Arcok > Magyar politikusok > Horn Gyula (1932 - 2013)


Horn Gyula 1932. július 5-én, Budapesten született angyalföldi munkáscsalád gyermekeként. Édesapja, Horn Géza szállítómunkás volt. Édesanyja Csörnyei Anna, egy gyárban dolgozott. Mind a ketten a baloldal által képviselt értékrendet vallották magukénak. A család a két világháború közötti időszakban a magyar proletárcsaládokra jellemző nagy szegénységben élt. Édesapját a Gestapó meggyilkolta 1944-ben. 6 testvére volt: Géza (1925-1956) aki dokumentumfilm-rendező volt, Károly (1930-1946), Tibor (1935), Sándor (1939), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások. 1956 februárjában vette feleségül Király Anna statisztikust. Két gyermekük születetett: Anna (1956) és Gyula (1969). [2]

Általános iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály elvégzése után már munkát kellett vállalnia. Előbb műszerésztanuló lett, majd kihasználva a tehetséges munkás fiatalok számára biztosított lehetőséget ? befejezve általános és középiskolai tanulmányait ? 1950-ben érettségi vizsgát tett, majd ösztöndíjat kapott a Don-rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán; itt is szerezte diplomáját 1954-ben. Szintén ebben az évben lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP). 1954-től öt éven keresztül a Pénzügyminisztérium forgalmiadó-főosztályán dolgozott főelőadóként. [2]

Az MDP-t 1956 novemberében felvette a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), amelynek így automatikusan tagja lett Horn Gyula is. [1]

Bátyja, Géza az 1956 október-novemberi forradalom alatt tisztázatlan körülmények között, valószínűleg autóbalesetben hunyt el; Horn Gyula szerint forradalmárok ölték meg. Horn Gyula elmondása szerint a pufajkás osztagban (Steppenjackenbrigade) nemzetőrként a törvényes rendet védte. 1956 decemberétől az MSZMP KB (Központi Bizottság) felkérte, hogy a karhatalmi őrszolgálatnál legyen állományban. [1] [2]

Horn szerepe a forradalom leverésében ezredének bevetési naplójának hiánya miatt tisztázatlan. 1957-ben kapta meg a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet; ezt azok a nemzetőrök, akik megtagadták az aktív szolgálatban való részvételt, nem kaphattak meg. A Hunyadi-zászlóalj, amelynek Horn is a tagja volt, Germuska Pál írása szerint a megtorlásokban aktív szerepet vállalt. [1]

1957 júniusában szerelt le, majd visszament korábbi munkahelyére. 1959-ben a Külügyminisztérium hívására ? a szovjet osztályon ? gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1961. március 1-jétől a szófiai magyar nagykövetség követségi titkára (attaséja) lett. 1963-tól hat éven keresztül Belgrádban és Szófiában teljesített külügyi szolgálatot, 1969 és 1983 között az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Külügyi Osztályának munkatársa, konzultánsa, majd osztályvezető-helyettese, 1983-tól 1985-ig pedig osztályvezetője volt. Ez idő alatt szerzett diplomát a Politikai Főiskolán (1970). 1977-ben ?A jugoszláv gazdasági rendszer elemzése? című tanulmányát megvédve a ?közgazdaság-tudományok kandidátusa? tudományos fokozatot szerzett. 1971-től napjainkig három könyve, mintegy kétszáz cikke, tanulmánya jelent meg. [2]

1985 márciusában, az MSZMP XIII. kongresszusán beválasztották a központi bizottságba, majd kinevezték a külügyi tárca államtitkárává. [2]

Négy évig a magyar-finn kulturális vegyes bizottság magyar tagozatának az elnöke volt. 1987 és 1988 között részt vett a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának munkájában. 1989-ben a Németh-kormány külügyminiszterévé választották (május 11.). [2]

Nyugati elismertségét legfőképpen azzal vívta ki, hogy 1989. június 27-én a vasfüggöny (?műszaki határzár?) soproni szakasza maradványainak egy részét Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt, a televízió nyilvánossága előtt jelképesen szétvágta. [1]

1989 szeptemberében közreműködött annak elérésében, hogy a kormány engedélyezte a határnyitást a keletnémet menekültek előtt. A mai napig sokan vitatják, hogy Horn jogosan tűnhet-e fel, mint a határnyitás kulcsfigurája. Németh Miklós, akkori miniszterelnök 2004-ben például egy hetilapnak adott nyilatkozatában elmondta: a döntésben rajta kívül szerepet játszott Horváth István belügyminiszter, az igazságügy-minisztert helyettesítő államtitkár és két tanácsadó. 1989. szeptember 10-én a határt jogosan átlépő első két menekült a belügyminiszternek fejezte ki háláját. [1]

1990 márciusában, Moszkvában aláírta a szovjet csapatokról szóló államközi megállapodást, mely magában foglalta az ellenséges erők 1991. június 30-ig való kivonását. Minisztersége idején Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, Vatikán állammal, Izraellel, valamint Dél-Afrikával is. Külpolitikai tevékenysége elismeréseként 1990 januárjában a Gustav Stresemann Társaság aranyérmével tüntették ki, márciusban pedig az európai egyesülés érdekében végzett munkája nyomán kapta meg az aacheni nemzetközi Károly-díjat és az NSZK Szolgálati Érdemrendje Nagykeresztjét. A Károly-díjjal járó összegből egy alapítványt hozott létre, melynek célja éhező gyerekek segítése volt. A következő években is több német kitüntetéssel ismerték el munkásságát: Solingen város Éles Penge Díj (1991), a német szabadkőművesek Humanitárius Nagydíja (1992), a német ARD Televízió Arany Európa Díjának politikai különdíja, 1995. október 1-jén Kasselben a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéért a Prizma polgári díj. [2]

A párt által meghirdetett reform során, 1988 júniusától részt vett a Pozsgay Imre által vezetett alkalmi történelmi tényfeltáró munkabizottságban, illetve a háromtagú történelmi albizottság munkájához is hozzájárult. 1988 decemberében megválasztották az MSZMP Központi Bizottsága mellett létrehozott nemzetközi, jogi és közigazgatás-politikai bizottság titkárává. 1989 júniusától októberéig, az MSZMP átalakuló kongresszusáig tagja volt a huszonegy tagú politikai intézőbizottságnak. 1989 októberében párttársaival megalapították az MSZMP jogutódjaként a Magyar Szocialista Pártot (MSZP), amelynek országos elnökségébe, a párt négy legbefolyásosabb vezetője közé is beválasztják. [2]

Az 1990. évi országgyűlési választásokon az MSZP országos listáján indult, ahol a harmadik helyen jelölték, és vezette a Somogy megyei területi listát is. Somogy megyében egyéni választókerületben, valamint Boglárlellén (4. számú választókerület) indult; a második fordulóban a második helyen szerepelt, mandátumát a területi listán szerezte, majd megválasztották az Országgyűlés külügyi állandó bizottsága elnökének. A Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) öt évre az intézet igazgatótanácsába választotta 1990-ben, majd 1991-ben belépett az Európai Tiszteleti Szenátus tagjai közé. 1991-ben Magyarország biztonságának biztosítása érdekében a NATO-hoz fűződő kapcsolatok kiépítését, megerősítését ajánlotta. 1991 májusában az Észak-Atlanti Közgyűlés rotterdami tanácskozásán javasolta, hogy Magyarország mint "kooperatív állam" mutasson hajlandóságot az együttműködésre az európai integrációs szervezetekkel, s cserébe azok szavatolják az ország biztonságát. [2]

1990. május 27-én választották meg a Magyar Szocialista Párt elnökévé. Elnöksége idején azt a célt tűzte ki, hogy az MSZP modern európai szociáldemokrata értékrendet képviselő párttá váljon, valamint Magyarország csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Politikájában az elméleti viták helyett a társadalom napi problémáinak megoldására helyezte a hangsúlyt. [2]

Az 1994-es második szabad parlamenti választások idején ő volt pártja miniszterelnök-jelöltje. Az alig több, mint tíz százalékos támogatottságot élvező MSZP 4 év alatt megháromszorozta támogatottságát (32,4%). Ekkor Horn Gyula volt az ország legnépszerűbb politikusa. A választásokon az ellenzék megosztottsága miatt pártja megszerezte a mandátumok több mint felét (209 hely). A kimagasló eredményhez nagyban hozzájárult az emberek iránta érzett ?sajnálata?, amely közvetlenül a választások előtt történt autóbalesetével áll kapcsolatban. Kampányában a szakértelem és a megbízhatóság voltak a kulcs-motívumok. [4]



Az MSZP 1994-ben koalícióra lépett a szabaddemokratákkal, így 1994 és 1998 között Horn Gyula miniszterelnök vezetésével az MSZP és SZDSZ kétharmados többséggel kormányzott együtt. Ennek eredményeként a liberálisok által favorizált Göncz Árpád lehetett újra, már a szavazás első fordulójában a Magyar Köztársaság elnöke. 1995-ben a költségvetés zátonyra futott, az országot a pénzügyi összeomlás veszélye fenyegette. Horn Gyula programbeszédében kijelentette: pártjának parlamenti többségét a pénzügyi és gazdasági romlás megállítására használják majd fel. Hangsúlyozta, hogy kormánya nem a múlttal, hanem a jelen és a jövő gyakorlati kérdéseivel kíván foglalkozni. Ekkor Bokros Lajos pénzügyminiszter vezetésével elindították a Bokros csomag nevet kapó megszorító intézkedéseket. A mesterségesen felpörgetett infláció, valamint a kedvező privatizációs feltételek hatására megélénkült a külföldi tőke beáramlása, valamint nőtt az export aránya az importtal szemben, míg ezzel párhuzamosan drasztikusan megnőtt a szociális bizonytalanság. [2][4]

A Horn-kormány a csomag hatására erősen vesztett a népszerűségéből, amelyhez párosult még a Tocsik-ügy, valamint a Bős-Nagymarosi vízlépcső körüli fiaskó. Sokan ma is ezeket tartják az 1998-as választási vereség legfőbb okainak. A választási vereség után az MSZP parlamenti frakciójának frakció-vezető helyettese lett (1998-2000). [1]

1996 és 2003 között a Szocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke volt. Helyét Kovács László későbbi EU-bizottsági tag vette át. 2002-ben, valamint 2006-ban a párt országos listájáról jutott be a parlamentbe. [1]

2002-ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök kinevezte Horn Gyulát a miniszterelnök EU-s különmegbízottjának. 2004-ben az MSZP Európai Parlamenti választási listájának második helyén volt, de még a szavazás előtt bejelentette, hogy nem vállalja a képviselőséget. 2005-ben bejelentette, hogy ha őt jelölnék köztársasági elnöknek, elvállalná a pozíciót. [1]

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Horn Gyula hetvenötödik születésnapja alkalmából kitüntetési javaslatot terjesztett be Sólyom László államfőhöz a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatának adományozására. Ezt Sólyom László Horn Gyula múltjára, illetve egyes közelmúltban tett nyilatkozataira (mint a Die Welt német napilapnak 2006 októberében adott interjúja) hivatkozva aggályosnak tartotta, ezért jogértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól arról, van-e érdemi döntési joga a hozzá felterjesztett kitüntetések adományozásakor. Miután az AB 7:4 arányban megállapította, hogy az államfőnek ?valódi, érdemi döntési joga van arra, hogy a köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző kitüntetések esetén az arra vonatkozó előterjesztést ne írja alá?, Sólyom a miniszterelnöknek írt válaszlevelében megtagadta a kitüntetés adományozását. [1]

Horn 2007. szeptember 16-án kórházba került, a kezelés során állítólag tüdőgyulladást kapott, amiből kigyógyították. Lánya teljes hírzárlatot rendelt el, látogatót azóta csak elvétve engedtek be hozzá. [1]

Híresztelések szerint októberben állapota rosszabbodott, környezetével alig tart kapcsolatot, párttársait sem ismeri meg. Ekkortól párttársai már biztosra vették, hogy nem fog visszatérni a politikába; november végére állapota tovább romlott, tájékozódási és mozgászavarok léptek fel nála. 2008 februárjára szellemileg annyira leépült, hogy a család már politikustársainak is megtiltotta a látogatást. [1]

2013. június 19-én távozott az élők sorából.

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Horn_Gyula
[2] http://www.mkogy.hu/kepviselo/elet/h073.htm
[3] http://index.hu/politika/belfold/hgy75070707/
[4] http://reakcio.hu

Kapcsolódó olvasnivalók

A vikingek

A vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.

A nagy gazdasági világválság

A nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya.

Az 1956-os forradalom története II.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Az eseményeket bemutató cikksorozatunk utolsó részében az október 24. és november 3. között lezajlott országos eseményeket, valamint ezek nemzetközi visszhangját mutatjuk be.

Kapcsolódó doksik

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!