Szociológia | Családszociológia » A család és a házasság fogalma

1. A család és a házasság fogalma 1.1 A család fogalma A család alapvető társadalmi szerepét a történelem folyamán létező minden társadalom elismerte. Az embert pszichikai és fizikai létének legfontosabb kötődései, érdekei a családhoz kapcsolják. Az emberi kultúrának a természet törvényei által is parancsolt alapja a család. Az élővilág más lényeinél a szülőpár csak egy ideig gondoskodik az utódokról, egyedül az emberrel fordul elő, hogy hosszú évtizedekig a gyermekek és a szülők sorsközösségben élnek, egészen addig, míg a gyermek gondoskodni tud önmagáról. A gyermekek idős, rokkant, munkaképtelen szüleiknek életük végén mintegy visszaadják azt a gondoskodást, amit ők kaptak. Mindezt közös gazdálkodás is alátámasztja; a család a társadalom gazdasági alapegysége. A családot gazdasági tevékenysége alatt tulajdoni, öröklési, kötelmi jogviszonyok sokasága köti össze. A család emellett alapvetően

fontos lelki-szellemi közösség; a családban folyik a társadalom jövendő teljes értékű tagjának nevelése, szocializációja, a családtagok támogatják, segítik egymást; a mindennapok gondjának megoldásában, a családtagok a gyermekeknek és egymásnak erkölcsi alapot és segítséget adnak. a) Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata: "A család a társadalom természetes és alapvető egysége és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére. " b) A klasszikus magyar magánjog szerint; • "A család a házastársaknak és a rokonoknak a tárgyi jog által elismert köteléke. " • "A család alapja a házasság. A házasság az a természetes intézmény, amely férfi és nő komplementer (egymást kiegészítő) bensőséges életközössége, a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének a kerete és tipikus környezete az élet továbbadásának. A család, amely elsősorban - de nem kizárólagosan -

a házasságon alapul, olyan elsődleges és természetes közösség, amely általában elsőbbséget élvez az állammal és bármely más közösséggel szemben (Lábady Tamás)." c) Tudományos, összefoglaló meghatározás: A család egymással együttműködésben, szeretetben, szolidaritásban álló, egymásra utalt és egymásért felelős személyeknek tartós személyi és vagyoni közössége; amelynek alapja jogilag törvényes párkapcsolat (házasság), vérségi kötelék vagy jogi aktus (örökbefogadás). Nehézséget jelent, hogy hatályos törvényeink nem határozzák meg a családfogalmát. Pl: bár az élettársi kapcsolat nem teremt családot, az élettársi kapcsolatból származó gyermekeket teljes értékű családi jogi kapcsolat fűzi szüleihez. 1.2 A család fontossága a katolikus egyházban A Biblia és a katolikus egyház számos helyen szól a házasság és a család alapvető fontosságáról. II. Vatikáni zsinat "Gaudium et spes"

konstitúciója: "A család a társadalom alapja, benne különböző nemzedékek élnek együtt és segítik egymást a nagyobb bölcsesség megszerzésében és abban, hogyan lehet az egyén jogait összehangolni a társadalmi élet egyéb követelményeivel." A Családjogi Charta (1983) hangsúlyozza, hogy a család nem pusztán társadalmi-kulturális valóság, hanem az ember létezésének alapvető igénye szeretet és szolidaritás közösség; "A család nem pusztán jogi, szociális és gazdasági egység, hanem sokkal inkább a szeretet és szolidaritás közössége, amely egyedül alkalmas arra, hogy tanítson és átadjon olyan kulturális, etikai, szociális szellemi és vallási értékeket, amelyek nélkülözhetetlenek saját tagjainak és a társadalomnak jólétéhez és fejlődéséhez." 1.3 Konfliktusok a családban A család természetes és dinamikus közösség, ahol a sokrétű feladatokból adódóan keletkezhet érdekütközés, akár a

szülők egymásközti viszonyában, akár a szülő gyermek kapcsolatban. A családban a legszorosabb kapcsolatba kerül az "Én", egy "másik" emberrel. A családban a férj, a feleség, a gyermek sajátos érdekeit érvényesíti, de a családban tanulható meg ezen érdekeknek adott esetben szükséges alárendelése a család vagy a másik családtag érdekeinek. A családban tehát a belső konfliktus szükségszerű. Előfordulnak a családban külső konfliktusok is; az anyagi helyzet romlása, betegség, baleset. A család lényegéhez, a "sorsközösséghez" hozzátartozik, hogy ezeket a belső-külső konfliktusokat kezelje; vagyis alakítson ki egy konfliktusmegelőző, konfliktuskezelő módszert. Ehhez a családtagoknak önfegyelemre, önuralomra, lemondásra van szüksége. A konfliktuskezelésnek a legrosszabb módja a család felbomlása, a válás, mind a családtagok, mind a társadalom szempontjából A család a külső- belső

konfliktusoknak hatására válságba juthat a tagok közötti érzelmi-vagyoni közösség. Ilyenkor kell segítséget nyújtania a társadalomnak megfelelő családpolitikával, családsegítő rendszerekkel. 1.4 Monogám család A család a férfi és a nő közötti nemi kapcsolat társadalmilag elismert, védettformája. Az európai társadalmak az évezredek folyamán a monogám családot alakították ki; egy férfi és egy nő csak egy ellenkező nemű emberrel köthet házasságot. csak egymással lehet nemi kapcsolatuk, hűséggel tartoznak egymásnak. A monogám családmodellt elméleti és gyakorlati okok alátámasztják (pl pszichoszociális, egészségi, öröklési). Családnak tekinthető-e a nyitott házasság, vagyis az, ha a felek kölcsönösen megegyeznek a nemi hűtlenségben, de emellett fenntartják család személyi és vagyoni közösségét. A nyitott házasság -a család fogalmának, feladatainak ellentmond Napjainkban előfordul, de általánosnak nem

nevezhető. E körben döntő az a tény, hogy maguk a felek fennállónak tekintik-e személyi és vagyoni közösségüket. Összegezve : - a család a társadalom és a társadalom tagjainak többsége számára érték, - a család a társadalom alapvető egysége, - a család szoros közösségi formát, szeretet és szolidaritás közösséget jelent a családtagok között. 1.5 A házasság fogalma A házasság az emberi társadalom egyik legősibb intézménye. Már az őskultúrkörbe tartozó népeknél (pl pigmeusok) megtalálható a monogám házasság. A házasság tartalmi elemeit vizsgálva a következő jellemzőket mondhatjuk: a) A házasság tartós kapcsolat. A kialakult szokások, a házasság törvényes tartalma alapján a házasság -legalábbis a házasság megkötésénél- tartós, adott esetben egész életre szóló kapcsolatot tételez fel. b) Házasságot egy férfi egy nővel köthet, ez a monogám család jellemzője. Ez a kritérium törvény alapján

kizárja a többnejűséget, a többférjűséget, csakúgy, mint az egyneműek házasságát. c) A házasság családi életközösséget létesít, melynek érzelmi, vagyoni, nemi közösséget létrehozó hatása van. Ez a házasság valós tartalmát tekintve kizárólagos életközösséget jelent, vagyis azt, hogy a feleknek nincs a házastársukon kívül más, ellenkező nemű személlyel családi életközössége. d) A házasság az utódok nemzésére és közös felnevelésére is irányul. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érvényes az a házasság is, mikor a házasfeleknek nem lehet gyermekük vagy kizárják a gyermek születését. e) A házasság kétoldalú szerződés, melyből a felekre kölcsönösen jogok és kötelezettségek keletkeznek. A házasság a történelmi és modern jogrendszerekben egyaránt - az ún szocialista jog kivételéve - szerződés, mivel mind tárgyában, tartalmában, a megkötés szigorú alakiságaiban megfelel a polgári jogi

(családi jogi) szerződés feltételeinek. Ugyanakkor a házasság sajátos szerződésfajta, mert olyan elemeket is tartalmaz, mely más polgári jogi szerződéseknek nem jellemzői (pl. érzelmi kapcsolat) A házasság egy férfi és egy nő tartós kapcsolata, érzelmi, vagyoni, nemi életközösség létesítésére és utódok nemzésére, közös felnevelésére. Jogi jellegét tekintve a házasság kétoldalú szerződés, mely szigorú alakiságok megtartásával jön létre, s melyből a felekre kölcsönös jogok és kötelezettségek keletkeznek. A katolikus házasságjog szerint a házasság szentség, amely felbonthatatlan, csak érvényteleníteni lehet meghatározott feltételek esetén, egyházi bíróság által. Az Egyházi Törvénykönyv szerint; "A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és

felnevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte és "A házasság lényegi tulajdonságai az egység és felbonthatatlanság". A katolikus házasság, mint szentség jellemzője; - szövetség férfi és nő között, - egész életre szóló közösség, - a házasfelek javára, és - gyermekek nemzésére irányul, - egység és felbonthatatlanság jellemzi. A hatályos Csjt. nem határozza meg a házasság fogalmát 2. A család funkciói A család funkciói, feladatai: a) érzelmi és szolidaritás közösség; b) utódok világrahozatala és felnevelése; c) közösségi kapcsolatokra nevelés, erkölcsi-kulturális nevelés; d) gazdasági közösség; e) szociális gondozás-ellátás; f) férfi és nő nemi életének elismert helye; g) érdekképviselet-érdekérvényesítés a társadalomban. 2.1 A család érzelmi és szolidaritás közösség A család lelki-érzelmi (pszichoszociális) funkciójának alapja,

hogy a család a legkisebb és legszorosabb közösség a társadalomban, melynek tagjait szeretet és egymás iránti szolidaritás köti össze. A házasság alapja férfi és nő egymás iránti szerelme és szeretete. A szülő-gyermek viszony uralkodó eleme is a szeretet. A család szeretetközösségében a tagok egymás iránti szolidaritásközössége is megnyilvánul. A családtagok a családban megtárgyalják egymás belső és külső konfliktusait, gondjait, és egymásnak segítséget nyújtanak a problémák megoldásában. A család pszichoszociális funkciója meghatározó a család közösségi létében, ennek zavara, gyengülése egyben a családi közösség gyengülését is jelenti. A családnak ez az antropológiai valósága, alapja adja a család lényegét. Napjaink család felfogása ezt a szeretet és szolidaritás közösség funkciót igyekszik gyengíteni, tagadni, s helyette az individualista érdekképviseletet hangsúlyozza a családi viszonyokban.

2.2 Utódok világrahozatala és felnevelése A család legfontosabb feladata az utódok világrahozatala és felnevelése. A gyermek születése, nevelése a családot erősítő közös feladat. A megszületett gyermekek többsége házastársi kapcsolatból származik A gyermek születése és nevelése a társadalom számára is rendkívül fontos; a népesség reprodukciójának elősegítése, támogatása állami feladat is. A népesség reprodukciója a halálozás ok számának alakulásától és a születésszámtól függ. Magyarországon hosszú évtizedek óta ez a két demográfiai mutató a világon a legkedvezőtlenebbek, közé tartozik (különösen a születésszám alacsony). Magyarország népessége 1981 óta rohamosan fogy és öregszik (A fogyás mértéke 1981-2000 között 700.000 fő) A népesség szinten tartásához egy anyának termékenységi ideje alatt legalább 2,1 gyermekének kellene születnie, ehelyett az átlagos gyermekszám anyánként 1,3. E

kedvezőtlen folyamatok a Magyar Állam évtizedek óta folytatott rossz család- és egészségpolitikájának következményei. A házaspárokat ugyanakkor megilleti a családtervezés joga. Ez azt jelenti, hogy a házaspár szabadon dönt a születendő gyermekek számáról, és a születések idejéről. Hatalmas ellentétek vannak a megvalósítás módja tekintetében. A világban uralkodó többségi vélemény szerint az abortusz és a sterilizálás nem a családtervezés eszköze A fogamzásgátlási módok bármelyike ma hazánkban szabadon igénybe vehető; több esetben azonban erkölcsi, egészségügyi aggályok merülnek fel. (Pl több fogamzásgátlási módszer káros a nő egészségére, némely "fogamzásgátlásként" ismert módszer valójában korai abortuszt okoz stb.) A családtervezés célját tekintve lehet negatív vagy pozitív irányú Negatív irányú családtervezésnél a házaspár célja, hogy ne szülessen gyermek, a pozitív irányú

családtervezésnél cél a gyermek születése akkor, ha különböző okok miatt a házaspárnak nem lehet gyermeke. Gyermektelenség esetén a házaspárnak joga van orvosi segítséget igénybe venni (pl meddőségterápia, művi megtermékenyítés stb.) vagy gyermeket örökbefogadni A családnak, a házasságnak nyitottnak kell lennie az életadásra; az eleve gyermektelenséget elhatározó és megvalósító házaspár nem tudja betölteni a család egyik fő funkcióját. A szülőknek a gyermek születésétől kezdve elidegeníthetetlen joguk gyermekük elsődleges nevelése (Alkotmány). A szülők a családban erkölcsi nevelést adnak és vallási nevelést adhatnak A nevelésnek a gyermek javát kell szolgálnia. A gyermekek nevelése kapcsán súlyos aggályokat keltenek a tömegkommunikációból ellenőrizhetetlenül a gyermekekre zúduló negatív hatások. 2.3 Közösségi kapcsolatokra nevelés, erkölcsi, kulturális nevelés A család, mint a társadalom

legkisebb közössége, a társadalom számára nélkülözhetetlen szocializációs feladatot tölt be. Ennek során: - a növekvő gyermekeket stabil és szilárd érzelmi környezet veszi körül, - a felnőtt generációk átadják érték és erkölcsrendszerüket. A szocializációs feladatok során alakulnak ki a különböző "családszerepek". Az "apa", az "anya" és a "gyermek" ("kis felnőtt") pozíciójában a felek együttműködnek, kölcsönösen hatnak egymásra. A szociális feladat során a szülők, nagyszülők átadják a gyermekeknek saját társadalmi, szakmai, politikai tapasztalataikat, vagyis nevelnek, felkészítenek a külső közösségi kapcsolatokra. Ennek során a gyermek érték és magatartásmintákat tanul, melyeket a későbbiekben felhasznál. A család szocializációs szerepe az elmúlt évtizedekben súlyos károkat szenvedett. A diktatórikus viszonyok között kialakult a "kettős

nevelés", melynek lényege, hogy a családban látott és tapasztalt értékmintákat nem lehet a társadalomban felmutatni, mert hátrányok érték az egyént. A család kulturális funkciójában igyekszik megőrizni, közvetíteni és hagyományozni az elődök, a társadalmi közösség értékeit. Ennek keretében a családon belül folyamatos információ-áramlás folyik, melyben a családtagok segítenek megérteni, értelmezni, megszűrni a külvilágtól érkező információkat, s azokra igyekeznek helyes választ adni. Korunkban ez a funkció könnyebben valósul meg a kisebb, zártabb közösségekben. A kultúraátadás eszközei sokszínűek: a közös családi programok, kisgyermekeknek a mese stb. Az erkölcsi nevelésnek sok formája lehet: fontos a szülők példamutatása, ahhoz hogy a gyermekek megfelelő erkölcsi tartást szerezzenek. A család a hitgyakorlás és a vallási nevelés kiinduló, alapvető intézménye. 2.4 A család gazdasági közösség A

család évezredeken keresztül a társadalom alapvető gazdasági, termelési egysége volt. A családi parasztgazdaságok, az iparos és polgári családok részben megtermelték saját szükségleteiket, másrészt a feleslegüket, mint család értékesítették a forgalomban. a család termelési és fogyasztási alapközösség volt. Korunk társadalmai (a szocializmus) megszüntették ezt a "nagyüzemek" kialakításával. Napjainkban a család döntően fogyasztási-gazdasági közösség, ahol a családtagok közösen oldják meg élelmezési, ruházkodási, lakás beszerzéseiket, kulturális szükségleteiket. Ennek során minden családnak költségvetése van, bevételekkel, kiadásokkal. Az utóbbi években ismét megjelenni látszik a termelő-családi közösség. A családi kisvállalkozások, az újjáéledő mezőgazdasági családi gazdaságok ismét megjelentek a magyar társadalomban. 2.5 Szociális gondozás, ellátás alapegysége A család szociális

gondozó-ellátó feladatának az alapja az, hogy a gyermek önmagában életképtelen, még nem tud önállóan javakat szerezni, a beteg és az idős ember gondozásra, ápolásra szorul. Ezeket a feladatokat a korábbi társadalmakban jóformán egyedül látta el a család. A mai társadalom e feladatokból az egészségügyi és szociális gondozó rendszerrel sokat átvett. E funkciót gyengítik a kisebb méretű lakások, ahol nem tud együtt élni több generáció, a családtagok területi munkavállalási mobilitása, s az, hogy a családtagok kevesebb időt töltenek együtt. Az egészségügyi és szociális ellátórendszerek napjainkbeli súlyos válsága ismét erősítik a család szociális-gondozói funkcióját 2.6 A nemi élet, elismert és támogatott jogintézménye Az emberi társadalom számára alapvető fontosságú, hogy a férfi és nő nemi életének rendezett formái legyenek. A rendezettség célja: a) férfi és nő házassági kapcsolata be tudja

tölteni a család társadalmi funkcióit, b) egészségügyileg védelmet jelent a monogám nemi kapcsolat járványok és betegségek ellen, c) a rendezett nemi kapcsolat következménye a rendezett leszármazás; ez viszont a társadalom öröklési és tulajdoni rendszerének alapja. Léteznek a férfi és nő nemi kapcsolatának más formái is napjainkban (pl. élettársi kapcsolat, "együttjárás"). Ezek a formák szabadok, de a jog által nem támogatottak Léteznek a nemi kapcsolatoknak olyan formái is, melyek a jog által egyértelműen elutasítottak, büntetendőek (ld. nemi erkölcs elleni bűncselekmények). 2.6 A nemi élet, elismert és támogatott jogintézménye A szülők meghatározott formában képviselik kiskorú gyermekük érdekeit, a házastársak adott esetben egymás ügyében eljárnak, képviselik egymást. Régi jogunk e körben a családfő jogait emelte ki Napjainkban az érdekérvényesítő-érdekképviselő funkció a szülők közös

feladata. A társadalom civil szférájában család-egyesületek jönnek létre részben érdekképviseletiérdekérvényesítő céllal. Legismertebb a család-egyesületek között a 20000 családot összefogó Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE). 3. Családtípusok Napjaink társadalmában a hagyományos többgenerációs nagycsalád lényeges változásokon ment keresztül. Általánossá vált az ún "nukleáris család", emellett azonban - a jelentős számú válás, és az új párkapcsolatok következményeként - más családformák is keletkeznek. Napjainkban a következő családtípusok léteznek: a) Teljes család (nukleáris család); Napjaink uralkodó családi kisközössége, mely együtt élő szülőkből, és velük együtt élő, eltartott gyermekekből áll. A szülők törvényes házasságban élnek, gyermekeiket közösen nevelik. Lehet kiscsalád (1-2 gyermek) vagy nagycsalád (3 vagy több gyermek). b) Több generációs család;

Ez volt korábban az általános családmodell. A családtagok között egyenes ági, vérségi kapcsolat van. A nagyszülők, szülők, és gyermekek együttélését jelenti Az elmúlt évtizedekben a munkahely és lakóhely-változtatások miatt ennek a családi formának az előfordulása erősen csökkent, napjainkban azonban ismét növekszik. A több generációs család egy fajtáját jelenti, mikor a családban oldalági rokonok is élnek; ezt összetett családnak nevezzük (pl. a szülők vagy nagyszülők testvére). c) Csonka család; Azok a családok, ahol nem él együtt mindkét szülő gyermekével (gyermekekkel). E csoportba több altípus sorolható: - gyermeket (gyermekeket) házastársi kapcsolaton kívül szülő és nevelő egyedülálló nő, - a házasság megszűnése esetén (halál vagy válás miatt) gyermekét egyedül nevelő szülő. A csonka családokban élő szülők és gyermekek általános helyzete (anyagi, szociális, pszichikai) általában

lényegesen nehezebb, mint a teljes vagy többgenerációs családban élő családtagoké. Ezért ezen családok általában közösségi, társadalmi támogatást kapnak (pl. árvaellátás, magasabb családi pótlék stb.) d) Vegyes család; A házasságok megszűnése után (halál vagy válás miatt) a szülők gyakran újabb házasságot kötnek, melyben gyakran kiskorú gyermekeiket is az új házastárssal közösen nevelik. Lehetséges, hogy az új házastárs is hozza gyermekét az új családba, s gyakori, hogy az új házaspárnak is születik közös gyermeke. Ilyenkor az együtt élő gyermekek egymással testvéri, féltestvéri, mostohatestvéri viszonyban vannak. 3.2 Jogilag rendezetlen párkapcsolat Jogunk nem tekinti családnak az élettársak kapcsolatát, hanem a polgári jogi társaság egy formájának (közös háztartásban élők vagyoni viszonyai Ptk. 578/G §) Az élettársak kapcsolatában a házastársakéhoz hasonló érzelmi, vagyoni közösség jön

létre, de házasságkötés nélkül. Az élettársi közösségből azonban gyermekek is születhetnek, akiket már családjogi kapcsolat fűz szüleikhez. Az élettársak fogalmi körébe általában az a férfi és nő tartozik, akik házasságkötés nélkül együtt élnek érzelmi és gazdasági közösségben, közös háztartásuk van. Közöttük közös tulajdon keletkezik az együtt szerzett vagyontárgyakra. A közös tulajdon aránya a szerzésben való közreműködés arányában oszlik meg; ha ez nem állapítható meg a közreműködés arányát egyenlő mértékűnek kell tekinteni. Az élettársi kapcsolat megszűnésénél vagyonmérleg felállítása szükséges, melynek alapján elszámolásnak van helye. A bírói gyakorlat az élettársakra vonatkozó szabályokat alkalmazza közös háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyára is (pl. idős szülők és nagykorú gyermekek együttélése) 4. Család a jogrendszerben A családdal kapcsolatos

állami politika 4.1 Ókori jogok A család a történelem legrégibb jogi-erkölcsi közössége. A család és a házasság intézménye valószínűleg egykorú az emberiséggel. A Biblia, a görög és római jog legősibb formái a monogám, meghatározott házasságkötési aktuson alapuló - életre szóló, ezért felbonthatatlan - házasságot és családot ismerik. Az emberi kultúrának a legősibb természeti-erkölcsi törvényekből folyó alapja: a család. Mások szerint az emberiség a nőközösségből fokozatosan haladt a rokonsági család, a csoport házasság, a nőuralom (matriarchátus), többnejűség és többférjűség formáin keresztül a monogám családhoz (Hobbes, Rousseau, Morgan). Az ellentétek lényege, hogy az egyik nézet szerint a családi formák a történelem folyamán lényegében kevéssé változtak (hagyományos), a másik nézet szerint a házasság és a család intézménye hosszas történeti fejlődés eredménye (evolucionista

nézetek). 4.2 Középkori európai jog A házassággal és a családdal kapcsolatos joghatóságot a házastársak, a család személyi viszonyokra alapvetően az egyház hatáskörében hagyta, ideértve a jogalkotást, a bíráskodást és a közigazgatást (kánonjog). Werbőczy Hármaskönyve a születendő gyermekek nevelésére vonatkozó kötelezettséget olyan természetes kötelességnek mondja, mely alól semmiféle törvényhozó hatalom fel nem oldhat, s amely kötelezettség teljesítését senki meg nem tilthatja. A családdal kapcsolatos vagyoni viszonyok szokásjogi úton alakultak ki. A Hármaskönyvben számos családi vagyonjogi rendelkezés található (hitbér, jegyajándék, lánynegyed stb.) A reformáció a családi viszonyok szabályozásának egy részét a protestáns egyházak hatalmi körébe kívánta átvinni. Ez több évszázados konfliktust okozott, pl a "vegyes házasságok" esetén, illetve a vegyes házasságokból született gyermekek

vallási hovatartozása esetében. A kérdéseket többnyire királyi rendeletekkel, pl: II József házassági jogi pátensével igyekeztek megoldani - sikertelenül. Az 1848 évi XX törvénycikk kimondta valamennyi vallásfelekezet egyenlőségét, ennek azonban a házassági jogra vonatkozó következményeit nem vonták le. 4.3 Polgári kor A X1X. század második felére a házassági jogalkotás, bíráskodás és közigazgatás az egyes felekezetek illetékes szerveinek hatáskörébe tartozott. Hazánkban nyolcféle felekezeti házassági jog volt hatályban (Az Optk. 1852 évi ideiglenes hatálybalépése idején ismert volt hazánkban is a házasság állami felbontása, az "ágytól és az asztaltól való elválasztás" - nem katolikusok részére.) Mindez a köteléki részre, a házastársak személyi viszonyára vonatkozott. A polgári házasság alapeszméje, hogy a házasság szerződés, amely meghatározott esetben felbontható, s komoly lépéseket tesz a

nők személyi és vagyonjogi egyenjogúsítása felé. Az 1894. évi XXXI tc a házassági jogról, illetve az 1877 évi XX tc a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről jelentős lépés volt a korabeli európai jogrendszer felé, ugyanakkor számos szokásjogi elemet érintetlenül hagyott (pl. a házassági vagyonjogot) Az 1894 évi XXXI tc bevezeti a kötelező polgári házasságot - ezzel az egyházak által kötött házasságtól minden állami jogi hatást megtagad - és lehetővé teszi a házasság felbontását az ún. "vétkességi elv" alapján A polgári magyar családi jog fő jellegzetességei: a) A családi viszonyokat a magánjog részének tekinti; b) Bevezeti a polgári házasságot, melyet alapvetően szerződésen alapulónak tekint, s meghatározott ok fennforgása esetén polgári bíróság által felbonthatónak tart; c) Meghatározott férfi, "családfői" jogokat rögzít, de erősíti a feleség helyzetét; d) Törvényes

rendezést valósít meg, ugyanakkor számos kánonjogi és szokásjogi elemet átvesz a korábban kialakult gyakorlatból, vagyis jogfolytonosságra törekszik. 4.4 Szocialista kor 1945 után az ún. "szocialista családi jog" lényeges változásokon ment keresztül A Szovjetunió családi jogi jogalkotása, lényegében teljes szakítást jelentett a polgári családi joggal és az előző korok jogalkotásával, jelentős hatást gyakorolt a magyar viszonyokra is. A magyar jogalkotásnak és jogtudománynak (pl. Nizsalovszky Endre, Weiss Emília munkássága nyomán) sikerült megőriznie számos sajátosságot. Ennek eredményeként a magyar családi jog nem távolodott el olyan mértékben az európai és nemzeti hagyományoktól, mint pl. a Szovjetunió joga A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. IV tv (Csjt, módosította az 1974 évi 1 tv., 1986 évi 1 tv és 1990 évi XV tv) adja mai családi jogunk alapját, mely nyomán a szocialista

családi jognak a korábbi jogtól való legfőbb eltéréseit az alábbiakban foglalhatjuk össze: a) A családi jog a jogrendszer önálló ága; b) A házasság nem szerződés, a magánjoggal (polgári jog) való kapcsolat leszűkül; c) A bontó jog lényegesen leegyszerűsödik; d) A "családfői" hatalom megszüntetésével, a nők jogi egyenjogúsítása a családi viszonyokban. (Kényszerűen kialakul a kétkeresős családmodell, ez nagyobb terhet rak a nőre.) e) A korábbi erkölcsi-szokásjogi alapokkal való szinte teljes szakítás, ezáltal a pozitív jog súlyának erőteljes növekedése e területen. A XX. század második felében a polgári jogállamok jogalkotásában is jelentős változások zajlottak le, melyek a bontójog egyszerűsítését, könnyítését, a nők egyenjogúsítását, a gyermeki jogok védelmét eredményezték. Ezek a folyamatok együtt jártak azzal, hogy ugrásszerűen megnőtt a felbontott házasságok, a csonka családok, az

élettársi kapcsolatok száma, jelentősen nőtt a csonka családban, a vegyes családban felnőtt gyermekek száma. A családok bomlásának folyamata a XX század fejlett országaira jellemző, rendkívül káros társadalmi jelenség. A válság oka, hogy a jogi keretek fellazulása együtt járt a társadalom jelentős részénél, az erkölcsi rendszer bomlásával. 4.5 Családi jog a jogrendszerben, mint a polgári jog része A családdal kapcsolatos joganyag átszövi szinte az egész jogrendszert. A házassági jogra, a rokonság ra, a gyámságra vonatkozó joganyag a történelem folyamán mindig is elkülönült, sajátos helyet foglalt el a jogrendszerben. Ez az elkülönültség adja a családi jog egyik jellegzetességét Ez a joganyag a történelem folyamán az egyes törvénykönyvekben mindig szorosan illeszkedett a magánjog (polgári jog) rendszerébe. A magánjogi rendszerhez való kapcsolódást a következő elemek támasztják alá: - a családi viszonyok a

magánszféra viszonyai, ahol a felek viszonyára jellemzőek a mellérendeltségi viszonyok, a diszpozitív szabályozás, szemben a közszféra alá - fölérendeltségi viszonyával és túlnyomórészt kogens szabályozásával; - a családi jog szervesen illeszkedik a polgári jog számos intézményéhez. A házastársak között közös tulajdon keletkezik, a családi kapcsolatok meghatározó módon befolyásolják az öröklés rendjét, a kiskorúak jogi helyzetét a cselekvőképességi szabályok rendezik, a gyámsági ügyek nagyon szoros kapcsolatot mutatnak a vitathatatlanul polgári jogba tartozó gondnoksággal, a családi jogi perekben polgári bíróság dönt, a polgári eljárásjog szabályai szerint a házastársaknak, családtagoknak személyi és vagyoni jogai vannak; - a házastársak között a házasságkötéssel szerződés jön létre, melyben sajátos módon érvényesülnek a kötelmi jog hagyományos intézményei (pl. érvénytelenség, szerződés

felbontása stb) A római - keresztény gyökerű európai jogtudomány és törvényhozás mindig is a magánjog (polgári jog) sajátos és szerves részének tekintette a családi jogot, elsősorban a rendkívül szoros személyi és vagyoni kapcsolódás miatt. A XX századig a jogtudományi munkák egységesek voltak e kérdésben, és a klasszikus polgári kódexeknek integráns része volt a családokra vonatkozó alapvető joganyag (Code Civile, Optk., BGB, ZGB stb) Ugyanakkor a családi jogi viszonyok számos sajátossággal is rendelkeznek, melyek nem érvényesülnek a polgári jog más területén. (Pl nem kerülhet sor a jogviszonyokban alanycserére, az anyagi jogosultságok forgalomképtelenek stb.) Mindezen sajátosságok azonban nem bírnak olyan jelentőséggel, melyek önálló, a polgári jogtól elkülönülő családi jog létét indokolnák. A családi jog a polgári jog sajátosan elkülönült, de ugyanakkor szerves része. Bár jelenleg a Ptk nem tartalmaz

speciális családi jogi joganyagot. A magyar polgári jogtudományban ma már több szerző a családi jogot a polgári jog részének tekinti (Lábady Tamás, Lenkovics Barnabás, Bíró György, Kecskés László). 5.2 A családokkal kapcsolatos állami politika A házasság, a család, a gyermeknevelés ügye évezredeken át szokásokon nyugvó erkölcsi szabályokon alapult, melyek alapvetően az egyház - majd egyházak - joghatósági körébe tartoztak. A felvilágosodással kezdődően, az állam és egyház elválasztásával, a szekularizációval a világi jog fokozatosan elfoglalta a korábbi erkölcsi szabályok helyé, ezek visszaszorultak az adott egyház híveinek körére, mely szabályok alkalmazásához az állam immár jogi támogatást nem adott. Magyarországon ez a folyamat az 1894. évi XXXI tc-vel (Házassági törvény Ht) kezdődött A házasságkötés, a családdal kapcsolatos kérdéskör gyakorlatilag kikerült az egyházak joghatósági

köréből, a házasság, mint polgári jogi szerződés, felbonthatóvá vált. Ezt megelőzően az 1877. évi XX tc a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről lehetővé tette a hatósági jellegű beavatkozásokat a gyermeknevelés-gondozás folyamatába. Ezeknek a folyamatoknak számos pozitív vonása is volt: - élt a társadalom sok évszázados erkölcsi-szokásjogi rendszere, ezért az állami beavatkozás a gyakorlatban korlátozott volt, kivételesen és szükség esetén avatkozott be a személy-családi folyamatokba; - a magyar jogalkotás és joggyakorlat illeszkedett a nyugat-európai folyamatokhoz, ahol ekkor még nem beszélhetünk a család válságáról, nem voltak népesedési gondok. A döntő változás az ún. szocialista korszakban következett be (1948-1990) A szocialista kor jogszabályai változásai egy tudatos állami család-gyermek és életellenes politikát segítettek elő. Döntő módon ezen alapult az elmúlt évtizedek pártállami

életszínvonal-növekedése, mind a családok szintjén, mind társadalmi szinten. A magyar társadalomban és a magyar családokban horribilis összegű kiadás-megtakarítást értek el a demográfiai katasztrófával. - Az elmúlt évtizedekben a magyar állampolgárokat politikai és emberi jogaitól megfosztották; cserébe kapták a nemi szabadosság "jogát". A felelőtlen, szabad nemi kapcsolatoknak feltétele, hogy a "nem kívánt" gyermektől könnyen meg lehessen szabadulni. - A család minden társadalomban emberi-közösségi-gazdasági egység. ("Gerillabázis") A totális államhatalomnak érdeke volt, hogy ne "gerillabázissal" találja szembe magát, hanem minél több izolált, családon kívüli emberrel. A család rombolása tehát alapvető politikai cél volt A politika az eszközei: 1. Jogi eszközök: - a gyermektelen nő privilegizált helyzete öröklésnél (ha nincs gyermek, a házastárs az egyetlen örökös); - az

egyedülállók kedvezményezett helyzete (özvegyi nyugdíj, túlélő házastárs haszonélvezeti joga); - a házasság stabilitását szolgáló intézmények felszámolása (pl. jegyesség, hozomány); - a válás feltételeinek rendkívüli megkönnyítése; - a fiatalok családalapításának, otthonteremtésének, gyermekvállalásának rendkívül megnehezítése; - a fogamzásgátlás és az abortusz hozzáférhetőségének rendkívüli jogi megkönnyítése. 2. A pénzügyi rendszer sajátosságai: A családok többsége esetében nem lehetett "családtámogatási rendszerről" beszélni. Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikája a családokkal szemben példanélkülien magas jövedelem-elvonást valósított meg, s az elvonásoknak csak egy részét juttatta vissza. Az elvonások nagyságrenddel meghaladták a juttatásokat E körben: - nem alakították ki az eltartottak számát figyelembevevő családi adózást; - a családi pótlék a tényleges eltartási

költségeknek a töredékét fedezte; - nem volt a fiatalok családalapítását, gyermekvállalását ténylegesen támogató hitelrendszer; - nem voltak a családot segítő külön pénzügyi alapok. 3. A magzat- és életvédelem teljes hiánya: Az elmúlt 40 évben nem léteztek család- és életvédelmi központok, életbarát felvilágosító kiadványok, propaganda. A jelenleg működő életvédő civil szervezetek gyengék, kicsi a befolyásuk A magyar sajtóban jelenleg is nagyon erős kisebbségben van a család-, gyermek- és életvédelmi szemlélet. Az iskolákban nem hangsúlyos a gyermek-, család- és életpárti oktatás. Az állam abszolút könnyűvé tette egy állami intézmény- és jogrendszeren keresztül az abortuszhoz, illetve a fogamzásgátláshoz való hozzájutás lehetősét. A magyar állam több évtizedes gyermek- és családellenes politikájának lényege. "Ha az állampolgár nem akar elnyomorodni, gyermektelenségét, kevés gyermekét

jutalmazom. " Ennek a politikának csak egyik eleme a demográfiai katasztrófa. A következmények sokkal súlyosabbak; tönkrement egészségű nők százezrei, a nyugdíjrendszer válsága, a gyermekhiány miatt bezárt egészségügyi és oktatási intézmények mellett a legsúlyosabb következménynek azt érezhetjük, hogy a magyar társadalom többsége ténylegesen elfogadta és alkalmazza a gyermek- és életellenes politikát életszínvonalának megőrzésére, emelésére. Különösen súlyos következményekkel járt az ún. "Bokros csomag" (1995), radikálisan rontott a gyermeket nevelő családok anyagi helyzetén: - családi pótlékot csak a létminimum szintjén élőknek tette lehetővé; - gyakorlatilag meg szüntette a gyermekgondozási díjat (GYED) és a gyermekgondozási segélyt (GYES). A "Bokros csomag" egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI 30) határozatával megsemmisítette, s többek között

megállapította; "A gyermekeket és az anyákat az Alkotmány külön is védi. Ezért a már megszerzett jogokba való beavatkozás alkotmányosságának vagy önkényességének megítélésénél az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem elégséges a beavatkozás gazdasági indokaira hivatkozni, az említett alkotmányos rendelkezések érvényesülését is vizsgálni szükséges. A társadalomnak ugyanis elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy a jövőben is legyen olyan aktív népesség, amely képes realizálni az állami kötelezettségvállalásokat." A "Bokros csomag" hatására 1995-1998 között 20%-kal csökkent a születések száma. - 1949-ben 1000 lakosra 11,7 házasságkötés jutott, 1997 -ben 4,6; - 1970-ben 1000 házasságkötésre 236 válás esett, 1998-ban 510; - 1950-ben a születések száma 195.567, 1998-ban 96000; - 1981-től kezdve Magyarország lakossága kb. 700000 fővel csökkent 1999-ig; - A családok 16%-ában egyetlen

szülő neveli a gyermeket vagy gyermekeket. A gyermekek 7%-a élettársi kapcsolatban születik, 1997-ben az összes születés 24,8%-a származott nem házas nőktől. A család körében nagyon világosan láthatjuk a jog és az erkölcs, az állami hatalom és az erkölcs egymásrautaltságát, kiegészítő szerepét. "Jog az erkölcs minimuma"- Nizsalovszky Endre A jog szerepe ott fontos, ahol az erkölcs szabályai alkalmatlanok, némely családoknál a szerepük betöltésére (pl. házastársi hűség, idős, magatehetetlen szülő ellátása stb) A családdal kapcsolatos kérdések átszövik az egész társadalmat, a jogrendszert és a politikát. A társadalom alapvető feladata megfelelő családpolitika kialakítása, a családok egészséges létezésének, jogi-politikai feltételeinek megteremtése. Néhány meghatározó területet a politikai és a jogrendszer egyes ágaiból, ahol fontos szerepe van a családnak. - az öröklési viszonyokban

kiindulópont a családi kapcsolat, ebből adódóan nagy hatása van a családi viszonyoknak a tulajdoni viszonyokra; - az állam feladata megfelelő családpolitika, szociálpolitika (pl. családi pótlék, anyasági ellátások stb.), adópolitika (adókedvezmények, családi adózás stb), nyugdíjrendszer kialakítása (özvegyi nyugdíj stb.); - az állam feladata a jövendő generációk életfeltételeit biztosító népesedéspolitika alkalmazása, mely családbarát politikával valósulhat meg; - szerepe van a büntetőjogban a család és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények pönalizálásánál; - szerepet játszik a közigazgatási jogban (pl. gyámügyi, anyakönyvi igazgatás stb); - a nemzetközi magánjog és a nemzetközi jog jelentős részét teszi ki a családdal kapcsolatos joganyag; - az alkotmányjog a családdal kapcsolatos jogokat az alapjogok körében tárgyalja; - az eljárás jogok körében a tanúzási, összeférhetetlenségi szabályok körében

van jelentősége a családi kapcsolatnak; - szerepe van a családnak a munkajog körében (pl. pótszabadság, gyermekes anyák kedvezményei stb.) a lakásbérletnél (pl lakásbérleti jogviszony folytatása) és még számos területet lehet részletezni, ahol a családi viszonyok kihatnak az egyes jogterületekre, jogintézményekre; - összességében az egész társadalom viszonyait átszövik a családi viszonyok A családok helyzete, állapota, így meghatározó módon kihat az egész társadalom helyzetére, állapotára. 5. Család az erkölcsi jogrendszerben A családi jog rendszere Az erkölcs és ezzel összefüggésben valamennyi világvallás kiemelt fontosságú területeként kezelte és kezeli a családdal, a gyermeknemzéssel és neveléssel, gondozással, családi kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket (keresztény, zsidó, mohamedán, buddhista, sintoista vallás). A világvallások szent könyvei (Biblia, Korán, Talmud) a családi viszonyok

szempontjából a gyakorlatban törvénykönyvként szerepeltek, évezredeken át, vagy ilyen szerepet töltenek be ma is (Korán). Az egyházak az emberi fejlődés évezredei során meghatározó, kiemelkedő szerepet töltöttek be a családi viszonyok rendezésében (szabályalkotás, bíráskodás, nyilvántartások vezetése, tudományos élet stb.) Ez az állapot a polgári fejlődésig tartott. A szekularizáció, az elvilágiasodás folyamata a jogállamokban bevonta szinte teljes egészében a világi jogba és jogtudományba a családi jogot. Ezért - párhuzamosan a hívők vonatkozásában továbbra is érvényesek az egyes egyházaknak a családra vonatkozó szabályai. Az egyházak, egyházi vezetők ma is gyakran, komoly hatással foglalnak állást a családdal kapcsolatos erkölcsi kérdésekről és a hatályos joganyagról (pl. a Szentszék 1983-as Családjogi Chartája, a Humanae Vitae, vagy az Evangélium Vitae című pápai enciklikák stb.) Az egyházak a

nemzetközi fórumokon is több esetben sikerrel lépnek fel családjogi kérdésekben (pl. ENSZ fórumokon, konferenciákon). Az egyházi hatást napjaink családi jogában alátámasztja az is, hogy a családi jogi viszonyokban továbbra is erős az erkölcs hatása, mely erkölcsi viszonyok részleteiben a világi jogszolgáltatás számára rendkívül nehezen értelmezhetők, alkalmazhatók (pl. a házastársi hűség) 5.1 A katolikus egyház a családról "Az ember feleségéhez ragaszkodik és ketten egy test lesznek. Így tehát már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza" [Mt 195-6] A katolikus egyháznak a családról és házasságról szóló alaptételei megtalálhatók a fenti evangéliumi tanításban. Ezek közül az első a házasság, a család isteni eredetéről szóló tanítás A teremtéstörténet szerint Isten a teremtés hatodik napján megteremtette a férfit, s mivel látta magányát, társnőt

adott neki. Az első emberpár kapcsolata már rendelkezik két alapvető családi jellemzővel; az egységgel és állandósággal. Ezt erősítette meg Jézus Krisztus a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítással; a házassági kötelék olyan erős Isten akaratából, hogy emberek közül azt senki fel nem oldhatja, vagy el nem szakíthatja. Az egyház felfogása szerint a házasság isteni eredetű szentség A XIX századi szekularizációval az egyház világosan látta, hogy a családi ügyek világi joghatóság alá kerülése, az a gondolat, hogy a házasság világi-polgárijogi szerződés, nemcsak azt eredményezi, hogy a családi ügyek kikerülnek az egyház joghatósága alól, hanem azt is, hogy a házasságok felbonthatóvá válnak, ezáltal a család és az erkölcsi rend stabilitása súlyosan megrendül. Ennek a veszélynek a felismeréséből fakadt XIII. Leó pápa Arcanum diviniae sapientiae című enciklikája (1880), ahol megállapítja; "A

keresztények között minden igazi házasság önmagában és önmagától szentség, semmi sem áll távolabb az igazságtól, minthogy a szentség a házasságra kívülről ráaggatott dísz, amely az emberek tetszése szerint elválasztható a szerződéstől. Sem értelemmel, sem történeti adatokkal nem bizonyítható tehát, hogy a keresztény házasságok joghatóságát jogosan ruházzák át az állami törvénykezésre." "A vallás nélküli házasság következménye a válás." A házasságról és a családról szóló egyházi megnyilatkozások közül kiemelkedő enciklikák; - Casti Conubii (XI. Pius 1930) - Humanae Vitae (VI. Pál 1968) - Familiaris Consortio (II. János Pál 1981 ) Az enciklikák megállapítják azt, hogy külső erők, és körülmények hatására alapvető válságjelek mutatkoznak a férfi-nő kapcsolatában, a családi életben. Kiemelkedően fontos jogi jellegű egyházi dokumentum "A család jogainak Chartája"

(1983), melyet a Szentszék fogadott el. Jogi keretek között fogalmazza meg a család, mint egység alapvető jogait. Erkölcsi jellegű iránymutatás mellett ez világ-jogi formában és tartalommal jelenik meg A II. Vatikáni Zsinat egyik legfontosabb dokumentuma volt a Gaudium et Spes konstitúció, amely megállapítja; "A házasság és család intézményének méltósága nem mindenütt egyformán csorbítatlan; a többnejűség, a válások járványa, az úgynevezett szabadszerelem és egyéb erkölcsi tévedések kikezdik. A hitvesi szerelmet igen gyakran megszentségtelenítik az önzés, a gyönyörhajhászás és a fogamzásgátlás meg nem engedett módjai." Ugyanakkor viszont; "A család a gazdagon kibontakozó emberség iskolája. A család a társadalom alapja; benne a különböző nemzedékek élnek együtt, és segítik egymást a nagyobb bölcsesség megszerzésében, és abban, hogyan lehet összehangolni az egyén jogait a társadalmi élet

egyéb követelményeivel." II. János Pál "Levele a családokhoz " (1994) már egyértelműen kimondja, hogy korunkban az Élet és a Szeretet Civilizációja küzd a Halál Civilizációjával, s ebben központi helyen áll a család; Az utilitarizmus a teremtés és az élvezet civilizációja, olyan civilizáció, melyben a személyeket úgy használják, mint a dolgokat. Az élvezetek civilizációjában a nő a férfi számára tárggyá, a gyermek a szülő számára akadállyá, a család a tagjai szabadságát megkötő intézménnyé tud válni. Nyilvánvaló, hogy ilyen kulturális helyzetben a család veszélyeztetve érzi magát, hiszen alapjait éri támadás. Ha valami ellentétes a szeretet civilizációjával, ellentétes az ember egész igazságával és veszedelem számára; nem érezheti magát biztonságban, mint házastárs, szülő és gyermek. A "technikai civilizáció" által propagált "biztonságos szex" a személy

átfogó igényeit tekintve gyökerében nem biztonságos, sőt, súlyosan veszedelmes. " A Magyar Katolikus Püspöki Kar két fontos körlevelet adott ki, mely a családokkal foglalkozik; "Igazságosabb és testvériesebb világot" (1996), és "A boldogabb családokért" (1999) címűt. Az "Igazságosabb és testvériesebb világot" című körlevél részletesen elemzi a magyar társadalom állapotát a rendszerváltozás évtizedében. A szociális és egészségügyi viszonyok, a gazdasági élet, az állam és a politika, a kultúra helyzetének elemzése mellett részletesen szól a családok helyzetéről. "A házasságoknak jelentős része sekélyes, felbomlik, nem tölti be sem emberi, sem szentségi funkcióját. Otthon és tartós emberi kapcsolatok hiányában igen sok ember elveszti belső egyensúlyát, erkölcsi, emberi tartását. Nemcsak a válások száma magas, hanem növekszik azoké is, akik eleve idegenkednek az életre

szóló elkötelezettségtől, egyre többen élnek együtt csupán élettársi kapcsolatban házasságkötés nélkül. Sajnálatos, hogy az azonos neműek együttélését a médiumok is nemegyszer pozitív színben tüntetik fel. A gyermekek, a felnövekvő generációk a minimális nevelésben sem részesülnek, pedig a gyermeknek nemcsak az élethez van joga, de az emberhez méltó neveléshez is." A boldogabb családokért" című körlevél kizárólag a házasságról és a családról szól. A körlevél nemcsak a hívőknek szól, hanem "minden jóakaratú emberhez". Kerüli a körlevél a keresztény kultúrából eredő megfogalmazásokat. Szembeállítja a szélsőséges individualizmus és liberalizmus családeszményét, mely szerint az ember annál érettebb, minél függetlenebb mindenkitől - még a családban is -, a keresztény családeszménnyel. A keresztény családeszmény szerint a családban a kölcsönösség, az önátadás, s a szeretet

az uralkodó; tehát a kölcsönös függés, a kölcsönös jogok és kötelezettségek egysége a család alapja. Néhány, a körlevél legfontosabb megállapításai közül: - A család a társadalom alapvető és létfenntartó egysége; - A család más, mint az együtt élők közös háztartása; - Az emberi kapcsolatok mai radikális átalakulásában a család bizonyul leginkább életképesnek; - Szoros összefüggés mutatható ki a házaspárok vallásossága és a házasságok stabilitása között; - Az élettársi kapcsolatok termékenysége alacsonyabb, mint a házasságban élőké; - A magyar társadalom a gyermeket értéknek, szülei számára a boldogság forrásának tartja; - Legteljesebben a harmonikus házasság tudja biztosítani azt a környezetet, amely egyszerre véd és kibontakozásra ösztönöz; - A szülő feltétlenül elfogadja gyermekét, őt magát szereti, nem, pedig a teljesítményét, hogy hasznát vegye vagy büszkélkedjék vele. - A csak

polgári házassággal, házasság nélküli együttéléssel és a próbaházasság gyakorlatával az Egyház nem ért egyet; - A férfi és a nő egyenrangú a házasságban. A patriarchális családmodellt az egyenjogú partnerek személyes kapcsolatára épülő család képe váltja fel. A katolikus egyház házasságról és családról szóló tanítása három alapvető pilléren nyugszik: 1. A házasság szentség; 2. ivel a házasság Istentől ered, felbonthatatlan; 3. A házaspár Isten művét folytatja, mikor gyermeknek adnak életet, s nevelik őket 5.2 A családi jog rendszere A családi jog a családi kapcsolatok személyi és legfontosabb vagyoni jogi hatásait tartalmazza. A tárgyi értelemben vett családi jog alapvetően három részre tagozódik: a) a házassági jogra, mely a házasság megkötésére, a házasságból eredő jogokra és kötelezettségekre, illetve a jogviszony megszűnésére és érvénytelenségére vonatkozó szabályokat tartalmazza;

b) a rokoni jogra, melyben a családi jogállásra, az örökbefogadásra, a rokontartásra, a szülők és gyermekek jogviszonyára vonatkozó szabályokat találjuk; c) a gyámsági jogra, melyben a szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú gyermekekkel kapcsolatos gyámi és gyámhatósági joganyagot találjuk. (Megjegyzendő, hogy ezzel a joganyaggal a legszorosabb kapcsolatot mutatja a gondnokságra vonatkozó joganyag. A klasszikus családi jogi rendszereknek a harmadik eleme a gyámság-gondnokság joga volt.) Ez a tagozódás a Csjt. (1952 IV tv) három részén alapszik, és a szorosan vett családi jogi rendszert jelentik. Tágabb értelemben a családi joghoz is tartozó területeket is meg kell említenünk a családi jog rendszerében. Ezek a területek rendszerbélileg jelenleg más jogterületekhez tartoznak, de a szoros összefüggések miatt megemlítésük a családi jog tágabb rendszerében feltétlenül indokolt. - A házasság és a család védelmét

szolgáló alap jogot (alkotmány jog), - az anyakönyvekről és gyámhatóságokról szóló joganyagot (közigazgatási jog), - a családtámogatási rendszerre vonatkozó joganyagot (társadalombiztosítási jog), - a családokra vonatkozó nemzetközi jogi és nemzetközi magánjogi joganyagot, - a bontóperes eljárásra és a családi jogállásra vonatkozó polgári eljárásjogi joganyagot, - a kiskorúakról való állami gondoskodásra vonatkozó joganyagot. A polgári jog részének tekintjük a családi jogot elválaszthatatlan a kapcsolat a polgári jog személyi jogi, kötelmi jogi, dologi jogi és öröklési jogi részeivel. ►► A tág értelemben vett családjogi rendszer lényegesen bővebb joganyagot fog át, mint a Csjtben adott törvényi rendszer. A családi jognak a polgári jogból való kikerülése - és "szétszóródása" a jogrendszerben - a családi jog egységes szemléletű szabályozásnak és alkalmazásának komoly akadálya. Éppen ezen

okból a Ptk. tervezett újrakodifikálása a tervek szerint visszavezeti a családi jogot a polgári jogba, s a tervek szerint az új Ptk-nak "Személyi és Családi jogi" fejezete lesz. 6. A Csjt alkotmányos alapelvei A Csjt. alapelvei jellegüket, hatásukat tekintve deklaratív természetűek Vagyis a törvényhozó deklarál bizonyos nemes és követendő elveket, célokat, melyekkel szemben pontosan ellentétes gyakorlatot folytat. A Csjt alkotmányos alapelvei így a gyakorlatban csak részben érvényesültek, egy a törvénnyel ellenkező hatású állami politika miatt. Az alapvető magyar kódexek élén hagyományosan találunk a törvény egészére kiható alapelveket (Alapvető elvek, bevezető rendelkezések, törvény célja stb.) Ezen alapelvek célja, hogy az adott jogterület egész szellemiségét, eszmei alapját fejezzék ki. Másrészről segítséget nyújtanak a jogalkalmazók részére a jogértelmezésnél, a joghézagok kitöltésénél. A

klasszikus magánjogi kódexek általában nem tartalmaznak alapelveket. A tartózkodás oka többirányú: a nézetek szerint a törvényhozónak magában a törvényben kell kifejeznie szándékait, az alapelvek ellentétes értelmezésre adhatnak okot, így "felpuhítják" a törvényszöveget stb. A Csjt. alapelvi rendszere vitatható, átalakításra szorul A családjogi alapelveket három csoportban tárgyaljuk: a Csjt-ből eredő alapelveket, a Ptk-nak a Csjt-re is kiható alapelveit. A Csjt nem alakította ki az alapelvek zárt körét- nem is "alapelvekről", hanem a "törvény céljáról" szól [Csjt. 1 §] 6.1 A Csjt alkotmányos alapelvei A házasság és a család védelmének elve A házasság és a család védelmének elve az Alkotmány 15. §-ban is meghatározott alapvető rendelkezés A házasságról, a családról és a gyámság ról szóló törvénynek az a célja, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának megfelelően

szabályozza és védje a házasság és a család intézményét [Csjt. 1 § (1) bek.] Ez az elv végigvonul a teljes családi jogi joganyagon, és szól a jogalkalmazáshoz is a) A házasság védelme megvalósulásának tekinthetjük, hogy házasságot fő szabály szerint csak nagykorú férfi és nő köthet [tv. 10 § (1) bek] meghatározott alaki kellékek fennállása esetén, meghatározott házasságkötési eljárás szerint (tv. 2-12 §) Vagyis a törvényhozó megtagadja a házasságnak kijáró védelmet, az ezen feltéte1eknek nem megfelelő kapcsolatoktól (pl. élettársi kapcsolat). b) A házasság védelmének elvén belül helyezhető el a párválasztás szabadságának elve és a házasságkötés önkéntességének elve. Ezen elvek hosszú történelmi fejlődés eredményei; kifejezik a nők egyenjogúságát, és azt, hogy a házasságkötés kölcsönös, befolyásmentes érzelmeken alapuló szabad akarat elhatározás következménye. A család védelme

minden családtípusra érvényes; így a csonka családra, a nem vérségi kapcsolat alapján létrejövő családi kapcsolatra is (pl. örökbefogadás) A családjog rendszerében nincs privilegizált családtípus, de a törvényhozó általánosnak, kiinduló alapnak a vérszerinti szülők együttélésén és a vérségi leszármazáson alapuló családtípust tekinti. A házasság és a család védelmének elve ellen hat a felbontott házasságok nagy száma, a többgyermekeseket évtizedeken át sújtó állami pénzügypolitika. A család védelmét szolgálják az anyasági ellátások (GYES, GYED) és a gyermekek részére nyújtott anyagi segítség is (pl. családi pótlék) Mindezen szociális juttatások fő hiányossága, hogy a gyermeknevelési költségeknek csak csekély hányadát fedezik. A családoktól való magas jövedelemelvonás, és a szociális rendszer hiányossága miatt a családokban élő gyermekek jelentős része ma is a létminimum alatt él. A

házastársak egyenjogúságának elve A történelmileg ismert jogrendszerek apajogúak voltak, ennek következménye volt a nők jogrendszerbeli, családon belüli sajátos jogi helyzete. Az emberi történelem során egyes társadalmak rendkívül tisztelték a nőt, mint anyát és feleséget, mégis jogilag vitathatatlanul hátrányos helyzetbe hozták a férfivel, a családfővel szemben. (Viszont a nőknek is voltak előjogaik: pl a történelem folyamán a legutóbbi időkig soha nem kellett katonáskodniuk.) A nők hátrányos jogi helyzetének számos területe volt: a vagyonjogban, a szülői felügyeleti jogok gyakorlása során, a házasságkötési eljárásban, s általában a családon belüli helyzetben. A századfordulótói megerősödő emancipációs és feminista mozgalmak a XX. század második felére a világ jelentős részén elérték a nők egyenjogúsítását. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján a magyar Alkotmány 66. § (1) bek is

deklarálja férfiak és nők egyenjogúságát. Az alkotmányos alapelv a Csjt 1 §-án keresztül átszövi az egész családi jogot - de az egész jogrendszert is [A törvény célja; . hogy biztosítsa a házassági és családi életben a házastársak egyenjogúságát, Csjt. 1 § (1) bek] Az alapelv a Csjt. következő szakaszaiban konkretizálódik; - a Csjt. 23 § (1) kimondja, hogy a házastársak jogai és kötelességei egyenlők, a házasélet ügyeiben közösen kell dönteniük; - a Csjt. vagyonjogi rendszerében a férfi és a nő helyzete egyenlő; - a Csjt. 72 § (1) szerint a szülők együttesen gyakorolják a szülői felügyeletet; - gyámi tisztet férfi és nő egyaránt elláthat. A jogi egyenjogúság természetesen nem érinti azt, hogy a felek között megegyezés alapján, a napi életviszonyokban ne jönne létre feladatmegosztás. Bár ellentétes gyakorlat, megállapodás lehetséges, az anyák a gyermeknevelésben, a család napi pénzügyeinek

intézésében általában fontosabb szerepet töltenek be, míg az apa a család anyagi létalapjának megteremtésében a tevékenyebb. Ez a feladatmegosztás - melytől eltérés is gyakran előfordul - a felek megállapodásán, a mindennapi gyakorlaton alapul, s nem érintheti a jogi egyenjogúság alkotmányos tételét. A joggyakorlatban vannak olyan területek, ahol a férfiak vannak napjainkban, hátrányos helyzetben: - A férjet, a gyermek apját nem illeti meg nyilatkozattételi jog a terhesség-megszakítási eljárásban, holott a születendő gyermek az ő gyermeke is, kinek tartásáról meg születése esetén köteles gondoskodni (1992. évi LXXIX törvény a magzati élet védelméről); - A házasság felbontása során, a bírói gyakorlatban a házasságból született gyermekeket nagyobbrészt az anyánál helyezik el, s ennek csaknem mindig kihatás a van a volt közös lakás használatára; A gyermekek védelmének elve Ezen elv részletesen kifejtésre kerül

az Alkotmányban (67. §) és a nemzetközi joggyakorlatban (A Gyermek jogairól szóló Egyezmény, New York 1989.) A Csjt kimondja a gyermekekért való felelőséget [Csjt. 1 § (1) bek] s azt, hogy a törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni [Csjt. 1 § (2)] A Csjt. 1 § (2) bek-ben található alapelv a törvényszöveg és gyakorlat több helyén konkretizálódik: - a családon kívül élő gyermekek helyzetének rendezéséről szóló szabályok (pl. örökbefogadás szabályai, különélő szülők gyermekkel való kapcsolattartása, kiskorúakról való állami gondoskodás, általában a gyámság szabályai stb.); - a gyermek érdekeinek védelme a házasság felbontásánál (pl. gyermekelhelyezés, lakáshasználat, gyermektartásdíj stb.); - a szülői felügyeletet a gyermek érdekének megfelelően kell gyakorolni; - az állami beavatkozás kivételessége a gyermeknevelésbe, a szülők joga

a gyermeknevelésre; - a házasságon kívül született gyermekek egyenjogúsága. A gyermekvédelem hazai helyzete a hangoztatott elvek, a jogszabályi rendelkezések ellenére komoly válság jeleit mutatja. Ez összefügg a családok anyagi helyzetének megrendülésévei, a válások magas számával, a szülők túlmunkájával. 7. A családi jog PTK-val összefüggő és tudományos alapelvei A Ptk. alapelvei (Bevezető rendelkezések 1-7 §) hatnak a családi jogi viszonyokban is Ezt alátámasztja, hogy a Csjt. 1986 módosítása során kifejezetten nevesítették a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, mely értelemszerűen megfelel a joggal való visszaélés tilalmának. [A törvényben megállapított jogokkal és kötelességekkel társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell élni, 1. § (3) bek.] A polgári jogi alapelvek közül három alapelvet emelünk ki: a) A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye [Csjt. 1 § (3) bek, Ptk 5 §] (A

jogszabályokban meghatározott jogokat rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A jogrendszer egésze - és így az egyes jogok is - az alanyi jogok biztosítása mellett, társadalmi rendeltetést is betöltenek. A jogokat nem lehet társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen gyakorolni, vagyis a joggal való visszaélés tilos. A joggal való visszaélésnek jellemzője, hogy valakinek a tételes jog szerint "joga" van valamit megtenni, mégis, ha él ezen jogával az igazságtalan, méltánytalan eredményre vezet. A családi jogban viszonylag gyakran találkozunk rendeltetésellenes joggyakorlással a gyermek elhelyezési esetekben, különélő szülők esetén a gyermekekkel való kapcsolattartás körében, a gyermektartásdíjjal kapcsolatos ügyekben. Ha a joggal való visszaélés a szülő részéről beleegyező nyilatkozat indokolatlan megtagadásában áll, ezt a gyámhatóság pótolhatja (Csjt. 73 §), egyéb esetben "szankcióként" szóba

jöhet a gyermekelhelyezés megváltoztatása, tartásdíj felemelése stb. Ugyanakkor ellentmondásként értékelhetjük, hogy a Legfelsőbb Bíróság mind a szülői felügyeleti jog gyakorlása, mind az örökbefogadáshoz szükséges szülői hozzájárulással kapcsolatban kizárta a jognyilatkozat ítélettel való pótlásának lehetőségét a Ptk. 5 § (3) bek alapján. Vagyis a Csjt 73 § és a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata ütközik b) A jóhiszemű és tisztesség elve [Ptk. 4 § (1) bek] Ez az elv a közelmúltban került vissza a Ptkba, egyébként hosszú múltra visszatekintő jogintézmény a polgári kódexekben Hazánkban sem a Csjt. sem a családi jog tudománya eddig nem említette Véleményünk szerint a családi viszonyokban meghatározó a jóhiszeműség és tisztesség követelménye, így mindaz érvényes e területen, mely a polgári jog területén érvényesül e körben. Azon országokban, ahol a polgári kódex része a családi jogi joganyag

a legnagyobb természetességgel értendő ezen ev érvényesülése a családi viszonyokban. c) Az elvárhatóság elve [Ptk. 4 § (4) bek) A családi jogban szintén egyértelműen érvényesül ezen eredetileg polgári jogi alapelv is. Ez korábban nyíltan kifejezésre jutott a vétkességen alapuló bontási rendszerben is (bizonyítani kellett, hogy a másik fél nem "elvárhatóan" járt el). Napjainkban a házasság felbontásánál a "feldúltsági elv" érvényesül, de a gyermek-elhelyezési, lakáshasználati kérdésekben ma is döntő, melyik fél járt el "felróhatóan" a döntést megelőzően 8. A családi jog forrásai A magyar családjog korábbi évszázadaiban eltérően alakult a jogterület személyi és vagyoni részének jogforrási rendszere. A házassági jog személyi részében uralkodott az egyházi jog, míg a vagyonjog Werbőczy Hármaskönyvén, és a bírói gyakorlaton - vagyis a szokásjogon - alapult. Az 1877. évi

XX tc a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről majd a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI tc megszüntette az egyházi jogok és a szokásjogok kizárólagos uralmát a személyi jog területén, de a bírói gyakorlat továbbra is nagyon fontos szerepet játszott, s az erkölcsi szabályok körében továbbra is fontos szerepet kapott az egyes egyházak joggyakorlata és tanítása. Napjainkban a családi jog jogforrási rendszere többszintű és változatos. A jogforrások első szintjén az Alkotmány és a családi jogra vonatkozó hatályos törvények állnak, irányadók a hatályos nemzetközi egyezmények, végül továbbra is kiemelt fontosságú e területen a bírói gyakorlat. A hívők esetében tovább hat az egyes egyházak joga, és a gyakorlatban egyes területeken eltérő szokásjogok alakultak ki. A családjog területén, a jogterület sajátosságainak megfelelően továbbra is kiemelt fontosságú az erkölcs és a mindennapos gyakorlat

során kialakult szokásjog. 8.1 Nemzetközi egyezmények A családjogi jogforrások közül több fontos nemzetközi egyezményt kell megemlíteni, melyeknek legfontosabb rendelkezései beépültek a magyar jogrendszerbe. a) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948, kihirdetve 1956. tv) több cikke családi jogi vonatkozású (pl. 16 cikk: férfi és nő joga a házasságkötésre, férfi és nő egyenjogúsága, a család a társadalom alapegysége és joga van a megfelelő védelemhez). b) A Gazdasági-Szociális-Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966 New York, kihirdetve 1976.9 tvr) kimondja, hogy - a családnak védelmet és segítséget kell nyújtani, - anyáknak a gyermek születése előtt és után különleges védelmet kell adni, - a gyermek és az ifjúság védelme különleges intézkedéseket igényel. Ezen egyezménnyel egyenlő súlyú a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya (1966, kihirdetve 1976. évi 8 tvr) c) A nőkkel szemben

alkalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmáról (1979 New York, kihirdetve 1982. 10 tvr) A gyermek jogairól (New York 1989, kihirdetve 1991 LXIV tv) A gyermektartásdíj határozatok végrehajtásáról (Hága 1958, kihirdetve 1986. 14 tvr) A kétoldalú nemzetközi jogsegélyegyezményeknek is számos családi jogi vonatkozása van. 8.2 Erkölcsi szabályok A családi jog mindig elismerte a családi jog alapjául szolgáló erkölcsi szabályok fontosságát. Az elmúlt évtizedek jogszabályaiban és bírói gyakorlatában konkrét erkölcsi szabályra való hivatkozás sehol nem jelent meg. Ennek alapvető oka, hogy Európában e területen a keresztény erkölcs szabályai uralkodtak Más erkölcsi rend nem tudott meggyökeresedni e területen, viszont a szocialista jogalkotók, -alkalmazók és a jogtudomány részére elvi okokból lehetetlen volt, hogy hivatkozzon a keresztény erkölcs szabályaira. Így sajátos helyzet állt elő. A tételes jog, elismervén a

családi személyi jogviszonyok területén az erkölcsi szabályok meghatározó jellegét, de tételes jogilag lényegében nem szabályozta ezen személyi viszonyokat, viszont ezen erkölcsi szabályok évtizedeken át megismerhetetlenek voltak. Így hosszú évezredeken át lényegében teljes légüres tér - joghézag - uralkodott e területen, mivel tételes jogi szabályok nem léteztek, az erkölcsi szabályok viszont megismerhetetlenek voltak. A Katolikus Egyház e körbe tartozó "jogforrásai", ezek a hívők részére ma is kötelező erővel bírnak. A Biblia számtalan helyen szól a házasságról, a családi viszonyokról. "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" - a házasság felbonthatatlanságáról. "Az ember elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, s ketten egy testté lesznek" - jelenti két ember közösségének kizárólagosságát, azt, hogy ebbe a közösségbe nem fér bele rajtuk kívül senki,

csak ők ketten. "Ti férfiak, szeressétek feleségeteket. " "Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét Mert aki a feleségét szereti, önmagát szereti." ," és az asszony tisztelje férjét" - teszi hozzá Szent Pál "nagy misztériumnak" tekinti a családi életet. "Tiszteld atyádat és anyádat". A pápai enciklikák közül a házasságról és családról szóló legfontosabbak: - XIII. Leó; Arcanum divinae sapientiae (1880) - XI. Pius; Casti Conubii (1930) - VI. Pál; Humanae Vitae (1968) - II. János Pál; Familiaris Consortio (1981) - II. János Pál; Evangélium Vitae (1995) Kiemelkedően fontos forrás a püspöki szinódus Családjogi Chartájá (1983) és a Hittani Conregatio Instrukcióját a kezdődő emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról (Dorum Vitae 1987). A hatályos Egyházi Törvénykönyv (1983) számos rendelkezést tartalmaz a házasságról. A Magyar

Katolikus Püspöki Kar részéről a legfontosabb dokumentumok a "Boldogabb családokért" című (1999) és az "Igazságosabb és testvériesebb világot" című (1996) körlevél. 8.3 Alkotmány Belső jogforrási rendszerünkben kiemelkedő jelentőségű az Alkotmány, a többször módosított 1949. évi XX. törvény Az Alkotmánynak több családjogi következményű rendelkezése van: - A 15. § szerint a Magyar Köztársaság védi a házasság és család intézményét; - A 16. § szerint a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére és védelmezi az ifjúság érdekeit; - A 66. § kimondja a férfiak és nők egyenjogúságát, az anyák támogatását és védelmét; - A 67. § rögzíti a legfontosabb gyermeki jogokat (jog a védelemre és gondoskodásra a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődés érdekében). Ugyanez a szakasz mondja ki a szülők jogát arra, hogy a

gyermeküknek adandó nevelést megválasszák; - A 70/J. § a szülők, gondviselők kötelességévé teszi, hogy kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodjanak. Sajnálatos módon ezen alkotmányos rendelkezések sok esetben deklaratív szabálynak minősülnek a mindennapos jogalkotás és jogalkalmazás számára; a gyakorlatban a gyermekes családok és a gyermekek számos esetben hátrányos helyzetbe kerülnek. Ezért is hozott az Alkotmánybíróság több megsemmisítő határozatot a házasság, a család, a szociális jogok védelme érdekében (pl. a "Bokros csomag" több rendelkezésének megsemmisítése). 8.4 Törvények A hatályos törvények közül alapvető a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV törvény (Csjt. családjogi kódex) A törvényt többször módosították, legfontosabbak az 1974 évi I tv, az 1986. évi IV tv és az 1985 évi XXXI tv által történt módosítások A családjog szempontjából

alapvető szabályokat tartalmaznak más alapkódexeink is : - a Ptk. (1959 évi IV tv) számos személyi jogi (pl cselekvőképtelenekre és korlátozottan cselekvőképesekre vonatkozó joganyag, jognyilatkozatok) tulajdonjogi (pl. közös tulajdon) és öröklési jogi rendelkezése (pl. leszármazók, házastárs öröklése); - a Polgári Perrendtartás (pp. 1952 évi III tv) számos szabálya (pl a házassági perek, szülői felügyelet megszüntetése iránti perek, az apasági és származás megállapítása miatti perek); - a Büntető törvénykönyvnek (1978. évi IV tv) többek között a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket tartalmazó fejezete. 1998. évi LXXXIV törvény a családok támogatásáról: helyreállította a "Bokros csomag" által szétrombolt családtámogatás szociális rendszerét. Az 1990. évi XV törvény átalakította az örökbefogadás szabályait Az 1997 évi XXI törvény "A

gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról" szintén kiemelkedő fontosságú új jogforrás. 8.5 Törvényerejű rendeletek A törvénnyel egy csoportba sorolhatók, még hatályban lévő legfontosabb törvényerejű rendeletek: - az 1982. évi 17 tvr az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről; - a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13 tvr; - ezen a szinten létezik számos családi jogra vonatkozó kétoldalú nemzetközi jogsegélyszerződés és nemzetközi egyezmény (pl. a gyermek jogellenes külföldre vitelére vonatkozó 1986 évi 14 tvr és a gyermektartásdíj külföldi érvényesítésére és behajtására vonatkozó egyezmény). 8.6 Alacsonyabb szintű jogforrások E körbe tartozó jogszabályok vagy végrehajtják a törvényeket (ilyen, pl. a Csjt végrehajtására vonatkozó 7/1974. (Vl 27) IM és a 4/1987 (Vl 14) IM rendelet) vagy önállóan szabályoznak egyes részterületeket. Ez utóbbi

körben a legfontosabb: - A gyámhatóságokra a gyermekvédelem és gyámügyi eljárásra vonatkozó 149/1997. (IX 10) Korm. rendelet Vitatott az elméletben ezen szervek gyakorlatának jogforrási jellege. A gyakorlatban, tényleges hatásukat tekintve azonban ezen szervek határozatai jogforrásként szerepelnek. ►►► 8.7 A Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései A Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései vitathatatlanul jogforrások. Az irányelvek közül hatályos a 17. Irányelv (módosította a 24 Irányelv) a gyermek elhelyezésről, az elvi döntések közül a legfontosabb a házastársi tartásra vonatkozó érdemtelenségről szóló V. számú PED, és a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról szóló XXIX. számú PED A Legfelsőbb Bíróság számos családi állásfoglalása tényleges hatását tekintve szintén jogforrás, mivel az alsóbb fokú bíróságok joggyakorlatukban alkalmazzák ezeket, így közvetve erős

módon hatnak az állampolgárok jogaira, kötelezettségeire. 8.8 Az Alkotmánybíróság határozatai Az Alkotmánybíróság határozatai nem jogforrások, de tényleges hatásuk -jogszabályok megsemmisítése által- alapvetően befolyásolja a jogrendszert, így az állampolgárok jogait, kötelességeit. A Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság határozatainak indoklása közvetett módon szintén erőteljesen hat a jogalkotásra és a jogalkalmazásra. Pl: 57/1991 (XI 8) AB határozat a családi jogállással kapcsolatban, 43/1995 (VI 30) AB határozat a "Bokros csomag" egyes rendelkezéseinek megsemmisítéséről. 8.9Szokásjog A szokásjog közvetlen hatása a családi jogban viszonylag csekély, a jogszabályok ritkán hivatkoznak a "szokásra". Bár a Csjt is említést tesz "szokásos mértékű" vagyontárgyról [tv 23 § (1) bek c], s nyilván hatnak a Ptk. szokásra utaló rendelkezései [pl szokásos mértékű ajándék; Ptk

20 § (1) bek] A mindennapi életben azonban vitathatatlanul kialakultak olyan szokások a családi viszonyok területén, melyek erkölcsi-vagyoni jogkövetkezményekkel járnak. Pl: az eljegyzés, és a hozomány intézménye, melyek a gyakorlatban élnek, s számos élő népszokás a családjog területén. Nem jogforrás, a gyakorlatra nagy hatással van a Családi Törvény Magyarázata. 9. A házasságkötést megelőző eljárás A jegyesség 9.1 Az Eljegyzés (Jegyesség) Az eljegyzés két különnemű személy kölcsönös ígérete arra, hogy egymással házasságra fognak lépni. Az eljegyzés évezredes intézmény, megvolt a zsidó, görög, germán és római jogban. Werbőczy Hármaskönyve is részletesen szabályozta. A katolikus egyház szintén felvette a kánonjogba A Code Civil kivételével bekerült valamennyi polgári kódexbe, hazánkban az 1945 után az ún. "szocialista jog" elvetette az eljegyzés intézményét, a Csjt. nem szól róla,

mivel a hatályos magyar jog csak a házasságot ismeri el olyan kapcsolatnak, melyhez jogkövetkezményt fűz. Ennek ellenére az eljegyzés intézménye elevenen, napjainkban is él a gyakorlatban: a házasulók ma is gyakran eljegyzik egymást, a házasságkötést megelőzően. Az eljegyzés alapfeltételei a régi magyarjog és az európai államok többsége szerint: a) Az eljegyzés nem szerződés, vagy előszerződés, belőle nem származik jogi kötelezettség a házasság megkötésére. b) Az eljegyzésből a házasulók között családi jogi jogviszony keletkezik. c) A jegyesek úgy köthetnek egymással és harmadik személyekkel jogügyleteket, mint jövendő házastársak. d) A vagyonjogi tartalmú nyilatkozatnak az eljegyzés felbontása, vagy alapos ok nélküli visszalépés esetén van különös jelentősége. Ekkor a jegyesség során keletkezett vagyoni viszonyokat rendezni kell, a felbontásra okot nem adó fél vagyoni kárainak megtérítését igényelheti.

e) A jegyességet általában a házasság megkötése szünteti meg, akkor a jegyesek vagyoni viszonyai beleolvadnak a házasságba. Az eljegyzés napjainkbeli hiányából komoly gondok adódnak a gyakorlatban. - A jog területén ugyanis az eljegyzéshez joghatások fűződnek: például a polgári jogban, s az eljárásjogokban a jegyes hozzátartozó. Ugyanakkor a Csjt rendszerében a "házasulók" (értsd; ténylegesen a jegyesek) házassági vagyon jogi szerződést köthetnek [Csjt. 27§ (3)] a jegyesek komoly hatású jogügyleteket kötnek a jövendő házasságban bízva (pl. lakóhely-munkahely változtatás, esküvői beruházások stb.) A mai magyar jog szerint teljesen nyitott ezen jogügyletekért, illetve a belőle eredő károkért való felelősség kérdése, ha utóbb a házasságot nem kötik meg. - Az eljegyzés hiánya hozzájárul a családok instabilitásához is: hiányzik a házasságkötés előtt egy "megfontolási, felkészülési

szakasz", ahol a házasulók már felelősséggel készülnek jövendő életükre. - Az eljegyzés intézménye "visszalopakodott" a Csjt.-be a házasságkötést megelőző eljárásban, mikor a házasságkötést megelőzően 30 napos kötelező "várakozási időt" kell a házasulóknak eltölteni. A várakozási idő jogintézményének hasonló a célja, mint az eljegyzésnek, két lényeges különbséggel: a) A hatályos jog szerint a várakozási idő kötelező, s egy hatósági személy előtt tett aktussal veszi kezdetét, addig az eljegyzés a felek önkéntes, nem kötelező jogi kapcsolata volt. b) Amíg a magyar törvényhozó teljesen nyitva hagyja a "várakozási idő" alatti jognyilatkozatok sorsát, addig a klasszikus eljegyzési szabályok ezeket rendezték. 9.2 A házasságkötést megelőző eljárás A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy a házasságuknak

legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya, egyszersmind igazolniuk kell, hogy házasságkötésük törvényes feltételei fennállnak. Jogszabály a házasságkötés előtti tanácsadáson való részvételt kötelezővé teheti [Csjt. 3 § (1)] Az eljegyzés és kihirdetés intézménye részleteiben megjelenik a házasságkötést megelőző eljárásban. A döntő különbség a korábbi és a jelenlegi megoldás között, hogy a jelenben egy kötelező hatósági aktussal állunk szemben, amely mindenképpen feltétele a házasság megkötésének. Ezzel a kötelező hatósági aktussal a házasulók a bejelentéstől a házasság kitűzött időpontjáig egy olyan szakaszba kerülnek, ahol kölcsönösen jogviszonyokat létesíthetnek tekintettel a jövendő házasságkötésre. (Pl munkahely-változtatás, lakásvásárlás, beruházások stb.) A törvényhozó arról nem rendelkezik, hogy mi lesz ezen jogviszonyoknak a sorsa akkor, ha a házasságot utóbb mégsem

kötik meg. Így előfordulhat, hogy a házasulók valamelyike - vagy hozzátartozóik részben egy kötelező hatósági aktus miatt kárt szenvednek, melynek megtérítésére a mai magyar joggyakorlat szerint nincs lehetőség. Anyakönyvvezető előtt tett nyilatkozat Az anyakönyvvezető előtt tett nyilatkozat, illetve igazolás célja az, hogy ne kerüljön sor olyan házasság megkötésére, amelyet később érvénytelennek kellene nyilvánítani. A 30 napos határidő kitűzésének célja, hogy a házasulók ez idő alatt fontolják meg szándékukat, ne kerülhessen sor meggondolatlan házasságkötésre. A házasságkötés előtti tanácsadáson való kötelező részvétel 1988-ban megszűnt. Mindez nem jelenti, hogy ilyen intézményre ne lenne szükség Ezt a célt szolgálják az egyes egyházak esetében a házasságkötést megelőzően tartott jegyes oktatások. A házasulók részéről a házasságkötés előjeltételeinek igazolása szükséges. Ennek

során az anyakönyvvezető előtt igazolni kell a személyi adatokat, a lakóhelyet, az állampolgárságot, felmentéseket, illetve engedélyeket kell csatolni. Ennek célja, hogy ne lehessen érvénytelen házasságot kötni, ha a házasulók a házasságkötés előfeltételeit nem igazolják, az anyakönyvvezető megtagadja a házasságkötésben való közreműködést. A házasságkötést megelőző eljárásban a házasulók fontos bejelentéseket tehetnek: a) A menyasszonynak nyilatkoznia kell - legkésőbb a házasság megkötéséig -, hogy a házasságkötés után milyen nevet kíván viselni. b) A vőlegény apai elismerő nyilatkozatot tehet a menyasszony rendezetlen családi jogállású gyermeke esetében. c) Ha a feleség a házasságkötés után is kizárólag a saját nevét kívánja viselni, a házasulók bejelentik, hogy gyermekeik melyikük nevét fogják viselni. A házasságkötést megelőző eljárásról az anyakönyvvezető jegyzőkönyvet vesz fel. A

házasulók a házasság megkötése előtt házassági vagyonjogi szerződést köthetnek [Csjt. 27§ (2)] A házasság azonnali megkötése A házasságkötést az anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő harminc nap utáni időpontra tűzheti ki. A jegyző e határidő alól felmentést adhat A házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetében a házasulók nyilatkozata a házasságkötés összes törvényes feltételeinek igazolását pótolja, és a házasságot a bejelentés után nyomban meg lehet kötni [Csjt. 3 § (2), (3)] A házasság azonnali megkötésére vonatkozó lehetőségről nincsen részletes törvényi előírás. A közeli halállal fenyegető egészségi állapot fennállásának eldöntése az anyakönyvvezető feladata, akinek nagy segítségére lehet, ha orvos van a helyszínen. 10. A házassági akadályok A házasságkötés a jogszokásokban és az erkölcsben 10.1 A

házassági akadályok A házasságkötést megelőző eljárásnak célja, hogy ne kerüljenek megkötésre később érvénytelennek nyilvánítható házasságok. Az anyakönyvvezető feladata annak vizsgálata, hogy a házasulók házasságkötésének nincsenek-e törvényes akadályai. A házasság megkötésének törvényes akadályai vannak. Csjt 7-12 § - érvénytelenség köre A házasságkötésnek vannak abszolút akadályai, amelyek ha fennállnak, az adott személynek mindenkivel szemben fennálló házasságkötését tiltják, és vannak relatív akadályok, melyek csak adott személyek között tiltják a házasságkötést. Megkülönböztetjük a házassági akadályokat aszerint is, hogy az adott esetben adható-e felmentés (orvosolható akadály) vagy nem adható felmentés az akadály alól. El nem hárítható házassági akadályok (abszolút házassági akadályok) a) azoknak a személyeknek a házassága, akiknek korábbi házassága fennáll [Csjt. 7 §

(1)], b) egyenes ági rokonok egymással [Csjt. 8 § (1) a)], c) testvérek egymással [Csjt. 8 § (1) b)] kötött házassága, d) cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyek (Csjt. 9 §) házassága, e) a 16 évét be nem töltött kiskorúak [Csjt. 10 § (1)] házassága, f) a gondnokság alá helyezés nélkül is teljesen cselekvőképtelen állapotban lévő személyek [Ptk 17. §, Csjt 11 § (1)] házassága, g) az örökbefogadó az örökbefogadottal az örökbefogadás fennállása alatt [Csjt. 8§ (4)] kötött házassága, ►► ezen esetekben a házasság nem köthető meg, a házassági akadályok alól felmentés nem adható. Elhárítható házassági akadályok (relatív házassági akadályok) Az elhárítható házassági akadályok esetében a házasságkötés helye szerint illetékes jegyző az akadály alól előzetesen felmentést adhat. Vagyis, ha a házasulók a házasság megkötése előtt az engedélyt megszerzik, a felmentést

megkapják, a házasság megköthető. a) A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával nem lehet házasságot kötni (nagybácsi unokahúg, nagynéni - unokaöcs házassága), és b) a házastársaknak volt házastársa egyenes ági rokonával nem lehet házasságot kötni [Csjt. 8 § (2) kivéve, ha az akadály alól a jegyző felmentést adott; c) 16-18 év közötti kiskorúak nem köthetnek házasságot, csak akkor, ha a házasságkötéshez a gyámhatóság előzetesen engedélyt adott (Csjt. 10 §) A házasságkötési szándék bejelentésekor az anyakönyvvezető előtt a házasságkötést megelőző eljárásban a következő jogi aktusok történnek meg (vagy történhetnek meg). 1. Személyes adatok igazolása; személyi igazolvány, útlevél, születési anyakönyvi kivonat, házasság felbontását igazoló jogerős bírósági határozat stb. alapján 2. Gyámhatóság előzetes engedélye, illetve jegyző előzetes engedélye (szükség esetén; házassági

akadály, ill. 30 napos várakozás alóli felmentés esetén) 3. A házasfelek által külön megtehető nyilatkozatok, így: - a menyasszony névviseléséről, - a születendő gyermek nevéről, ha a menyasszony saját nevét viseli a házasságban, - apai elismerő nyilatkozat a menyasszony rendezetlen családi jogállású gyermekéről. 10.2 Házasságkötés a jogszokásokban és az erkölcsben A házasságkötést, mint az emberi élet egyik legfontosabb eseményét mindenütt szokásjogi joggyakorlattal vették körül. A lakodalom, a menyasszonytánc, a hozomány ("kiházasítási javak") gyakorlatban ma is élő szokások, melyekhez komoly vagyon jogi következmények járulnak, vidékenként és koronként eltérő mértékben. Valamennyi egyház jogában a házasságkötés intézménye rendkívül részletesen kidolgozott. Számos egyház joga ismeri az eljegyzés intézményét a házassági akadályok rendszerét, részletesen szabályozzák a házassági

beleegyezés kérdését és a házasság megkötésének alakját. 11. A házasság megkötése A házasságkötés joghatásai 11.1 A házasság megkötésének alaki kellékei, a kihirdetés A házasság megkötése szigorú alakszerűségi szabályokhoz kötött. A házasság megkötését eredményező akaratnyilatkozatot a törvényben meghatározott módon kell megtenni. A házasságkötés aktusa törvényileg pontosan meghatározott. A törvényhozó az alakszerűségi szabályok megsértéséhez több esetben az érvénytelenség jogkövetkezményét kapcsolja. Ebből következik, hogy az alakiságok hiányában létrejött bármilyen szilárd érzelmi, vagyoni, nemi közösségre épülő férfi-nő kapcsolat (pl. élettársi kapcsolat) nem eredményez házasságot, s nem keletkeznek belőle azok a jogok és kötelezettségek, amelyeket az alakiságok megtartásával megkötött házasság eredményez. A Csjt. nem ismeri sem az eljegyzés, sem a kihirdetés

intézményét A kihirdetést a régi magyar jog és a kánonjog szabályozza. A kihirdetés jogintézményének lényege, hogy a házasulók házasodási szándékát az anyakönyvvezető a nyilvánosság előtt közzétette, alapvetően azzal a céllal, hogy a felek között esetleg fennálló házassági akadályt bárki bejelenthesse. A kihirdetés szokásjogi hatása az volt, hogy a házasulók ezzel hozták nyilvánosságra egyértelműen házasságkötési szándékukat. A kihirdetés jogi folyamatának egy része beolvadt a házasságkötést megelőző eljárás intézményébe. 11.2 A házasság megkötése Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyes en kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Az anyakönyvvezető a kijelentés megtörténte után a házasságkötést a házassági anyakönyvbe bejegyzi. A házasságkötés nyilvánosan, két tanú jelenlétében, az erre rendelt hivatalos helyiségben

történik. Rendkívüli körülmény esetében a házasság az anyakönyvvezető hivatalos helyiségén kívül is megköthető [Csjt. 2 § (1)-(4)] A házasság megkötésének alaki kellékeit a Csjt. rendelkezései mellett az 1982 évi 17 tvr (Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről) és a 2/1982. (VIII 14) MTH rendelkezés az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17 tvr végrehajtásáról tartalmazza. A házasság megkötésének szabályai kogensek; szigorúan körülírt a házasulók akarat kijelentésének módja, tartalma, és a házasságkötésnél közreműködő eljárása. A házasság megkötésének szabályai részben a házasulók akarat kijelentésének módját, részben az anyakönyvvezető eljárását szabályozzák. 11.3 A házasulók nyilatkozata A házasságkötésre vonatkozó nyilatkozatokat a házasulóknak személyesen és együttesen kell megtenniük. a) A

házasságkötés lényegi eleme a szabadság és az önkéntesség, s ennek az érvényesülését az anyakönyvvezetőnek kell biztosítani. Ezért feltétlen szükséges a házasulók személyes nyilatkozata a házasság megkötésére, semmilyen képviseletnek nincs helye. Korlátozottan cselekvőképes személyek helyett a törvényes képviselő nem nyilatkozhat. - A házasságkötésre vonatkozó szándékot egyértelműen csak igennel vagy nemmel lehet kifejezni, a feltételhez vagy időhatárhoz kötött nyilatkozat nem hoz létre házasságot. - A házasságkötéskor a házasulók használhatják anyanyelvüket. Ha az anyakönyvvezető nem érti a házasuló által használt idegen nyelvet, tolmácsot kell alkalmazni, akiről a házasulóknak kell gondoskodniuk. Az írni-olvasni tudó némának vagy süketnémának az anyakönyvvezető írásban teszi fel a kérdést, aki írásban válaszol. Ha ez nem lehetséges, itt is jelbeszédet értő tolmácsot kell alkalmazni. b) A

házasulók együttes jelenléte, térbeli és időbeli együttlétet jelent az anyakönyvvezető előtt. - A házasságot tehát a házasulók együttes, személyes és igenlő nyilatkozata hozza létre. Ebből következik, hogy nem jön létre házasság, ha a házasulónak nincs nyilatkozata, vagy a nyilatkozatból nem állapítható meg a házassági szándék, vagy a szándék feltételhez kötött. A házasságkötés anyakönyvi bejegyzése deklaratív, mivel a házasságot nem a bejegyzés, hanem az akarat kijelentés hozza létre. 11.4 Az anyakönyvvezető Házasságot anyakönyvvezető előtt lehet kötni, akinek hivatalos minőségében kell eljárni. Az anyakönyvvezető hiteles, hatósági nyilvántartást végző személy, akinek személyére és eljárására szigorú követelmények állnak fenn, anyakönyvvezetői megbízással és anyakönyvi szakvizsgával kell rendelkeznie. Az anyakönyvvezetőt illetékességi szabályok annyiban kötik, hogy a házasságot az

az anyakönyvvezető köti meg, ahol a házasulók a házasságkötési szándékot bejelentették. Az anyakönyvvezető eljárásakor közigazgatási határozatot hoz, mely bíróság előtt megtámadható. a) Az anyakönyvvezetőnek a házasságot hivatali feladatkörében kell megkötnie, magánemberként (pl. barátként) eljárva nem köthet meg házasságot - A házasságot az anyakönyvvezető hivatali helyiségében kell megkötni, illetve e célra rendelt házasságkötő teremben. Kivételes, indokolt esetben, vagy kérelemre a házasságkötés történhet a hivatalos helyiségen, illetve a házasságkötő termen kívül is. - A házasságkötésnél való közreműködést az anyakönyvvezető az egész eljárás alatt megtagadhatja, ha azt tapasztalja, hogy a házasságkötés törvényes feltételei nem állnak fenn. b) Az anyakönyvvezető a házasságkötést a házasulók nyilatkozata alapján az anyakönyvbe bejegyzi. Az anyakönyv hatósági nyilvántartás, amely

az ellenkező bizonyításig közhitelűen tanúsítja a benne feljegyzett adatokat, illetve az adatok változását. Az anyakönyv alapján közokirat erejű kivonat állítható ki. A házassági anyakönyv a házasságkötéssel kapcsolatos legfontosabb adatokat tartalmazza. A házassági anyakönyvi bejegyzést a házasulók és az anyakönyvvezető aláírja. Mivel a házasságot a házasulók akarat kijelentése hozza létre, az anyakönyvi bejegyzés elmaradása vagy téves volta az egyébként bizonyíthatóan érvényesen létrejött házasság létét nem érinti. ►► Az egyházi házasságkötéseknek kizárólag egyházjogi következményei vannak, az egyházi házasságkötés önmagában polgári jogi, családi jogi ("világi") joghatást nem hoz létre. Ez nem mindenhol van így; van, ahol az egyházi esküvő is érvényesen létrehozza a házasságot (pl. Lengyelország). 11.5 Egyéb feltételek A házasságot nyilvánosan és ünnepélyesen kell

megkötni. A házasságkötésnél bárki jelen lehet, a nyilvánosságot sem a házasulók, sem az anyakönyvvezető nem zárhatja ki. A házasságkötés két nagykorú és cselekvőképes tanú jelenlétében történik. Ezen kívül a tanúkra korlátozás nincs, így a tanú, pl. lehet hozzátartozó vagy" hivatásos tanú" A tanúknak ismerniük kell a házasulókat, mert szükség esetén azt kell bizonyítaniuk, hogy a házasuló felek egybehangzó akaratnyilatkozata elhangzott-e. A házasságkötésnél a házasulóknak egyéb nyilatkozatokat is kell, illetve lehet megtenni. A menyasszonynak - ha a házasságkötést megelőző eljárásban nem tette meg - nyilatkoznia kell arról, hogy a házasság megkötése után milyen nevet kíván viselni. A házasulóknak nyilatkozniuk kell arról, hogy házasságkötésüknek legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya. A vőlegény apai elismerő nyilatkozatot tehet a menyasszony rendezetlen családi jogállású

gyermekére vonatkozóan. 11.6 A házasságkötés joghatásai A házasságkötés az emberi élet folyamán valószínű, a legkomolyabb joghatásokat kiváltó jognyilatkozat. a) A házastársak között a házasságkötéssel házassági jogviszony jön létre, mely közöttük szoros személyi, vagyonjogi és nemi közösséget hoz létre, melyből kölcsönös jogok és kötelezettségek keletkeznek. A nemi közösség megalapozza a házasságból származó gyermekek családi jogállását így velük kapcsolatban jogokat, kötelezettségeket teremt -, vagyis a gyermekek megszületése esetén a házasságból család lesz, és egyébként is rokonságot létesít. b) A házasságkötéssel a házastársak között szoros dologi jogi, öröklési jogi és kötelmi jogi jogviszonyok jönnek és jöhetnek létre, a házastársi jogviszonynak komoly jelentősége van az eljárási jogokban. c) A házasságkötéssel a kiskorú házastárs a Ptk. 12 § alapján nagykorúvá válik, a

feleség jogot szerez arra, hogy eldönthesse a házasságkötés után milyen formában kívánja nevét viselni. 12. A házasság személyi joghatásai A házastársak jogai és kötelességei egyenlők; a házasélet ügyeiben közösen kell dönteniük. A házastársak a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekeit szem előtt tartva döntenek. A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek (Csjt. 23-25 §) A házastársak személyi viszonyai A Csjt. szűkszavúan szól a házastársak személyi viszonyairól A házastársak között szoros személyi kapcsolat jön létre a házasság megkötésével, melynek során kölcsönösen megfelelő magatartást kell tanúsítani. A házastársak személyi viszonyai esetében erőteljesen érvényesülnek a polgári jogi alapelvek: így különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jóhiszeműség és tisztesség, és az elvárható magatartás elve. A házastársak

személyi jogviszonyai alapvetően erkölcsi tartalmúnak; maguk alakítják ki az általánosan kialakult erkölcsi szabályok alapján személyes kapcsolatukat. Ennek is a következménye, hogy a törvényhozó nem részletezi a házastársak személyi jogviszonyait. Nem mondható azonban, hogy a házastársak személyi viszonyait nem értékeli a jog; a házasság megromlásának fontos oka lehet a személyi kapcsolatok megromlása, így a házasság felbontása esetén bírói értékelésre kerülhet a házastársak személyes kapcsolata, melynek fontos hatása lehet a gyermekelhelyezésre, vagy a lakáshasználat rendezésére. Korábbi jogunkban a házasélet ügyeiben a döntő szó a férjet illette, mivel ő viselte a házasság döntő terhét, ő volt a családfenntartó. Az elhatározásoknál - pl a közös lakás helyének megválasztása figyelembe kellett vennie a nő "megokolt tanácsait" A feleséget megillette a háztartásvezetés joga; ez a korábbi

időkben, mivel a "háztartás" lényegesen nagyobb feladatot jelentett, több szereplővel; ennél fogva komoly vagyonjogi ügyletek megkötését is jelentette e körben. A házasságkötés személyi követelményei A házastársak részére a házasságkötés azt a személyi követelményt jelenti, hogy a házassági életközösséget létrehozzák és fenntartsák. Ez mindkettőjük részéről számos tevésre, tűrésre, abbahagyásra irányuló ismétlődő és huzamos szolgáltatást jelent. A házastársak megfelelő gondossággal tartoznak eljárni egymáshoz fűződő, és a házasságra vonatkozó külső kapcsolataikban. A házastársaknak együtt kell működniük abban, hogy a házasság céljai megvalósulhassanak. Ugyanakkor a házastársaknak tisztelniük kell a másik házastárs személyiségét és személyiségi jogait. A Csjt. a házastársak személyi viszonyai tekintetében néhány területet külön is megemlít A hűség és kölcsönös

támogatási kötelezettség (Csjt. 24 §) A házastársi kötelezettségek között kiemelt szerepe van a hűségnek. A hűség követelménye azon alapul, hogy a házastársat a legszorosabb emberi kapcsolat a házastársához fűzi. Ebből adódóan a hűség összefoglalója az összetartozásból keletkező kölcsönös magatartásnak. A hűség szűkebb értelemben nemi hűséget jelent a házastárshoz; a szexuális egybetartozás és a szexuális kizárólagosság a házasság alapvető jellemzője. A nemi hűség kölcsönös hűséget jelent A hűség tágabb értelemben érdekazonosulást jelent a másik fél érdekévei, s ezért jelenti a másik fél érdekeinek szolgálatát. A hűség követelményének gyakorlati alapja is van, a feleség hűsége biztosítja, hogy a gyermek vér szerinti apja a férj, a férj hűsége biztosítja, hogy a feleség gyermekein kívül ne legyen az apának mástól gyermeke. A hűség ezen kívül a legbiztosabb védekezés a nemi úton

terjedő fertőző betegségekkel szemben. A kölcsönös támogatási kötelezettség egymás szükségleteinek kielégítését, a közös otthon fenntartását, a szabadidő közös eltöltését és szükség esetén a házastárs tartását, ápolását jelenti. A házastársak szolidaritás közössége kizárja bármelyik házastárs önzését. A házastársak egyenjogúsága A házastársak egyenjogúsága széles területen érvényesül, és számos gyakorlati következménye van. Kiindulásként ez a "jog" azt jelenti, hogy egyik házastárs sem tekinthető önmagában "családfőnek", vagyis két egyenjogú családfője van a családnak. A házastársaknak meg kell állapodniuk a család és a házasélet legfontosabb kérdéseiben; így a gyermekek neveléséről, a közös vagyon felhasználásáról, a munka felosztásáról, a közös lakás helyéről. Vagyis a házastársaknak az egyenjogúság alapján kell kialakítaniuk közös életvitelüket,

életközösségüket. A házastársaknak ki kell alakítaniuk az érdekegyeztetés és a konfliktusmegoldás közös mechanizmusát. Az egyetértés hiánya oka lehet a házasság megromlásának. A Csjt 30 §-ban szabályozott kölcsönös vagyon jogi képviseletet és felelősséget megalapító szabálya, pontosan feltételezi az egyenjogúságon alapuló érdekegyeztetést. Ez az elv magában foglalja a házastársak jogát és kötelezettségét egymás személyiségének kölcsönös tiszteletben tartására. Az emberi személy testi - lelki integritása, a becsülethez való alkotmányos alapjoga a házasságban is érvényesül; a tettlegesség házasságon belül elfogadhatatlan. A feleség és férj névviselése ►►► 39. tétel!!! Háztartás vezetése, a háztartás költségei (Csjt. 32 §) Korábbi jogunk a háztartás-vezetés jogát és kötelezettségét a nőnek adta, e körben jogügyleteket köthetett, a férj meghatározta a költségek kereteit, melynek

biztosítására viszont ő volt egyedül köteles. Vagyis a házastársak belső ügyeiben a feleségnek jutott meghatározó szerep, a külső ügyekben a férj volt meghatározó. A Csjt. nem szól a háztartás-vezetésről nevesítetten, a 30 § alapján e körben is közös döntésről van szó. Ez az egyenjogúságból adódóan következik abból is, hogy az általánossá vált kétkeresős családmodellben a feleség is családfenntartó, viszont a férj is részt vesz a háztartási munkákban. A gyakorlatban viszont a házasság belső ügyeiben általában továbbra is meghatározó a feleség szerepe, míg a család anyagi alapjainak nagyobb részét általában ma is a férj biztosítja. A Csjt. kizárólag a háztartás költségeiről rendelkezik (32 §) A költségek fedezésére elsősorban a házastársak keresménye és a közös vagyon szolgál. Ha ez nem fedezi a háztartás költségeit, a házastársak kötelesek ahhoz a különvagyonból is egyenlő

mértékben hozzájárulni. A házastárs tartása Korábbi jogunkban a házastársi tartás elsősorban a férj nőtartási kötelezettségét jelentette a gyakorlatban. Ez a kötelezettség a férj vagyonához, keresőképességéhez, társadalmi állásához igazodó olyan illő tartást jelentett, mely magában foglalta az illő lakást, ruházatot, táplálkozást, anyagi és egyéb eszközöknek a feleség rendelkezésére bocsátását. A házasság alapján a tartás természetben és feltétlenül járt. A nő csak akkor volt köteles eltartani férjét, ha a férj vagyontalan és keresetképtelen volt Hatályos jogunk a házastársak egyenjogúsága alapján nem különbözteti meg a férj és a feleség tartását, mivel szükség esetén mindkét házasfelet terheli a kötelezettség. Nem szól a hatályos jog a tartás mértékéről, illetve arról, mit foglal magában a tartás. A hatályos jog a házastársi tartás három formáját különbözteti meg; a) A házasság

alapján és idején nyújtott tartás. A Csjt nem nevesíti a házas együttélés alapján járó tartást, csupán röviden a háztartás költségeiről (32. §) rendelkezik Ez értelemszerűen magában foglalja a házastársak tartását. Erre elsősorban a közös vagyon szolgál, azonban ha ez nem elegendő, fedezetül szolgál a külön vagyon egyenlő mértékben, s ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, ő egymaga egészíti ki a költségeket. Az együtt élő házastárs esetében nem merül fel a rászorultság, s az érdemtelenség kérdése. b) A házasság alatt, a különélő házastárs javára járó tartás. Más a helyzet, ha a házastársak között megszakad az életközösség, a házassági kötelékfelbontása nélkül. A Csjt e körben rendezi a külön élő házastárs tartását. A házastárs köteles a külön élő és önhibáján kívül rászoruló házastársát, ha arra nem érdemtelen különvagyonából is eltartani, amennyiben

házastársa megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni, és a tartás nem veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak a megélhetését, akinek eltartására a házastársával egy sorban köteles [Csjt. 32 § (3)] A házasság alatt különélő házastárs tartásának több feltétele van: • ne álljon fenn érdemtelenség a tartásra jogosultnál • önhibáján kívül legyen rászorult, • ne veszélyeztesse a kötelezett saját tartását, illetve annak a személynek a tartását, akinek tartására a házastárssal egy sorban köteles (pl. rokon, de nem gyermek; mert a gyermek megelőzi a házastársat!). • a közös vagyon nem elegendő a tartásra. c) A házasság felbontása után a volt házastárs javára szóló tartást. (lásd később) A különélő házastárs tartásának kérdése egyebekben rokonságot mutat az elvált házastárs tartásával, (a tartás formája, mértéke ott). A házastársak személyi viszonyai,

jogai és kötelezettségei a házasságon belül a jog eszközeivel kikényszeríthetetlenek. A jog csak a házasság felbomlása esetén, mintegy a "szankciók megállapításánál" tudja csak értékelni a személyi jogsérelmeket; ebben a szakaszban viszont nyomatékkal kerülhetnek értékelésre. 13. A házastársak nemi kapcsolata, születésszabályozás, házasságon alapuló apasági vélelem A régi házassági jogok a házasság tartalmába belefoglalták a házastársak nemi érintkezésének kölcsönös kötelezettséget. A házasság létrejöttének feltétele volt a nemi kapcsolat létrejötte (elhálás) Ha a házastársak között nem jött létre nemi kapcsolat, a házasság létrejöttét e címen meg lehetett támadni. Az életközösségnek feltétele volt a lakás, ágy és asztal közössége, vagyis a nemi kapcsolat megkezdése után a folyamatos nemi kapcsolat. A kánonjog nem ismeri a házasság köteléki részének felbontási

lehetőségét, ismeri viszont az ágytól és asztaltól való elválasztás, vagyis annak kimondása, hogy a házastársak nemi és vagyoni közössége meg szakadt. A házastársak közötti kizárólagos nemi kapcsolat A házastársak közötti kizárólagos nemi kapcsolatnak alapvető jelentősége van. A házastársak nemi hűségén alapul a férj apasági vélelme, így a megszületett utódok családi jogállását is alapvetően befolyásolja. A házastársak közötti nemi kapcsolat a házastársak legbelső bizalmi körébe tartozik, így jogi szabályozás e tekintetben kizárt. A folyamatos nemi kapcsolat, az azzal való elégedettség a házasság kiegyensúlyozottságának fontos alapja. A rossz vagy megszakadt nemi kapcsolat a házastársak egymástól való elhidegülését jelentheti. Ez a zavar megfelelő, tapintatos és szakszerű tanácsadással az esetek nagyobb részében megoldható. A házastársak megállapodhatnak a nemi kapcsolat időleges esetleg végleges

- felfüggesztésében; ettől a házasság személyi és vagyoni részében kitűnően funkcionálhat. A modern jogok nem tekintik a nemi kapcsolatot a házastárs jogi kötelezettségének ennek elmaradása nem házassági kötelezettségszegés A nemi kapcsolat kényszere idegen a házastársak személyi autonómiájától. Születésszabályozás és fogamzásgátlás Napjainkban alapvető emberi jognak lehet tekinteni, hogy a házastársak szabadon dönthetnek megszületendő gyermekeik számáról és a születések ütemezéséről. Ezt az elvet a Szentszék által 1983ban elfogadott "A család jogainak Chartája" is tartalmazza A születésszabályozás elvi kérdésében való egyetértés mellett, a gyakorlatban hatalmas ellentétek vannak a születésszabályozási módszerek tekintetében. A terhesség megszakítás hazánkban - de a világban általában sehol - nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze (1992. évi LXXIX törvény "A

Magzati élet védelméről" Praembulum) Hasonló a helyzet a sterilizációval (művi meddővé tétel). Mindkét eljárás születésszabályozásként való elutasításának nagyon komoly elvi és gyakorlati okai vannak. Lényegesen nehezebb a helyzet a "fogamzásgátlás" kérdésében. A "fogamzásgátlásnak" több módszere (gyógyszeres, mechanikus, természetes módszerek). A fogamzásgátlási módszerek miatti vitáknak számos gyökere van: a) a módszerek jelentős részében nem "fogamzásgátlásról" van szó, a fogamzás ugyanis létrejön, így a "fogamzásgátló eszközök", módszerek egy része a megtermékenyített petesejtet pusztítja el. Vagyis a "fogamzásgátlási" eljárások jelentős részében nem fogamzásgátlásról van szó, hanem " mini abortuszról"; b) a fogamzásgátló módszerek és eszközök jelentős része, kisebb-nagyobb részben káros az egészségre, s veszélyezteti a

jövendő, születendő gyermekeket is; c) az ún. "fogamzásgátlás" mesterséges elemet visz a férfi-nő kapcsolatába, így gátolja a nemi kapcsolat természetességét. Hazánkban, napjainkban az ún. fogamzásgátló eszközök, módszerek szabadon, orvosi segítséggel is hozzáférhetőek. A katolikus egyház egyedül a "természetes fogamzásgátlási módszert" ismeri el, amely a fogamzási időpontok kikerülésével, az időszakos megtartóztatásra épül (Kipley módszer). Az apaság vélelme A házastársak közötti huzamos, kizárólagos nemi kapcsolat következménye az apaság vélelmének alapesete. A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő, vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti [Csjt. 35 § (1) ] A gyermek családi jogállását, a rokonságot szülők, és

gyermekeik között az esetek túlnyomó részében a házassági köteléken alapuló apasági vélelem határozza meg. A házasság az apasági vélelem alaptényállása, mely a házasságkötéssel automatikusan létrejön. Ez a vélelem fennáll az ún. névházasság esetében is, mikor a házastársak között nem jön létre életközösség A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet azonban, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt [Csjt. 35 § (2)] A házasságon alapuló apasági vélelem esetén kiemelt fontosságú az, hogy a házassági köteléknek a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig - vagy annak egy részében – kell fennállnia. Vagyis a gyermek születése előtt akár két nappal kötött házasság létrehozza az

apaság vélelmét. A házasságkötések nem kis részénél előfordul, hogy a házasuló nő várandós, s így a férfi a házasságkötéssel mintegy elismeri a születendő gyermekre vonatkozó apaságát. (Amelyet természetesen később megtámadhat, mint minden apasági vélelmet.) Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni [Csjt. 35 § (3)] Előfordulhat, hogy a nő házasságának megszűnése után közvetlenül újabb házasságot köt. Ez esetben két férjre vonatkozóan állna be egyidejűleg az apaság vélelme. Ezen helyzet feloldására a törvényhozó az újabb férjet tekinti a gyermek apjának. Ha az újabb férj apasági vélelme

megdőlne, feléled az előző férj apasági vélelme mögöttes apaságként. Az apasági vélelem a házasság megszűnése után is fennmarad 300 napig (férj halála, házasság bírói felbontása esetén az ítélet jogerőre emelkedése napjától). Fennáll az apasági vélelem a házasság érvénytelensége esetén is. A házasság folyamán a gyermek fogamzása létrejöhet művi megtermékenyítéssel is. Ha az anya férje ehhez nem járult hozzá, megtámadhatja az apaság vélelmét [Csjt. 43 § (1)] 14. A házastársi vagyonközösség fogalma A házastársi közös vagyon köre 14.1 A Házassági vagyonjog fogalma Vagyonjogi rendszerek A házastársak személyi, érzelmi, nemi kapcsolatát öleli fel a személyi jogi rész. A házastársi viszonyoknak legalább ilyen súlyú része a házastársak vagyoni kapcsolata, melyet a házassági vagyonjog szabályoz. A házassági vagyonjog azon jogviszonyok összessége, melyek részben a házastársak egymás közötti,

részben kifelé, harmadik személyekkel fennálló vagyoni viszonyait szabályozzák, mind a házasság fennállása alatt, mind annak megszűnése esetére. A Csjt. vagyonjogi szabályai rövidek és hézagosak (tv 27-32 §), számos kérdést nyitva hagynak (pl házastársak adósságai, alvagyonok vegyülése stb.) Ezért e területen rendkívül fontos a bírói gyakorlat A történelmi szokásokat figyelembe véve háromféle rendszer alakult ki; a) Vagyonelkülönítő rendszer: házastársaknak a házasságkötéskor megvolt, illetve a házasság alatt szerzett vagyona mindegyikük külön tulajdona marad. E rendszerben a feleség hozománya a férj kezelésébe kerül, de a házasfelek vagyonjogi függetlenségüket megőrzik. b) Vagyonösszesítő rendszer: a házasfelek minden megvolt és közösen szerzett vagyona egy közös vagyonná egyesül. c) Vegyes rendszer: megmarad a házastársak különvagyona, de létezik, és túlnyomórészt képvisel a házassági

életközösség alatt szerzett, szerzeményi közös vagyon. E rendszert alkalmazza a Csjt is azzal, hogy a törvény szabályai diszpozitívak, vagyis a házasfelek házassági vagyon jogi szerződéssel érvényesen eltérhetnek tőlük, így választhatják akár a teljes vagyon-elkülönítést, vagy a teljes vagyonegyesítést is. Ha a házasfelek eltérően nem rendelkeznek a házassági vagyonjogi szerződéssel - a házastársak vagyonjogi kapcsolatában három alvagyon keletkezik a magyar családi jogban: - a házastársak közös vagyona, - a férj külön vagyona, - a feleség külön vagyona. Mind a közös vagyon, mind a külön vagyon aktív és passzív elemekből áll. (Aktív vagyon, pl a meglévő vagyontárgy, passzív vagyon, pl. az adósság) 14.2 Történeti-elvi alapok Hármaskönyv Itt található a rendi magyar házassági vagyonjog kifejlett rendszere. A magyar házassági vagyonjog fontos intézménye volt a hitbér és a hozomány. A hitbér ("a

hűség bére") a nő követelése volt meghatározott pénzösszeg fizetésére a házasság megszűnésekor, annak ellenében, hogy a házassági magatartást nem szegte meg. A hozomány a nőnek, a családja vagy harmadik személy részéről a házassági terhek könnyítésére adott vagyoni juttatás, melynek csak a hasznai illették a férjet, a házasság megszűnésekor a hozomány visszajárt. A Hármaskönyv házassági vagyonjogi szabályait az 1861. évi Ideiglenes Törvénykezési Szabályok fenntartották. Ennek jellegzetes intézménye volt a női szabadvagyon, melynek lényege, hogy a feleség a házasságkötéssel nem vesztette el a meg lévő vagyona feletti kezelési és rendelkezési jogot - bár azt férji kezelésbe adhatta. A házastársnak közokirati formában házassági vagyonjogi szerződést köthettek. A házasság fennállása alatt a házasfelek által szerzett vagyonra vonatkozóan kétféle rendszer volt: - a nemesek, honoráciorok és

jász-kunok esetében vélelem szólt a férj főszerzősége mellett; - míg a közrendűek esetében (jobbágyok, polgárok) a közszerzeményi elv érvényesült. Az 1946. évi XII tc általánossá tette a közszerzemény intézményét, de lehetőség volt házastársi vagyonjogi szerződéssel eltérően rendelkezni. A házassági vagyon jog kapcsolata a polgári joggal A házassági vagyonjog szorosan kapcsolódik a Ptk. tulajdonjogi, kötelmi jogi, öröklési jogi rendszeréhez A házastársi vagyonjog az esetek jelentős részében közös tulajdont hoz létre (Ptk. 139-148 §) a házastársak között. A házastársak külön vagyonára a tulajdonjog általános szabályai vonatkoznak A házasulók és a házastársak házassági vagyonjogi szerződést köthetnek, melyre vonatkoznak a Ptk. kötelmi jogi szabályai A házasságkötés létrehozza az öröklési jogi kapcsolatot a férj és feleség között, de a házasságkötéssel létrejövő széles körű rokonsági

kapcsolatok, pedig a törvényes öröklés rendjének meghatározói. A házassági vagyonjognak ez a rendkívül szoros beilleszkedése a polgári jogi vagyonjogba indokolta azt, hogy a családi jog évezredek óta a polgári jog szerves része volt. A családi jogot a polgári jog rendszeréből alapvetően a "szocialista jog" szakította ki; nem kevés gyakorlati nehézséget okozva ezzel, a családi jog ugyanis a mindennapok joggyakorlatában továbbra is szorosan kapcsolódott a polgári joghoz. 14.3 A házastársi vagyonközösség fogalma A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, amit valamelyik házastárs különvagyonához tartozik [Csjt. 27 § (1)] A házasság megkötése lényegesen

meg változtatja a házastársak vagyonjogi helyzetét. A házastársak megmaradnak független vagyonjogi jogalanynak, s nem áll be a házasságkötéskor meglévő vagyonok összeolvadása sem. A házastársak között viszont főszabályként a házassági életközösség idejére vagyonközösség keletkezik. Eltérő rendelkezés hiányában a házastársak osztatlan, közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A házastársak a fenti szabálytól házassági vagyonjogi szerződéssel eltérhetnek. A házastársi vagyonközösség létrejöttének két konjuktív feltétele van: - a házasság megkötése, - a házassági életközösség létrejötte és fennállása. Ha bármelyik feltétel hiányzik, nincs házassági vagyonközösség. Vagyis ha a felek megkötik a házasságot, de nem lépnek életközösségre nincs

vagyonközösség, úgyszintén akkor sem, ha van életközösség (pl. élettársak esetén), de nincs házasságkötés 14.4 A házassági életközösség A házassági életközösségnek az alapját gazdasági és családi tények adják. A házassági életközösséget megalapozó gazdasági tények: a) közös lakásban együttlakás, b) közös háztartás, c) közös gazdálkodás. A házassági életközösséget megalapozó családi tények: a) rendszeres nemi élet, b) gyermekek (gyermek) közös gondozása, nevelése, c) más hozzátartozók ellátása, gondozása, d) belső, személyes viszony. A házasságkötés előtt létrejött együttélés a gyakorlat szerint vagyonjogi szempontból beleolvad a házassági életközösségbe. (Eltérő megállapodás lehetséges) Ha a házasfelek között az életközösség átmenetileg megszakad, majd ismét helyreáll- a házassági kötelék fennmaradása mellett - a vagyonközösség fennmarad, feltéve, hogy - a házasfelek

a házastársi közös vagyont nem osztották meg, vagy - megosztották ugyan a közös vagyont, de az életközösség visszaállításakor visszautalták azt a közös vagyonba. 14.5 A házassági közös vagyon köre A házastársi közös vagyon alapszabályát a Csjt. 27 § (1) tartalmazza E szerint a házastársak közös vagyona a következő elemekből tevődhet össze: a) A házastársak közös vagyona mindaz, amit a házassági életközösség alatt együttesen szeretek. Ide tartozik elsősorban minden keresmény (munkabér, jutalom, vállalkozási díj, megbízási díj stb.) A keresmény közös vagyoni jellege független attól, hogy a másik házastársnak van-e keresménye, s hogyan aránylik a két keresmény egymáshoz. Ezért közös vagyon lesz minden jövedelem, amit a házastársak külön-külön kerestek - kivéve, ha ez a keresmény egyébként különvagyonba tartozik b) Közös vagyonná válik a házastársak különvagyonának hozama, haszna a házassági

életközösség alatt (pl. "gyümölcs ", bérleti díj, kamat stb) c) Közös vagyonba kerül a közös vagyontárgyak helyébe lépő érték (kártérítési, biztosítási összeg). d) Közös vagyonba kerül mindaz a vagyontárgy vagy vagyoni érték, amelyet a házastársak a házassági együttélés alatt visszterhes jogügylettel közösen vagy külön-külön szereztek. A vagyontárgyakat leggyakrabban adásvételi szerződéssel szerzik közösen a házastársak; közömbös, hogy mindketten vagy csak egyikük írta alá a szerződést. Közös vagyonba kerül az a vagyontárgy is, amit a házastársak tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződéssel szereztek. Ha bármelyik házastárs elbirtoklással szerez tulajdont, az szintén a közös vagyonba kerül. Közös vagyonba kerülnek az egyik vagy mindkét fél általi ingyenes jogügylettel való szerzés, kivéve az öröklést és külön ajándékot. (Idetartozik, pl a nyeremény,

szocpol-kedvezmény stb) e) Közös vagyonba tartozik az a külön vagyon, amelyet a házastársak a közös vagyonba utaltak. f) Közös vagyon a közösen kapott ajándék. Ennek tipikus esete a nászajándék, és a menyasszonytánc során befolyt összeg. g) Közös vagyon a feltalálót, az újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség alatt megillető díj. h) A Csjt. 28 § (2) alapján az a külön vagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyak helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik. A házastársi közös vagyon a házastársak osztatlan közös tulajdona fele-fele arányban. A házastársak vagyonközössége a házasságkötéssel és az életközösség létrejöttével keletkezik, és fennáll az életközösség megszűnéséig. A házastársi közös vagyonra

vonatkozó rendelkezések diszpozitív szabályok, vagyis a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben eltérő rendelkezéseket tehetnek. Ennek ellenére a Csjt házassági vagyonjogi rendszerének középpontjában a házastársi vagyonközösség áll, amit a házastársi közös vagyon melletti vélelmek is alátámasztanak. Ez a vélelem kétirányú: - részben amellett szól vélelem, hogy a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyontárgyakat a házassági életközösség alatt szerezték a házastársak; - vélelem szól amellett is, hogy ezek a vagyontárgyak a közös vagyonba tartoznak. A bírói gyakorlatból: A különvagyoni ingatlanok hasznosítása szempontjából azonos megítélés alá esik a bérbeadás, amely tényleges vagyonszaporulatot eredményez, valamint a házastársak alapvető lakásszükségletének kielégítésére szolgáló közös használat, ami a bérleti díjjal azonos értékű, a közös vagyont gyarapító

megtakarítást jelenti. A házastársi közös szerzés címén érvényesített vagyoni igény elbírálása során önmagában méltányossági alapon nem lehet eltérni a vagyonszaporulat egyenlő arányú megosztásától. A házastársi közös vagyon vélelme az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzéssel szemben is érvényesül. A házastársak közös építkezésének eredményeként létrehozott vagyon a felek közös vagyona, függetlenül attól, hogy a közös építkezés a felek megtakarított közös pénzéből, vagy pedig közösen felvett kölcsönből történt. A közös tulajdonszerzés mellett szóló vélelem érvényesül abban az esetben is, ha a házastársak a megvett ingatlan tulajdonjogát kizárólag az egyikük nevére íratják, a másik házastárs javára pedig holtig tartó haszonélvezeti jog bejegyzésére kerül sor. 15. A közös vagyontárgyak használata, kezelés, rendelkezés a vagyontárgyakról 15.1 A közös vagyontárgyak

használata, kezelése A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat rendeltetésük szerint mindegyik házastárs használhatja [Csjt. 29. (1)] a) A közös vagyontárgyakat mindegyik házastárs használhatja (pl. gépkocsi) A házassági vagyonjogi szerződésben ettől eltérően is rendelkezhetnek a házastársak - kiköthetik egyes vagyontárgyak esetén a kizárólagos használatot. b) A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Mindegyik házastárs kívánhatja, hogy a másik járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükségesek [Csjt. 29 § (2)] A közös tulajdon szabályaival egyezően a kezelési jogok is egyenlők, tehát bármelyik házastárs megteheti a közös vagyon tárgyaival kapcsolatban azokat az intézkedéseket, amelyek a vagyontárgy fenntartása, vagy az értékcsökkenés elhárítása érdekében

szükségesek (pl. mindkét házastárs jogosult és köteles eljárni a csőrepedés kijavítása ügyében) c) A vagyonközösségi tárgyakra vonatkozó fenntartási költségeket elsősorban a közös vagyonból kell fedezni (pl. javítási költség, karbantartás stb) Ha az nem lenne elegendő, a házastársak a különvagyonukból arányosan járulnak hozzá a költségekhez. 15.2 Rendelkezés a közös vagyontárgyakról A házastársak adósságai a) A Csjt. 30 § a közös vagyonról való rendelkezés szabályait foglalja össze Rendelkezés alatt a tulajdonost megillető jogosultságok gyakorlását értjük: pl. elidegenítés, használatátengedés, megterhelés stb. Így a rendelkezés szerződéskötési lehetőséget és jogot jelent a vagyontárgyakra vonatkozóan. A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a

vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyon jogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik [Csjt. 30 § (1)] A 30. § (1) védi a közösen szerzett vagyont, a másik házastársnak a közös vagyonhoz fűződő érdekeit, és külső "harmadik" személyek kielégítési alapját. b) Bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastársa hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Ha azonban a házastárs az ügyletet a mindennapi élet szükségleteinek fedezése körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha az ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél

előzőleg kifejezetten tiltakozott [Csjt. 30 § (2)] A 30. § (2) felállítja a közös vagyontárgyak tekintetében a hozzájárulás vélelmét, vagyis azt, hogy bármelyik házastárs visszterhes vagyonjogi ügyletét, a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni. A házastárs hozzájárulása az ügylethez történhet kifejezett nyilatkozattal vagy nagyobbrészt ráutaló magatartással, vagyis nincs alakszerűséghez kötve [Csjt. 30 § (5)] A "hozzájárulás vélelmének" érvényesüléséhez két feltétel szükséges: a vélelem csak visszterhes ügyletnél áll fenn, másrészt érvénytelen az ügylet, ha a szerződéskötő "harmadik fél" rosszhiszemű volt a hozzájárulás tekintetében, s a másik házastárs az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott. c) A Csjt. kimondja a házastársak egyetemleges felelősségét az előbbi módon kötött ügyletekért, de csak a közös vagyonból

ráeső rész erejéig [Csjt. 30 § (3)] d) A Csjt. rendkívül röviden szól egy fontos kérdésről: a házastársak adósságáról A házastársak adóssága lehet: - különadósság és - közös adósság A különadósság csak az egyik házastárs külön vagyonát terhelő adósság: pl. az életközösség megkezdése előtti adósság, a különvagyont terhelő kötelezettség (pl. öröklési illeték) A különadósságért a házastárs felel a különvagyonával és a közös vagyonból ráeső résszel. A különadósságért a másik házastárs nem felel. A bírói gyakorlat általában nem tekinti különadósságnak a házasság megkötése előtt keletkezett tartási kötelezettséget. Közös adósság minden olyan adósság, amely nem külön adósság. A közös adósságért a házastársak a közös vagyonnal felelnek, ha ez nem elegendő, felelnek a különvagyonnal is [Csjt. 30. § (4)] A bírósági gyakorlatból: A házastárs által kötött

visszterhes ügyletért harmadik személlyel szemben fennálló felelősség alól a másik házastárs akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy nem hárult hozzá az ügylethez, és erről az ügyletkötő harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett. Ha a házastársak együttesen megkötött támogatási, tartási és gondozási megállapodás alapján közösen fogadják el a másik fél szolgáltatásait, és közösen ígérnek ezekért ellenértéket, akkor az ellenértékért mindkét házastárs a saját személyében is teljes egészében felelősséggel tartozik, és a szolgáltatásokat teljesítő fél az ellenértéktől nem eshet el pusztán azon az alapon, hogy az egyik házastárs történetesen vagyon hátrahagyása nélkül halt meg. Ha a házastársak az egyik házastárs különvagyoni telkére együttesen építkeznek, ellenkező megállapodás hiányában közös tulajdon keletkezik. A tulajdonostársakat megillető tulajdoni arányt a

telekingatlannak és a felépítménynek a különkülön megállapított forgalmi értéke alapján kell kiszámítani Nem külön adósság az előző házasságból származó gyermek után fizetett gyermektartásdíj. A házassági együttélés alatt idegen nővel történt nemi érintkezésből származó gyermek tartására kifizetett összeg a férj külön adóssága. 16. A házassági vagyonjogi szerződés A házastársak egymás közti jogügyletei 16.1 A házassági vagyonjogi szerződés A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba. A szerződés érvényességéhez annak köziratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozásra, ha az ajándék

átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása utána házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra (Csjt. 27 §) A házassági vagyon jogi szerződés a házastársaknak vagy a jegyeseknek olyan szerződési megállapodása, amely a házasság vagyonjogi rendszerét a törvénytől eltérő módon szabályozza. A házassági vagyonjogi szerződés mindig is létezett a magyar jogban - kivéve az ún. "szocialista jog" 1952-1986 közötti időszakát. A házassági vagyonjogi szerződésnek alapja, hogy a törvényi vagyonjogi szabályok diszpozitívek, vagyis a felek eltérhetnek tőlük. A diszpozitivitás e körben vitathatatlanul indokolt; a szerződések körében - s különösen a házastársak vagyoni viszonyai tekintetében - alapkövetelmény a felek autonómiája, egyenjogúsága, ebből következik, hogy az állam ilyen típusú jogviszonyokban nem nyúlhat bele kogens szabályokkal. A házassági vagyonjogi

szerződés gyakorlati indokoltságát az adja, hogy maguk a felek tudják a leghatásosabban vagyoni viszonyaikat rendezni - megelőzve, kiküszöbölve az állami beavatkozást. A házassági vagyonjogi szerződésjellemzői: a) A házassági vagyonjogi szerződés alapvetően polgári jogi szerződés, vagyis vonatkoznak rá a Ptk. kötelmi jogi szabályai Erre utal az is, hogy a Csjt lényegében semmilyen általános szabályt nem állít fel ezen szerződésekkel kapcsolatban - igaz a Ptk-ra sem utal. b) A szerződésre szigorú alakszerűségek vonatkoznak: csak írásban kötött szerződés érvényes, mégpedig közokirati, vagy jogi képviselő által ellen jegyzett magánokirati formában. E szabály alól a törvény szűk körű kivételeket említ. A szerződést házastársak vagy jegyesek (házasulók) köthetik meg. Más személy a szerződésekben nem vehet részt alanyként; pl. ajándékot adó szülő Kívülálló személyek esetleg "nyilatkozatot"

tehetnek a szerződéssel kapcsolatban. Maga a szerződés tartalmazza a felek szempontjából releváns tényeket (pl vagyontárgyak felsorolása), illetve a felek rendelkezéseit. A házassági vagyon jogi szerződésben a felek háromféle rendszert követhetnek: - kimondhatják a teljes vagyonegyesítést, - kimondhatják a teljes vagyonelkülönülést, és - alkalmazhatnak "vegyes rendszert" a Csjt. szabályaitól eltérően A házassági vagyonjogi szerződés módosítható, felbontható, megszüntethető és megtámadható a Ptk. szabályai szerint. A bírói gyakorlatból: A vagyoni viszonyokat rendező szerződéstől egyik házastárs sem térhet el egyoldalúan . A házassági vagyon jogi szerződés megtámadására vonatkozó jog a szerződés írásbeli megerősítésével megszűnik. 16.2 Ajándékozás, adásvétel a házastársak között A házastársak más szerződést is köthettek egymással. Értelemszerűen ez általában egymás közti

ajándékozást, esetleg adásvételt jelent. Ezek a szerződések szintén szigorú alakszerűséghez kötöttek a fenti szabályok szerint. (Ez nem vonatkozik a mindennapi életben tömegesen előforduló, vagy alkalmi ajándékokra.) 17. A házastársak külön vagyona A házastársak adósságai 17. 1 A házastársi külön vagyon fogalma A házastárs különvagyonához tartozik: a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg, mennyiségű vagyontárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy [Csjt. 28 § (1)] A házastársi különvagyon alvagyont képez a családi vagyoni viszonyok körében. A különvagyont mindkét házastársnál védi a jog. A házastársi különvagyonra vonatkozó rendelkezések is diszpozitívek, vagyis a házastársak házassági vagyonjogi szerződéssel a

törvény szabályaitól eltérően is rendezheti a különvagyon sorsát. 17. 2 A házastársak külön vagyonának csoportosítása a) A házasságkötés előtt szerzett külön vagyon: A házastársaknak a házasságkötést megelőzően megvolt vagyontárgyai különvagyont alkotnak. Ezek lehetnek ingó-ingatlan dolgok. E körbe beletartoznak azok a vagyontárgyak is, amelyeket a házastársak a házasságkötés előtti jogcímen, de lényegesen csak a házasságkötés után szereztek meg (pl. előre megrendelt és kifizetett vagyontárgy, amelyet a házasság megkötése után vesznek birtokba - adott esetben ingatlan is). b) A házasságkötés után szerzett vagyontárgyak: A házastárs által örökölt vagyontárgy a különvagyonba kerül. Nehezebb a szülők, rokonok által ajándékba adott vagyontárgy vagy a nászajándék kérdése. A magyar jog törölte szabályai közül a hozomány jogintézményét, amely korábban rendezte az ilyen vagyon sorsát. Ennek

hiányában a bírói gyakorlat általában külön vagyonnak tekinti a szülői ajándékot. (A nászajándék viszont általában közös vagyon, hasonlóan a menyasszonytáncnál kapott pénzösszeg.) Súlyos gondokat okoz a gyakorlatban - a hozomány intézményének hiánya miatt - az ajándék visszakövetelése. Ezt a kérdést a Ptk 210 § és az 582 § rendezi Komoly gondokat okozhat a gyakorlatban - a házasság felbontás a esetén -, ha a külön vagyonba tartozó ingatlanon közös vagyonba tartozó épületet emeltek a házasság alatt. c) A személyes használatra szolgáló különvagyoni tárgyak általában nem különösebben értékes ingó tárgyak. Nem számít ezen a címen különvagyonnak az értékesebb ékszer, vagy az a vagyontárgy, amelyet csak az egyik házastárs használ (pl. hangszer) Nem tekinthetők különvagyonnak a foglalkozás űzéséhez szükséges munkaeszközök (pl. műhely berendezése) d) A külön vagyon értékén szerzett vagyontárgyak

különvagyonba kerülnek. Ennek esetei lehetnek a surrogatio (csere, kisajátításkor kapott pénzösszeg vagy ingatlan) az értékesítésből vett újabb vagyontárgy, illetve a vagyontárgy pusztulásakor kapott kártérítés. A külön vagyonba tartozó vagyontárgyakkal a házastárs a polgári jog szabályai szerint szabadon rendelkezik. A bírósági gyakorlatból: A vagyongyarapítás érdekében beruházott különvagyon az életközösség megszűnésekor elszámolható. Ezt az igényt csak határozott és kifejezett joglemondás szüntetheti meg). Annak eldöntésénél, hogy a szülők az ajándékot saját gyermekük vagy mindkét házastársnak szánták-e, egyebek mellett az ajándékozással elérni kívánt célnak kiemelkedő jelentősége van). A bíróságnak a házastársak közös kiskorú gyermekének személyes használatára szolgáló tárgyait a házastársi közös vagyon megosztásánál figyelmen kívül kell hagynia, a gyermek részére szükséges

jelentősebb értékű vagyontárgyak értékelésénél, pedig messzemenő méltányosságot kell alkalmaznia. A házastárs különvagyonának az a szaporulata, amely az ezzel összefüggésben felhasznált különvagyon pótlásán felül jelentkezik, a házastársak közös vagyonához tartozik. A házastársi életközösség fennállása alatt létrehozott szellemi alkotás, így a képzőművészeti alkotás is az alkotó házastárs különvagyonához tartozik, s csak az alkotás felhasználásáért kapott - a házassági életközösség fennállása alatt esedékes - ellenérték minősül házassági közös vagyonnak). A baleset folytán kapott biztosítási összeg akkor tartozik a balesetet szenvedett házastárs különvagyonába, ha az testi fogyatékosságból, illetőleg károsodásból eredő hátrányt van hivatva pótolni). A személyes használatra szolgáló ékszer általában különvagyon. 17.2 A házastársak adóságai ►►► 15 tétel vége 18. A

rokonság fogalma, joghatásai A család és rokonság A család a házastársaknak és rokonoknak a tárgyi jog által elismert köteléke. A család alapvetően a házastársaknak és a gyermekeknek kapcsolatát fogja össze, de a családhoz tartozik a rokonság tágabb és szűkebb köre is. Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik. Oldalági rokonok azok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyeneságon nem rokonok (Csjt. 34 §) Az egymástól és a közös elődtől leszármazó személyek jogilag elismert kapcsolatát rokonságnak nevezzük. A rokonság alapvetően a vér szerinti leszármazás biológiai tényen alapul (természetes rokonság), ezen kívül a rokonságot megalapíthatja az örökbefogadás és hatóságilag jóváhagyott jognyilatkozat (apaság elismerése). A rokonság egyenesági vagy oldalági lehet Egyenesági rokonság Egyenes ágon rokonok, akiknek egyike a másiktól

származott: a nemző a felmenő (előd) a nemzett, pedig a leszármazó (ivadék, vagy utód). Az egyenes ágon a nemzőtől a nemzettekre tekintve a lemenő vonal, a nemzettekről a nemzők felé tekintve a felmenő vonal. Az egyenes ágon rokonok között a rokonsági kapcsolat távolságának ("fokának") meghatározása az "ízszámítással" történik. A római jogi gyökerű, s az európai jogokban általános ízszámítás lényege, hogy egyeneságon a rokonok annyiadik ízben rokonai egymásnak, amennyi a rokonságot közvetítő nemzések száma. Az örökbefogadás ugyanolyan hatályú rokonságot jelent, mint a vér szerinti leszármazás, hasonlóan az apaság elismeréséhez. A vér szerinti rokonság lehet teljes, ha ugyanazon szülőktől származnak a testvérek ("édestestvérek"), és lehet félrokonság, ha különböző szülőktől származó testvérekről van szó (mostohatestvérek). Oldalági rokonok Oldalágon rokonok, akik

közös felmenőtől származnak, de nem egyenesági rokonok (pl. unokatestvérek). A Csjt. nem említi a sógorságot, mint rokoni kapcsolatot; ez az egyik házastársnak a másik házastárs rokonaival fennálló kapcsolatát jelenti. (A sógorsághoz is fűződnek joghatások, például házassági akadályként szerepel, vagy az eljárási jogokban tanúzási mentességet okoz). Némi ellentmondást okoz a magyar jogban, hogy bizonyos területeken a hozzátartozó fogalmát használjuk Ptk. 685 § c pont, s ez eltér a Csjt rokonsági körétől Joghatások A rokonsághoz számos joghatás kapcsolódik. Ezen alapul a névhez való jog, a törvényes öröklési rend, a rokoni kapcsolat házassági akadály lehet, a szülő-gyermek közötti jogviszonyt, a tartási jogviszonyt is rokoni kapcsolat hozza létre. Fontos joghatások fűződnek a rokonsághoz a büntetőjogban (vérfertőzés tilalma, családi állás elleni bűntett), s az eljárási jogokban is (kizárások,

mentességek). Sógorság A sógorságot a magyar családi jog gyakorlata nem sorolja a rokoni kapcsolatok közé szemben több külföldi joggal. Sógorságnak nevezzük azt a rokoni kapcsolatot, amelyben a házastárs házastársának rokonaival kerül családi kapcsolatba. Így egyenesági sógorság jön létre a házastárs egyenesági rokonaival (anyós-meny, após-vő), illetve oldalági a sógorság a testvérnek a testvére házastársával (sógor, sógornő). 19. Apasági vélelmek Az apaság bírói megállapítása Apasági vélelmek Az apasági vélelmek szabályait a Csjt. 35-39 § szabályozzák Itt egységesen rendezik a házasságból folyó apasági vélelmet és a házasságon kívül született gyermekekre vonatkozó apasági vélelmet. Az apasági vélelemnek négy esetét különböztetjük meg: a) apasági vélelem a szülők házassága alapján - alapeset (ld. házastársak közötti nemi kapcsolat) b) az apaság elismerése teljes hatályú

nyilatkozattal, c) az apaság elismerése utólagos házasságkötés során - egyéb esetek d) az apaság megállapítása a jogerős bírósági ítélettel. Az apasági vélelmek egyéb eseteinek közös vonása, hogy a gyermek apasága házasság alapján ne legyen megállapítható. Közös vonás a), b), c) pont alatti apasági vélelmek esetén, hogy itt az apaság elismerése önkéntes, míg a d) pontban meghatározott apasági vélelem hatósági aktuson alapuló kényszerrel jön létre. Az apaság elismerése teljes hatályú nyilatkozattal A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat szabályait a Csjt. 37 § rendezi Az elismerés legfontosabb feltételei: • az apai hely betöltetlensége • legalább 16 év korkülönbség a gyermek és a nyilatkozó között • a nyilatkozathoz az anyának a gyermek esetleges törvényes képviselőjének, illetve, ha a gyermek 16 éves elmúlt, a gyermeknek hozzá kell járulnia • az elismerést és a hozzájárulást

anyakönyvvezetőnél, bíróságnál, gyámhatóságnál, közgyűlésnél, illetve magyar külképviseleti hatóságnál lehet megtenni. Az apaság elismerése utólagos házasságkötéssel Az apaság elismerésének feltételeit utólagos házasságkötésnél a Csjt. 39 § rendezi A kétfajta elismerésnek a tartalmi szabályai lényegében azonosak, azzal a különbséggel, hogy az utólagos házasságkötés esetén az elismerés kizárólag az anyakönyvvezető előtt lehetséges a házasság megkötése előtt. Közös további vonás mindkét esetben, hogy nem vizsgálják az eljáró hatóságok, hogy a gyermek ténylegesen is az elismerő apától származott-e. Ebből következik, hogy jogszerű az apaságnak ún szívességi elismerése, vagyis az az eset, mikor az apa biztosan tudja, hogy a gyermek nem tőle származik. Ennek oka lehet az anya iránti érzelem, és a gyermek családba kerülésének segítése Az elismerés a gyermek születési időpontjára

visszamenőleges hatályú. Az apaság bírói megállapítása Az apaság bírói megállapítására általában akkor kerülhet sor, ha az eddig elemzett vélelmek alapján nem tölthető be önkéntesen az apai státusz. Ebben az esetben a törvény - bírósági eljárás után - lehetőséget ad az apai jogállás kényszer útján történő rendezésére. A törvény ez esetben nem teszi a megállapítás feltételévé az apaság tudatos akarását; egyetlen nemi aktus is, mely kizárólag szexuális kapcsolatra irányult, lehetővé teszi az apaság megállapítását. Lehetséges az is, hogy az anya termékenységét illetően megtéveszti a férfit, vagy azt állítja, hogy biztonságosan védekezett a fogamzás ellen. A törvényhozó tudatosan mellőzi ezen állítások értékelhetőségét; részben bizonyíthatatlanságuk miatt, részben a meg született gyermek érdekeinek védelmében. Az apaság bírói megállapításához nem szükséges érzelmi, szerelmi

kapcsolat - ilyen esetekben általában nem is vitatják az apaságot-, elegendő egyetlen, biológiai tényként megtörtént nemi érintkezés. A bíróság a gyermek apjának azt a férfit nyilvánítja, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik [Csjt. 39 § (2) bek] A Csjt. 39 § alapján az apaság bírói megállapításának feltételei: - az apai jogállás betöltetlensége, - a származás nem reprodukciós eljárás eredménye, - nemi érintkezés az anyával a fogamzási időben, - gondos bizonyítás és mérlegelés után, - alaposan következtethető, hogy a gyermek az adott nemi érintkezésből származik Az eljárás során nem lehet, és nem kell teljes bizonyossággal megállapítani azt, kitől származik a gyermek; az alaposan következtethető szófordulat nem egyenlő az "abból származik"

megállapítással. Feltétel, hogy a nemi érintkezésnek a vélelmezett fogamzási időben kellett történnie, az a gyermek születése napjától visszafelé számított 182. és 300 nap között van [Csjt 35 § (2)] (Előfordul ugyanis, hogy a férfi nem tagadja a nemi kapcsolat létét, de bizonyítja, hogy az a fogamzási idő előtt vagy a gyermek fogamzás a után történt.) A bíróságnak a perben alapos bizonyítást kell lefolytatnia. Ennek eszközei: - Orvosszakértői vizsgálatok; melynek segítségével 99,9% biztonsággal ma már megállapítható, illetve kizárható az apaság. Sor kerülhet nemzőképességi vizsgálatra is - Tanúvallomások; különösen fontos a gyermek anyjának - ha nem beavatkozó - és a férfinek a meghallgatása, de szóba jöhetnek más tanúk is (rokonok, barátok, orvos), okiratok (születési, terhesgondozási), fogamzási idő számítása. - Az apaság bírósági megállapítását maga az apa, a gyermek, a gyermek halála

után leszármazója kérheti [Csjt. 38 § (4)] Az esetek jelentős részében a per a gyermek nevében indul úgy, hogy az anya kezdeményezése alapján a gyámhatóság eseti gondnokot rendel a gyermeknek, aki ténylegesen megindítja a pert. 20. Az anyaság ténye A művi megtermékenyítés kérdései Csjt. 40 § (1) A gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy anyja az általa megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a jog leszármazóját illeti meg (2) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermekanyja. "Mater semper certa est" (Az anya személye mindig biztos), mondta ki a római jogi alapelv. Az elv alapja egy általános, közismert tényen alapszik; az a gyermek anyja, aki megszüli a gyermeket. Korunkban ezzel kapcsolatban két irányból keletkeztek kétségek: a) Általánossá vált a kórházi szülés; ezért ha elenyésző mértékben is, de előfordul a gyermekcsere. Az is

előfordul, hogy gyermeket elhagynak nehéz helyzetbe került anyák. Mindezeket a vitás helyzeteket lehet orvosolni a Csjt. 40 §-ban leírt anyasági perrel, amelyet a gyermek (halála után leszármazója), illetve az a személy indíthat, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja. A per eredménye megváltoztathatja a gyermek és az anya családi jogállását. A Csjt hatálybalépése óta csak elenyésző számba fordultak elő anyasági perek. b) Sokkal kétségesebb jogilag a mesterséges megtermékenyítés, mint az apaság vélelme, mint az anyaság ténye tekintetében. Művi megtermékenyítésre általában akkor kerül sor, ha a nő természetes módon nem tud megtermékenyülni. Két alapesete van: • Mesterséges ivarsejtbevitel esetén a megtermékenyülés az anyaméhben történik a férj vagy donor mesterségesen bejuttatott ivarsejtjével. A férj ivarsejtjével történő megtermékenyítés etikailag, jogilag problémamentes. • Méhen kívüli művi meg

termékenyítés esetén a megtermékenyülésre mindig az anyaméhen kívül kerül sor, s a néhány sejtes embriót ültetik vissza az anyaméhbe. A művi megtermékenyítés alapvetően homológ és heterológ módon történhet. Homológ módszerek esetén a feleség petesejtjét a férj ivarsejtjével termékenyítik meg, heterológ módszerek esetén idegen petesejtet, illetve idegen ivarsejteket használnak fel a megtermékenyítéshez; ennek a módszernek több változata lehet. A művi megtermékenyítésnek így különböző módszerei vannak. A legegyszerűbb és legtermészetesebb módszer, amikor egy házaspár esetén a férj ivarsejtjével történik a megtermékenyítés (homológ IVF). Sokkal problematikusabbak azok az esetek, amelyeknél vagy az anyai petesejtet vagy apai ivarsejtet - vagy mindkettőt együtt - idegen donoroktól szerzik be, s az ily módon megtermékenyített petesejtet ültetik vissza az anyaméhbe (heterológ IVF esetei). Mindezekben az esetekben

kétséges lehet az apa személye, az anya személye, hiszen a biológiai sejtadományozó személye elválik a későbbi tényleges szülők személyétől. A biológiai anya és a szülőanya személyének különválása lehetővé teszi elvileg a béranyaság (vagy dajkaanyaság) intézményét, melynek során egy anya anyagi ellenszolgáltatásért vagy szívességből - másnak szül gyermeket; ebben az esetben "szülőanya" (béranya, dajkaanya) e születés után mintegy "átadja" a gyermeket a biológiai anyának. A donor által történő művi megtermékenyítés esetei rendkívül sok etikai és jogi kérdést vetnek fel, s ezért a legtöbb államban szigorúan körülírt feltételek mellett lehetséges csak a művi megtermékenyítés. Az új Egészségügyi Törvény (1997. évi CLIV tv) IX fejezete 165-187 §-ai szólnak részletesen az ún reprodukciós eljárásokról. A törvény szerint a különböző reprodukciós eljárások a jogszabályi

feltételeknek megfelelően elvégezhető: - házastársak között, - különneműek közötti élettársi kapcsolatban, feltéve, hogy bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) miatt a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. A dajkaterhesség, illetve a béranyaság a hatályos törvény alapján nem lehetséges. Amennyiben a reprodukciós eljárás (művi megtermékenyítés) a jogszabályoknak megfelelően ment végbe, létrejön az eljárásban résztvevő házaspár, illetve élettársak vonatkozásában az apaság és anyaság vélelme. Ez a vélelem megdönthetetlen, függetlenül attól, ki volt a biológiai apa vagy anya. Ez alól a szabály alól a Csjt. egyetlen kivételt ismer; a 43 § (1) szerint az anya férje megtámadhatja az apaság vélelmét, ha a művi beavatkozáshoz nem járult hozzá. A művi megtermékenyítésről számos nemzetközi egyezmény született, pl. az Európa Tanács 1989

február 2-i döntése "Az emberi embriókkal kapcsolatos tudományos kutatásról", vagy az 1996-os "Egyezmény az emberi lény emberi jogainak és méltóságának védelméről, tekintettel a biológia és az orvostudomány alkalmazására". 21. Az örökbefogadás 21.1 Az örökbefogadás intézménye, célja Csjt. 46 § Az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai, és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek. Az örökbefogadás régi jogintézmény, ismerte a Hármaskönyv is. Eredeti célja az volt, hogy az örökbefogadott részesüljön az örökbefogadó vagyonában, vagyis az, hogy törvényes örökössé váljon. Az örökbefogadás a korabeli jogfelfogás szerint szerződés volt az örökbefogadó és az örökbefogadott között. Nagykorú

személyt is örökbe lehetett fogadni Az újabb polgári jogfelfogás az örökbefogadó és az örökbefogadott közötti családi kapcsolat létrehozásában látja az örökbefogadás célját, általában gyermektelen örökbefogadók esetén. Az örökbefogadás teljes családi kapcsolatot hoz létre az örökbefogadott és az örökbefogadó családja között. Vagyis az örökbefogadott az örökbefogadó vérszerinti gyermekének jogállásába lép Napjaink jogában az örökbefogadás nem szerződés, s nincs lehetőség nagykorú személyek örökbefogadására. Az örökbefogadás célja másodsorban, hogy az örökbefogadott családi közösségben nevelkedjen. Az örökbefogadásnál különböző érdekek összehangolására kerül sor. Így figyelembe kell venni: - a gyermek érdekét - s ezen keresztül a közérdeket, - az örökbefogadni kívánó személy érdekét és - a vér szerinti szülők érdekét. Ezeknek az érdekeknek a hatályos jogszabályokkal való

összhangját a gyámhatósági örökbefogadási eljárást lezáró engedély hozza létre. A Ptk. szabályai szerint az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó vér szerinti gyermekeként örököl, de fennmarad a törvényes öröklési joga vér szerinti rokonai után is. Vagyis az örökbefogadott gyermek törvényes öröklési jogállása kettős tartalmú: fennáll az örökbefogadó és rokonai után, de megmarad vér szerinti rokonai után. Ez alól a főszabály alól kivételt jelen a titkos örökbefogadás intézménye [Csjt. 48 § (3)] Titkos örökbefogadás esetén a vér szerinti rokonokkal a törvényes öröklési kapcsolat megszűnik. 21.2 Az örökbefogadás feltételei Csjt. 47 § (1) Örökbefogadó csak az a teljesen cselekvőképes, nagykorú személy lehet, aki - a külön jogszabályban meghatározott - örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon eredménnyel részt vett, és személyisége, valamint körülményei alapján - a

gyámhivatal örökbefogadás előtti eljárása során hozott határozata értelmében - alkalmas a gyermek örökbefogadására, továbbá a gyermeknél legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebb. A rokoni, illetve a házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől, illetve a felkészítő tanfolyam elvégzésétől el kell tekinteni. (2) A gyámhivatal a rokonok, a szülő házastársa, illetve a gyermeket a szülő hozzájárulásával legalább egy éve folyamatosan a saját háztartásában nevelő örökbe fogadni szándékozó személy, továbbá a külföldi állampolgárságú örökbe fogadni szándékozó személy (1) bekezdésben meghatározott alkalmasságát az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás során állapítja meg. (3) Nem fogadhat örökbe az, aki a szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll. (4) Örökbe fogadni csak kiskorú személyt lehet.

(5) Az örökbefogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt csak az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe, az örökbefogadó halála után azonban más személy is. Az utóbbi esetben a korábbi örökbefogadás megszűnik. Az örökbefogadás iránti nyilatkozatok - jogügyletek - teljesítése feltételekhez kötött. A feltételeknek részben az örökbefogadó, részben az örökbefogadott oldalán kell fennállnia. A feltételek hiánya esetén el kell utasítani a gyámhatóságnak az örökbefogadás iránti kérelmet. Örökbefogadó az lehet, aki: - nagykorú, - cselekvőképes, - részt vett tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon, - alkalmas a gyermek örökbefogadás ára, - a gyermeknél legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebb. A Csjt. nem tiltja a rokonok örökbefogadását (pl nagyszülő-unoka), de a saját gyermek örökbefogadása fogalmilag kizárt. Örökbefogadott esetében egyetlen feltétel van, nevezetesen az

örökbefogadottnak kiskorúnak kell lennie. Az örökbefogadás közigazgatási eljárás, melynek végén a gyámhatóság határozattal engedélyezi az örökbefogadást - vagy határozattal elutasítja a kérelmet. Az örökbefogadási eljárás a felek kérelmére indul- így hivatalból nem indítható eljárás. A kérelemhez nyilatkozatokat kell csatolni: - az örökbefogadó részéről, - házasságban élő örökbefogadó esetén a házastárs hozzájárulását és - a vér szerinti szülők hozzájáruló nyilatkozatát. Bizonyos esetekben nincs szükség a szülő hozzájáruló nyilatkozatára: - ha a vér szerinti szülő, szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírói ítélet hatálya alatt áll és - ha a vérszerinti szülő intézeti nevelt gyermekét a gyámhatóság örökbe fogadhatónak nyilvánította. Nincs szükség az örökbefogadó házastársának hozzájárulására, - ha a házastársak között meg szűnt az életközösség, - ha a

házastárs cselekvőképtelen vagy ismeretlen helyen van, illetve - ha a vérszerinti szülő cselekvőképtelen vagy ismeretlen helyen távol van [Csjt. 48 § (5)] A gyámhatóság az örökbefogadás engedélyezése előtt a feleket személyesen meghallgatja, és az örökbefogadónál környezettanulmányt végez. A szülő úgy is adhat - törvényben meghatározott esetekben - hozzájáruló nyilatkozatot, hogy az örökbefogadó személyét nem ismeri. Ezekben az esetekben, továbbá a 48 § (5) bekezdésben meghatározott esetekben az örökbefogadás titkos lesz, a szülő az örökbefogadásról értesítést nem kap, az örökbefogadásnál hozott határozatot nem támadhatja meg [Csjt. 48 § (6)] Csjt. 48/A § (1) A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbe fogadhatónak nyilvánítja, ha a szülő gyermekével önhibájából egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot, életvitelén, körülményein nem változtat, és emiatt az átmeneti nevelés nem

szüntethető meg. Erre a jogkövetkezményre a szülőt, az átmeneti nevelést elrendelő határozatban figyelmeztetni kell. (2) A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja abban az esetben is, ha a) a szülő lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helye hátrahagyása nélkül megváltoztatja, melynek felderítésére irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre, vagy b) a szülő fél éven át gyermekével semmilyenformában nem tart kapcsolatot. (3) A gyámhivatal a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbefogadhatónak nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát is korlátozhatja, vagy szüneteltetheti. Csjt.49 § (1) A gyámhivatal- az örökbefogadás céljának megfelelően - a gyermek érdekében elsősorban a házasságban élő örökbefogadók által történő örökbefogadást engedélyezi. (2) Az örökbefogadást az előző rendelkezésekben

megszabott feltételek esetében sem lehet engedélyezni, ha az a kiskorú érdekeivel ellentétben áll, vagy a közérdeket egyébként sérti, illetve, ha akár a felek, akár az eljárásban egyéb módon közreműködő személyek vagy szervezetek részére haszonszerzéssel jár. (3) A gyermek külföldre történő örökbefogadása - a rokonok, illetve a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével- csak örökbefogadhatóvá nyilvánított intézeti nevelt, valamint állami nevelt gyermek esetében engedélyezhető, feltéve, hogy a gyermek örökbefogadására belföldön nem került sor, mivel azt nem kezdeményezték, illetve örökbefogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek eredményre. 21.3 Az örökbefogadás joghatásai Az örökbefogadott gyermek, az örökbefogadás tényével az örökbefogadó vér szerinti gyermekének jogállásába lép. Az örökbefogadás személyi jogi, családi jogi és öröklési jogi joghatásokkal

jár Örökbefogadás után az örökbefogadott gyermek születését újra kell anyakönyvezni, és az anyakönyvben az örökbefogadó szülőket vér szerinti szülőként kell bejegyezni. Egyedülálló által történt örökbefogadás esetében a másik vér szerinti szülőként képzett személyt kell a gyermek születési anyakönyvében bejegyezni [Csjt. 53 § (2)] Ezáltal nemcsak a gyermek és az örökbefogadó között alakul ki családi kapcsolat, hanem az örökbefogadó rokonaival is (pl. az örökbefogadó szüleinek unokája lesz az örökbefogadott, az örökbefogadott gyermekének testvére stb.) Hasonlóan az örökbefogadott gyermekei rokoni kapcsolatba (unoka) kerülnek az örökbefogadóval és annak rokonaival. Az örökbefogadott és az örökbefogadó között szoros öröklési jogi kapcsolat is létrejön. Ennek alapján az örökbefogadott az örökbefogadó - és rokonai után - vér szerinti gyermekként örököl, az örökbefogadott után - ha

nincs leszármazója és házastársa -, az örökbefogadó és rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint. Titkos örökbefogadás esetén az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között az örökbefogadás fennállása alatt nincs törvényes öröklési jogi kapcsolat. Természetesen ez a rendelkezés nem az esetleg örökbefogadott leszármazóra vonatkozik. A Ptk szabályból következik, hogy nem titkos örökbefogadás esetén fennmarad az öröklési jogi kapcsolata az örökbefogadottnak vér szerinti rokonaival is. Azt a gyermeket, akit mindkét házastárs örökbefogadott, a házastársak közös gyermekének kell tekinteni. Az örökbefogadás családi jogi hatását az jelenti, hogy a vér szerinti szülők szülői felügyeleti és tartási jogai, kötelezettségei megszűnnek, ugyanakkor ezek a jogok - kötelezettségek az örökbefogadó oldalán megnyílnak [Csjt. 52 § (1)] Az örökbefogadott bizonyos feltételek megléte esetén

tájékoztatást kérhet a gyámhivataltól vér szerinti szüleinek adatairól [Csjt. 53/A § (1)] 21.4 Az örökbefogadott gyermek névviselése A Csjt. 53 § részletesen szól az örökbefogadott gyermek névviseléséről Az örökbefogadott gyermek legfontosabb névviselési szabályai a következők: - Fő szabályként az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó családi nevét viseli. Ez a kiindulópont egyértelmű, ha az örökbefogadó férfi, leány, illetve volt férje nevét - "né" toldattal nem viselő elvált asszony vagy özvegy. Ugyanaz a helyzet házasságban élő örökbefogadó asszony esetében, ha nem viseli férje nevét "né" toldattal vagy nem viseli férje családi nevét. - Ha az örökbefogadó (asszony) akár a házasságra utaló toldással, akár anélkül, férje (volt férje) nevét viseli, az örökbefogadott új családi neve - az örökbefogadó választása szerint, vagy férje (volt férje), vagy az örökbefogadó

leánykori családi neve. - Közös gyermekké fogadás esetén nyilatkozni kell arról, hogy a gyermek melyik örökbefogadó családi nevét viselje. - A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa addigi családi nevét (Csjt. 53 §) 21.5 Az örökbefogadás megszűnése A Csjt. rendszerében az örökbefogadás hatálytalanná válhat, illetve megszűnhet Az örökbefogadás hatálytalanná válására (Csjt. 54-55 §) akkor kerülhet sor, ha valamelyik apasági vélelem alapján utólag, az örökbefogadót a gyermek apjának kell tekinteni (pl. jogerős bírói ítélet megállapítja, hogy az örökbefogadó apa, vér szerinti apja a gyermeknek). Ha az örökbefogadás hatálytalanná válik, úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna, vagyis az örökbefogadás keletkezére visszaható hatállyal szűnik meg. Ez az eset a gyakorlatban ritkán fordul elő A gyakorlatban fordul elő az örökbefogadás hatóság általi megszüntetése.

Mivel jogunkban az örökbefogadás nem szerződés, ezért a jogviszony soha nem szüntethető meg pusztán a felek megegyezésével. Az örökbefogadás megszüntetésének két módja van: 1. a gyámhatóság általi felbontás és 2. a bíróság általi felbontás a) A Csjt. 56 § szól az örökbefogadás gyámhatóság általi felbontásáról Ennek feltétele, hogy erről az örökbefogadó és az örökbefogadott megegyezzen, és a felbontásra közös kérelmet terjesszenek elő [Csjt. 56 § (1)] Ha az örökbefogadott már nagykorú, az örökbefogadás felbontás a könnyebb: a feltétel ebben az esetben az, hogy a felbontás nem sérthet közérdeket. Kiskorú örökbefogadott esetében a felbontásnak a gyermek érdekében kell állnia. Az örökbefogadás felbontása során az örökbefogadott vér szerinti szüleit is meghallgatja a gyámhatóság, mivel a felbontás után visszaáll az eredeti családi jogállás. A felbontás ugyanis kihat az örökbefogadóra, annak

rokonaira, az örökbefogadottra és az örökbefogadott leszármazóira is [Csjt. 56 § (3)] A gyámhatóság elsőfokú határozata ellen fellebbezésnek van helye, s a jogerős gyámhatósági határozat bíróság előtt megtámadható. b) A Csjt. 56-58 § az örökbefogadás bíróság általi felbontásáról szól Erre akkor kerül sor, ha a felek között nincs megegyezés a felbontásról, vagyis a felbontást csak az egyik fél kéri. A bíróság a következő okokból bonthatja fel az örökbefogadást: - bármelyik fél olyan magatartást tanúsít, hogy az örökbefogadás fenntartása a másik félnek elviselhetetlenné vált; - az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tudja betölteni; - az örökbefogadó halála esetén azért, hogy helyreálljon az örökbefogadott vér szerinti családi jogállása. A bírói gyakorlat szerint erkölcsileg vagy jogilag súlyosan felróható magatartás vonhatja maga után az örökbefogadás

felbontását. Ez megnyilvánulhat bármelyik fél részéről bűncselekmények elkövetésében, züllött, erkölcstelen életmódban, tettlegességben, durvaságban. Közös örökbefogadás esetén, ha csak az egyik örökbefogadó kéri a felbontást - eltérő gyámhatósági vagy bírósági rendelkezés hiányában -, az örökbefogadás csak az ő, illetve rokonai vonatkozásában szűnik meg, a másik örökbefogadó esetében az örökbefogadás fennmarad. Az örökbefogadás megszűnésével megszűnik minden joghatás, mely az örökbefogadás tényéhez kapcsolódott: így megszűnik a családi (rokoni) kapcsolat, szülői felügyeleti, tartási, öröklési jogi és névviselési kapcsolat a határozat jogerőre emelkedésének napján, az örökbefogadó és az örökbefogadott között. A bírói gyakorlatból: Az örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges szülői hozzájárulás ítélettel nem pótolható. Ha az örökbefogadó szülő és az örökbefogadott

gyermek között nem alakul ki valóságos szülő-gyermeki kapcsolat, és annak jövőbeli megvalósulására sincs remény, az örökbefogadás fenntartásához sem a feleknek, sem a társadalomnak nem fűződik érdeke. 22. A rokontartás feltételei, rangsora, mértéke, módja 22.1 A rokontartás elvi alapjai A fel- és lemenő vérrokonok kölcsönös eltartási kötelezettsége az emberi társadalmakban alapvető erkölcsi kötelezettségből keletkezett és azon alapult. Ezt az erkölcsi kötelezettséget a római jog már kölcsönös jogi kötelezettségként ismerte fel- és lemenők között, hozzákapcsolva az anya tartási kötelezettségét "törvénytelen" gyermek irányában. A kánonjog emellett ismerte az apa és "törvénytelen" gyermeke közötti tartási kötelezettséget. A modern polgári törvénykönyvek szerint a tartási kötelezettség nagyobbrészt csak egyenesági rokonok között állt fenn (pl. nem volt a testvérnek vagy a

mostohaszülőnek tartási kötelezettsége). Hazánkban Szent István törvényei a szülőknek kiskorú gyermekeikkel szembeni tartási kötelezettségéről szólnak, viszont a Hármaskönyv már a vérrokonok kölcsönös tartási kötelezettségéről ír több helyen. Hatályos jogunk többszörös tartási kötelezettséget ismer. Így létezik: - a szülők tartási kötelezettsége gyermekeikkel szemben, beleértve az örökbefogadott gyermeket (gyermektartás); - a nagyszülők tartási kötelezettségét unokáikkal szemben (unokatartás); - szülőtartás és nagyszülőtartás; - a házastárs tartása; - kivételesen a testvér és a mostohagyermek tartása. A tartási kötelezettség fennáll attól függetlenül, hogy a rokonságot milyen apasági vélelem hozta létre: tehát a házassági kapcsolaton kívül született gyermek és felmenői között pontosan ugyanolyan kölcsönös rokontartási kötelezettség áll fenn, mint a családi kapcsolaton alapuló

rokontartás esetében. Nincs tartási kötelezettség a sógorsági kapcsolatok esetén, és élettársak között. 22.2 A rokontartás feltételei Csjt. 60 § (1) Rokonaival szemben, az alábbi rendelkezésekben meghatározott körben, az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. (2) Tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. (3) Nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. (4) A gyermek a szülő érdemtelenségére általában nem hivatkozhat, ha a szülő tartási, gondozási és nevelési kötelességének eleget tett. A Csjt. rendszere alapján a rokontartásnak - minden esetben - négy feltétele van: a) a jogosult rászorultsága, b) a jogosultnak nincs tartásra kötelezhető házastársa, c) a jogosult nem érdemtelen a tartásra, d) van tartásra képes és arra kötelezhető rokona. a) Tartásra

általában az a rokon rászorult, aki magát eltartani nem tudja (pl. munkaképtelen) és nincs megfelelő jövedelme vagy vagyona. Értelemszerűen rászorultnak tekinthető a kisgyermek Az idős ember akkor tekinthető rászorultnak, ha jövedelme (nyugdíja), egészségi állapota olyan, amely szükségessé teszi a tartást. A betegség, munkanélküliség, gyermekek otthoni nevelése is megalapozhatja a rászorultságot A tartásra jogosult lehet részlegesen rászorult A rászorultságnál nincs jelentősége annak, hogy a rokon esetleg önhibájából szorul rá a tartásra. b) A tartási kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a tartásra szoruló rokonnak nincs tartásra kötelezhető házastársa. Bár a Csjt a házastársi jogok és kötelezettségek körben nem nevesíti kifejezetten az együtt élő házastársak egymás iránti tartási kötelezettségét ("egymást támogatni kötelesek" - Csjt. 24 §), ez a kötelezettség értelemszerűen a házastársak

alapvető kötelessége Különélő házastársak esetében a házastárs érdemtelensége megszünteti a különélő házastárs iránti eltartási kötelezettséget. c) A nagykorú gyermek nem jogosult a tartásra, ha érdemtelenné vált. A gyermek szülőtartási kötelezettsége érdemtelenség miatt akkor szűnik meg, ha a szülő tartási, gondozási és nevelési kötelezettségeinek nem tett eleget. Kiskorú gyermek nem lehet érdemtelen a tartásra d) Tartásra csak azt lehet kötelezni, aki képes a tartásra. Más személy eltartása nem veszélyeztetheti a kötelezett saját eltartását [Csjt. 66 § - ez alól a szabály alól csak a gyermek eltartása kivétel - ez veszélyeztetheti a saját tartás Csjt. 69/A (1)] 22.3 A rokontartás rangsora Csjt. 61 § ( 1) A tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani (2) Amennyiben a tartásra jogosultnak tartásra kötelezhető leszármazói nincsenek, eltartása felmenő rokonait

terheli. (3) Az a rokon, amelyik a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb áll, a tartás kötelezettségében a távolabbit megelőzi. (4) Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenesági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani; ez a kötelezettség azonban csak annyiban terheli, amennyiben ezt saját maga, házastársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai tartásának veszélyeztetése nélkül teljesíteni képes. Főszabály, hogy a tartásra jogosultat - tartásra kötelezhető házastárs hiányában - egyenesági rokonai kötelesek eltartani. Ez elsősorban a leszármazók kötelezettségét jelenti, másodsorban - tartásra kötelezhető leszármazók hiányában - a felmenőket terhelő kötelezettség. A leszármazás sorrendjében közelebb álló rokon a tartási kötelezettségben a távolabbi rokont megelőzi. Vagyis a gyermek előbb köteles szülőtartásra, mint az unoka - feltéve, hogy a feltételek mindkét

esetben fennállnak. A tartási jogok és kötelezettségek között lehetséges, hogy - egy kötelezett és több jogosult van, vagy - több kötelezett és egy (vagy több) jogosult van. A Csjt. 64 §-a arra az esetre szól, ha több tartásra jogosult van, s a kötelezett nem képes valamennyit eltartani. Ebben az esetben a törvény egy sorrendet állapít meg: - a gyermek és a szülő megelőzi a többi rokont, - a leszármazó megelőzi a felmenőt, - a közelebbi rokon megelőzi a távolabbi rokont, - a gyermek megelőzi a házastársat (és az elvált házastársat), - a házastárs (és az elvált házastárs) megelőzi a többi rokont. Csjt. 63 § (1) Több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítő képességük arányában oszlik meg. (2) Annak a tartásra kötelezettnek javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó munkát és egyéb terhet a tartási kötelezettség

megállapításánál figyelembe kell venni. E szakasz a több kötelezett közötti tartási kötelezettség megosztást rendezi. Több kötelezett között megoszlik a tartási kötelezettség vagyoni, jövedelmi, kereseti viszonyaik és teljesítőképességük arányában. Ha több kötelezett körül egy bármi okból kiesik, a kötelezettség a megmaratottakra koncentrálódik. A fenti szabályok rendezik a rokontartás sorrendjét és a kötelezettségek megoszlását Ha a jogosultságok sorrendje méltánytalan eredményre vezetne, a bíróság eltérő sorrendet is megállapíthat. 22.4 A rokontartás mértéke és módja A Csjt. 65-69 §-ai részletesen szabályozzák a rokontartás módját és a tartás mértékét A törvényhozó a tartás mértékével összeveti a jogosult igényeit a kötelezett teherbíró képességével. A kötelezett a tartás teljesítésekor köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak megélhetéséhez

szükséges. Ez leszármazó és testvér esetén kiterjed a taníttatás költségére is, az öregkorú rokonnál a gondozás és ápolás költségeire is. A "szükséges" tartás nem jelent "szűkös" tartást, kiterjed a lakás az élelmezés és a ruházkodás költségein túl egyéb szükségletekre is (pl. kulturális, egészségügyi szükségletek) A tartási kötelezettség nyújtásának így felső és alsó korlátja is van: - felső korlát: a tartásnak a jogosult szükségleteihez kell igazodnia; - alsó korlát: a tartás nem veszélyeztetheti a kötelezett saját tartását (kivéve gyermektartás). A tartást vagy a kötelezett háztartásában, természetben, vagy havonta előre esedékesen pénzben kell teljesíteni. A választási jog a kötelezettet illeti Ha több kötelezettet pénzbeli tartás terhel, külön-külön kell megállapítani a pénzbeli tartás mértékét. A tartási igény érvényesítése határidőhöz kötött. Mivel a

tartási igény célja a folyamatos tartás, ezért a múltra nézve nem lehet hosszabb időre tartást igényelni. Ezen elv alól az jelenti a kivételt, hogy ha a jogosultat nem terheli mulasztás az igény érvényesítésében, egyébként a 6 hónapos visszamenőleges igény nem tágítható. Ha tartás körülményeiben változás következik be akár jogosulti, akár kötelezetti oldalon, a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni. 23. A rokontartás nevesített esetei 23.1 A gyermek tartása A gyermek tartásának esetei közül a következő eseteket tárgyaljuk: a) kiskorú gyermek tartása együtt élő szülők esetén, b) nagykorú, tanulmányait folytató gyermek tartása, c) mostohagyermek tartása. a) Kiskorú - vér szerinti vagy örökbefogadott - gyermek tartását jelen helyen csak olyan szülők esetében vizsgáljuk, akik együtt élnek, vagy a szülő azért él egyedül, mert házastársa meghalt. A szülő

saját, szükséges tartásának rovására is köteles eltartani gyermekét [Csjt. 69/A § (1)] (A rokontartás más eseteiben a saját tartást nem veszélyeztetheti a rokontartás.) Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása saját vagyonának jövedelméből megoldható vagy a gyermeknek más, tartásra kötelezhető egyenesági rokona van - például tartásra kötelezhető nagyszülő. A jogalkotó e megoldással a méltánytalan, igazságtalan helyzeteket kívánja megelőzni, de a konkrét megoldásokat - az eset körülményeit felderítve - a jogalkalmazónak kell megtalálnia. A gyermeket gondozó szülőnek (szülőknek) a tartást természetben kell nyújtani, ebbe beleértődik a nevelés, gondozás, élelmezés, ruházkodás, lakás biztosítása [Csjt. 69/A (2)] b) A nagykorú gyermek tartása alapvetően a szükséges tanulmányok folytatása alatti tartást jelent. (A kiskorú, munkaképes, tanulmányokat folytató gyermek tartása értelemszerűen

beletartozik a gyermek előzőekben tárgyalt tartásába) A tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról - a Csjt. 60 § (2) alapján - részletesen szól a XXIX. számú Polgári Elvi Döntés: a "szükséges tanulmány" fogalmába tartozik az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyam, a főiskolai és egyetemi tanulmányok végzése. A tanulmányokat folyamatosan kell végezni, a tanulmányok indokolatlan megszakítása a tartási jog megszűnését eredményezheti. Bizonyos esetekben a szülő akkor nem köteles eltartani nagykorú, továbbtanuló gyermekét, ha: - a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan, - a gyermek a tartásra érdemtelen, - a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. Az örökbe fogadott gyermek tartási helyzete megegyezik a vérszerinti gyermekével. c) A mostohagyermek tartására a szülő csak több feltétel megléte esetén köteles: -

erre a tartásra csak a házastársak együttélése (életközössége) esetén kerül sor, - kiskorú gyermek esetén, - ha a házastárs közös beleegyezéssel hozta a gyermeket a közös háztartásba [Csjt. 62 (1)] A mostohagyermek eltartására természetesen a vér szerinti, különélő szülő is köteles. A különélő, vér szerinti szülő ilyen esetben tartásdíjat fizet, így a mostohagyermek valójában - elvileg - kétszeres tartást kap. Kivételesen előfordul, hogy a szülő akkor is köteles gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek a kötelezett háztartásában él. Erre akkor kerülhet sor, ha a kötelezett - annak ellenére, hogy a gyermek a háztartásában él - nem gondoskodik ténylegesen a tartásról (Csjt. 69/D §) 23.2 Szülőtartás►►48 tétel 23.3 Nagyszülők, unokák, testvérek tartása A nagyszülők, unokák, testvérek tartása általában kivételesen jelentkezik, alapvetően azért, mert ha fennállnak a tartási feltételek, a

gyakorlatban általában van olyan személy, aki a tartási kötelezettségben megelőzi ezt a csoportot. Az unokatartásra általában akkor kerül sor, ha a tartásra kötelezhető szülő meghalt. Ez esetben is érvényesek a tartás általános szabályai. A Csjt nem nevesíti a nagyszülő és unokatartást, ez a kötelezettség az általános szabályokból következik. A testvértartásra erős megszorítások vannak: ez a kötelezettség a nagykorú testvért a kiskorú testvérrel szemben terheli, de csak akkor, ha a tartást saját házastársa és tartásra szoruló egyenesági rokonaik tartásának veszélyeztetése nélkül tudja nyújtani [Csjt. 61 § (4)] A bírói gyakorlatból: Nagykorú gyermek tartásra való érdemtelenségének vizsgálatánál kizárólag a tartásra jogosított gyermek nagykorúsága idején tanúsított magatartást lehet figyelembe venni, még akkor is, ha a szülő és gyermek közötti kapcsolat megromlása már a gyermek kiskorúsága

idején megkezdődött . Az iskolai tanulmányait befejező nagykorú gyermektől elvárható, hogy a körülmények általlehetővé tett legrövidebb idő alatt helyezkedjék el saját megélhetésének biztosítása érdekében, és tartásdíjra csak ez ideig tarthat igényt. A gyermektartásra köteles szülő egészségi állapotának és munkaképességének orvosszakértői vizsgálata szükséges annak eldöntésére, hogy a tartásdíj fizetési kötelezettségének csupán saját szükséges tartásának rovására tud-e eleget tenni. Testvér tartási kötelezettség nincs nagykorú testvér javára. Idős, beteg szülőtől nem várható el, hogy gyermeke tartási kötelezettségének enyhítése végett a szobáját albérletbe adja vagy szociális otthon szolgáltatásait, vegye igénybe. Ha a szülő tartásra szoruló gyermeke részére hosszú időn átindokolatlanul nem nyújt sem anyagi, sem erkölcsi támogatást, és vele a kapcsolatot egyáltalán nem is

keresi, ez a magatartása az - eset körülményeire figyelemmel - a szülő kötelezettségének olyan súlyos megsértésének minősülhet, amely őt szülőtartásra méltatlanná teszi. 24. A szülők és a gyermekek közötti jogviszony A szülők jogai és kötelezettségei A római jogi patriarchális nagycsaládban az atya hatalma korlátlan volt, akár meg is ölhette gyermekét; a hatalom korlátlanságának a vallás és ésszerűség szabott korlátot. A középkori családmodellben a hangsúly a gyermek oltalmazására került, az atyai jogok egyben kötelességet is jelentettek. A polgári jogrendszerekben az atyai hatalom szülői hatalommá alakult át, mely adott esetben korlátozható és elvonható. A legújabb jogfejlődést az 1989 évi a "Gyermek Jogairól" című ENSZ Egyezmény jelenti, mely széles körben már a gyermekek jogait hangsúlyozza, mellyel szemben szülői kötelezettségek állnak. A magyar jogban Szent István Törvénykönyve

kimondja: "Az atyák azért atyák, hogy táplálják gyermekeiket". Werbőczy Hármaskönyve az atyának "háza népe" feletti uralmat adott, az atya gyermekét megfenyíthette, elzárhatta, bárkitől visszakövetelhette. A gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló 1877. évi XX tc az atyai hatalom körébe a vagyonkezelést, a törvényes képviseletet és a gyámnevezés jogát említette. 1945-ben az "atyai hatalom" "szülői hatalommá" alakul át, majd a Csjt ezt "szülői felügyeletté" alakította. Az l997. évi XXXI tv gyermekvédelmi törvény részletesen szól a gyermekek jogairól, kötelezettségeiről a nemzetközi joggyakorlat alapján. 24.2 A szülők jogai és kötelezettségei A szülői jogok gyakorlása során a szülő nagyfokú önállósággal bír. Ezt azonban nem lehet egyoldalú hatalmi helyzetből eredő, alá- fölérendeltségi kapcsolatként értékelni. Ennek a biztosítéka, hogy a jogokat a

gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni, s az állam e célnak nem megfelelő joggyakorlás esetén elvonhatja, korlátozhatja a szülői jogokat. Így a szülő-gyermek közötti jogviszonyt sajátos jogviszonynak jellemezhetjük, ahol a szülőnek meghatározó-irányító helyzete van, de joggyakorlása korlátozott, ellenőrzés alatt áll. A szülő joga és kötelezettsége a gyermek: - gondozása, nevelése; - vagyonának kezelése; - törvényes képviselete; - gyámnevezés és gyámkizárás [Csjt. 71-75 §] A szülők joga kiterjed a gyermek: - engedelmességére és tiszteletére. A Csjt. és a jogtudomány teljesen nyitva hagyja a kérdést, hogy a jogviszonyban a szülők részére rendelkezésre állnak-e szankcionálási lehetőségek, például az engedetlen és tiszteletlen gyermekkel szemben. A legtöbb szülő a gyakorlatban kialakított egy "szokásjogi " szankcionálási rendszert Régi jogunk e körben megadta a házi fegyelem jogát. E körben

feltétlenül érvényesülni kell az "elvárhatóság" alapelvének, s a "szankció" nem valósíthat meg testi sértést, és nem sértheti a gyermek emberi méltóságát. Vagyis az esetleges "szankciónak", mindenképpen a gyermek érdekében kell állnia A kiskorú gyermeknek feltétlen joga van a nevelésre, gondozásra; ezt fejezi ki a Csjt. 70 §-a Jogi értelemben elhagyott gyermek nincs. A szülő jogairól, kötelezettségeiről nem mondhat le, azokat másra nem ruházhatja át. Ha a szülői jogok bármi okból megszűnnek, gyámot kell kirendelni A szülői jogok, kötelezettségek megszűnnek: - a gyermek vagy mindkét szülő halálával, - az apaság - esetleg az anyaság - vélelmének megdöntésével, - a gyermek nagykorúságával, - az örökbefogadással megszűnik a vér szerinti szülők szülői felügyelete, az örökbefogadás megszűnésével meg szűnik az örökbefogadó szülő felügyelete, - ha a bíróság megszünteti a

szülői felügyeletet. A szülői jogokat a szülők együttesen gyakorolják, akkor is, ha már nem élnek együtt; ez alól kivételt jelent, ha csak az egyik szülő él, akkor ő gyakorolja a jogokat [Csjt. 72 § (1)] Ha szülők a jogok gyakorlásában nem értenek egyet, vitájukban a bíróság vagy a gyámhatóság dönt. Gondozás - nevelés Csjt. 75 § (1) A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék. (2) A gyermek köteles szülei iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni és fáradozásaik eredményességét tőle telhetőleg elősegíteni. A Csjt. e szabályainak tartalmát az elmélet és a gyakorlat nem részletezi E szakasz tartalma 1990-től jelentős változáson ment át: - a rendszerváltozás óta a szülőket megilleti a jog, hogy gyermekeiket vallásosan neveljék [1990. évi IV. tv 5 §]; - törölték a Csjt. 75 § (1)

bekezdésből a következőket: "Biztosítani kell a gyermek szocialista szellemben történő nevelését. Ennek során arra kell törekedniük, hogy a gyermek egészséges, művelt, erkölcsös, a szocializmus eszméjéhez hű, hasznos munkával közreműködő emberré váljék." Elvileg lehetőség lett volna arra, hogy annak a szülőnek, aki e "kötelezettségét" nem teljesített, szülői felügyeletét megszüntessék [Csjt. 88 § (1)] Nem tudunk azonban olyan perről, ahol ez előfordult volna. A szülők saját háztartásukban és lakásukban gondoskodnak a gyermek neveléséről, gondozásáról. Ez azt is jelenti, hogy a gyermeknek " saját jogán " van lakás használati joga szülei lakásához, vagyis a szülők kötelesek a gyermeket visszafogadni, ha a gyermek ideiglenesen máshol tartózkodott. A szülői házban való tartózkodás a gyermek részről kötelezettség, vagyis a szülők együttesen, legjobb belátásuk szerint

határozzák meg a közös lakás helyét [Csjt. 77 § (1)] A 16 évét betöltött gyermek esetében a gyámhatóság - a szülők akaratával ellentétben engedélyezheti, hogy a gyermek elhagyhassa fontos okból a szülői házat. Ilyen "fontos oknak" minősülhet a gyermek tanulmányainak folytatása - a szülők akarata ellenére [Csjt. 77 § (2)] A gyermek nagykorúságáig a szülők és a gyermek együttesen döntenek a gyermek életpályájáról, továbbtanulásáról. Ennek komoly gyakorlati jelentősége az általános iskola elvégzése után lehet A 14 életévét betöltött kiskorú a munkajog szabályai szerint munkát is vállalhat (Csjt. 78 §) A vagyonkezelés A vagyonkezelői jogokat a szülők együttesen gyakorolják a gyermek egész vagyon a felett (Csjt. 79 §) A főszabály alól két kivétel van: 1. Munkájának keresményével a 14 évét betöltött gyermek maga rendelkezik A nem személyes munkavégzésből eredő jövedelem (a keresmény

kamata, járadék) nem kerül a gyermek rendelkezési körébe [Csjt. 80 §] A Ptk indoklása szerint a nyeremény nem keresmény. 2. Az a vagyon, amelyet a gyermek azzal a kikötéssel kapott, hogy azt szülei nem kezelhetik Ilyen vagyont általában örökösödéssel vagy ajándékozással szerezhet (Csjt. 80 §) Ilyen vagyon esetén a vagyon kezelésére eseti gondnokot kell kirendelni. A szülők a gyermek vagyonát általában számadási kötelezettség nélkül kezelik, a vagyon állagáról is csak a kezelés megszűnésekor kötelesek számot adni (Csjt. 81 §) Ha azonban e körben a gyámhatóság kötelezettségszegést észlel, a következőket teheti: - a vagyonkezelést felügyelete alá vonja, - biztosíték adásra és számadásra kötelezheti a szülőket, - a vagyonkezelésre csak az egyik szülőt jelölheti ki [Csjt. 81 § (2)] A gyámhatósági beavatkozásra például akkor kerülhet sor, ha a szülők gazdasági vállalkozása csődbe jut, s felmerül, hogy az

adósságokért személyes vagyonukból i sfeleljenek, vagy komoly összegű kártérítési felelősség terheli őket. A szülőket is köti a vagyonkezelés során is az általános elvárhatósági- gondossági mérce [Csjt. 82 § (1)]. Idejétmúltnak tűnik a folyó kiadásokon felüli pénzre és értéktárgyakra vonatkozó "beszolgáltatási kötelezettség", hiszen ezzel ezt a vagyont kivonják a szülő rendelkezése alól; vagyis elzárják attól, hogy a vagyont a gyermek érdekében hasznosítsa, gyümölcsöztesse [Csjt. 82 § (2)] A szülők a gyermek vagyonának jövedelmét a gyermek szükségleteire kötelesek fordítani (pl. kamat, bérleti díj.) A vagyon állaga (pl ingatlan) ki van véve a szülők szabad rendelkezési joga alól, ha azonban a vagyon jövedelme nem fedezi a gyermek eltartását - természetesen figyelembe véve azt, hogy a gyermeket a szülők elsősorban saját háztartásukban, saját jövedelmükből kötelesek eltartani -, akkor a

gyámhatóság megengedheti, hogy gyermek eltartására a gyermek vagyonának átlagát is felhasználják (pl. eladják a gyermek ingatlanát) [Csjt 83 § (1)] A szülők a vagyonkezelői joguk megszűntével kötelesek gyermekük vagyonát az állagra vonatkozó számadással együtt kiadni a nagykorú gyermeknek, vagy pedig annak, akinek kezelése alá a vágyon kerül (Csjt. 84 §) Mivel a családi jog fő szabálya szerint eltartást az igényelhet, aki magát eltartani nem tudja, ezért az önálló keresménnyel rendelkező kiskorú, ha szülei háztartásában él, köteles a háztartás költségeihez keresményéből megfelelő mértékben hozzájárulni (Csjt. 85 §) A szülők vagyonkezelési jogával kapcsolatban hangsúlyozottan fel kell hívni a figyelmet a Ptk-nak a korlátozottan cselekvőképesek és cselekvőképtelenek jognyilatkozataira vonatkozó szabályaira, és a közös szabályokra. A Ptk e szabályai együtt érvényesülnek a Csjt vagyonkezelésre

vonatkozó szabályaival. A törvényes képviselet Csjt. 86 § (1) A szülői felügyeletet gyakorló szülőjoga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyeiben képviselje. (2) A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermek olyan vagyonával kapcsolatos ügyekre, amely vagyon nem tartozik kezelése alá. Az a szülő, akinek vagyonkezelői joga nincs, vagyoni ügyekben gyermekét nem képviselheti. (3) Ha a szülői felügyelet mindkét szülőt együtt illeti meg, a szülők akár kölcsönösen, akár különkülön közokiratba vagy teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalt meghatalmazást adhatnak egymásnak, hogy a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviseletet az egyik szülő a másik nevében is gyakorolja. A kiskorú gyermek koránál fogva korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen. Saját jognyilatkozatai általában csak szűk körben érvényesek. Ezért a jognyilatkozatokat a gyermek nevében általában

a szülők teszik meg, vagy hozzájárulnak a jognyilatkozatokhoz a Ptk. szabályai szerint A szülői képviseleti jogokat a szülők együttesen gyakorolják, kivéve, ha csak az egyik szülő jogosult bármi okból a képviseletre. Ekkor a szülők egymásnak meghatalmazást adhatnak közokiratban vagy bizonyító erejű magánokiratban a törvényes képviseletre [Csjt. 86 § 2-3] A szülői képviseletnek vannak korlátai; illetve a szülői képviselet bizonyos esetekben kizárt. A fő szabály szerint a törvényes képviselet a kiskorú gyermek személyi és vagyoni ügyeire terjed ki. A gyermek nevében fellépő szülőt a mindennapi életben előforduló kisebb jelentőségű vagyon jogi ügyleteknél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki a mási szülő meghatalmazottjaként is eljár [Csjt. 86 § (4)] Nem terjed ki a szülői képviselet: - a kiskorú gyermek legszemélyesebb jognyilatkozataira a kiskorúnak (pl. házasságkötés, közvégrendelet

alkotása stb.); - azokra az ügyekre, ahol a kiskorú maga is eljárhat [Ptk. 12/C § (2) és 12/A § (3)] Kizárt a szülők törvényes képviseleti joga: - ha a kiskorúval szemben akár a szülőknek, akár házastársának, egyenesági rokonának, vagy a szülő törvényes képviselete alatt álló személynek a gyermekkel érdekellentéte van (pl. közös öröklés); - a gyermek családi jogállására vonatkozó ügyben, - ha a gyámhatóság megvonta a képviseleti jogot, - olyan vagyonnal kapcsolatban, ahol nincs vagyonkezelői jog [Csjt. 87 §] A szülők jognyilatkozatához bizonyos esetekben a gyámhatóság jóváhagyása szükséges (Ptk 13. §) A gyámhatóság egyes vagyoni ügyekre vagy az ügyeknek meghatározott csoportjára nézve a szülőtől a törvényes képviselet jogát megvonhatja, ha attól lehet tartani, hogy a szülő a képviseletet nem a gyermek érdekeinek megfelelően gyakorolná [Csjt. 87 § (2)] Ha a szülő a törvényes képviseletből, bármi

okból kizárt, a gyámhatóság eseti gondnokot rendel ki. Gyámnevezés, gyámságból való kizárás joga A szülőket megilleti az a jog, hogy a szülői felügyelet alól kikerülő kiskorú részére gyámot nevezzenek, vagy meghatározott személyeket kizárjanak a gyámságból [Csjt. 71 § (2)] A szülőknek ez a közokiratba vagy végrendeletbe foglalt intézkedése kötelező a gyámhatóság részére - vagyis általában kötelesek a szülő által megnevezett személyt gyámnak kinevezni, illetve mellőzni. [Csjt 95 § (1)] Az 1997. évi XXXI törvény (gyermekvédelmi törvény) a gyermekek jogai és kötelességei mellett részben ismétli, részben bővíti a szülői jogokat, kötelezettségeket (pl. a szülőnek együttműködési kötelezettsége van a gyermek ellátásban közreműködő személyekkel). 25. A gyermek jogállása, névviselése 25.1 A gyermekek jogai és kötelezettségei A Csjt. rendkívül szűkszavúan szól a gyermekek jogairól,

kötelezettségeiről A törvény a paternalista jogszemléletből eredően nem a gyermekek jogairól szól, hanem a szülők kötelezettségeiről. A gyermekeknek alanyi jogaik nem voltak, csupán a szülők (vagy a törvényes képviselők) mulasztását lehetett megállapítani, alkalmazva velük szemben az esetleges jogkövetkezményeket. A gyermek kötelezettségei tekintetében is szűkszavú a Csjt.; "A gyermek köteles szülei iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni és fáradozásaik eredményességét tőle telhetőleg elősegíteni" [Csjt. 75 § (2)] Teljesen más szemléletű az 1989. ENSZ Egyezmény a Gyermekek jogairól (1989 nov 20), melyet Magyarország az 1991. évi LXIV törvénnyel kihirdetett Az egyezmény az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából kiindulva kimondja, hogy a gyermek különleges segítségre, védelemre jogosult, s a gyermek harmonikus személyiségfejlődése azt kívánja, hogy a gyermek családban nőjön fel. Az

egyezmény az általános emberi jogokat átalakítja gyermeki jogokká. Így a gyermeknek: • veleszületett joga van az életre • joga van arra, hogy anyakönyvezzék, és nevet kapjon • joga van arra, hogy szüleitől, azok akarata ellenére ne válasszák el • a különélő szülőnek-gyermeknek joga van a kapcsolattartásra • az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek joga van arra, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon véleményt mondjon bírói és közigazgatási eljárásban • a gyermeket megilleti a gondolat, lelkiismeret és vallásszabadság az egyesülési és gyülekezési jog; • az aláíró államok mindent megtesznek a gyermekek elleni erőszak, a fizikai-lelki durvaság megszüntetésére. Ez az államok kötelezettsége a csecsemő és gyermekhalandóság csökkentésére • a gyermeket megilleti a szociális biztonsághoz és megfelelő életszínvonalhoz való jog. Az egyezmény számos pozitív vonást tartalmaz. Hiányossága,

hogy a gyermek kötelezettségeiről nem szól, és arról sem, a szülők jogaival hogyan hozhatók összhangba a gyermeki jogok. Ennek nyomán született az 1997. évi XXXI törvény (Gyermekvédelmi törvény) Bár a Csjt szabályait nem helyezi hatályon kívül, lényegében szakít a Csjt. szemléletével, és a gyermeket meghatározott jogok alanyi jogosultjává teszi, ugyanakkor kötelezettségeit is pontosabban megnevezi. A törvény szerint a gyermek joga (többek között): • saját családi környezetben történő nevelkedés, • emberi méltóságának tiszteletben tartása, • szüleitől, hozzátartozóitól csak saját érdekében választható el, a törvényben meghatározott esetekben, • szabad véleménynyilvánítás, s jog ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, s az őt érintő kérdésben meghallgassák véleményét. Szükség esetén panasszal élhet illetékes fórumban A törvény alapján a gyermek kötelezettsége: - gondozása-nevelése

során szülőjével, törvényes képviselőjével együttműködjön, - képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelességének, - tartózkodjon az egészségre káros életmódtói és az egészséget károsító szerek használatától. Az azonban a nemzetközi egyezményből, s az elemzett törvényből továbbra sem derül ki, mit tehet a szülő (törvényes képviselő) a kötelezettségeit nem teljesítő gyermekkel szemben? Gyermek családi jogállása rendezésének módjai:  teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal,  anya utólagos házasságkötésével,  apaság bírói megállapításával,  apaság vélelmének megdöntésével + elismeréssel,  képzelt apa bejegyzésével. Névviselése: • • • • • szülők megállapodása szerint vagy az apa, vagy az anya családi nevét viseli, házasságban élő szülőknél az anyáét csak akkor, ha lánykori nevét használja, ha a szülők egymás nevét viselik – a gyerek is

így viseli, viselheti mindkét szülő családnevét, de max. két családi neve lehet, a házasságban született minden gyermek ugyanazt a családi nevet kell, hogy viselje. 26. A házasság érvénytelensége Érvénytelenségi okok A római jog érvénytelenségi okokat nem fogalmazott meg és a házasság érvénytelenségéről sem szólt. A római házassági akadályokról rendelkezett, melyeket két csoportba osztott: 1. abszolút házassági akadályok (pl: serdületlenek, elmebetegek, heréltek vagy már házasságban élők), 2. relatív házassági akadályok (pl a házasulandók közül egyik a másiknak egyenes ági vagy oldalági vérrokona volt). Az érvénytelenségi per nem létezett A rendi társadalom. Az európai államok a házasság, mint szentség ügyét egységesen a római egyház hatáskörébe tartózónak tekintették. A tridenti zsinat rögzítette a házasság felbonthatatlanságának tételét, és széles körben állapította meg a házasság

érvénytelenségének esetei. Hazánkban, a polgári korban az 1894 évi XXXI tv a házassági törvény részletesen szabályozta a házasság érvénytelenségének eseteit. A kánonjog érvénytelenítő házassági akadályokat ismer. A házassági akadály olyan egyházi törvény, amely a személyt valamilyen tulajdonsága vagy valamilyen körülmény alapján képtelenné teszi, vagy nyilvánítja érvényes házasság kötésére. Ezeket az okokat csoportosítani lehet: • Egyházjogi akadályok: pl. korhiány (férfi 16 év, a nő 14 év), valláskülönbség, örökös tisztaság vállalása (szerzetes), nőrablás, egyenes ági sógorság, örökbefogadás. • Isteni jogi akadály: impotencia, érvényes házassági kötelék, egyenes ági rokonság. • Képtelenség a házassági beleegyezésre: értelem vagy ítélőképesség hiánya, képtelenség a házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására. • Beleegyezés hiányosságai az értelem részéről:

tudatlanság, tévedés, megtévesztés. • Beleegyezés hiányosságai az akarat részéről: a házasság színlelése, a gyermek, a hűség, a felbonthatatlanság kizárása, feltétellel kötött házasság, kényszer és félelem. • Formai követelmények: személyes jelenlét, beleegyezés kifejezésének hiánya, kánoni forma hiánya stb. A házasság érvénytelenségének (Csjt. 7-16 §) jogintézménye napjainkban lényegében elvesztette gyakorlati jelentőségét két okból; - A hatályos jogszabályok pontosan rögzítik a házasságkötés alaki kellékeit, feltételeit, a házasságkötést megelőző eljárást - mint ezt korábban ismertettük. Ezért nagyon ritkán kerülhet sor érvénytelen házasságkötésre - Korábbi történelmi időszakban a házasság vagy felbonthatatlan volt (kánonjog), vagy nehezen felbontható (protestáns és zsidó egyházi jog). Így a házasságban élő felek, ha meg akarták valamilyen módon szüntetni kapcsolatukat,

valamilyen érvénytelenségi okot igyekeztek találni, s ennek nyomán érvénytelenségi pert indítottak. A házasság világi felbonthatóságának széles körű bevezetésével, így a kérdésnek alapvetően a kánonjog szempontjából van továbbra is nagy gyakorlati jelentősége. Mindezek hatására ma hazánkban évente kb. 4-5 érvénytelenségi pert folytatnak le 26.1 Az érvénytelenség általános kérdései, a nem létező házasság Ha a házasságkötés az alaki követelményeknek nem felel meg vagy házassági akadály ellenére megkötöttek, a házasság érvénytelennek nyilvánítható a bíróság részéről, ha az arra jogosultak meghatározott időn belül ezt indítványozták. Így az érvénytelenség megállapításának feltételei: - alaki hiba vagy házassági akadály ellenére házasságkötés, - jogosult által való perindítás megfelelő határidőben, - ennek nyomán a bíróság érvénytelenségét megállapító jogerős határozata. A

szerződések és végrendeletek érvénytelenségét a polgári jog vagyonjogi részében is megtaláljuk. A házasság érvénytelensége különbözik a vagyonjogi ügyletek érvénytelenségétől a következőkben: a) Nem különböztethető meg az érvénytelenségen belül semmisség és megtámadhatóság. Az érvénytelen házasság mindaddig érvényes, míg a bíróság nem állapította meg érvénytelenségét. b) Az érvénytelen házassághoz jogerős bírói döntés [13. § (1)] esetén is fűződnek joghatások Így; A házasság érvénytelensége nem érinti az apaság vélelmét. Az érvénytelen házasságból született gyermek jogai és kötelezettségei is azonosak az érvényes házasságból születettével. A feleség névviselése, a házastársak kölcsönös tartási kötelezettsége, valamint a házasság vagyonjogi joghatásai is ugyanúgy alakulhatnak, mint érvényes házasság megszűnése esetében. c) Nem kerülhet sor az érvénytelenség

megállapítására akarathiba, tévedés, kényszer vagy megtévesztés miatt.► a házasság érvénytelensége szűkebb körű a vagyonjogi érvénytelenségnél A Csjt. nem ismeri a "nem létező házasság" fogalmát, szemben a Ht-vel A gyakorlatban és az elméletben azonban az a fogalom továbbra is létezik. Nem létező házasságról akkor beszélhetünk, ha a Csjt. 2 § (1)-ben megjelölt alaki feltételeket sértik meg oly súlyosan, hogy a házasság létre sem jön Nem létező házasságról akkor beszélhetünk, ha a Csjt. 2 § (1) szerint nincs meg: 1. a házasulók személyes jelenléte (nem nyilatkozhat a házasuló képviselő útján, vagy írásban), 2. a házasságkötésre irányuló, személyes és kifejezett kétséget kizáró nyilatkozat (a nyilatkozat nem köthető feltételhez vagy időhatárhoz), 3. a felhatalmazott anyakönyvvezető közreműködése Ha Magyarországon kizárólag egyházi úton kötnek meg egy házasságot, az nem

létező házasság a világi jog szerint. Azonban ha magyar állampolgár külföldön köt külföldivel házasságot, ahol az egyházi házasság is elismert, akkor a házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején hatályos jog az irányadó. Annak megállapításához, hogy nem létező házasságról van szó, nincs szükség bírósági ítéletre. Lényegében a "nem létező házasság" a gyakorlatban és elméletben létező kategóriája megegyezik a semmis szerződés Ptk-beli fogalmával [Ptk. 234 § (1)] 26.2 Érvénytelenségi okok A házasság érvénytelensége fennállhat a megkötéskor fennálló házassági akadály ellenére megkötött házasság esetén, és alaki hibával megkötött házasság esetén. Az érvénytelenségi okok bizonyos esetben kiküszöbölhetők a megindult eljárásban, vagyis az érvénytelenség orvosolható, más esetekben az érvénytelenségi ok olyan súlyos, hogy

orvosolhatatlan. A házassági akadály ellenére megkötött házasság A Csjt. 7-12 § szerint a megkötéskor meglévő házassági akadály ellenére megkötött házasság érvénytelen. a) fennálló korábbi házasság esetén (Csjt. 7 §), b) egyenes- és oldalági vérrokonság törvény által meghatározott eseteiben [Csjt. 8 § (1) a-e], c) örökbefogadási kapcsolat fennállása alatt az örökbefogadó és örökbefogadott házassága [Csjt. 8 § (1) e.], d) egyenesági sógorság esetén [Csjt. 8 § (1) d], e) cselekvőképességi hiányesetén [Csjt. 9 §, 10 §, ll §] Kettős házasság A monogámia elve a magyar jogrendszernek olyan alapvető elve, amely családi jogi és büntetőjogi védelem alatt is áll. A kettős házasság tilalmának megszegése családi jogi és büntetőjogi szankcióval jár. A családi jogban fennálló korábbi házasság az újabb házasságkötés törvényes akadálya, melynek fennforgása esetén az anyakönyvvezető köteles

megtagadni a házasságkötésnél való közreműködést. Ha a házasság e törvényi akadály ellenére valamilyen módon mégis megkötésre kerül, az érvénytelen. Az újabb házasság érvénytelensége megszűnik, ha a kettős házasságot kötő személy előbbi házastársa meghalt, vagy az első házasság bírói felbontás, illetve érvénytelenné nyilvánítás következtében szűnt meg [Csjt. 7 § (2)] Kettős házasság miatti érvénytelenítési pert elsősorban az ügyész indíthat. Egyenes és oldalági vérrokonok közötti érvénytelenség, a törvény által meghatározott esetekben [Csjt. 8 § (1) a-c] Ez az érvénytelenségi ok a következő esetkörökre vonatkozik: - egyenesági rokonok közötti [Csjt. 8 § (1) a], - testvérek közötti házasságra [Csjt. 8 § (1) b], és - a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házasságra [Csjt. 8 § (1) c] Az egyenesági rokonok és a testvérek házasságára vonatkozó

érvénytelenségi ok orvosolhatatlan, a távolabbi oldalági rokonok közötti érvénytelenség utólagos felmentéssel is orvosolható [Csjt. 8 § (2) ] Az örökbefogadó és örökbefogadott közötti házasság az örökbefogadás fennállása alatt [Csjt. 8 § (1) e.] Ez az érvénytelenségi ok a gyakorlat szerint csak az örökbefogadó és az örökbefogadott között okoz érvénytelenséget. Vagyis - például - az örökbefogadó által örökbefogadott két gyermek érvényes házasságot köthet egymással. Ez a gyakorlat erkölcsi és jogi okból is kifogásolható, hiszen az örökbefogadott gyermek más vonatkozásban valóságosan is a vérszerinti gyermekjogállásába lép. Ez az érvénytelenségi ok az örökbefogadás felbontásával megszűnik. Egyenesági sógorság [Csjt. 8 § (1) b ] Érvénytelen a házastársnak volt házastárs egyenesági rokonával kötött házassága. (Pl mostohaszülőmostohagyermek közötti kapcsolat) Ez alól az

érvénytelenségi ok alól a jegyző utólag is felmentést adhat [Csjt. 8 § (2)] Cselekvőképességi hiányesetén kötött házasság . [Csjt 9 §, 10 §, 11 §] Házasságot olyan nagykorú férfi és nő köthet [Csjt. 10 § (1)], akiknek cselekvőképessége teljes A különböző okokból cselekvőképtelenek, ill. korlátozottan cselekvőképesek között - korábban elemzett házassági akadályok állnak fenn Ha az akadály ellenére mégis megkötik a házasságot, az érvénytelenséget eredményez, amely bizonyos esetben orvosolható. Bár a Csjt külön szakaszokban rendezi ezen esetcsoportot, mégis e körben közös elem, hogy a házasságkötéshez szükséges teljes cselekvőképesség valamilyen okból hiányos. Az e körre vonatkozó szabályok nem egyeznek a Ptk cselekvőképességi szabályaiból származó érvénytelenséggel. a) Cselekvőképességet kizáró gondnokság és gyermekkori cselekvőképtelenség; Érvénytelen a házasság, ha bármelyik

házasuló a házasság megkötésekor a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állott, vagy mint 14. életévét be nem töltött gyermek, teljesen cselekvőképtelen volt A gondnokság alá helyezett házassága érvényessé válik, ha azt a gondnokság alá helyezésének megszüntetése után a házasság fennállása alatt nem támadja meg [Csjt. 9 § (1)-(2)] A pert csak a gondnokság megszüntetésétől számított hat hónap alatt lehet indítani [Csjt. 15 § (1)] b) Korlátozottan cselekvőképeseknél gyámhatósági engedély hiánya; Érvénytelen a 18. életévét be nem töltött férfi és nő házassága, ha azt a gyámhatóság előzetes engedélye nélkül kötötte. A gyámhatóság a házasságkötésre kivételesen indokolt esetben és csak akkor adhat engedélyt, ha a házasuló a fentebb említett életkornál legfeljebb két évvel fiatalabb [Csjt. 10 § (3)] Ez az érvénytelenségi ok orvosolható c) Gondnokság alá helyezés nélkül is

cselekvőképtelenek; Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor a teljes cselekvőképtelenség állapotában volt, jóllehet ilyen hatályú gondnokság alatt nem állott. A teljes cselekvőképtelenség állapotát különböző okok idézhetik elő: betegség, gyógyszer, kábítószer, ittas állapot stb. - A házasság érvényessé válik, ha az a házastárs, akinek cselekvőképessége hiányzott, cselekvőképessé válása után a házasságot még fennállása alatt helybenhagyja (Csjt. 11 §) Ugyancsak orvosló hatálya van annak, ha a házastárs cselekvőképességének visszanyerésétől számított hat hónapon belül nem indít érvénytelenítési pert [Csjt. 15 § (2)] - Az e csoportba tartozó teljes cselekvőképtelenség esetei megegyeznek a Ptk 17. §-ban foglalt esetekkel. 26.3 Alaki hiba miatti érvénytelenség A házasság megkötésekor jelentkező alaki hiba esetén a házasság érvénytelenül, de létrejön. A korábban elemzett

nem létező házassággal szemben ez a döntő különbség; a nem létező házasság semmi módon nem tehető érvényessé. Ezzel szemben az alaki hiba miatt érvénytelen házasság orvoslására és ezzel a megkötésére visszamenő hatállyal érvényes házassággá tételére a Csjt. lehetőséget biztosít Alaki érvénytelenségi okok: - az anyakönyvvezető nem hivatalos minőségben való eljárása: ebben az esetben az anyakönyvvezető magánemberként, hivatali működésének körén kívül köti meg a házasságot - a házasulók együttes jelenlétének hiánya: a házasulók a házasságkötésre irányuló kijelentésük megtételekor nem voltak együttesen jelen. A házasfelek együttes jelenlétének követelményét az indokolja, hogy a házasságkötésre irányuló nyilatkozatok egymásra tekintettel hangzanak el, egymáshoz szólnak, és egymást követően kell elhangzaniuk. Az alaki hiba olyan orvoslása, amely magát a hibát tudná elhárítani, nem

lehetséges. Érvényessé válhat azonban a házasság azzal, ha az érvénytelenítési perre megállapított határidő eredménytelenül telik el. A házasság alakszerűségeinek meg nem tartása miatt csak a házasságkötéstől számított 6 hónap alatt és csak a házasság megszűnéséig lehet érvénytelenítési pert indítani [Csjt. 13 § (3)] 27. Az étvénytelenség joghatásai Az érvénytelenség orvoslása Jogunk szerint a házasság csak akkor tekinthető érvénytelennek, ha érvénytelenségét bírói ítélet állapította meg, ezért a fogyatékos házassághoz - mindaddig, amíg érvénytelenségét külön erre irányuló eljárásban ki nem mondták - ugyanazok a joghatások fűződnek, mint az érvényes házassághoz. A fogyatékos házasságban élő vagy élt házastársak jogai és kötelességei tehát érvénytelenítő ítélet hiányában ugyanúgy alakulnak, mint érvényes házasság esetében (Csjt. 13 §) 27.2 A házasság

érvénytelenségének bírói megállapítása A házasság érvénytelenségének bírói megállapítása esetén a házasság keletkezésére visszaható hatállyal válik érvénytelenné. A házassághoz fűződő bizonyos joghatások érvénytelenné nyilvánítás esetében is fennmaradnak. - Hatályos jogunk értelmében a házasság érvénytelensége nem érinti az apaság vélelmét [Csjt. 35 § (1)]. - A Csjt. az érvénytelenné nyilvánítás esetére feljogosítja a feleséget, hogy továbbra is viselje a házasság fennállása alatt viselt nevét, tehát adott esetben férjének házasságkötéskor felvett nevét is. Ha ettől el kíván térni, ezt a házasság érvénytelenné nyilvánításától számított 60 nap alatt jelentheti be az anyakönyvvezetőnek A volt feleség névviselésének szabályai egyébként a házasság érvénytelenné nyilvánítása alkalmával is ugyanúgy alakulnak, mint a házasság bírói felbontás a esetén [Csjt. 26 § (3)] - A

házasság érvénytelensége nem érinti a házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot. Ha azonban a házasságot a bíróság a házasságkötéskor kiskorú házasuló cselekvőképességének hiánya, vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelenné, úgy az érintett házas felet továbbra is kiskorúnak kell tekinteni [Ptk. 12 § (2)] Az érvénytelen házasságból a házastársakra nézve származó vagyonjogi joghatások tekintetében jogunk döntő jelentőséget tulajdonít annak, hogy a házasulók a házasság megkötésekor jóhiszeműen jártak-e el, avagy sem. Amennyiben mindkét házastárs jóhiszemű volt, a házasság érvénytelensége tekintetében (kétoldalú vélt házasság), úgy a házasságból folyó vagyonjogi hatások érvénytelenítés esetében is ugyanazok, mint amelyek az érvényes házasságból fakadnak és úgy kell tekinteni, mintha az érvénytelenítés időpontjában

felbontották volna [Csjt. 33 § (1)] Ha csak az egyik házastárs oldalán forog fenn a jóhiszeműség (egyoldalú vélt házasság), úgy ilyenkor csupán az ő kérelmére tekinthető az érvénytelenné nyilvánított házasság a házastársakat megillető vagyonjogi követelések tekintetében olyannak, mintha azt érvénytelenné nyilvánítása időpontjában bontották volna fel [Csjt. 33 § (2)] 27.3 A házasság érvénytelenné nyilvánítása A Csjt. meglehetősen részletesen szól a házasság érvénytelenné nyilvánításáról [Csjt 13-15 §] Véleményünk szerint itt tipikusan polgári eljárásjogi kérdésekről van szó, melyeket részben a Polgári Perrendtartás is szabályoz. Sajnos a magyar jogi szabályozás egyik sajátossága - és hibája! -, hogy eljárásjogi kérdéseket kever az anyagi jogi jogszabályok közé. Ez okból nem tárgyaljuk e helyen a házasság érvénytelenné nyilvánításának kétségtelenül fontos szabályait, különös

tekintettel arra, hogy azokat a hallgatók polgári eljárásjogi tanulmányaik során egységesen úgyis megismerik A bírói gyakorlatból: Teljes cselekvőképtelenség okából csak az a házastárs indíthat keresetet a házasság érvénytelenítése iránt, aki a házasságkötéskor teljesen cselekvőképtelen volt. Ha a teljesen cselekvőképtelen házastárs cselekvőképességének visszanyerése előtt meghal, a házasság érvénytelenítése iránt csak az ügyész indíthat pert. Orvosolhatóság: Lásd az egyes megszűnési okoknál 28. A házasság megszűnésének elvi kérdései és a megszűnés esetei A megszűnés joghatásai 28.1 A házasság megszűnésének általános kérdési, a házasság válsága Minden megkötött házasság megszűnik. E megállapítás alapja, hogy minden történelmi korban az egyik házasfél halála természetes úton megszüntette a házasságot. Ehhez járult némely történelmi korban - így korunkban is - a házasság

felbontásának lehetősége a felek életében. Az európai kultúrkörben a tridenti zsinat után a házasság felbonthatatlanná vált a világi és egyházi jogszolgáltatás által. A házasság felbonthatóságáért a XVIII-XIX században komoly elvi és gyakorlati küzdelem kezdődött, melynek következtében a XX. század első felében általában az ún vétkességi elv, majd a XX. század második felében a feldúltsági elv alapján viszonylag könnyen felbonthatóvá vált a házasság - meghatározott bírósági eljárás után. Különösen könnyűvé vált a házasság felbontása a volt szocialista országokban; pl. a Szovjetunió történetében volt olyan időszak, mikor a házasság keletkezéséhez nem volt szükség anyakönyvi bejegyzésre, s bármelyik fél egyoldalú akarat kijelentése önmagában megszüntette a házasságot. Mindezeknek következménye, hogy a házasság és a család mai helyzetét sokan válságosnak ítélik. A házasságok

instabilitását mutatja a válások számának, az élettársi kapcsolatok és a házasságon kívüli születések számának növekedése. Mindezek a negatív folyamatok sajnos erősek Magyarországon is a) 1996-ban hazánkban 48.930 házasságot kötöttek és 22590-et bontottak fel A megkötött házasságoknak így kb. 46%-a felbomlik A tényleges bomlás azonban súlyosabb fokú, hiszen előfordul, hogy a házastársak bontás nélkül külön élnek - esetleg mással élettársi kapcsolatban. 1996-ban az "elváltak" aránya 7,4% volt, szemben az 1960 1 ,4%-kal az egész lakosságban. b) Ezzel párhuzamosan csökkent a megkötött házasságok száma, s nőtt az élettársi kapcsolatoké. 1970-ben az első házasságkötések száma 71.944 volt, ez 1996-ra 35857-re csökkent Az élettársi kapcsolatban élők aránya az 1970-es 2,4%-ról 1996ban 7%-ra nőtt. c) Mindezek következtében nő a házasságon kívüli születések száma (arányuk 1965-80 között 510%,

1997-ben 25%). A válások 1996-ban 22590 gyermeket érintettek, s a családok 16%-ában egyetlen szülő neveli a gyermeket, közülük 84%-ban egyedül az anya. Ezen folyamatoknak rendkívül súlyos társadalmi hatása van egészségügyi, demográfiai, szociális téren. Ezen folyamatok lényegesen kisebb mértékben jelentkeznek a hívő, keresztény családokban, a keresztény család általában nagyobb tartósságú, magasabb a gyerekszám és belső életében kiegyensúlyozottabb. A család valóságosan létező válságjelenségeit lényegesen nagyobb arányban találjuk meg a világiak esetében. A házasság megszűnése minden esetben súlyos megrázkódtatás az egész család számára. 28.2 Az egyházak a házasság felbonthatóságáról A Katolikus Egyház - a házasság szentségi-isteni eredetét, alapját vallja, ezért felbonthatatlannak tartja. A kánonjogban ezt az elvet a tridenti zsinat mondta ki, egyúttal szabályozva a házasság érvénytelenségének

eseteit - ezt katolikus egyházi bíróságok állapíthatják meg. A reformáció elterjedése után a protestáns egyházi bíróságok lehetővé tették a házasság felbontását szigorú vétkességi rendszer alapján 28.3 A házasság megszűnésének esetei A Csjt. 17 § (1) alapján; A házasság megszűnik az egyik házastárs halálával vagy a házasság bírósági felbontásával. Felfogásunk szerint - szemben a Csjt.-vel a házasság érvénytelenítése is alapvetően a megszűnés egyik esetének fogható fel. Az érvénytelen házasság ugyanis létrejön, s mindaddig létezik, amíg a bíróság jogerős ítélete érvénytelennek nem nyilvánítja. Az érvénytelen házasságnak is vannak maradékjoghatásai - vagyis az érvénytelenségi rendszer a sikeres megtámadhatóság elvére épül, így a semmisség intézménye a házasság tekintetében csak elméletileg létezik. A házasság megszűnése a házasfelek között a házasságkötéssel keletkezett jogi

kapcsolatnak a feloldását jelenti. (Nizsalovszky Endre) Érvénytelenítés esetén a megszűnés a keletkezésre visszamenő (ex tunc) hatályú, a halál és a felbontás okából való megszűnés a megszűnés napjától (ex nunc) hatályú. Az egyik házastárs halála A házasság megszűnésének leggyakoribb esete a házasfelek egyikének, vagy ritkábban egyidejűleg mindkettőnek a halála. A megszűnés joghatásai a halál fizikai tényének a bekövetkezésével állnak be Arra, hogy a házasság a házastárs halála folytán megszűnt, halotti anyakönyvi bejegyzés vagy a bíróságnak a halál tényét megállapító, illetőleg holtnak nyilvánító jogerős határozata alapján lehet hivatkozni [Csjt. 17 § (2)] A házasság azonban minden esetben a halál objektív bekövetkezésével és nem a közokirat tanúsításával szűnik meg. A holtnak nyilvánítás esetében fordulhat elő, hogy a holtnak nyilvánított személy valójában él, de előfordulhat a

halál anyakönyvi téves bejegyzése esetén is. Ilyen esetben, ha kiderül, hogy a holtnak nyilvánított személy mégis él, és a másik házastárs nem kötött újabb házasságot, akkor a házassági kötelék érintetlenül továbbra is fennmarad és a házasság tovább folyhat a házasok között. Azonban, ha a másik házastárs újabb házasságot kötött, a korábbi házasságot akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha az említett anyakönyvi bejegyzés, illetőleg bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az új házasságot kötő fél jóhiszemű volt. Nem alkalmazható azonban ez a rendelkezés rosszhiszeműség esetén, vagyis ha az újabb házasságkötéskor bármelyik házasuló tudta, hogy a halál nem következett be [Csjt. 17 § (2) ] A házasság halál okából való megszűnése nemcsak azt eredményezi, hogy az életben maradt házastárs visszanyeri házasságkötési képességét, de megnyitja az

öröklés lehetőségét is a túlélő házastárs, vagy más örökös javára. Változatlanul fennmarad a volt feleség névviselési joga, ha azt viselni kívánja és az ügyész kérelmére a névviseléstől való eltiltásra, nem kerül sor [Csjt. 26 § (3) és (6) ] A vélelmezett fogamzási idő alatt fogamzott gyermek javára a meghalt férj apasági vélelme is fennáll (Csjt. 35 §) és érvényesül a meghalt házastárs egyenesági rokonai viszonylatában az egyenesági sógorság házassági akadálya [Csjt. 8. § (1) d)] A házasság felbontása►►► 29. tétel 28.4 A házasság megszűnésének joghatásai A házastárs halála, vagy a házasság felbontása megszünteti a házastársak személyi-vagyoni közösségét. Ezekben az esetekben az ún. "maradék" joghatások lényegesen kisebb súlyúak: - a házastársak (vagy házastárs) újabb házasságot köthetnek, - megszűnik az apaságnak a házasságfennállásán alapuló vélelme. Ha a gyermek

születésétől visszafelé számított 300. napot megelőzően szűnt meg a házasság, a volt férjet nem lehet a gyermek apjának tekinteni. - a még fennálló házastársi vagyonközösség véget ér, - a férje nevét viselő feleségnek választási joga nyílik férje nevének megtartására vagy a maga nevének viselésére. - érvényesül az egyenes ági sógorság házassági akadálya. 29. A házasság felbontása Közös megegyezésen alapuló válás A magyar bontó jog alapvető jellemzői A házasság felbonthatóságának törvényi szabályozása után (1894. évi Ht) az ún vétkességi elv alapján lehetett kémi a házasság felbontását a bíróságtól. Ezzel szemben a Csjt a feldúltság elve alapján teszi lehetővé a bontást, hasonlóan a többi európai országhoz. a) A vétkességi elv jellemzői; A házasságot akkor lehet felbontani, ha valamelyik házastárs vétkesen megszegte házasságból folyó kötelezettségét. A bontó okokat a

törvény részletesen felsorolja A bontást csak a vétlen fél kérhette, a törvényben megjelölt bontó okra hivatkozva. b) A feldúltsági elv jellemzői; A bíróságnak a házasságot erre irányuló kereset esetén fel kell bontani a, ha a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ebben az esetben nem kell okot bizonyítani, s a bontást bármelyik fél (tehát a korábbi "vétkes" is) kérheti. A bíróság az objektíve "halott" köteléket bontja fel, amelyben a helyreállításra nincs remény. A házasélet teljes és végleges megromlására utal - többek között - a házastársaknak végleges, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása a házasságfelbontására. Ezt az egyező akaratnyilvánítást alátámasztja, ha a felek ún. járulékos kérdésekben megegyeztek vagy hosszabb ideje megszakadt köztük az életközössé.g Az egyező akaratnyilvánítás mellett, bármelyik házastárs külön is kérheti a házasság

felbontását, szintén a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására hivatkozva. Ez esetben a bíróságnak teljes körű bizonyítást kell lefolytatnia. Ilyen bizonyítást kell lefolytatni akkor is, ha a bontást ugyan mindkét fél kéri, de az ún. "járulékos kérdésekben" nincs megegyezés ▼▼▼ A bíróság felbontja a házasságot a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlása esetén, amit alátámaszt; • A házasfelek egyező kérelme a bontásra feltéve, hogy - megegyeztek a járulékos kérdésekben vagy - hosszabb ideje megszakadt életközösségük, s a gyermek(ek) ügye rendezett. - Ezekben az esetekben külön bizonyításra nincs szükség. • Teljes körű bizonyítás alapján - az egyik házasfél kérelmére vagy - ha mindkét házasfél kéri a bontást, de a járulékos kérdésekben nem tudtak megegyezni. Mindkét esetben a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni (Csjt. 18 §) Az a tény, hogy a Csjt

nem értékeli a házastársak vétkességét, nem jelenti azt, hogy ennek a bírói gyakorlatban ne lenne jelentősége. A bíróság egyrészt ítéletének indoklásában utalhat arra, hogy melyik házastárs magatartása vezetett a házasság felbomlására. Másrészt a súlyosan kötelességsértő házastársi magatartás értékelésre kerülhet, mint a nevelésre való alkalmatlanság bizonyítéka, amely alapvetően kihathat a közös lakáshasználat kérdésére. Vagyis a bíróság - ha teljes körű bizonyítást folytat le - értékelheti az egyik vagy mindkét házasfél" vétkességét", csak nem úgy, mint a köteléki rész felbontásának feltételét. Úgyszintén szerepe lehet a bírósági gyakorlatban a bontást ellenző " vétlen " fél megbocsátási készségének. Így pl ha a hűtlen házastárs kéri a házasság felbontását, de a "vétlen" fél ellenzi azt, a bíróság elutasíthatja a keresetet, ha lát reményt a

házasság megmentésére. Összegezve, a magyar bontási jog fő jellemzői: - a házasságot csak bírói úton lehet felbontani, a bontás anyakönyvi bejegyzése csak regisztrál; - a Csjt. a köteléki rész felbontásánál a "feldúltsági elv" alapján áll, de a joggyakorlatban szerepe lehet a vétkességnek; - meghatározott feltételek esetén lehetőség van a "megegyezéses bontásra"; - az eljárás során szerepe van a bírság békítő tevékenységének. A házasságfelbontása teljes körű bizonyítás alapján A házasság felbontására irányuló perbeli kérelem esetén a bíróságnak meg kell vizsgálni a házasság megromlásának egész folyamatát. Ez két esetet foglal magában: a) A házastársak egyikének egyoldalú kérelmére a másik házastárs ellenzésével szemben folyik az eljárás. b) Az alperes házastárs is egyetért a házasság felbontásával, de nincsenek meg a feltételei a megegyezésen alapuló bontásnak. (nem

tudnak megegyezni valamennyi járulékos kérdésben) A bizonyítási eljárás keretében a bíróságnak tanúkat kell meghallgatnia, iratokat, környezettanulmányt, iskolai véleményt kell beszereznie. A házastársaknak részletesen fel kell tárniuk a házasságban történteket és azokat az okokat, amelyek oda vezettek, hogy válni akarnak. A bíróság a per alatt azt vizsgálja, hogy az életközösség megszakadásáig milyen volt a felek kapcsolata, viselkedése, magatartása házastársával, illetve a gyermekekkel. A b) csoportban - mivel a két fél egyező kérelme alapján a bíróság felbontja a házasságot - a bizonyítás eredményének a járulékos kérdések eldöntésében van nagy szerepe (pl. gyermekelhelyezés, lakáshasználat). Ha bizonyítást folytat le a bíróság, nagyobbrészt ezen ügycsoportban teszi A házasság helyrehozhatatlan megromlására utaló okok: A bontást kérő fél saját kötelességszegésére is hivatkozhat a bontóperben

és a bíróság ebben az esetben is felbontja a házasságot, ha az már teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ha viszont a másik házastárs a kötelesség sértő magatartását megbocsátja, a házasság fenntartásához ragaszkodik, és még van remény a házasság megmentésére, akkor a keresetet el kell utasítani (pl. hűtlenség megbocsátása). Nem fogadja el a bírói gyakorlat a hűtlenséget a végleges megromlottságot előidéző oknak akkor, ha a másik fél ezt hajlandó megbocsátani és még remény van az életközösség helyreállítására. Nem tekinti azonban a bírósági gyakorlat megbocsátásnak a házasfeleknek sikertelen békülési kísérletét, amennyiben a másik házastársat magatartásának megváltoztatására nem tudja rábírni. A legfontosabb bontó okok a bírói gyakorlat alapján: - Szexuális hűtlenség; Ha a feleség idegen férfi lakására költözött és azzal él együtt, ez a legsúlyosabb megsértése a házastársi

hűségnek. A férj a feleségének ezt a magatartását nem köteles eltűrni és jogosult ez okból a házasság felbontását kémi. A joggyakorlat különösen hosszú ideig fennálló nagyobb zavaroktól mentes házasság esetében lát reményt a kötelék helyreállítására, ha a szexuális hűtlenség eseti, alkalomszerű volt. - Tettlegesség; A tettleges bántalmazást egyik házastárs sem köteles eltűrni és, ha ennek következtében feldúltnak érzi a házastársi viszonyt, ez megvalósíthatja a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlását. Különösen súlyosan értékeli a bírói gyakorlat azt a körülményt, amikor a házastárs a kiskorú gyermek jelenlétében tanúsít durva magatartást. Nem fogadja el, viszont a bírói gyakorlat annak a házastársnak a hivatkozását a másik fél tettlegességére, aki kihívó, provokatív magatartásával maga idézett elő olyan helyzetet, hogy házastársa tettlegességre ragadtatta magát. A tettlegesség

gyakran összefonódik az ilyen magatartást tanúsító személy túlzott alkoholfogyasztásával. Ez alkalmas arra, hogy a házastársban leküzdhetetlen ellenérzést váltson ki. - A házastárs betegsége; A tartós és gyógyíthatatlan betegséget különösen, ha a házastárs vagy a gyermekek egészségét veszélyezteti, illetve az életközösség fenntartását elviselhetetlenné teszi, a bírói gyakorlat általában a házasság felbontás ára kellő alapnak tekinti (pl. elmebetegség) - Szabadságvesztésre ítélés; A hosszabb tartalmú szabadságvesztés általában önmagában is megállapíthatóvá teszi a házasság végleges feldúltságát. A bíróság ekkor azt vizsgálja, a bűncselekmény elkövetése és ennek következményeként a büntetőjogi büntetés a házasfelek viszonyára milyen hatást gyakorolt és a bűncselekmény jellege olyan volt-e, amely alkalmas a házastársak közötti viszony végleges megrontására. - Különélés; A különélés

a házastársi kötelék bontás nélkül történő megszakítása, a kapcsolat felszámolásának a szándékával. A különélést az egyoldalú kérelem alapján folyó perben, mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának egyik bizonyítékaként lehet értékelni, különösen akkor, ha a felek új életre rendezkedtek be, más élettársat választottak maguknak, az új életközösségből gyermek is származott. Nem minősül különélésnek, a házastársnak a kapcsolat megszakításának szándéka nélkül történő távolléte, megfelelő közös lakás hiányában, vagy tartós kiküldetés, munkavállalás okából. Különélésnek minősülhet viszont, ha a házastársak egy lakásban ugyan, de életvitelüket elkülönítve, érzelmi és anyagi kapcsolataikat megszakítva élnek. - A gyermek érdeke; A bíróság a házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell, hogy vegye [Csjt. 18 § (4)] A gyermek abszolút

érdeke a harmonikus családi közösség. Ha viszonylagos családi harmónia biztosítható, akkor az a kiskorú gyermek érdeke, hogy a szülők maradjanak együtt. Más esetekben viszont éppen az a gyermek érdeke is, hogy megcsonkult családban, de nyugodt körülmények között nevelkedhessen, élhessen. A szülők mindenképpen kötelesek házaséletük megromlásának a gyermeknél jelentkező káros hatásait a lehető legkisebb mértékre csökkenteni. A házasság felbomlásának a folyamata nem minden esetben megfordíthatatlan, a konfliktusok különösen korai stádiumban oldhatók fel. Kihűlt érzelmek mellett is együtt élhetnek a házasok, például a gyermekek érdekében vagy a változtatástói való félelem miatt. A bíróság ezért megkísérelheti az egész eljárás folyamán a felek békítését. 1995-től megszűnt az ún. első, kötelező békéltető tárgyalás fogalma és kötelezettsége Ha az első tárgyaláson a felek nem békülnek ki,

akkor a bíróság a tárgyalást elhalasztja és felhívja a feleket, hogy három napon belül írásban kérhetik az eljárás folytatását, ellenkező esetben a per megszűnik A bíróság a tárgyalás folytatására csak a kérelem benyújtását követő harminc nap elteltével tűzhet határnapot.) Vagyis a jogalkotó - nyilván a békéltetés szándékával- az első tárgyalást követően minimum négy hónapos szünetet rendel el, mely alatt a felek ismételten alaposan újraértékelhetik kapcsolatukat. A megegyezéses bontás, bizonyítási eljárás nélkül A Csjt. nem használja a "megegyezéses bontás" fogalmát, ez a joggyakorlatban elterjedt kifejezés [Csjt. ezt az "egyező akaratnyilvánítás" fogalmával fejezi ki, 18 § (2) A megegyezéses bontás esetén nem kell feltárni és bizonyítani azokat az okokat, amelyek a házasság megromlásához vezettek. A Csjt. amikor az "egyező akaratnyilvánítás" fogalmat használja, azt

kívánja hangsúlyozni, hogy a megegyezés nem csak a házastársak megállapodása, hanem állami elismerést érdemlő bizonyítéka a fenntarthatatlan élethelyzetnek. Az "akarati egyetértésnek" tehát bizonyíték rangja van Ezért a bíróságnak a felek személyes meghallgatása során meg kell győződnie, hogy az egyező akaratnyilvánítást nem kényszer, fenyegetés, befolyásolás vagy a másik fél helyzetének kihasználása idézte-e elő. A személyes meghallgatás kötelezettsége alól szűk körű kivételek vannak a Pp alapján Ha a bíróság aggályosnak látja a befolyásmentes, közös, végleges elhatározást, helye lehet a házasság felbontásának, de csak a korábban elemzett bizonyítási eljárás alapján, az egyik fél kérelmére. A feleknek a Csjt. 18 § (2) bek alapján a következó1cben kell megállapodniuk: - a közös gyermek elhelyezése, - a gyermek tartása, - a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, - a házastársi

tartás, - a közös lakás használata, - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében. A bíróságnak az egyezséget jóvá kell hagynia. A jóváhagyás előtt a feleket tájékoztatni kell jogaikról, különösen akkor, ha az egyezség az egyik fél részére kifejezetten hátrányos. A felek megállapodásának stabilizálását szolgálja az a szabály, hogy az egyezség megváltoztatását az egyéb törvényes feltételek megléte esetén - annak jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól csak akkor kérhetik, ha az eredeti állapot fennmaradása a felek súlyos, illetve a gyermek érdekének bármilyen sérelmével jár. A megegyezéses bontásra a fenti eset mellett lehetőség van akkor is a Csjt. 18 § (2) alapján, ha a házastársak között legalább három éve megszakadt az életközösség, úgy, hogy külön lakásban élnek, és igazolják, hogy közös

gyermekük elhelyezését és tartását a gyermek érdekeinek megfelelően elrendezték. A bírósági gyakorlatból: A házasságfelbontásánál a tartós különélés mellett jelentősége van annak is, hogy a különélés tényéből, tartamából, a kísérő körülményekből kétségtelenül következtetni lehet-e arra, hogy nincs többé remény az életközösség helyreállítására. Ha a házastársaknak a házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítását a bíróság nem tartja kellően megalapozottnak, a kereset elutasítására annak következtében kerülhet sor, hogy a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul nem romlott meg. Ezt megelőzően azonban a bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítás őszinteségét megerősíteni kívánó, a végérvényes elhidegülés bekövetkeztére utaló bizonyítást a bíróságnak le kell folytatnia. A házasság felbontására alapul szolgáló tényállást a felperes egyoldalú

előadása alapján nem lehet megállapítani . 30. A volt házastárs tartása A házastársi tartás a római jogban is meghonosodott ajándék, amelyet a férj adott vagy ígért a feleségének a házasság megszűnése esetére. Célja az volt, hogy a nő anyagi életfeltételeit a házasság megszűnése után biztosítsa. Az ajándék csak akkor járt a nőnek, ha a házasság a férj halálával vagy nem a nő hibájából bekövetkezett válással szűnt meg. A volt házastársról való anyagi gondoskodás kötelezettségét már korábbi jogszabályok is tartalmazták. Lényegében ennek fogható fel a hitbér is Az 1894 évi XXXI tc nem tett különbséget nőtartás és férjtartás között, a joggyakorlatban megkülönböztették a két esetet. Ha a bíróság a férj hibájából bontotta fel a felek házasságát vagy rendelte el az ágytól és asztaltól való elválasztást: a volt feleség részére a férj vagyoni helyzetének és társadalmi állásának

megfelelő tartást, végleges nőtartást kellett megítélni. A jogegyenlőség és viszonosság elvéből kiindulva volt köteles a feleség a vagyontalansága és keresőképtelensége miatt önfenntartásra képtelen férjének abban az esetben tartást adni, amikor a házasságot a bíróság a nő hibájából bontotta fel (végleges férjtartás). A Csjt. a házasfelek egyenjogúsága alapján a házastársi tartást mindkét házasfél részére azonos feltételekkel biztosítja. 30.1 A volt házastárs tartásának feltételei Csjt. 21 § (1) A házasságfelbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. Tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egysorban köteles. A volt

házastárs tartásának három egymással összefüggő feltétele van: a) a tartást igénylő volt házastárs a tartásra hibáján kívül rászoruljon, b) ne legyen érdemtelen a tartásra, c) a kötelezett képes legyen a tartás folyósítására. Tartásra az a volt házastárs szorul rá, aki magát eltartani nem tudja, elvárható módon hasznosítható vagyona nincsen, vagy ezek a megélhetését kellően nem biztosítják. A rászorultság fennállhat betegség, testi fogyatékosság vagy életkor miatt bekövetkezett munkaképtelenség következtében. Házastársi tartást kaphat az az anya is, aki gyermekgondozási díjat vagy segélyt kap, ha ez az összeg a megélhetését csak részben fedezi. Vizsgálni kell, hogy a rászorultság a tartást igénylő személy hibáján kívül állott-e elő. Nem állapítható meg a tartást igénylő személy hibáján kívüli rászorultsága, ha képzettségének megfelelő munkahelyet találhatna és csak azért nem akar

elhelyezkedni, hogy őt elhagyó házastársa gondoskodjon róla. Ha a volt házastárs a tartásra a házasság felbontását követő 5 év eltelte után válik rászorulttá, volt házastársától csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást [Csjt. 22 § (3)] Ha a tartásdíjat az 5 éves időhatáron belül állapították meg, az mindaddig jár, amíg annak a feltételei fennállnak. Ha a tartást igénylő házastársnak olyan vagyona van, amelynek a hasznából, jövedelméből megélhetése fedezhető, a tartásra nem szorul rá. E körben értékelni kell azt is, ha ingatlanát, pl csak azért nem kívánja hasznosítani, mert ezáltal kényszeríteni akarja volt házas társát tartásdíj fizetésére. A tartást határozott időtartamra is meg lehet állapítani, ha feltehető, hogy a tartásra jogosult rászorultsága a meghatározott idő elteltével megszűnik [Csjt. 21 § (2)] Családjogunk az érdemtelenség fogalmának meghatározását a

joggyakorlatra bízta, ennek megfelelően értelmezi azt a Legfelsőbb Bíróság módosított V. sz Polgári Elvi Döntése Az elvi döntés szerint a házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása elbírálásánál jelentősége van annak is, hogy az érdemtelenséget érvényesíteni kívánó házastárs milyen magatartást tanúsított. Előfordul, hogy a tartásra jogosult volt házastárs a tartásra önhibáján kívül rászorulna és nem is érdemtelen arra, mégsem juthat házastársi tartáshoz, mert az egyébként köteles házastárs nem képes tartásdíj fizetésére. Ennek egyik esete, hogy saját megélhetésének a veszélyeztetése nélkül nem volna képes tartást nyújtani. A másik eset az, hogy a tartásra kötelezhető házastárs rendelkezik ugyan megfelelő

jövedelemmel, de abból több gyermeket kell eltartani és a fennmaradó összeg már nem elégséges házastársi tartás fizetésére. A kötelezett teljesítőképességének vizsgálatánál meg kell állapítani a teljes keresetét, bármely forrásból származó jövedelmét és a vagyoni helyzetét. Fel kell deríteni a munkaképességét, életkorát, ha szükséges, egészségi állapotát is. Tisztázni kell, hogy még kinek az eltartására köteles Megeshet, hogy kiskorú gyermekei mellett még a volt és jelenlegi házastársát is tartania kellene. 30.2 A volt házastárs tartásának mértéke, a kötelezettség változása, megszűnése A házastársi tartás mértékére, összegére a családjogi törvény nem ad szabályozást. A joggyakorlat a rokontartás mértékét szabályozó rendelkezést alkalmazza, amely szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal köteles ellátni, ami megélhetéséhez

szükséges (Csjt. 65 §) A házastársi tartás megállapításánál nem irányadók a gyermektartásdíj mértékére vonatkozó szabályok Ezért a tartásdíjat nem százalékos mértékben, hanem határozott összegben kell megállapítani. A szükséges mértékű tartás a kötelezett anyagi viszonyaitól, teljesítőképességétől függően nem jelenti a "szűkös tartást", de azt sem, hogy a kötelezett házastárs az általa a házasságban kialakított kiemelkedően magas életszínvonalat volna köteles biztosítani. Ha a jogosult részben képes saját eltartásáról gondoskodni, akkor részére csak kiegészítő, részleges tartásdíj jár. A már megállapított házastársi tartás mértékének megváltoztatására kerülhet sor, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított tartás alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be [Csjt. 22 § (1)] Ha a körülmények lényeges változása a jogosult

javára szól, akkor a tartásdíj felemelésének, ha viszont a kötelezett javára szól, akkor a tartásdíj leszállításának az igénye nyílik meg. A házastársi tartásra való jogosultság megszűnik [Csjt. 22 § (2)], ha a jogosult arra utólagosan érdemtelenné vált, ha rászorultsága megszűnt, vagy ha a kötelezett a továbbiakban már nem teljesítőképes. Megszűnik a kötelezettség a jogosult vagy a kötelezett halálával is Meg szűnik a házastársi tartásra való jog, ha a volt házastárs jogosult újból házasságot köt, függetlenül attól, hogy érvényes, vagy érvénytelen-e az új házasság. A tartási kötelezettség az új házasság felbontás a vagy érvénytelenítése után sem éled fel az előző volt házastárssal szemben. Nincs jogszabály arra, hogy jár-e élettársi kapcsolatra lépett volt házastársnak továbbra is a házastársi tartás. E körben a rászorultság értékelése jöhet számításba A bírói gyakorlatból: A

házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közre ható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó házastárs magatartását is. A tartásra szoruló házastárs vagy volt házastárs javára tartásdíj fizetésére a Csjt. 32 §, illetőleg 21 §-a alapján az a házastársa vagy volt házastársa is köteles, akinek vagyona nincs, és neki felróható okból megfelelő keresettel sem rendelkezik. Ilyenkor a tartásdíj összegének megállapításánál olyan összegű keresetet kell alapul venni, amelyet a tartásra kötelezettel azonos korú, egészségi állapotú és szakképzettségű személy rendszeres munkával általában elér. Az ún. névleges házasság nem jogosít tartási

igény érvényesítésére Házastársi tartásra érdemtelenséget nemcsak a tettlegesség vagy a házastársi hűség megsértése valósíthat meg, hanem egyéb magatartás is alkalmas lehet az érdemtelenség megállapítására. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni és mérlegelni kell a peres feleknek a házasság fennállása alatt tanúsított, és a házasság felbontásához vezető magatartását is . A házastársi tartás mértéke a jogosult megélhetéséhez szükséges összeg, amely azonban nem jelenthet szűkös tartást. A házastársi tartásdíj felemelésére alapul szolgálhat, ha a kötelezettnek egyéb tartási kötelezettsége utóbb megszűnt, s ezért nagyobb összegű házastársi tartásdíjat képes fizetni, és arra a volt házastárs rá is van utalva. A házastársi tartásra való jog abban az esetben is megszűnik, ha a jogosult azért nem szorul rá a további tartásra, mert harmadik személlyel élettársként együtt él,

és élettársa megfelelő jövedelemmel rendelkezik. A rászorultság hiányában önként vállalt házastársi tartásdíj-fizetési kötelezettség is megszüntethető, ha a kötelezettségvállalás a volt házastársak személyi, családi, kereseti, vagyoni viszonyaiban és életkörülményeiben utóbb bekövetkezett lényeges változásra tekintettel a társadalmi felfogás szerint már nem tartható fenn. 31. A házassági vagyonközösség megszüntetése és a közös vagyon megosztása 47. A vagyonleltár A római jogban részletes szabályok voltak a házassági vagyonjogban: - Ha a házasságban a nő nem került férje hatalma alá, a nő vagyoni jogképessége megmaradt. A nő vagyona megmaradt ún. női szabadvagyonnak (parapherna), amelyről szabadon rendelkezett A házasság megszűnésének esetei nem változtattak a volt feleség vagyoni helyzetén. A férj a hozományt (dos) az asszonynak a váláskor kiadni tartozott. - Ha a nő férji hatalom alá került,

és korábban önjogú volt, vagyona, mint jogi egész férjére szállt. Ha korábban atyai hatalom alatt állt, a pater familias általában bizonyos vagyont adott a férjnek, ez a vagyon hozomány címén a férj vagyonába olvadt bele. A házasság megszűnésekor azonban a hozomány visszakövetelhető volt. A rendi családi vagyon jogban a társadalom különböző rétegeinek családjogi viszonyaira különböző, egymástól eltérő jogi szabályozás érvényesült. Más-más szabályokat alkalmaztak a nemesség és jobbágyság tagjainak említett viszonyaira és megint más szabályok voltak a céhekbe tömörült iparosok családi-vagyoni viszonyai. A nőért egykoron fizetett vételár, a nő részére kirendelt vagyonná, hitbérré (dos) változott át, mely mind a férje életében, mind özvegysége esetére biztosítékul szolgált számára. Később, a kánonjog hatása alapján a nő a hitbért nem az egykori vételár ellenértéke gyanánt, hanem a házastársi

kötelesség teljesítéséért kapta ("hűség bére"). A hitbér összegét és egyéb kérdéseit számos törvény szabályozta. Már Szent István korától ismert jogintézmény volt a kiházasítás vagy hozomány (allatura), amely szerint a nő férjhezmenetelekor vagyoni értékeket - női ruházatot, háztartáshoz szükséges dolgokat és egyéb ingóságokat - vitt a férje házához. A házasság tartama alatt a kiházasításhoz tartozó dolgok - amennyiben azok nem a nő kizárólagos használatára szolgáltak - a férj vagyonával egybeolvadtak, annak kezelése alatt álltak. A házasság megszűnése esetén, pedig a férj vagy annak örökösei kötelesek voltak azt kiadni a feleségnek, ha pedig azok elhasználódtak, akkor kötelesek voltak megtéríteni azok értékét. A hozományra való igényt az asszony házasságtörés esetén sem veszítette el, a nő a kiházasításhoz tartozó dolgokról, mint saját vagyonáról szabadon végrendelkezhetett.

Szokásossá vált az is, hogy a menyasszonyt a vőlegény, a szülők vagy mások megajándékozták. Ezeket az ajándékokat melyek főleg a nő használatát szolgáló tárgyakból álltak - nászajándéknak vagy jegyajándéknak nevezték. A hozományon és a nászajándékon kívül lehetett a nőnek olyan különvagyona is, melyet a házasság tartama alatt, de a házasságra tekintet nélkül- királyi adomány, öröklés, adás-vétel, csere vagy más jogügylet - szerzett, s amely felett a nő szabadon rendelkezett és melyet a házasság megszűnésévei a nőnek ki kellett adni. A rendi korban hazánkban is elkülönült az idők folyamán egymástól egyfelől a nemesek, másfelől a városi polgárok és a jobbágyok házassági-vagyoni viszonyainak jogi szabályozása. Általános szabály volt, hogy nemes embernek a házasság alatt szerzett vagyona nem volt közszerzemény. Városi polgárok és jobbágyok családjában a közszerzemény volt az általános, s a

polgár vagy a jobbágy özvegye a házasság alatt szerzett vagyon feléhez jutott. Nem volt közszerzemény a jászoknál és a kunoknál sem Az 1894. évi XXXI tv már részletes szabályokat tartalmazott a közszerzemény megosztásáról A hitbérnek két fajtáját ismerte a törvény: a törvényes hitbért és az írott hitbért. A hitbér iránti jog a házasság tartama alatt nyugodott, s csak a házasság megszűnésekor lehetett követelni. A hitbér kifizetéséért a férj egész vagyonával felelt Az írott hitbér alapja nem a törvény, hanem a házasfelek szerződése volt. Hozomány alatt azt a vagyont értette a törvény, melyet a feleség vagy nevében bárki más a házassággal járó terhek megkönnyítése céljából a férj haszonélvezetébe átad. Tehát a hozomány mindvégig a feleség tulajdona maradt, s a házasság megszűnését követően az asszonyt illette. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV törvény

önálló cím alatt foglalkozik a házassági vagyonjog kérdéseivel. A Csjt 31 § (2) szerint" a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér". Ez azt jelenti, hogy a házassági életközösség bármely okból történt megszűnése (egyik házastárs halála, házastársak akarata) megszünteti a vagyonközösséget. Így a vagyonközösség megszűnése nem kapcsolható a házasság felbontásához; más kérdés, hogy a házasság felbontásánál a meg szűnt vagyonközösség alapján ténylegesen megosztják a közös vagyont. Ezért a vagyonközösség megszűnésétől határozottan meg kell különböztetnünk a közös vagyon megosztását, amely történhet a felek akaratából, vagy a bíróság döntése alapján. Fontos kiemelni azt, hogy bár a Csjt tartalmaz speciális szabályokat a házastársi közös vagyon megosztására, s általában a házassági vagyonjogra (Csjt. 27-31. §), a házastársak közös vagyona

alapvetően a Ptk szerinti közös tulajdon, melynek megosztására a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályok jelentik a kiindulópontot (Ptk 139-148 §) 31.1 Az életközösség megszűnése A házastársi életközösség megszűnése bekövetkezhet külső ok folytán (egyik házastárs halála) vagy úgy, hogy a házastársak egyike megszakítja, illetve közös megegyezéssel megszüntetik az életközösséget. Az életközösség megszűnése az egyik házastárs halálával Amennyiben az életközösséget az egyik házastárs halála szűnteti meg, a halál pillanatában megszűnik a vagyonközösség. A halál időpontját rögzítheti halotti anyakönyvi kivonat, illetve a halál tényének megállapítása, vagy holtnak nyilvánítás esetén bírósági határozat. A Csjt. a házastársi vagyonközösség megszűnésének ezt a módját nem tárgyalja A túlélő házastárs vagyonjogi helyzetére a Ptk. öröklési jogi szabályai irányadóak, törvényes

öröklés esetén, az elhunyt házastárs életében végrendelet útján is rendezheti vagyonának sorsát. A túlélő házastárs vagyonjogi helyzete - s így a közös vagyon sorsa is - alapvetően különbözik a Ptk. szerinti törvényes öröklés esetén, attól függően, hogy az örökhagyónak vannak-e leszármazói vagy nincsenek. Amennyiben a túlélő házastárs nem kizárólagos állagörökös, felmerülhet a házastársi közös vagyon körének megállapítása, megosztása, illetve az örökhagyó és a túlélő házastárs külön vagyonának megállapítása. Vagyis, ha az életközösséget a házastárs halála szünteti meg, bizonyos esetekben a gyakorlatban felmerülhet a közös vagyon megosztása, illetve a különvagyonok elkülönítése (pl. az özvegyi jog megváltása esetén). Így gyakorlatilag nagyjából ugyanaz lejátszódhat egy öröklési jogi perben, mint egy házastársi közös vagyon megosztását tartalmazó családi jogi perben. Az

életközösség megszűnése a házasfelek akaratából A Csjt. 31 § (1) tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely a gyakorlatban soha nem fordul elő Nevezetesen "a vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti". Ez az eset azért nem fordul elő szint soha a gyakorlatban, mert ha "fontos ok" merül fel, akkor az szinte természetszerűleg meg szünteti az életközösséget, amelynek egyenes következménye a [Csjt. 31 § (2)] a vagyonközösség megszűnése A házastársak házassági vagyon jogi szerződéssel, bármikor megszüntethetik a vagyonközösséget, akár akkor is, ha házastársi életközösségük változatlanul fennmarad. Az életközösség - s ezzel együtt a vagyonközösség - megszűnésének jogkövetkezményei; - Megszűnik a közös vagyon vélelme; - Nem áll fenn a szerzési közösség, tehát a szerzett vagyontárgy kizárólag a

szerző fél tulajdonába kerül. - Csak a közös tulajdonra vonatkozó polgári jogi szabályok az irányadók mindkét félre a közös vagyontárgyak kezelésére vonatkozóan (a dolog hasznai, a dolog fenntartásával járó kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek stb.) - Az adósságok azt a házastársat terhelik, aki az adósság alapjául szolgáló kötelezettséget vállalta. - Az egyik házastárs a másik által kötött visszterhes ügyletért nem felel. - Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi intézkedést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. - A gyakorlatban viszont a házastársak számos vagyontárgy használatát megosztják ebben az időben, ezért az ítélkezési gyakorlat az életközösség megszűnésétől a

közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastárs egyoldalú vagyonjogi rendelkezéseit nem tekinti semmisnek; - Bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Viszonylag gyakran előfordul, hogy a házasfelek rövidebb-hosszabb időre megszakítják az életközösséget, majd ezután ismét helyreállítják. Ez az időszak akár több évet is felölelhet úgy, hogy a felek nem használják fel házasságukat. E körben két eset fordulhat elő: - Az életközösség megszakadását nem követi a házastársi közös vagyon tényleges megosztása. Az életközösség átmeneti jellegű megszakadása - ha vagyonmegosztás nem történt- a vagyonközösséget nem szünteti meg, s ezért a vagyonközösséget egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az életközösség helyreállítása után az egyes különélések alatt szerzett vagyontárgyak közös vagyonnak minősülnek. - A felek a közös vagyont szerződéssel

megosztották. Ebben az esetben az életközösség helyreállításakor visszavitt közös vagyoni vagyontárgyak tekintetében általában azt kell vélelmezni, hogy azokat a felek az újonnan keletkező közös vagyonba visszautalták. A vélelmet meg lehet dönteni annak bizonyításával, hogy a házastársnak nem állt szándékában, hogy a közös vagyon megosztás akkor neki juttatott, a helyreállított életközösségbe visszavitt, vagy a különélés alatt szerzett és az életközösségbe, magával vitt dolgokat a közös vagyonba utalja. 31.2 A közös vagyon megosztása a házasfelek megállapodásával Ha a felek a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítás alapján kérik, ennek előfeltétele, hogy a közös ingatlan kivételével a közös vagyon megosztásáról perbeli egyezséget kössenek [Csjt. 18 § (2) a)]. Ezért a keresetlevélhez csatolni kell a közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodásukat Ha a közös vagyon kizárólag

ingóságokból áll, amelyet a házastársak már megosztottak, és a birtokba adás is megtörtént, az egyezségnek csak azt kell tartalmaznia, hogy a házastársaknak egymással szemben a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban további követelésük nincs. Ha a felek között peren kívül megegyezés jön létre, házastársi közös vagyon megosztásáról szerződéssel rendelkezhetnek. A Csjt új rendelkezései külön alaki követelményeket már nem támasztanak akkor sem, ha a felek házasságát még nem bontották fel, de meg kell tartani a Ptk. által előírt alakot, ezért: - az ingó vagyontárgyak szóbeli megegyezéssel is megoszthatók, - ingatlanokról írásba foglalt szerződéssel kell megállapodni. 31.3 A közös vagyon megosztása peres úton A vagyonleltár Ha a házastársak (volt házastársak) között nincs megállapodás a közös vagyon megosztásáról vagy az érvénytelen, az életközösség megszűnését követően

bármelyikük a bíróságtól kérheti a közös vagyon megosztását. A bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie; minden házassági vagyonjogi igényt együttesen és véglegesen kell elbírálni. Egyes kiragadott tételekre (vagyontárgyakra, jogokra, kötelezettségekre) nézve pert indítani nem lehet. A közös vagyon megosztására irányuló kereseti vagy viszontkereseti kérelem alapján hivatalból kell megállapítani, hogy mi tartozik a közös vagyonba, és szintén hivatalból kell rendelkezni az elszámolás eredményeképpen a felek javára mutatkozó vagyontárgyak vagy pénzösszeg megítéléséről is, függetlenül attól, hogy a felek milyen kérelmeket terjesztettek elő. A közös vagyonról csak egységesen lehet dönteni, a természetben meglévő különvagyoni tárgyak kiadását azonban a vagyonközösség megosztásától függetlenül, külön is lehet követelni. A bíróság a házastársi közös vagyon megosztásáról

vagyonleltár alapján dönt. A vagyonleltár felállításánál azt kell számba venni, hogy milyen vagyontárgyak tartoztak a házastársak közös vagyonához az életközösség megszűnésekor, és hogy a vagyontárgyak akár az életközösség megszűnésekor, akár később melyik fél birtokába kerültek, és mi történt velük. Egyúttal el kell különíteni egymástól a felek közös és különvagyonát. A vagyontárgyak értékét az életközösség megszűnésekor fennállott állapotuk és az akkori értékük szerint kell megállapítani. Amennyiben a vagyontárgy értéke az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben változott, azt kell vizsgálni, hogy az értékváltozás valamelyik fél magatartására vezethető e vissza. Az értékelés alapja: a dolog forgalmi értéke, amelyet ugyanolyan fajtájú dolognak a forgalomba kialakult árához viszonyítva, összehasonlítással kell megállapítani. Előfordul, hogy az

életközösség megszakadása után valamelyik fél a dolgon értékemelő beruházást végez. Ekkor az életközösség megszakadásának idején fennállott állapot szerint kell az értéket megállapítani, az értékemelést, a beruházást végző félnek a javára kell figyelembe venni és elszámolni. Kerülhet az életközösség megszakadása után az egyik fél kizárólagos használatába hasznot hajtó közös vagyoni vagyontárgy is. Az ilyen dolgok használatáért ellenérték követelhető A közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak és követelések értékéből a közös vagyont terhelő tartozásokat levonva lehet megállapítani a közös vagyon tiszta (nettó) értékét, amely a házastársakat fele-fele arányban megilleti. Ezt az egy főre eső értéket kell viszonyítani a házastársak birtokában lévő értékhez és ebből állapítható meg, hogy mutatkozik-e értékkülönbözet egyikük javára, vagy másikuk terhére. Amennyiben a mérleg egyikük

javára billen, a különbözetet elsősorban természetben (vagyontárgy kiadásával), amennyiben arra nincs lehetőség, vagy a felek nem kívánják, pénzben kell megtéríteni. A vagyonmérlegben fel kell tüntetni, hogy a házastársaknak az életközösség megszakadásakor harmadik személyekkel szemben milyen jogcímen, milyen összegű követelése állott fenn, illetve milyen tartozásaik voltak. Sok esetben előfordul, hogy az életközösség megszűnésekor fennálló közös tartozásokat a továbbiakban az egyik fél törleszti. A közös lakást terhelő tartozás törlesztése a tulajdoni arányokat nem módosítja, de az a házastárs, aki az életközösség megszakadása után a ráesőnél többet törlesztett, a többlet megtérítését követelheti adóstársától. A házastársak megállapodhatnak abban, hogy a közös vagyon megosztásakor fennálló közös tartozást az egyikük átvállalja. Ekkor a bíróság a vagyon megosztásánál a konkrét

vagyontárgyat terhelő tartozást annak a házastársnak az oldalán számolja el, akinek a vagyontárgyat juttatja, és a vagyontárgyat a tartozással csökkentett értékben állítja be a vagyonmérlegbe. A vagyonmérleg felállításánál a közös vagyon és a különvagyonok közötti elszámolás is elvégezhető. Így bármelyik házastárs igényelheti: - a közös vagyonból a különvagyonba; - a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, a kezelési és fenntartási költségek megtérítését; - igényelhető az egyik házastárs különvagyonából, a másik házastárs különvagyonába végzett beruházás. A közös vagyon megosztásának folyamata: a) Számba kell venni, milyen vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek tartoznak a közös vagyonhoz, és megállapítani ezeknek az értékét; b) Ezt követi az alvagyonok közti megtérítési igények elszámolása; c) A megtérítések elszámolása után következik a közös vagyonhoz

tartozó vagyontárgyak elosztása; a házastársakat a közös vagyon értékének fele-fele illeti meg A vagyontárgyak szétosztásának fő szempontjai: - A szétosztásnak valamennyi közös vagyontárgyra ki kell terjednie. - A meglévő közös vagyonból a vagyontárgyat lehetőleg természetben kell kiadni. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, pénzbeli megtérítésre kerülhet sor. A megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg. - A vagyontárgyak természetbeni szétosztása során ügyelni kell arra, hogy mindegyik házastárs azokat a vagyontárgyakat kapja, amelyeknek megszerzése érdekeinek megfelel. - Fontos a megosztás arányosságának érvényesülése. Nem helyes, ha a megosztáskor az egyik fél csupán a használattal fokozatosan értéküket vesztő ingóságokat, míg a másik értékállandóságot biztosító vagyontárgyakat kap. - A közös vagyon megosztása során jelentkező értékkülönbözetet meg kell fizetni. - A

közös kiskorú gyermek használatára szolgáló személyes használati tárgyakat a közös vagyon értékelésénél és megosztásánál figyelmen kívül kell hagyni. A bírói gyakorlatból: A házastársi közös vagyon megosztását tartalmazó szerződés érvényességének nem feltétele, hogy maga a szerződés részletes vagyonmérleget tartalmazzon. A közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó egyezséget a bíróság csak abban az esetben hagyhatja jóvá, ha az végrehajtható. Végrehajthatatlan az az egyezség, amelyben a felek arra kötelezik magukat, hogy a közös tulajdonban levő ingatlant eladják, és a vételárat megfelezik. A házastársak közös vagyonának megosztása kérdésében nem lehet dönteni a közös vagyon tárgyainak értékelése és vagyonmérleg felállítása nélkül. Ez alól nem ment fel a félnek olyan előadása sem, hogy a házastársak között csak egyes ingóságok tekintetében van vita. A házastársi vagyonközösség

megszüntetése során általában az életközösség megszakadásának időpontjában fennállott vagyoni helyzetből kell kiindulni, a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást azonban figyelembe kell venni, ha az nem vezethető vissza a felek tevékenységére. A házastársi közös vagyon megosztásánál az arányosság és méltányosság követelményeinek szem előtt tartásával lehetőleg a vagyonrész természetbeni kiadására kell törekedni. A kölcsön visszafizetésével kapcsolatos kedvezmények a volt házastársakat közösen illetik meg Az egyik házastárs foglalkozásához szükséges közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyakat a vagyonmegosztás során általában ennek a házastársnak kell juttatni. Ha nem bizonyított, hogy az életközösség megszűnésekor meg lévő vagyontárgy melyik házastárs birtokában van, azt a vagyonmérlegből ki kell hagyni. A házassági vagyonjogi igények rendezésénél arra kell

törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz 32. A lakáshasználat rendezése A lakáshasználat rendezése a házasság felbontása során az egyik legérzékenyebb, legfontosabb, legnagyobb súlyú kérdés. A nehéz lakáshelyzetben az esetek nem kis részében a házastársak egyetlen vagyona, értéke, a közösen használt lakás. Az esetek jelentős részében a volt közös lakást elhagyni kényszerülő házastárs - gyakran élete végéig -lényegesen rosszabb lakáskörülmények közé kerül, vagy lakásnélkülivé válik. Ezért van nagy jelentősége a házasság felbontása során a házastársak későbbi életére a gyermek elhelyezése, mert ez az esetek jelentős részében kihat a lakáshasználat rendezésére. A házastársak lakáshasználatának rendezésére is döntő módon kihathat a házasság felbomlásáért viselt vétkesség. A házastársak lakáshasználatának kérdései eltérően alakulhatnak a

következő szempontok alapján; - lakástulajdonról vagy lakásbérletről van-e szó; - a közös lakás valamelyik házastársnak külön tulajdona, korábban önálló bérlete vagy a házastársak közös tulajdon, közös bérlete; - kötöttek-e megállapodást vagy nem a lakáshasználat kérdésében. Korábbi családjogunk, de a Csjt. 1952 évi szövege sem foglalkozott a házastársi lakáshasználat szabályaival. Az 1974 évi 1 tv is csak arról rendelkezett, hogy a bíróságnak a házastársi lakáshasználatról hozott döntésénél figyelembe kell vennie a családvédelmi érdekeket is, de annak meghatározását, hogy e téren mit kell érteni a családvédelmi érdek alatt, a joggyakorlatra bízta. A volt közös lakásból távozásra kötelezett házastárs részére járó anyagi ellenérték, az ún. "kárpótlás" fogalmának a joggyakorlat által alacsonyra szabott összege váltott ki kritikákat. Az 1986 évi IV törvény részletesen

szabályozása körébe vonta és ez által a családjog anyagává tette a házastársi lakáshasználatot, mint a házastársak közötti belsőjogviszonyt. Mind az együttélés ideje alatt, mind, pedig az életközösség megszakadása és a házasság felbontása iránti per megindítása közötti időben szükség esetén a Ptk. birtokvédelmi szabályai alkalmazásra kerülhetnek, pl. ha az egyik házastárs a másikat önhatalmúlag kizárja a lakásból A házastársak lakáshasználatának a Csjt-ben megalkotott szabályai a házasság felbontásánál adódó helyzetek rendezésére szolgálnak. Mód van azonban arra, hogy a házastársak, akár már a házasságkötés előtt, akár annak létrejötte után a házasság felbontásának esetére előre rendelkezzenek a közös lakás további használatáról. 32.1 A lakáshasználat rendezése megállapodással ,,A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére

rendezhetik a közös lakás további használatát. Ennek keretében megállapodhatnak abban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A megállapodást közokiratban vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni [Csjt. 31/A § (1)] A megállapodás kellékei azonosak a házassági vagyonjogi szerződés előírásaival. A megállapodásra a Ptk rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell [Csjt. 31 § (5)] Ennek során sor kerülhet a Ptk szerződésekre vonatkozó általános szabályainak az alkalmazásával a megállapodás érvénytelenné nyilvánítására a semmisség és a megtámadhatóság tényállásai alapján. Az érvénytelenség kivételével nincs mód a megállapodástól való eltérésre még a házassági vagyonjogi szerződésnél alkalmazható méltányosság alapján sem. Az érvényes megállapodástól a felek csak egyező akarattal térhetnek el és a bíróság is csak a

kiskorú gyermek lakáshasználatának a biztosítása végett [Csjt. 31/A § (2)] 32.2 A bíróság döntése a volt közös lakás használatáról Ha a lakásban a házastársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján laknak a házasság felbontása esetén - kérelemre - a bíróság dönt a lakáshasználat felől [Csjt. 31/B § (1)]. A döntésre akkor is sor kerülhet, ha a bíróság a házasfelek egyezségét nem hagyja jóvá A lakás megosztása A bíróság a házastársak közös tulajdonában vagy közös bérletében lévő lakásának a használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek a száma lehetővé teszi [Csjt. 31/B. § (4)] Ugyancsak megosztja a bíróság a használatot, ha a különben távozni köteles házastárs a nála elhelyezett közös kiskorú gyermekre tekintettel a másik házastárs különvagyonát vagy önálló bérletét képező, osztott használatra alkalmas

lakásban maradhat. Nem osztható meg hazai jogunk szerint sem a lakás használat, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a mási házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár [Csjt. 31/B § (4)] Az osztott használat objektív feltételeinek bizonyításához szükséges a lakás pontos adatainak alaprajza. A bíróság ezek segítségével tisztázhatja a lakószobák számát, nagyságát, megközelítési lehetőségét (külön bejáratú vagy egymásba nyíló szobák stb.) A megosztott használatnak általában minimális feltétele, hogy a lakásban legalább két, szobának használható helyiség legyen, a volt házastársnak legalább egy-egy szoba kizárólagos használata jusson, mégpedig akként, hogy mindkét szoba külön bejáratú legyen. A lakás osztott használatra való alkalmassága szempontjából a joggyakorlat azt is vizsgálja, hogy hány személy használja a lakást. Annak is

jelentősége lehet, hogy kisebb műszaki átalakítással nem valósítható-e meg az elkülönített használat. Különösen jelentős lehet ez, ha a lakás a házastársak közös tulajdona A joggyakorlatnak a szubjektív feltételek között igen gondosan kell vizsgálnia, hogy volt házastársak között a megosztott használatra objektíve alkalmas lakás további közös használata valamelyikük magatartása miatt valóban elviselhetetlen lenne-e, a másik házastársnak, vagy a kiskorú gyermek érdekeinek valóban súlyos sérelmével járna-e. A bírói gyakorlat szerint a lakás megosztott használatát a házastárs botrányos, garázda vagy a másik házastársak és a kiskorú gyermeket egyéb okból súlyosan zavaró magatartása zárja ki. A bíróság a megosztott használat elrendelése után is módosíthatja, vagy megszüntetheti - kérelemre - a korábbi használati módot. Erre okot adhat, ha az egyik volt házastárs magatartása később vált a közös

használat szempontjából elviselhetetlenné. A volt házastársak lakáshasználatát viszonylag kedvezően rendezheti az, ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cserélni. A lakáscserére kötelezés csak bérlakás esetében valósítható meg, ha a lakás valamelyik házastárs különvagyona, vagy közös tulajdonuk, a tulajdonost lakáscserére akarata ellenére nem lehet kötelezni. Megállapodás alapján azonban erre is mód nyílhat A Csjt. 31/B §-ának (6) bekezdése akként rendelkezik a cserére kötelezésről, hogy a bíróság - a házastársak egyikének a kérelmére - a bérlőtársi jogviszonyt akkor is megszüntetheti, ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cserélni, és a lakáscsere folytán mindkét házastárs megfelelő lakáshoz jut. Ilyen esetben a bíróság meghatározza, hogy melyik lakásba melyik volt házastárs költözzék. A közös lakás elhagyása önként vagy ítélet alapján A bontóperek során gyakran előfordul,

hogy a volt közös lakást a házastársak egyike önként elhagyja, más esetben erre a bíróság kötelezheti erre az egyik házastársat. A lakás önként való elhagyásának számos oka lehet; a távozó házastárs rendelkezik más, saját lakással, új lakást vásárol, valaki máshoz költözik stb. A bíróság, akkor kötelezi az egyik volt házastársat a lakás elhagyására - a korábbi pont szerint -, ha a lakás alkalmatlan a megosztott használatra vagy a további közös használat valamelyikük magatartása miatt elviselhetetlen lenne, vagy kiskorú gyermek érdekeinek sérelmével járna. A lakást elhagyó házastárs hátrányának csökkentését, a házastársak között ezáltal előálló vagyoni aránytalanság mérséklését célozza, hogy családjogunk a Csjt. 1986 évi módosítása óta elismeri a lakás használati jogának ellenértékére való igényt. Az igény független attól, hogy a távozó házastárs milyen lakást biztosít saját

magának. A távozó házastársnak járó ellenérték megállapításának célja, hogy a távozó és a bent maradó házastárs anyagi helyzetében ezáltal jelentős eltolódás ne álljon be. Ha a házastárs a lakást elhagyja, általános szabály, hogy a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult [Csjt. 311C § (1)] Nincs akadálya annak, hogy a távozó házastárs térítési igényéről önként lemondjon, és nem illeti ilyen anyagi ellenszolgáltatás azt a házastársat, aki a házasság felbontása következtében közös albérletből távozik, vagy a másik házastárs szüleinek a lakásában szívességi lakáshasználóként lakott. A lakáshasználati jog ellenértéke - közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló lakás esetén - a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete [Csjt. 31/C § (2)] Bérlakás esetén a lakás használati jog ellenértéke

legalább a hasonló önkormányzati bérlakás ra a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére - az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértékének megfelelő összeg függetlenül attól, hogy a távozó házastárs milyen lakásba költözik (Csjt. 31/C §) A törvénynek abból a megfogalmazásából, hogy "legalább" ilyen összeg figyelembevételét írja elő, az következik, hogy a bíróság az általános mértéknél magasabb térítést is megállapíthat. A távozó házastárs azonban mind tulajdon, mind bérlakás esetében a lakáshasználati jog ellenértékének csak egy részére tarthat igényt, arra a részére, amely őt a visszamaradó házastársra és a lakáshasználatra ugyancsak jogosult gyermek számára figyelemmel arányosan megilleti. Általános mérce azonban, hogy a jogosultnak járó összeg a törvényben írt különösen méltányos kivételektől eltekintve a használati jog

ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet [Csjt. 311C § (3)] Ha a lakáshasználatra csak a két házastárs volt jogosult, akkor a távozó házastársat méltányosság alkalmazásának a hiányában az ellenérték fele illeti meg. Nem kell a térítés szempontjából figyelembe venni a lakásban szívességből lakó más családtagot, pl. a nem bérlőtárs szülőket, sőt, a lakásban lakó felnőtt gyermeket sem, mert a szülő csak a kiskorú gyermek lakáshasználatát köteles biztosítani. A lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermekre tekintettel eltávozó házastárs hányadát rendszerint az ellenérték egyharmadáig csökkenteni kell. A használati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes. Ez a megoldás arra szorítja a bent maradó házastársat, hogy mielőbb fizessen, a távozásra kötelezett félnek, pedig bizonyos mértékig biztosítékot nyújt a követelése teljesítéséhez [Csjt. 31/C § (5)] Bérlakás

esetében, ha valamelyik házastárs a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, a bíróság - a visszamaradt házastárs kérelmére - az eltávozott házastárs bérlőtársi jogviszonyát megszünteti. A házastárs azonban a használati jog ellenértékének rá eső részét ilyenkor is igényelheti (Csjt. 31/D §) A joggyakorlat szerint térítés annak a házastársnak is jár, aki a megosztottan használt közös bérlakásból távozik önként. A lakáshasználati jog ellenértéke fejében járó térítésen felül a távozó házastársnak egyéb anyagi igényei is lehetnek Így a távozó házastárs igényelheti az értéknövelő meg nem térült - ráfordítások költségét is, ha a ráfordítás a használati jog ellen értékében nem fejeződik ki [Csjt. 31/C § (3)] Ha a volt házastársak tulajdonostársak, a lakáshasználati jog ellenértéke a közös tulajdon megszüntetése során elszámolásra kerül. Vagyis, ha a bíróság a

vagyonközösség megszüntetése keretén belül megszünteti a lakáson fennálló közös tulajdont, nem jár a távozó házastársnak lakáshasználati díj. Ha a lakás közös tulajdonban áll, vagy másik házastárs különvagyona, akkor a ráfordítások következtében előálló értéknövekedés elszámolása a házastársi vagyonközösség megszüntetésének a keretében történhet meg. Ha a lakásban maradó házastárs az ellenérték megfizetésére nem képes, illetőleg erre a célra felhasználható különvagyona sincsen vagy egyébként, ha kéri a házastársi közös vagyon rá eső részét, az ellenérték összegével csökkenteni kell [Csjt. 311C (4)] Előfordul, hogy a felek úgy állapodnak meg a ellenérték megfizetéséről, hogy a lakásban maradó fél havi fizetési kötelezettségét a távozó házastársát terhelő gyermektartásdíj összegével egyezően állapítják meg. Ebben az esetben a lakásban maradó házastárs gyermekei

ténylegesen nem kapnak tartásdíjat, s a bent maradó házastárs mintegy "lelakja" az elmaradt tartásdíjon keresztül az őt terhelő kötelezettséget. Ez a gyakorlat elvileg jogellenes, mivel a tartásdíjjal szemben beszámításnak nincs helye (Ptk. 297 §), a gyakorlatban mégis előfordul azon a címen, hogy a felek kölcsönösen mellőzik az egyösszegű tartozások teljesítését. Nem szükséges hangsúlyozni, mennyire nehéz helyzetbe hozza ez a megoldás mindkét házastársat - de jobb megoldás sokszor nincs. (Az egyik fél nem jut a lakás ellenértékéhez, a másik fél nem jut a tartásdíjhoz.) A bírói gyakorlatból: A volt közös lakás elhagyására kötelezett házastárs - szerződés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - elhelyezésre nem tarthat igényt. A lakás elhagyására kötelezett házastársat megillető ellenérték megállapítása során figyelemmel kell lenni a távozó házastárs méltányos lakás igényére.

Ha a házastársak a házasság felbontása esetére a közös lakás használatát szerződéssel rendezték, a szerződéstől a bíróság csak akkor térhet el, ha azt a lakás használatra jogosult gyermek életkörülményei indokolják. Házastársak "szívességi lakáshasználata" esetén annak meg vonására nem a házastársak egyike, hanem az azt biztosító személy jogosult. A gyermekek elhelyezése és a lakáshasználat rendezése egymással szorosan összefüggő olyan kérdések, amelyek általában csak egységesen bírálhatók el. A különvagyonhoz tartozó volt közös lakás használatának megosztására csak kivételesen kerülhet sor. A házastársi lakáshasználat rendezésénél a feleknek nemcsak az életközösség tartama alatt, hanem az életközösség megszűnése után tanúsított magatartását is figyelembe kell venni. Mindaddig, amíg a bontóperben a házastársi lakáshasználat nem rendeződik, mindkét házastársnak joga van a

lakás használatára, s így birtokvédelmet is igényelhet. Azt a volt házastársat, aki a lakásban családtagként lakott, a lakáshasználati jog ellenértéke - megállapodás hiányában - nem illeti meg. A gyermektartásdíj beszámítása a lakáshasználati jog ellenértékének törlesztésébe a jogosult gyermekek tartását nem sértheti A visszatérés szándéka nélkül távozó házastárs csak kivételesen és csak bérlakás esetében igényelheti a lakáshasználati jog ellenértékét . 33. Gyermektartás módja, mértéke különélő szülők esetében 34. A gyermektartásdíj alapja, formái 35. A gyermek tartásdíj A gyermektartásdíjról a szülők egyezséget köthetnek, melyet a bíróságnak kell jóváhagynia. Megegyezés hiányában a tartásdíjról a bíróság dönt A tartásdíj megállapítása, a tartásdíj mértéke és módja A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja

[Csjt. 69/A § (2)] A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének a hiányában a bíróság dönt (69/B. §) Nincsen akadálya annak, hogy a gyermektartásdíjat a szülő megállapodás alapján, önkéntesen fizesse. A bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelynek következtében a gyermek nélkülözésnek volna kitéve, noha a tartásra pénzben köteles szülő megfelelően gondoskodhat róla. A szülők megállapodásának a körében arra is lehetőség van, hogy a kötelezett a tartási kötelezettség kiegyenlítésére megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) adjon a jogosultnak. A megállapodás korlátja az is, hogy a szülő a gyermeket illető tartásdíjról végérvényesen nem mondhat le. A Csjt. 691C (1) részletesen szabályozza gyermektartásdíj mértékét A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj megállapításánál figyelemmel kell

lenni: a) a gyermek tényleges szükségleteire, b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre, d) a gyermek saját jövedelmére is. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A Csjt. 69/C §-ának (1) bekezdésében írt százalékos mértékek átlagos mércét jelentenek, amelytől indokolt esetben lefelé és felfelé is el lehet térni. Előfordulhat, hogy a gyermeket gondozó szülő alacsony jövedelme, a gyermek súlyos tartós betegsége és a tartásra pénzben köteles személy jövedelmi és személyes viszonyai alapján a 25%-nál magasabb összegű tartásdíjra van szükség. Gyakoribb, hogy a kötelezett személy olyan magas jövedelemmel rendelkezik, amely esetében a 15%-ban

megállapított tartásdíj is lényegesen meghaladná a gyermek szükségleteit. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg [69/C. § (2)] A Csjt. rendelkezik a tartásdíj megállapításának a formáiról is A törvény rendszerében háromféle marasztalási formára is lehetőség van. Így azt a) százalékos arányban, vagy b) határozott összegben, vagy c) határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában kell meghatározni [69/C. § (3)] A százalékos marasztalás esetében meg kell jelölni a tartásdíj alapösszegét is. Ennek a marasztalási formának előnye, hogy az alapösszeghez a jogosult akkor is hozzájut, ha abban a hónapban a kötelezett kevesebbet keresett. Ez a módszer nem alkalmazható, ha a tartásdíjat nem lehet letiltás útján végrehajtani. Határozott összegben lehet, pl megállapítani a tartásdíjat az egyéni vállalkozó kötelezettel szemben. A tartásdíj

határozott összegben való megállapítására lesz szükség akkor is, ha a kötelezettnek többféle forrásból van jövedelme. Ha a kötelezett munkaviszonyban áll, akkor a tartásdíj alapját a főállásban elért, a bérköltség terhére kifizetett összes munkabére, valamint az érdekeltségi, rendelkezési vagy más hasonló alap terhére kifizetett egyéb juttatás (részesedés, prémium, jutalom stb.) adja (Csjtr 10 §) Ha az e szempontok szerint megállapítható összeg - a gyermeket gondozó szülő jövedelmét is figyelembe véve a gyermek szükségletét nem fedezné, akkor sor kerülhet arra, hogy a kötelezettnek a más munkaviszonyból, illetőleg nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmét is alapul kell venni a tartásdíj megállapításánál (másodállás, mellékfoglalkozás, szellemi alkotás után járó rendszeres jövedelem stb.) A tartásdíj alapjául szolgáló jövedelmet általában a keresetlevél beadását megelőző egy évi

jövedelem alapján kell kiszámítani, a nettó jövedelem alapján. A gyermektartásdíj megállapítása különleges esetekben; - A vagyontalan, de munkanélküli segélyben részesülő személy tartásdíj kötelezettségét a segély alapján lehet megállapítani. - A gyermekgondozási díjban részesülő személy a tartásdíj fizetésére a gondozási díj alapján kötelezhető, de ha más forrásból is van jövedelme, a kötelezettségnél azt is értékelni kell. - A munkanélküli segélyből és a gyermekgondozási díjból a végrehajtás korlátozott mértékű, csak az összeg 33%-a erejéig terjedhet. (A GYES mentes a végrehajtás alól) - A gyermektartás különös esetei közé tartozik a szabadságvesztését töltő, illetőleg előzetes letartóztatásban lévő személy tartásdíj-fizetési kötelezettsége. Ha a kötelezettnek nincsen ez idő alatt hasznot hajtó vagyonából jövedelme, akkor a tartásdíj alapja a rabkeresmény lesz. - A sorkatona

gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének katonai szolgálatának időtartama alatt az önkormányzat által megállapított családi segély útján tesz eleget (Csjtr. 14 §) Előfordul, hogy a bíróság a gyermek elhelyezését megváltoztatja és a gyermeket annál a szülőnél, helyezi el, aki addig gyermektartásdíjat fizetett utána. Ilyenkor az eddig tartásdíjat fizető személy gondoskodik a gyermekről természetben, és a másik szülő fizeti a gyermektartásdíjat. Ha a gyermek szülei nem élnek együtt, az apa - amennyiben azt a társadalombiztosítás nem fedezi köteles megtéríteni az anyának a szüléssel járó költségeket is, valamint a külön jogszabályban meghatározott tartást. E követelések az anyát - amennyiben azt a társadalombiztosítás megtérítené akkor is megilleti, ha a gyermek halva született [Csjt 69/D § (2)] A szüléssel kapcsolatos indokolt költségeket az anya, a szüléstől számított egy év alatt, a felmerült

kiadások igazolás nélkül is követelheti (Csjtr. 18 §) 36. A szülői jogok gyakorlása különélő szülők esetén Szülői felügyelet tartalma: - gondozás, nevelés, vagyonkezelés, törvényes képviselet, gyámnevezés, gyámságból való kizárás. A szülői felügyeletet a szülők egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. A szülők jogai és kötelezettségei egyenlők. A szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, megállapodásuk esetén akkor is, ha már nem élnek együtt. A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet teljes körűen csak az egyikük gyakorolja. E megállapodást megköthetik a gyámhivatal előtt is, azonban ez nem olyan hatályú, mint ha a bíróság előtt tették volna. A házassági bontó- vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös

kérelmére a bíróság közös szülői felügyeletet határozhat meg. Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak egyetértésre jutni – a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével – a gyámhivatal dönt. A különélő szülők megállapodásának hiányában – kérelemre – a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja. Ha a szülői felügyeleti jog gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat – a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével – nem gyakorolhatja. Ilyen lényeges kérdés: a gyermek nevének meghatározása, megváltoztatása; tartózkodási helyének kijelölése; iskolájának, életpályájának megválasztása. ha ezekben nem tudnak megegyezni – a gyámhatóság dönt. A különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a gyermek

gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet ellátásával. A szülői felügyelet rendezése, a felügyelet, ill. az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhivatal indíthat pert. A gyermekétől különélő szülő jogosult, ill. köteles gyermekével kapcsolatot tartani A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján csak az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta. 37. A gyermekelhelyezés A házasság felbontása esetén a gyermek számára legmegfelelőbb elhelyezése az alapvető gyermeki jogok közé tartozik. Ez részben következik a gyermeki jogokról

szóló nemzetközi és hazai jogszabályokból, részben a Csjt. 18 § (1) bekezdéséből; "A házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni". A korábbi magyar jog szerint, ha a szülők másként nem egyeztek meg - 7 éven túl minden gyermek felett a közvetlen gondviselési jog a nem vétkes szülőt illeti, a 7 éven aluli gyermekek feletti gondviselés nemi különbség nélkül és tekintet nélkül a vétkességre, az anyát illeti. Ha pedig mindkét szülő vétkes, a fiúknak a gondviselése az atyát, a leányoké az anyát illeti, de csak akkor, ha a gyermekek nyilvánvaló érdeke más elhelyezést nem tesz a hatóság kötelességévé. A Csjt. 1952 évi szövege megtartotta a nem és életkor szerinti elhelyezés szempontját, de a Csjt 1974. évi módosítása során a jogalkotó a bírói gyakorlatnak megfelelően, már elhagyta a szövegből a gyermek nemére és életkorára történő utalást és - szülők

megegyezésének hiányában - a gyermek érdekének megfelelően őt annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél az elhelyezése a gyermekre kedvezőbb. A gyermekelhelyezés szempontjait a törvényi kereteken belül a Legfelsőbb Bíróságnak a többször módosított 17. sz Irányelve tartalmazza A Csjt. 1995 évi módosítása a gyermekelhelyezés szabályait a szülői felügyelet körében az új 72/A §-ban helyezte el. A formai változtatás ellenére a tartalmi szabályok lényegében nem változtak; így a gyermek elhelyezésénél alapvető a kiskorú érdekeinek figyelembevétele. Így "elméletileg", s jogszabály szerint a gyermek elhelyezésénél jelenleg nincs szerepe a felbomlás folyamatában tanúsított "vétkességnek". "Gyakorlatilag" viszont a bontóperben - megegyezés hiányában - továbbra is meghatározó jelentőségű, hogy melyik házastárs kötelességszegése vezetett a felbomláshoz, mivel a kötelességszegő

házastárs már mintegy előre bizonyítja a gyermek nála való elhelyezésére vonatkozó alkalmatlanságát. 37.1 A szülők döntése a gyermek elhelyezésről A gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek [Csjt. 72/A §] A törvény az elhelyezés kérdésében való döntést elsősorban a szülők jogává teszi. A szülőknek a megegyezése létrejöhet peren kívül, valamint a peres eljárásban kötött egyezség formájában. A szülőknek olyan megoldást kell választaniuk, amely a gyermek egészséges testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a legjobban biztosítja. A gyermek elhelyezése nem lehet rossz értelemben vett alku tárgya. Ezért ha a szülőknek a gyermekelhelyezés kérdésében való egyezsége nyilvánvalóan ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt nem hagyhatja jóvá. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a szülők megállapodását a gyermek elhelyezéséről a bíróságnak - hivatalból - felül kell bírálnia, hogy

megfelel-e a gyermek érdekeinek, és attól akár hivatalból is eltérhet. 37.2 A bíróság döntése a gyermek elhelyezésről A szülők megegyezésének hiányában a bíróság határoz. A bíróságnak szükség esetén hivatalból is intézkednie kell a gyermek elhelyezéséről. (a bíróságnak a közös kiskorú gyermek elhelyezése és tartása felől- szükség esetén - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell.) A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha azonban a szülőknél való elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, ha ez a személy a nála való elhelyezést maga is kéri [Csjt. 72/A. § (1)] A bíróságnak a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell

hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a 14 életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődést veszélyezteti. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat (Csjt. 74 §) A törvény rendelkezései mellett további fontos szempontokat tartalmaz a 17. sz Irányelv a gyermekelhelyezés kérdéséről. Így a gyermek elhelyezésénél figyelembe kell venni a következőket: a) A szülők egyénisége, világnézete; Az, hogy a szülők között világnézeti különbözőségek vannak, egyik szülőre nézve sem járhat hátrányos következményekkel és nem értékelhető sem a javára, sem a terhére. b) Érzelmi kötődés; Az egyik szülőhöz való

érzelmi kapcsolat sérülése - ha ez nem külső befolyás eredménye - a szülő nevelési alkalmassága esetén önmagában is indokolttá teszi a gyermek más személynél történő elhelyezését. c) A pszichológus szakértői vélemény; E szakvélemény igen értékes adatokat szolgáltathat a gyermek-elhelyezési perben, mivel a kirendelt szakértő a bírósághoz hasonlóan pártatlan és objektív módszerekkel igyekszik feltárni a szubjektív tényezőket. d) A nem és életkor; Önmagában a gyermek nemének és életkorának nem lehet döntő szerepe az elhelyezésnél. A bírósági gyakorlat csak akkor tulajdonít jelentőséget a gyermek életkorának és nemének, amikor ennek figyelembevételét a gyermek érdekei indokolják. Pl: a serdülőkorban lévő fiúgyermekek nevelése többnyire apai irányítást, míg a kisebb korú gyermekek és a leányok nevelése alkati és érzelmi sajátosságokra figyelemmel- inkább anyai nevelést kíván meg. Fontos, hogy a

serdülőkorban lévő gyermek elhelyezésénél alkalmazandó a Csjt. 74 §-ának az a rendelkezése, mely szerint, ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. e) Az elhelyezés állandósága; A gyermeknek biztonságérzetet nyújt az őt körülvevő környezet állandósága; a környezetváltozás, az elhelyezés változása szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Esetenként meg kell változtatni a gyermek érdekében elhelyezését. A bírósági határozat alapján a gyermeket kiadni köteles szülő súlyosan vét a gyermek érdekei ellen, ha - a törvényes rendelkezéseknek ellenszegülve - a gyermeket magánál visszatartja. A gyermek nevelésére való alkalmatlanságra vonható következtetés abból, ha a szülő el akarja a gyermeket idegeníteni a másik szülőtől. Súlyosan esik a szülő terhére, ha

különböző eszközökkel (pl: új perek ismétlődő indításával) akarja megakadályozni a gyermeknek a másik szülőhöz kerülését. A bíróságnak alkalmaznia kell mindazokat a jogi eszközöket, amelyek bármelyik szülőnek önkényeskedő, a bírósági határozat kijátszására törekvő magatartását meggátolják. f) Testvérek együtt nevelése; A család szétesése súlyos válságot idéz elő a gyermekeknél. Ennek következményei fokozottan hatnak rá, ha a testvéreknek is el kell szakadniuk egymástól. A gyermekek elhelyezésénél ezért arra kell törekedni, hogy a gyermekek a szülők elválása után is lehetőleg együtt maradjanak. Mindkét szülőnél egyformán kedvező feltételek megléte esetén is csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni. Előfordulhat, hogy egyikük az egyik, másikuk a másik szülőnél hosszabb ideje él, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag már

megvalósul. Ilyen esetben a szülőknek azt a megállapodást, hogy a gyermekek megosztva kerüljenek elhelyezésre, a bíróság jóváhagyhatja. A szülők ilyen megállapodása hiányában, de közös erre irányuló kérésükre is határozhat úgy a bíróság, hogy a gyermekeket megosztva helyezi el a szülőknél. Különösen a serdülőkorú gyermek kívánsága nem hagyható figyelmen kívül. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a 16 évét betöltött gyermek a szülői házat vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az fontos okból érdekében áll. g) A házasságért való felelősség hatása a gyermekelhelyezésre; A házastársi hűséget sértő magatartás értékelhető a gyermek elhelyezése körében, ha az a családdal szembeni felelőtlenséget, önzést, közömbösséget juttatja kifejezésre. A bíróságnak törekednie kell annak felderítésére, hogy

milyen előzmények vezettek az életközösség megszakadására. Ha a másik házastárs szeretet nélküli, tűrhetetlen magatartásával, netán tettlegességgel vagy esetleg a házastárs számára elviselhetetlen más magatartással maga idézte elő a házasság megromlását, a házastárs távozását, ez éppen ennek a szülőnek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgálhat - az összes körülmény körében terhére mérlegelendő - bizonyítékul. 37.3 A gyermek elhelyezése harmadik személynél A Csjt. 72/A § (1) alapján; "Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy az a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri". Ha akár körülményeinél, akár személyi tulajdonságainál fogva a szülők egyike sem alkalmas a gyermek nevelésére, akkor leginkább a közeli rokonok közül választható ki a gyermek gondozására alkalmas személy. Ez

esetben, előnyben kell részesíteni azt a nagyszülőt vagy más személyt, aki addig is bizonyította, hogy alkalmas a gyermek nevelésére és továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását. A harmadik személynél történő elhelyezés esetén ezt a személyt a gyámhatóság a jogerős bírósági határozat alapján a gyermek gyámjául jelöli ki [Csjt. 96 § (2) b)] Ha sem szülő, sem pedig harmadik személy nincs, akinél a gyermek elhelyezhető és a kiskorú érdekében állami gondoskodás látszik indokoltnak, a bíróság haladéktalanul megkeresi a gyámhatóságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében. Ha a szülői felügyelet megszüntetése is indokolt, a bíróság hivatalból is dönthet erről. A gyermek másnál való elhelyezése, illetőleg az elhelyezés megváltoztatása iránt az a harmadik személy, aki a gyermek elhelyezését magánál vállalná, pert nem indíthat. E per megindítására ugyanis a szülő, a gyámhatóság

és az ügyész jogosult [Csjt. 72/A § (3)] 37.4 A gyermekelhelyezés megváltoztatása A gyermek elhelyezésének a megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll [Csjt. 72/A § (2)] A gyermeket közvetlenül nevelő szülő új házasságkötése önmagában nem elegendő ok a gyermekelhelyezés megváltoztatására, beleértve azt az esetet is, hogy egyúttal a családban mostohagyermekek nevelkednek együtt. A gyermekelhelyezés megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy a szülő új házasságkötésével kialakult új környezetre tekintettel az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll, például az új házastárs a gyermek nevelésére alkalmatlan vagy a gyermekkel szemben ellenszenvvel viseltetik. A gyermekkel szemben meg nem engedhető

testi fenyítés, durva, goromba bánásmód veszélyeztetettségre utal, és indokolttá teheti a gyermek elhelyezésének a megváltoztatását. Erre okot adhat a körülmények gondos mérlegelése alapján az is, ha az idő multával a gyermek érzelmi életében megalapozottan döntő változások állottak be. Okot adhat az elhelyezés megváltoztatására, ha a másik szülőt, a gyermeket közvetlenül nevelő szülő a kapcsolattartástól indokolatlanul elzárja. A Legfelsőbb Bíróság Irányelvének VI. részében hangsúlyozza, hogy a gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. Az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének megváltoztatására is vezethet 37.5 A gyermek kiadása, jogellenes külföldre vitele A Csjt. 72 §-ának (4) bekezdése alapján a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve a gyámhatóság a gyermek

kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál. A gyermeket jogtalanul magánál tartó személy lehet az a szülő is, akinél nincs a gyermek elhelyezve, vagy akinél a gyermek a szülők megállapodása és egyezsége alapján nevelkedik. A 17. sz Irányelv útmutatása szerint a gyermek elhelyezése, illetve az elhelyezés megváltoztatása iránti perek élesen elkülönülnek a gyermek kiadása iránti pertől, amelyet, a felügyeletet gyakorló szülő, illetve a gyámhatóság indíthat az ellen, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál. A gyermek kiadása iránt indult perben csak azt kell tisztázni, hogy az, aki ellen a pert megindították, a gyermeket valóban jogtalanul tartja-e magánál. Mindez nem akadálya annak, hogy a bíróság a gyermek kiadása iránti per során a gyermek elhelyezése, az elhelyezés megváltozatása iránti per megindítása érdekében tegyen hivatalból intézkedéseket, ha azt a gyermek érdekében indokoltnak

tartja (pl. értesíti a gyámhatóságot vagy az ügyészt) [Csjt. 72/A § (3)] Előfordul, hogy a gyermeket jogellenesen magánál tartani kívánó személy helyzetét úgy akarja erősíteni, hogy a gyermeket jogellenesen külföldre viszi. Tartalmilag tehát a gyermek kiadása az az eset is, amikor jogellenesen külföldre vitt gyermek vissza hozatalára kerül sor. Ennek biztosítása érdekében született meg a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló 1980. évi hágai Egyezmény, amelyhez hazánk is csatlakozott és kihirdetéséről az 1986. évi 14 sz tvr szól Az Egyezmény gyors segítséget kíván adni a másik, az Egyezményhez ugyancsak csatlakozott országban az oda elvitt, vagy ott elrejtett gyermek vissza hozatalához. Az Egyezmény alapján indult eljárásban annak az országnak az anyagi jogát kell alkalmazni, ahonnan a gyermeket elhozták. Azt, hogy a magyar jog szerint a gyermek külföldre vitele mikor jogellenes, a

Csjt. rendelkezései alapján a Legfelsőbb Bíróság PK 284. számú állásfoglalása értelmezi Ennek alapján együtt élő szülők esetében, amikor a szülői felügyeletet a magyar családi jog szabályainak megfelelően együttesen gyakorolják, jogellenes a gyermek külföldre vitele, ha az egyik szülő a másik szülő hozzájárulása nélkül viszi el a gyermeket. A szülők egyetértésének hiányában lehetőség van azonban arra, hogy a gyermek külföldre vitelének, illetőleg külföldön tartásának kérdésében a gyámhatóság döntését kérjék. Ha a gyámhatóság döntése alapján a gyermek külföldre vitele vagy külföldön tartása a másik szülő hozzájárulásának a hiányában sem lesz jogellenes. Ha a szülő a nála elhelyezett gyermekkel egy évnél rövidebb időre távozik külföldre, a gyermek elvitele nem jogellenes, és a belföldön maradt másik szülő a gyermek visszaadását csak abban az esetben kérheti, ha előbb a gyermek

elhelyezésének megváltoztatása iránt pert indít, és a bíróság a gyermeket nála helyezi el. Ahhoz viszont, hogy az a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, egy évnél hosszabb ideig tarthassa a gyermeket külföldön, vagy a belföldön maradt szülő hozzájárulása, vagy a tartózkodási hely kijelölése kérdésében megengedő bírósági döntés szükséges. A szülő hozzájárulása vagy a bíróság döntése nélkül tehát a gyermek külföldön tartása jogellenes lesz. Ha megállapítható a gyermek elvitelének jogellenessége, az eljáró hatóság haladéktalanul elrendeli a gyermek visszavitelét. A bírói gyakorlatból: A gyermek elhelyezése vagy az elhelyezés megváltoztatása iránt indult perben a bíróságnak kellő gondot kell fordítania az állandóság biztosításának szempontjával kapcsolatos körülmények tisztázására. Ha mindkét szülő csak a nagyszülők segítségével tudná a gyermek megfelelő nevelését, gondozását

biztosítani és mindketten egyformán alkalmasak a gyermek nevelésére, az elhelyezésnél jelentősége van annak a körülménynek, hogya két nagyszülőpár közül melyik tud hatékonyabb segítséget nyújtani a gyermek neveléséhez. A bíróságnak a gyermek elhelyezése során, mint az elhelyezésnél irányadó egyik körülményt vizsgálnia kell a szülőknek a házasélet felbomlásáért való felelősségét, az azóta kialakult életmódját és élethelyzetét is. A bíróságnak több gyermek elhelyezése esetén mérlegelnie kell azt is, hogy a testvérek szétválasztása nem okoz-e szakadást a család tagjai között. A gyermek érdeke nem csupán az, hogy mindennapi ellátása, gondozása megfelelő legyen, hanem az is, hogy benne a mindkét szülőjével szembeni lelki és szellemi kapcsolat és a társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen jogtisztelet kialakuljon. A gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló perben különös súllyal kell

értékelni a korábbi jogerős ítélettel való szembehelyezkedést és a kapcsolattartás akadályozását. A gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránti per elbírálásánál jelentőséget kell tulajdonítani annak a körülménynek, hogy a szülő a kapcsolattartás akadályozásával a gyermeket a másik szülőtől elidegeníteni igyekezett. 38. Kapcsolattartás Az 1894. évi XXXI tv Kimondta a gyermekét nem nevelő szülőnek azt a jogát, hogy a gyermekével érintkezzen, és nevelését ellenőrizhesse. Az "érintkezési" jog helyébe az 1986 évi IV törvény módosítása során került a Csjt-be a "kapcsolattartás" fogalma, nemcsak jogává, hanem kötelességévé is tette a külön élő szülőnek a gyermekével való rendszeres kapcsolattartást. Az 1995. évi XXXI tv- amely a Családjogi Törvényt módosította -, tovább bővítette a kapcsolattartás tartalmát azzal, hogy kimondta: "a gyermeknek joga", hogy

különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson". Így a kapcsolattartás a különélő szülő és gyermek között ma már kölcsönös jog és kötelezettség. A kapcsolattartás további részletes szabályait a kiskorúakról való állami gondoskodásról, valamint a szülő és a gyermek kapcsolattartásának szabályozásáról szóló 51/1986. (XI 26) MT rendelet 22-26 §-ai tartalmazzák. A kapcsolattartás esetei: - Leggyakrabban ez a jog a szülők életközösségének megszűnésekor vagy házasságának a felbontásakor, a gyermek egyik szülőnél való elhelyezése esetén fordul elő. - Szűkebb a láthatási jog gyakorlása, ha a gyermek intézeti gyámság alatt áll. - Ritkán sor kerülhet - a gyermek érdekeinek messzemenő figyelembe vételével az örökbefogadott gyermek és a vérszerinti szülők közötti láthatási jog biztosítására. - Kivételes esetben van mód a szülői felügyelettől bírói ítélettel megfosztott

szülő és gyermeke közötti kapcsolattartási jog engedélyezésére. 38.1 A kapcsolattartásra jogosultak és a rendezésformái A Csjt. 92 § csak a szülők és gyermekük kapcsolattartási jogáról rendelkezik Az 51/1986 (XI 26) MT rendelet azonban megadja a nagyszülőnek is unokájával történő kapcsolattartási jogát. A szülő és a gyermek között fennálló érzelmi és erkölcsi kapcsolathoz hasonló kötelék áll fenn a nagyszülő és az unoka között is. Ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetve a kapcsolattartásban tartósan akadályoztatva van, akkor a gyermek nagykorú testvére és szülőjének testvére is élhet a kapcsolattartás jogával. A szülő-gyermek kapcsolattartásának módját, gyakoriságát, időtartamát elsősorban a szülőknek kell egyezséggel rendezniük. Az egyezséget a gyámhatóságnak vagy bíróságnak kell jóváhagynia A szülők megállapodását a gyermekkel való kapcsolattartás módját és időtartamát illetően

a törvény nem korlátozza azért, hogy a különélő szülő a gyermekével minél szélesebb körben tarthassa a kapcsolatot. A kapcsolattartásról - a szülők megegyezésének hiányában, illetve a szülő és a gyám közötti vita esetében - a gyámhatóság dönt. Ha házassági vagy gyermek-elhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt. A kapcsolattartás módját tekintve lehet rendszeres (folyamatos) vagy rendkívüli. A hatályos jogszabályok nem szabályozzák a kapcsolattartás módját és mértékét, ennek ellenére a kapcsolattartásnak meghatározottnak kell lennie (pl. a korábbi törvény és gyakorlat havi 48 órában határozta meg a rendszeres láthatást). - Rendszeres folyamatos kapcsolattartás; A kapcsolattartási idő felosztható kéthetenkénti, hetenkénti sőt, hétközi találkozásokra is. A gyermek érdeke, hogy nem gondozó szülőjével minél többet lehessen együtt,

természetesen úgy, hogy a gyakoriság ne váljék zaklatássá, tanulmányaiban ne fárassza túl a kiskorú gyermeket, és ne legyen a gondozó szülő terhére. A gyakorlatban leginkább bevált kapcsolattartási idő kéthetenkénti, péntek délutántól vasárnap délutánig tartó együttlét, amennyiben a különélő szülő körülményei, lakáshelyzete a gyermek fogadására, huzamosabb ellátására alkalmasak. Akkor indokolt csak az együttléteket havi egy alkalomra korlátozni, ha a szülők lakhelye távol van egymástól és a kiskorú életkora alacsony, vagy éppen idősebb a gyermek és a középiskolai tanulmányaival túlterhelt, s a havi kétszeri utazás terhessé válna. A határozat meghozatalát környezettanulmány segíti, beszerzik a gyermek iskolájának véleményét. - Rendkívüli kapcsolattartás; A rendkívüli kapcsolattartás időtartama az eddigi gyakorlat szerint naptári évenként általában egy hónap volt. A rendkívüli kapcsolattartás

egy- vagy kéthetes időtartamban, vagy folyamatosan egy hónapon át gyakorolható. Ennek idejét és mértékét az iskolai szünetben - nyári, tavaszi, téli szünet - a gondozó szülő szabadságával összhangban kell meghatározni. A kapcsolattartást szabályozó határozatnak tartalmaznia kell a rendszeres és a rendkívüli kapcsolattartás idejét és módját. Továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának, valamint a kapcsolattartás gyakorlásának a helyét, végül az elmaradt kapcsolattartás pótlásának a rendjét is. A jogosult szülőnek fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a gondozó szülőnek pótolni kell. A gyámhatósági gyakorlat szerint, ha a szülő külföldön él, a gyámhatóság határozata alapján gyermekével csak Magyarországon találkozhat. A gyermek átadása külföldön élő szülőjének, a másik szülő részéről a gyermek visszaadásának biztosítása, valamint a gyermek részére az útlevél beszerzése

olyan akadályt jelenthet, amelyek a gyámhatóság határozatának végrehajtását nem biztosítják. 38.2 A kapcsolattartás korlátozása, szünetelése, megvonása és elutasítása A Csjt. 92 § szerint "A gyámhatóság, illetőleg a házassági vagy gyermek-elhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja, vagy megvonhatja, illetőleg a jog szünetelését rendelheti el. - A kapcsolattartás korlátozása; A kapcsolattartás korlátozására sor kerülhet a szülő felróható magatartása esetén, "ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaélt". A korlátozás vonatkozhat mind a rendszeres, mind a rendkívüli kapcsolattartásra Korlátozni lehet a kapcsolattartás idejét, módját, és helyét, ha a gyermek érdeke ezt megkívánja. - A kapcsolattartás szünetelése; A kapcsolattartás gyakorlásának szünetelését

rendelheti el a gyámhatóság - döntést követő két éven belül a bíróság -, ha a jogosított szülő a gyermek és a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaélt. Az szünetelés időtartama 6 hónap A határozatot meg kell előznie a gyámhatóság írásbeli figyelmeztetésének. Szünetelhet a kapcsolattartás: a) a gyermek elhelyezésének megváltoztatás iránt indított per során; b) ha a különélő szülő a kapcsolattartás idejének lejárta után - rövidebb-hosszabb időtartamra - a gyermeket visszatartja, és ismételt figyelmeztetés ellenére sem változtat magaratásán; c) ha az intézeti gyámság alatt állóknál a találkozások alkalmával a szülők nincsenek jó hatással a gyermekük érzelmi életére. Cél a szünetelés időtartamának lejárta után a szülő-gyermek közötti érzelmi viszony helyreállítása. - A kapcsolattartás megvonása; A kapcsolattartás jogának megvonására csak olyan súlyosan felróható magatartás esetén

kerülhet sor, amely miatt a gyermek érdekét még a korlátozott kapcsolattartás is sértené. A kapcsolattartási jog megvonható, ha a különélő szülő e jogával a gyermek vagy gondozója sérelmére súlyosan visszaélt, magatartásával a gyermek nevelését, testi, értelmi, erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette; Mind a gyámhatóság, mind a bíróság dönthet a megvonás kérdéséről, amelyeknek nem feltétele a kérelem, hanem csak a gyermek veszélyeztetettségéről való tudomásszerzés. Az esetek súlyától függően a megvonást a szünetelés előzheti meg, de történhet a megvonás minden előzetes eljárás nélkül is, ha a gyermek érdeke azt kívánja. - A kapcsolattartás elutasítása; A kapcsolattartási jog iránti kérelem elutasításához azonos feltételek kellenek, mint a kapcsolattartási jog megvonásához. Különbség, hogy itt a kapcsolattartás megállapítására sor sem kerülhet a szülőnek a gyermekével szemben

tanúsított magatartása miatt (pl. gyermeke gondozását, nevelését elhanyagolta, fejlődését veszélyeztette, rendszeresen durván bántalmazza). . 39. Névviselés a családban (házastársak, gyermek) A férj és a feleség névviselése A régi jogban a feleség kizárólag férje családi és utónevét viselhette a házasságra utaló" -né" toldással. A Csjt. 1974 évi módosítása után a feleség a következő lehetőségek közül választhat a Csjt 25 § szerint: - viselheti férje nevét a házasságra utaló toldással - férje teljes nevéhez és a házasságra utaló toldáshoz hozzákapcsolhatja teljes leánykori nevét - férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a teljes leánykori nevét hozzákapcsolja - férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét - viselheti tovább saját nevét A választott név viselése kötelesség is; a névviselésről legkésőbb a házasságkötésig kell döntenie a

jövendő feleségnek. A házasság alatt névváltoztatás csak belügyminiszteri engedéllyel lehetséges A feleség névviselése kihathat a jövendő közös gyermek nevére is. Csjt. 42 § (1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet. (2) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja családi nevét viseli mindaddig, amíg a képzelt apát az anyakönyvbe be nem jegyezték. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során

bejelentheti, hogy a gyermeke továbbra is az ő családi nevét viseli. (3) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg. A Csjt. 2004 január l-jétől hatályos módosítása szerint a férj a házasságkötés után a felesége családi nevéhez hozzákapcsolhatja a saját utónevét, illetve a férj és a feleség családi nevüket összekapcsolhatják A házasulóknak a névviselésről meg kell egyezniük, és az anyakönyvvezető felhívására nyilatkozniuk kell a házasságkötés utáni névviselésről [Csjt. 25 § (1)-(5)] A gyermek névviselése Csjt. 42 § (1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a

gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet. (3) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg. A családban élő gyermek névviselési szabályainál kifejezésre jut a nemek és a szülők egyenjogúsága és a család egységes névhasználatának elve. Az anyának és az apának egyenlő joga van a gyermek nevének meghatározására. Ez a jog alapvetően és tisztán az utónév meghatározásainál érvényesül, a családi név vonatkozásában ez a lehetőség korlátozott. A gyermek ugyanis csak akkor viselheti anyja családi nevét, ha az anya a házasságban kizárólag a saját leánykori nevét viseli. Ebben az esetben még az is megszorító szabály, hogy a házasságban született valamennyi gyermeknek azonos családi nevet kell viselnie, tehát a 2-3. gyermek csak akkor viselheti az anyja családi nevét, ha az első gyermek is az ő nevét viselte. A volt feleség névviselése Az 1894. évi

XXXI törvény (Ht) szerint a házasság felbontás a esetén, a volt feleség akkor viselhette tovább férje nevét, ha nem volt vétkes a házasság felbontásában. A férj vétkessége esetén viszont - ha kérte - viselhette tovább a házasság alatt viselt nevét. A Csjt. hatályos szabályai lényegesen kibővítették a feleség névviselési jogát és lehetőségeit Ezt a lehetőséget a Csjt. szabályai a házasság megszűnése esetén is biztosítják A névviselés szabályai A házasság megszűnése, illetőleg érvénytelenné nyilvánítása után a volt feleség a házasság fennállása alatt viselt nevét viseli továbbra is. Ha ettől el kíván térni, ezt a házasság megszűnése, illetőleg érvénytelenné nyilvánítása után az anyakönyvvezetőnek egy alkalommal bejelentheti. Ilyen esetben sem viselheti azonban a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte [Csjt. 26 § (1)] A férj kérheti

volt feleségének eltiltását nevének viselésétől, ha a volt feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. A félj keresetére ez esetben a bíróság eltilthatja a volt feleséget a férj nevének viselése alól [Csjt. 26 § (2) ] Új házasságkötéssel a feleség volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti [Csjt. 26 § (3)], de az új házasságkötés csak akkor szünteti meg a nő korábbi neve viselésének a jogát, ha a volt férje nevét a házasságra utaló" -né" toldással viselte. 41. Az apaság vélelmének megdöntése A Csjt. nem tesz különbséget az apasági vélelmek között, a megtámadási per mind négy vélelem alapján megindítható. Ebből következik, hogy megtámadható ún "szívességi elismerés" is Csjt. 43 § (1) Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében

nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, illetőleg ha a származás reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá. (2) Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerésen alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy a nyilatkozatnak a törvényes feltételek hiányában nincs teljes hatálya. (3) A megtámadásra jogosult a) a gyermek, b) az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, c) a gyermek halála után leszármazója, ilyennek hiányában az ügyész. (4) Az anya volt férje akkor is jogosult a megtámadásra, ha a vélelem az, hogy az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni. (5) Az apaság vélelmét a gyermek a nagykorúsága elérése után egy évig, a többi jogosult, pedig a gyermek születéséről szerzett

értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg. Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét. (6) Ha az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, a határidő eltelte folytán megtámadásra már nem jogosult, az apaságot érdekében az ügyész támadhatja meg. Megtámadásnak azonban csak a vélelmezett apa életében van helye. (7) Ha a bíróság az apaság vélelmét megtámadó keresetnek helyt ad, indokolt esetben - kérelemre - a gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére. Az apaság vélelmének megdöntésére így három esetben kerülhet sor: a) az apaként vélelmezett férfi az anyával nemileg nem érintkezett a fogamzási időben, b) vagy egyébként a körülmények alapján lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, c) vagy a

gyermek fogamzás a művi beavatkozás eredménye és az anya férje a beavatkozáshoz nem járult hozzá. A gyakorlat szerint az apaság vélelme csak teljes bizonyosság esetén dönthető meg,"valószínűség" alapján nem. A nemi érintkezés kizártsága a gyakorlat szerint fizikai vagy érzelmi távolság miatt lehetséges. A fizikai távolságra példa, ha az apa hosszabb ideig zárt intézményben van, az érzelmi távolságra példa az ún. "szívességi elismerés" Mindkét esetben gondos bizonyítás szükséges A származás egyéb okból való lehetetlensége fennállhat az apaságot kizáró orvos szakértői vizsgálat alapján. A Csjt. 43 § 3-6 bekezdései szabályozzák, ki és mikor támadhatja meg az apaság vélelmét A Csjt. 44-45 § tárgyalják a családi jogállás megállapítására irányuló perek közös szabályait; e kérdéssel itt nem foglalkozunk, mivel a problémakört a polgári eljárásjog keretébe tartozónak tartjuk. A

bírósági gyakorlatból: Az anya férjének a gyermek fogamzási idejét megelőző időponttal történt holtnak nyilvánítása esetében a gyermeket házasságon kívül születettnek kell tekinteni. Ha az anya házastársának apasága mellett a vélelem fennáll, más személy apaságának megállapítása iránt per nem indulhat. A házasság megkötését megelőzően a születendő gyermek (méhmagzat) nem tőle származására a férj joghatályos nyilatkozatot nem tehet. A származási perekben a vér és szérumcsoport-vizsgálat származást kizáró eredménye önmagában olyan természettudományos bizonyíték, amely az apaság megállapítására irányuló kereset elutasítását kétséget kizáróan megalapozza. Ha a gyermeket az alperesként perbe vont férfin kívül más férfi teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismeri el, a perbe vont férfivel szemben az apaság megállapítására vonatkozó per oka fogyottá válik, s a kereset

elutasításainak van helye. Az apaság vélelmének megtámadására a feltételezett apa nem jogosult. Korábbi jogunkban a házasságon kívül született gyermekek hátrányos helyzetben voltak, a történelem folyamán a kezdetektől fogva a törvényes leszármazás elve uralkodott. Ez alapként és kiindulópontként a házasság fennállása alatt született gyermeket tekintette törvényesnek. A házasságon kívül született gyermek számos jogi hátrányt szenvedett el (pl. öröklési jogban) Korábbi jogunk az apaság megállapítása iránti pert nem ismerte, az ilyen gyermekek családi helyzete törvényesítéssel (utólagos házasságkötésnél a férj elismerése, vagy államfői döntéssel az apa halála után) vagy örökbefogadással volt rendezhető. A törvényesített vagy örökbefogadott gyermek a törvényes gyermekjogállásába került Az emberi jogi egyezmények nyomán megszűnt a házasságon kívül született gyermekekkel kapcsolatos minden

megkülönböztetés. Tilt minden megkülönböztetést az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) a házasságon kívül született gyermekekkel kapcsolatban, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is egységes védelmet, támogatást ad minden gyermeknek, minden megkülönböztetés nélkül. Hatályos jogunkban semmilyen hátrányt nem szenved a házasságon kívül született gyermek; viszont cél, hogy a gyermek lehetőleg házasságban szülessen. A Csjt. egységes apasági vélelmi rendszert alkotott Az apasági vélelmek között joghatás tekintetében nincs különbség: a különböző alapokon keletkezett vélelmekhez egyforma jogi következmények fűződnek (pl. családi jogi, öröklési jogi) 42. A gyámság fogalma, fajtái, gyámrendelés 43. A gyámság viselése A gyám díjazása és felelőssége 44. A gyám jogai-kötelezettségei A gyámság megszűnése A gyámság és gondnokság jogintézménye ősidőktől létezik a különböző

jogrendszerekben. - A gyámság intézményének célja, hogy a szülő gondoskodását, feladatait pótolja olyan kiskorúak esetében, akiknek szülei nem élnek vagy nem alkalmasak a gyermek nevelésére - Aki, a szülőt pótló feladatokat ellátja, a gyám, az intézmény pedig a gyámság. - A gondnokságnál nem kiskorúak esetén kerül sor a képviselő kirendelésére és eljárására, hanem szellemi állapotuk miatt vagyoni és személyi ügyekben önállóan eljárni nem képes nagykorúak - vagy egyéb okból intézkedésre képtelenek esetén - ügyében. - Az eljáró személy a gondnok, a jogintézmény a gondnokság. A polgári jog és családi jog szétválásával a gyámság az önálló családi jog részévé vált, s ez visszaszorulását eredményezte az elméletben és a Csjt. rendszerében is Míg a régi jogban a gyámi és gondnoksági ügyek rendszeréről önálló törvény szólt, addig a Csjt-ben a joganyag töredékére zsugorodott (Csjt. 93-110

§) Ugyanakkor a Ptk cselekvőképességi szabályai gyakorlatilag érintik a gyámság - és a gyám - intézményét, képviseleti szabályait. Így a Ptk és Csjt képviseleti és eljárási szabályai egy sajátos kettősséget takarnak, mely meglehetősen nehezen kezelhetővé teszi a joganyagot. Hasonló a helyzet a gondnokság intézményével. A magyar jog talán egyedülálló a világon abban, hogy a gondnokságnak egységes szabályozása nincs, a gondnokságra vonatkozó szabályok a jogrendszer legkülönbözőbb helyein bukkannak fel. A polgári jog és családi jog szétválasztásával az intézmény gyakorlatilag a "senki földjére" került Történeti alapok A római jogban a gyámság (tutela) az önjogú, de kora vagy neme miatt cselekvőképességében korlátozott, vagy ilyen képességgel egyáltalán nem rendelkező személyeknél e képesség pótlására irányuló intézmény volt. A rómaiak kétféle gyámságot különböztettek meg: a

serdületlenek gyámságát és a nők gyámságát. A serdületlenek gyámsága esetén szükségképpen gyámság alá került minden önjogú serdületlen, atyai hatalom hiányában. A római jogban az önjogú serdületlenek esetében megkülönböztetünk törvényes gyámot, végrendeleti, és hatósági gyámot. Gyámság alá került minden önjogú nő is, kivéve a Vesta-szüzeket. A női gyámság éppúgy háromféle lehetett, de később a nő megkapta a gyámválasztás jogát. A Hármaskönyv gyámságra vonatkozó szabályai római jogi alapokra épültek, a gyámság három fajtáját különböztette meg: törvényes, végrendeleti és rendelt gyámságot. Az atya halála esetén elsősorban az lehetett a gyám, akit az atya végrendeletében jelölt ki. Ha nevezett gyám nem volt, az anya, mint természetes és törvényes gyám látta el a gyámságot Ha az apa végrendelet nélkül halt el és nem maradt senki olyan rokon, akit törvényes gyámul lehetett volna

kirendelni, akkor került sor a rendelt gyámra, akinek személyét a fejedelem, illetve a védúr határozta meg. Már Werbőczy felsorolta azokat az okokat, amelyek felmentést adnak a gyámi tisztség viselésének kötelezettsége alól: ilyenek voltak például a gyermekek nagy száma, a gyám gyógyíthatatlan betegsége, a gyámgyermekek apja és a gyám közötti halálos ellenségeskedés, a 60. életév betöltése A gyámok a gyámgyermekek minden ügyében eljárhattak mindaddig, amíg azok a törvényes korukat el nem érték. Ezt követően a már törvényes korúak gondnoksága alatt álltak, maguk választotta gondnok alatt, az ifjak teljes koruk eléréséig, a lányok, pedig míg férjhez nem mentek. A gyámi és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX tc részletesen szabályozta a gyámság és gondnokság jogintézményét és a gyámhatósági felügyeletet. A törvény szerint gyámság alá kerültek azok a kiskorúak, akiknek meghalt az

apjuk, vagy nem halt meg, de atyai hatalmát felfüggesztették, illetve megszüntették. Ugyanígy gyámság alá kerültek még a törvénytelen származású kiskorúak és a talált gyermekek (lelencek) is. A gyámság alá helyezést és a gyám rendelését a gyámhatóság végezte, azt az árvaszéknek hivatalból kellett kezdeményeznie, ha arra okot adó körülményről értesül. A törvény megkülönbözteti a nevezett, a természetes és törvényes, valamint a rendelt gyámot. A törvény megkülönböztet a gyámság alól mentesítő okokat és a gyámság viseléséből kizáró okokat. A törvény fő célja: az árva személyéről való gondoskodás. A gyámolt vagyonát hűen és okszerűen kellett kezelnie a gyámnak A gyermek vagyoni, személyes peres és peren kívüli ügyeiben is képviseleti joggal rendelkezett a gyám és köteles volt a gyámolt gondját viselni, ezért felelősséggel tartozott. Az anyának akkor is joga volt arra, hogy a gyermekét

magánál tartsa és maga nevelje, ha a gyámi tisztséget nem ő viselte, ilyenkor a gyámolt nem a gyám háztartásában nevelkedett. A gyám jogait sokszor korlátozta az anya, a nagyszülők vagy más rokonok egyetértési joga. A gondnokság intézménye a régi magyar jogban később alakult ki, mint a gyámság. Ennek oka, hogy eredetileg a gyámság szélesebb körű volt, és az elmebetegekre is kiterjedt. A "tékozlókra" vonatkozóan először az 1723 évi XLVIII tc tartalmazott rendelkezéseket. Az 1928-as Mtj személyi és családi jogi részében a gyámságról és a gondnokságról részletes, alapos szabályokat tartalmaz, a már említett 1877. évi XX tc mellett A Csjt. hatályba lépésével a gyámságra és gondnokságra vonatkozó joganyag összeszűkült, szétszóródott a jogrendszer különböző részeibe, ezáltal ellentmondásossá, hézagossá, nehezen áttekinthetővé vált. A Ptk és a Csjt vonatkozó - s elavult rendelkezésinek

változatlanul hagyása mellett született meg az 1997 évi XXXI tv "A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról", amely jelentősen átalakítja a gyámhivatalok tevékenységét és a gyermekvédelmi gondoskodást. Az egységes gyámságról és gondnokságról szóló törvény hiánya továbbra is komoly hiánya a magyar polgári jognak. A gyámság keletkezése. A gyámrendelés A gyámság fajtái A gyámság a gyámhivatal határozata alapján keletkezik, mivel szülői felügyelet hiányában a gyámhatóság kötelessége, hogy a gyermek részére gyámot rendeljen. A Csjt. szerint csak kiskorú gyermek állhat gyámság alatt A szülői felügyelet és a gyámság egymást kizáró intézmény, ha a kiskorú szülői felügyelet alatt áll vagy szülői felügyelet alá kerül, nincs helye gyámrendelésnek. Nem áll szülői felügyelet alatt a gyermek, ha: - mindkét szülő, illetőleg a felügyeletet gyakorló szülő meghalt, - mindkét

szülő, illetőleg a felügyeletet gyakorló szülő szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, - mindkét szülő, illetőleg a felügyeletet gyakorló szülő felügyeleti joga szünetel. Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik (Csjt. 93 §) A gyámhatóság a gyámrendelés iránt hivatalból intézkedik. A kiskorú legközelebbi rokonai kötelesek a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a kiskorú részére bármely okból gyám rendelése szükséges. A bíróság, az anyakönyvvezető, a hagyatéki leltározást végző és az egyéb államigazgatási feladatot ellátó szervek kötelesek a gyámhatósággal közölni a hivatalos eljárásuk során tudomásukra jutott minden olyan esetet, amelyben valamely kiskorú részére gyámot kell rendelni [Csjt. 94 § (3)] A mai magyar jogban a gyámság következő fajtái lehetségesek: - nevezett gyám (korábban végrendeleti gyám), - kötelező gyám, - törvényes

gyám, - rendelt gyám, - közös gyám, hivatásos gyám. A gyakorlat szerint a fenti felsorolás sorrend erejű, s általában kötelező a kirendelő szervre. Így a felsorolásban hátrább szereplő gyámot akkor lehet kirendelni, ha a megelőző kategória alapján nem lehetséges. A nevezett gyám a szülő (vagy szülők) által megnevezett gyám. A kötelező gyám kirendelése a gyakorlatban egyre sűrűbben előfordul. Erre veszélyeztetett gyermekek esetében kerülhet sor, az elhelyezésről bíróság vagy gyámhivatal dönt. Ezt az esetkört a gyakorlat úgy is nevesíti, hogy "harmadik személynél való elhelyezést követő gyámság". A bíróság vagy a gyámhatóság - törvény által meghatározott esetekben - akkor rendel ki kötelező gyámot, ha a gyermek közvetlen veszélyhelyzetben van, azonnali intézkedés szükséges a gyermek elhelyezésére, s ebben az esetben azt a személyt, akinél elhelyezték a gyermeket, a kiskorú gyámjául kell

kirendelni. A törvényes gyámot és a rendelt gyámot a gyámhatóság rendeli ki akkor, ha nincs nevezett gyám, illetve a kötelező gyámrendelés esete nem áll fenn. Törvényes gyám esetén a gyámság ellátására alkalmas rokont kell kirendelni, a rendelt gyám viszont akkor kerül kirendelésre, ha az előzőek szerinti alkalmas rokon nincs [Csjt. 96 § (1) Azt a személyt kell gyámnak rendelni: - akinél a gyámhivatal a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte [Csjt. 91 § (2)]; - akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte [Csjt. 72/A § (1)]; - aki a gyermeket a gyámhivatal hozzájárulásával családba fogadta [Csjt. 96 § (2)] A törvényes gyám kirendelésénél a rokoni kapcsolat foka, távolsága nem döntő szempont, szemben a régi joggal, amikor a legközelebbi hozzátartozó lett a törvényes gyám. A Csjt szerint viszont a gyámság ellátására az alkalmas rokont kell rendelni. A törvényes gyám így a kirendelés sorrendjében megelőzi a rendelt

gyámot. A gyámhivatal minden kiskorú részére külön gyámot rendel. Testvérek részére közös gyámot kell rendelni, ettől a szabálytól azonban bármelyik kiskorú érdekében el elehet térni. Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a gyámhatóság egy vagy több gyermek gyámjává a közigazgatási szerv részéről erre kijelölt személyt (hivatásos gyámot) is kirendelhet [Csjt. 97 § (1), (2), (3)]. A hivatásos gyám feladatait közszolgálati jogviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében látja el. A gyám Gyám lehet minden nagykorú magyar állampolgár, akivel szemben a törvényben meghatározott kizáró körülmény nem áll fenn. Gyámságot nem viselhet az: - aki gondnokság alatt áll; - aki a szülői felügyeletet megszüntető vagy a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll; - akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közokiratban vagy végrendeletben kizárt;

- akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét a gyámhivatal átmeneti vagy tartós nevelésbe vette; - akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították. Ha a szülői felügyeletet gyakorló egyik szülő azt a személyt zárja ki a gyámságból, akit a másik szülő gyámként nevezett meg, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a gyámhivatal dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön. Érvénytelen annak a gyámnak a kirendelése, aki az előző rendelkezések értelmében gyámságot nem viselhet, illetőleg gyámul nem lett volna kirendelhető [Csjt. 99 § (1), (2), (3), (4)] A gyámság megszűnése A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló meghal, szülői felügyelet alá kerül vagy nagykorúságát eléri. Megszűnik a gyámság, ha a szülői felügyelet feléled, vagy a megszüntetett szülői felügyeletet a bíróság visszaállítja. Továbbá, ha a gyámság alatt álló meghal, vagy nagykorúvá

válik Ha a gyámhivatal a gyermekvédelmi gondoskodás során a nevelőszülőt, a gyermekotthon vezetőjét rendelte gyámnak, a gyámhatóság akkor is felmenti, ha - a gyermeket máshol helyezi el, - a gyermekotthon vezetőjének vezetői beosztása megszűnt [Csjt. 107 § (1), (2) a), b) ] Megszűnik így a gyám tisztsége, ha: - megszűnik a gyámság, - a gyám meghal, - a gyámhivatal a gyámot felmenti, vagy elmozdítja. A gyámhatóság a gyámot tisztségétől felmenti: - ha a gyám alkalmatlan a gyámság ellátására, - a gyám maga kéri a felmentését, - a gyámság alatt a gyámság viselését kizáró akadály keletkezik. A gyám akkor alkalmatlan tisztségének ellátására, ha a gyámi tiszt gyakorlása során a gyermeket gondozni, törvényes képviseletét, vagyonkezelését megfelelően ellátni nem képes. Ha a gyám jogaival súlyosan visszaél, kötelességeit nagymértékben elhanyagolja, a gyámhatóság a gyámot tisztségéből elmozdítja. Ha

alaposan feltételezhető, hogy a gyámot tisztségéből el kell mozdítani, és a késedelem veszéllyel jár, a gyámhivatal a gyámot azonnali hatállyal felfüggeszti [Csjt. l08 § (1), (2)] A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak működéséről jelentést, a kezelése alatt volt vagyonról, pedig végszámadást előterjeszteni (Csjt. 109 §) Ha a számadás helyes, azt a gyámhivatal elfogadja, és a számadásra kötelezettet a vagyonkezelés alól felmenti. A gyám és a gyámsága alatt álló között keletkezett vitás követeléseket időszakos vagy végszámadásának elfogadása után is lehet bírósági úton érvényesíteni. A gyámság fennállása alatt vagyoni követelés keletkezhet a rendszeres számadás [Csjt. 103 § (4)] és végszámadás (Csjt. 109 §) során A Csjt. szerint a gyám ellen a számadási felelőssége alapján támasztható követelések egy év alatt évülnek el. Az elévülés kezdő időpontja a gyámot a

vagyonkezelés alól felmentő jogerős határozat közlését követő nap. (A rendszeres számadás és a végszámadás gyámhivatali elbírálása során a gyámot a hiány megfizetésére kötelező határozatot mind a gyám, mind a gyámolt vitássá teheti.) A gyám joga és kötelezettségei. A gyám felügyelete A gyám és a szülői felügyeletet ellátó szülő jogai, kötelezettségei sok közös vonást mutatnak, mivel a gyám a gyámolt gondozója, vagyonának kezelője és törvényes képviselője (Csjt. 101 §) Így a szülői jogok, kötelezettségek közül egyedül a gyámnevezés joga nem illeti meg a gyámot. A gyámság - a szülő-gyermek jogviszonyhoz hasonlóan - a gyermek és a gyám között fennálló családi jogi viszony. A törvényben meghatározott keretek között a gyám önállóan jár el és meghatározza a gyermek érdekeinek megfelelő gondozási-nevelési formát, a személyi és vagyoni érdekei megvédésére teendő intézkedéseket.

A két jogkör között fő különbségek a következők: - A gyám működésében a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll. Működéséről köteles rendszeresen beszámolni. A gyermek vagyonának kezeléséről évenkénti számadási kötelezettséggel tartozik. - A vagyonkezelésre vonatkozó számadási kötelezettség mellett a gyermek gondozása, törvényes képviselete kapcsán kifejtett működéséről is rendszeres tájékoztatást kell adnia a gyámhatóságnak. A gyámhatóság felhívására felvilágosítást kell adnia mind működéséről, mind a gyámsága alatt álló gyermek ügyeiről. - A hozzátartozók - szemben a szülő helyzetével-, a gyám intézkedésével szemben kérelmet nyújthatnak be a gyámhivatalhoz, melynek nyomán az intézkedés a gyámhivatal által megváltoztatható [Csjt. 103 § (2)] A gyám működésében a gyámhivatal rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll. Működéséről, különösen a

gyámsága alatt álló kiskorú ügyeiről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhivatalnak. A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, intézkedéseit - az elhelyezés tárgyában tett intézkedés kivételével- hivatalból vagy a gyámság alatt álló, illetőleg rokonai kérelmére meg is változtathatja. A kiskorú részére választott életpálya helyett csak annak beleegyezésével jelölhet ki más életpályát. A gyám intézkedésével szemben a szülő és nagyszülő, ha pedig ezek nem élnek, a nagykorú testvér, illetőleg a szülő testvére indíthat pert a kiskorú megfelelőbb elhelyezése iránt. A gyámhatóság felügyeleti jogkörében: - a gyám eljárását korlátozhatja, - intézkedéseit megváltoztathatja, - a számadását elbírálja. A gyámnak a gyermek érdekében tett intézkedéseit a gyámhatóság visszavonhatja, ha az a gyermek érdekeinek nem felel meg, vagy esetleg kárt okoz. A gyám a gyermek vagyonát leltár alapján

veszi át. A leltárt a hagyatéki leltárra vonatkozó rendelkezések szerint kell elkészíteni. A törvényes képviselő a gyermek pénzét és értéktárgyait a szülői felügyeletnél leírtak szerint köteles a gyámhivatalhoz beszolgáltatni. A gyám működéséért díjazást nem követelhet, azonban gyámi működése közben az indokoltan felmerülő kiadásainak megtérítését igényelheti, ha a gyermek vagyonnal rendelkezik. A kiadások megtérítésénél a szülői felügyeletet gyakorló szülőre vonatkozó rendelkezések az irányadók. A gyámfelelőssége megállapítható a Ptk. 339 § (1)-ben szabályozott polgári jogi kártérítési felelősség szerint. A gyám felelőssége a szülő felelősségénél szélesebb körű, és e vonatkozásban szigorúbbak a felelősségi szabályok. A gyám mind a gondatlan, mind a szándékos károkozásért felelős, míg a szülő felelőssége olyan gondosságot igényel, mintha saját ügyeiben járna el. Csjt. 93 §

Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik Csjt. 94 § (1) A gyámság alá tartozó kiskorú részére a gyámhivatal gyámot rendel (2) A gyámhatóság a gyámrendelés iránt hivatalból intézkedik. (3) A kiskorú legközelebbi rokonai kötelesek a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a kiskorú részére bármely okból gyám rendelése szükséges. A bíróság, az anyakönyvvezető, a hagyatéki leltározást végző és az egyéb államigazgatási feladatot ellátó szervek kötelesek a gyámhatósággal közölni a hivatalos eljárásuk során tudomásukra jutott minden olyan esetet, amelyben valamely kiskorú részére gyámot kell rendelni. Csjt. 95 § (1) A gyámság viselése elsősorban azt illeti, akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő közokiratban vagy végrendeletben gyámul megnevezett (nevezett gyám). Ha a szülői felügyeletre egyaránt jogosult szülők más-más gyámot neveztek meg, a körülmények

figyelembevételével a gyámhatóság határoz a felől, hogy a gyámságot melyik viselje. (2) A nevezett gyámot csak akkor szabad mellőzni, ha a törvény értelmében gyámságot nem viselhet, vagy a gyámság átvételében gátolva van, végül, ha kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné. Csjt. 96 § (1) Nevezett gyám nemlétében a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellátására alkalmas rokont, illetőleg a kiskorúval más családi kapcsolatban álló személyt rendel ki gyámul. Ha ilyen hozzátartozó nincs, a gyámhatóság más alkalmas személyt rendel ki. (2) Azt a személyt, a) akinél a gyámhivatal a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte [91. § (2)], b) akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte [72/A. § (1)], c) aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta a gyermek gyámjául kell rendelni. Csjt. 97 § (1) A gyámhatóság rendszerint minden kiskorú részére külön gyámot rendel (2) Testvérek részére

közös gyámot kell rendelni, ettől a szabálytól azonban bármelyik kiskorú érdekében el lehet térni. (3) Ha törvény másként nem rendelkezik, a gyámhivatal egy vagy több gyermek gyámjává a közigazgatási szerv részéről erre kijelölt személyt (hivatásos gyámot) is kirendelheti. Csjt. 98 § (1) Gyámság alá tartozik az a gyermek, akit átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek, továbbá akit ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban, illetve más bentlakásos intézményben helyeztek el, és szülője ellen a szülői felügyelet megszüntetése iránt per van folyamatban [91. § (2) bek] (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a gyámhivatal a gyermek részére gyámot rendel. Gyámul rendelhető a gyámi feladatok ellátására alkalmas a) nevelőszülő, b) gyermekotthon vezetője, ahol a gyámhivatal a gyermeket elhelyezte. (3) A (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján kirendelt gyámra nem alkalmazhatók a 100. § (2)

bekezdésének b) és c) pontjában foglaltak. (4) A gyámhivatalnak a gyermek számára hivatásos gyámot kell kirendelnie, ha a) a gyámhivatal az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezte el, b) a nevelőszülő a 100. § (3) bekezdése alapján a gyámságot nem vállalja, c) a 98. § (2) bekezdésében meghatározott személyek gyámul nem rendelhetők, d) a szülő hozzájárult gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához, és a gyámhivatal a gyermeket ideiglenesen a leendő örökbefogadó szülőnél helyezte el. (5) A gyámhivatal a (2) és (4) bekezdésben meghatározott személyek gyámul történő kirendeléséről az összes körülmények figyelembevételével, a gyermek érdekében dönt. Csjt. 99 § (1) Gyám lehet minden nagykorú személy, akivel szemben e törvényben meghatározott kizáró körülmény nem áll fenn. (2) Gyámságot nem viselhet az, a) aki gondnokság alatt

áll, b) aki a szülői felügyeletet megszüntető vagy a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll, c) akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közokiratban vagy végrendeletben kizárt, d) akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét a gyámhivatal átmeneti vagy tartós nevelésbe vette, e) akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították. (3) Ha a szülői felügyeletet gyakorló egyik szülő azt a személyt zárja ki a gyámságból, akit a másik szülő gyámul nevezett meg, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön. (4) Érvénytelen annak gyámul kirendelése, aki az előző rendelkezések értelmében gyámságot nem viselhet, illetőleg gyámul nem lett volna kirendelhető. Csjt. 101 § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a gyám a gyámsága alatt állónak gondozója, vagyonának kezelője

és törvényes képviselője. (2) A gyámot a gyámsággal járó jogok és kötelességek, ha a gyámhatóság másként nem rendelkezik, a kirendelő határozat kézbesítését követő naptól kezdve illetik meg, illetőleg terhelik. Csjt. 102 § Ha a törvény mást nem rendel, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a gyám jogaira és kötelességeire is. Csjt. 103 § (1) A gyám működésében a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll Működéséről, különösen a gyámsága alatt álló kiskorú ügyeiről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak. (2) A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, intézkedéseit - az elhelyezés tárgyában tett intézkedés kivételével hivatalból vagy a gyámság alatt álló, illetőleg rokonai kérelmére meg is változtathatja. A kiskorú részére választott életpálya helyett csak annak

beleegyezésével jelölhet ki más életpályát. (3) A gyám intézkedésével szemben a szülő és nagyszülő, ha pedig ezek nem élnek, a nagykorú testvér, illetőleg a szülő testvére indíthat pert a kiskorú megfelelőbb elhelyezése iránt. (4) A gyám a vagyonkezelésről - a gyámhatóság eltérő rendelkezése hiányában - legalább évenként köteles a gyámhatóságnak számot adni. Csjt. 104 § (1) A gyám működéséért díjazást nem követelhet, a gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat (tartásdíj, gondozási díj, árvaellátás stb.) azonban az ő kezéhez kell folyósítani (2) A gyám a kárt, amelyet kötelessége megszegésével a gyámsága alatt állónak vétkesen okoz, köteles megtéríteni. Csjt. 106 § (1) A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló meghal, szülői felügyelet alá kerül, vagy nagykorúságát eléri (2) A gyám tisztsége megszűnik: a) a gyámság megszűnésével, b) a gyám gyámhivatal általi

felmentésével vagy elmozdításával. Csjt. 107 § (1) A gyámhatóság a gyámot tisztségétől felmenti, ha a gyám alkalmatlan, a gyám fontos okból felmentését kéri vagy utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt gyámságot nem viselhet. (2) A 98. § a) vagy b) pontja alapján kirendelt gyámot a gyámhivatal a tisztségéből akkor is felmenti, ha a) a gyermeket máshol helyezi el, b) a gyermekotthon vezetőjének vezetői beosztása megszűnt. Csjt. 108 § (1) Ha a gyám jogaival visszaél, kötelességét elhanyagolja, vagy olyan cselekményt követ el, amely miatt a feladat ellátására méltatlanná válik, a gyámhivatal a gyámot tisztségéből elmozdítja. (2) Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyámot tisztségéből el kell mozdítani és a késedelem veszéllyel jár, a gyámhivatal a gyámot e tisztségéből azonnali hatállyal felfüggeszti. Csjt. 109 § A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak működéséről

jelentést, a kezelése alatt volt vagyonról pedig végszámadást előterjeszteni. Csjt. 110 § (1) A gyám és a gyámsága alatt álló között keletkezett vitás követeléseket időszakos vagy végszámadásának elfogadása után is lehet bírósági úton érvényesíteni. (2) A gyám ellen számadási felelőssége alapján támasztható követelések egy év alatt évülnek el. Az egyévi határidőt a gyám felmentését kimondó vagy az érdekeltet bírósági útra utasító határozat közlésétől, illetőleg a követelés alapjául szolgáló ok felfedezésétől kell számítani, feltéve, hogy a követelés a rendes elévülés szabályai szerint az így számított határidő eltelte előtt el nem évült. (3) A gyám tiltott cselekményéből származó kártérítési követelések a rendes elévülési idő alatt évülnek el. 149/1997. (IX 10) Korm rendelet: 127. § (1) Ha a gyermek részére gyámrendelés szükséges, ennek tényét a Gyvt 5 §-ának d)

pontjában meghatározott hozzátartozók, valamint a Csjt. 94 §-ának (3) bekezdésében meghatározott szervek és személyek kötelesek jelezni a gyámhivatalnak. A gyám kirendelését azonban bármely más szerv vagy személy is kezdeményezheti (2) A gyámhivatal gyámot a szülői felügyelet alatt nem álló gyermek részére rendel. Nem áll szülői felügyelet alatt a gyermek, ha (3)a szülők meghaltak, b) a szülők szülői felügyeletét a bíróság megszüntette, c) a szülők cselekvőképtelenek vagy cselekvőképességükben korlátozva vannak, d) a szülők ismeretlen helyen távol vannak, vagy ténylegesen akadályozva vannak, e) a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el, f) a gyermeket a gyámhivatal átmeneti vagy tartós nevelésbe vette, g) a gyámhivatal a gyermek családba fogadásához hozzájárult, h) a gyámhivatal a gyermeket ideiglenes hatállyal hozzátartozónál vagy más személynél, illetőleg nevelőszülőnél,

gyermekotthonban vagy fogyatékosok és pszichiátriai betegek intézményében helyezte el és szülője ellen szülői felügyelet megszüntetése, illetőleg gyermek elhelyezése iránt per van folyamatban, (4) a szülő hathetes életkornál fiatalabb gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához hozzájárult, j) a szülő a gyermeke ismert személy általi örökbefogadásához hozzájárult, kivéve, ha a szülő a házastárs által történő örökbefogadáshoz járult hozzá. (5)A gyámhivatal hivatásos gyámot rendel a gyermek részére, ha a szülő hozzájárult gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához, és a gyermeket ideiglenesen a leendő örökbefogadó szülőnél helyezték el [Csjt. 98 § (4) bek d) pont] (6)Ha a szülő gyermekének általa ismert személy részéről történő örökbefogadásához járult hozzá, és az örökbefogadás engedélyezését a megnevezett leendő örökbefogadó szülő egyidejűleg maga is kéri –

alkalmassága esetén -, az örökbefogadni szándékozó személyt a gyámhivatal a gyermek gyámjául rendeli ki. (7) Ha a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő meghal, szülői felügyeletét a bíróság megszüntette vagy az szünetel, de a másik szülő él és szülői felügyeletét gyakorolhatja, gyám rendelésének nincs helye. 128. § (1) A gyámrendelés előtt a gyámhivatalnak vizsgálnia kell: a) a gyámrendelés okát, b) azt, hogy a gyermek kinek a gondozásában él és a gyermek ellátására személye és körülményei alkalmasak-e, c) van-e nevezett gyám vagy gyámságból kizárt személy; van-e a gyermeknek olyan rokona, hozzátartozója, aki gyámként kirendelhető, d) van-e a gyermeknek vagyona és azt ki kezeli. (2) A gyámrendelés előtt a gyámhivatal beszerzi: a) a gyámrendelés alapjául szolgáló okiratokat (szülők halotti anyakönyvi másolata, bírói ítélet), b) a gyermek születési anyakönyvi másolatát, c) a gyermek ingó,

ingatlan vagyonáról készült leltárt, értékhatártól függetlenül. (3)A gyámhivatal a Gyvt. 128 §-ában meghatározottakon kívül meghallgatja a gyámi tisztség viselésére figyelembe vehető személyt, továbbá vizsgálja, hogy viselhet-e gyámságot, és személyiségénél fogva alkalmas-e a tisztség ellátására. E rendelkezés a hivatásos gyámra és a gyermekotthon vezetőjére nem vonatkozik. (4)A gyámhivatal a (3) bekezdésben foglaltak vizsgálata során – szükség szerint – orvosi, pszichológiai véleményt és jövedelemigazolást szerez be. 129. § (1) A hivatásos gyám feladatait közszolgálati jogviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében látja el. (2) Hivatásos gyám nem lehet a gyámhivatal vezetője, illetve ügyintézője, továbbá a Csjt. 96 §-ának (2) bekezdésében meghatározott azon személy, akinél bíróság vagy a gyámhivatal a gyermeket elhelyezte. (3)Ha a gyámhivatal valamely okból a testvérek

részére nem közös gyámot rendel [Csjt. 97 § (2) bek], a gyámok közül – meghallgatásuk után – kijelöli azt, aki a testvérek osztatlan közös tulajdonában lévő vagyontárgyakat kezeli. 45. gyermekvédelmi gondoskodás A gyámhivatal működése A gyermekekről való gondoskodás a szülők (szülő) joga, kötelezettsége és feladata. Ez bizonyos esetekben nem valósul-valósulhat meg (szülők halála stb.) Ha a szülők (szülő) nem képes vagy alkalmas a gyermekről való gondoskodásra, egy meghatározott állami szervezetrendszer (gyámhatóság) veszi át a feladatokat. A gyámhivatal közigazgatási szerv, s ennek nyomán az elmúlt évtizedekben uralkodóvá lett "hatósági" szemlélete - annak ellenére, hogy nagyobbrészt egy családi jogi (s így polgári jogi) intézményt igyekszik pótolni. Az új gyermekvédelmi törvény hatására határozott szemlélet és módszerváltás következett be a gyámhivatalok tevékenységében -,

bár munkájukat továbbra is nagyon nehéz körülmények között végzik. Az 1877. évi XX törvény szerint gyámság alá kerültek azok a kiskorúak, akiknek nem volt atyai hatalmat gyakorló apjuk, így a talált gyermekek (lelencek) is. A gyámság alá helyezést és a gyám rendelését a gyámhatóság végezte, de azt az árvaszékeknek hivatalból kellett kezdeményeznie, ha arra okot adó körülményről értesült. Tehát ebben az időben a gyámság alá kerülés jelentette az egyetlen megoldást az árván maradt gyermekek számára. Az 1901 évi 8 és 21 törvénycikk változtatott annyiban a helyzeten, hogy kimondta, hogy amennyiben a rokonság körében nincs eltartásra kötelezhető hozzátartozó (apa, anya vagy nagyszülő), akkor a gyermek 15. évének betöltéséig állami gyermekmenhelyre utalható. Ezt követően vezette be az 1974 évi Csjt novella az állami gondoskodás differenciált rendszerét, amit az 1986. évi IV törvény továbbfejlesztett:

"A kiskorúakról való állami gondoskodás" címmel, 92/A. § beiktatásával a Csjt VIII fejezetét tovább bővítette. Ezzel egy időben született meg az 51/1986 (XI 26) MT rendelet a kiskorúakról való állami gondoskodásról, valamint a szülő és a gyermek kapcsolattartásának szabályozásáról, amely részletesen szabályozza az állami beavatkozás egyes eseteit és azok alkalmazásának feltételeit. A "rendszerváltozást" e kérdéskörben az 1997. évi XXX törvény jelentette (gyermekvédelmi törvény), s a végrehajtásáról szóló 149/1997. (IX 10) Korm rendelet A gyámhivatal működése Az 1997. november 1-én hatályba lépett gyermekvédelmi törvény (1997XXXI tv) eredményeképpen szemlélet- és módszerváltás következett be. A törvény létrehozta az ún háromszintű gyermekvédelmet, a gyámhatósági tevékenységet kettéválasztotta és létrehozta a gyámhivatalokat. A gyermekvédelem új rendszere: I. alapellátás II.

jegyző, mint gyámhatóság III. gyámhivatal A Gyvt. alapelvei között szerepel:  a gyermek családban történő nevelésének elsődlegessége: pusztán anyagi okokból nem lehet a kiskorút a családból kiemelni, hanem pénzbeli és egyéb ellátásokkal meg kell kísérelni családjában tartani.  a családból kikerülő gyermek számára családot pótló ellátást kell biztosítani: Örökbefogadás, nevelőszülő, családba fogadás, ideiglenes hatályú elhelyezés harmadik személynél.  a gyermekvédelmi ellátások igénybevétele általában önkéntes: törvényben meghatározott esetekben a szülő és a gyermek is kötelezhető azonban ezek igénybe vételére (védelembe vétel).  a gyermekvédelemben (is) tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés A gyermek védelmének rendszere: A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a

szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányuló tevékenység. A gyermekek védelmét pénzbeli, természetbeli és személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások, ill. gyermekvédelmi szakellátások, és meghatározott hatósági intézkedések biztosítják A gyermekvédelmi rendszer biztosítása állami és önkormányzati feladat. 1997:XXXI. tv (Gyermekvédelmi törvény): 15. § (1) Pénzbeli ellátások: a) a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, b) a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, c) a gyermektartásdíj megelőlegezése, d) az otthonteremtési támogatás. (2) A személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások: a) a gyermekjóléti szolgáltatás, b) a gyermekek napközbeni ellátása, c) a gyermekek átmeneti gondozása. (3) A személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekvédelmi szakellátások: a) az otthont nyújtó ellátás,

b) az utógondozói ellátás, c) a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás. (4) A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések: a) a védelembe vétel, b) a családba fogadás, c) az ideiglenes hatályú elhelyezés, d) az átmeneti nevelésbe vétel, e) a tartós nevelésbe vétel, f) a nevelési felügyelet elrendelése, g) az utógondozás elrendelése, h) az utógondozói ellátás elrendelése. (5) A gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt, illetve előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak intézeti ellátása. A fiatalkorúak javítóintézeti neveléséről külön törvény rendelkezik 16. § Az e törvényben meghatározott, a gyermekek védelmét biztosító hatósági feladat- és hatásköröket a) a helyi önkormányzat képviselő-testülete, b) a települési önkormányzat jegyzője, c) a kijelölt városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal gyermekvédelmi és

gyámügyi ügyintézője (a továbbiakban együtt: városi gyámhivatal), d) a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal gyermekvédelmi és gyámügyi feladatot ellátó szerve (a továbbiakban együtt: megyei gyámhivatal) [a c) és d) pont a továbbiakban együtt: gyámhivatal] gyakorolja. Gyámhivatal működése: 108. § (1) A gyámhivatal az illetékességi területén az e törvényben, valamint külön jogszabályban meghatározott feladatés hatásköröket gyakorolja (2) A gyámhivatal a) ellenőrzi a személyes gondoskodást nyújtó ellátást, b) ellenőrzi a gyámügyi igazgatási feladatok ellátását, c) véleményezi az ellátórendszer átalakítására vonatkozó javaslatokat, d) közreműködik a képzési, továbbképzési feladatok ellátásában, e) elsőfokú hatósági jogkört gyakorol a törvényben vagy kormányrendeletben megállapított ügyekben, f) felettes szervként jár el a törvényben vagy kormányrendeletben megállapított gyámügyi

igazgatási hatósági ügyekben, g) ellátja a törvényben vagy kormányrendeletben hatáskörébe utalt egyéb közigazgatási feladatokat. A városi gyámhivatal feladat- és hatásköre 109. § A városi gyámhivatal a gyermekek védelme érdekében a) elhelyezi a gyermeket ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy alkalmas más személynél, illetve nevelőszülőnél, - ha erre nincs mód - gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben, b) megállapítja a szülői felügyeleti jog feléledését, c) dönt a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetéséről és megváltoztatásáról, d) átmeneti nevelésbe veszi a gyermeket, és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel, e) tartós nevelésbe veszi a gyermeket, és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel, f) dönt az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról, g) figyelemmel kíséri az átmeneti

nevelésbe vett gyermek és a szülő kapcsolatának alakulását, a szülőnek a gondozó személlyel vagy intézménnyel való együttműködését, h) dönt a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételének megszüntetéséről, i) dönt az utógondozás és az utógondozói ellátás elrendeléséről, j) dönt a gondozási díjfizetési kötelezettség megállapításáról, illetve megszüntetéséről, k) megállapítja az átmeneti vagy a tartós nevelésbe vett gyermek lakóhelyét, l) dönt az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett, speciális szükségletű gyermeknevelési felügyeletről, m) közreműködik a bírósági végrehajtási eljárásban. 110. § A városi gyámhivatal a pénzbeli támogatásokkal kapcsolatban dönt a) az otthonteremtési támogatás megállapításáról, b) a gyermektartásdíj megelőlegezéséről. 111. § A városi gyámhivatal a gyermek családi jogállásának rendezése érdekében a) teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot

vesz fel, b) megállapítja a gyermek családi és utónevét, c) hozzájárul - cselekvőképtelen jogosult esetén - a családi jogállás megállapítására irányuló per megindításához és egyidejűleg eseti gondnokot rendel. 112. § A városi gyámhivatal az örökbefogadással kapcsolatban a) dönt a gyermeket örökbe fogadni szándékozók alkalmasságáról, és kérelemre elrendeli az örökbefogadásra alkalmas személyek nyilvántartásba való felvételét, b) dönt a gyermek örökbefogadhatónak nyilvánításáról, c) elbírálja és jóváhagyja a szülőnek azon jognyilatkozatát, amelyben hozzájárul gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához, d) dönt az örökbefogadás engedélyezéséről, e) dönt a felek közös kérelme alapján az örökbefogadás felbontásáról, f) kérelemre felvilágosítást adhat a vér szerinti szülő adatairól. 113. § (1) A városi gyámhivatal pert indíthat, illetve kezdeményezhet a) a gyermek

elhelyezése, illetve kiadása, b) a gyermeket megillető tartási követelés érvényesítése, c) a szülői felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása, d) a gyermek örökbefogadásának felbontása, e) a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés és annak megszüntetése, f) a számadási kötelezettség, illetve a számadás helyességének megállapítása iránt. (2) A városi gyámhivatal feljelentést tesz a) a gyermek veszélyeztetése vagy a tartás elmulasztása, b) a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt. 114. § A városi gyámhivatal a szülői felügyeleti joggal, illetve a gyermektartásdíjjal kapcsolatban a) dönt a gyermek és a szülő kapcsolattartásáról, b) intézkedik a bíróság, valamint a gyámhivatal által szabályozott kapcsolattartás végrehajtásáról, c) dönt a szülő jognyilatkozatának érvényességéhez szükséges jóváhagyásról, d) dönt a szülői felügyeleti jogkörbe tartozó olyan

kérdésről, amelyben a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők nem jutottak egyetértésre, e) hozzájárul a gyermek családba fogadásához, f) jóváhagyja a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó nyilatkozatot, g) engedélyezi a gyermek részére a szülői ház vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyását, illetve a feltételek megváltozása esetén visszavonja az e tárgyban kiadott engedélyt, h) dönt a gyermek házasságkötésének engedélyezéséről, i) eljár a külföldön lakó vagy tartózkodó személy tartásdíj iránti igényével kapcsolatos ügyben, j) engedélyezi a tanköteles gyermek művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenység keretében történő foglalkoztatását. 115. § A városi gyámhivatal a gyámsággal és gondnoksággal kapcsolatban a) a gyermek részére gyámot, hivatásos gyámot rendel, b) ideiglenes gondnokot, gondnokot, hivatásos gondnokot rendel, c) irányítja és

felügyeli a gyám, a hivatásos gyám tevékenységét, d) felfüggeszti, elmozdítja vagy felmenti a gyámot, a gondnokot, e) külön jogszabályban meghatározott esetekben zárlatot rendel el, zárgondnokot, eseti gondnokot, ügygondnokot, az ügyei vitelében akadályozott személy képviseletére és méhmagzat részére gondnokot rendel és ment fel, továbbá megállapítja a munkadíjukat. 116. § A városi gyámhivatal a vagyonkezeléssel kapcsolatban a) dönt a gyermekek és gondnokoltak készpénzvagyonának gyámi fenntartásos betétben vagy folyószámlán történő elhelyezéséről, illetve az elhelyezett pénz felhasználásáról, államilag garantált értékpapírba, biztosítási kötvénybe történő befektetéséről, letétben kezeléséről, valamint egyéb tárgyak letétbe helyezéséről, b) dönt a gyám, a gondnok vagyon- és bérlakás kezeléséhez kapcsolódó jognyilatkozata érvényességéhez szükséges jóváhagyásról, c) rendszeres

felügyelete alá vonhatja a vagyonkezelést, ha a szülők a gyermek vagyonának kezelése tekintetében kötelességüket nem teljesítik, d) elbírálja a rendszeres és az eseti számadást, meghatározott esetekben a végszámadást, e) közreműködik a gyermekek, gondnokoltak ingó és ingatlan vagyonával és vagyonértékű jogával kapcsolatos ügyekben, f) közreműködik a hagyatéki eljárásban. 46. A családok támogatása A gyermeknevelés komoly kiadásokkal jár a gyermeket nevelő családoknak. A szocialista állam alacsony jövedelmeivel, a nők munkába kényszerítésével (kétkeresős családmodell) rendkívüli módon megnehezítette a gyermeket nevelő családok anyagi helyzetét. A gyermeknevelési kiadásokat csak kis részben fedezték az állam által nyújtott szociális kiadások. A szocialista állam felismerte, hogy a gyermeknevelésre fordított összeg csökkentésével életszínvonal növekedés érhető el, ezért az állami szociálpolitika

központi eleme volt a gyerekszám tudatos csökkentése. Ezt a célt többek között a gyermekes családok - különösen a többgyermekesek - anyagi helyzetének ellehetetlenítésével érte el (Szociológiai felmérések szerint a nyolcvanas években egy háromgyermekes család esetében feleakkora jövedelem esett egy családtagra, mint gyermektelen szülők esetében - azonos szülő kereset mellett.) Különösen nehézzé vált a gyermekes családok helyzete az ún. "Bokros csomag" idején (1995 évi XLVIII. törvény), amely jelentős részben felszámolta az addig is meglehetősen szűkös családtámogatási rendszert. (Ez volt az az időszak, melyet a népnyelv úgy fejezett ki; "egyek vagy gyerek?") Mindezek következtében Magyarországon 50 év alatt a felére esett vissza a születésszám, s hazánk a világ legrosszabb demográfiai helyzetű országa. A lehetetlen állapotokon alapvetően változtatott az 1998. évi LXXXIV törvény a családok

támogatásáról (Cst.) A törvény részben visszaállította a megszüntetett szociális támogatásokat, részben újabbal bővítette. A törvény megállapítja, hogy ,,A családnak, mint a társadalom alapvető egységének sokoldalú segítése, a családi élet biztonságának és a gyermekvállalás feltételeinek javítása az állam egyik legfontosabb feladata". A törvény által meghatározott családtámogatási ellátások a következők: - nevelési ellátás, - családi pótlék, - iskoláztatási támogatás, - gyermekgondozási támogatás, - gyermekgondozási segély. A nevelési ellátás összefoglaló elnevezése a családi pótléknak és az iskoláztatási támogatásnak, melyeket havi rendszerességgel nyújtanak. Családi pótlék alanyi jogon minden gyermek után jár, aki nem tanköteles, vagy tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos. Iskoláztatási támogatás tanköteles vagy közoktatási intézményben tanuló, 20. életévét még be nem

töltött gyermek után jár. Az iskoláztatási támogatás feltételesen jár, feltéve, hogy a gyermek tankötelezettségét teljesíti. Ennek elmaradása esetén a gyámhivatal a támogatás felhasználását felügyelete alávonja. A gyermekgondozási segély (GYES) a gyermek 3 éves koráig járó támogatás a szülőnek, a gyámnak és a nevelőszülőnek, havi rendszerességgel, szintén alanyi jogon jár. A gyermeknevelési támogatás (GYET) három vagy több kiskorú gyermeket saját háztartásában nevelő szülőnek, nevelőszülőnek és gyámnak jár a legfiatalabb gyermek 3-8 éves kora között. A GYET összege azonos a mindenkori öregségi nyugdíj minimumával. A gyermekgondozási díjat (GYED) 2000. január l-jétől vezették be ismételten A GYED a korábbi átlagjövedelem 70%-áig terjedő juttatás, a gyermek 2 éves koráig. Szintén 2000. január l-jétől jelenik meg a költségvetésről szóló törvényben az 1995-ben megszüntetett várandóssági

pótlék, amely a magzati fejlődés 3-9 hónapja között jár. A családtámogatási rendszernek fontos elemét alkotja a gyermekek után járó személyi jövedelemadó-kedvezmény, amely 2000. január l-jétől különösen a nagycsaládosoknál jelentős A más jogszabályokban biztosított családtámogatási formák közül megemlíthető a lakásvásárláshoz nyújtott szociálpolitikai kedvezmény ("szoc.pol"), illetve a lakásvásárlási kölcsönhöz nyújtott kamattámogatás ) Összességében megállapítható, hogy 1998 után Magyarországon helyreállították az ún. "Bokros csomag" által felszámolt családtámogatási rendszert, s újabb elemekkel bővítették. Cst. 3 § (1) A családnak, mint a társadalom alapvető egységének sokoldalú segítése, a családi élet biztonságának és a gyermekvállalás feltételeinek javítása az állam egyik legfontosabb feladata. (2) A gyermek otthoni gondozásához, neveléséhez nyújtott ellátás

célja a gyermek egészséges, harmonikus fejlődésének, testi, szellemi, erkölcsi gyarapodásának kiteljesítése. (3) A családnak nyújtott ellátások az állam részéről biztosított olyan támogatások, amelyek elismerve a család és a gyermekvállalás fontosságát - jövedelmi helyzettől függetlenül - a gyermeket nevelő szülőt illetik meg. (4) A többgyermekes, a gyermeket egyedül nevelő, továbbá a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családokra nehezülő terhek ellensúlyozása céljából, továbbá esélyegyenlőségük elősegítése érdekében a családtámogatási rendszer egyes elemei differenciáltak. Cst. 5 § A családtámogatási ellátások a következők: a) családi pótlék (6. §); b) gyermekgondozási támogatás ba) gyermekgondozási segély (20. §), bb) gyermeknevelési támogatás (23. §); c) anyasági támogatás (29. §) Cst. 6 § A gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi

rendszerességgel járó családi pótlékot nyújt Cst. 7 § (1) Családi pótlékra jogosult a) a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám aa) a még nem tanköteles, ab) tankötelezettsége megszűnéséig a tanköteles, ac) középiskolai, szakiskolai (a továbbiakban együtt: közoktatási intézmény) tanulmányokat folytató és a (2) bekezdésben megjelölt életkorú saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel; b) a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel, amennyiben az aa)-ac) pontokban meghatározott feltételek valamelyike fennáll; c) a Magyarország területén működő szociális intézmény vezetője az

intézményben elhelyezett gyermekre tekintettel; d) a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, feltéve, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak. Cst. 19 § A gyermeket nevelő szülő, nevelőszülő, a gyám megélhetése alapjául - havi rendszerességgel járó gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatás) jogosult A nagyszülő gyermekgondozási segélyre a szülő jogán szerezhet jogosultságot. Cst. 20 § (1) Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő, a nevelőszülő, a gyám saját háztartásában nevelt a) gyermek 3. életévének betöltéséig, b) ikergyermekek esetén a tankötelessé válás évének végéig, c) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig (2) Amennyiben ikergyermekek esetén a tankötelessé válás éve nem

egyezik meg, úgy az (1) bekezdés alkalmazása során a legkésőbb tankötelessé váló gyermeket kell figyelembe venni. Cst. 20/A § (1) A 20 §-ban megjelölt jogosultakon kívül, de az ott meghatározott feltételek mellett a gyermek szülőjének vér szerinti, örökbefogadó szülője, továbbá annak együtt élő házastársa (a továbbiakban együtt: nagyszülő) is jogosult a gyermekgondozási segélyre, ha a gyermek a) az első életévét betöltötte, továbbá b) gondozása, nevelése a szülő háztartásában történik, valamint c) szülei írásban nyilatkoznak arról, hogy a gyermekgondozási segélyről lemondanak és egyetértenek a gyermekgondozási segélynek nagyszülő részéről történő igénylésével. (2) A gyermekkel nem közös háztartásban élő szülő (1) bekezdés c) pontja szerinti egyetértő nyilatkozatát - kérelemre - a gyámhatóság pótolhatja. Cst. 23 § Gyermeknevelési támogatásra az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult,

aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3 életévének betöltésétől 8 életévének betöltéséig jár Cst. 29 § (1) Anyasági támogatásra jogosult a szülést követően a) az a nő, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal - koraszülés esetén legalább egyszer - terhesgondozáson vett részt; b) az örökbefogadó szülő, ha a szülést követő 180 napon belül az örökbefogadást jogerősen engedélyezték; c) a gyám, ha a gyermek a születését követően 180 napon belül - jogerős határozat alapján - a gondozásába kerül. (2) Az anyasági támogatás az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogosultat akkor is megilleti, ha a gyermek halva született. Cst. 30 § Amennyiben az anyasági támogatásra jogosult nő a támogatás felvételét megelőzően meghal, úgy az anyasági támogatást az anyával egy háztartásban élt apának kell kifizetni, ezen személy hiányában annak a személynek,

aki a gyermek gondozását ellátja. Cst. 31 § Az anyasági támogatás - gyermekenkénti - összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 225%-ával, ikergyermekek esetén 300%-ával. 48. Szülőtartás A gyermeknek a szülővel szemben fennálló tartási kötelezettsége akkor áll fenn, ha a szülő rászorult. A szülőtartás viszonzott tartás, ezért a gyermek a szülő érdemtelenségére nem hivatkozhat, ha a szülő tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett a gyermekkel szemben [Csjt. 60 § (4)] Ha a szülő önhibájából, hosszú időn át semmilyen tartást nem nyújtott, vagy gyermekével egyáltalán nem volt kapcsolata, ez ok lehet az érdemtelenségre. A szülő nem köteles személyes szükségleteit szolgáló, meg szokott vagyontárgyait eladni saját eltartása érdekében, ha viszont a tartásra kötelezhető gyermek is nehéz körülmények között él, ez a

lehetőség is szóba kerülhet. A szülő tartására a vér szerinti, az örökbefogadott és a mostohagyermek is köteles; ez utóbbi csak akkor, ha tartásáról a mostohaszülő huzamosabb időn átgondoskodott [Csjt. 62 § (2)] Több szülőtartásra kötelezett gyermek között a tartási kötelezettség jövedelmi, vagyoni viszonyaik, és teljesítőképességük arányában megoszlik. A szülőtartás általában saját háztartásban történik, természetben. Ha ez nem lehetséges, szóba kerülhet a havonkénti pénzbeli tartás a gyermek választása szerint [Csjt. 66 § (3)], illetve, ha a szülő ezt igényli. A szülő szociális otthonban való elhelyezése esetén a tartásdíj térítési díj formájában is jelentkezhet. 49. A szülői jogok megszüntetése és szüneteltetése 49.1 A szülői felügyelet megszüntetése A szülői jogok és kötelezettségek gyakorlása (szülői felügyelet) a szülők folyamatos jogosultsága és kötelessége. Előfordulhatnak

azonban olyan esetek, amikor a szülői jogok gyakorlása külső vagy a szülőben meglévő okok miatt nem lehetséges. Ekkor a bíróság beleavatkozik a szülők és gyermekek jogviszonyába, és a szülői felügyeletet megszünteti vagy más okokból a szülői felügyeletet szünetelteti. A szülői felügyelet megszűnésének két fő esete van: a) a szülői felügyelet megszűnése a törvény erejénél fogva (pl. gyermek nagykorúsága, a szülő halála stb.), b) a szülői felügyeletnek bíróság általi megszüntetése, melynek három további esete van: - a gyermek érdekeinek súlyos sérelme vagy veszélyeztetése, ha a szülő felróható magatartást tanúsít, - ha a szülőt a gyermek személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik, - ha a szülő felróhatóan akadályozza a más személynél elhelyezett gyermek nevelését. Ezekben az esetekben, ha a bíróság a bizonyítási eljárás során megalapozottnak

látja a tényállást, a szülői felügyeletet meg kell szüntetni [Csjt. 88 § (1)] Egy további esetben a bíróság mérlegelheti a szülői felügyelet megszüntetését: nevezetesen, ha a szülő életközösségben él a szülői felügyelettől megfosztott másik személlyel, s alaposan tartani lehet attól, hogy a szülői felügyeletet nem fogja a gyermek érdekének megfelelően ellátni [Csjt. 88 § (2)] A szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása peres eljárásban történik a Polgári Perrendtartás szabályai szerint. A perekkel kapcsolatos legfontosabb eljárási szabályokat a Csjt 89-90 § tartalmazzák. 49.2 A szülői felügyelet szünetelése Ha a szülő a szülői jogok, kötelezettségek gyakorlásában ténylegesen vagy jogi aktus folytán átmenetileg akadályozva van, a szülőifelügyelet szünetel. A szülői felügyelet szünetelésének néhány oka a törvényerejénél fogva állt be (pl. szülő ismeretlen helyen van), de lehet a

hatóság döntésének következménye (pl. szülő cselekvőképességének elvesztése, másik szülőnél való elhelyezés - bírósági döntések alapján). Ha a szülői felügyelet szünetelésének alapjául szolgáló okok, hatósági döntések megváltoznak, a szülő felügyelet ipso iure helyreáll. A szülőifelügyelet így a következő okokból szünetel: a) a szülő cselekvőképtelensége, vagy korlátozott cselekvó1cépessége esetén; b) ha a szülő ismeretlen helyen van, vagy a szülői felügyeletben akadályozva van; c) ha a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el; d) ha a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához járult hozzá, e) ha a gyermeket a gyámhivatal átmeneti nevelésbe vette, f) ha a gyámhivatal a gyermek családba fogadásához hozzájárult. Csjt. 91 § (2) A szülői felügyelet megszüntetése, illetőleg a gyermek elhelyezése iránti per jogerős befejezéséig

szünetel a szülői felügyelete annak, akinek a gyermekét a gyámhivatal ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy más személynél, illetőleg nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben helyezte el. A gyermeknek joga, a különélő szülő joga és kötelesség a kölcsönös kapcsolattartás (Csjt. 92 §) A bírói gyakorlatból: Ha az egyik szülő meghal, a szülői felügyeleti jog ettől kezdve kizárólag a másik szülőt illeti meg, akkor is, ha a gyermekről ténylegesen nem ő gondoskodik. Szülői felügyeleti joga változatlanul fennmarad abban az esetben is, ha a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezi el. A szülői felügyeleti jog megszüntetésének van viszont helye akkor, ha a szülő a gyermekkel kapcsolatos tartási, gondozási és nevelési kötelezettségét a gyermek érdekét súlyosan sértő módon elhanyagolja, és ezen túlmenően olyan magatartást tanúsít,

amely alkalmas arra, hogy a szülői felügyeleti joga gyakorlása során a gyermek további fejlődést, sorsának alakulását veszélyeztesse. 40. Egyes apasági vélelmek►►19 tételben vannak az apasági vélelmek, ugyanaz kell ide is????? 47. A vagyonleltár►► benne van a 31 Tételben!!