|
II. Géza 1130-ban született Tolnán. Apja II. Béla, anyja pedig Ilona, I. Uros szerb nagyzsupán lányának első gyermeke volt. [2]
1141. február 13-án meghalt apja, II. Béla király. Béla és a hozzá hű főurak ekkorra már minden velük szemben álló főurat eltávolítottak, aki bármely trónkövetelőt támogathatott volna, ezért nem volt akadálya, hogy legidősebb fiút, Gézát már három nap múlva, 1141. február 16-án királlyá koronázzák Székesfehérváron. Géza ekkor 11 éves gyermek volt, aki emiatt uralkodása első éveiben nem lehetett képes arra, hogy önállóan kormányozzon. A királyi tanács közreműködésével Ilona anyakirályné és testvére, Belos, azaz Géza anyai nagybátyja irányította az országot. Belos bán másfél évtizeden át meghatározó alakja volt a magyar politikának. [2]
1142-ben II. Géza ciszterci szerzeteseket telepített le Cikádoron, Tolna megyében. [1]
1146. áprilisában Géza visszaszerezte Pozsonyt, majd hadat üzent a Boriszt támogató II. Henrik osztrák őrgrófnak és bajor hercegnek. 1146. szeptember 11-én II. Géza serege a Lajta folyó melletti csatában legyőzte II. Henrik csapatait. [1]
1146-ban Géza feleségül vette a kijevi nagyfejedelem testvérét, Eufrozinát. [1]
1147. június 8-án a második keresztes hadjáratra induló III. Konrád német király átvonult seregével Magyarországon. [1]
1147 nyarán a második keresztes hadjáratra induló VII. Lajos francia király is átvonult seregével Magyarországon. A seregben elrejtőzve az országba érkezett a trónkövetelő Borisz is. Az erről értesülő II. Géza kiadatását kérte Lajostól, amit ő megtagadott, s a trónkövetelőt – meghiúsítva annak terveit – magával vitte Bizáncba. [1]
1149. augusztus 23-án a szuzdali fejedelem elűzte trónjáról II. Géza apósát, a kijevi nagyfejedelmet, aki II. Gézától kért segítséget, s az év végén kapott is. 1149 őszén a Bizánci Birodalom és a szerbek között folyó harcban II. Géza az utóbbiakat támogatta fegyveres erőkkel. 1151 tavaszán II. Géza apósa jelentős magyar segítséggel visszatért a kijevi nagyfejedelemség élére. [1]
1152 nyarán II. Géza a teljes királyi haderő élén legyőzte apósa fő ellenfelét, a halicsi fejedelmet. Eközben Mánuel császár – a halicsi fejedelem szövetségese – feldúlta a Szerémséget, majd visszavonult. [1]
1153-ban a Bizánc elleni megtorló hadjáratra induló II. Géza békét kötött a támadást felkészülten váró Mánuel császárral. 1154-ben Géza az észak-balkáni területek átengedése fejében katonai támogatást nyújtott egy bizánci trónkövetelőnek. Mánuel azonban megőrizte hatalmát, ezért Géza visszavonulásra kényszerült. 1155-ben a magyarországi hadjáratra induló Mánuel császár békét kötött a támadást úgyszintén felkészülten váró II. Gézával. [1]
1157 márciusában II. Géza öccse, István herceg I. Frigyes támogatásával trónkövetelőként lépett fel, a herceg azonban kudarcot vallott, s a német udvarba menekült. [1]
1157. augusztus 20-án Géza csapatokat ígért a Milánó ostromára készülő I. Frigyes császárnak. 1158 januárjában Frigyes lemondott a trónkövetelő István herceg támogatásáról, aki emiatt Bizáncba távozott. [1]
1161-ben II. Géza III. Sándor pápa mellett kötelezte el magát, s szembefordult Frigyes császárral. [1]
1162. május 31-én meghalt II. Géza magyar király. Székesfehérvárott temették el. [1]
Freisingi Ottó korabeli tudósítása csodálattal ír a király hatalmáról. A megyéket és ispánokat, mint grófságokat és grófokat említi, akiknek a beszedett jövedelmeknek csak az egyharmada marad meg, a többi a kincstárba kerül. [2]
Becslések alapján ekkoriban a népsűrűséget 7 fő/km2 körülire tehetjük. Horvátország és Dalmácia nélkül az ország területe ekkor már 330 ezer km2 volt, aminek kétharmada lehetett lakott, azaz másfél millió lakossal számolhatunk. Ez mintegy 50%-kal több, mint az előző évszázadban. [2]
Ekkoriban csak három igazán városias település volt az országban, Székesfehérvár, Esztergom és Óbuda. A népesség zöme falvakban élt, amelyeknek száma 9-10 ezerre tehető. Egy faluban 20-40 ház volt, amelyben átlag 5 fős családok lakhattak, azaz egy falu népessége nemigen haladhatta meg a 200 főt. [2]
A népesség legnagyobb részét a teljesen nincstelen és jogtalan szolgák tették ki, akik elsősorban munkajáradékkal tartoztak uraiknak. Kevesebben voltak azok a szolgák, akik a birtokostól kapott földdel, állatokkal, szerszámokkal rendelkeztek, s terményjáradékkal tartoztak uruknak. Voltak ezentúl a költözési joguktól megfosztott szabadok és szabadon költözködő hospesek (vendégek, bevándorlók) is. [2]
Forrás:
[1] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido3.htm
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/II._G%C3%A9za
|
