|
I. András és Jaroszló Anasztázia házasságából kései gyermekként született 1053-ban. Örökösre nem számítva atyja már előbb Béla hercegnek ígérte a trónt, fia születésekor azonban mindenképen Salamonnak akarta megszerezni azt. [1]
1057-ben, amikor még négy esztendős sem volt, eljegyezték III. Henrik római császár leányával, Zsófiával. Ötéves korában koronázták magyar királlyá. [2]
András halála után András özvegye mellett Salamon és arája, Judit Németországba menekültek IV. Henrik udvarába, ahonnan német sereg kíséretében tértek haza Székesfehérvárra. Itt a főpapok és főurak másodszor is királlyá koronáztatták Salamont. Anasztázia királyné Attila kardjával ajándékozta meg Ottó herceget, s a többi német vitézt is gazdagon megajándékozva bocsátotta haza. [1]
Nem sokkal ezután Géza herceg betört az országba, Salamon pedig Mosonyba menekült. Géza azonban hallgatott a püspökök békéltető szavaira, ezért Győrött 1064. január 20-án kibékült Salamonnal, s Pécsett április 11-én az unokatestvérek már együtt ünnepelték a húsvétot, az ünnepi koronát pedig maga Géza tette Salamon fejére. [1]
Salamon udvarában mind nagyobb befolyáshoz jutottak a német származású lovagok, akik közül Vid, a bécsi főispán tudott leginkább hatni a királyra. [1]
Kezdetben a Salamon és Géza közötti feszültség mérséklődött, s közös erővel védelmezték a hazát. Géza azonban az önként hódoló görögök vagyonának szétosztásához nem járult hozzá, ezért a király neki kisebb részt adott a zsákmányból. Erre válaszul Géza szabadon bocsátotta görög foglyait, amit a görögök viszonoztak is - egyenesen hozzá küldtek egy követséget. A görögök hamarosan ismét elfoglalták Nándorfehérvárt (napjainkban Belgrád), így Géza vezér részt vett Salamon király bosszúhadjáratában, amelyben egészen Nisig haladva, mindenütt győzelmet arattak (1072). [1]
1073-ra tizenhat püspök békítette ki Gézát és Salamont az esztergomi szigeten. A király németjei viszont mindinkább arra biztatták Salamont, hogy itt az idő megtámadni Gézát, aki csak egymaga volt az országban, mivel László Oroszországban, Lambert pedig Lengyelországban tartózkodott. [1]
Gézát készületlenül érték Salamon hadai, amelyek 1074. február 26-án a kemeji rónaságon, valahol Nagyivánnál győzedelmeskedtek. Géza menekülő seregéhez azonban hamarosan csatlakozott László és sógora, Ottó, így a tizenegy új zászlóaljjal megerősített sereg március 14-én Mogyoródnál nyert döntő csatát Salamon ellen. Vid és Ernye elesett. [1]
Salamon megígérte IV. Henrik német császárnak, hogy hűbérül fogadja tőle Magyarországot, s hogy hűsége jeléül 12 kezest és 6 várat ad át neki. Henrik zsoldosaival 1074 augusztusában csakugyan Salamon segítségére indult, Salamon azonban csak csekély hadat tudott küldeni, Géza pedig atyjának, Bélának módszerét követve minden eleséget eltakarított az éhező sereg útjából. Emiatt Henrik már szeptemberben visszafordulni kényszerült, s még dunai hajóinak egy részét is el kellett égetnie. Salamon seregei is visszavonultak. Április 14-én Henrik már elismerte királyul Gézát, de kívánatosnak tartotta, hogy az uralomban Salamonnal osztozzék. [1]
Géza 1077. április 25-én meghalt, a magyarok pedig öccsét, Lászlót tették meg királlyá. [1]
1081-ben Salamon is elismerte királynak Lászlót, aki meghagyta Salamon királyi címét, s királyi udvartartást rendelt számára, de a korábbi uralkodó csak egymaga maradt. Salamon a királyi udvarban is terveket kovácsolt trónja visszaszerzése érdekében, ezért László a visegrádi várba záratta őt Bodossal, Salamon bizalmi emberével együtt, de még azon év augusztusában szabadon bocsátotta (1083). [1]
Salamon ismét Németországba ment, ahol felesége és sógora, IV. Henrik hidegen fogadták őt, ezért a besenyők támogatását kérte. Erdély odaígérésével rá is vette Kötesk vezért Magyarország megtámadására, de László király 1085-ben Kisvárda táján győzelmet aratott a besenyő sereg felett. [1]
Salamon 1087 elején csatlakozott Cselgu bolgárországi besenyő vezérhez, aki Konstantinápolyt szerette volna elfoglalni. Chariopolisz közelében azonban csatát vesztettek: Cselgu elesett, Salamon pedig egy közeli várba menekült. Salamon reggel kitört ugyan, de mivel ellenségei körülfogták a várat, nem sikerült elmenekülnie. [1]
A Salamonról szóló monda szerint kevesedmagával megmenekült ugyan, s a Duna jegén átkelve egy nagy erdőben elbujdosott társaitól. Álruhában mint kolduló barát Székesfehérvárott is megjelent, ezután pedig az Isztriai félszigeten fekvő Polában, mint remete vezekelt. A polaiak sokáig mutogatták sárból tapasztott ágyát, melyen a volt király aludt, s azt az agyagmécset, melyet a monda szerint saját kezével készített.[1]
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Salamon_magyar_kir%C3%A1ly
[2] http://www.katolikus.hu/szentek/1113-214.html
|
