Szociológia | Szociálpolitika » Manchin-Szelényi - Szociálpolitika az államszocializmusban

Manchin-Szelényi - Szociálpolitika az államszocializmusban 1. Piaci, redisztribúció és társadalmi egyenlőtlenségek a kelet-európai szocialista társadalmakban Korábban Manchin és Szelényi azon az állásponton volt, hogy a kelet-európai államszocialista társadalmakban, melyeket a redisztribúció integrál, a társadalmi egyenlőtlenségeket a redisztributív mechanizmusok hozzák létre, és az alárendelt piaci mechanizmusok ellensúlyozzák. Ez ellentétes a piac által integrált nyugati társadalmakkal, amelyekben a piac indukálja (hozza létre) az egyenlőtlenségeket, s a kormányzati jóléti redisztribúció játssza az egyenlősítő szerepet. Ebben a cikkben már azt állítják, hogy a piacorientált reform Magyarországon kiegyenlítő szerepet játszik, de megkezdte saját speciális egyenlőtlenségeinek a létrehozását is. A redisztribúció és a piac által, indukált (létrehozott) egyenlőtlenségek elkezdték egymást erősíteni ahelyett, hogy

egymást ellensúlyozták volna. Ennek szociálpolitikai következményeinek kifejtésére kihívást intéznek Polányi elmélete ellen. Manchin és Szelinyi azt állítja, hogy a piacban nincs semmi olyan, ami velejáróan inegalitáriánus (egyenlőtlenséget létrehozó) lenne, s nem létezik semmi velejáróan egalitáriánus (egyenlősítő) a redisztribúció terén sem. Revizionista Polányi - féle elméletük azt mondja, hogy mindig a domináns gazdasági mechanizmus a felelős az egyenlőtlenségek struktúrájáért. Síkra szálnak amellett, hogy ezekben a gazdaságokban a másodlagos mechanizmusok egyenlősítő hatást fejtenek ki (piac egyenlősítő szerepe az elsődlegesen redisztributív államszocialista gazdaságokban). A másodlagos mechanizmusok képesek létrehozni a rendszer szempontjából másodlagos egyenlőtlenségeiket. Amelyek tovább erősítik a már meglévő egyenlőtlenségeket. Ezeknek az egyenlőtlenségeknek a szabályozására létre kell hozni a

harmadlagos mechanizmusokat, ezek az elsődleges mechanizmusokhoz hasonlítanak. Államszocializmusban ez a redisztribúció módosított változata, azaz jóléti redisztribúció ez különbözik az elsődleges redisztribúciótól, melynek fő célja a gazdasági reprodukció szabályozása. Ezért Manchin és Szelényi elmélete a Polányi féle piac és redisztribúció bővített változata. Korábban azt állították, hogy az államszocialista társadalmakban a társadalompolitika, mely a társadalmi egyenlőtlenségeket célozza, függhet a piactól, mint saját politikai eszközétől. Most úgy vélik, hogy a piac térnyerése miatt a szocialista gazdaság vegyes gazdasággá válik. Létre jön annak a lehetősége és kialakult az igény arra, hogy ezeket a piaci eszközöket a kormányzat jólétorientált redisztributív beavatkozásával egészítsék ki. Társadalomi reformerek a szociálpolitika kiterjesztését és a meglévőnél jólorientáltabb kormányzati

redisztribúciót javasolják. Liberális gazdasági reformerek gyengíteni szeretnék a bürokratikus-redisztributív elemek túlsúlyát, hogy elősegítsék a gazdaság vegyes jellegét. Szeretnék a nyereséges vállalatoktól elvett nyereség összegét minimalizálni, és biztosítani, hogy a nem nyereséges vállalatok kevesebb kormányzati támogatást kapjanak. Konzervatív beállítottságúak célja a piaci erők által indukált egyenlőtlenségek következtében kialakuló feszültségeket a korábbi status qou (korábbi helyzetnek megfelelő állapot), a gazdaság bürokratikus-redisztributív integrációjának helyreállítására használják fel. Politikai következtetésük > lehetőség van egy, társadalmi-gazdasági reform érdekében közös platform kidolgozására. Stratégia alapja a gazdasági és a jóléti redisztribúció elválasztása A liberális reform lazítaná a gazdasági redisztribúciót és javasolhatná a jóléti redisztributív rendszer

kiterjesztését. A jóléti redisztribúciót adózásból finanszíroznák, ezzel nem gyengítenék a költségvetési korlátokat. Ezért úgy gondolják, hogy a liberális reformerek a jóléti redisztribúció mellett és a gazdasági redisztribúcióval szemben foglalnak állást. A bürokratikus-redisztributív mechanizmus által létrehozott egyenlőtlenségek : a hyugati tőkés gazdaságokban az egyenlőtlenségeket a piac hozza létre. A szocialista társadalmakban az egyenlőtlenségek a kormányzati redisztribúció, a szűkös javak és szolgáltatások adminisztratív elosztásának eredményei. Nyugaton a piac által okozott egyenlőtlenségeket a jóléti állam redisztributív beavatkozása korrigálja. Kelet-Európában ezt a viszonylag egyenlősítő szerepet a piac játssza. Empirikus evidencia ??? Ez nem igazán lett lemérve A szubvencionált (állami támogatásban részesített) lakásokat elsősorban magasabb jövedelműek kapták. Alacsonyabb

jövedelműek támogatás nélkül építik saját házukat vagy megveszik az árszabályozó piacon. Több redisztribúció jó a tehetősebbek számára, amikor kevesebb pénzt költ a kormány a tanácsi lakásokra, de a piacon javulnak a hitel feltételek ez kedvező a szegényeknek. Ladányi J > alacsonyabb jövedelmű csoportok rendszeresen kevesebb olyan terméket vásárolnak, fogyasztanak, melyek nem részesülnek ártámogatásban. Polányi piac és redisztribúció elmélete elsősorban a piacgazdaságot kritizálta. Célja, hogy bemutassa a piac történelmi átmenetiségét és hiányosságait. Úgy vélte a piac sohasem volt képes a gazdaság integrálására (összevonására). Kereste a gazdasági fejlődésben, mi helyettesítheti, mi egészítheti ki a piacot. A gazdasági integráció módozatainak az elméletét dolgozta ki, amelyek képesek egy gazdasági rendszer integrálására. A reciprocitás, a redisztribúció és a piac egymástól eltérően

integrálják a gazdaságot. Szelényi és Manchin szerint hibás a gazdaságelmélet azon feltételezése, hogy a piac racionális (célszerű), míg a reciprocitás és a redisztribúció csak premodernek, s ebből, következően irracionálisak (nem célszerűek). Megállapítják a redisztribúciónak lehetséges egy modern formája is Kérdés képes-e komplex gazdaságokat integrálni. Szerepet játszhat mikroegységek integrálásában (családok gazdasági funkciója) viszont nehezen elképzelhetőnek tartják, hogy nemzetgazdaságok működhessenek így. Azt tényként fogadják, hogy a redisztribúció nem korlátozódik a kisméretű szervezetekre; a nagy birodalmak integrációjának módja a redisztribúció volt, s ez adaptálható a jelenlegi társadalmakra is. Polányi szerint ez szükséges is, ha a válságok következtében a piacgazdaság ellentmondásai elmélyülnek. A kapitalizmus csak akkor számíthat túlélésre, ha a redisztribúció kiegészíti a piacot, s

ellensúlyozza annak inegalitáriánus következményeit. Polányi ,,redisztribúció”- elméletének alkalmazhatósága az államszocialista gazdaság elemzésére Szelényi és Manchin elfogadják azt az érvelést miszerint a kapitalizmus keretei között a piac az egyenlőtlenségek fő forrása. Az egyenlőtlenségeket az integráció kiegészítő, másodlagos mechanizmusa, a jóléti redisztribúció ellensúlyozza. Polányi úgy vélte a Szovjetunió a redisztributív gazdaság modernizált változata, de nem fejtette ki a gazdasági integráció ezen új módját. Nem tett fel kérdéseket sem a redisztribúció modern rendszereiben meglévő társadalmi egyenlőtlenségek és konfliktusok természetére, sem forrásaira vonatkozóan. Polányi elméletét kiegészítve Manchin és Szelényi megállapítja: A szovjet típusú gazdaságokat modern redisztributív gazdaságoknak nevezik, s Polányival egyetértve úgy vélik, hogy mivel ezek a gazdaságok belépnek az intenzív

növekedés szakaszába, ezzel együtt vegyes jellegű gazdaság irányába is el kell mozdulniuk, melyben a redisztribúció fenntartja a hegemóniáját (hatalmi fölény), de kiegészül a piaci mechanizmussal. Megállapítják a piac nem bír semmiféle inherensen (velejáró) inegalitáriánus jelleggel, s a redisztribúció sem rendelkezik semmilyen benne rejlő ,,egalitáriánus” jellemzővel. Mindig a domináns mechanizmus hozza létre a fő egyenlőtlenségeket, s a kiegészítő/másodlagos mechanizmus ellensúlyozza őket. > első táblázat A piaci integráció ,,egyeduralma” alatt is létezett valamiféle redisztribúció és reciprocitás. Pl A hadikommunizmus idején a ,,redisztribúció egyeduralma” alatt sem volt teljesen kiiktatva a piac. Nyugati gazdaságokat a piaci mechanizmusok uralják, ezekben a társadalmakban a redisztributív mechanizmus csak a gazdasági rendszer perifériáján működik, vagyis a termelési szférán kívül, a fogyasztás és

a társadalmilag fontos fogyasztási cikkek elosztásának szférájában. Az államszocialista gazdaságokban a redisztribúcióü domináns, mivel a legtöbb beruházási döntés a központi tervezési apparátusban történik. A tervezők csak a gazdaság perifériáin a fogyasztás szférájában engedik működni a piacot. Nyugaton a redisztribúció a jövedelmek a népesség különböző csoportjai közötti átcsoportosítást jelenti. Keleten a vállalati jövedelmeket a központi kormányzati apparátusok elvonják az állami költségvetés számára aztán kormányzati támogatások formájában újra elosztják a termelés és az újratermelés szférájában. Amikor egy államszocialista országban a piaci raformfolytatására számítanak, feltételezik, hogy a pártapparátusok ellen fognak állni, hogy a tervezés eszközeit a piac szabályozó mechanizmus váltsa fel. Ez változást jelent a társadalom természetében, osztálykapcsolatokban és a hatalom

megosztásának természetében. Kornai Az államszocialista gazdaságok azok, amelyekben a bürokratikus a domináns koordináló mechanizmus. Az efféle bürokratikus koordináló mechenizmus dominanciája a vállalatok működésébe, redisztributív beavatkozásaik révén (olyan vállalatok megsegítése melyek csődbe mennének, nyereséges vállalatok jövedelmének elvonásával) felpuhítja a vállalatok költségvetését. Erőforrás korlátos rendszerekké válnak > hiányt produkálnak A kelet-európai gazdasági rendszereket bürokratikus-redisztributív integráló mechanizmusok uralják, és az intenzív fejlődésbe való átmenet idején csökkenteni kell a bürokratikusredisztributív beavatkozás szerepét, és növelni kell a piac szerepét. Polányival kapcsolatban megjegyzik, a piac által létrehozott egyenlőtlenségeket korrigáló redisztributív igazságosságot helyesnek tartják. Kornai > szerint a bürokratikus koordinálás nem kiküszöbölhető

oka: a piac úgy differenciálja a jövedelmeket, hogy megsérti az igazságos jövedelem elosztás erkölcsi elvét. Igazságosabb jövedelmi arányok kialakításához újraelosztást szolgáló beavatkozások kellenek. Minél erősebb a társadalmi igény a redisztribúcióra, annál nagyobb lesz a bürokratikus mechanizmus szerepe. Polányi és Kornai úgy véli, hogy a piac egyenlőtlenségeket hoz létre, míg a bürokratikusredisztributív integráció egyenlőtlenségek, kiküszöbölését teszi lehetővé. Szelényi és Manchin azt állapítja meg, hogy a redisztribúció felelős az egyenlőtlenségekért. Ez a jövedelmi egyenlőtlenségeken keresztül demonstrálható. A béreket adminisztratív úton határozták meg, ami meglehetősen inegalitáriánus módon ment végbe. A 70-es években, amikor a piac kezdett szerepet játszani a munkaerő elosztásban és a bérek és kifizetések meghatározásában, nem növekedtek az egyenlőtlenségek. Kijelentik Polányi

tévedett Egyetlen gazdasági mechanizmus sem rendelkezik semmiféle inherensen (velejáró) inegalitarizmussal vagy egalitarizmussal. Mindig a domináns mechanizmus a felelős az egyenlőtlenségek kialakulásáért. Az alárendelt vagy másodlagos mechanizmus egyenlősítő szerepet játszik. > 2 ábra A magántulajdonon alapuló társadalmakban nagyobb a szakadék a jövedelmi piramis legteteje és legalja között, mint ahol eltörölték a magántulajdont. De a keresetből szerzett jövedelmek egyenletesebben vannak elosztva a redisztributív, mint a piaci gazdaságokban. Szerintük a piac az öröklés és a magántulajdon következtében hozza létre az egyenlőtlenségeket. A magántulajdon különösen a tőke az, ami létrehozza az egyenlőtlenségeket. Mert a tőkejavakat magánberuházók osztják el a versenypiacokon. A gazdaságban, ha a redisztribúciós mechanizmus a domináns, akkor azt feltételezik, hogy a tőkejavak feletti magánkontroll el lett törölve, a

tőkejavakat nem a piacon osztják el, hanem az állam bürokratikus intézkedései. Így az osztálykizsákmányolás a különböző társadalmi formációkban a különböző javak ellenőrzésén alapul. A kapitalizmusban tehát a tőkejavak feletti ellenőrzés adja a kizsákmányolást. Az államszocializmusban a magántulajdon elérésével új osztály jön létre melynek kizsákmányoló képessége a közösségi javak fölötti gyakorolt kollektív kontrollon alapul. (második gazdaság egyenlősítő szerepe) dupla 3szög ábra egyenlőtlenségek A magyar párt és kormány Ferge Zsuzsa vezetésével létrehozott egy szociálpolitikai kutatócsoportot, melynek feladata a szociálpolitikai reform kidolgozása. Országos apparátussal rendelkező Népjóléti Minisztérium létrehozását és a kormányzati redisztribúció jelentős növelését javasolta. Holott a gazdasági reformerek csökkentették A Minisztériumok számát és a központi kormányzati

költségvetést. Céljuk a gazdasági hatékonyság növelése kevesebb redisztribúció. A társadalmi reformereket konzervatív, reakciós jelzővel bélyegezték meg. Ferge Zsuzsa:,,Szociálpolitikai szempontból a lehető legtöbb redisztribúció a legjobb.” Erre a megállapításra Szelényi és Manchin, Kornai metaforáját alkalmazza kritika gyanánt: Ha az államszocialista szociálpolitika a redisztribúció ,,általános gyógyszerét” írja fel gyógymódul, (mármint Ferge) akkor az súlyosbítja az elsődleges, eredendő betegséget, vagyis a redisztributív igazságtalanság és az alacsony gazdasági hatékonyság kombinációját, több kárt okoz, mint hasznot hajt. A több gazdasági redisztribúció magasabb felhalmozási arányt, magasabb növekedési rátát, de egyben puhább vállalati pénzügyi korlátokat jelent. Ha gazdasági és a jóléti redisztribúciót egyetlen rendszerbe olvasztják be, addig a gazdasági oldal fog dominálni, a demokratikus

mechanizmusok valószínűleg manipulálva lesznek. Ha a jóléti redisztribúció mind intézményesen, mind pedig költségvetésileg elkülönül a gazdasági redisztribúciótól, akkor nincs kapcsolat a jóléti költségvetés nagysága és a vállalat pénzügyi korlátainak puhasága között. A kevesebb gazdasági redisztribúció és keményebb költségvetési korlátok esetleg nemcsak több piacot, hanem egyre hatékonyabb jóléti redisztribúciót is jelentenek. > Szelényi, Manchin Ily módon a harmadik mechanizmust az államszocializmusban olyan jóléti redisztribúcióként határoznák meg, amely hatékonyan képes megakadályozni az egyenlőtlenségek kialakulását. Ez nem kormányzati redisztribúció jellegzetessége: nem bürokratikus, nem profit orientált. Ez az önmegsegítés elve, elegendő szervezési kapacitás segítségével a szegények és rászorulók majd gondoskodnak magukról. (pl. munkaalkalmak megosztása) Megállapítják Kelet-Európa

előtt a két következő reális alternatíva áll: a társadalmi és gazdasági reform egysége avagy a teljes reformnélküliség. Ferge Zsuzsa: Zsörtölődő megjegyzések Szelényi I-Manchin R tanulmányához Ferge szerint a társadalmi egyenlőtlenségeket sem itt, sem ott nem a piac vagy a redisztribúció (állami bürokrácia) hozza létre. A javakhoz való hozzájutás egyenlőtlenségeit a társadalmi struktúra alapját alkotó egyenlőtlen társadalmi viszonyok, a tulajdonhoz, hatalomhoz, tudáshoz való egyenlőtlen viszonyok produkálják-reprodukálják. E viszonyok együttese befolyásol minden társadalmi intézményt és folyamatot, politika működésétől a javak elosztásáig, legyen az piaci elosztás vagy redisztribúció. Ezért igaznak mondja azt, hogy ,,a piacban nincsen semmi inherensen inegalitáriánus” (velejáró egyenlőtlenség belőle következő). Mert a piacon csak annyit értünk, amit Polányi egyik definíciója meghatároz ,,a csere, illetve

a vétel és eladás célját szolgáló találkozóhely” akkor, nincs ami szükségképpen egyenlőtlenségeket, hozna létre. Az ilyen piac történelmi képződmény Amit bírál az nem a piac, hanem az önszabályozó és árszabályozó, versenyre épülő és nyereségelvű piacgazdaság. Ez olyan piac, ami a gazdasági rendszer egészét uralja, és a társadalmat a piac függvényévé teszi. Sajátossága az ipar minden elemének van piaca, munkának, földnek, pénznek Ezek bevonása a piacba azt jelenti, hogy magát a társadalom lényegét rendeljük alá a piacnak. Ez vezet a szélsőséges egyenlőtlenségek kialakulásához. A piaci társadalom vége nem jelenti a piacok megszűnését. Továbbra is biztosítják a fogyasztó szabadságát, a kereslet ingadozását, befolyásolják a termelők jövedelmét, és könyvelési eszközként szolgálnak – miközben megszűnnek, mint a gazdasági önszabályozás szerve. Egyenlőtlenségek a piaci kapcsolatokban

realizálódnak, piaci mechanizmusok közvetítésével változnak. A látszólag tisztán gazdasági, piaci viszonyok valójában társadalmi-gazdasági, hatalmi viszonyok is. Ezért a társadalmi viszonyok a jóléti redisztribúciót is befolyásolják A társadalmi alapviszonyok a makrofolyamatokat és rendszereket minden ponton érintik. Ha a társadalmi harcok csökkenteni igyekeznek az egyenlőtlenségeket, akkor ez a hatás is minden mezőben érződhet valamilyen mértékben. A társadalmi hatáslehetőségek azon erőforrások elosztási egyenlőtlenségeinek a csökkenésénél a legkisebbek, amelyeknek a legnagyobb a szerepük az egyenlőtlenségi rendszer reprodukálásában. Ezen erőforrások a társadalmilag legfontosabb kiváltságokat-monopóliumokat megalapozó anyagi és szimbolikus tőkék. Ezért ebben a felfogásban az egyenlőtlenségeket egyik rendszerben sem a piac hozza létre és nem is az állam. Ezek legfeljebb felerősíthetik vagy gyengíthetik a

társadalmi erőviszonyok hatásait. Polányi alkalmaz egy negyedik integrációs sémát a piac, a reciprocitás és a redisztribúció mellett. Ez az oikosz-gazdaság > önellátó kisgazdaság (semmi köze a nyereség motívumához, sem a piacok intézményéhez) A második gazdaságban ezt Szelényiék a piachoz sorolják, amit Ferge nem tart helyesnek. E mellet nem piac jellegű az a munka sem, amit a saját lakásépítésnél (illetve kalákában) végeznek. Redisztribúció értelmezése Mind Szelényi, mind Ferge állítja, hogy a redisztribúció szerepe az államszocializmusban a piacgazdasághoz képest megnőtt. Ferge nem hiszi, hogy a szocialista központi hatalom minden tevékenysége redisztribúció lenne, ami a gazdasággal kapcsolatban áll, sem pedig azt, hogy a tőkés országokban a redisztribúció a jövedelemnek a népessé különböző csoportjai közötti átcsoportosítás lenne. A redisztribúció oldaláról nézve a lényeges különbség Ferge

szerint az ezt szabályozó államhatalom jellegében van. Úgy látja, ha Nyugaton a redisztribúció a lakossági jövedelmeket csoportosítja át, arra használható, hogy az állam szerepének túlburjánzásáért vagy a gazdaság rossz működéséért a jóléti redisztribúciót lehessen felelőssé tenni. Szelényiék szerint az államszocializmusban az egész nem piacinak tekintett jövedelem elosztás, keresetszabályozás a bürokratikus redisztribúció műve. Közgazdaságilag ez hibás mondja Ferge a termelő szervezeteknél kifizetett keresetek a disztribúció (elsődleges elosztás), nem pedig a redisztribúció körébe tartoznak. ,,Szociálpolitikai szempontból a lehető legtöbb redisztribúció a legjobb” Frege csak a jóléti vagy a szociálpolitikai redisztribúcióról beszélt. Nem helyeselt gazdasági és egyéb önkényes újraelosztásokat. Szelényi következtetése téves mikor arra céloz, hogy a szociálpolitikai reform képviselői a jelenleginél

több megértésre számíthatnak, ha csak a jóléti redisztribúció növelését követelnék. Ferge leszögezi eddig is csak és félreérthetetlenül erről beszéltek minden partnerrel, és ennek ellenére sem volt egyet értés. Az elméleti ütközés lényege az , hogy Ferge nem hisz Szelényiék javasolta megoldásban, a gazdasági és a szociálpolitikai intézmények, szétválasztásának megalapozottságában, célszerűségében. Az általa képviselt nézet lényege, hogy valamennyi szétválasztás gyakorlati okokból itt-ott, rövidtávon szükséges lehet, de távlatilag és elméletileg nem megoldás. A szociálpoltika a gazdaságon belül kezdődik, foglalkoztatásnál, emberhez méltó munkánál, ott, hogy bizonyos szükségletekielégítéseket alá kell rendelni profitabilitás (hasznothajtó) vagy piaci érdekeinek. > ezek leküzdésére <. Ez nem mond ellent a gazdasági reformköveteléseknek Ferge Zsuzsa megállapítása : nem az a lényegi kérdés,

hogy több piac legyen-e vagy több redisztribúció, több vállalati önállóság vagy több állami beavatkozás. Az igazi probléma az, hogy hogyan működhet úgy az (autonómabb) piac is, meg a (többi) redisztribúció is, hogy ezzel egyidejűleg erősödjék a szocializmus demokratikus, az állampolgárok érdekét szolgáló jellege, s ezzel legitimitása. A válasz a hatalom ellenőrizhetőségében , jogszerűbb működésében van, amely vállalja a demokratikus érdekkonfrontációkat és a közösségi kontroll működését. Az egyenlőtlenségek csökkentését – nem egy másodlagos, harmadlagos vagy ötödleges mechanizmustól reméli, hanem az elsődlegestől. Azaz az államon keresztül