Középiskola > Műelemzések > Reneszánsz vonások Janus Pannonius verseiben

Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Janus Pannonius a reneszánsz kor legnagyobb irodalmi alakja és az első magyar költő, aki a reneszánsz korral ellentétben nem nemzeti nyelven, nem magyarul írta verseit, hanem a középkori műveltég nyelvén latinul. Janus évekig tanult Itáliában a reneszánsz szülő¬hazájában, ahol első magyarként, vagy talán első kelet-európaiként sajátította el a reneszánsz művészet tanait. Valószínüleg a mai Szlavónia területén született majd kikerült Itáliába tanulni, Itt kezdi el érdekelni a Magyarországon akkor még nem meglévő modern kutúra a reneszánsz. Miután hazakerül Itáliából itthon Mátyás király, mint művelt embert kinevezi a pécsi egyházmegye püspökének. Janus Pannonius egyben a humanizmus első embere Magyarországon. Műveben megtalálhatók a reneszánsz jegyek.

Az Itáliában szerzett tudás a műveltség, a tudomány szeretete megmutatkozik, verseiben, például a Búcsú Váradtól című versében, sem a várostól, hanem a könyvtáról búcsúzik, ami általában a műveltség otthona, a művelt emberek találkozóhelye. Ez a búcsúzás így szól:
"Könyvtár ég veled, itt a búcsuóra,
Híres könyvei drága régieknek.".

A műveltségen kívül, fontos számára természet szépsége, ami szintén reneszánsz vonás. Ez azért nem középkori vonás, mert a középkorban, nem volt, nem lehetett szép a természet, mivel az akkori felfogás szerint a földi élet siralomvölgy, ami ugye nem lehet szép. A természet szépségén kívűl még az is, reneszánsz vonás, hogy a saját hazájáról, annak természeti szépségéről is igen elismerően ír verseiben. A Búcsú Váradtól című költeményében ahol nemcsak a könyvtártól, hanem a természettől is búcsúzik:

"Még mély hó települ a téli földre,
Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke,
Szürke suly a ködös fagy zúzmarája,
S el kell hagyni a szép Körös vidékét,"

Janus Pannonius rendelkezik egy kis költői öntudattal, mely igen fontos a reneszánsz kori költőknél. Ő büszke magára, mert tudja magáról, hoy ő egy nemzetközileg elismert művész, és nemcsak önmagára, hanem a saját hazájára is ahol, még nem volt igazán elterjedve a reneszánsz műveltség. Ez a tulajdonsága kiválóan megfigyelhető a Pannónia dicsérete című epigrammájában:

"Eddig csak Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!

A kötői öntudat mellett igen fontos a költészetében az, hogy a verseiben mindig első személyben ír.

A verseiben előfordulnak antik mitólogiai utalások is, melyek az "Itália földjén" megszerzett műveltségének köszönhető, ugyanis itt magyarországon nem lehetett eféle könyveket, tudást szerezni. Az Egy dunántúli mandulafáról című művében ezek mellett előfordulnak szemes érzelmek ami szintén reneszánsz vonás:

" Hercules ilyet a Hesperidák kertjébe se látott,
Hősi Ulyxes sem Alcinous szigetén"
Az antik mitológiai utalások csak a művelt reneszánsz emberekre volt jellemző.

Janus Pannonius igen szókimondó ami szintén újkori, reneszánsz vonás. A szókimondása kitűnően látszik a Gryllushoz írt versében:
"Gryllus nem medve volt az anyád, de szuka"

Fontos számára a humanizmus, mivel nem szereti, sőt mélyen elítéli a háborút, mint akkoriban a reneszánsz emberek. Ő úgy gondolja, hogy a háború, a betegség az emberek ellen van szemben a középkor emberével, aki számára a betegség egyenesen megváltás volt mert ezáltal el tudott menekülni a földi éltből, a siralomvölgyből. De mivel ő reneszánsz felfogású, ezért igen megvetően beszél a betegségről. Azt írja a Mikor a táborban megbetegedett című versében, hogy a háború szörnyű dolog, de a betegség még szörnyűbb:

"Táborozom költő létemre, s nem remegek ha
Gyors paripán száguld, és nyilat ont a pogány;
Más rémít: ártalmas láz fene lángja emészt el,
Kardnál metszőbb tűz marja, fogyasztja tüdőm"

Ezenkívűl jellemző rá a családi kapcsolatok fontosnak tartása. ez is megfigylehető a Gryllushoz írt epigrammájaban, ahogy megvédi az anyját a barátja gúnyolodásával szemben.

Janus Pannonius ezen reneszánsz jegyek és a műveltsége miatt nevezhető igazi reneszánsz költőnek. Ő volt a reneszánsz irodalom Európa szerte elismert, kiemelkedő alakja.