Középiskola > Műelemzések > Kassák Lajos - A ló meghal, a madarak kirepülnek c. versének elemzése

Kutatjuk a COVID oktatásra gyakorolt hatásait.
Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legnagyobb, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotója. A magyar avantgárd hazánkban a konzervatívabb olvasói elvárások, az irodalomeszmény különbözősége és egyéb okok miatt nem tudott széleskörű réteget teremteni magának. Így Kassák viszonylag csekély olvasóközönséget tudhatott magáénak. Ennek ellenére hatalmas életművet hagyott hátra, számos műfajban alkotott maradandót, mint pl: képzőművészet, költészet és irodalomszervezés. Műhelyei számos fiatal tehetséget indítottak útnak. Életműve hagyományteremtő, olyan alkotókra volt hatással, mint Szabó Lőrinc, Déry Tibor és József Attila. Az avantgárd a 20. századtól jelentkező művészeti irányzatok és mozgalmak összefoglaló neve (a 20-as és 30-as évekre jellemző) . Jellemző rá a gyökeresen új formák teremtése. Különféle, ellentétes esztétikai, filozófiai, politikai nézetrendszerrel fellépő áramlatok, amelyek ember-ember és ember-természet megváltozott viszonyrendszerére keresték a választ. A művészi kifejezés új, korszerű lehetőségeit kutatták. Programjaik, kiáltványaik esztétikai-poétikai elveken túl társadalmi politikai célkitűzéseket is tartalmaztak. Több művészeti ágban is jelentkezett: irodalomban, képzőművészetben, színház, zene-,tánc-, és iparművészetben valamint az építészetben is. Jelentősebb irányzatai a kubizmus, a futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus, a konstruktivizmus és a szürrealizmus. Formanyelvi sajátosságai beépültek a későmodernség művészetébe és irodalmába. Rokon tendenciáit neoavantgárdnak nevezzük.

Kassák korai költészetére a nyugatosok gyakoroltak hatást, de meglehetősen hamar eltávolodott a klasszikus modernség költészeteszményétől. Elutasította a művészet a művészetért önelvű szépségeszményét (l’art pour l’art). Úgy vélte, a műalkotás nem puszta esztétikai tárgy,hanem aktív tett, tevékenység. Az irodalmi szövegnek nem jelzésszerűen kell működnie, nem kapcsolható hozzá jelentés. Mivel nyelvi alapú, jelentés töredékek kialakulhatnak (jelentésteremtés részleges). Azon az állásponton volt, hogy a művészetnek le kell bontania a magas és a tömegkultúra közti határokat. Új művészeti nyelvet akart megteremteni. Költészete meghatározóan az expresszionizmushoz kötődik. Verseit először a Renaisance címmel megjelenő folyóiratban közlik. 1912-ben a Misilló királysága című regényét a Nyugatban közlik, ezzel egyik álma válik valóra. Első verseskötete (1915) Éposz Wagner maszkjában címmel jelent meg és mindössze 13 verset tartalmazott. Kötetének hangvétele, verseinek a közösség nevében megszólaló lírai énje Whitman költészetét idézi. A kötet magán viseli az olasz futurizmus esztétikai elveinek hatását is, azonban szemben a futuristákkal, nem a rombolás, hanem az építés pátoszát helyezi előtérbe. Ebben a kötetben jelennek meg a szabad versek is. Második kötete a Hirdetőoszloppal című kötet, Kassák expresszionizmusának kiteljesedését pedig a Máglyák énekelnek című prózavers jelzi. A szabad vers olyan költemény, amelyben prózaforma egyesül a költőiség sűrítő, tömörítő formaszerkezetével. Írásképe versszerűen tördelt, prózaritmussal rendelkezik. Esetleg rímtelen, ritmust mellőző próza. A ritmikai és más zenei elemeket keverten és kötetlenül alkalmazza, számos variációs lehetőséget biztosít. Nem sorolható be sem az időmértékes, sem a hangsúlyos vers kategóriába. Harmadik kötete Világanyám címmel jelent meg, mely a dadaizmus felé való tájékozódást mutatja. A 20-as években írta egyik legsikeresebb prózai művét, az Egy ember élete című nyolckötetes önéletrajzot. A 30-as években jelentős változás játszódott le Kassák költészetében. Műveit szilárd belső forma, feszes szerkezet, nyelvi egyszerűsítés jellemzi (Földem, virágom; Ajándék az asszonynak; Fújjad csak furulyádat; Sötét egek alatt). Kései korszakának költeményei az újat teremtés igényével föllépő ember magányának tapasztalatát fogalmazzák meg.

Kassák folyóiratokkal és irodalmi rendezvényekkel is segítette az avantgárd kibontakozását. Folyóiratai A Tett, a Ma (melyet Bécsben is kiad), A dokumentum, a Munka. Az Új idők, a Kortárs és az Alkotás című folyóiratok társszerkesztője.

A ló meghal a madarak kirepülnek című szabad verse 1922-ben jelent meg. A magyar irodalmi avantgárd legkiemelkedőbb teljesítményeként számon tartott költeménye. A műre jellemzők az avantgárd és a szabad vers főbb jegyei, mint pl. a töredékesség, a mondatépítkezés megtörik, az elliptikus szerkezetre (hiányra) épít, ok-okozati összefüggés alapján nem követhető, párhuzamos, mozaikszerű mondatszerkesztés (egy időben több tér vagy egy térben több idő). Megjelennek ismétlődések, toposzok. A műnek visszatekintő, önéletrajzi jellege van, a nyugat-európai csavargás emlékképei és az elbeszélői én reflexiói jelennek meg. Jellemző az út-vándorlás toposz. A lírai hősnek útitársai vannak, a faszobrásszal és a Chilébe vallásalapítónak készülő „szittyával” utazik. Az útvonal főbb állomásai Bécs, Stuttgart, Brüsszel és Párizs. Az elbeszélt eseménysor első és utolsó szakasza keretet alkot, mivel a vándorlás Pestről indul és Pestre érkezik vissza. Az érsekújvári emlékképeket megidéző szövegrész központi eleme az elszakadás az apától, központi kérdése pedig az elutasított jövőkép („valamikor azt hitte az öreg 21 évesen káplán leszek). A záró rész visszatérés az anyához és a szeretőhöz. A mű többszöri olvasása után sem értelmezhető az elbeszélt utazás célja, annak tapasztalatai és eredményei. Sikertelen, mivel a képsorok és történetmozaikok logikus, ok-okozati rendbe állításának lehetőségét poétikai alakzatok törik meg, amelyek lebontják a nyelvi jelek hagyományos jelentéseit. A szerkesztés szándékosan gátolja az értelmezést.

A nyitó kijelentés visszautal a címbeli motívumokra(ló,madár). Mindkét képhez az idő képzete kapcsolódik. Az idő pedig kapuként tárul fel, vagyis mindhárom kép időmetafora. A kapu jelentése vonatkozhat az indulásra(a vándorlás kezdetére), de a visszatekintő költői megnyilatkozás líraian kitüntetett idejére is ( a kapuként kinyíló szárnyak szabaddá teszik a teret a költői megnyilatkozásra). A ló, a madár, a papagáj motívumai, valamint a vörös szín különféle ismétlődései később is visszatérnek. Ezeknek a motívumoknak a jelentése folyton változik, mivel folyton eltérő szöveg- és hangnembeli környezetben jelennek meg. Így a jelentés nem válik rögzíthetővé. Ez az oka annak, hogy az olvasó nem talál olyan rendezőelvet, amelyik a képeket, motívumokat összefüggő rendszerbe illeszthetné. A versbeli képvilágban nem ismerhető fel állandó, egységes jelentésekhez kapcsolható szimbólum, vagy összetett költői képrendszer. A motívumok, képek egymáshoz való viszonya csak töredékesen állapíthatók meg („Az idő nyerített akkor- a város rohant mellettünk/ide oda forgott és néha fölágaskodott”; a fák alapjában véve teherbe esett lányok/de ha jobban megnézzük, a határkövek is teherbe esett lányok”; „a falakról vörös seregekben lefelé masíroznak a poloskák”).

A szöveg építkezésének jellemzője, hogy egy kiépülőben lévő metonimikus(ok-okozati) szerkezetet hirtelen felváltja egy ellentétes hatású metaforikus szerkezet („Kösd csak rám a térdeidet/asszonykám/ezüst szalamander/papagáj/vitézkötés az életem/gyümölcsfa/leszakított csillag/ó jaj ó jaj”). Ez a fajta szerkesztés azt jelenti, hogy a szöveg megkívánja a két olvasási mód(metonimikus és metaforikus) egyensúlyban tartását és összjátékát. A művet jellemzi a központozás hiánya. Ez a hiány a mondattani egységek többféle értelmezését teszi lehetővé. Kihasználja a szavak szó szerinti és az átvitt értelmű jelentés közötti feszültséget. Így a nyelvi szerkezetek is montázsszerű hatást keltenek(„ szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát”, „a galambok bukfenceztek a háztetők felett/jobban mondva galoppoztak a napkocsin”). A szövegben gyakoriak a korábbi állításokat visszavonó, vagy épp az állítás és a tagadás játékára épülő szerkezeti egységek („amit fölállítunk az föl van állítva/de amit fölállítottunk, az nem jelent semmit”; „én láttam Párizst és nem láttam semmit”). Ezek a poétikai eljárások szétoldják a jelentést és a dada törekvéseire jellemzően azt a poétikai célt szolgálják, hogy a költői nyelv ne működhessen jelszerűen. A műben több, halandzsának minősíthető elemek is vannak(„ ó dzsiramári”; „latabagomár és finfi”).

A versben legtöbbször megjelenő motívum az önreflexív alakzat az önértelmezés igényével („ nekem versek és hadzsura erdők kezdtek nőni a fejemben”; „tegnap két verset küldtem haza a független Magyarországnak”; „mert akkor már költő voltam megoperálhatatlanul”; „szegény eszemben kinyíltak a liliomok”; „én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle”).

A zárlatban megjelenő „én KASSÁK LAJOS vagyok” kijelentést az önazonosság megtalálásaként értelmezték. Mások szerint a hosszúvers fejlődésregényekhez hasonló olvasat indokolatlan, mert a visszatekintő önéletrajzban létrejövő önazonosság maga is megalkotás eredménye.

A ló meghal a madarak kirepülnek szoros összefüggésbe hozható a dadaizmussal. Versbeszédének költészettörténeti szempontból újító alakzatai döntő mértékben a dadaista nyelvhasználat szokásos eljárásaiból származtathatók. A mű a dadaista vonások mellett megőrizte szerkezetének lényeges elemeiben a vándorlás nagy irodalmi elbeszéléseinek struktúráját.

Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legkiemelkedőbb alakja. Életműve hagyományteremtő, számos alkotóra hatást gyakorolt.

Forrás: Pethőné Nagy Csilla: Irodalom tankönyv, 11. osztály