Szociológia | Szociálpolitika » Szociálpolitika szigorlat

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 39 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:202

Feltöltve:2009. október 15.

Méret:244 KB

Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Szociálpolitika szigorlat A szocpol. társadalomtörténete A gazdaság helye a társadalmi újratermelés rendszerében 1A szociálpolitika fogalma Történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos piaci rendszerben nem megfelelően kielégíthető szükségleteket, állami elosztás, újraelosztás eszközeivel működik, politikai-ideológiai elkötelezettségből vállal felelősséget, ill. a fennálló helyzet megerősítése érdekében vagy társadalmi konfliktusok a hatalomra rákényszerítették. Milyen szükségleteket lát el a szociálpolitika? Olyan személyes (egyéni vagy csoportos) szükségleteket, amelyek az egyén létének fenntartásával, társadalmi és fizikai életesélyeivel közvetlen kapcsolatban van. Az állami újraelosztás magában foglalja a kötelezést is: kötelezi az állampolgárokat arra, hogy bevételeik egy részével járuljanak hozzá a szociálpolitikai célokhoz (adó, TB, nyugdíjjárulék, stb.) A szociálpolitika

relatíve önálló. Ez viszonylagos, hiszen befolyásolja a gazdaság, a politika, a jog, stb. A szociálpolitika a gazdasághoz és a gazdaság-politikához való viszonya történelmileg egymást követően alakultak:  a gazdaság érdekei léteznek csak, nincs önálló szociálpolitika, leginkább csak szegénykérdés-ként merül fel,  kialakul önálló, de társadalmilag csak részleges szociálpolitika, ami a munkásmozgalom révén csak a munkásságra irányul,  jóléti állami, a társadalom egészét átfogja, autonóm szervezet- és intézményrendszerrel, szakmai jelleggel rendelkezik. A gazdaság-politikával majdnem egyenrangúvá válik  társadalompolitikává szélesedő szociálpolitika, amely szervesen beleépül a gazdaságba, és így módot ad bizonyos társadalmi, ill. szociális problémák megelőzésére 1 A szociálpolitika fejlődése A redisztribúció az elmúlt 150 évben erősödött fel fokozatosan. A tőkés piac egyén- és

társadalomkárosító hatásai az állam egyre szélesebb körű beavatkozását váltották ki. Az első időszakban (XVI-XVIII. szd) a szegénység kordában tartására korlátozódott a szerepe, majd a XVIII. szd-ban kezdte az állami szociálpolitika a piaci mechanizmusok következményeinek az enyhítését fokozatosan megvalósítani. A piacot tehát nem változtatja meg, csak korrigálja a negatív hatásait. Alapeszközének a leginkább piaci logikával működő biztosítást tették Előbb a betegségi, az öregségi és a baleseti biztosítások jöttek létre. A munkásbiztosítás fokozatosan alakult át általános társadalombiztosítássá. A II. világháború után kezdett a szociálpolitika gyorsabban fejlődni, s az "ún jóléti állam" alapjait kezdik megteremteni azzal, hogy a társadalombiztosítás mellett megjelennek a társadalmi szolgáltatások és hálózatok kiépítése, ill. az állam viszonosság nélkül biztosítja a léthez való jogot.

1 Rudolf Goldscheid (1870-1931) osztrák közgazdász: az embervédelem nem jóléti, hanem gazdasági kérdés, a szociálpolitika „alkalmazott emberökonómia”, az emberség és gazdaságosság egymást kiegészítik (Goldscheid: Embertermelés = Századok 1926). 1 . A szociális gondoskodás történe az ókorban 2 Az ókor gondolkodói: Szókratész Platón Arisztotelész Xenophon 2.1 Platón (i.e 427) Szókratész halálakor 28 éves. Platóni emberfelfogás:  az ember lényege a lélek,  a lélek hazája a másvilág. Szent Ágoston szerint Platón közelíti meg leginkább a keresztényi gondolkodást. 2 Platóni államfelfogás:  az állam tagolt, strukturált képződmény,  a társadalom is tagolt:  élén a filozófus-királyok,  őrzők szintje,  dolgozók legalul. 3 A tagoltsághoz mérten eltérő értékrend van:  belátás,  bátorság,  mértékletesség. Ha ezek egymással harmóniában vannak, akkor áll elő a negyedik

érték, az igazságosság.  Platón kritikusai szerint ez a fennálló rendszert stabilizálja, egy zárt társadalmat rögzít.  Vannak ártalmak a társadalomban:  gazdagság,  szegénység,  szabadság. 4 2.2 Arisztotelész (i.e 384) A platóni életmű felülvizsgálatát végezte el. Milyen az állam Arisztotelész szerint:  az emberek hátrányos megkülönböztetése az államban a természet rendje szerint van. Igazságosság Arisztotelész az igazságosság 2 alaptípusa 2 De Cilitate Dei (VIII.5) Platón: Az állam (Gondolat, Bp. 1989) 330old 4 Platón: i.m 329old 3 2  procedurális (eljárási) igazságosság: formális szabályok általános elfogadása, minden tényt, bizonyítékot, szabályt egyaránt figyelembe kell venni. A procedurális igazságosság a politikai demokrácia alapja.  szubsztantív (lényegi) igazságosság: az igazság az erények együttese, ill. a legfontosabb etikai erény maga. 5 Az állam ellátási

kötelezettsége Az állam ellátási kötelezettségéről az ókori államokban külön törvények voltak. Arisztotelész írja, hogy a munkaképtelenséget egy törvény alapján a tanács vizsgálja felül, s ezeknek a rokkantaknak az állam terhére ellátás jár. 2.3 Xenophon az állam szolgálatában álló hatósági orvosok díjazásánál említi, hogy azt egy külön adóból fizették. Archagatus i.e 219-ben telepedett le Rómában, s közköltségen sebészeti gyógyintézetet (taberna medica) létesített. Julius Caesar minden letelepedő orvosnak polgárjogot adott, Augustus orvosoknak „immunitást”, adómentességet biztosított. 6 pedig az 2.4 Szegényügy a kereszténység előtt 7 Hippokratész volt az első, aki a honorárium kikötésénél a rászorultságot is vizsgálta. Az orvosok szerény díjazását különböző privilégiumok egészítették ki (pl. tulajdonjog, adómentesség, mentesülés a katonáskodás alól, stb.) Isz 60-ban Néró pártatlan

orvoskollégiumokat állított fel, amelyeknek a feladatuk volt a tanítás, vizsgáztatás és az orvosi tevékenység ellenőrzése is. Rómában a közegészségügyi ellátáshoz tartozónak mondhatjuk az i.e I században elterjedt közfürdőket. Az intézményes gyógyítás köréből megemlítendő még Athénból az ún „aggok háza” (gerusia), ahol időseket, egyedülálló polgárokat gondoztak. A hadirokkantakról is gondoskodni kellett. Athénban minden háborús sebesült polgár csekély összegű jutalmat kapott a haza védelméért. Ehhez járult természetbeni szolgáltatásként az ingyenes orvosi kezelés és a szükséges gyógyszerek. Az özvegyek és árvák felett az állam gyámságot vállalt Rómában a veteránok a polgári társadalomba való beilleszkedésének legfőbb eszköze a kolóniákba való letelepítés volt. A katonáknak saját maguknak is kötelesek voltak takarékpénztárt létesíteni. Békeidőben a görögöknél a pénzbeli juttatás

formáját kezdetben a magukra maradt testi fogyatékosoknak juttatott segélyek képezték. A kérelmezőnek birtokosnak kellett lennie, ill. élete aktív éveiben valamilyen szolgálatot kellett teljesítenie a város számára. Az összeg csekély volt, a rászorultságot a népgyűlés vizsgálta felül, és hagyta jóvá. A finanszírozás ún közjóléti adóból történt Az állami pénzbeni juttatás másik formája a theorika, amit kezdetben a nagy állami ünnepek alkalmából osztottak ki, később havonta osztották ki, s a kifizetésről a népgyűlés által a jómódú (és ezért nem érintett) polgárok közül erre a célra választott tisztviselő gondoskodott. A természetbeni juttatások az ókorban a gabonaellátás formájában jelentkeztek. A finanszírozás a jómódú polgárok adóiból, ill az államkasszából történt. A szükséghelyzetekben történő gabonaosztásnak minden állampolgár részese volt, anyagi helyzetétől függetlenül. 5 Zombori

Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai (A szociális szakképzés könyvtára, Bp. 1994) Balló Róbert: Caligula cirkuszától a Szent Péter bazilikáig (Társadalmi Szemle 1990/IV.) 7 Pálos Károly: Szegénység, szegénygondozás (Szombathely, 1934.) 11-14 old 6 3 Rómában a vagyonos patrónusok a szegényebb sorsúaknak ingyenes földhasználatot engedélyeztek. Természetbeni ellátások a rendszeres gabonaellátás és a congiarium (étolaj, bor, só, stb.) A rászorultságot Caesar óta vizsgálták, területi egységenként vezettek listát a rászorulókról. Az átmeneti anyagi nehézségek áthidalására létrejött önkéntes segélyegyesületek, ill. alapítványok is fellelhetők az ókorban. Az eranosz egyesületek a görögöknél úgy jöttek létre, hogy többen, akik baráti viszonyban voltak - egy-egy közös étkezés alkalmával meghatározott célra pénzt adtak össze. Az egyesületek bevételei közé tartoztak a belépési díjak, havi tagdíjak, ill.

az egyesületi vagyon állandó hozadéka is, amely a kihelyezett tőke kamataiból, a bérbe adott ingatlanok bérbevételeiből állt össze. A görög eranosz római megfelelője a collegia tenuiorum volt. Ezek lényegében a szegényebb sorsú polgárok önkéntes társulásai voltak, egyfajta önsegélyező pénztárakként átmeneti segélyt nyújtottak azoknak a tagtársaknak, akik baleset vagy betegség következtében nehéz anyagi körülmények közé jutottak. Virágkorukat az I-II szd-ban érték el, hogy azután a dominatus korában átadják a helyüket a keresztény karitatív szervezeteknek. Alapszabályban korlátozták a taglétszámot (általában 60 fő körül mozgott). Nem járt temetési segély a tag öngyilkossága esetén A jótékony célú állami alapítványok (alimentatio) rendeltetése az volt, hogy a rászoruló fiatalkorúak részére tartást biztosítsanak. A finanszírozása kezdetben a császári magánvagyonból, később állami pénzek

felhasználásával történt. 8 2.5 Ókeresztény közösségek 9 A keresztény közösségek a kezdetektől - Néró (i.sz 54-68) óta - tilalmas társaságnak számítottak. Valószínűleg a keresztények is egyesületeket alapítva tudtak legálisan összejöveteleket tartani, pénztárakat fenntartani, ingatlanokhoz hozzájutni. A bevételt kezdetben a közösség tagjainak a hozzájárulása jelentette, az adományozás nem kötelező, nem róttak ki senkire sem adót vagy kötelező befizetést. Az I-IV szd-ban a kereszténység illegalitásban működik. Az ókori keresztények közösségekben éltek, azaz nem volt központosított egyházszervezetük, egymás iránti nagyfokú felelősség jellemezte őket. A IVV szd-tól azonban - amikor már tömegesen vették fel a keresztény vallást - ez a fajta szolidaritás fokozatosan visszaszorult. Az ókeresztényeknél a papságnak még nem voltak kiváltságai a hívőkkel szemben. Szegénynek, segítségre szorulónak azt

tartották, aki nem tudta megkeresni a napi kenyerét (mint az árvák, özvegyek, betegek, öregek, stb.) Az egyes funkciók kialakulása a II-III szdban ment végbe: a kialakult hivatalok feladata volt, hogy segítsenek a közösség gondjain, vigyék az ügyeket és ellássák a közösségben szükséges szociális tennivalókat. A közösség élén a püspök állt. A püspököket választották, a választást a közösség egésze végezte, bárkit lehetett ajánlani. A püspök gyűjtötte össze a közösség adományait, ő kezelte annak vagyonát A diakónusokat is választották. A diakonissza feladata volt a beteg nőkről való gondoskodás Segítettek a püspököknek az alamizsnaosztásban, ők kutatták fel a közösség rászorulóit. A római hatóságok a III.szd-tól kezdve enyhítette a keresztényüldözést, elismerte az egyházi tulajdont. 10 313-ban Konstantin római császár törvényesíti a kereszténységet. Az egyháznak adományozott pénzeket a

szegények gondozására használhatják fel. 11 8 Molnár Margit: Töredékek a szociális gondoskodás ókori történetéből (Esély 1992./3) Zsumbera Árpád: Ókeresztény közösségek szociális tevékenységéről (Valóság 1974/IV.) 10 Zsumbera Árpád 11 Robert L. Barker - Almásy Judit: im 9 4 Az V. szd-tól már csak az adományok negyede jutott a szegényeknek, a fennmaradó rész pedig egyenlő arányban oszlott meg a püspök, a papok és a templom között. Konstantin idején az egyház már az állami bevételekből is részesedett. Fontos bevétel volt az örökölt vagyon. Az egyház bevételei jelentősen növekedtek, növelő tényező, hogy nőtt az egyház tagjainak száma is. 12 2.6 Ókeresztény közösségek szociális tevékenységei A szegények részére az állam akciószerűen, a legnagyobb ínség idején adott segítséget. A keresztény gyakorlat ettől eltért, hiszen nem volt sem esetleges, sem diszkriminatív. A szegényeket rendszeresen

meghívták szeretetlakomára (agapé), a diakónusok pedig felkutatták a segítségre szorulókat. Az első évszázadokban az adományokból láttak el minden feladatot, a III.szd-tól viszont a közösségek már vagyonnal és ingatlannal is rendelkeztek A gazdagabb közösségek nemcsak saját szegényeit látták el, hanem támogatták más városok keresztényeit is. Az árvákról való gondoskodást az arra alkalmas családok végezték a püspök felügyelete alatt. A keresztényeket gyakran üldözték, büntették meg vallásuk miatt. Igyekeztek a száműzetésben és a börtönben sínylődő társaikat kiszabadítani vagy pénzzel kiváltani. A betegek ápolása a követendő eszmények közé tartozott. A járványok idején nem csak a betegekkel, de a halottakkal is foglalkoztak, akkor, amikor a pogányok épp ellenkezőleg viselkedtek, aki csak betegeskedni kezdett, azt eltaszították, a halottakat temetetlenül félrehajították. A keresztények az idegeneket is a

közösség költségén temették el A Római Birodalomban a keresztény közösségek szétszórva, a birodalom egész területén megtalálhatók voltak, Szíriától Britanniáig. Az egymással való kapcsolattartásra, információcserére nem volt más lehetőség, mint az utazás. Az utazás veszélyekkel járt Állandó fenyegetést jelentettek mindenkire a kalózok és az útonállók. Akinek pénze volt, azt kifosztották, elrabolták és váltságdíj ellenében engedték el, akinek semmije sem volt, eladták rabszolgának. A keresztények szolidaritásukat kifejezték azzal is, hogy próbálták enyhíteni az utazás terheit. A forgalmasabb városokban vendégházakat hoztak létre, amelyeket a közösség adományaiból tartottak fenn. Az átutazóknak a közösségüktől származó ajánlólevéllel kellett rendelkezniük. A vendégeket általában egy éjszakára és egyszeri étkezésre látták vendégül, aki tovább akart maradni, annak dolgoznia kellett. 13 2.7 A

kereszténység terjedésének hatásai Az ókeresztény közösségekkel kezdetben a Római Birodalom nem sokat törődött. Amikor úgy érezték, hogy a keresztények gyengítik a Birodalmat azzal, hogy a számuk egyre nagyobb lett, elkezdődtek a nagyobb üldözések. Ezek azután a III szd második felére megritkultak, a keresztények egyre több jogot kaptak. Az állam felismerte, hogy számára hasznosabb az együttműködés. Nagy Konstantin 313-ban megtért és attól kezdve a kereszténység térhódítása erőteljesebben megindult. Először „csak” egyenjogúsítva lett, de később pogányüldözés kezdődött, a zsidókat és a pogányokat megfosztották polgári és végrendelkezési jogaiktól. Az egyházi struktúra hierarchiává vált. A püspök hatalma megnövekedett, a diakónus szerepe lesüllyedt A szegényeknek egyre kevesebb, az elöljáróknak egyre több jutott. A püspökök a társadalom előkelőségei lettek. Már nem szolgálták a közösséget,

sokkal inkább uralkodtak rajta, inkább a császárt és a hatalmat képviselték. 12 13 Zsumbera Árpád Zsumbera Árpád 5 A gyógyítást, a szegényekkel való gondoskodást egyre inkább a szerzetesség vette át, s a tömegessé váló keresztény egyház tagjai már nem éreztek felelősséget egymás iránt (úgy tűnik, a kisközösségi keret - valószínűleg a kapcsolatok közvetlensége miatt - elősegíti a szolidaritás érzésének a kialakulását és működését). A keresztény egyházak tömegegyházzá váltak, megszűnt kisközösségi felépítésük. Az egyháznak megvolt az a hatása, hogy visszafogják az állami hatalmat, amit gyakran saját hatalmi érdekeik szerint használtak fel. 14 . 3 A szociális gondoskodás a középkorban 3.1 Falusi közösségek, paraszti társadalmak 15 Az egyénre az ősi törvények súlya egységbe forrott és közvetlenül normatív módon nehezedik. A vérségi kötelékek, valamint a függőség és a kölcsönös

egymásrautaltság zárt területi közösségekben működik. A feudális társadalomban összekapcsolódik az egymásrautaltság két alapvető vektora: a falusi közösségen belül a horizontális kapcsolatok és a hűbéri alávetettség vertikális kapcsolatrendszere. Minden egyes egyént közrefog az egyenlőtlen csereviszonyok kapcsolatrendszere, amely kötelezettségekkel jár, de egyben védelmet is jelent. A helyi közösségeknek nincs szüksége szakosodott intézményekhez ahhoz, hogy a stabilitásukat vesztett egyéneket újra betagozzák a közösségbe. Valamilyen minimális törődésben részesülhet mindenki, hiszen ez a közösség egyensúlyi helyzetének a stabilitását is eredményezi. A kölcsönös egymásrautaltság horizontális viszonyrendszerét megerősíti a vertikális függőségek-szolidaritások rendszere is. A szűkölködőnek gondját viselni, nem a szabad választásból ered, hanem a kölcsönös függésekből adódó kötelesség. A falusi

szegények nagy számuk ellenére nem jelentettek nagyobb tehert a mindennapi életben, mert a legszegényebb nincstelenek nem jelentettek belülről bomlasztó destabilizáló tényezőt. 3.2 Mundoburdum 16 Ha az ember egy világi hatalmasság felügyelete alá helyezte magát, ill. betagozódott a lakóhelyi közösség hálózatába, a kettő összekapcsolása maximális védettséget biztosított az élet váratlan viszontagságaival szemben. Az ilyen közösségek számára fenyegetettséget jelentenek a kívülről érkező agressziók (éhínségek, háborúk), ám ugyanakkor rendkívül erősen integráltak. 3.3 Kebelbéli védelem, keresztényi könyörületesség, az ellátás kiépülése 17 A társadalom struktúrája bonyolultabbá kezd válni, az elesettekkel való törődés szakosodott gyakorlattá kezd válni. A kórház, az árvaház, a szervezett alamizsnaosztás már „szociális” intézményként bukkannak föl. Azoknak a kezelését vállalják föl, melyeket a

kevésbé differenciált társadalmakban a közösség maga látott el. A segélyező szociális védelem formáiban a társadalom kívülről avatkozik be saját folyamataiba, a családirokonsági kötelékektől, munkakapcsolati viszonyoktól függetlenül működően. A segítségnyújtás általában csak a közösség tagjainak jár, az idegennek nem. Azok 14 Zsumbera Árpád Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) Elias, Norbert: A civilizáció folyamata (Gondolat, Bp. 1987) 16 Castel, Robert: i.m 17 Castel, Robert: i.m 15 6 számíthatnak a gondoskodásra, akik képtelenek munkával kielégíteni szükségleteiket (árva, özvegy, agg). A gondoskodás az illetőség, a közösségi hovatartozás függvénye A segélyezés elsősorban a szűkebb környezet védelmi rendszere: kebelbéli védelem. A szakosodás, a szakmává válás, az intézményesülés, a segélyre jogosultak és nem jogosultak

kiválasztása kérdések a mai napig meghatározó feltételei a segélyezésen alapuló gondoskodásnak. A keresztényi könyörületesség nem lendül mozgásba automatikusan, hogy a szegénység valamennyi formájának segítségére siessen. A keresztényi attitűd a szegénységet diszkriminatíven osztályozza. A jótékonyság gazdaságpolitikai csereérték, a karitász, a könyörületesség a bűnöket ellensúlyozza. Ez az üzlet mindkét fél (gazdag - szegény) számára előnyös. Isten szolgálata mellett az egyház a szegények szolgálatában találja meg kiváltságos helyzetének másik igazolását. Az egyház a segítő gondoskodás legfőbb, elsődleges intézménye. 3.4 Szegények differenciálása 18 A városi hatóságok is igyekeznek megoldást találni a városi szegénység kezelésére, az igazgatási problémákra. A segélyezés helyi alapokon szerveződik, s kikényszeríti, hogy megszigorodjék a rászorultak kiválogatása. Már a XIV szd-ban

kezdetét veszi az a gyakorlat, hogy a szegényeket megkülönböztető jelzésekkel látják el, melyek följogosítanak az alamizsnaosztásokon való részvételre vagy az ápoldai intézmények látogatására. A segélyezés megszűnik ekkorra egyházi monopólium lenni A XVI szd-ban a szegénység problémája egyre nagyobb, több okból adódóan: ellátási válságok, élelmiszerárak emelkedése, demográfiai föllendülés, s a vele párban járó alulfoglalkoztatottság, a városok anarchikus növekedése, az agrárgazdaság szerkezetének átalakulása. 1522 és a század közepe között mintegy 60 európai város folyamodik egymásra rímelő intézkedésekhez:     idegenek kizárása, koldulás szigorú tilalma, a szegények számbavétele, differenciálása, segélynyújtások kidolgozása. A segélyezéshez való jognak a területi illetőséghez hangsúlyozottabb lesz. való hozzárendelése mind Ezeket a helyi szinten kidolgozott intézkedéseket

később az országos törvényhozás is átveszi (V. Károly 1531-es rendelete, Erzsébet 1601-es törvénye, stb) Lyoni a Köz-ápolda, az angliai dologházak leginkább az elzárás módszerét jelentette. 19 Az elzárás nem öncél, első lépésben kiszakítja az egyént környezetéből annak érdekében, hogy visszailleszthető legyen. Angliában a XVI. szd-i szegénytörvényben az egyházközösséget jelölik ki a segítségnyújtás bázisául. Később, 1795-ben a Speenhamland tv az egyházközösségnek feladataként kimondja, hogy egyfajta minimális jövedelmet is kell biztosítaniuk a szegényeiknek, ha azok nem érnek el egy jövedelmi szintet, ill. a mindenkori kenyér-gabona árához indexált pótlékkal kiegészíti a jövedelmüket. 18 19 Castel, Robert: i.m 1547-ben létesül Angliában az első dologház. 7 3.5 A rászorulók típusai 20 Munkavégzésre képtelen, elsősorban öregek, gyerekek, betegek, özvegyek, stb. A munkaképtelenséget szimuláló,

valamilyen fogyatékosságot színlelő. A pironkodó szegény azok közül kerül ki, akik tisztes helyet foglaltak el a társadalomban, de valamilyen sorscsapás (halál, stb.) miatt lecsúsztak Már a XIIIszd végén fölbukkannak Itáliában a városi differenciált társadalomban a deklasszálódottak. A társadalmi mobilitás nem egyirányú, később lefelé is egyre gyakoribb a polgári differenciált közegekben. Épkézláb koldus, a XIV. szd-tól többször előfordul törvényekben az üldözésük, s megtiltása az alamizsna adásának. 3.6 Munkásság, munkához való viszony 21 III. Edward 1349-ben rendeletet hoz a munkások helyzetéről, ami arra a felismerésre reagál, hogy a népesség bizonyos csoportjai - azok, amelyek nincsenek betagozva a munkamegosztás struktúráiba - problémát jelentenek. A legtöbb országban nagyjából egyidőben, meglepően egyező intézkedések történnek, amelyekkel szigorúan szabályozzák a munkához való viszonyt, ezzel is

enyhíteni a munkanélküliségből keletkező szegénységet, s letörik a munkaerő vándorlási kedvét. A század végére a pestis Európa lakosságának az egyharmadát elpusztítja. A demográfiai visszaesés nem okozott általános elszegényedést. A túlélők megpróbáltak hasznot húzni abból, hogy a munkaerő keresettebbé válik, így a bérek jelentősen emelkednek (20 év alatt gyakran több, mint kétszeresükre). Falvakban a földek fölaprózódnak, ami felgyorsítja azt a folyamatot, ami egyeseket a fölemelkedésben indít el, másokat nincstelenné tesz, vagy kevéske földdel rendelkezve fél-bérmunkásnak elszegődnek. A nincsteleneknek gyakran csak a város tűnik lehetőségnek, főleg azután, hogy a pestis megritkította népességből az elsődleges szolidaritás számos köteléke elpusztult, kiveszett. A XIV szd-ban a céhes mesterré válás egyre inkább megnehezül, a céhmesterek fiai viszik tovább a mesterséget. A faluról elvándoroltak olyan

munkaerőként tűnnek föl, melynek semmiféle szakképzettsége nincs, a városi mesterségek elsajátítására nem éppen alkalmasak. 3.7 Csavargók 22 A csavargó elvesztette a helyi kapcsolatait, nem rendelkezik közösségi kapcsolatokkal, idegenként kívül reked a társadalmiasság világrendjén, nem végez munkát, munkaképes létére kívül reked a munka világrendjén. A preindusztriális társadalmakban a munkaképes és mozgékony szegények kiváltotta szociális kérdés nem kezelhető másként, mint rendőrségi kérdésként. Egyéb híján, a csavargás üldözése az egyetlen intézkedésrendszer, amely megpróbálja megoldani a problémát. A csavargók, akik nem kötődnek semmihez, mert nincs semmijük, a társadalmi destabilizálódás tényleges vagy képzelt veszélyét jelenítik meg. A csavargóval szemben foganasított legegyszerűbb és legáltalánosabb intézkedés a kitoloncolás, ami erős ugyan, de hatástalan, hiszen egy közösség úgy

szabadul meg megoldatlan problémájától, hogy azt máshová telepíti. A még erősebb szankció a kivégzés, ami megint csak nem bizonyul elegendőnek a probléma megoldásához, hiszen nem kis létszámról van szó. A kényszermunka talán valamivel mérsékeltebb és realistább intézkedés. A gályarabság a legdurvább formája, a gyarmatokra való száműzés a „humánusabb” változat. 1767-ben megnyitják a szegényházakat, amik arra szolgálnak, hogy a munkaképes szegényeket munkára kényszerítsék. 20 Castel, Robert: i.m Castel, Robert: i.m 22 Castel, Robert: i.m 21 8 3.8 Bérmunkások A bérmunkások helyzetét mindig bizonytalanság jellemzi, a csavargónál ugyan feljebb állnak, de lejjebb mindenki másnál. A születő kapitalizmus dinamikája aláássa a céhes rendszert, s mindenütt túllép rajta, emez mégis még sokáig képes lesz megakadályozni a szabad munkaerőpiac és egy stabilan megállapodott bérmunkaviszony létrejöttét. 23 A

mesterré válás lehetőségétől megfosztott segédek életfogytiglan bérmunkássorsra ítéltetett „osztállyá” válnak, amely megpróbál szervezkedni érdekei védelmében. A XVI szd-tól nyomuk van az elhúzódó sztrájkoknak. Az ancien régime vége felé a bérmunkából élők száma jelentősen megnő, s a bérmunkási viszonyok egyre változatosabb formákban jelennek meg. Számszerűleg mind fontosabbá válik, a bérmunkaviszony strukturálisan periférikus marad a munkamegosztás legitimált formáihoz képest. A „bérmunkásság” legstabilabb magját a mesterlegények alkotják. Még ha életfogytig tartó bérmunkáséletre ítéltetnek is, azért a mesterlegények lehetnek a legnagyobb biztonságban afelől, hogy megtarthatják állásukat, mivel ők a legszakképzettebbek. Nem sokban különbözik az övéktől a lecsúszott, megbukott mesterek helyzete, akik kénytelenek egy külső megrendelő (többnyire kereskedő) számára dolgozni. A lecsúszást az

élelmiszerek drágasága is okozhatja, ami egy-két év rossz termése nyomán könnyen bekövetkezhet, ez ilyenkor az „ipari” termékek keresletének drasztikus csökkenését eredményezheti. Ez azonban nem vezet el a nyílt és egyértelmű bérmunkaviszonyhoz, ugyanis a lecsúszott kézműves nem a munkaerejét, hanem az általa előállított terméket adja el. A céhek peremvidékén dolgozó munkások helyzete végképp bizonytalan. Ez a sorsuk a „himpelléreknek” vagy a vándoriparosoknak, akik saját kockázatukra próbálnak valahol megkapaszkodni, félig-meddig illegalitásban tevékenykedve. A cselédek és szolgák a városi népességnek legalább a 10 %-át tették ki. Heterogén csoport ez, mivel közülük sokan erősen integrálódhattak egy, az általuk szolgált „famíliába”. E körben még a legalsóbb kiszolgáló funkciók betöltői számára is oly biztonság adatik, amely a nép körében nem túl gyakori. Megtalálható a városban a

foglalkozásoknak egy olyan, nehezen körülírható csoportja, ahol az alkalmazási helyzet megelőlegezi a modern alkalmazotti kategóriákat: segédek, kifutók, ügyészségi írnokok, stb. Nem kétkezi munkát végeznek, ettől függetlenül szegények, sok esetben szegényebbek, mint egyes szakmunkások, foglalkozásuk pedig nélkülözi a tekintélyt s gyakorta a biztonságot is. A városok „alja népét” alapvetően a fizikai szakmáknak a munkásai alkotják, akik nem tanultak ki mesterséget. Tömegével találhatók meg az építőiparban, de máshol is, pl teherhordók, rakodómunkások, napszámosok, akik általában napi bérért szegődnek el, képzettséget nem igénylő munkák elvégzésére. A mezőgazdasági munkások idegen birtokokra szegődnek el mezőgazdasági cselédként, alkalmi, időszaki munkásként. A kisparcellás paraszt hozzá van láncolva földecskéjéhez, de gazdasága szűkös volta gyakorta arra kényszeríti, hogy megélhetési forrásait

kiegészítse vmilyen kézművesmunka végzésével. Falun minél inkább bérmunkás valaki, annál nincstelenebb 23 Castel, Robert: i.m 9 Az idénymunkások csoportja szolgáltatásaikat megpróbálják eladni, bérbe adni, s aztán visszamenve kicsinyke birtokukra vigyenek magukkal valami kis pluszt a megélhetéshez. Az idénymunkást gyakran csak egy paraszthajszál választja el a csavargótól. Az államapparátus kifejlődéséhez köthetjük azoknak a bérmunka-relációknak kialakulását, melyekhez presztízs és hatalom képes társulni. 24 a A robotmunka kifejezett ellentettje a bérmunkának: nem jár érte fizetség, s az a fajta személyes függés jut kifejezésre benne, mely a jobbágysággal a rabszolgaságot váltotta föl. A jobbágyi munkaerő fokozatosan fölszabadul, a robotot is mind gyakrabban megváltják: kötelező pénzszolgáltatássá alakul át. A bérmunkás tevékenysége nem különbözik egyébként a jobbágyi tevékenységtől, ebből

azonban már hiányzik a személyes alávetettség, a személyi függés jogállása. 25 3.10 A kereskedők szerepe, a putting-out (bedolgozás) rendszere A kereskedelmi tőke egyértelműen hatalomra törne, e hatalomra azonban nem tud szert tenni anélkül, hogy osztozkodnia ne kéne, s a privilégiumok ádáz védelme állandóan fékezi a vállalkozói szabadság kiteljesedését. A kézműipari struktúra megakadályozta az olyan termelők felszínre bukkanását, akik magába a termelésbe fektetnének bele, hogy átalakítsák üzemüket, s azt az ipari kapitalizmus jellemzőivel lássák el. A céhrendszer alapvetően városi struktúra, a falusiak nincsenek alávetve előírásainak, munkaerejük az őket ellátó városi kereskedők rendelkezésére áll. Ez a putting-out (bedolgozó) rendszer, lényege: a kereskedő adja a gyapjút, a szövetet vagy a fémet - olykor egyes szerszámokat is -, majd begyűjti a kész (vagy félkész) terméket, melyet aztán a kereskedelemben

értékesít. A parasztok azért végzik ezt a munkát, hogy kisgazdaságuk hozamát valamivel kiegészítsék. Az alvállakozásnak ez a rendszere igen hamar megjelent a színen. Elsőként Angliában jelenik meg, már a XVI szd-ban jelentősnek mondható 26 3.11 A manufaktúra A manufaktúra „egész irányítása” mindig állami ellenőrzés alatt állt. Struktúrája hierarchikus, a fegyelem könyörtelen, gyakran imával kezdik és imával fejezik be a munkanapot. A manufaktúrák inkább hasonlítanak a kényszermunkatelepekre, s éppígy nem illeszkedik bele a tőkés fölhalmozás logikájába. E termelési formák annak ellenére sem járulnak hozzá egy „szabad” munkaerőpiac kibontakozásához, hogy szembefordulnak a céhes korporatizmussal. 27 3.12 A céhes mesterség A mesterség céhen belüli űzése közhasznúnak ítélt társadalmi tevékenység. Ennek köszönhetően bizonyos kétkezi munkák megszabadulhatnak a nekik eredendően tulajdonított

érdemtelenségtől. A céhes mesterség meghúzza a választóvonalat azok között, akik beletartoznak, s akik nem tartoznak bele e társadalmi rendszerbe. Egy olyan munkaszervezeten belül, amelyet egyetemlegesen uralma alá hajt a kötelezés paradigmája, a kényszer teremti meg a privilégiumokat, s egyedül a céhes mesterségek tagjai számára. A többi kétkezi munkások sokkal keményebb kötelezettségek jármába vannak fogva, s nem részesülnek semmiféle privilégiumban. 24 Castel, Robert: i.m Castel, Robert: i.m 26 Castel, Robert: i.m 27 Castel, Robert: i.m 25 10 A földdel vagy tanult mesterséggel nem rendelkező parasztok illetékes rendőrhivatalnok kiállította passzus nélkül nem hagyhatják el egyházközösségük területét, különben csavargónak minősítettnek. A királyi hatalom mindezzel a városi kézműves céhek szervezetének megerősítésére törekszik (melyet eléggé megrogyasztott a kereskedelmi tőke és a bedolgozói rendszer

kibontakozása), vmint arra, hogy a falusi lakosságot megtartsa a hagyományos foglalatosságai kereteiben (mindezt az 1531 és 1601 között egymást követő szegénytörvények foglalják keretbe). 28 3.13 Settlement Act Az 1662-es Settlement Act értelmében a helyi hatóságok minden olyan új érkezőt kitoloncolhatnak, aki nem rendelkezik arra elegendő biztosítékul szolgáló jövedelemmel, hogy az egyházközösségnek nem fog majd gondot okozni a róla való gondoskodás kötelezettsége. Anglia azért tudta már az ipari forradalom előtt is mozgósítani a szakképzetlen munkaerő jelentékeny részét, mert - részint a csavargás ellen foganatosított különlegesen kegyetlen törvényhozással, részint pedig a helyükön maradó szegények minimális segélyezésével amennyire csak lehetett, sikerült helyhez kötnie s helyben munkára fognia a szegényeket. 3.14 A szegénység és a gazdasági fejlődés a liberális modern korban Egy átlagos évben a lakosság

mintegy 5-10%-ának létfenntartása vagy teljes egészében vagy jelentős részben a segélyezéstől függött. Számításba kell venni a „pironkodó szegényeket”, illetőleg mindazokat, akik menthetetlenül elérhetetlenek maradnak az ilyen segélyakciók számára. Vidéken, minthogy nemigen vannak szakosodott intézmények, még nehezebb felbecsülni a nélkülöző szegényeket. E társadalmaknak tagadhatatlan alkotóeleme egy jelentős mértékű strukturális szegénység. Emberek sokasága él minden biztonságot nélkülöző ingatag életet, s elég egy véletlen fordulat, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek. A létfenntartás krízishelyzetei állandóan jellemzik ezeket a társadalmakat. Helytől és korszaktól függően a teljes népesség harmada-fele abba a helyzetbe kényszerül, hogy egyik napról a másikra tengesse életét. Az európai társadalmak a XIV. szd-tól a XVIII szd-ig tartó időszak során „fejlődtek”: a földbirtok s az ipar

termelékenysége növekedett, a kereskedelem bővült, gyarapodott, s gazdagodtak a kereskedők és bankárok; létrejött egy erős polgárság, s a fölfelé irányuló mobilitás lehetőséget teremtett bizonyos csoportok számára, hogy javítsanak helyzetükön. De ettől még a nyomor lényegi strukturális összetevője marad. A XVII. szd végétől fölbukkanó új elem abban ragadható meg, hogy a társadalom kezd ráeszmélni arra, hogy ez minőségileg különbözik az évszázadok óta ismert tömeges szegénység szokványától. Olyan kockázatként jelenik meg, mely alapjaiban fenyegeti valamennyi dolgozó ember léthelyzetét. A szociális kérdés ekkortól fogva már nem úgy vetődik föl, mint egy megbélyegzett és kiközösített népességtöredék problémája, hanem úgy, mint ami a „nép” túlnyomó részének általános helyzetéből fakad. 3.15 A demográfiai növekedés A közrend felelőseit nem csak az nyugtalanítja, hogy nő a nem dolgozók

száma, hanem az, hogy azok helyzete válik bizonytalanná, akik dolgoznak. Nincs semmiféle éles határvonal a népességnek a teljes nincstelenség állapotába zuhant durván 10 %-a és a között a sebezhető többség között, melyet a létfeltételek állandó szűkössége védtelenül és kiszolgáltatottan vet oda minden balszerencsés fordulatnak. (Vauban) 28 Castel, Robert: i.m 11 Vége szakad annak a mechanizmusnak, mely a középkor óta gazdaság és demográfia egyensúlyát elsődlegesen a mortalitáson keresztül szabályozta. A XVIII szd-i demográfiai forradalom, egyszerűen azzal, hogy növeli a munkavállalók létszámát, jelentősen rontja a munkások már annak előtte is igen kedvezőtlen helyzetét. (E Labrousse, 1943) Így tehát a demográfiai szaporulat, elvesztvén a mortalitás nyújtotta önszabályozó képességét, a dolgozó rétegek egészét sújtotta. „Az éhínség és a járványok borzalmaitól való megszabadulás a korábbinál

jóval nagyobbra növelte a szegények létszámát.” (OH Hufton) 3.16 A munka értelmezései A munkavégzésnek nincs értékelhető kapcsolata a gazdagsággal, s fordítva ez még inkább igaz. A munka a szegények, a kisemberek osztályrésze, akik kénytelenek vmilyen mesterséget űzni vagy földet művelni. Egyszerre gazdasági kényszer és erkölcsi kötelesség. Adam Smith a befektetett munka mennyiségében leli föl egy termék csereértékének alapját. Hogy a piac létrejöhessen, arra van szükség, hogy a munkatermékek áruk függvényében keljenek el. (Smith, 1892) A gazdasági cserekapcsolatok jelentik az alapját a biztos társadalmi rendnek, amely biztosítani képes a résztvevők érdekeinek egyensúlyát. Smith a politikai gazdaságtant a csereviszonyok piaci szabadságára akarja alapozni. De a csereviszonyok szabadságának megteremtése föltételezi a munka szabadságát, vagyis a munkás munkájának fölszabadítását. A XVIII szd bevezette igazi

felfedezés nem az, hogy a munkára szükség van, hanem az, hogy a munka szabadságára van szükség. Akárcsak A Smith, R. J Turgot is az érdekben látja azt az igazi szabályozóerőt, amely képes dinamizálni a társadalmat. Az államnak az a szerepe, hogy szavatolja az érdekek szabad játékát, érvényre jutásukat. A szabaddá tett munka föl kell hogy szabadítsa a magánvállalkozást is, a kockázatra és erőfeszítésre való hajlandóságot, a versengés szellemét. A helyzetünk javítására való törekvés oly mozgató erő, melyet egyetlen ipar sem nélkülözhet. Radikális a szakítás, teljes a szembefordulás a státusokra, hagyományos gyámsági formákra épülő rendi társadalommal. A két világ metszéspontjában a munkának egy új definíciója kap érvényt, s lehetővé teszi majd, hogy a „régi rendet” fölváltsa az új. A munkához való szabad hozzájutás olyan általános politikai célkitűzés, amely magával kell vonja a „régi

rend” társadalmának strukturális reformját. 29 A munkához jutás felszabadítása lép a büntető-fegyelmező munkakényszer helyébe. A munkára képes szegények megsegítésének módja nem lehet más, csak a munka. Az illetőségi elv megmarad - mint ahogy megőrződött a munkaképtelenség elve is -, csakhogy ezentúl a nemzet az a bázisközösség, amelyhez tartozás biztosítja a segélyezéshez való jogot. Segélyben részesülni - az állampolgárok kiváltsága A munka ettől fogva olyan áru, melyet egy, a kereslet-kínálat törvényeit követő piacon adnak el. Ez azt jelentené, hogy az „épkézláb koldusnak” ettől kezdve a szabad piac megnyílása önmagában biztosítja a munkát. „Ebből következően most már joggal beszélhetünk érdemtelen, ‘rossz szegényekről’, akik zavarják a közrendet, veszélyeztetik a társadalmat, s ezért joggal váltják ki annak igazságos szigorát.” (C Bloch - A Tuetey, Imprimerie nationale, Paris, 1910.) A

segélyhez való jognak és a munka szabadságának látszatra harmonikus illeszkedése elfedi a kétféle kormányzati politika (szociális állam, liberális állam) közötti antagonizmust. 29 Castel, Robert: i.m 12 . Az állami szocpol első szakasza XVI: - XIX szd 4 KORSZAK I. 1601-1860 Feudalistakapitalista váltás ”marginális” szoc.politika URALKODÓ ESZMÉK PREMISSZÁK Az első jogcsoport a Polgári Jogok XVIII.szd Politikai jogok XIX.szd egyház meghatározó szerepe (1891 Rerum Novarum) DILEMMÁK INTÉZMÉNYEK szegénypolitika, szegénygondozás érdemes-érdemtelen zárt - nyílt hogyan gondozzuk a szegényeket Felelősség egyéni - társadalmi 1601 43 Törvény Anglia szegénypolitika megalapozása Kié a szegény, ellátási kötelezettség kinek kötelessége ellátni a szegényeket egyetemes szegénypolitika, szegénytörvények 1647 USA a helyi közösségé a lokalitásé a szegény A KÖZnek van ellátási kötelezettsége: ahol tartózkodik a

születési hely KÖZe gondoskodik a szegényről Mo. 1871 II. József egy törvénynyel dönti el kié a 13 szegény? beavatkozás be nem avatkozás (mennyire lehet beavatkozni az intim szférába) csoportmunka és/ vagy közösségi munka Case work kritikáját is jelenti (egyéni, közösségi és csoportmunka együtt hatásos) SZOCIÁLPOLITIKAI MEGOLDÁSOK Dologházak nyílt szeg.gond intézmény 1662 Settlement törvény (első) 1795 Speenhamland a kapitalizmus elleni utolsó lázadás (Marshall 5.3) 4 sajátossága van: 1. először fogalmazza meg a minimál bér intézményét 2. először fog meg a családi juttatások rendszerét CSP (nem szegénypolitikában gondolkodik, túl megy azon) 3. állampolgári jogokban kezd gondolkodni 4. indexálás (a CSP-ot és a jövedelmet össze kell kötni a kenyér árával) 1870 COS Női lázadó szervezet, főleg a politika negatív tul.ellen (a dologházakban sok oda nem illő is volt) miért csak a szegényeket vizsgálják, hogy

érdemes, a gazdagot miért nem, miért van, hogy a nem szegények turkálják a szegényeket, a szegények szegregálása, büntetése a nem szegények műve. 1. Környezettanulmány első jelei: szakszerű vizsgáló- 14 dás 2. Case work egyéni esetkezelés Ez új dilemmákat szül: beavatkozás / be nem avatkoz. univerzalitás / szelektivitás normativitás / interpretativitás 1883 Toynbee Hall a rendszerhez idomító szociális munka 1852 Németország Elberfeldi a helyi közösség, a lokalitás látja el a szegényeket, szegény-nyilvántartás szegényeket felügyelők vannak A segélyezés dilemmái: A szegénységi és munkanélküliségi csapda ellenére: a segélyezés olyan alacsony szintje, aminél a legrosszabb fizetés is szignifikánsan jobb. De ha ez nagyon alacsony, akkor a teljes önfeladáshoz vezet (öngyilkosság, betegségbe menekülés), alkoholizmushoz vagy a létfenntartó bűnözéshez (devianciák). A segélyezés megalázó, stigmatizáló Ez

társadalmilag megosztó, szétválaszt, dezintegrálja a társadalmat segélyezettre és a többiekre. A segélyezés egyfajta függőséget alakít ki, gyengíti a társadalom morális tartását. Éppen ezért a segélyezés tartósítja a szegénységet: a szegény lassan beletörődik az adott helyzetébe. A kevésbé választhatóság elve Ez az elv a XIX. szd elején fogalmazódott meg, de valójában már Erzsébet 1601-es szegénytörvénye is tartalmazott olyan elemeket, amelyek a juttatás mellett bizonyos hátrányokat jelentett, hogy kedvezőbb legyen saját magáról a maga erejéből gondoskodni. A szegénysegély (poor relief) odaítélését egy bürokratikus eljárás előzte meg, de a legnagyobb visszatartó erő a dologház (workhouse) volt, amelyeket 1865-től kötelezően hoztak létre Anglia szerte. 30 A kevésbé választhatóság azt jelenti tehát, hogy az ellátást kevésbé legyen érdemes választani, mint az „önellátást”. A tőkés piac egyén- és

társadalomkárosító hatásai az állam egyre szélesebb körű beavatkozását váltották ki. Az első időszakban (XVI-XVIII szd) a szegénység kordában tartására korlátozódott a szerepe, majd a XVIII. szd-ban kezdte az állami szociálpolitika a piaci mechanizmusok következményeinek az enyhítését fokozatosan megvalósítani. A piacot tehát nem változtatja meg, csak korrigálja a negatív hatásait. Alapeszközének a leginkább piaci logikával működő biztosítást tették. Előbb a betegségi, az öregségi és a baleseti biztosítások jöttek létre. A munkásbiztosítás fokozatosan alakult át általános társadalombiztosítássá. A modern szociálpolitikák azon alapulnak, hogy vannak „szociális partnerek”, s e szociális partnerek identitása csak később, egy stabilizálódott bérmunka-társadalom talpazatán alakult ki. 30 Müller, C. Wolfgang: Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá? (T-Twins, Bp 1992) 15 Az államnak

„kötelessége” fölállítani a közsegélyezés vmilyen rendszerét, adókat behajtani, intézményeket létrehozni, stb. Az állam e mellett viszont nyíltan elhárítja magától azt a felelősséget, hogy mindenki számára munkát biztosítson. Joggal beszélhetünk a XVIII. szd második felében rohamos fejlődésről a pénzügyekben és a nagykereskedelemben; a fejlődés lassúbb ütemű, mindazonáltal jelentékeny az iparban, s eléggé lassúbb a mezőgazdaságban. Az ősi egyensúlyok kezdenek meginogni, egy mind tolakodóbban helyet kérő gazdasági dinamika folyamatosan beleütközik a társadalom egészének súlyos tömegű mozdulatlanságába. Többé nem marginális, de valamennyi hagyomány és „örökség” ellene dolgozik, lett légyen szó akár politikai struktúráról, akár a jogi szabályozásokról, a föld megművelésének módjáról vagy arról, hogyan foglalkoztassuk a munkaerőt. A bérmunkáslét méltatlanságának elviselhetetlen súlya

nem szűnik meg a munkaszabadság elvének puszta kinyilvánításával. A liberalizmus Achilles-sarka - ha föltételezzük, hogy rendelkezni akart volna valamiféle elképzeléssel a társadalmi igazságosságról - e léthelyzet alávaló társadalmi gyengesége volt. A munkaszerződés jogbiztosította reciprocitása hátterében kirajzolódik a szerződő felek társadalmi hátterének alapvető különbözősége az idő-dimenzió figyelembe vételénél is: a munkást a biológiai feltételek kényszerítik munkaereje eladására, mivel szükségletei nem tűrnek halasztást, megélhetéséhez azonnal szüksége van a munkabérre, míg a munkaadó berendezkedhet kivárásra, ő valóban „szabadon” szerződhet, mivel nem vergődik a szükségletek szorításában. (Smith, 1892) 31 . Az állami beavatkozás második szakasza (XIX szd-tól a II világháborúig 5A bérmunka társadalma Kiteljesedik egy új bérmunkaviszony, s ebben a bér már nem egy pontosan körülírt

feladat elvégzésének ellenértéke csupán. Jogosultságokat teremt, szolgáltatásokhoz juttat a munkán kívül eső szférákban is (betegség, baleset, nyugdíj), és lehetőséget nyújt a társadalom életében való részvétel körének kiterjesztésére: fogyasztásra, lakásra, iskoláztatásra. A munkásság osztállyá strukturálódásának pillanata egyben az osztálytudat színre lépésének pillanata is. „Polgári” rétegek válnak „bérből élővé” - alkalmazottak, vezető beosztásúak, köztes szakmák képviselői, a harmadik szektor foglalkoztatottjai. S a bérmunkáslétre kényszerült társadalom úgy lép át a kétkezi munkáson, úgy taszítja ismét alávetett helyzetbe, hogy többé semmi reménye nem lehet arra, hogy vezető szerepre tehessen szert. Ha mindenki vagy úgy szólván mindenki bérből él, akkor a társadalmi identitást a bérmunkaviszony rendszerén belül elfoglalt helyzet határozza meg. A munkást léthelyzete

többé-kevésbé e hierarchia legaljára utasítja. A bérmunka társadalmát magával ragadja a fejlődés ellenállhatatlan sodra: új meg új javakban bővelkedünk, - jogok és biztosítékok bővülő tárházával, a biztonságok és védelmek szaporodásával - kecsegtetve. 32 31 32 Castel, Robert: i.m Castel, Robert: i.m 16 KORSZAK URALKODÓ ESZMÉK PREMISSZÁK II. 1860 Az állami szoc.pol intézményesü lésének szakasza Liberális piacgazdaság intézményesü lése Liberalizmus XIX.szd A XIX.szd végére Eu sok válságtünetet produkál Európai emberek korábban halnak, megbetegedési tendenciák is romlanak (fertőző betegségek) munkanélküliek óriási száma Oka: liberalizmus, felerősödnek az antiliberális ideológiák, konzervatív ideológiák virágkora, ultrakonzervatívok a szocialista ideológia ketté válik szociáldemokrata és bolsevik, forradalmi marxista Az ollóban a liberalizmus a csavar, egyik szára szocialista, a másik konzervatív.

SZOCIÁLPOLITIKAI MEGOLDÁSOK Intézményesülés: megjelenik a modern TB miért ekkor jelenik meg? hogyan működik? A munka világa és a szoc.pol kapcsolatrendszere Hilscher Rezső: A tőke és a munka békéje Kooperációra, együttműködésre van szükség. Katolikus egyház (Rerum Novarum). Modern közegészségügyi int. 17 rendszer kiépülése Modern lakásügy kialakulása A munkások helyzete A századelő szakszervezeti mozgalmának követelései között első helyen áll a heti munkaszüneti nap kivívása és a 8 órás munkaidő. De a megfizetett szabadidő elnyerése szimbolikájában sokkalta többet jelent, mint a munkaidő csökkentéséé, fölszabadító hatása sokkal alapvetőbb, mint a bérek emelkedése nyomán a fogyasztásba való bekapcsolódás lehetőségéé. Annak a hivatalos elismerését jelenti, hogy a munkás is ember, a munkának emberi méltósága van. A vívmányok közös vonása, hogy azzal járultak hozzá a munkásosztály

létviszonyainak stabilizálódásához, hogy sikerült fölszabadítaniuk a közvetlen és azonnali szükségletek szorító parancsa alól. A kötelező biztosítás döntő hatásúnak mutatkozott a munkásosztály sebezhetőségének a fölszámolásában. Most már nincs abban a helyzetben, hogy „csak a láncait” veszíthetné. 33 A kialakult struktúra Az ipari bérmunkásság elvesztette azt a történelmi súlyát és horderejét, mellyel a munkásmozgalom ruházta föl. A munkásosztály - jóllehet sokat javultak életkörülményei egyáltalán nem olvadt bele a középosztályokba A bérből élők aránya erőteljesen növekedett az aktív népességen belül: 1931-ben még az 50 %-ot sem teszi ki, 1975-ben 83 % (Franciaországban). Az aktív népesség összetételében bekövetkezett legjelentősebb változás a bérből-fizetésből élő, nem fizikai dolgozók számának a megnövekedése: 1931-ben 2,7 millióan voltak, 1975-ben 7,9 millióan. Ugyancsak jelentősek

a csoporton magán belüli változások, hiszen a legdinamikusabb növekedést mutató csoportok egy alkalmazotti „elit” réteget alkotnak. Az elit alkalmazotti pozícióknak jelentős részét kezdetben olyan személyek töltik be, akik „vagyonos” családból származnak. A társadalom-egészben elfoglalt helyüket azon keresztül juttatják kifejezésre, amit fogyasztanak. Az egyén belső értékét a tárgyak fogyasztása a szó legkeményebb értelmében a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely függvényeként szabja meg. Mindenki részt vesz a fogyasztásban, de nem mindenki ugyanazt fogyasztja; mind több embernek van diplomája, de a különböző diplomák értéke nem egyforma; szinte mindenki megy nyaralni, csak épp nem ugyanazokra a helyekre, stb. A bérmunkára épülő társadalomban minden mozgásban van, mindenki a másikkal hasonlítja és méri össze magát. Létezik a szolgáltatások nyújtóinak egy olyan rétege, amely a legmobilabb,

legdinamikusabb magját képezi a társadalomnak. E mag tagjai a legelkötelezettebb terjesztői a modernitás, a haladás, a divatok és a sikeresség értékeinek. A társadalom egészéhez viszonyítva ők alkotják azt a csoportosulást, amelynek növekedése a legfolytonosabb és a leggyorsabb volt. 33 Castel, Robert: i.m 18 A munkaerőpiacon kívül vannak a „negyedik világ” szereplői, akik a városok peremvidékén élik kóbor életüket, kényszer szülte megoldásokkal vagy segélyekből tartják fenn magukat. 34 A későbbi szociálpolitika első előhírnöke a bányászatban jelenik meg, önsegélyező egyesület formájában. Az első szociális rendeletet, a Kuttenbergi bányarendeletet 1300-ban hozták A modern szociálpolitika kialakulását egyidejűleg létrejött számos olyan feltétel mozdította elő, amelyek az ipari forradalmat követő időszak gazdasági-társadalmi szerkezetében gyökerezett. A modern szociálpolitika kialakulásának

feltételeit gazdasági, társadalmi és politikai indítékok szerint lehet csoportosítani.  gazdasági indítékok: a szociálpolitikai intézkedések nemcsak költséget okoznak, hanem a termelékenység emelkedésének elősegítésével haszon forrásaivá is válhatnak.  társadalmi indítékok: az állammal szembeni demokratikus követelmények.  politikai indítékok: munkásmozgalom hatása a fennálló rendre. A szociálpolitika fejlődése Anglia 1802. A gyermekek és serdülők védelme 1833. Factory Act: dolgozó nők védelme, ipari felügyelet. 1850. Átlagos napi munkaidő 10,5 órára csökken 1871. A szakszervezeteket hivatalosan elismerik 1897. Balesetbiztosítás 1908. Öregkori biztosítás 1911. Betegségi biztosítás 1912. Munkanélküliségre szóló biztosítás 1925-27. Özvegyek, árvák biztosítása 1946. Beveridge-modell: minden állampolgárra kiterjedő minimális biztonság. Németország 1839. Serdülők foglalkoztatásának szabályozása

1855. Gyermekvédelmi törvény: 12 éven aluliakat nem lehet dolgoztatni, 14 év alattiak napi 6 órát dolgozhatnak. 1879. Ipari és gyári felügyelet 1883. Betegségi biztosítás 1884. Balesetbiztosítás 1889. Rokkantsági és öregségi biztosítás 1903. Gyermekvédelem 1911. Társadalombiztosítási jogszabályozás 1927. Munkanélküliségre biztosítás 1934. Szakszervezetek betiltása (német munkafront helyettük). Franciaország 1898. Baleset esetén kártérítés 1910. Öregekről szóló gondoskodás 1928. Kötelező társadalombiztosítás 1934. Családi pótlék 34 Castel, Robert: i.m 19 1945. Üzemi tanácsok intézménye USA 1933. New Deal 1935. Social Security Act: vakok, özvegyek öregek, gyermekek támogatása 1890-ben a német kormány Berlinben nemzetközi munkásvédelmi konferenciát rendez 13 európai kormány képviselőinek. A kor legégetőbb szociálpolitikai problémáit tárgyalták, s ezzel nyilvánosan elismerték a szociálpolitika

szükségességét. 1900-ban Párizsban alakul meg a Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesülete. 1919-ben alakult meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). A hivatalos szerv létrehozását a békeszerződések megállapításai is igazolják. A munkaviszonyok szabályozásánál legfontosabb szempontok:  a munka nem tekinthető csupán árunak,  a szabad szervezkedés joga,  tisztességes életmódot biztosító fizetés,  8 órás munkanap,  hetenként legalább egy 24 órás szabadnap,  gyermekmunka megszüntetése,  egyenlő munkáért egyenlő bér. A társadalombiztosítás kifejezést az I. világháború után alkalmazták (Magyarországon pedig az 1928-as törvényben használták először). 35 először . 6 A TB kialakulása, fejlődése Bismarcki, német típusú biztosítási elvű relatív biztonság egyéni felelősség a biztosított felelőssége, a biztosítás áldozattal jár (járulékot fizet) munkavállalók (akik járulékot

fizetnek) szektorális biztosítási rendszer ipar, public-szektor A mezőgazdasági munkaerő M.o-on 1967-ig kimaradt intertemporális „láthatatlan társadalmi szerződés” vásárolt jogon (járulékfizetéssel vásárolt jog) A befizetés br.bér arányos, 35 Gara Judit: A szociálpolitika fejlődéstörténete a kapitalizmusban (MTA, Bp. 1978) 20 a kockázatot elszenvedő kap ellátást ekvivalencia (csak a saját befizetésre tarthat igényt) biztosítottakra, bizonyos esetekben a családtagjaira is járulékfizetés Felosztó-kirovó rendszernél a forrás: - munkavállalók - munkaadók - állam. önkormányzatiság önálló igazgatás önkormányzati képviselete van annak, aki fizet: - munkaadók, - szakszervezet a munkavállalókat kép. - állam ÉT (Érdekegyeztető Tanács) paritásos alapon áll föl. Beveridge, Skandináv-angolszász szolidaritás elvű abszolút biztonság társadalmi tagság jogán járnak a minimum szolgáltatások, minimum standardek

működnek társadalmi felelősség A 3 tilos tagság: - edgeizmus (társadalmi tagsággal rendelkezők között kor szerint ne tegyenek különbséget - szexizmus (nem szerint ne legyenek különbségek) - rasszizmus (faji különbségtétel) a., rászorulók (kezdetben) b., állampolgári jogon járó szolgáltatások és juttatások interperszonális (személyek közötti újraelosztás) a., vertikális b., horizontális a., szegényjog (a rászorulók időszakában) b., alanyi jogon, állampolgári jogon, univerzálisan szolidaritás 21 állampolgári jog alapján jár az adó a forrás az államigazgatás szervei A TB finanszírozás 3 típusa: (1.) A felosztó-kiróvó rendszerben finanszírozott:  folyó kiadásait folyó bevételeiből fedezi,  nincs benne tőke, nem rendelkezik pénztőkével,  kiadásokhoz igazítja bevételeit, vagy bevételeihez a kiadásait,  alapvetően interperszonális, személyek közötti újraelosztást végez,  az aktív

generációk befizetéséből fedezi az inaktívak kifizetéseit, vmint az aktívak ideiglenes munkaképtelenségének időszakainak jövedelempótlását,  rendkívül érzékeny a demográfiai ingadozásokra (aktívak/inaktívak aránya),  ha nincs demográfiai ingadozás, akkor lehetőséget ad az aktívak és inaktívak jövedelmeinek együttmozgására,  ha a folyóbevételek instabilak, akkor az állami költségvetés kiegészíti,  a bevételek és kiadások közötti egyensúlyozás jellemző (szubficit, deficit). (2.) A várományfedezeti rendszerben finanszírozott:  a korábbi befizetésekből vagy egyéb módon felhalmozott tőke hozadékából fedezi a kiadásait,  alapvetően intertemporális, időbeni újraelosztást valósít meg,  érzékeny az inflációra, a gazdasági és politikai ingadozásokra,  az inaktívak jövedelme nincs összefüggésben az aktívak jövedelmeivel,  a tőke hozadékától függ, hogyan alakulnak a kifizetések,

 nagy tőke lekötését igényli, címkézett tőkeként van jelen, nehezen mobilizálható, befektetési lehetősége meglehetősen korlátozott (nagy rizikót nem vállal). (3.) A tőkefedezeti rendszerben finanszírozott:  az előző két megoldás kombinációja,  alapvetően a felosztó-kiróvó elven működik, de a bevételek egy részéből tartalékot képez,  a tartalék lehetőséget ad a demográfiai és gazdasági ingadozások kivédésére. 36 A társadalombiztosítás költségvetése: Tagolódás, forrás, költségeket viselők Tagolódás: - nyugdíjbiztosítás, - egészségbiztosítási alap. Forrás: - járulék, - kamat, bírság, késedelmi pótlék, - állami befizetés, - a vagyon hozadékai. 36 Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai (A szociális szakképzés könyvtára, Bp. 1994) 22 Költségeket viselni kell: - aki kárt (kockázatot) okoz, - akinek módjában áll befolyásolni a kár mértékét, - akinek haszna származik

belőle. Ennek alapján a részvétele indokolt:  a munkavállalóké (haszonélvezők, a kockázat őket fenyegeti, befolyásolhatják a kár mértékét, jogot „vásárol” a járandósággal),  a munkáltatóké (befolyásolhatják a kár mértékét, haszonélvezők, munkaerő újratermelési költségeit kiegészítik),  az államé (felelős a közösség valamennyi tagjáért, felelős bizonyos kockázatokért, a tb. csökkenti a segélyezésre fordítandó kiadásokat). 37 A TB újraelosztás hatásmechanizmusai Intertemporalitás Időben önmagammal osztom meg a kockázatot, de a háttérben ott van a közös. Interperszonális redisztribúció Kollektív kockázatkezelés. Interperszo- személyek közti nális újraelosztás: átcsoportosít ás Intertempo- időbeni átcsoportosít rális újraelosztás: ás Horizontális Jövedelmi újraelosztás: helyzettől független magasabb vertikális újraelosztás jövedelműtől az alacsonyabbhoz (gyermekesgyermektele n

pl.) (nyugdíj pl.) (egészségesbeteg pl.) (több járulékot fizet a magasabb jövedelmű pl.) A horizontális átcsoportosítás lehet vertikális hatású (pl. a gyermekes családok esetében horizontális a gyermektelennel szemben, hatásában vertikális, mert a jobb helyzetűektől átcsoportosítás). Mind az interperszonális, mind az intertemporális újraelosztás lehet horizontális vagy vertikális. 38 . Rerum Novarum 7 37 38 Zombori Gyula: i.m Zombori Gyula: i.m 23 a pápai körlevél: „A munkát tisztán eszköznek nézik javak előállítására és árunak, amelynek árát a szabad verseny állapítja meg. A magántulajdonjog öncél lett, pedig helyesen használati jog a közjó figyelembevételével. A dolgok értékét maguktól a dolgoktól függetlenül forgatják, s így minden vagyont könnyű mozgásba hoztak, ami a vagyonnak az erősebb kezekben összehalmozását és a tömegek elszegényedését eredményezte. A családi élet előbbrevaló az

állami szövetkezésnél, következik, hogy jogai és kötelességei is előbbrevalók és természetesebbek. Az állam védelmezi meg kinek-kinek jogát, mert ez nem annyit tesz, mint elrabolni a polgárok jogait, hanem inkább megvédeni és biztosítani azokat: de itt meg is kell állnia a nyilvános hatalomnak. Az állam közreműködése általában oly törvények s állami intézmények megteremtésére irányuljon, melyek nyomában a köz- és magánjólét fölvirágozzék. Minél nagyobb jólét fakad az általános állami gondoskodás folytán, annál kevésbé szükséges a munkásjólétet külön utakon keresni. Az államkormányok feladatai közt fontos szerepet játszik az a kötelesség, hogy a polgárok minden egyes osztályát az osztó igazságosság sérelme nélkül egyenlőképpen védelmezzék. A jól elrendezett államok kötelessége testi és külső javakat is nyújtani, amelyek használata az erényes élethez szükséges. A méltányosság a munkások

állami védelmét sürgeti, hogy a munka nyereségéből kellő rész jusson nekik, s a munka úgy fedezze lakás, élelem, ruházat tekintetében szükségleteiket, hogy helyzetük ne legyen nyomasztó. Ezen gondoskodás nemcsak hogy nem lesz kárára senkinek, hanem ellenkezőleg, mindenkinek előnyére fog válni, mivel nagyon is érdekében áll a társadalomnak, hogy azok, kiktől oly szükséges javak erednek, ne szenvedjenek ínséget. Sem a munka tőke nélkül, sem tőke munka nélkül fenn nem állhat. A munkátadók legfőbb kötelességei közé tartozik, hogy munkásait ne tekintse rabszolgáknak, tisztelje bennük az emberi méltóságot. A munkásokra nem szabad több terhet rájuk rakni, mint amennyit elbírnak vagy olyasmit követelni, ami koruknak és nemüknek meg nem felel. A munkabérnek méltányos mértéke és fokozata meghatároztassék. Gondosan őrködjenek a gazdagok, hogy a szegények csekély keresményében erőszakkal, ravaszsággal vagy kamatcsalással

kárt ne tegyenek (az ő vagyonkájuk minél csekélyebb, annál szentebb). A munkás munkában hiányt sohase szenvedjen s a munka után annyi bér járjon, hogy magát ne csak a munkaközben előforduló balesetek idejére, hanem betegség, aggkor s bármily szerencsétlenség esetére biztosíthassa. A munkásoknak annyi pihenés engedendő, amennyi szükséges a munka által felhasznált erők visszaszerzésére, mert a munka által elcsigázott erőt a pihenés fogja visszaadni. A társadalmi fejlődés két osztályra bontotta a polgárokat, s nagy űrt támasztott a kettő között. Egyik oldalon a hatalmasok, a nagyon gazdagok pártja, a másik oldalon a gyöngék tömegei. Ha már most a szegény népben fölébresztjük a reményt, hogy ő is szerezhet magántulajdont ezen a földön, akkor a két osztály lassan közeledik egymáshoz és megszűnik a kiáltó különbség a gazdagság és a nyomorúság közt. Fájdalmasan érzik a méltatlan bánásmódot nyereségre éhes

munkaadók részéről, akik előtt annyit érnek, amennyi hasznot hajtanak a munkájukkal.” Rerum Novarum - XIII. Leó pápa körlevele a munkások helyzetéről, 1891 . Szociálpolitika az I világháború után (a II világháborúig) 8 A modern szociálpolitika kialakulását egyidejűleg létrejött számos olyan feltétel mozdította elő, amelyek az ipari forradalmat követő időszak gazdasági-társadalmi szerkezetében gyökerezett. A modern szociálpolitika kialakulásának feltételeit gazdasági, társadalmi és politikai indítékok szerint lehet csoportosítani. 24  gazdasági indítékok: a szociálpolitikai intézkedések nemcsak költséget okoznak, hanem a termelékenység emelkedésének elősegítésével haszon forrásaivá is válhatnak.  társadalmi indítékok: az állammal szembeni demokratikus követelmények.  politikai indítékok: munkásmozgalom hatása a fennálló rendre. Anglia 1908. Öregkori biztosítás 1911. Betegségi biztosítás

1912. Munkanélküliségre szóló biztosítás 1925-27. Özvegyek, árvák biztosítása 1946. Beveridge terv Németország 1911. Társadalombiztosítási jogszabályozás 1927. Munkanélküliségre biztosítás 1934. Szakszervezetek betiltása (német munkafront helyettük). Franciaország 1910. Öregekről szóló gondoskodás 1928. Kötelező társadalombiztosítás 1934. Családi pótlék 1945. Üzemi tanácsok intézménye USA 1933. New Deal 1935. Social Security Act: vakok, özvegyek öregek, gyermekek támogatása Az első és második világháború közötti időszakban az alkalmazott szociálpolitika négy főcsoportja elnyeri végeleges formáját:  a törvényes munkavédelem,  a jövedelemelosztási politika,  a munkások önsegélyéből erősödik meg a szakszervezet, kollektív szerződések,  a munkásbiztosításból fejlődött ki a társadalombiztosítás (betegség, baleset, rokkantság, öregség, munkanélküliség), s most már nemcsak a munkásokat

érintve. 1890-ben a német kormány Berlinben nemzetközi munkásvédelmi konferenciát rendez 13 európai kormány képviselőinek. A kor legégetőbb szociálpolitikai problémáit tárgyalták, s ezzel nyilvánosan elismerték a szociálpolitika szükségességét. 1900-ban Párizsban alakul meg a Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesülete. 1919-ben alakult meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). A hivatalos szerv létrehozását a békeszerződések megállapításai is igazolják. A munkaviszonyok szabályozásánál legfontosabb szempontok:  a munka nem tekinthető csupán árunak,  a szabad szervezkedés joga,  tisztességes életmódot biztosító fizetés,  8 órás munkanap,  hetenként legalább egy 24 órás szabadnap, 25  gyermekmunka megszüntetése,  egyenlő munkáért egyenlő bér. A társadalombiztosítás kifejezést az I. világháború után alkalmazták először (Magyarországon pedig az 1928-as törvényben használták

először). 1943. Egyesült Nemzetek Segélyügyi és Újjáépítési Hivatal (UNRRA): a háborús károk helyreállítására alakult, 1947-ig állt fenn. 1945. Világegészségügyi Szervezet (WHO) 1946. UNICEF: az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek segélyezésével foglalkozó szerve UNESCO: az ENSZ nevelésügyi, szociális és kulturális szerve. 1948. Emberi jogok nyilatkozata: a munkához való jog, a megfelelő életszínvonalat biztosító munkabér, a munkásvédelem, az egyesülési jog, anyák és gyermekek oltalma, társadalmi biztonság, stb. 39 . Politikai ideológiák és szociálpolitika 9 A szabadság:  kényszermentesség,  a másik ember hasonló mértékű szabadsága a korláta,  a szabadság együtt jár a felelősséggel. A társadalmi szabadság 300 év alatt alakult ki. (TH Marshall) XVIII. szd emberi jogok (a polgári lét intézményesülése) XIX. szd politikai hatalomgyakorlás (választójog) XX.szd szociális és gazdasági jogok (jóléti

állam) 40 Modern ideológiák és a jóléti állam 41 Az ideológia tudatos politikai célok érdekében kollektíven megfogalmazott világnézet, ami erkölcsi, gazdasági, szociális és kulturális nézetek sajátos ötvözete. 3 uralkodó irányzat: - konzervativizmus, - liberalizmus, - szocializmus. Szélsőségek: - fasizmus, - bolsevizmus. Újak: - zöldek, - posztmodernizmus. 39 Gara Judit: i.m Ferge Zsuzsa IN: Zombori Gy:: A szociálpolitika alapfogalmai 41 Ferge Zsuzsa IN: Zombori Gy:: A szociálpolitika alapfogalmai 40 26 Az irányzatok elemzése Liberalizmus Klasszikus liberalizmus alapjai: - individualizmus: az egyén autonómiájának, szabadságának követelése, - egalitarizmus: egyenlőségelvűség, az emberek egyenlő morális státusa, - univerzalizmus: az emberiség morális egysége az elsődleges (másodlagosak a kulturális és történelmi sajátosságok, - meliorizmus: javíthatóság, tökéletesíthetőség, a társadalomra és emberre értve is

igaz, ezért szükséges is, - racionalizmus: tervezés, kiszámíthatóság. Modern liberalizmus: A XIX.szd második felétől kitágította a szabadságot élvezők körét Az alkotmányos jogok és a törvény uralma a legerősebb követelése. Neoliberalizmus: A piac mindenhatósága. Az állami beavatkozás csökkenti a gazdasági hatékonyságot és az egyéni szabadságot. Minimális állami "végső menedék" További jellemzők: - dereguláció, - monetarista politika, - privatizáció. A szociálpolitika az egyén maximális, az állam (ill. a társadalom) minimális felelősségére épít. 42 Konzervativizmus A morális rend állandósága, szervezett vallásra támaszkodó, a haladás bizonytalansága helyett a hagyományok őrzése a fontos (szokások, szimbólumok, intézmények, rítusok, stb.) Amikor nem szükséges változtatni, akkor szükségszerű nem változtatni. A liberalizmus középpontjában az egyén autonómiája áll. A konzervativizmus szerint a

társadalom alapja: - intézmények (egyház, arisztokrácia, helyi közösségek) és - a család. A konzervativizmus elveti: - az univerzalizmust (morális egyenlőséget), semmilyen egyenlőségértelmezést sem tart elfogadhatónak, szükségszerűnek tartja a hierarchiát, tehát a megkülönböztetést is (erkölcsi és egyéb értékek alapján) egyének és csoportok szintjén, - meliorizmust, mivel mindenben egyenlőtlenek az emberek, s nem változtathatók. Ezek mellett ők is elfogadják a laissez faire elvét, a hatalom decentralizálását, a hatalmi ágak megosztását. De ők az arisztokráciát tartják erre érdemesnek nem a politikai és a civil szerveződéseket. A racionalizmust is elutasítják, helyette érzelmekre, hagyományokra, tapasztalati tudásra építenek. Szocializmus (szociáldemokrácia) A francia "szentháromságra" épül: egyenlőség, szabadság, testvériség. A liberális nézettel ellentétben nemcsak a morális ill. az

esélyegyenlőség fontos, hanem ennek megteremtésének (beavatkozásának) a feltételei is. Elfogadják a morális alapú univerzalizmust, tagadják a csoportok közötti értékhierarchia létét. A meliorizmust és a racionalizmust is elfogadják. Nagy hangsúlyt fektetnek a szolidaritásra. A társadalmat mint szolidarisztikus közösséget kívánják erősíteni, s gyengíteni igyekeznek a társadalmat szétszakító tendenciákat. 42 Bosanquet, 1983. 27 Igazságértelmezése: igazságos a teljesítmény szerinti elosztás, az alapszükségletek kielégítése mindenkinél. A szociálpolitika megjelenése politikai irányzatokban A szociálpolitika központba állítása 4 olyan irányzatban találkozik, amelyek világnézeti eredetüket illetően egymástól számottevően különböznek:  A XIX. szd végén kibontakozó katedra-szocializmus a munkásvédelmi törvényhozást követelt, a kapitalizmus igazságtalanságai enyhítésére.  A keresztény-szocializmus

a megoldás útjának az emberek keresztény erkölcsnek megfelelő átalakítását tekinti.  A revizionizmus a marxizmus felülvizsgálatán alapul, s az adott társadalmi formán belül a parlamentarizmus lehetőségeinek maximális kihasználását javasolják.  A szindikalizmus (szakszervezetre való támaszkodás) lényege, hogy a szakszervezetnek tulajdonítja a vezető szerepet. 43 . A jóléti államok 11 A bérmunkás-társadalom működésmódját az jellemzi, hogy a jobb jövőbe vetett hit benn foglaltatik a jelen szerkezetében. A növekedés mindaddig, amíg tart, lehetővé teszi, hogy előleget vegyünk föl a jövőre. Az állam nemcsak a javak termelőjeként lép föl, hanem - mondhatnánk - fogyasztók, vagyis fizetőképes keresletet jelentő alkalmazottak létrehozójaként is. A közszolgálati létesítmények gazdagítják a társadalmasult tulajdont. A javak olyan típusát alkotják, amelyek nem sajátíthatók ki egyedileg, nem adhatók el a piacon,

hanem a köz javát szolgálják. Ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint a transzferált tulajdon, melyet a társadalombiztosítás jelentősen kiterjeszt. Párhuzamosan bontakozik ki a biztonságotvédelmet szavatoló tulajdon és a közösségi használatú tulajdon A társadalombiztosítás létrehozott szervezetének az a célja, hogy biztosítsa a dolgozókat és családjukat a legkülönfélébb természetű kockázatok ellen, amelyek keresőképességüket fenyegethetik vagy korlátozhatják. A biztosítás általánossá válása a társadalom szinte valamennyi tagját a transzferált tulajdon rendszerének hatókörébe utalja. A társadalombiztosítás szervezetábrája jól leképezi a bérmunka-társadalom szerkezetét, azaz egy olyan társadalomét, amelyben minden foglalkozási-szakmai csoport vadul féltékeny előjogaira, s körömszakadtáig küzd azért, hogy ezeket elismertesse, s elfogadtassa az őt más csoportoktól elválasztó távolságot. A bérek

növekedése összességében jól követte a gazdasági növekedést, melynek minden kategória haszonélvezője volt, anélkül azonban, hogy a jövedelmi különbségek csökkentek volna. Az állami kötelezettségvállalást is magukban foglaló paritásos eljárások nyújtotta biztosítékokat nézve még akkor is lehetett hinni abban, hogy a munkához való kvázijog nem fog csorbulni, amikor a helyzet már elkezdett romlani. A bérmunkás-társadalom látszólag emelkedő pályát futott be, egyszerre biztosította a kollektív gazdagodást és tette lehetővé a lehetőségek és biztosítékok jobb elosztását. Növekedett a fogyasztás mértéke, javultak a tulajdonhoz, a tisztes lakáshoz, a kulturális és szabadidős tevékenységekhez való 43 Gara Judit: i.m 28 hozzáférés esélyei. Lépéseket tettek a nagyobb esélyegyenlőség, a munkajog konszolidálása, a szociális védelmek kiterjesztése, a szegénység fölszámolása irányába. A szociális kérdés

problémája szertefoszlani látszott a korlátokat nem ismerő fejlődés igézetében. Ez a pályaív mára megtört. 44 Jóléti pluralizmus Szereplői: - állami szektor, - for-profit (piaci) szektor, - voluntáris (nonprofit) szektor informális (család, természetes segítőháló) szektor Ezek együttműködéséből alakul ki a jóléti pluralizmus. A szociálpolitika alakítói: - egyének/családok, - formális szervezetek, - informális szervezetek, - települési önkormányzatok, - állam Csoportosítás a hatalmi helyzet alapján: - döntéshozók, - döntés-előkészítők, - pénzt/szolgáltatást nyújtók, - egyéb. A szociálpolitika alanyai: - egyének, - társadalmi csoportok, - lényegében a társadalom egésze. Felosztásuk: - életkor szerint, - nemek szerint, - gazdasági aktivitás szerint (inaktívak: - munkanélküliek, - még munkaképtelenek, - már munkaképtelenek, - ideiglenesen munkaképtelenek, betegek, - állandó munkaképtelenek, fogyatékosok,

44 Castel, Robert: i.m 29 és aktívak (munkaképes keresők), - egészségi állapot szerint, - bármilyen társadalmi struktúrában vagy egyenlőtlenségi rendszerben elfoglalt hely szerint. Szociálpolitika alakítói egyének/családok formális szervezetek informális szervezetek települési önkormány. állam Szociálpolitika alanyai egyének/családok társadalmi csoportok lényegében a társadalom egésze A jövedelemelosztás mozgástere: - gazdasági struktúraváltást biztosítani kell, - fizetőképesség megőrzése, - megfelelően motiválni a társadalom gazdaságilag teljesítőképes csoportjait, - a társadalom védekezésre képtelen csoportjait megóvni a végleges leszakadástól. Bármelyik túlzott kiemelése vagy elhanyagolása súlyos következményekkel járna. A szociálpolitikai ellátások szintjére ható tényezők: - a gazdasági fejlettség (GDP), - a népesség korstruktúrája, - az ország történelmi hagyományai, - a társadalom

értékrendje, - a társadalom szerkezete, - a politikai rendszer. Szociálpolitikai típusok Titmuss: - l. A reziduális jóléti modell: Főként a szegények segélyezése. Az egyén szükségletkielégítése a piac és a család csatornáin történik. Ezeknek a csődjekor jelentkeznek a jóléti intézmények, átmenetileg szükségesek - 2. Az ipariteljesítmény-modell: Az ellátások zömmel a munkavégzéshez kapcsolódnak (pl. a társadalombiztosítás) A jóléti intézményeknek nagy szerepe van, a gazdaság kiegészítőjeként lépnek fel. - 3. Az intézményes redisztributív modell: Az állampolgári jogok dominálnak. A szociálpolitikát a társadalom egyik fő integráló intézményének tartja. A szükségletekre alapozott szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül 45 A jóléti állam és a jóléti politikák típusai Gosta Esping-Andersen: 45 Titmuss, 1974. 30 - l. Liberális jóléti államok: A piac logikája uralja, jövedelem igazoláshoz kötött

segélyezés, a jóléti ellátások nem gátolhatják a munkavállalási hajlamot. A szegények relatíve homogének, a többiek jólétét a piac viszont erősen differenciálja. (Pl USA, Kanada) - 2. Korporatista-etatista (konzervatív) jóléti államok: A hagyományokra épül, erős egyházi hatásokkal. A hagyományos hierarchiák (státus differenciák) megőrzője. A "család-eszmény", a kisközösségek önereje fontos, ennek kimerülésekor lehetséges a közbelépés. (pl Németország, Olaszország) - 3. Skandináv típusú jóléti államok: A szociális jogokat a középosztályokra is kiterjesztették, azaz a piac szabályozása a középosztályoknak is kedvez. A jóléti rendszer és a foglalkoztatás összekapcsolódásával igyekeznek megteremteni a szolidaritást. Az állam az összes állampolgár szociális jogainak az érvényesülését kívánja megteremteni. (pl Svédország, Hollandia) 46 + Az ausztrál radikális modell Az univerzális

ellátásokat nem a szegényekre korlátozták, hanem csak egy szűk, valóban gazdag réteget nem fogadnak be. Jelentős az állam felelősségvállalása és a r