Szociológia | Szociálpolitika » Rénes László - Helyi társadalom fejlesztése

DEBRECENI EGYETEM SZOCIOLÓGIAI TANSZÉK GICZEY PÉTER HELYI TÁRSADALOM FEJLESZTÉSE Dolgozat Rénes László, szociálpolitika szak, II. évfolyam Debrecen 2003. május 1 Helyi társadalmak fejlesztése 1. Bevezetés A XX. század elején a szociológia keretein belül a városszociológia, majd később a településszociológia alakult ki, de a XIX. századtól kezdődően a helyi hatalom kérdéseivel is már foglalkoztak. Konkrétan a helyi társadalmakat és a törvényszerűségeit a szociológia a II világháború után kezdte el kutatni. A városszociológia első fontos kutatása és az úgynevezett Chicagói iskola kialakulásának mérföldköve a Hull House Maps  Papers. A Hull House Maps  Papers c. könyv Florence Kelly 1895-ös chicagói felmérését közölte Ebből pontos képet kapunk az akkori életviszonyokról:  lakásviszonyokról,  iskolázottságról,  nyelvismeretről,  lakbérekről,  gyermekek számáról, 

származásokról,  heti munkabérről stb. Viszonyrendszerek, kapcsolatrendszerek működésének mechanizmusai voltak a későbbi kutatások fő témái. Egy adott település társadalmának sajátos, specifikus vonásai vannak. A település fejlődését döntő módon befolyásolhatják sajátos folyamatok (például szukcesszió, szegregáció stb.); tér- és időbeli folyamatokra kell gondolnunk. Az emberi életminőség megtartásához, fejlesztéséhez szükség van a helyi közösség erejére, s ahhoz, hogy az egyén a településén a saját maga számára megfelelő módon tudjon élni; mind gazdasági, mind szociális, mind kulturális téren szükség van a lokalitás értékeinek felismerésére, és azok megerősítésére és fejlesztésére. Ugyanakkor a társadalompolitika és a szociálpolitika alakulása is nagy mértékben függ attól, hogy egy-egy térségben, régióban milyen szinten működik a helyi társadalom. A helyi szintek fejlesztése

szükséges, hogy az ott élő egyének képességeik és adottságaik alapján bekapcsolódhassanak a makro szintű szociális, kulturális és gazdasági vérkeringésbe. A fejlesztés mellett az érdekképviselet is lényeges. Az az optimális, ha helyi szintről fölfelé jelennek meg az érdekek, hogy minél kevesebb helyi szintű érdek vesszen el. 2. Helyi társadalom Magyarországon (hazai történeti visszatekintés) A szocialista időkben a helyi érdekeket a pártirányítás figyelmen kívül hagyta. Az ideológiai gondolkodás sem engedte meg az alulról jövő kezdeményezéseket. A helyi, az egyéni kezdeményezést nem tudja a párt, az állam kontrollálni a központi hatalommal. A 70-es években azonban valamennyire lazult a politikai nyomás. A 80-as években Bőhm Antal és Pál László kutatásokat végzett (Helyi társadalom I-V.) és az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének a kiadásában jelent meg 1983-1987 2 között. Ekkor már települési szinten

is megindultak a folyamatok (pl a hagyományőrző, honismereti körök stb.), amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a helyi hagyományokat ápolják A rendszerváltozás a jogi lehetőségeket is megteremtette a lokális kezdeményezéseknek. Az 1989 évi egyesülési törvény lehetővé tette, hogy civil szervezetek alakuljanak, amelyek a helyi társadalmak becsatornázását, érdekérvényesítését nagyban elősegítik. Az 1990 évi önkormányzati törvény a települési önkormányzatok megalakításával lehetővé teszi, hogy a helyben élő emberek joga a saját helyi ügyeikben dönteni. A 90-es években vidékfejlesztési programok indultak be, amelyek ösztönzik a kistérségeket, településeket, hogy hagyományaik mellett fejlesszék a helyi társadalmukat, a gazdaságot, hogy piacképes termékekkel tudjanak az EU-ban jelen lenni. Az EU minőségi előírásainak meg kell felelni. Ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem helyi társadalmi kérdés is. Fel kell ismerni a

közös érdekeket, és akkor hajlandóak lesznek kooperálni, együttműködni a közös cél érdekében. A saját hagyományok és értékek mentén meg kell találni azokat a célokat, amelyek a kitörést jelenthetik. 3. Helyi társadalom fejlesztése A helyi társadalom fejlesztésének igénye tulajdonképpen minden olyan területen meg kell jelennie, amik lényegesek az ott lakó emberek szempontjából. Főbb területek, amelyeket érint:  gazdasági,  kulturális,  politikai,  ökológiai, környezetvédelmi,  humánpolitikai,  oktatási,  szociálpolitikai, szociális,  nonprofit szervezetek stb. 3. 1 Az összegyűjtendő információk Michel Noble és Richard Bryant egyik tanulmányukban összeírták, hogy milyen fontos háttér információkat kell összegyűjtenie a közösségfejlesztőnek ahhoz, hogy hiteles képet kaphasson az adott településről, lakosságról:  Helyrajz és helytörténet, településtörténet  Közlekedés 

Kapcsolatteremtés  Népességi adatok  Munkaviszonyok, munkanélküliek  Lakásviszonyok  Oktatási lehetőségek  Közösségi szervezetek és hálózatok, önsegítő csoportok léte  Szabadidős lehetőségek  Helyi és központi kormányzat (önkormányzat, helyi és parlamenti képviselők, pártok stb.)  Szociális szolgáltatások (pl. házi gondozás, hospice, hajléktalan melegedők, öregek klubja stb)  Egészségügyi ellátások (egészségügyi szolgáltatások, sürgősségi ellátások stb.)  Rendőrségi statisztika, kriminalitás. (M Noble - R Bryant, 1991) 1 1 Michel Noble - Richard Bryant: Egy közösség arcéle (a helyi közösségi információk és forrásaik) IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp 1996) 3 Varga A. Tamás és Vercseg Ilona "Nyitott ház - nyitott tevékenység" képzés során a települések alapadatainak a feltárásához alkalmazott segédlete alapján még

ezeken kívül egy-két fontosabb információs lehetőséget megemlít:  A település helye a megyében  A településhálózati szerepkör  Életkörülmények, civilizációs szint  Életmód, kulturális helyzet, művelődés  Intézmények, szolgáltatások térképe. (Varga-Vercseg, 1985) 2 3. 2 A közösségfejlesztés és szemlélete; a közösségfejlesztő szerepe A közösségszervezés, közösségfejlesztés tárgyalása előtt fontos magát a közösséget, mint fogalmat körülírni, ill. a közösséget, mint "szerveződést" meghatározni Ehhez nyújt segítséget több tanulmány is: "A közösség alapvető kritériuma az, hogy az egyén összes társadalmi kapcsolata megtalálható benne. A közösség a társadalmi élet területe, amelyet bizonyos fokú társadalmi kohézió jellemez. A közösség alapja a helyi jellege (locality) és a közösségi érzés. A közösség az együttélés területe Az együttélés mellett arra a

tudatra is szükség van, hogy a tagoknak a közös földterületen kívül az életmódjuk is azonos." (R M MacIver - C H Page, 1961) 3 "Történelmi szempontból a közösség olyan kifejezés, amely egy nép vagy az emberiség életének közös voltát hangsúlyozza. Ahogy a népi életmód átadja a helyét a technológiai civilizációnak, a társadalmi integráció új alapjainak kell megjelennie, ha az emberek továbbra is képesek akarnak maradni a közös fellépésre az eltérő érdekekkel és az egyre növekvő kölcsönös függőséggel jellemezhető viszonyok között." (Louis Wirth, 1964) 4 "Az igazi közösséget rendszerint szerteágazó érdekekkel rendelkező (multi-interest), heterogén csoportnak tekintik, aminek egysége azokból a kölcsönös függőségi viszonyokból ered, amely a csoportok között akkor jön létre, amikor egy közös helyen, saját különböző érdekeik érvényesítése érdekében tevékenykednek." (Melvin M

Webber, 1964) 5 "A városlakók az urbánus övezeteken belül létrehozták azokat a közösségeket, amelyek kielégítik azokat a személyes és pszichológiai funkciókat, amelyeket egykor az izolált vidéki közösségek kínáltak." (J Bensman - A J Vidich , 1975) 6 "A helyi közösség, akár közigazgatási egységnek (polity), gazdaságnak vagy társadalomnak tekintjük, oly módon nyilvánul meg, mint egyfajta rend, amelyben bizonyos elvárásoknak megfelel és bizonyos funkciókat végrehajt. Ha az egészen belül bizonyos struktúrák saját céljaik megvalósítására törekednek, ez olyan célokat, stratégiákat és szerepeket nyújthat tagjaiknak, amelyek a racionális cselekvést szolgálják. A bizonyos célok ésszerű megvalósítását célzó interakció eredményei részben együttesen funkcionálisak, még akkor is, ha tervezetlenek. A közösségek tevékenységének nagy része bizonyos társadalmi struktúrák irányítás nélküli

együttműködéséből áll, ahol minden struktúra adott célokat keres és ennek következtében összekapcsolódik másokkal." (Norton E Long, 1958) 7 2 Varga A. Tamás - Vercseg Ilona: "Nyitott ház - nyitott tevékenység" képzés - Szerk: Varga A Tamás - Vercseg Ilona (Múzsák, Bp. 1985) 3 R. M MacIver - C H Page: A közösség az, melyben az egyén teljes életet élhet IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet Közösségi szociális munka Szerk: Gosztonyi Géza (Semmelweis, Bp 1996) 4 Louis Wirth: Adalékok a helyi közösség definíciójához IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 5 Melvin M. Webber: Az érdekközösség definíciójához IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 6 J. Bensman - A J Vidich: A közösség formái radikálisan megváltoztak IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 7 Norton E. Long: A

helyi közösség mint a játszmák természetrajza IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 4 "Az a nézet, amely szerint a lakóhelyi közösség (locality community) visszaállítása csökkentené a különböző társadalmi problémák mennyiségét, számos tanulmánnyal alátámasztható." (N Dennis, 1968.) 8 Ezek után tekintsük át a közösségszervezés, a közösségfejlesztés meghatározásait: "A közösségszervezés az a folyamat, amelyben a helyi közösség bátorítást és ösztönzést kap, hogy erejét felbecsülje és összefogjon annak érdekében, hogy kielégítse a közösség egészségügyi, jóléti és szabadidős szükségleteit. Tevékenységéhez tartozik az egy vagy több témát érintő lakossági szervezőmunka ösztönzése és bátorítása, a probléma természetének meghatározása, a csoportok közös erőfeszítéseinek összehangolása, a tényfeltárás, a megvalósítható

célok megfogalmazása, propaganda és ismeretterjesztés, kutatás, tervezés, anyagi erőforrások felkutatása, a cél megvalósításához szükséges stratégia kidolgozása, és mint többlet erőforrás mindig készen kell állnia a segítségnyújtásra, tanácsadásra." (Charles Zastrow , 1982) 9 Egy közösségi ügy számos feladat elvégzését igényelheti, amelyek rendszerint szükségessé teszik, hogy a közösségszervező különféle szerepekbe bújjon. Így például Zastrow szerint a következők szerepek léteznek: A "képessé tevő" (enabler). Ez a közösségszervező klasszikus vagy hagyományos szerepe Szerepe az, hogy előmozdítsa a közösségszervezés folyamatát. Az "alkusz" (broker). A segítségre szoruló egyéneket és csoportokat kapcsolja össze a közösségi szolgáltatásokkal. A "szakértő" (expert). A legkülönbözőbb területeken szolgál információval és tanáccsal A "szociális tervező"

(social planner). Összegyűjti az adott szociális problémával kapcsolatos tényeket, majd elemzi őket, hogy megállapítsa, melyek lennének a legésszerűbb megoldási formák. Kidolgoz egy programot, megkeresi az anyagi támogatás forrásait, és megpróbál egyetértést kialakítani a különböző érdekcsoportok között, a programot illetően. Az "érdekképviselő" (advocate). Ez olyan aktív irányítói szerep, amelyben a közösségszervező a kliens vagy egy lakossági csoport érdekképviseletét látja el. Az "aktivista" (activist). Alapvető intézményi változásokért küzd; a cél gyakran magába foglalja a hátrányos helyzetű csoport érdekében végrehajtott hatalmi vagy erőforrásbeli változásokat. (Charles Zastrow , 1982.) 10 A helyi társadalom fejlesztése, a közösségfejlesztés folyamatos munka. A szükségletek, a célok is állandóan változnak, így folyamatosan újabb igények keletkeznek, de az előző igények is

módosulhatnak. A közösségfejlesztőnek felkészültnek kell lennie, olyan szemlélettel kell ellátnia a munkáját, hogy minden kihívásnak próbáljon megfelelni, olykor a kudarcokból is tudjon tanulni. A közösségfejlesztői szemléletmóddal kapcsolatosan hadd álljon itt néhány szemléltető idézet: "A közösségfejlesztő készségek és képességek elsajátítása fontos, mert a humán erőforrásokra támaszkodik. Célja feltárni a lehetőségeket, megvalósítása, ill aktív participációs, az embereket a folyamatokba bevonó szemlélettel kell megtanítani, a szükségletekhez mérten megfelelő aktív szerepet vállalni. Alapvetően szükséges készségek a problémák felismerésének és elemzésének, és a mások problémamegoldó cselekvését elindító katalizátorként működés képessége. Ez magába foglalhatja a meglévő szolgáltatások hatékonyabb kihasználására buzdítást, önsegítő csoportok ösztönzését, vagy erőforrások

mozgósítását a szolgáltatások javítására, vagy a helyi célkitűzések megváltoztatására irányuló nyomásgyakorlás érdekében." (Gosztonyi Géza, 1996) 11 "Ha az emberek úgy érzik, hogy nincs hatalmuk a dolgokon változtatni, akkor nem fognak azon gondolkodni, hogy mit kellene csinálniuk és hogyan. Csak amikor az embereknek valóságos lehetőségeik vannak arra, hogy cselekedjenek, megváltoztassák a körülményeket, akkor kezdik 8 N. Dennis: A közösség ideológiája IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp 1996) Charles Zastrow: A szociális munka közösségi gyakorlata IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 10 Charles Zastrow: i.m 11 Gosztonyi Géza: Bevezető IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp 1996) 9 5 átgondolni a problémáikat, akkor kezd megmutatkozni az a képességük, hogy érdemi kérdéseket tegyenek fel,

szakemberekkel tanácskozzanak és keressék a helyes válaszokat. Az embereknek az adott közösségben sorozatosan olyan frusztrációban van részük, hogy a közösségi tevékenységben való részvételi szándékuk fokozatosan a nullára csökkent. Az emberek képesek anonimitásban élni, miközben szomjazzák az elismerést a közösség részéről. A siker elengedhetetlen az ember önbecsüléséhez. A feladat az, hogy az embereket mozgásra, cselekvésre, részvételre bírjuk Az emberek egyszerűen képtelenek egy számukra teljesen új eszmét, elképzelést azonnal megérteni. A változástól való rettegés egyike a legmélyebben beépült félelmeknek, ezért egy új elképzelést a régi nézetek közegébe kell ágyazni. (S D Alinsky, 1972) 12 "Megtanulni tisztelni mások emberi méltóságát azt jelenti, hogy nem fosztjuk meg őket attól az elemi joguktól, hogy érdemben részt vegyenek saját problémáik megoldásában. Az önbecsülés egy törékeny

dolog és nem egy eleve meglévő örökké fennmaradó valami. Nap mint nap meg kell érte küzdeni, és csak azok esetében alakul ki és marad fenn, akik aktív szerepet játszanak saját válságaik megoldásában, akik nem passzívak, nem tanácstalanok, akik nem kényszerülnek arra, hogy hálás gyermekként fogadják egy paternalista hatalom jószándékú atyáskodását. Ha úgy segítünk az embereken, hogy közben megvonjuk tőlük azt a lehetőséget, hogy cselekvően közreműködjenek saját gondjaik megoldásában, az ilyen segítség semmiben sem járul hozzá egyéni fejlődésükhöz. Az ilyen segítség csak növeli a kiszolgáltatottságukat azokkal szemben, akik a népben segítve akarják fenntartani saját hatalmukat, vigyázva arra, hogy nehogy a nép maga segítsen önmagán, feleslegessé téve a kéretlen segítők seregét. Az ilyen segítség, lényegét tekintve nem adás, hanem elvétel - az emberek önbecsülésének az elvétele. Az

önbecsülésüktől megfosztott emberek nem hisznek saját erejükben, ezért képtelenek hatékony, önerős társadalmi cselekvésre. Ez az elvétel lehet tudatos, de fakadhat tudatlanságból is. Történjen azonban bármilyen megfontolásból is, a lényeg ugyanaz Ismétlem: ha úgy akarunk segíteni másokon, hogy közben megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy problémáikat maguk oldják meg, lényegében az emberi méltóságot tagadjuk meg tőlük és ez egyben a demokrácia tagadása is. És teljesen mindegy, hogy ezt a gyakorlatot milyen ideológia igazolja Egy erre épülő rendszer hosszú távon működésképtelen." (S D Alinsky, 1972) 13 A közösségfejlesztő minden esetben meg kell, hogy ismerkedjen a helyi társadalom adottságaival és problémáival, hogy az össztársadalomhoz képest hol és "hogyan" helyezkedik el, milyen a fejlettsége gazdasági, szociális és kulturális területeken egyaránt vizsgálva; fel kell tárnia az

érintett emberek társadalmi viszonyait, a foglalkoztatottságát, iskolázottságát, demográfiai megoszlását, egészségügyi és szociális helyzetét, életmódját, közösségi és művelődési szokásait, kultúráját és a kapcsolati kultúráját, viszonyulását a helyi hatalmi struktúrához, és még számtalan egyéb összefüggéseket meg kell/lehet vizsgálni a munka során. Az alulról jövő közösségi folyamatok megértője és segítője a közösségfejlesztő, aki "azért kezdeményez, hogy mások kezdeményezzenek", s nem pedig saját ötleteinek igyekszik megnyerni az embereket. Az alulról jövő kezdeményezések pártolása azt is jelenti, hogy azokkal a változásokkal kell azonosulnia, amiket maguk az emberek akarnak. Nemcsak a segítettek céljaira kell fogékonynak lenni, hanem a frusztrációikat is meg kell érteni. Teljes egészében azonosulni a pártfogoltakkal mégsem lehet, mert a közösségfejlesztőnek meg kell őriznie az

objektivitását, tudnia kell különbséget tenni indulatok, előítéletek és frusztrációk között. Az együttérzés és segítőkészség nem azonos azzal, hogy a ránk bízott emberekkel "egy követ fújjunk", ami leginkább a céltudatlan, bizonytalan segítőt jellemzi. "Úgy kell fogadnia a jelentkező konfliktusokat, mint a fejlődés elkerülhetetlen velejáróját. Üdvözölnie kell a véleménykülönbségeket, amely másoknak is bizonyítja, hogy nem kell félni a konfliktusoktól. Nem szabad türelmetlennek lennie, ha az emberek kerülik a felelősségvállalást, hanem tapintatosan fel kell hívni a csoport figyelmét a döntések és akciók szükségességére. Nem az a feladata, hogy irányítsa az emberek életét, hanem hogy olyan társadalmi atmoszférát teremtsen, amelyben megtanulják irányítani saját életüket. A fejlesztő olyan kezdeményezőkészség kialakítására törekszik, amely később nélküle is fennmaradhat, tehát

tevékenységével önállóságra nevel. A folyamat sikere 12 13 Saul D. Alinsky: A kezdés IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp 1996) Saul D. Alinsky: im 6 egyértelműen a fejlesztő és a segített emberek közötti kölcsönös bizalomtól függ. A közösségfejlesztés során a közösség fokozatosan önállósodik, függősége a fejlesztőtől csökken." (Biddle-Biddle, 1965) 14 "A bizalomépítés a fejlesztő színrelépésekor kezdődik és a teljes együttműködés folyamatára kiterjed. A bizalom mindig megerősíthető és gyarapítható, de el is játszható. A bizalomépítés az egyik legfontosabb tudománya a szakmának. (Varga-Vercseg, 1998) 15 A közösségfejlesztő tulajdonképpen akkor hatékony, ha jól tud alkalmazkodni a pártfogoltak szükségleteihez. Tudását oly módon tudja alkalmazni, hogy megfelelő irányba indul el a közösség, a problémáikra alternatív megoldásokat keresnek, a hirtelen

eséseken, az aktivitás lanyhulásán túl tudnak jutni, a lemorzsolódások nem kedvetlenítik el a maradókat, s újabb, felbukkanó személyekkel képesek a lemorzsolódók hiányát pótolni. Ha mindezekben képes segítséget nyújtani a fejlesztő, akkor a kitűzött célok elérését is támogatja, de leginkább a közösség formálódásához, kialakulásához járult hozzá nagymértékben. 3. 3 A helyi lakosság szerepe A lakosságot érintetté kell tenni az elejétől kezdve, hogy aktívan részt vegyenek a fejlesztő folyamatban. Nagyon fontos alapszabály: aktívan kell részt venniük, ha sikereket akarunk elérni A lehető legintenzívebb aktivitás elnyerése nagyban függ a közösségfejlesztő munkájától, hitelességétől, meggyőző erejétől. "A közösségfejlesztés olyan társadalmi folyamat, amelynek révén az emberek jobban megtanulnak együtt élni a frusztrációt kiváltó és változó világ helyi aspektusaival, és azokat valamennyire

ellenőrzésük alá vonni” (Biddle-Biddle, 1965.) „Ha egy demokratikus közegben az embereknek megadatik a lehetőség, hogy a saját életüket és a közösség életét irányítsák, megváltozik az önmagukról és másokról kialakított képük, kitágul a horizontjuk, és az önérdek helyett a közösség vagy a város érdekei kerülnek előtérbe." (Charles Zastrow, 1982.) 16 "Mivel az események menetét befolyásolni tudják, egyre inkább meggyőződnek arról, hogy egy demokratikus társadalmon belül a társadalmi irányítást is meg lehet osztani. A demokrácia talán nem annyira egy frakciónak a többi feletti győzelmében erősödik (még ha a jó győz is), hanem az irányítás megosztásában és mindenki jólétének, megnövekedett felelősségének keresésében. Túl gyakran tekintik a közösség jobbítására irányuló cselekedeteket egyszeri vállalkozásnak (vagy vállalkozások sorának), amit minél hamarabb le kell zárni, be kell

fejezni. Ezzel szemben áll az a vélemény, hogy mindez nem befejezhető folyamat. Az emberek itt olyan végeláthatatlan problémák enyhítésére vállalkoznak, amelyeket a modern élet állít eléjük, s csupán azért jutnak előbbre, hogy újabb és újabb nehézségekre ébredjenek rá, melyek egy részét az általuk okozott változások idézték elő." (Biddle-Biddle, 1965) 17 3. 4 A közösségfejlesztés szakaszai A munka első fázisa leginkább egy megismerési folyamat. A kezdeti időszakban folyamatosan el kell végezni a rendelkezésre álló adatok, dokumentumok feltárását és elemzését. E közben a felkérők, a helyi vezetők (polgármester, jegyző, iskolaigazgató stb.) és a helyi befolyásos személyek (orvos, védőnő, pap/lelkész, tanár, tanító, szülői munkaközösség, szervezetek és intézmények vezetői, helyi üzletemberek, boltos stb.) tájékoztatásait is be kell építeni a háttér információkból kialakított 14 W.W Biddle -

LJ Biddle: A fejlesztő IN: "Nyitott ház - nyitott tevékenység" képzés - Szerk: Varga A Tamás - Vercseg Ilona (Múzsák, Bp. 1985) 15 Varga A. Tamás - Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés (Magyar Művelődési Intézet, Bp 1998) 16 Charles Zastrow: i.m 17 W.W Biddle - LJ Biddle: Városi esettanulmány IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp 1996.) 7 elemzésekbe. Informális, többnyire szubjektív véleményeket is be tudunk gyűjteni a lakosságtól, ill a lakosok által hangadóknak (key-persons) megnevezett személyektől is. Olykor ezek a kulcsemberek az eddigi hozzáállásuk alapján, véleményformáló hatásukkal már laikus közösségfejlesztőként fejtettek ki erőt a közösségre. Ezekről a beszélgetésekről több tanulmányban is megjegyzik, hogy a kapcsolatot megteremteni viszonylag nem nehéz, de mélyebbre hatolni már általában egyik partnerrel sem könnyű. A beszélgetések feltárják a problémákat,

körvonalazódnak a különböző érdekek, konfrontációk. A beszélgetéseket ezután a nyilvános csoportos megbeszélések váltják fel, ahol tulajdonképpen egy kis közösség (nucleus) alakul ki. A tapasztalatok szerint ezeket a megbeszéléseket is örömmel veszik az emberek, hiánypótlónak érzik, de eleinte nem a jelen problémái jönnek a felszínre, hanem a múlt sérelmei. A jelen kérdéseihez eljutva itt már nemcsak feltárulnak az érdekek és a problémák, hanem a hozzászólások által árnyaltabbá is válnak a témák. Már a személyes beszélgetések során is meg lehet figyelni, de inkább ezeken a nyilvános megbeszéléseken érdemes megvizsgálni, hogy egy-egy kérdésnek mekkora az aktualitása, ill. milyen a nyilvánossága Ehhez lehet segítség Angelusz Róbert könyvében a közvélemény három típusáról leírtak: 1. Az aktuális közvélemény jellemzője az élénk kommunikáció, véleménynyilvánítás sokfélesége, ebből adódóan

gyakori az ellentétes vélemények ütközése. 2. A lappangó közvélemény jellemzője a magas szintű aktualitás és a nagyon csekély nyilvánosság A látens témák kerülik a nyilvánosságot, csak az intim szférában jelennek meg, ebből adódóan gyakorta a hivatalos véleményekkel ellentétes álláspontot takar. A lappangás soha sem jelent passzivitást 3. A nyugvó közvélemény jellemzője az aktualitás és a nyilvánosság alacsony szintje A vélemények csak szórványosan válnak kommunikáció tárgyává, ami a közérdeklődés szempontjából az aktualitás hiányát jelzi. (Angelusz, 1983) 18 "Megmutatkoznak az erőviszonyok, felszínre dobódnak és közösségivé válnak a valóban sokak által felismert problémák. És egyszer csak az emberek nyilvánosan is elköteleződnek a cselekvés mellett" (Varga-Vercseg, 1998.) 19 A közös tevékenység meghatározása és az elkötelezettség kinyilvánítása ekkor indítja be a konkrét munkát. A

megbeszélések légkörében mindig ügyelni kell arra, hogy az emberek jobbító szándékán alapuljon az elkövetkezendő tevékenység, s ne az indulat vigye az embereket (pl. a politikai-társadalmi vezetőkkel szemben olyankor is féktelen indulatok kerekedhetnek, amikor még más fórumokon nem is volt tisztázva az adott kérdés, vagy előfordulhat, hogy leginkább téves, hiányos vagy bizonytalan, nem hiteles forrásból való információkra alapozódnak az indulatok.) A nyilvános megbeszélés szakasza tulajdonképpen sohasem egy alkalom, s minden találkozás újabb fejleményeket produkál, a konkrét akcióig sok alternatívát kell megvitatni ezeken az alkalmakon. Az akciót pontos munkaterv szerint kell kidolgozni. Munkaterv, ütemterv nélkül az elvégzett feladatot nem lehet hatékonyan elemezni, kiértékelni. Az értékelés fontos a jövő szempontjából Ha sikert értünk el, valószínű, hogy újabb aktuális probléma felvetésével továbbra is

fenntartható az együttműködés. Az új tervek előkészítésénél, az újabb nyilvános megbeszélések alkalmával hasznosítható az előző feladatok végrehajtásának az elemzése, értékelése. A közösségfejlesztő az újabb feladatok megjelenésénél egyre inkább a háttérben maradhat: eleinte egyre kevesebbet szerepel, konkrét hozzáfűzendő megjegyzése a témákhoz szintén mindinkább alig van, majd nem jár el minden megbeszélésre, végül pedig a "hivatalos" kapcsolat is megszűnik. Ez mindig a közösség függetlenedési igényétől és a fejlődési szintjétől függ és nem a fejlesztő elhatározásától. A közösségfejlesztés/szervezés szemléletmódja, problémamegoldó-képessége sok lehetőséget rejt magában, éppen ezért a helyi társadalmak szempontjából fontos lenne a minél szélesebb tér nyerése. Ez a munka nagyon sokrétű, a közösségfejlesztőnek nemcsak felkészültnek kell lennie, hanem szüksége van olyan

készségekre is, ami az emberekkel való foglalkozást, kommunikációt és az együttérzést is elősegíti. Ebben a folyamatban jelentős szerepe van a kooperációnak, az integrálódási 18 19 Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom (Gondolat, Bp. 1983) Varga A. Tamás - Vercseg Ilona: im 8 és konstruktív "hajlamnak", hiszen a célok eléréséhez helyi kezdeményezésekre, közös erőfeszítésekre van szükség. A fejlesztő eleinte ösztönöz, bátorít, segít megtervezni a munkát, majd fokozatosan hagyja a közösséget önállóan dolgozni. Lépésről lépésre, jól átgondolt, a helyi lakossághoz, ill adottságaikhoz és problémáikhoz igazított munkaterv segíti a munkáját. Az elméleti munkák gyakran figyelmeztetnek arra, hogy ez egy roppant "gyakorlatias" munka, a szakmai tudást csak a gyakorlásával lehet fejleszteni. Márpedig "terep" van a szakma gyakorlásához, hiszen a társadalmi környezetünket, helyi

társadalmunkat mindig lehet jobbítani, tevőlegesen alakítani. Erre már „csak” a társadalmi igénynek kell markánsabban kialakulnia. 4. A Lelkisegély Telefonszolgálatok kialakulása 4. 1 A Lelkisegély Telefonszolgálatok nemzetközi kialakulása Chad Varah anglikán lelkész 1953-ban, Angliában úgy érezte, hogy a társadalmi erőfeszítések ellenére továbbra sem történnek jelentős változások az öngyilkossági mortalitás szempontjából. Úgy gondolta, hogy ami a vallási és világi szervezeteknek nem mindig sikerül, azt talán egy közvetlenebb hangú, megértő szándék utolsó esélyként meg tudja adni. Mindezt névtelenül és telefonon Ekkor már úgy, mint napjainkban a munkát önkéntes segítők végezték. Varah kezdeményezése arra ösztönözte az európai kontinensen és más földrészeken is a szakembereket, hogy egyre több Lelkisegély Telefonszolgálatot indítsanak be. Már 1960-ban, Genfben tartottak első ízben kongresszust az

európai Lelkisegély Telefonszolgálatoknak. 1964-ben, Oxfordban a III. Kongresszus alkalmával pedig megalapították IFOTES (International Federation of Telephonic Emergency Service) néven a nemzetközi szövetségüket. A Szövetség léte azért fontos számunkra, mert ennek a speciális segítőmunkának a szervezeti formáját, az alapelveit és célkitűzéseit pontosan meghatározták. Az önkéntesség elve nagyon fontos érték a Lelkisegély Telefonszolgálatok normáiban. A Chad Varah által elindított telefonos öngyilkosság-megelőzés és ezt a programot Angliában felvállaló Szamaritánus mozgalom is alapvetően az önkéntesen végzett karitatív munkára fekteti a hangsúlyt. Ezt aztán a lelkisegély telefonszolgálatok nemzetközi szövetsége, az IFOTES is megerősítette. Már a mozgalmat elindító elgondolások szerint is úgy vélték, hogy a laikus önkéntesek erre a munkára felkészíthetők, képezhetők, folyamatosan szakemberek által

irányítható és kontrollálható a munkavégzésük, s mindezek megléte mellett a bajba jutott emberek segítése adekvát, amennyiben a krízist megfelelő felkészültséggel és empátiával kezeli a segítőmunkát vállaló. A "hivatalos" formában működő intézményeknél sokszor az empátia hiányzik, az intézményi keretek nem adnak lehetőséget erre, minden egyéb más tényező nagyobb súllyal jelenik meg (pl. anamnézis felvétele, interjúkészítés szabályai stb.) Az IFOTES azt a meggyőződést is megfogalmazza, hogy a mentálhigiénés kultúrát közvetlenül, magatartás-modellként képesek a laikus önkéntesek továbbítani. Ebben a munkában kétségtelen, a szakmai fejlődéshez elengedhetetlenül fontos a megfelelő és folyamatos képzés, elméleti és gyakorlati tudás elsajátítása, de az emberi tényezők, az önkéntesek flexibilitása, empátiája, kongruens magatartása éppúgy része az adekvát segítői kapcsolatnak. 4. 2 A

hazai Szolgálatok kialakulása A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat 1970-ben alakult, Magyarországon és az akkori „szocialista blokkban” is az első ilyen jellegű szolgáltatás volt. A debreceni példát a 70-es évek elején rögtön követte több város is, és sorra alakultak meg a Lelkisegély Telefonszolgálatok. Debrecenben 1970-től nyugati mintára indult el a munka, viszont alapjában véve volt egy nagy különbség: az ügyelők nem önkéntesek voltak, hanem az intézet 9 dolgozói, tehát orvosok és szakképzett asszisztensek. A később megalakuló Szolgálatok vezetői közül azonban többen úgy látták, hogy alapvető kérdésben tér el a debreceni kezdeményezés a nyugati mozgalomtól, hiszen Debrecenben egészségügyi dolgozóknak munkaköri kötelességgé vált a telefont felvenni, még külföldön önkéntes laikusok teszik ugyanezt civil szervezeti formában működő szolgálatoknál. Egy-egy városban aztán valóban önkéntes

laikusok csoportosulása lett a telefonszolgálat, amit hangsúlyoznunk kell, hogy szakemberek (főként pszichiáterek) vezettek, míg máshol, a debreceninél "lazább" módon, önkéntességre alapozva, de továbbra is főként a háttérintézmény egészségügyi dolgozói látták el a munkát. Debrecen később követte a mozgalomhoz illő önkéntesség elvét és megkezdte az önkéntes laikusok kiképzését, akik 1983-tól kezdték el a munkát. A hazai Lelkisegély Telefonszolgálatok eddigi életét korszakokra is lehetne bontani. Előzőleg már tárgyaltuk a megalakulások korszakát, kétségtelen, hogy a 90-es éveket már a professzionalizálódás korszakának nevezhetjük. Ebben nagy szerepe van a telefonszolgálatokat országos szövetségbe tömörítő Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ). A Szövetség 1986-ban alakult, eleinte a szakma és a szakmaiság elterjesztését tűzte ki célul, így a programjában az IFOTES

alapelvei domináltak. A 90-es évek elején egy szakmai kamara arculata körvonalazódik. Aztán az "élet" úgy hozza, hogy az egyre nagyobb szakmai szerepvállalás mellett a financiális kérdésekből is ki kell vennie a részét. A MATÁV részvénytársaságként nem hajlandó továbbra is "számolatlanul", ingyen (el)tartani a lelkisegély telefonszolgálatok bejövő hívásait. Ezért egyezséget ajánl: minden Szolgálat ingyenesen hívható zöld számot kap, a bejövő hívások díját kiszámlázza részükre, azonban ezután a szövetségen keresztül támogatást nyújt a telefonszámlák finanszírozására. A LESZ 1998-tól kezdve tehát anyagi juttatás elosztójává is vált. 1999-től az Egészségügyi Minisztérium - a több mint 10 éves kitartó lobbizás eredményeként - vállalja a telefonszolgálatok személyi jellegű kifizetéseinek a támogatását, finanszírozását. A LESZ-nek a feladata olyan modell kialakítása, ami szakmailag

és a finanszírozás szempontjából is vállalható. A LESZ a szakmai modellt szakmai kritériumokhoz kötötte Ezeknek a kritériumoknak fontos szerepe van abban, hogy a professzionalizálódás ne csak egy-két szolgálat munkájában legyen érezhető, hanem felzárkóztasson olyanokat is, akik eddig kevésbé voltak hatékonyak. Mindezek mellett fenntartó nélkül ma sem létezhet Lelkisegély Telefonszolgálat. A személyi jellegű kiadások a minisztériumi támogatásból valamelyest tovább függetlenítette a Szolgálatokat a fenntartójuktól, ám a dologi kiadások, fenntartási költségek továbbra is a háttérintézményüktől függő. A LESZ-nek például az egységes adatfeldolgozásban hátráltató volt, hogy a helyi adottságok nem mindenütt olyanok, hogy a stábot számítógéppel lássa el a fenntartó. 5. A Lelkisegély Telefonszolgálatok működésének bemutatása 5. 1 Szolgálatok területi eloszlása Magyarországon napjainkban 37 Lelkisegély

Telefonszolgálat működik. A országos szövetségnek (LESZ) harminc Szolgálat a tagja, hét pedig társszolgálat. A telefonszolgálatok munkájáról a média szívesen számol be, de ismeretek hiányában sok esetben nem túl pontosan fogalmaznak, eléggé összekavarják a különböző telefonos szolgáltatást. Az IFOTES normái szerint működő, mindenkinek elérhető segélyvonalként, Lelkisegély Telefonszolgálat vagy Lelki Elsősegély Telefonszolgálat néven 37 Szolgálatot tarthatunk számon. Mindezek mellett léteznek más segítővonalak, amelyeket a mi szemszögünkből "rétegtelefonoknak" nevezünk. Az ilyen telefonos szolgáltatás nem az egész populációt célozza meg, hanem egy bizonyos problémára vagy rétegre 10 specializálódik. Ezek közül a legdinamikusabban, országos szövetséggel is rendelkező Gyermek- és Ifjúsági Lelkisegély Telefonszolgálatok fejlődnek, jelenleg már 18 telefonvonaluk van. A névválasztásuk jól

mutatja, hogy "rokonságot" vállalnak az IFOTES alapelvei szerint működő Lelkisegély Telefonszolgálatokkal, a nemzetközi normákat elfogadják, annyi kivétellel, hogy csak egy bizonyos rétegnek, a fiataloknak nyújtanak szolgáltatást. Rajtuk kívül még közel száz rétegtelefon van Magyarországon. Ezek nagyon különböző célcsoportok segítésére jöttek létre, 20 az IFOTES normákat gyakran nem is ismerik, helyette más szakmai normákkal működnek. Sajnos tapasztalható, hogy a jószándékuk mögött nagyon kevés szakmai ismeret áll, úgy érzik, elég ismerniük az adott populációt vagy problémát ahhoz, hogy megfelelő kommunikációt, esetkezelést, beszélgetésvezetést eszközöljenek. Így a képzésük is nagyon hiányos, a segítői szakmai kérdésekre nem fektetnek kellő hangsúlyt. Térjünk vissza a Lelkisegély Telefonszolgálatokkal kapcsolatos adatokra. A telefonos szolgáltatás jellemzően városi ellátás, a Hívók többsége

városi lakos, a Szolgálatok főként a városban élők között találnak önkénteseket, a bázist szolgáló háttérintézmények is városokban működnek. Minden megyeszékhelyen működik Lelkisegély Telefonszolgálat, Tatabánya kivételével (KomáromEsztergom megyében csak Esztergomban van szolgálat). Budapesten 3 szolgálat, Debrecenben és Miskolcon 2-2 szolgálat van. Mindhárom városban egy-egy szolgálat ezek közül nonstop Nonstop vonal mindössze 8 működik. Ezekből két nonstop vonalat igazság szerint 3-3 telefonszolgálat közösen, időbeosztással lát el (Hatvan-Eger-Gyöngyös az egyik, a másik pedig Győr-SopronMosonmagyaróvár). Ennek az az oka, hogy ezekben a térségekben egyik szolgálat sem tudott önállóan a 24 órás szolgáltatásra átállni, összefogással viszont képesek három kisebb stábbal is így ellátni. Az önálló nonstop vonalak tehát hat városban találhatók: Budapest, Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Szeged és Szolnok.

2002-ben a 8 nonstop vonal az összes hívás 75%-át fogadta. A nagy hívásszám különbség, ami a nonstop vonalak és a kisebb szolgálatok között van (utóbbiak kb. 80%-a 12 órás éjszakai ügyelettel működik) felettébb elgondolkoztató, s olyan sokrétű kérdés, hogy itt most kitérni erre nem vállalkozhatok. Dunántúlon van kevesebb szolgálat, mindössze 14, Kelet-Magyarországon pedig 20 működik. A nonstop vonalak közül is csak a Győr-Sopron-Mosonmagyaróvár által üzemeltetett található Dunántúlon, ami viszont ilyen formában még csak pár éve üzemel. Tehát 30 évig Dunántúlon nem létezett 24 órás Szolgálat. Kelet-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 5 szolgálat található, Heves megyében és Csongrád megyében 3-3 szolgálat van. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy Dunántúlon kevésbé fejlődött ki a telefonos mozgalom. Ez némiképp ellentmond Kopp Mária által vezetett kutatásnak, ami szerint Dunántúlon a

lakosság közül kétszer annyian számítanak nehéz élethelyzetben egyesület, polgári csoport stb. segítségére, mint az ország keleti felében; tehát fejlettebb kapcsolatrendszert találtak a lakosság és a civil szervezetek között (Kopp-Skrabski-Szedmák, 1997). 21 5. 2 Háttérintézmények tevékenységeik szerinti csoportosítása 20 Néhány nagyobb múlttal rendelkező rétegtelefon: ESZTER (erőszakot elszenvedett nők és gyerekek segítővonala), NANE (nők segítővonala), Alfa-hang (magzatvédő; szülés előtt álló nők vonala), Délután (idősek vonala), Meleg-vonal (homoszexuális Hívóknak), "Nem eSeM kétségbe" (szklerózis multiplex betegségben szenvedőknek), Drog-stop (drog-tanácsadó), AIDS-vonal (HIV-fertőzöttek segítése, tanácsadás). De van segítővonaluk vakoknak, daganatos betegeknek, fogyatékos gyerekeket nevelő szülőknek, alkoholbetegeknek, depresszióban szenvedőknek, krízis helyzetben lévő hajléktalanoknak.

21 Kopp Mária - Skrabski Árpád - Szedmák Sándor: Országos reprezentatív felmérés eredményei és a morbiditási mutatók legfontosabb háttértényezői (IN: Végeken, 1997/II.-III) 11 2001-ben működő Telefonszolgálatok háttérintézményei tevékenységeik szerint a következő módon csoportosíthatók:  egészségügyi intézmény: 12  szociális intézmény: 10  civil szervezet: 10  egyházi fenntartás: 3  vegyes: 2 1. ábra Háttérintézmények tevékenységeik szerinti csoportosítása 5. vegyes 2 4. egyházi 3 3. civil 10 2. szociális 10 1. egészségügyi 12 0 2 4 6 8 10 12 1. ábra (Forrás: saját felmérés 2001-ben) A 1. ábra szerint látható, hogy a 70-es és 80-as évekre jellemző trend, az egészségügy hegemonikus szerepe mára megtört. A 90-es években alakult Lelkisegély Telefonszolgálatokra már inkább az jellemző, hogy szociális intézmény keretei között vagy civil szervezetben működnek. 12

6. A Lelkisegély Telefonszolgálatok bekapcsolódása a helyi társadalmakba 6. 1 A jelenlegi helyzet A magyarországi Lelkisegély Telefonszolgálatok a fentiekből kitűnhetett, hogy szervezeti formaként, szakmai műhelyként önálló civil szervezetek, működés szempontjából viszont a legtöbb esetben valamilyen ernyőszervezettől, háttérintézménytől függnek. A szakmai szövetség a finanszírozásból hiányzó költségeket pedig országos szinten, a szakminisztériumtól "szerzi be" a tagszolgálatainak. A legnagyobb kérdés tehát: a finanszírozás. A szakminisztérium - elismerve az ellátás fontosságát pótolja azokat a költségeket, amelyeket a helyi szinten nem képesek előteremteni A helyi finanszírozás kérdése 30 év alatt az országban sehol sem oldódott meg. A nonstop szolgálatok legalább egy-, de a debreceni például két megyét lát el. A 12 órás szolgálatok nagyobb része is nemcsak a városát, hanem 1-2 körzetszámot

vagy egész megyét fednek le a szolgáltatásukkal. A támogatás helyi szinten csak akkor lenne korrekt, ha a helyi önkormányzatok és a megyei önkormányzatok megfelelő arányban járulnának hozzá. Ilyen támogatási együttműködésre még alig volt példa. Az infrastruktúra megteremtése hasonló módon nehézségekbe ütközik. Az egészségügyi és szociális intézmények berkein belül nem azonos feladattal és nem azonos földrajzi határokkal - mégha a célcsoport részben azonos is - látják el munkájukat a telefonos szolgálatok. A háttérintézmény így olykor "idegen testként" kezeli a telefonos stábot, ami ha másban nem, akkor azonban az infrastrukturális (dologi) kiadásokban érezhető. A háttérintézmény és a telefonos szolgálat közötti különbözőség abból is adódhat, hogy az intézmény fizetett, szakképzett alkalmazottakkal dolgozik, a telefonos ügyelők pedig laikus önkéntesek. Az intézmény és a szolgálat

munkamódszerében, a dolgozók attitűdjében, sőt, a munkahely hangulatában is nagy különbségek adódhatnak. Mindezek feszültségforrások, egyfajta kényszerházasságra emlékeztető helyzet, amiben a telefonszolgálatok olykor a "megtűrtek". A telefonszolgálatok vezetői az országos szövetségtől várják a szakmai és az anyagi segítséget, hiszen helyi szinten nem igazán van olyan fórum, ahol érdekképviselettel rendelkezhetnének. Az országos szervezetbe tömörülés mindenképpen "erőt" képvisel (országos és nagyobb nyilvánosság, magasabb szakmai és politikai szintekkel való kapcsolattartás stb.), még helyi szinten "magányos farkasok", akik vagy ide-oda csapódnak, vagy meghúzzák magukat ("a rossz is jobb, mint a semmi" elvből kiindulva). Egyedülállók, mert az önkormányzatok, de a helyi egészségügyi vagy szociális szakma sem igazán tud mit kezdeni ezzel a szolgáltatással. A szolgáltatás

közhasznú, de nem alapellátás, prevenció is, és intervenció is (a hívó problémájától függően), így ebben a munkában egyesül az, ami más területeken határozottan szétválasztott. A telefonos segítségnyújtás mentálhigiénés ellátás, s pont a mentálhigiénés feladatokat helyi politikai szinten valahol a szociális és az egészségügyi alapellátás határmezsgyéjén érzik elhelyezkedve, nehezen tudják beilleszteni a többi szolgáltatás közé. A szolgáltatás civil feladatvállalás, ezután nem jár normatíva, pont stb. Ez a munka azonban semmilyen anyagi hasznot nem termel, hiszen ingyenes szolgáltatás (ez szakmai alapelv), a szervezet fenntartása önerőből megoldhatatlan. És ezzel megint visszatérünk oda, kitől teremthetjük elő a telefonszolgálat költségeit? Ha pénzről van szó, akkor nem árt számszerűsíteni is. Ma, egy 24 órás szolgálat éves költsége kb 9 millió Ft. Ez a pénz elegendő arra, hogy egy 25-30 fős,

önkéntesekből álló stábot képesek legyünk munkára fogni, szakmai normáknak, adminisztrációknak megfeleljünk. A személyi kiadások 5 millió Ft-ba kerülnek, amiben benne van egy főállású diplomás bére, egy részmunkaidős adminisztrátor és 3 fő hétköznapi nappalos (szintén részmunkaidős) ügyelő 22 bére, 22 Magyarországon hétköznap, munkaidőben önkénteseket foglalkoztatni nem lehet. Megpróbálták egy-két helyen, de csak problémákkal jár: pl. nagyon nehéz biztonsággal előre megszervezni, beosztani a hétköznap nappali ügyeletet. A főállással rendelkező dolgozók egyre inkább "kivonulnak" a munkaidőből kieső ügyeleti 13 valamint egy "külsős" szupervizor honoráriuma a havi egyéni és csoportos szupervíziókért, illetve az évi két alkalommal tartott továbbképzések, tréningek tiszteletdíja is. Nincs benne a fluktuáció következtében kb. két évenként tartandó új önkéntes ügyelők 100

órás kiképzésének a költsége Dologi kiadásokra kb. 2,5 millió Ft-ot számolhatunk, amin minden rezsi költséget, illetve irodaköltséget (fénymásolás, postaköltség, operatív telefon stb.) kell értenünk A bejövő - a hívónak ingyenes - segítővonal telefonköltsége évi 1,5 millió Ft, de ennek a 80%-át a Matáv pályázati úton finanszírozza. Mit ad a helyi társadalomnak a Lelkisegély Telefonszolgálat? Nézzük meg példának a debreceni nonstop szolgálatot: Évente kb. 4000-4500 érdemi segítőbeszélgetést folytat a hívókkal, s csaknem a beszélgetések egyharmadában valamilyen adekvát ellátás felé "irányítja". A hívások legalább 5%-a komoly krízishívás, s évente min. 10 olyan konkrét eset van, amikor az öngyilkossági kísérlet megakadályozása a telefonszolgálat érdeme. A közvetlen telefonos munka mellett a szolgálat számítógéppel regisztrálja a hívások adatait, amiből minden évben szakmai beszámoló

készül. A feldolgozott adatok nemcsak a telefonos munkában nyújtanak segítséget, hanem fontos információk nyerhetők a helyi társadalom számára is. A szolgálat vezetői a szakmai tapasztalatokat rendszeresen publikálják, szívesen eleget tesznek felkéréseknek, konferenciákon vagy az oktatásban előadások megtartására. A felsőoktatásban résztvevő hallgatók terepgyakorlatába is bekapcsolódott a debreceni szolgálat. Az elmúlt 8 évben 6 alkalommal tartott szakmai konferenciát, ahol a helyi szakemberek mellett neves hazai és külföldi előadók is részt vettek. A debreceni szolgálat tapasztalatairól most jenetetett meg egy tanulmánykötetet. Mindezt a mindennapi munkán felül, legtöbbször pályázati finanszírozásból megoldva. 6. 2 A Lelkisegély Telefonszolgálatok és a közösségi gondozás közösérdekeltségű együttműködése a helyi társadalomban A helyi jóléti rendszerekben kialakuló közösérdekeltségű együttműködés

politikájának három célt kell kitűznie: biztosítani az esélyegyenlőséget, csökkenteni a rizikó faktorok és egészséget veszélyeztető kockázatokat és megelőzni előfordulásukat a jövőben; csökkenteni a rizikó faktorok okozta egészség károsodásokat, segíteni az embereket a kockázati tényezőkkel szemben; és az egészség gondozás mennyisége és minősége összhangban álljon a közösségben tapasztalható megbetegedések előfordulásával, kockázati tényezőivel, gyakoriságával, komplexitásával, illetve a rendelkezésre álló kapacitásokkal és erőforrásokkal. A helyi partnerség, az igényeknek megfelelően, úgy kíván működni, mint a civil szervezetek és a szociális jóléti hálózat intézményeinek gyűjtőtere, összekötve a közösségeket, illetve közösségi képviseleteket és szolgáltatókat, valamint az állami és magánszektor hivatalos szervezeteit. A résztvevők között nem verseny, hanem a kölcsönös érdekeken

alapuló partneri együttműködés van. A helyi partnerségek modelljei gazdasági és szociális partnereket, a civil szervezeteket és a helyi önkormányzatok képviselőit foglalják magukba. A partnerség fogalma azt jelenti, hogy együttműködve és megegyezésre törekedve a partnerek könnyebben és hatékonyabban oldhatják meg közös gondjaikat és a közösség problémáit. Jobban megismerhetik egymást szervezeteiken keresztül Olyan közös stratégiát alakíthatnak ki egy-egy közösségen belül, amelyet sajátjuknak tekinthetnek. A gazdasági szféra globalizálódása a jóléti rendszerek újraértelmezését és a lokalitás kérdését vetik fel. A világméretű gazdasági-piaci folyamatok elkerülik a szociális jólét kérdését, kivonulnak a társadalompolitikai felelősségvállalás terhe alól. Ennek következménye a szegénység és a társadalmi kirekesztődés világszerte tapasztalható felgyorsulása. Ma már egyértelművé vált a világ két

részre szakadása; globalitásra és a mindennapok problémáit hordozó lokalitásra. időkbe, s a nappalos időszakban "benn rekednek" a nyugdíjasok, akik csekély létszámukból adódóan egyre több terhet kénytelenek magukra venni. A részmunkaidős foglalkoztatás természetesen többe kerül az önkéntes munkánál, de tiszta, vállalható helyzetet teremt. 14 A helyi társadalmi közösérdekeltségű együttműködésnek a céljaival megegyezőek a telefonos lelkigondozás céljai, így könnyen beépíthető ez a tevékenység a közösségi gondozásba. Részleteiben a következőről van szó:  Az esélyegyenlőség biztosításának az egyik formája az alacsony küszöbű szolgáltatások, hiszen minél alacsonyabb küszöbű egy szolgáltatás, annál szélesebb kör veheti igénybe. A telefonszolgálat ennek a kritériumnak megfelel, s hatékonyan tudja ellátni a feladatát. Meg kell említeni, hogy az alacsony küszöbű szolgáltatások

aránya egy-egy helyi társadalomban nem lehet magas, mert ebben a szolgáltatásban jelenik meg a legtöbb "potyautas", éppen ezért az ilyen szolgáltatásoknak a fenntartása nem lehet drága, működési költségeiknek olcsónak kell lenniük, ha nem akar ráfizetni a fenntartó.  Az olyan szolgáltatások, mint a telefonos lelkigondozás nemcsak prevenciót látnak el, hanem krízisintervenciót is, s mindkét feladat attitűdje, hogy segíteni kell az embereket a kockázati tényezők felismerésében és azoknak a csökkentésében.  A szolgáltatás mindezek mellett egyfajta "első lépcső" a szolgáltatási rendszerben, így először a kliens nem a drága egészségügyi rendszerben keres választ a problémáira, de amennyiben ez a szolgáltatás számára nem elegendő, akkor a szolgálat készséggel tudja továbbirányítani más ellátások felé is. A partnerség kritériumainak is megfelelnek a telefonos szolgálatok, hiszen alapértékeik

és attitűdjeik között ott van a konstruktív együttműködés, a közösségfejlesztés, a közös tanulás stb. Erre igazolás az is, hogy hazánkban legelőször rendszeres szupervíziót telefonosoknak tartottak, illetve kötelező jelleggel elsőként a telefonszolgálatoknál lett bevezetve, s sok más segítő munkában ma még alkalmanként sem találkoznak szupervízióval. A telefonos attitűd, a konstruktív, előítéletmentes esetkezelés tehát a közösségi munkában is megjelenik, miért ne működne külső partnerekkel? Egyébként 1-2 évente szervezetfejlesztő tréningek is helyet kapnak a stáb továbbképzési programjában, amelyeknek az a tapasztalata, hogy ez nem "ad hoc" módon alakul így, ezt tudatosan alakítani, formálni kell, segíteni a résztvevőket a beilleszkedésben, az elakadásokban, a félreértések, konfliktusok megbeszélésében stb. Egy 30-40 fős stáb életében sem könnyű feladat, hát még egy ilyen többszereplős

rendszerben. Mindenesetre a telefonszolgálatok a szupervízióban, közösségszervezetfejlesztési módszerekben megszerzett tapasztalataival is képes lenne segíteni közösségi gondozás kialakulását, a munkatársak képzését stb. A közösen együttműködők képzési és oktatási műhelyeikben kiemelt helyet lehetne biztosítani a "telefonosoknak". A közösérdekeltségű együttműködés erőssége, hogy a különböző kultúrájú, irányított és feladatokat végrehajtó szervezetek között hidat épít a helyi társadalomban. Ebben gondolkozni, ennek a lehetőségeit kidolgozni mindannyiunk feladata, de úgy érzem, hogy a Lelkisegély Telefonszolgálatok ebben is úttörő szerepet lennének képesek magukra vállalni. A közös munka hatékonysága esősorban nem a szolgáltatók közötti formális megállapodásoktól, hanem sokkal inkább a lelkes és vállalkozó szellemű, elkötelezett és magabiztos személyek kisebb csoportjainak

aktivitásától függ. Elsősorban olyan kisebb hatáskörrel rendelkező alapszolgáltatást nyújtó szervezetekről van szó, akik képesek áttörni a szolgáltatók közötti merev falakat. A fent említett hagyományok, értékek és attitűdök mellett a Lelkisegély Telefonszolgálatokban erőt képviselnek az önkéntes ügyelők is, hiszen, ők a helyi társadalomban több szereppel is rendelkeznek: dolgoznak, gyereket nevelnek, kulturális tevékenységgel foglalkoznak stb. Egy ügyelő tehát a közösérdekeltségű együttműködéssel találkozhat ügyelőként, hivatását, munkáját gyakorlóként, szülőként, de a szolgáltatásokat igénybevevőként is. 7. Befejezés 15 A legfőbb nehézséget ma még azok a törekvések okozzák, amelyek a jóléti alrendszerek finanszírozásának szétválasztását szorgalmazzák. Az elvi és szakmai kérdések tisztázása, ha mégoly konstruktív is, legnehezebb a párbeszéd az érdekegyeztetések, a

"hatalom" és a pénz elosztása körül. Nagyfokú bizalmatlanság, és előítéletek, aztán az egymás iránti érdeklődés hiánya és gőg, vagy sznobság és egyéb destruktív magatartás jellemzi a szektort. Bizalmatlanok egymással szemben a különböző intézmények vezetői, és mivel nyílt, figyelmes kommunikáció nincs közöttük, így hajlamosak előítéletekre hagyatkozni. Ez olykor még csak a felszín, e mögött ott lehet az is, hogy egyes vezetők értékrendje nagyban eltorzult, a kis költségvetésű civil szervezeteket lenézik, viszont pl. a nagy beruházásokkal rendelkező szervezeteknek behódolnak, természetesen olyan együttműködés reményében, amiből nekik is származhat jövedelmük. Pénzorientált lett a jóléti szolgáltatásokat megteremtő szféra is. Egyelőre nem az a jó vezető, aki együttműködésben képes gondolkozni, hanem az, aki a rövidtávú érdekek megvalósítása reményében tesz lépéseket. Komoly

erőfeszítésekre van tehát szükség ahhoz, hogy a presztízsharcokat a konstruktív együttműködés váltsa fel. A Lelkisegély Telefonszolgálatok - mint szervezetek is - jobban érdekeltek ezutóbbiban, s eddigi, több évtizedes múltjuk azt igazolja, hogy képesek is rá. Debrecen, 2003. május 30 Rénes László Irodalomjegyzék: Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom (Gondolat, Bp. 1983) Bőhm Antal: A lokalitás kérdőjeleiről (JUSS, 1991/4.) A. Gergely András: Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom (Akadémiai, Bp 1993) A. Gergely András - Kamarás István - Varga Csaba: Egy kisssváros - szociográfia (Művelődéskutató Int Bp 1986.) Gombár Csaba: Egy állampolgár gondolatai (Kossuth, Bp. 1984) Helyi társadalom I-V. - Szerk: Bőhm Antal - Pál László (MSZMP Társadalomtudományi Int Bp 1983 - 1987) Kopp Mária - Skrabski Árpád - Szedmák Sándor: Országos reprezentatív felmérés eredményei és a morbiditási

mutatók legfontosabb háttértényezői (IN: Végeken, 1997/II.-III) Lehet-e közélet a lakóhelyen? A helyi társadalom önkormányzati esélyei - szerk.: Bőhm Antal (Kossuth, Bp 1988.) "Nyitott ház - nyitott tevékenység" képzés (1982 tavasza - 1983 ősze) Szerk.: Varga A Tamás - Vercseg Ilona (Múzsák, Bp. 1985) Pálné Kovács Ilona: A helyi hatalom határairól (JUSS, 1991/4.) A szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet Közösségi szociális munka Szerk: Gosztonyi Géza (Semmelweis, Bp. 1996) Varga A. Tamás - Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés (Magyar Művelődési Intézet, Bp 1998) 16 A Lelkisegély Telefonszolgálatokról szóló irodalmak: Buda Béla (1976): Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át I-II. IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976/I-II. szám Buza Domonkos (2000): Adatok a MATÁV-területén működő lelki elsősegély telefonszolgálatok 1998-1999. évi forgalmáról; IN: Network, 2000/2-3 szám (76-77) Buza

Domonkos (1998): 25 éves a budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (ÉLET); IN: Végeken, 1998/1. szám Buza Domonkos (1992): A budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat adatfelvételi rendszerének vizsgálata; IN: Végeken, 1992/1. szám Csürke József - Nagy Tímea - Tukorka Gábor (2000): Változás - ok. A magyar szuicidalitás megjelenése a pécsi S.OS Élet Telefonszolgálat hívásainak tükrében az 1995-1999 közötti időszakban; IN: Szenvedélybetegségek, VIII. évf 2000/4 szám B. Erdős Márta (2000): A dialógus nyelvi főszereplői; IN: Szenvedélybetegségek, VIII évf 2000/4 szám Hegedüs Imre dr. (1974): A budapesti Éjjel-nappali Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (ÉLET) - a mentálhigiéné új formája; IN: Egészségügyi Felvilágosítás, 15. Kálmánchey Albert dr. – Rénes László (szerk) (2003): Telefonos lelki segítés Tanulmánygyűjtemény. Kállai, Debrecen Kálmánchey Albert dr. (1999): És ha Mohamed is menne a hegyhez

(Gondolatok egy krízisintervenciós központ kialakításához Debrecenben); IN: Szenvedélybetegségek, VII. évf 1999/2. szám Kálmánchey Albert dr. (1999): A lelki válságmegelőzés helyzete Debrecenben (A bővítés lehetőségei); IN: Network, 1999/3. szám (72) Kézdi Balázs (1976): A telefon: eszköz és módszer; IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976/VI. szám Kézdi Balázs (1995): Negatív kód; Pannónia Könyvek, Pécs Kézdi Balázs (2000): Jel, kontextus: az öngyilkosság diszkurzív elmélete; IN: Szenvedélybetegségek, VIII. évf 2000/3 szám Kézdi Balázs (szerk.) (2000): Tele-dialógus Tanulmányok az öngyilkosság-megelőzés kommunikatív perspektíváiról; Pannónia Könyvek, Pécs Rénes László (1999): A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat hívásaiban megjelenő problémák vizsgálata 1992 és 1995 közötti időszakban; IN: Szenvedélybetegségek, VII. évf 1999/2 szám 17 Tartalomjegyzék: 1. Bevezetés 2. Helyi társadalom

Magyarországon (hazai történeti visszatekintés) 3. Helyi társadalmak fejlesztése 3. 1 Az összegyűjtendő információk 3. 2 A közösségfejlesztés és szemlélete; a közösségfejlesztő szerepe 3. 3 A helyi lakosság szerepe 3. 4 A közösségfejlesztés szakaszai 4. A Lelkisegély Telefonszolgálatok kialakulása 4. 1 A Lelkisegély Telefonszolgálatok nemzetközi kialakulása 4. 2 A hazai Szolgálatok kialakulása 5. A Lelkisegély Telefonszolgálatok működésének bemutatása 5. 1 Szolgálatok területi eloszlása 5. 2 Háttérintézmények tevékenységeik szerinti csoportosítása 6. A Lelkisegély Telefonszolgálatok bekapcsolódása a helyi társadalmakba 6. 1 A jelenlegi helyzet 6. 2 A Lelkisegély Telefonszolgálatok és a közösségi gondozás közösérdekeltségű együttműködése a helyi társadalomban 7. Befejezés Irodalomjegyzék 18