeknek, az árváknak, hiába tett adományokat az egyháznak, felesége életét boldogtalanná tette, Noémi élete első részében szintén nem az állandó, megbízható társ szerepét töltötte be. Valóban "arany ember" volt?
Kapcsolódó olvasnivalók
Gutenberg és a nyomtatás hajnala
Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg, (Mainz, 1400 körül – 1468. február 3.) a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, szedő-sorjázó vagy más néven szedővas (winkel), a kézisajtó és a festékező labdacs európai feltalálója. Apja neve Friele Gensfleisch zur Laden volt, anyjáé Else Wyrich von Gutenberg, a fiú tehát az ő nevét vette föl.
A Pápa
A pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt.
Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.
Árpád-házi Szent Erzsébet élete
Árpád-házi Szent Erzsébet (német nyelvterületen gyakorta Thüringiai Szent Erzsébet) (Sárospatak, 1207 – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. Születésének helyéről többféle elmélet létezik, ezek alapján Sárospatak, Óbuda és Pozsony jön szóba. A fentiek közül Sárospatak a leginkább elfogadott.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Érzelmek iskolája
A cselekmény 1840 őszén egy szajnai hajón kezdődik. Ezen a hajón utazik Frédéric Moreau, egy diák, aki Párizsból tér haza Nogent-sur-Seunebe, ahol két hosszú hónapot kell eltöltenie, míg megkezdheti jogi tanulmányait a fővárosban. A hajón találkozik Arnoux-néval, Jack Arnoux műkereskedő feleségével. Az asszony teljesen elbővüli, s minden vágya, hogy újra találkozhasson vele...
Kosztolányi Dezső élete és munkássága
Költészete a halál közelségében teljesedett ki igazán.
1885. március 29-én született Szabadkán
1901. október 26. - Első versének megjelenik a Budapesti Naplóban
1903 - A budapesti bölcsészkar magyar-német szakos hallgatója, barátság Babitssal és Juhásszal
1907 - Első verseskötete Négy fal között címmel
1908 -tól a Nyugat alapításától annak rendszeres munkatársa...
Puszták Népe
Műfaja irodalmi szociográfia, mely átmenet a tudományos szociológia és a szépirodalom között. Olyan társadalomrajz, mely a tudományos leírás és a művészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja. A Puszták népe szabatos társadalomrajz, ugyanakkor emlékezéssel átszőtt önéletrajz is. Beleszövődnek saját emlékei is az írónak, bár mint a 3. fejezetben mondja, nem önmagáról...
