Szociológia | Családszociológia » Somlai Péter - Meghatározások, avagy miről szól a család válsága

Somlai Péter - Meghatározások, avagy miről szól a család válsága? Válságban van-e a család? A házasságok száma csökken, a válásoké emelkedik egész Európában, terjednek a házasságon kívüli együttélési formák, csökken a termékenység. Ezekre a tendenciákra hivatkoznak azok, akik a család válságát hangoztatják. A tendencia vizsgálatakor a kötések és bontások, házasodások és válások, valamint a házasságon kívüli együttélések előfordulásaiból kell kiindulni. Megállapíthatjuk, hogy egész Európában csökken a házasodási kedv, ezen belül az elváltak újraházasodási aránya is, és egyre többen választják a házasságon kívüli együttélést. Ezek az adatok egy jogintézmény válságát mutatják. A család nehezen definiálható képződmény, mint a jogintézménynek tekintett házasság. Másként határozzák meg a szakemberek (bíró, pedagógus, pap, pszichológus), akik a szakmai munkamegosztásból, a társadalmi

differenciáltságból indulnak ki. A demográfusok a házastársi (élettársi) vérségi kapcsolatban együtt élők legszűkebb körét tekinti családnak. A Ezen nyilvános szakmai meghatározások mellett privát meghatározások is vannak, melyektől függ, hogy az adott család kiket tekint saját családjához tartozónak. Ez a privát meghatározás családi ügy, nem nyilvános, nem foglalják írásba. A privát meghatározás nem tekinthető véglegesnek, új fejlemények, belső változások felboríthatják azt. A privát és nyilvános meghatározások nem mindig esnek egybe. Az egyszülős család kifejezés az utóbbi évtizedekben terjedt el, főleg a demográfiai kutatásokban. Ide azon családok sorolhatók, ahol nőtlen vagy hajadon gyerekkel olyan szülő él együtt, kinek nincs házastársa, élettársa. Ez az elnevezés nem állja meg a helyét, hisz a gyereknek két szülője van. A változatosság dimenziói A kulturális és társadalmi modernizáció során

átalakultak a családi életre vonatkozó követelmények és normatív szabályok a fejlett országok modern társadalmaiban. Két jelenségcsoportban, az életút menetének és a nők helyzetének változásaira vonatkoznak. Egyéni életút: Kohli normál életút: előkészület (gyermekkor-ifjúkor), kereső szerep (aktív felnőttkor) és nyugalmi fázis (időskor). Az utóbbi évtizedekben különféle fejlemények (átlagos élettartam kitolódása) módosították az életút szakaszait, így a fiatal nemzedék tagjai már egy módosított életút jegyében alakítják életüket. Az ifjúkor változásai: megnyúlt a kamaszkor, egyre tovább tart a tanulói státusz és életszakasz; a fiatalok tovább élnek együtt szüleikkel, gyakran költöznek vissza pl. válás után Eltolódott a családalapítás és a pályaválasztás. Régebben az önállóság kitüntetett értéknek számított, véglegesen lezárt egy életszakaszt, ma a fiatalok életében egybemosódhat,

párhuzamosan folyhat vagy újrakezdődhet a tanulás, hivatásra készülődés, pályaválasztás, pénzkereső tevékenység. Módosulnak az együttélés szakaszai és különféle formái is. Ezek a jelenségek főleg az értelmiségiek, középosztálybeliek és a magasabb jövedelmű rétegek körében figyelhetők meg, de terjedőben van szinte mindenfelé. Ez a tendencia nemcsak a fiatalok körében, hanem az egymást követő nemzedékek tagjai körében is megfigyelhető a fejlett országokban. Az üres fészek életszakasza a felnőtt gyerek elköltözésével kezdődik, a szülők újra ketten maradnak. Jó részük eleinte egy szendvicsgeneráció tagjává válik, segíti gyermekét az önállóvá válásban, támogatja, gondozza idős szüleit. Nők helyzetének megváltozása: az iparosodott országokban a 19. sz-tól ment végbe a nők fokozott részvétel az oktatásban, átképzésben, szakmaszerzésben, hivatásszerű munkában és a közéletben. E folyamat a

nemi szerepek módosulásához, a férfi-nő kapcsolat változásához, a családi szerepek és kapcsolatok módosulásához vezetett. A modern fogamzásgátló szerek, feminista mozgalmak, fejlett országok közvéleménye a nemek közötti egyenlőségre mind hatással voltak e fejleményekre. A nemi szerepek és identitások sokféleségére derült fényt, ez is hozzájárult az életformák és kultúrák különböző változatainak elfogadásához, a multikulturalizmus kibontakozásához. Mindezek következtében rendkívüli változatosság figyelhető meg a családok összetételében, kapcsolati mintáiban. A modern országok népességének többsége továbbra is családban él, az egyedülállók nagyobb részének is vannak szoros családi kapcsolatai; tehát nem terjedt el semmilyen, a családot helyettesítő intézmény (a lakóközösségek, az izraeli kibucok, kommunák nem tudtak széles körben elterjedni). A család intézménye minden fejlett országban erős

maradt, a 20 sz-ban megváltoztak kapcsolatai, normái, előtérbe kerültek a szabad választás értékei, a tudatosság szempontjai. Ezek növelték a konfliktusokat az együttélési formákban Kutatók szerint: a családért folytatott háború folyik. A modernisták a változások pártján állnak, a konzervatívok támadják az új társadalmi jelenségeket, az élettársi kapcsolatokat, az abortuszt, feministák vagy homoszexuálisok egyenrangúsítási követeléseit. Összességében elmondható, hogy a család ma is a magánélet centruma, a szocializációs hatásai maradandóbbak, a kötelékek erősebbek, kapcsolatrendszere fontosabb más intézményekénél. Nincs más életképes alternatíva, tehát a család intézménye nincs válságban, de sok családban van válság