Filozófia | Középiskola » Filozófiai kérdések a Csongor és Tünde című Vörösmarty műben

http://www.doksihu Filozófiai kérdések a Csongor és Tünde című Vörösmarty műben Vörösmarty 1800-ban született Pusztanyéken. Apja gazdatiszt volt, tisztes szegénységben éltek Gimnáziumot Székesfehérváron, majd Pesten végez. 1817-ben meghal az édesapja, ezért nevelőséget vállal a Perczel családnál, majd a családdal együtt költözik át a börzsönyi birtokra 1820-ban. Itt kezdi el írni a Csongor és Tündét A Csongor és Tündét 1831-ben jelentetik meg először Székesfehérváron. Ez az egyetlen maradandó értékű mű Vörösmarty drámái közül. A mű forrása egy 16 századi magyar széphistória (Árgirus históriája), melyet egy Gyergyei Albert nevű költő írt meg verses formában. Vörösmarty felhasználja a történetet, a szereplők egy részét, a népies elemeket. A mű egyfajta mesejáték, kísérlet olyan műfaj teremtésére, melyben a romantikus alkotói képzelet tevékenysége nemcsak verses szöveg megformálásában, hanem

a színpad átalakításában is érvényre jut. Műfaja: dráma, mely 5 felvonásból áll, de filozófiai műként is értelmezhető. A mese ősrégi témájú: szerelmesek története, akik közül az egyik földöntúli lény. Őket egy ármány választja el egymástól és a másik a keresésére indul s végül sok kaland után egymáséi lesznek. Csongorral, a drámai hőssel először akkor találkozunk, mikor csalódottan visszatér vándorútjáról, ahol a dicsőt, a belső szépet kereste, de nem találta meg és ezért magában vívódik. A keresett célt csak Tünde szerelmében találta meg. Két ellentétes világszint találkozásánál egymáséi lehetnek egy kis időre a szerelmesek, de az öncélú, gonosz Mirigy, aki itt az ártó démon szerepét tölti be, levág a lány hajából, hogy saját lányát díszítse vele. Tündének vissza kell térnie Tündérhonba és Csongor a keresésére indul Csongor ígéretet kap, hogy ha a középső utat választja, akkor

eléri célját, csakhogy mikor odaért, minden út középsőnek látszott. Itt találkozik a 3 vándorral (kalmár, fejedelem, tudós), akik három különböző értéket képviselnek. " Elérhetetlen vágy az emberé" A felvilágosodásban gyakran annyira helyeselték a haladást, hogy eltekintettek az ellentmondásaitól. A romantikusok azonban újra felvetettek kérdéseket. Arra jutottak, hogy a civilizált ember már nem érti a természetet, eltávolodott az eredeti környezetétől.(először Széchenyi látja be: kultúra a természet ellensége) Azonban hosszú kalandok után egy jóskútból előlengő lányalak csábítása megakadályozza a Tündével való találkozást; az ember nem szakadhat el a földtől. Kiábrándultan indul haza, s közben az emberi élet céltalanságáról elmélkedik. Végleg kétségbeesik, mikor meglátja a három visszatérő, csalódott és összetört vándort és hazatér. Ekkor kerül sor az Éj monológiára, mely kozmikus

távlatokba helyezi az elmélkedést: a világegyetemben az emberi lét pillanatnyi közjáték, az ember sorsa céltalan, önálltatás minden nagyra törekvés. Ezért az életnek csak az igaz szerelem adhat még célt. A mű végén úgy találnak egymásra a szerelmesek, hogy Tündét kitiltják Tündérhonból. Így halandóvá válik és csak kurta éveket élhetnek meg együtt. A két világszint végül eggyé olvad; a http://www.doksihu szerelmesek megalkotják a mennyet a földön szerelmükkel. Csongor a saját lelkében találja meg létének értelmét. Tünde az ő kertjébe ültetett csodafát a mű elején, melynek gyümölcse csak az ő találkozásukkal érik be. Önmagában mind a való, mind az álom világa csonka, csak együttes kölcsönhatásban képesek beteljesedni. Bár a dráma végén a két főszereplő egymásra talál, a mű mégis borongósan, pesszimistán fejeződik be. A szomorú éjben, a szomorú emberi világban csak a szerelem számít már

igaz értéknek. A műben 3 szerelemfelfogás van jelen: Ilma és Balga gyakorlatias, Ledér és Balga célt és tárgyat nem ismerő és Csongor és Tünde patetikus, ideális szerelme. Az utóbbiak romantikus képekben beszélnek, cselekvésképtelenek