Irodalom | Tanulmányok, esszék » A bihari remete, Bessenyei György munkássága

Adatlap

Év, oldalszám:2004, 13 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:99
Feltöltve:2009. január 29
Méret:205 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA „A BIHARI REMETE” BESSENYEI GYÖRGY MUNKÁSSÁGA Somogyi Zoltán Budapest, 2004. március 2 Élete 1746 v. 1747-ben született a Szabolcs megyei Bercelen (ma: Tiszabercel) Családja az alnádor, a Szabolcs megyei alispán és II. Rákóczi Ferenc udvarmesteri állását betöltő ősökkel büszkélkedhet. A nagy presztízsveszteséget szenvedett középnemesi família György születésekor már megélhetési gondokkal küszködött, így birtokaik irányításában szükségük volt mind a nyolc fiúgyermekükre. Emiatt csak öt évig tanulhatott a sárospataki kollégiumban (1755-60). 1765-ben két bátyja (Sándor, Boldizsár) után került fel Bécsbe, Mária Terézia testőrei közé. A testőrségben eltöltött kilenc (1765-1773), az ágensi hat (1773-1779) és az udvari könyvtárőrség három (1779-1782) éve egyaránt megkívánta tőle a tisztességes életmódot, a vallásos és erkölcsös magatartást. 1 A Bécsben eltöltött

idők alatt szembesült azzal a ténnyel, hogy önmaga, és szeretett hazája mekkora lemaradásban van a haladó Európa műveltségéhez és gondolatvilágához képest. Sárospatakon ugyan – bárcsak öt évig járt oda - kiváló alapokat szerzett, valójában műveltségének javát a testőriskolában, de elsősorban szívós önképzésének, önművelésének köszönheti. Bécsben találkozott a felvilágosodás eszméivel, amelyek nagy hatással voltak későbbi pályájára. Nyelveket tanult és klasszikus irodalmat olvasott Testőrtársaival úgynevezett önképzőkört szerveztek Bessenyei György Társasága néven. Mária Terézia feltétlen híve volt, ám 1773–ban kilépett a testőrgárdából. Nemcsak, kissé meghízott testalkata és kialakulóban lévő betegsége miatt, hanem elsősorban írói ambíciói késztették a döntéshozatalra. A testőrgárda, s egyben Bessenyei első parancsnoka gróf Pálffy Lipót (1716-1773) volt, akinél a katonai kiképzés

szerepelt az első helyen. A második, herceg Eszterházy Miklós (1714 -1790), Magyarország leggazdagabb főura 1787-ig állt a gárda élén. Vagyonát és tekintélyét nem sajnálva támogatta a művészetet. Különösen kedvelte a zenét, így kismartoni kastélya zenekarvezetőjének magát Joseph Haydn-t nyerte meg. A már korábban említett Bessenyei György Társasága elnevezésű önképző kör 1772-ben antológiába gyűjtött programverseket jelentett meg. Ez a gyűjtemény olyan szellemiségű, hangvételű írásokat tartalmaz, amelyek miatt joggal állítható az a tény, hogy az 1772-es évtől számíthatjuk az új magyar irodalom tényleges kezdetét. Bessenyei 1773-tól hat éven át az udvar ágensi feladatait látta el, kisebb-nagyobb sikerrel. 1 Csorba Sándor: Bessenyei György világa, Argumentum Kiadó, Budapest 2000. 3 Ebben az időszakban találkozott a század második felében Európa katolikus országaiban nagy népszerűségnek örvendő

Muratori könyveivel. Feltehetőleg a református vallású Bessenyei nemcsak ezek könyvek hatására tért át 1779-ben a katolikus hitre és nem is elsősorban a külső körülmények miatt – egyházvezetőkkel folytatott vitái, Mária Terézia hittérítő buzgalma -, hanem belsőleg is közeledett a katolikus tanításokhoz, amely eredeti elveivel összeegyeztethetőbbnek tűnhettek a felvilágosodás eszméivel. Az uralkodó tudását és hűségét jutalmazta ebben az elhatározásában. 2 Még 1779-ben Mária Terézia az udvari könyvtár címzetes őrévé nevezte ki jelentős összegű évjáradékkal. 1782-ben II. József megvonta Bessenyeitől ezt az évdíjat, ezért még ez év őszén elhagyta Bécset és szülőfalujába, Bercelre tért vissza. „Bécsi szereplését nem kívánta folytatni, feladta a szolgálat és hivatalviselés minden formájához való korábbi ragaszkodást, kivéve egyet, az íróságot.” 3 Hazaköltözésekor ráhárult

családja adóssága. Amikor elterjedt, hogy Bessenyei hazaköltözött Bercelre, azonnal jelentkeztek a hitelezők. Emiatt gyakorlatilag élete hátralévő részét kitöltötték a pereskedések. Ráadásul, nehezítette helyzetét testvére Sándor is, akivel éveken keresztül perben állt. 1785 tavaszán végérvényesen függetlenítette magát a családtól, otthagyta Bercelt, és többet már nem is tért vissza szülőföldjére. 1787-től a Bihar megyei Pusztakovácsiban gazdálkodott. Negyven évesen elkezdett „remeteként” élni. → Bihari remete A földművelés mellett volt ideje írói munkáját folytatni. Ebben az úgynevezett késői korszakában elsősorban nagy terjedelmű filozofikus műveket írt. Bessenyei birtokügyei rendben voltak, tisztességesen bánt jobbágyaival, és kitűnően ismerte az országos törvényeket, a megyei rendeleteket, utasításokat: birtokában volt a szokásjognak, és ezeknek szellemében élte a földesúri életet. 1790-ben a

megyei főispán táblabírónak nevezte ki. A táblabíróság lehetőséget biztosított számára, hogy a vármegyei törvényszékben is szerepet kaphasson. Életének utolsó évtizedében 28 gyűlésen vett részt. 1804-ben készült el Tariménes utazása címmel nagy terjedelmű, öt részes államregénye, amely csak 1930-ban jelent meg nyomtatásban! 2 Kókay György: Bessenyei és Muratori. In: A szétszórt rendszer Tanulmányok Bessenyei György életművéről Szerk. Csorba Sándor és Margócsy Klára, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998 3 Csorba Sándor: Bessenyei György világa, Argumentum Kiadó, Budapest 2000. 4 1811. február 24-én halt meg Pusztakovácsiban Kívánsága szerint egyházi szertartás nélkül, kertjében temették el. Munkássága Bessenyei György életművét két szakaszra, periódusra lehet felosztani. Az úgynevezett bécsi korszakra, amelyet a Bessenyei György Társasága elnevezésű „testőr-írói” kör, a

nemzeti nyelv kérdése, a hazaszeretet, a természet, a barátság, az örökkévalóság problémája és a királynő iránti hűség jellemez. Ez a szakasz nagyjából 1765 -től, Bercelre történő hazaköltözéséig – 1782- tart. Míg az 1790-1811 közé eső második, bihari időszakában, inkább a filozófiai kérdések egyegy részterületét tekinti át 4. „Időskori” műveiben az ismeretelmélet, a történelem vagy a politikai szemlélet területein kíséreli meg filozófiájának összességét. „1772 – a magyar irodalomtörténet nagyon fontos dátuma: ettől az időponttól számítjuk nemcsak a magyar felvilágosodás megindulását, hanem egész újkori irodalmunk kezdetét: korszakhatár a régi és az új magyar irodalom között. 1772 – Bessenyei György írói fellépésének esztendeje. Ebben az évben egyszerre több műve is megjelent nyomtatásban, összesen öt, köztük egyik legértékesebb drámai alkotása, az Ágis tragédiája.” 5

Bessenyei az 1770-es években írói programját röpiratokban, filozófiai írásokban, tanulmányokban és drámai művekben rögzítette. Forrásai között a görög, római, angol és francia írók mellett, a XVI. századi magyar hitvitázó drámák, és a XVII század iskoladrámái és vígjátékai is szerepelnek. Bessenyei bécsi korszakát elsősorban drámaírói törekvései jellemzik. Első, nyomtatásban megjelent drámai alkotása az Ágis tragédiája (1772), amelyben, antik köntösben fogalmaz meg három sarkalatos dolgot a sorok között: igazság, érzelem, dialógus. Életművében, sőt az 1770-es évek magyar nyelvű drámatermésében is kivételes hely illeti meg A’Filosófust (1777). 6 Bessenyei világosan látta, hogy a század eleji színjátszás nem volt más, mint az alkalmi és műkedvelő színészek, iskolai színjátszók lelkes próbálkozása. Ezek felismerése alapján fogott hozzá a magyar vígjáték meghonosodásához. A siker nem is maradt

el, a pár év múlva megalakult Kelemen László -féle budapesti színtársulat műsorára tűzte A’Filosófust. 4 Bessenyei György: Időskori költemények, Szerk. Bíró Ferenc és Kókay György, Balassi Kiadó, Budapest 1999 Dr. Mohácsy Károly: Irodalom, a középiskolák II osztálya számára, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 1999 6 Szilágyi Márton: A vígjátékíró Bessenyei művészi távlatai, In: A szétszórt rendszer, Tanulmányok Bessenyei György életművéről, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998. 5 5 Vígjátékai a kor valóságos magyar társadalomképei is lehetnének. Műveire a női szerephelyzetek, és a cselédek véleménye uraik magatartásáról és a nevetséges alakok szerepeltetése a jellemzőek. Ezek a motívumok annak ellenére, hogy nem olvasta Bessenyei műveit, fellelhetőek Csokonai vígjátékaiban is. Bessenyei drámáiban megtartja a „hármas egység” szabályát és követi a klasszicista stílusjegyeket.

A’Filosófus-ban is ez uralkodik A szokásos szerelmi bonyodalomba becsöppent „Pontyi (főszereplő) egyszerre kritikája a divathóbortként jelentkező francia műveltségnek és a becsületes, patrióta, ám tudatlan és műveletlen parlagi nemesnek is” 7 A bécsi évek alatt, Bessenyei, kulturális programjait, elképzeléseit úgynevezett röpiratokban fejezte ki. Először 1778 -ban Bécsben jelent meg a Magyarság című röpirat, 1779-ben a Magyar néző, 1781-ben az Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. Ez egy nyílt levél a magyar főrendekhez. (csak 1790-ben jelent meg Bécsben, Révai József segítségével) Ezen írói szakasz legátfogóbb, legterjedelmesebb alkotása, az 1779-ben megjelent A holmi. Röpirataiból kiderül, hogy Bessenyei, népe kulturális lemaradását a magyar anyanyelv fejletlenségében látta. Ezért legsürgősebb feladatnak a nyelv művelését tartotta Az 1770-es években néhány nemesi származású író – Ányos

Pál, Barcsay Ábrahám, Bessenyei György, Orczy Lőrinc – egymással folytatott levelezése egy újfajta diskurzust teremtett meg a magyar irodalomban. Ezekhez a levelezésekhez való viszonyaként értelmezhető az 1777-ben Bessenyei György Társasága címmel megjelenő gyűjtemény, amely leginkább a társaság kapcsolatának „dokumentatív reprezentációja”-ként fogható fel. E korszakban íródott még a Hunyadi László tragédiája (1772) és a Buda tragédiája (1773) című eposzok is. Bessenyei bécsi karrierjének II. József vetett véget azzal, hogy megvonta tőle azt az évjáradékot – még Mária Terézia által ajándékozott -, ami a címzetes könyvtári őrséghez járt, így kénytelen volt hazaköltözni Bercelre, a szülői házba, majd pár évvel később visszavonult Bihar megyei birtokára, Pusztakovácsiba. Itt elkezdte élni a „bihari remete” életét 8 Visszavonultságában is alkotott, bár ezek a művek – köztük igen jelentősek –

kéziratban maradtak. Bessenyei második és egyben utolsó alkotói periódusát sajátos kettősség jellemzi: az összegzésre való törekvés filozófiai szempontból és a műfaji heterogenitás. „Minden korszakára jellemző a verses és a prózai műfajok együttélése, mint ahogy az is, hogy a vers és a próza sajátos eszközeivel hasonló témák formába öntésére vállalkozik, gyakran 7 8 Dr. Mohácsy Károly: Irodalom, a középiskolák II osztálya számára, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 1999 Dr. Mohácsy Károly: Irodalom, a középiskolák II osztálya számára, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 1999 6 párhuzamosan. Bessenyei írásainak ugyanakkor az is jellegzetes sajátossága, hogy fordításait lehetőleg a forrásmű műfaját követve készíti el, legyenek azok bármennyire szabad adaptációk. Ennek talán legjobb oka az, hogy bizonyítani kívánja, a magyar nyelv alkalmas bármely tartalom megfogalmazására.” 9 1797-ben kezd hozzá

legnagyobb költői művéhez, A természet világa vagy a józan okossághoz. 10 A 10 412 soros hatalmas filozófiai költeményt, amely világnézetének és kora hazai műveltségének egyedülálló tárháza, négy év múlva, 1801-ben fejezi be. A Természet Világa az emberi boldogság vezérmotívuma köré harmonikus egységbe fonja Bessenyei ismeretelméleti, etikai, társadalomfilozófiai gondolatait, visszatérő témáiból komponálva meg filozófiai összegzését. A Természet Világa egyik jellegzetessége az, hogy szinte minden korábbi, illetve párhuzamosan írt műve társszövegének tekinthető. A mű filozófiai gondolatainak összegzése, mégsem ad végleges, megnyugtató választ azokra a kérdésekre, amelyek ifjúkora óta izgatják, hanem úgy, hogy egy jól megkomponált szerkezet segítségével, egy rendszeren belül veti fel valamennyit. A Méltóság keservében (1796) céljaként „az Emberi Társaság boldogságának” keresését jelöli meg, de

lehetetlennek tartja ennek megvalósítását. 1804-ben fejezi be A Tariménes utazása című nagy terjedelmű államregényét. A mű nem köthető csupán egyetlen regényműfajhoz sem. Sajátos képződmény, melyet az egyéni ötvözet, az állambölcseleti regény, a filozófiai regény és az utópisztikus művek néhány jellegzetes szálaiból szövi. Ezekhez hozzáteszi az utaztató és a kalandos história néhány elemét, sőt a heroikus-gáláns regény néhány jellemvonását is felhasználja, anélkül, hogy bármelyik dominánssá váljon. „Tollát tehát nem valamely kitüntetett poétikai minta vezeti, inkább élete során kiérlelt gondolatainak sodra irányítja a meglelt és saját ízléséhez alakított epikus forma széles, kényelmes kanyargással ívelődő medrében, aminek során a szerző az események füzérérzésű elrendezését alkalmazza, az egyes epizódokat egy jellegzetes, a gondolatok lüktető dialektikáját tükröző, ellentétben

narráció belső logikája szerint illesztve egymás mellé.” 11 Végül, de nem utolsó sorban Bessenyei időskori művei között mindenféleképpen említést érdemel a Debretzennek siralma című költemény, melyet az 1802-es debreceni tűzvész ihletett. 9 Bessenyei György: Időskori költemények, Szerk. Bíró Ferenc és Kókay György, Balassi Kiadó, Budapest, 1999. 10 Az eredeti kézirat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, Quart. Hung 151 jelzet alatt található, negyedrét méretű, fűzött, félbőrborítású, elég rossz állapotú. 11 Nagy Imre: Utazás egy regény körül, Pro Pannónia Alapítvány, 1998. 7 Kulturális programja „Bessenyei György az új magyar irodalom első programadója, irodalmi életünk nagy tehetségű szervezője.” 12 Igazán termékeny írónak nevezhető, aki az irodalom mindhárom műnemében alkotott (líra, epika, dráma). Az irodalomtörténet azonban mégsem elsősorban szépíróként

jegyzi, többre értékeli programadó szerepét. Kulturális programját ún röpiratokban fejtette ki Bessenyeit több dolog is inspirálhatta a nyelvi kérdésekkel való foglalkozásra. Elsőként jelleme, amiben tépelődő, gondolkodó, a társadalmi és egyéni igazságot szenvedélyesen kereső egyéniség, hallatlan tettvágy lakozott. Másodszor, filozofikus hajlama, aki „mindig olvasni, tanulni és ugyanakkor tanítani” akart. „Felismerte az ország, a nemzet valamennyi akkori létkérdését (a polgári nemzetté alakulás érdekében a tudományok és a nyelv kiművelése, a kor színvonalán álló közműveltség megteremtése, stb.), és – tanítani akarván – ezeket építi bele valamennyi munkájába.” 13 Röpirataiban, a következő kulturális programot tárja elénk: (Vázlatosan) • Távoli és legfőbb céljának a „közboldogságot” jelöli meg. („közjó”) • A „közboldogság”-ot legfőképpen a tudatlanság, a nép

műveletlensége akadályozza. • A legnagyobb mértékben elterjeszteni a modern tudományokat.→ ezt csak saját anyanyelven lehet megvalósítani – „Minden nemzet a maga nyelvérül ismertetik meg leginkább [] Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” 14 • A magyar nyelv erre egyelőre alkalmatlan. • Legsürgősebb feladat: A nyelv művelése, tökéletesítése. Bessenyei a szépirodalmat tartotta a nyelvművelő munka leghatásosabb eszközének. Elsősorban a fordításra, a könyvnyomtatás támogatására, folyóiratok alapítására, és a színházi élet kibontakozásárára gondolt. A nyelv ápolására, az irodalom támogatására egy tudós társaságot (Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék) szeretett volna létre hozni. Szerinte az irodalom csak egy eszköz a boldogság eléréséhez. Bessenyei legfőbb követelése a magyar nyelvűség, de nem merült fel nála az eredetiség. Véleménye szerint „az irodalom

hasznos legyen, tanítson, műveltséget terjesszen.” 12 Dr. Mohácsy Károly: Irodalom – a középiskolák II osztály számára, Nova Krónika, Budapest, 1999 Szathmári István: Bessenyei magyar nyelvi programja – mai szemmel, In: A szétszórt rendszer – Tanulmányok Bessenyei György életművéről, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998. 14 Bessenyei György: Magyarság 13 8 A Magyarság című röpiratában a nyelvcsere gondolata is felmerül, mégpedig olyan módon, hogy egy másik fejlettebb nyelven kellene a magyar helyett terjeszteni a tudományokat. Végül ezt a gondolatát reménytelennek találta. Felvilágosult nemzetfogalmába a parasztságot is beleérti. Kiemeli a parasztság nyelvfenntartó szerepét, hiszen az a réteg az, amely nem engedi a nyelvet kihalni, elfeledni. Ebben a művében megjelenik a nyelvújítás gondolata is, és általában a modernizálás szükségessége. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy felvilágosodás

globális jellegű volt, teljes műveltséget akart, s ebben felismerte a nyelv szerepét. Ezt a célt tűzte ki Bessenyei, aki gyakorlatilag a teljes életét erre áldozta. Röviden azt lehet mondani, a magyar nyelv kiművelésén belül Bessenyei három alap teendőt lát: 1. A dolgoknak nevet kell adni (a változókat és az újakat is beleértve) 2. Kifejezővé, sokoldalúvá kell tenni a nyelvet (ez a szűkebb értelemben vett nyelvművelés, amelybe a stilisztikai jelenségek is beletartoznak). 3. A két tevékenységnek a megszervezését, irányítását az általa hívott tudós társaságra bízná. A megnevezések, vagyis a szavak és kifejezések egységesítését a tudós társaság által megszerkesztendő és kiadandó szómagyarázó könyvekkel, azaz értelmező szótárakkal kívánja elérni. „Új szókönyvet volna jó osztán csinálni, hol meghatároztatnának az új magyar szók” – írja a Magyarságban. Egy másik feladat, ami még a tudós társaságra

vár, az a normatív grammatika szerkesztése. 15 Bessenyei filozófiai világnézetét a Méltóság keserve 16 és a Természet világa című műveiből érthetjük meg a legjobban. Mind a két művére, de különösen a Méltóság keservére nagy hatással voltak a francia felvilágosodás nagy gondolkodói, elsősorban Rousseau (Értekezések az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről). A műben Bessenyei az a gondolat felé hajlik, amely azt állítja, az embert a tudományok nem teszik boldoggá: 15 Szathmári István: Bessenyei magyar nyelvi programja – mai szemmel, In. A szétszórt rendszer – Tanulmányok Bessenyei György életművéről, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998. 16 Az eredeti kéziratot a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára őrzi, K662 jelzet alatt. A kézirat negyedrét alakú, zöld színű borítóval ellátott, fűzött kötetben található. 9 „Bóldogságunknak ezen keserves Neme, tudományokkal származott; A

vad Embereket soha sem szorongatja.” A pesszimista gondolatok ellenére azt hangsúlyozza, hogy a korábbi történelmi koroknál boldogabb század az, amelyikben él, pontosan a tudományok miatt. Ez a Rousseau-i negatív hangvételű természetfilozófia bírálat, - amely már a bécsi időszakában írt műveiben is megjelenik – Bessenyei időskori műveinek visszatérő gondolata. Olyan filozófiát szeretne megfogalmazni, amelyek a mindennapi életben használhatóak. A pesszimista beállítottsága ellenére erkölcsfilozófiájának alapgondolatai fiatal korától végigkísérik. Nem különbözik ez a Méltóság keservében sem: a „Nagy Örök MINDEN”, azaz a természetet változatlannak és állandónak tartja. Fennmaradása, örök rendje Isteni végzés és titok Ezzel szemben az ember mulandó, aki a világot csak részben képes megismerni. Bessenyei hazaköltözésének elsődleges oka II. József volt, aki megvonta tőle fizetését Eleinte kényszerből

ítéltetett száműzetésbe, majd az idő múlásával önként választotta a magányt. Élete vége felé már szorongatónak, szűkösnek érezte remete életét. A Természet Világában végleg elutasítja a magányos, társadalomtól elvonult filozófus példáját: „Kötni való bolond, ki egyes egyedül, élvén, gyönyörködni a barlangba bé ül. Hogy ott gondolatban lelje élelmét’S Szivérül nem tudva talállya meg kedvét:” Rousseau mellett igen komoly hatást gyakoroltak Bessenyeire – különösen az etika terén – a sztoikus gondolkodók (Zénón, Diogenész) is, kiknek erkölcsjavító szerepét, a keresztény filozófusok mellett a legfontosabbnak, viszont tanaiknak gyakorlati alkalmazását teljesen lehetetlennek tartja. Bessenyei szerint a lelkiismeret szavának követése, a természet tanulmányozásában alapuló gondolkodás, belátása annak, hogy az ember önmagával, családjával, nemzetével, az emberiséggel békében éljen együtt, hiszen

minden, ami a világban van, törvényszerű, meghatározott: 17 „Szokás az tsak, a mit változtatni lehet, De természet ellen az Ember nem mehet. A természet, híd el, még foganszásunkban, Nyomja bé ujjait a származásunkban. Mi örök igazság Lélek Isméretben? Az, mely nem külömböz sehol sehol a szivekben. Tsak józan okosság hát az és természet 17 Bessenyei György: Időskori költemények, Szerk. Bíró Ferenc és Kókay György, Balassi Kiadó, Budapest, 1999. 10 A mely bennünk közre Lélek isméret lett.” 18 Etikája a törvényszerűség, az állandó folytonos mozgás, amelyben az élet és a halál állapotának megkülönböztetése nem létezik. Foglalkoztatja a lélek és annak testetlenségének problémája: „A hang tudod nem test, hanem erőt mutat; Szivedre örömöt és bánatot futtat. Nem dolog ugy látod, de még is dolgozik, Hangja közt örűl sír a Lélek, ’s habozik.” 19 – A tudományok és a józanész szembeállítása

nemcsak A Természet világa című munkájának egyik alap gondolata, hanem időskori munkáira is jellemző vonások: „Tekintsük a szegényt tudatlanságában, Boldog é ugy más a méltóságában? Szokása vezeti, ’s józan okossága, Oly böltsé teszi mint mást esze nagysága. Lássad az együgyü szegényt hajlékában, Mely tsendesen nyugszik ot lakva, magában. Nem vágy méltóságra: nem vadász hatalmat, Töbre tartya nálla a jó nyugodalmat.” 20 Bessenyei A Természet Világában összefoglalja a társadalmakról vallott összes fontos mondanivalóját. Talán a törvények keletkezésének, működésének, céljának szenteli a legnagyobb részt. A törvényeket Istentől származtatja, de nem valamiféle vele született eszmeként, hanem az emberi lelkiismeret segítségével ismeri fel és a tanulás eredményeként követi azokat. Szerinte az első törvényeket a vallás hozta létre, az emberi együttélés megkönnyítésére. A törvényeket

tökéletesíteni kell, de amíg azok léteznek, a társadalom minden tagjának kötelessége, hogy engedelmeskedjen nekik. Bessenyei a törvény előtti TELJES egyenlőség híve: 21 „Az Isten egy formán teremtet bennünket, ’S Egyenlő sors alázárta életűnket. Az ítélet tehát közönséges legyen, Hogy Egy, minnyájunkra, még törvényt se tegyen.” 22 A jó törvény a közakarat megtestesülése! Csak ez adhatja egy boldog állam alapját, az „ország közboldogságát”: „A boldogság, kötés ha törvényben veszed, És a természetbűl papirosra teszed. Megkötöd ősztönöd hogy tsendesen lehes, Másban erőszakot, magadon ne tehes.” 23 – 18 Bessenyei György: A Természet világa Bessenyei György: A Természet világa 20 Bessenyei György: A Természet világa. 21 Kókay György: Bessenyei és Muratori, In: A szétszórt rendszer – Tanulmányok Bessenyei György életművéről, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998. 22 Bessenyei

György: A Természet világa 19 11 A törvények tisztelete, a király és a haza szolgálata, az ősök megbecsülése, a hazafiság érzelmeinek összetevői, ezek együtt teszik „polgárrá” az embert: „A törvény, a kőz jó, ’s Király, egyet tesznek, ’S A Pólgár szivében szentségesekké lesznek.” 24 Bessenyei államideálja az alkotmányos királyság, amelyben a királyt a jó tanácsadók vezetik. Határozottan elutasít mindenféle társadalmi anarchiát, amelynél még a despotizmust is pozitívabb képben tünteti fel. Ez a gondolatmenet utolsó alkotói periódusának valamennyi írásában megjelenik. Az erős, központosított királyi hatalom híve A miniszterekről, tanácsadókról lehangoló a véleménye: „A belső háboru utólsó pusztulás. Nints uralkodásban soha illyen dulásTellyes hatalomban a Királyt szenyved el, Mint hogy vérbe keverd magad a Nemzettel. Jobb a vér ontásnál a leg nagyob Despot” 25 A Méltóság keservében

elutasítja a demokrácia intézményét: „Szüntelen vér omlot a köz szabadsággal, Ezt tsinálta a Nép a köz bóldogsággal, Ország dolgát ne bízd a tudatlanságra, Job törvénnyel nézni még a Királyságra [] Spártának törvénye fene vadakat szült, Minden szánakodás az Emberbül ki hült.” Megkérdőjelezi a demokrácia létjogosultságát is: „Tsupa Demokratzia se vólt e Világon soha. Tsak mondották a Népnek Rómába, Athenásba ’s másut: hogy itélsz, uralkodol; de azomban mindég a Nemességnek vólt nevettséges áldozattja[]” A Természet Világá-nak tárgya a történelem sodrásában sínylődő ember, az esendő, az egyszeri lény a születéstől a halálig. E a nagy terjedelmű, létösszegző művében sem tagadja meg középnemesi származását. Bár Bessenyeit elsők között tekintjük a magyar felvilágosodás nagy alakjai körében, mégis személyisége kettős természetű. Egyrészről ott van a haladó gondolkodású,

felvilágosult, művelt, nyelvújító, másrészről viszont a királyhű, köznemesi származású, gazdálkodó Bessenyei György, aki mélységesen elutasítja a jobbágyfelszabadítást! 23 Bessenyei György: A Természet világa Bessenyei György: A törvénynek útja 25 Bessenyei György: A Természet világa 24 12 Egész életműve a meglévő állapotokat utasítja el, - sokak szerint 26 - a felkelést készíti elő, miközben ő maga szenvedélyesen ítéli el a felkelést: „Dzsida, bárd, tőr, puska nem kaszál, nem kapál, Embert arat véle csak a véres halál, Haszontalanul vagy máson győzedelmes, győzve pusztulsz!.a harc mindig veszedelmes.” 27 Teljes életművével szembefordulva, néhol megdöbbentően enged meg magának konzervatív gondolatokat: „Jobb a vérrontásnál a legnagyobb Despot: A rablás, tűz, fegyver elveszt minden dolgot. Ne mozdulj, szegénység, uralkodás ellen, Neked úrrá lenni, tudod, lehetetlen” „Minden Nemzet önnön

nyelvén nemesedet, Azon okosodot, azzal híresedet.[] Nemzeti személlyed a nyelveddel el vész [] Belé halsz az egész Emberi Nemzetbe; Nints neved, sem léted éltedbe, Keserves el múlni hiredben, nevedben ’S Örökre meg halni édes Nemzetedben!” A fenti idézet 28 hűen tükrözi Bessenyei György filozófiáját, és a magyar nyelv iránt érzett szeretetét. 26 Kosáry Domokos: Bessenyei és a felvilágosult rendi mozgalom, In: A szétszórt rendszer – Tanulmányok Bessenyei György életművéről, Szerk: Csorba Sándor és Margócsy Klára, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998. 27 Bessenyei György: A Természet világa 28 Bessenyei György: A Természet világa 13 Bibliográfia: • Csorba Sándor: Bessenyei György világa, Argumentum Kiadó, Budapest, 2000. • A szétszórt rendszer – Tanulmányok Bessenyei György életművéről, Szerkesztette: Csorba Sándor és Margócsy Klára, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998. •

Bessenyei György: Időskori költemények, Szerkesztette: Bíró Ferenc és Kókay György, Balassi Kiadó, Budapest, 1999. • Nagy Imre: Utazás egy regény körül, Pro Pannonia Alapítvány, 1998. • Nagy Imre: Nemzet és Egyéniség (Drámairodalmunk az 1810-es években: A hazafiság drámái), Argumentum Kiadó, Budapest 1993. • Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma, Budapest, 1995. • Dr. Mohácsy Károly: Irodalom – a középiskolák II osztálya számára, Nova Krónika, Budapest, 1999.