Szociológia | Demográfia » Katus László - A demográfiai átmenet kérdései Magyarországon a XIX. században

Katus László - A demográfiai átmenet kérdései Magyarországon a XIX. században - Jó és részletes demográfiai adatbázisról az 1890-es évektől (az állami anyakönyvezés bevezetésétől) beszélhetünk. - A demográfiai átmenet időszakában Európában (így Magyarországon is) a népesség növekedése közepes ütemű volt. - Magyarországon (az egész országra kiterjedően) az 1880-as évek elejétől beszélhetünk a demográfiai átmenet megindulásáról. A korábbi mutatók a hagyományos népesedési viszonyok uralmát jelzik. Ezek a következők: o A nyers születési és halálozási arányszám magas. o Periodikusan visszatérő demográfiai válságok (3 kolerajárvány, éhínségek) - Az utolsó nagy, középkori típusú demográfiai katasztrófa 1872-74 között zajlott, kolera és éhínség pusztított egyszerre. Elsősorban az ország keleti felét sújtotta A nyugati megyékben már a ’70-es években megindult az átmenet, lassan terjedt kelet

felé. - Először a hagyományos népesedési válságok tűntek el. - A természetes szaporodás emelkedett, bár a népességreprodukció az átmenet első felében csak közepes ütemű volt. A klasszikus modelltől eltért a születési arányszám és a termékenység alakulása: - A termékenység alakulása mutatója annak, hogy a népesség miként reagál a gazdasági viszonyok, az ökológiai környezet változására. - A termékenység vizsgálatának finomabb mutatói: o a termékenységi arányszámok o a reprodukciós együtthatók o A. J Coale által használt indexek Ezek azt jelzik, hogy a vizsgált népesség termékenysége hány százaléka a potenciális maximumnak, illetve a házas nők termékenységi potenciálja hány százalékát teszi ki a szülőképes női népesség termékenységi potenciáljának. - Az általános termékenység Magyarországon Oroszországot és a balkánt kivéve a legmagasabb. Ez a magas születési arányszámban tükröződik Az

általános termelékenységet meghatározó tényezők: 1. A nupcialitás ( Magyarországon a magas nupcialitás következménye volt jelentős) Magyarország nyugati határán egy demográfiai választóvonal húzódott, (szerintem ez a Hajnal vonal lehet, bár ezt nem írja le Katus) melytől nyugatra későn és ritkábban házasodtak, keletre az általános és korai házasodás volt jellemző A házasulók átlagos életkora Magyarországon Oroszországot és a balkánt kivéve a legalacsonyabb Európában. A modern gazdasági és társadalmi fejlődés hatására a demográfiai választóvonal 2 oldalán közeledés volt tapasztalható, (Ny: egyre többen és fiatalabban házasodtak, K: kevesebben és később házasodtak) ám az eltérés még a XX. szd elején is szembetűnő volt. A 18. szd végén, és 19 szd elején a gazdasági viszonyok romlásával összhangban az összetett családtípusok gyakorisága nőtt. A feudális viszonyok felszámolásával a 19 sz. második

felében bomlásnak indultak a nagy családok 2. A házasságok termékenysége Feltűnő jelenség Magyarországon a nem házas termékenység csökkenése a 19. szd végén és 20. szd elején az iparosodás és az urbanizáció hatására Szokatlan a házas termékenység alacsony szintje a demográfiai átmenet megindulása előtt, a hagyományos népesedési viszonyok között. A termékenység nagy regionális eltérései és tartós csökkenése csak a házasságon belüli tudatos születésszabályozással magyarázhatók. Magyarországon a termékenységkorlátozás már korán az agrárnépesség széles rétegeire kiterjedt. - - A korai születéskorlátozás, a magas nupcialitás és az összetett háztartás között összefüggés van. A nagycsaládok és a születéskorlátozás egyszerre ott figyelhető meg, ahol a megművelhető földterület gyarapodása nem tudott lépést tartani a népességnövekedéssel. A neomalthusiánus stratégiát alkalmazták (korai

és általános házasodás + házasságon belüli születéskorlátozás, új házasok megmaradta a szülő háztatásában) Ez a társadalom válasza a megváltozott gazdasági és ökológiai viszonyok kihívására. Funkciója, hogy helyreállítsa a népesség és a gazdasági erőforrások közti egyensúlyt. A 19. sz második felében bomlásnak indultak tehát a nagy családok, de a parasztság születéskorlátozása fennmaradt, mer közben öröklött szokássá, normává vált. A termékenység korlátozása lehetőséget nyújtott a birtokállomány megtartására, az életszínvonal fenntartására. A házas termékenység csökkenésének 2 típusa: 1. A demográfiai átmenet bizonyos szakaszában jelenik meg, a gazdasági és társadalmi viszonyok modernizálódásának hatására a születési arányszám csökken. 2. A magas nupcialitású és gazdaságilag stagnáló hagyományos társadalmakban jelenik meg, független a demográfiai átmenettől. A 18- 19. szd-i

Habsburg monarchiában a hagyományos demográfiai modell és a demográfiai átmenet 3 nagy típusával találkozunk: 1. Klasszikus típus - Hagyományos modell: késői házasodás, a nem házasok nagy arányszáma, közepes vagy alacsony általános termékenység. - Átmenet 1.szakasza: a halálozási ráta csökken, a házas termékenység magas szinten marad, majd a 19. szd végén a modernizáció hatására csökken Emelkedik a nupcialitás, ez ellensúlyozza a házas termékenység csökkenését, és fékezi az általános termékenység csökkenését. 2. Kelet-európai típus - Hagyományos modell: általános és korai házasodás, az általános termékenység magas szintje. (viszonylag hamar követi a születési arányszám süllyedése), elsőrsorban az addig magas házas termékenység csökkenése következtében. Az átmenet során csökken a nupcialitás, mert emelkedik a házasságkötési kor és a nem házasok arányszáma. A nupcialitás csökkenése gyorsítja

az általános termékenység csökkenését, , ezért viszonylag hamar bekövetkezik a demográfiai olló lassú összecsukódása. Ebbe a típusba sorolhatók Ausztria keleti országai (Galícia és Bukovina), de ide tartoztak Magyarország egyes vidékei is, főleg az alföldi és tiszántúli megyék - Átmenet 1. szakasza: 3. típus: ide egyenlőre Magyarországot és Spanyolországot sorolhatjuk (de valószínűleg ide tartozott Románia is). A hagyományos népesedési modellt a korai és általános házasság mellett a házasságon belüli születéskorlátozás viszonylag nagy elterjedtsége, a házas termékenység korán meginduló, lassú süllyedése jellemzi, elsősorban a parasztság körében. Az átmenet itt is évszázados késéssel, a halálozások csökkenésével indul, de népesedési robbanásra nem kerül sor, mert a házas termékenység az átmenet megindulásakor már elég alacsony, és lassan csökkenő tendenciájú. A 19 század végén a modern

típusú termékenységcsökkenés a születési ráta gyorsuló hanyatlását eredményezi, amelyet itt is fokoz az a körülmény, hogy a nupcialitás csökken. Magyarország egésze a harmadik típusba tartozott, de regionális szinten az országon belül mindhárom típus megtalálható, legnagyobb gyakorisága a 2. és a 3 A házas termékenység évszázados lassú csökkenése után a 3. típusban is a 19 sz végén indul gyors hanyatlásnak, s ebben már a gazdasági és társadalmi viszonyok modernizálódása, az iparosodás és az urbanizáció terjedése játszik meghatározó szerepet, bár a hagyományos típusú paraszti születéskorlátozás is fennmarad és terjed. A századforduló termékenységi viszonyainak regionális elemzése – amelyet Dányi Dezső végzett el – elsősorban azt mutatja, hogy erős tendencia jellemzett a hagyományos viszonyok között kialakult nagy regionális különbségek kiegyenlítődése. Az ország középső magas termékenységű

és magas nupcialitású megyéiben a házas termékenység és a házasok aránya egyaránt csökkent. A keleti és délkeleti megyékben, ahol a házas termékenység legalacsonyabb, a házas nők aránya viszont a legmagasabb volt, az előbbi emelkedett, az utóbbi csökkent. A nyugati és északnyugati megyében éppen a fordított folyamat ment végbe: a korábban viszonylag magas házas termékenység csökkent, az országosnál alacsonyabb házasodási arány pedig emelkedett. A modell csökkenő elemének (keleten a nupcialitásnak, nyugaton a házas termékenységnek) a változása azonban jóval intenzívebb volt, mint a másik elem emelkedése, ezért az ország mindhárom nagy régiójában csökkent az általános termékenység színvonala. Hasonló kiegyenlítődési tendenciát figyelhetünk meg az etnikai és vallási csoportok esetében is: a korábban termékenyebb nemzetiségek és felekezetek termékenysége a századfordulón gyorsabb ütemben csökken. Az eddigi

korrelációs elemzések gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettség különböző mutatói, valamint a népesedési mutatók változása közötti kapcsolat felderítésére nem hoztak kielégítő eredményeket. A házassági szokások változása, a házas termékenység csökkenése, s általában a társadalom tudatos demográfiai magatartása nyilvánvalóan összetett, sokféle gazdasági, társadalmi, pszichológiai és biológiai tényező által befolyásolt jelenség, amely tisztán mennyiségi mutatók alapján és statisztikai analízis segítségével aligha ragadható meg pontosan. Egyébként a nyugat-európai elemzések is hasonló tanulságokkal jártak