Középiskola > Műelemzések > Radnóti Miklós eclogái

Eclogák

A háborús évek költészetében összefoglaló szerepet töltenek be az eclogák. Az első eclogát 1938-ban írta a Spanyol Köztársaság veresége után. Az utolsót 1944-ben, Lager Heidenau-ban.

Ez valójában egy lírai napló, melyben a költő leírja, hogy hogyan élt a fasizmus és a háború éveiben. Összefoglaló jellegű. Műfaja és formája antik örökségre utal.

Az első költő aki pásztorokról írt: Theokritosz, aki görög költő volt. Ezek a versek műfajilag idillek voltak. ez képecskét jelent. Ezt a formát vette át Vergilius aki 10 db ilyen bukolikus verset írt. A gyűjteményt eclogának nevezzük. A szó jelentése: válogatás, szemelvény.

A 30-as, 40-es években egy mozgalom bontakozott ki Magyarországon, amely elevenítette az antikvitást. Kerényi Károlynak a Sziget című folyóiratában jelentek meg az antikvitás értékei. Felkérték Radnóti Miklóst, hogy fordítsa le Vergilius 9. eclogáját. Ás így jött neki az ötlet, hogy a két kor között nagy a hasonlóság, ezért ő is ír eclogákat.

8 eclogát írt, de a 6. nincs meg.

1. ecloga

Ez közelíti meg leginkább a Vergiliusi mintát. Párbeszédes hexameteres mű. A költő és a pásztor párbeszéde, de valójában a költő két énje kérdez és válaszol. A vers mottója Vergiliustól származik. A világ romlására és a bűn eluralkodására utal. A háttere a versnek a spanyol polgárháború. Az első sorok hétköznapi beszélgetést idéznek. Bukolikus idillként indul a költemény („rigók szava”). Később a természeti képek elkomorodnak, a képek jelentése mögött ott van a rettenet az embertelenség. A tömegek sorsát felmutató leírás után az egyén sorsa következik a műben. Radnóti, Garcia Lorca és József Attila halálát említi. Ennek kapcsán tűnődik a saját sorsáról. A mű legismertebb része a tölgy hasonlat. Az elődök példájának követése határozza meg a költő magatartását. Természeti kép fogja keretbe a költeményt. A reménytelenséget a vers végén a munkavágy és az alkotás kényszere váltja fel. Az utolsó sor szépségét a hexameter és az alliteráció összekapcsolódása adja.

2. ecloga

A repülő és a költő párbeszéde. A repülő allegorikus alak. Az elgépiesedett, ölni kényszerített embert jelképezi. A költő a humánus értékek védelmében emeli fel szavát. Felvetődik a versben: Mi a művész dolga a világon? Válasz rá: Az emberi lét alapkérdésére rávilágítani. A vers végén egy ellentmondás van, ugyanis a repülő földi életének nyomai csak akkor maradhatnak fenn, ha van költő aki megörökíti és lesz kinek megörökítenie.

3. ecloga

Elveti a párbeszédes formát. Személyes vallomásban foglalja össze a vágyait Radnóti. A vers egy könyörgés, invokáció a pásztori múzsához. Életképeket villant fel a költő. Életről, szellemről szeretne írni. Mégis minden versében a veszélyérzetet kell megörökítenie.

4. ecloga

A költő és a hang párbeszéde. A vers valójában a költőben lezajló belső vita. Amelynek alapkérdése, hogy miért maradt életben és mi a célja az életnek. Vallomás Radnóti félelmeiről és a közelgő tragédiáról. A belső hang ellenállásra bátorítja a költőt. Eszébe juttatja az átélt és vissza nem térő apró örömöket. Tudja, hogy a lázadás hiába való, de amíg él addig tanúskodnia kell a jövőről.

5. ecloga

Barátsirató vers. Bálint György emlékére írta, aki újságíró volt és munkaszolgálatosként tűnt el Ukrajnában. Egyfajta bizonytalanságérzet, mély fájdalom hatja át a verset.

6. ecloga

Ilyen című verse nincsen. Vagy elveszett a Borban írt versek közül, vagy azonos a Töredék című költeménnyel. Jelen idejű létösszegző vers. A költő számba veszi, összegzi a kor lényeges jegyeit. Korkép és kórkép a 30-as évek Magyarországáról. A fasiszta hatalom és az erkölcsi züllés pontos rajzát adja Radnóti a versben.

7. ecloga

Szerelmi vallomás. Lager Heidenauban írta. Szerelmes vers és a tábori élet bemutatása. Alaphangvétele elégikus. A vers egy csonka dialógus (nem vár választ). Költői kérdéssel indul, melynek címzettje a kedves. Az indító kérdés megjelöli a lírai én alap magatartását, ami a szemlélődés és a virrasztás. A versben a költő először a külső környezetet mutatja be, majd a barakk belseje felé fordul. A mű ellentétes erőkből épül, egyrészt a valóság, a munkatábor gyötrelmes világa, másrészt az álom. A foglyok a képzelet segítségével keresnek szabadulást a valóságból. A fogolytábor nyomasztó világa háttér a szerelmi vallomáshoz mert keretes szerkezetű a vers. Szerelmi vallomással zárul. A vers megformálására jellemző az erőteljes képszerűség és a hexameteres forma.

8. ecloga

A költő és a próféta párbeszéde. Indulatos hangnemű és a lázadó haragot hirdeti a költő. A 8. ecloga a félelemtől a lázadó haragig az elégikus idilltől a jövőbe látó tudatos bizalomig fogja össze a háborús évek változó érzéseit. A hangnem különböző, a téma ugyan az (fenyegetettség, költői magatartás).