Spártában Leónidas királyi kastélyát látjuk.
Főbb szereplők:
- Leónidas – laceriémoni király
- Ámfares – nagy görög vezér, a király titkosa
- Ágézilaus – főember, királyi tanácsos, csalárd barát és hazája árulója
- Ágis – nagy görög herceg, igaz hazafi
- Ágiaris – Ágis felesége
- Ágisztrat – Ágis édesanyja, hercegné
- Kleombrotes – a király veje, Ágis barátja
- Télónis – a király leánya, Kleombrotes felesége
- Demókares – főtanácsos
- Egynéhány palotás vitézek
A mű 5 felvonásból, ún. játékból áll. Már az első játék is eléggé tartalmas és izgalmas. Ebben a részben láthatjuk, amint Ágézilaus és Ágis beszélgetnek. A királyi tanácsos éppen a spártai birodalom romlásáról, valamint az adósrabszolgaság szörnyűségeiről szól. Szerinte Leónidas királyt már nem érdekli semmi más, csak a saját hatalma – ezért is vesztegeti meg a befolyásos tanácsosokat. Ágézilaus azt tanácsolja, hogy hívják össze a spártai népet Spárta piacára, fizessék le a papokat, akikre a nép hallgat, és lázadjanak a gazdagok ellen.
Leónidas király maga is érzi, hogy a nép meginog, mindenki elégedetlen vele. Titkos tanácsosa, Ámfares tartja benne a lelket, és nyugtatja, hogy csak Ágis és Kleombrotes lázítja a népet, de velük nem kell foglalkoznia a királynak. Míg Ámfares a királyt próbálja nyugtatgatni, azalatt Ágist és barátait vádolja azzal, hogy valójában tirannusságra (zsarnokságra) törnek, miközben szabad királyságról beszélnek.
Leónidas megkéri titkos tanácsosát, hogy vegye meg a többi tanácsost, de legfőképpen Demókarest, a főtanácsost.
Ágis úgy véli, hogy itt már csak Kleombrotes jó törvényei segítenének. Elsősorban nem magát a királyt kell tehát támadni, hanem a környezetében élőket. „Lásd, gazdagainknak egész hazánk rabja, Spárta majd ezeknek lesz örökös foglya.”
Kleombrotes azt javasolja Ágisnak, hogy mondjanak el mindent feleségeiknek is, hiszen a maguk módján segíthetnék férjeiket, még ha nem is vehetnek részt nők a törvénykezésben.
A következő jelenetben Télónis ijedten beszél férjének arról, hogy a nép fellázadt apja, a király ellen.
Kleombrotes megkéri feleségét, hogy próbáljon hatni apjára, aki a szegények szenvedéseivel egyáltalán nem törődik.
A második játékban Leónidas azon tűnődik, hogy vajon hogyan oldható meg a kialakult helyzet harc nélkül. Főtanácsosa, Demókares javaslatára meghoz egy nem könnyű döntést: elrendeli az adóslevelek elégetését, mivel a főtanácsos úgy véli, hogy a szegények azért lázadnak, mert szegénységben élnek. Ha eltörölné az adósságokat, minden probléma megoldódna, s a pártütőket felelősségre lehetne vonni.
Kiderül, hogy Ágézilaus is csak azért állt a lázadók pártjára, mert súlyos adósságba verte magát. Ámfares kétszínűséggel vádolja őt, ő azonban azzal védekezik, hogy csak a trónt védi. Arra nem is gondol, hogy ezt a beszélgetést Télónis és Ágiaris kihallgatja.
Demókares azzal vádolja meg Kleombrotest, hogy mindenképp bűnt követett el, aki nem védekezik, felvállalja tettét, hiszen ő ezidáig semmilyen gonoszságot nem követett el, ezért ha kell, a halált is elfogadja.
A következő rész, vagyis a harmadik játék szintén érdekfeszítő történéseket rejt. Leónidas arról beszél, hogy Spártát olyan harmonikussá kell tenni, mint amilyen azelőtt volt. Az adósságlevelek elégetetése után azt várja, hogy a nép megnyugodjon.
Kleombrotes ekkor fogalmazza meg az uralkodó fő jellemvonását: „Soha egy királyság annyit nem védelmez, mintha nyögésére népének figyelmez”. Végül Kleombrotes és Leónidas szócsatát vívnak.
Később Leónidas arra figyelmezteti tanácsosait, hogy Ágézilausban már nem lehet megbízni. Eközben Ágézilaus úgy tesz, mintha az egészet nagyon megbánta volna, s biztosítja a királyt, hogy minden cselekedete a király érdekében történt. Leónidas bedől a hazug királyi tanácsosnak, s még bocsánatot is kér, amiért nem hitt a férfi hűségében. Télónis és Ágiaris, a két jó feleség, észrevétlenül kihallgatja ezt a beszélgetést is.
A király lánya Ágézilaus szemébe mondja, hogy kétszínű, s joggal tarthat majd az istenek haragjától. Kissé tanácstalan is, mivel nem tudja, hogy mit tegyen, hiszen lehet, hogy szembe kell majd szállnia azzal, aki életet adott neki.
Apja, a király jelenik meg. Télónis hirtelen előkapja a kését, és egy lépést tesz a király felé. Ágiaris elrántja a királyt a tőr útjából, aki nem is érti, hogy mi miért történik, annyira gyorsan zajlanak az események.
A negyedik játékban láthatjuk Ágis édesanyját, Ágisztratot. A hercegné fia életéért aggódik. Figyelmezteti fiát, hogy a király csak addig lesz engedékeny, ameddig a nép meg nem nyugszik. Ha a nép lenyugodott és újra béke lesz, a király el fogja rendelni a kivégzését. Télónis ugyanazt kéri férjétől, amit Ágisztrat a fiától: meneküljenek, mentsék az életüket.
Ágis még mindig úgy véli, hogy Spárta szánalomra méltó állapotban van. Közben a király titkos tanácsosa, Ámfares szörnyű hírrel ront be: a nép megint lázad.
A mű utolsó részében, az ötödik játékban Ámfares jelenti a királynak, hogy a rend újból helyreállt. A hazug, kétszínű Ágézilaus és Demókares is emlékezteti a királyt, hogy a két pártütő felett ítélkeznie kell. Leónidas kihasználja megerősödött helyzetét. Úgy véli, hogy a két pártütő akkor nyerheti el bocsánatát, ha beismeri, hogy bűnt követett el.
Ágis büszkén felel a királynak. Kijelentésével barátja, Kleombrotes is egyetért: „Király, ne kényszeríts vétkeinket vallani, nehéz az igaznak ily törvényt hallani.”
A két ifjú nem ismeri el bűnösségét, hiszen azzal azt vallanák be, hogy ok nélkül sértették meg a királyt, márpedig ilyen ember nem lehet igazi spártai. Kleombrotes átadja kardját Ámfaresnek. Ágist a főtanácsosra, Demókaresre bízzák. Mivel Ágis neki sem hajlandó elismerni, hogy bűnös lenne bármiben, így ő is átadni kénytelen kardját. Demókares a fegyverrel végez Ágissal, akit édesanyja és felesége együtt sirat.
Kapcsolódó olvasnivalók
Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő
1922. március 30-án hunyt el Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő.
Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, grófi család ötödik gyermekeként. Alapismereteit a családi házban sajátította el, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézetének lett bentlakásos tanulója.
A természetjárás története
Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.
Az Antarktisz
Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 55. fokától délre fekvő kontinens. Neve a görög antarktikosz szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Az ötödik legnagyobb földrész. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktikát, valamint számos szigetet (Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Területe mintegy 14 millió km2. Lakatlan (a tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva).
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Janus Pannonius és a humanizmus
Búcsú Váradtól
(Abiens valere jubet sanctos reges, Varadini)
Janus Pannonius latin nyelvű versének idáig 29 különböző fordítását ismerjük. Hegedűs István már 1893-ban fordította, az újabb költőnemzedék tagja közül Benjamin László, Somlyó György, Nagy László, Csorba Győző, Weöres Sándor is fordította. A legjobbak közül való Áprily Lajosé. A vers műfaja elégia.
Az...
Szent Péter esernyője
Mikszáth írásművészetének titka: stílusának kivételes hajlékonysága és gazdagsága, a derűs szellemnek a szövegben kifejeződő, játéka, ereje, emelkedettsége. Írásaiban a hangok, hangulatok tarka képet alkotnak, az elbeszélő nézőpontja és magatartása szinte nyomon követhetetlenül változik. Az ő világában a nemes lélek rendszerint felülemelkedik a hétköznapok sivárságán, az...
Szent László alakja a himnuszok tükrében
Szent László Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve a körülményeket egybevetve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya.
László egész életében sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi.
Mikoron méglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla király jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te...
