Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Kölcsey lírája:
Korai verseinek hangulata panaszos, érzelmes, erősen fájdalmas. Lírai költészetét egyrészt a megfoghatatlan, elvont ideálokért való rajongó sóvárgás, az elérhetetlen utáni vágy, másrészt ennek következményeképpen az elégedetlenség, a belső meghasonlás, a céljainak elérhetetlenségéből fakadó fásult közöny jellemzi.
Elfojtódás (1814)
A vágy és a valóság, az ideál és a realitás ellentmondásai között vergődő költő fájdalma „az elsüllyedt boldogság után". Romantikus vonások: túlzás, ellentét, költői kérdések, tagadószók, a versszakok változó hosszúságúak.
Vanitatum vanitas (1823)
A vers latin címének jelentése: hiábavalóságok hiábavalósága. A vers mondanivalója: A világon minden hiábavaló, az élet értelme, a tudományok csak egy pillanat, egy tünemény. Pesszimista, lemondó hangnem jellemzi; a bölcs ember az, aki a világon mindent megvet.
Zrínyi dala (1830)
Belső párbeszéd; a kérdező lehet a költő vagy Zrínyi, a válaszadó lehet a költő, vagy a honfitársak.
A páratlan versszakok a költői kérdések: Hol van a hon? Hol van a dicső múlt? Hol van a dolgozó, harcoló nép?
A válaszok negatívak, a végén a nemzethalál képét is felvillantja Kölcsey. Egy lehetséges jövőképet vázol fel, melyben maga sem hisz, de a népet ébreszti fel vele.
Zrínyi második éneke (1838)
A költő vagy Zrínyi párbeszéde a sorssal.
1. versszak: oltalmat, segítséget kér a sorstól
2. versszak: a sors válasza: már egyszer segített, de a belviszályok tönkretették az országot
3. versszak: a költő szánalmat kér, kéri a bűnösök pusztulását és a bűntelenek szánalmát.
4. versszak: pesszimista befejezés; Herder jóslata: a magyarság el fog tűnni. A forma is párbeszédes, a költő pesszimista, a költő szerint is el fog pusztulni a magyarság saját bűnei miatt.
