Arany 1848-ban kezdett el a Toldi szerelmével foglalkozni, 1879-ben fejezte be. Rossz. Az epikus Arany régi álma volt egy hun eposz, hun trilógia megírása. 1863-ban megírta az első részt, a Buda halálát. A modern lélektani regények eszközeivel fokozatosan bontja ki a költő azt a folyamatot, ami a végzetes testvérgyilkosságig vezet. A belső egyenetlenségek, a széthúzás tükre.
A műballada Eu.-ban a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada is ősi népköltészeti műfaj. A romantikus ballada epikus műfaj, a három műnem (líra, epika, dráma) határán helyezkedik el. Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédekből áll, rendszerint tragikus témát dolgoz fel, de léteznek víg balladák (Pázmán lovag, 1856) és olyanok melyek nem tragikus kimenetelűek (Mátyás anyja, 1854). A magyar műballadát Arany emelte világirodalmi szintre. 1853-tól kezdte írni őket Nagykőrösön. A balladák legjobban szerkesztett költeményei. A nemzeti ügyet kívánta szolgálni velük: a nemzeti öntudatot, az erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani. Arany balladáiban egyedi jellemeket ábrázol és gondot fordít a lélektani indokoltságra. Több versében a bűn és a bűn-hődés problematikáját állítja a középpontba.
Az elbeszélő Arany – Toldi trilógia:
Az életmű kezdetén megtalált hős mint problémahordozó alak végigkíséri Arany pá-lyáját. 1846-ban a Kisfaludy Társaság hirdetett pályázatot, melyre magyar és történelmi témájú elbeszélő költeménnyel (költői beszély) lehetett indulni. Már a pályázat is megemlítette Toldi nevét. Aranyt a választásban motiválhatta, hogy Szalonta és környéke Toldi-birtok volt. A környéken népballadák, népmondák őrizték a valós történelmi alak emlékét. Arany alaposan tanulmányozta Ilosvai históriás énekét, és felszabadítólag hatott rá Petőfi ‘János vitéz’-e. A gyakori epikus hasonlatok a homéroszi eposzokat idézik. Az Előhang látomássá bővítése a romantikus eposzok sajátossága.
1827-ben jelenik meg a Toldi; Aranyt egy csapásra az irodalom első vonulatába emeli. Az elbeszélő költemény a kor legfontosabb problémáit érinti, a főhős a nemzeti értékegyesítés jelképévé válik. A nemesi származású, de paraszti körülmények között élő Miklós felemelkedése az érdekek kibékíthetőségét, a nép nemzetté válását is szimbolizálja. A mű világképének egyértelműsége és optimizmusa háttérbe szorítja a felmerülő problémákat: gyilkosság, hirtelen harag, az önkontroll hiánya, az ész és érzelem kettősségéből az emóció primátusa (=az érzelem elsődlegessége), a tettek kontrollálatlansága, másrészt a főhős sokszor hangsúlyozott “gyermek volta”.
Toldi estéje:
Petőfi folytatásra biztatja Aranyt. A Toldi estéjének nagy része 1847-re el is készül, de a poli-tikai események miatt Arany nem tudja befejezni, majd csak 1854-ben. Ily módon kétféle értelmezésre ad lehetőséget. A Toldiban inkább a politikai célzatosság a hangsúlyos, a Toldi estéjében főleg erkölcsi, művelődési problémák merkülnek fel, az a kérdés: mi legyen a helyes nemzeti magatartás az új, a modern kultúrával, a haladással szemben?
Át kell venni a nyugati eszméket vagy meg kell maradni "nemzetinek"? A műben Széchenyi és Kossuth vitája tükröződik, melyben Arany nem foglal állást (Toldi halottas ágyánál Toldi és Nagy Lajos párbeszédében). Arany a középutat választaná - 54-ben ez az aktuális -, a Bach-rendszerben ugyanis az osztrák hivatalnokok feladata "civilizálni" a magyarokat, beolvasztani az országot Európába. A modern szellem, ami megjelenik a király udvarában, az olasz reneszánsz. Toldi ezzel szemben konzervatív.
A haténekes mű hangulata, életszemlélete egészen más, mint a Toldié. Műfaja "eposz formájú elégia" lehetne. A Toldiban egy fiatal, diadalmas hős áll a középpontban, itt egy öreg, kegyvesztett, tragikus vitéz játssza a főszerepet. Az első művet hit, bizalom, derű jellemzi, itt kétségek, megoldhatatlan dilemmák nyomják rá bélyegüket a műre. A Toldi évszaka a napfé-nyes nyár, itt az ősz és a kora tél.
A két elbeszélő költemény cselekményének fő vonala csaknem azonos: Toldi Miklós Nagyfa-luból elindulva Budára ér, legyőzi az ország címerét bitorló idegen bajnokot, s ezzel megmenti nemzete becsületét, a maga számára pedig kegyelmet nyer a királytól. Ennek ellenére a má-sodik mű tragédiával zárul. A Toldi estéje konfliktusok sorozata.
Az idős Toldi ábrázolása realisztikusabb és irónikus - saját sírját ássa a kertben -, nem csak pozitív tulajdonságai vannak. Rendkívüli ereje van, de már csak kemény küzdelemmel tudja legyőzni az idegent. Bátor és önérzetes, a testi-lelki elkorcsosodást, az erkölcsök meg-romlását látja az új kultúrában, ezért inkább Nagyfalun, és nem a király udvarában tartózkodik. Ironikusan tragikussá teszi Toldi alakját, hogy bár tudjuk, nincs igaza (legalábbis nem mindenben), az események mégis az ő vaskalapos nézeteit igazolják. Két ok miatt tér vissza az udvarba: hogy védje nemzete becsületét, és mert visszavágyik Lajoshoz. Budán most lovagi torna van - nem életre-halálra menő viadal. Már-már nézeteit is módosítani kész, de éppen most kell meggyőződnie a gúnydalokat éneklő apródok láttán, hogy neki volt igaza. Toldi menteujjának egy "kanyarodására" hárman szörnyethalnak. A haldokló Toldi és Lajos király dialógusa kivetített belső vita. Mint barátok kibékülnek ugyan, álláspontjaik távolsága azonban véglegessé válik.
A költő nem áll egyik hős oldalára sem. Nem azonosul Toldival, sőt kissé ironikusan kívülről szemléli. Ebből a távolságtartásból fakad a mű néhány komikus vonása is. A költőnek fenntartásai vannak Lajos király érveivel szemben is.
A Toldi estéjének meséjét, szerkezetét bonyolultabbá teszik a nagy kontrasztok, érzelmi hul-lámzások. A jellemábrázolás is árnyaltabb, mint az első Toldiban. A főhősök már nem ideali-zált alakok: Toldi nem követendő ideál, Lajos király is hirtelen haragú, megfontolatlan, nem a népmesék bölcs királya. Bence alakja pedig a jellemábrázolás remekje.
A mű nyelve tömörebb, metaforikus képekben gazdagabb, kevesebb benne a paraszti elem. Sorfaja mindkét műnek azonos: négyütemű 12-es.
A Toldi estéjének egész szemlélete, világképe arról tanúskodik, hogy Arany János ko-rábbi derűje szétfoszlott, hite egy emberibb, igazságosabb világban megingott még 1849, a világosi katasztrófa előtt. Bár az '50-es években a líra veszi át az uralkodó szerepet költésze-tében, Arany továbbra is ragaszkodott a verses epikához, de jórészt csak töredékek kerültek ki tolla alól. Még 1848-ban kezdett foglalkozni - Petőfi ösztönzésére - a Toldi-trilógia harmadik részével Daliás idők címmel. Csak 1879-ben fejezte be, most már Toldi szerelme címmel. A művet az egységes kompozíció hiánya jellemzi, különféle műfajok váltogatják egymást.
Optimizmus: a nép fel fog emelkedni. 1846 nyarán írta a Kisfaludy Társaság pályázatára, 1847-ben jelent meg, meghozta számára Petőfi barátságát.
Műfaja: 12 énekes elbeszélő költemény
Előzménye, forrása: nagyszalontai Toldi-família valóban létezett, Ilosvai Selymes Péter széphistóriájából szó szerint is vesz át sorokat.
Téma: Példát mutat a népnek, hogy a nép felemelkedésére (ami egyben a nemzet felemelke-dése is) van lehetőség.
Népmesei elemek: (János Vitézhez hasonlóan) családban a kisebb fiú győz, a nagyobb go-nosszal szemben, a jó elnyeri jutalmát, akadályok, próbatételek a nagy végső összecsapásig, jó király figurája.
Toldi Miklós: Az eszményi népi hős, a nemzeti jellem példája, öntudat, tiszta erkölcse, vitéz-sége, hatalmas ereje.
Expozíció:
Természeti képpel kezdődik, az őszi vidék leírása és ezzel párhuzamba állítva a két öreg leírása (magányos sas).
Értesülünk arról, hogy mi történt 3 évvel ezelőtt: Toldi kifogásolta a királyi udvarban azokat a dolgokat, ami nem magyar, a felesleges pompát, azt az új generációt, amely gúnyt űz belőle.
Csak a testi-lelki elkorcsosodást, az erkölcsök megromlását látja az új kultúrában. Ezért a ki-rály elküldte a királyi udvarból, Toldi ettől élő halottá vált és ássa a saját sírját.
Bence figurája: Öreg, végtelenül kíváncsi, szeret beszélni, megőrül a gazdája szótlanságától. Aggodalommal teli szeretet jellemzi gazdája iránt. Szavak nélkül is értik egymást. Jön a király hírnöke, és hozza a király kérését, hogy Toldi menjen Pestre az olaszt legyőzni.
A bonyodalom kifejlődése: Epizódok, betétek: pl.: a két Gyulafi, akik egy lányba szerettek bele, Toldi csúfolóéneke.
Zárás: Az őszi képtől eljut a télig, a halál ősi szimbólumáig.
Más a feladat, mint a Toldiban, csak a nép hajthatja végre a változást, a hogyanja a király és Toldi utolsó párbeszédében összegződik. Kivetített belső vita, az író kételyei szólalnak meg benne. Meg kell teremteni a harmóniát Lajos és Toldi igazsága között. A költő nem áll egyik oldalra sem. Nem a haladás és maradás kérdéséről van szó, hanem a történelmi és a nemzeti MEGmaradás kerül szembe egymással. Újfajta hőstípus, aki testi ereje mellett eszével is szol-gálja a hazát. A régi lovageszmény elavult, Toldinak észre kell vennie, hogy a világ változik, és ő kikopott ebből a változó világból. Ugyanez vonatkozik Aranyra is, túlélte a saját korát, egy idegen társadalom vette körül. Nem adatott meg neki a korai halál, mint Petőfinek.
A pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt. Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.
A szarvasmarhaA szarvasmarha (latinul Bos primigenius taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Genetikai állományuk alapján két csoportba sorolhatók, az ún. "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van, míg Európában a púp nélküli változat a megszokott. A kettőt az őstulok két különböző alfajából háziasították, amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól.
A gyufa történeteA gyufa (régiesen gyújtó) egyik végén gyúlékony anyaggal bevont, dörzsölésre könnyen gyulladó, tűzgyújtásra vagy hőadásra használt éghető (fa)pálcika. Két legfontosabb változata a csak a speciális dörzsfelületen meggyulladó biztonsági gyufa vagy svédgyufa, illetve a gyakorlatilag bármely érdes felületen tűzre kapó, mindenen gyulladó gyufa.
Kapcsolódó doksikRadnóti Miklós (1909-1944) költő, műfordító, a magyar antifasiszta líra kiemelkedő művelője. 1909. május 5-én született Budapesten, polgári család gyermekeként. Anyját születésekor, apját pedig tizenkét évesen vesztette el. Ezt követően gazdag anyai nagybátyja nevelte. Az elemit és a középiskolát Budapesten végezte, majd a csehszlovákiai Liberecben textiltechnikai főiskolán tanult...
Kreón jellemzése Szopholész Antigoné c. művébőlSzophoklész Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymással szembenálló akarat összeolvadását ábrázolja. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi íratlan törvénye (a halottat mindenkép el kell temetni). Ezt képviseli Antigoné. Ezzel szemben áll Kreón törvénye mely szerint "a hazaáruló"...
Csehov - Kaméleon című művének elemzéseA XIX. századi orosz irodalom talán legnagyobb alakjai Tolsztoj, Gogol, Dosztojevszkij és természetesen Csehov. Ez utóbbi volt az, aki írói korszakának elején több humoros novellát is írt, amelyben mesterien ábrázolta a kor egyik jellemző embertípusát, a talpnyaló, köpönyegforgató, tudálékos egyént, akit egy jellemző, esetleg vicces élethelyzetben mutatott be. Az ilyen témájú munkáinak...