Középiskola > Műelemzések > Petőfi Sándor tájversei

A romantika vadregényes tájaival szemben Petőfi az Alföldet választotta témának. A sík vidék mivel nem korlátozza a távolba látást, a korláttalanságot, a szabadságot jelenti neki. Tájverseiben általában pontosan megjeleníti a látványt, leírása festői, szinte már realista. A romantikához köthető mégis, hiszen ezekben a leírásokba mindig beleszövi személyes kötődését szülőföldjéhez.

A tájversekhez tartozik az Alföld című műve, melyet 1844-ben írt. A vers megszerkesztése ugyanúgy ahogy a tartalom is a végtelenség érzetét kelti.

A mű szerkezete: az első és második versszakban a lírai én megfogalmazása történik. A költő a romantika tájideáljával(kárpátok) szembe helyezi az alföldet. A sas-metaforával mégjobban érzékelteti viszonyát a tájjal, mert lelkét a börtönből kiszabadult sassal azonosítja, ugyanis az alföldön végigtekintve ugyanaz a mámorító érzés kelti hatalmába.

A következő szerkezeti egység a harmadik strófától a tizenegyedikig tart. Itt bemutatja a tájat. A sas motívumához kapcsolódóan először lélekben a táj fölé emelkedik, és onnan tekint le rá. Apró életképekben ábrázolja az alföldet (gulya, ménes, nádas) majd egyre közelebb kerül a földhöz, szinte lehajol(nyárfaerdő, gyíkok). A költő az életképeket úgy válogatja össze, hogy nem csak megeleveníti a tájat, hanem olyan elemeket válogat ki, amelyek a szabadságérzését erősítik.

A tizedik versszakig nézőpontja szűkül, a tizedikben ér legközelebb a tájhoz, majd a tizenegyedikben megint a messzeségbe tekint, tehát ezáltal a végtelenségbe nyitja ki a leírást.

A 12 versszakban újra érzelmeit fogalmazza meg, vallomás keretében, melynek képei V.M.: Szózatára utalnak. A Tisza című versét 1847-ben írta. Művében a folyó ellentétes tulajdonságait ábrázolja, a folyó olyan, mint egy ember.

A puszta télen című verse 1848 januárjában keletkezett. A vers ihletője nem közvetlen szemlélet, hanem a képzelet és az emlékezet.

Szerkezete:

Az első versszakban a beszédhelyzet bemutatása történik, könnyed hangulatot teremt a szójáték. Ráérős, kedélyes, körülményes mesélésbe kezd a lírai én, azt az érzést kelti az olvasóban mintha egy meleg szobában ülne, és onnan tekintene ki.

A második és harmadik versszakban a természetet mutatja be Petőfi.Negatív festéssel teremt elégikus hangulatot. Statikus, azaz állóképszerű képet fest a téli tájról. A téli táj mozdulatlan, néma, élettelen, a hiány világa.

A 4-6 strófáig az emberi világ ábrázolása történik a műben. Az élet itt is lelassult, szinte megállt, ezt a lassúságot érzékelteti az ötödik versszak, ami a béres pipára gyújtó minden apró mozdulatát közli.

7-8 versszakban újra kitekintük a természetbe. Ez már dinamikus kép, a természeti erők vad kavargását ábrázolja. Nem csak ez kelti a veszélyeztetettség érzését, hanem a betyár alakja is, akinek sorsát az utolsó hiányos mondatok ábrázolják.

9 versszakban a hasonlatból kinövő megszemélyesítésben egymásba fonódik a természeti és a társadalmi sík. Azt az érzést kelti, mintha a természet mozdulatlanságával szemben a társadalom valamiféle végső megoldás felé haladna.

Kapcsolódó olvasnivalók

Nagy Imre újratemetésének története

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.

Az ókori Alexandria

Nagy Sándor alapította I. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá, mely az ókori tudományok székhelyévé vált. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt (méret tekintetében csak Róma előzte meg). Itt volt megtalálható az ókor 7 csodájának egyike a Világítótorony.

Az 1838-as pesti árvíz

Az 1838-as pesti árvíz március 13. és március 18. között okozott súlyos pusztítást, főleg a mai Budapest pesti oldalán. Az árvíz szintjét és tetőzésének dátumát számos emléktábla jelzi több belvárosi épületen. 1838. január elején, a Duna felső szakaszán a nagy mennyiségű lehullott csapadék, valamint az enyhébb időjárás következtében Buda egy része és a folyó alsó szakaszán található partközeli települések néhány napra víz alá kerültek.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

Janus Pannonius és a humanizmus

Búcsú Váradtól (Abiens valere jubet sanctos reges, Varadini) Janus Pannonius latin nyelvű versének idáig 29 különböző fordítását ismerjük. Hegedűs István már 1893-ban fordította, az újabb költőnemzedék tagja közül Benjamin László, Somlyó György, Nagy László, Csorba Győző, Weöres Sándor is fordította. A legjobbak közül való Áprily Lajosé. A vers műfaja elégia. Az...

Ady magyarság-versei

Ady Endre a modern magyar líra megteremtője, a Nyugat művészi forradalmának legnagyobb alakja. Új értékrendet és kifejezésmódot teremtett. 1906-ban megjelent Új versek című kötetével egyszerre vált a modern magyar irodalom vezető egyéniségévé, másokat is saját egyéniségük kibontakoztatására ösztönző mesterévé. A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból is a keserű...

Móricz Zsigmond, a magyar Ugar írója

Móricz Zsigmond a Nyugat első nemzedékének tagja, majd szerkesztője. Művészete a realizmus diadala. Novellákat és regényeket írt. Czine Mihály szerint: „Művészete a magyar Ugar elleni küzdelem talaján nőtt naggyá.” Műveinek forrása, élményanyaga gyermekkori élményekből (szegényparaszti származású) és az 1903-ban kezdődő népköltészeti gyűjtőutakon látott, hallott...

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!