Szociológia | Családszociológia » Somlai Péter - A családi kapcsolatok társadalomtörténeti irányai

Somlai Péter - A családi kapcsolatok társadalomtörténeti irányai A modernizáció előtti társadalmi struktúrák egyik jellegzetessége az, hogy ekkor még nem váltak el élesen a magánélet és közélet intézményei, a családtagok kapcsolatai sokkal ellenőrizhetőbbek voltak. A kastélyokban, falvakban, városokban élő emberek hagyomány adta személyes módon szabályozott érintkezéseket folytattak egymással, majd a polgárosodás előrehaladtával, az iparosodott nagyvárosok kialakulásával nyílt lehetőség arra, hogy kialakuljon a családi intim szféra. A családok egysége Az ipari forradalom előtt a családok többsége reprezentációs és termelési egységet alkotott. A nemesi családok egysége átörökíthető birtokaikon, státuszukon, kiváltságaikon alapul, ezt fejezte ki nevük és hírük. Az alsóbb rendek dolgozó népessége vagy az úr szolgálatában állt, és birtokához, uradalmához, házához tartozott, vagy szabad emberként, mint

paraszt, kézműves, kereskedő dolgozott családtagjaival. A gazdálkodás alapját az egyéni vagy családi tulajdon, a föld, műhely, bolt jelentette. A falusi parasztház vagy a városi polgárház egyszerre volt lakóhely és munkahely. A családtagoknak nem volt a mai értelemben vett magánélete, nem voltak külön hálószobák, nappali, étkező, gyerekszoba. Nyilvánosan zajlott az élet A közösség irányította, megtapasztalta és ellenőrizte a hétköznapi dolgokat (tűzifahasználat, vízhasználat, mit és mennyit főztek, mit vásároltak, mikor keltek és feküdtek). A 18 sz-ig sokkal inkább a ház és a háztartás, mint a család volt a nagyobb közösségek egysége (szülők felnőtt társtalan gyerekeikkel, özvegy nagynénik, különféle rokonok; a nemesi házakban szolgák, cselédek, polgári házakban tanoncok, segédek, birtokos parasztok házában cselédek). A közös háztartás egysége, életfunkciói alapján az ilyen háztartások patriarchális

nagycsaládnak látszottak. A szent család Az egyházak mindenkor saját hatáskörükbe sorolták a születés, házasodás, halál eseményeinek számbavételét, magyarázatát. A közösség igényt tartott családi események nyilvánossá tételére (eljegyzés kihirdetése, esküvő nyilvánossága, újszülött bemutatása, halálozás nyilvános gyásza). Valláserkölcsi, szokásrendi szempontok alapján szabályozott és ellenőrzött nemi, életkori, családi szerepek elfogadása volt jellemző. A közösség felügyelete jelentette évszázadokig a normák érvényességének zálogát. Ezért volt alapvetően konzervatív, de nem teljesen rugalmatlan a rendi társadalmak lokális közössége. Az iparosodás és polgárosodás következtében változás történt, mely felborította ezt a rendet. E változás országonként, koronként más és más ütemben folyt, végül elvezetett a közvetlen ellenőrzés és szankcionálás nyilvánosságának felszámolásához.

Hosszú folyamat volt a magánjog és közjog elválasztása is. E korból visszanézve a hagyományos háztartások a legkorlátoltabb szociális rendszernek látszottak: csupa kötöttség, babona, az egyéni akaratot, szabadságot és tehetséget megfojtó intézmény. A régi értékek felől nézve viszonyt ez az új világ tűnt elviselhetetlennek A modernizáció első szakasza a racionálisan megvalósítható célok elérését hangsúlyozta, ennek rendelte alá a családtagok magatartását és tevékenységeik normatív rendszerét is. Polgári intimitás A hagyományos társadalmak intézményei az iparosodás és polgárosodás során átalakultak, hatókörük és funkciójuk módosult, személytelenebbé váltak a társadalmi érintkezések. A hagyományos intézmények kinövése azzal járt, hogy a stabilitás kapcsolati módjai és a rá vonatkozó kritériumok fokozatosan módosultak. A legfontosabb változás az volt, hogy a 18 sz-tól a munkahelyek és otthonok, a

munkaidő és szabadidő elváltak egymástól, kialakult a családi intimszféra zárt köre. A polgári családháztartás magánháztartást jelent A családok távolságot tartanak a nyilvánosságtól, visszahúzódnak lakóterületükre, a család képviseli az igazi személyesség, közösség értékeit a társadalommal szemben. Családszervezet új egysége A kapitalizmus korának legfontosabb termelési egysége már nem a háztartás, a család tagjai nem egy háztartáson belül és nem a közös termelőmunka révén kötődnek egymáshoz. A családok egységének új gazdasági keretét az egyéni jövedelemszerzés, közös tulajdonlás és a közös fogyasztás alkotja. A családok életében és gazdasági helyzetének alakulásában továbbra is fontos szerepe van a házastársak törzscsaládjának és rokonságának. Volt a szűkebb értelemben vett rokonság, illetve alkothatott korporatív egységet. A modernizáció ez utóbbit gyengíteni kezdte. A rokoni

kapcsolatok fontosak voltak a proletárok, föld nélküli szegények számára főként a munkavállalásban, gyakori volt, hogy egymás mellett dolgoztak ugyanabban a gyárban, építkezésen. Munkát szereztek és közvetíttek egymásnak A család gazdasági egységének fogalmába tartozik a tárgyi értékek vagy pénzbeli megtakarítások átörökítése, az öröklött ingatlanok, ingóságok fontosak voltak a családalapítás korszakában, jelképezhették a család folyamatosságát, a nemzedékek összekapcsolódását, erősíthették a családi hovatartozást. Ennek jelentősége máig fennmaradt, azonban fokozatosan szűkültek a törzscsaládok egységének gazdasági alapjai. A családi bevételek kisebb-nagyobb része ma sem feltétlenül egyéni jövedelmekből, hanem közös szerzeményekből, járadékokból származik. Az intimitás normatív keretei: keresők és eltartottak A kapitalizmusban döntővé vált a családokban a pénzjövedelmek jelentősége. A

bevételek megszerzése, elosztása, a háztartások fenntartása a kereső és eltartott családtagok között történt. E fogalmak újak, mert a hagyományos háztartásokban a mester, gazda, úr nem kereső volt, a feleség, gyerekek, más tagok nem eltartottak voltak. Ezek jelentése döntően befolyásolta az emberek céljait és magatartását. A kereső férj mint háztartásfő és az eltartott feleség mint háziasszony; a családfenntartó szülők és a fenntartásra, gondozásra, nevelésre szoruló gyerekek, mint eltartottak. Egyik nélkül sincs teljes család A házasság rendeltetése is megváltozik: többé már nem az intézmény szentsége a döntő, nem egy elrendelt és a szülők választása révén kialakított sors, hanem férfi és nő szabadon elhatározandó életközössége, érzelmi harmónián alapuló boldogságot várnak tőle. Cél az individuális szerelem, annak intézményes beteljesedése. A gyerekeknek más helyzetük volt a hagyományos

társadalmak családjaiban. A tudás átadása közvetlen módon folyt, részt vettek a felnőttek életében, miniatűr felnőttnek számítottak. Az új korszak családja a gyerek körül szerveződik, az új szükségletek átalakították a szülői magatartás motivációs rendszerét. Újfajta nevelési-oktatási intézmények alakultak, új szempont a tanulás, a kötelességtudás, az önállóság. Ezek szerint minősíti a gyereket a környezet. A gyereknevelés feladatai megosztódnak a család és az iskola között. Az iskola elsősorban tudományos ismeretek, kongnitív tudás átadására, számonkérésére specializálódik. Otthonok és lakások Az intim családi élet fő színtere a lakás. A házasságkötésre, családalapításra, magánéletre vonatkozó emberi jogokat összekapcsoljuk az önálló otthonteremtésre vonatkozó joggal. A korábbi társadalmak felnőttjei azért nem alapíthattak önálló háztartást, mert szolgaként, inasként cselédként a

feljebbvaló háztartásában élt, ahol a lakófunkció nem különült el egymástól és a tagok másfajta tevékenységétől. A szegények házában nem voltak külön lakószobák, egyetlen helyiségben folyt minden tevékenység (főzés, evés, szoptatás, tisztálkodás, szomszédolás). A polgáriasodás során alakultak ki az együttlakásra vonatkozó új szükségletek, megváltozott a ház szervezete, cél távol tartani a családot a világtól (magánszféra, otthoni kényelem), otthona lett a családtagoknak. A lakáson belüli térelosztásra, egyes helyiségek megkülönböztetésére került hangsúly, megfeleljen a közös tevékenységek gyakorlására, másfelől a különböző nemű, korú személyek szükségleteinek kielégítésére. Ezeknek a normáknak sajnos a szegényebb néprétegek nem tudtak megfelelni (zsúfolt telepek, bérkaszárnyák, lakásnyomor). A munkanélküliség, a létbizonytalanság az ipari munkásságot sújtotta, kevés esély

volt arra, hogy az új családi szerepek elvárásai és az intimitás normái szerint rendezzék be családi életüket, ez következett abból is, hogy a kereső és eltartott szerepek nem alakultak ki a családfők munkanélküliségéből s alacsony béréből, valamint a feleség és gyerekek szintén kereső tevékenysége miatt. A baloldali kritika a családi intimitás normáival szembe is állította a valóságot, valamint az alkoholizmus, bűnözés, családtagok közötti brutalitás, nyomor és prostitúció jelenségeit. Házasságok és válások A 20. sz változásai megváltoztatták a családok életfeltételit és társadalmi helyzetét Növekedett az átlagos élettartam, ezzel egy időben csökkent a házasodási életkor => sokkal hosszabb, kb. 50 évnyi együttélés vár a házasulókra A párválasztásban tovább gyengül a szülők ellenőrzés és irányító szerepe, szabadabbak lettek a házasságkötést megelőző párkapcsolatok, módosultak a nemi

magatartások, normák, melyeket befolyásolt a korszerű fogamzásgátló szerek elterjedése. A fiatalok mást várnak együttélésüktől, továbbra sem hiányzik a vagyonra, jövedelemre, szorgalomra vonatkozó szempontok, azonban előtérbe kerül a személyiség értéke. A modern országokban növekedett a családok száma, csökkent ezek átlagos nagysága, egyre több a 2-3-4 tagú család. Csökken a nagyszülőkkel, testvérekkel, rokonokkal élő családok száma, nő a „csonka” család, az egyedül élők és házasságon kívüli kapcsolatok száma. módosult az egyes életciklusok időtartama, hosszabb lett az a szakasz, amikor a szülők újra ketten maradtak. A 20 sz-i változások egyik legnyilvánvalóbb jelensége a válások számának növekedése, a férjek és feleségek helyesbíthetőként értelmezik kapcsolatukat. Régebben erre nem, vagy kis mértékben kivételes esetekben volt mód Az együttélés házasságon kívüli formáit a modernizáció

nyomán terjedtek el szélesebb körben, a fiatalok jó része nem akarja tartós kapcsolatát polgárjogilag elismertetni, szabad akaratukból tagadják meg a házasságot. Kapcsolat és kommunikáció a modern társadalmakban A modernizáció hosszú távon érvényesülő folyamat, feszültségei a társadalmi élet valamennyi területén érzékelhetők. Pl változások az iparosodott országok munkaerő-struktúrájában, főként annak nemi és életkori összetételében. E változások folyamán átalakult a keresőeltartott viszony, a nők hivatásszerű munkavállalása már nem azonos a kényszerű proletársorssal; a gyerekek gazdasági önállósága későn, a felnőttkor elérését követő 6-8 év múlva kezdődik, addig jogosultak különféle támogatásokra, kedvezményekre; a nyugdíjak mérséklik az öregek gazdasági függését gyerekeiktől. A kereső nem feltétlenül azonos a férfival, a családfővel, az eltartott pedig a feleséggel, gyerekkel,

öregekkel, a családtagok kapcsolataiban így meggyengültek a nemi, életkori családi szerepek. A modern családot szabadidős csoportnak látják a kutatók, mert hivatásszerű munkájuk, tanulásuk és társas életük után szabad idejük eltöltéseként értelmezik otthoni életüket, lakásaik is ennek felelnek meg, otthoniassága van, nagyszoba tévével, dohányzóasztallal, fotelokkal, melyek a kényelmet és pihenést szolgálják. A modern társadalmak kritikusai szerint az egyének jelleme kívülről irányított lett (tömegkommunikációs eszközök, divat, reklám), az otthonokban a magánéletnek már nincs helye. A modern család nem képes intézményesen ellátni a neki szánt feladatot. A családok stabilitása egyre inkább attól függ, hogy kapcsolatuknak milyen kommunikatív rendszere van. Hogyan változott meg ez a funkció? A hagyományos háztartások korában, illetve a modernizáció első szakaszában olyan intézmények uralták a családok életét,

melyek nem a kommunikatív, hanem a normatív, illetve a célracionális szabályozású együttműködésnek biztosítottak elsőséget. A modern technikai, a műszaki tudományok, a piacgazdaság előretörésével a racionális választáson alapuló döntések váltak a tevékenység és az együttműködés alapvető modelljévé. Érzelmeinket, szándékainkat, szükségleteinket közvetlen kommunikációnkban fejezzük ki. Az ellentétes irányú motivációk összeegyeztetése csak a kommunikáció révén lehetséges. A kapcsolatok világában nem az a cél, hogy jól járjunk, nem az a döntő, hogy magatartásunk mennyire felel meg a szerep szerinti elvárásnak, hanem az, hogy a konfliktusok és a kölcsönös megértés folyamatában tudjuk, akarjuk igazolni céljainkat, döntéseinket. A modern társadalmakban nem az okozza az emberi kapcsolatok torzulását, hogy túlságosan szabadosak az emberek, nem követik a régi érvényű parancsolatokat. A személyiség, a

kapcsolatok értékei, az emberi méltóság, erény és ízlés, a szeretet és megértés puszta eszköz a több és jobb teljesítmény, magasabb pozíció és jövedelem, jólét és biztonság eléréséhez. A modernizáció során megváltozott életfeltételek egyaránt mentesítik és megterhelik a családtagok életét. Minél modernebb feltételek között és minél korszerűbb értékek szerint élnek az emberek, annál inkább válik feladattá egymás megértése, kapcsolataik kommunikatív meghatározása