Környezetvédelem | Levegőtisztaság » A levegőszennyezés és csökkentésének technológiai lehetőségei

Alapadatok

Év, oldalszám:2009, 8 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:91

Feltöltve:2009. november 10.

Méret:72 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

A levegőszennyezés és csökkentésének technológiai lehetőségei A levegő összetevői közé soroljuk az alapgázokat (N 2 , O 2 , Ar, CO 2 , és egyéb nemesgázok), ill. a vendéganyagokat (gázok, cseppfolyós és szilárd aeroszol részecskék). A levegő az élet feltétele Természeti tevékenységből ered pl. a por vagy homok (SiO 2 ) szennyezés egy része, a H 2 S, SO 2 , HCl, CO, CO 2 csekély hányada, melyek vulkáni tevékenység révén kerülnek a légkörbe. Az NO X a villámlás során, az elektromos ív hőmérsékletén egyesülő nitrogénből és oxigénből is származik. Az erdő- és bozóttüzek során a tökéletlen égés miatt szénhidrogének és aromások is kerülnek a légtérbe. Az elpusztult növények és állatok bomlásából ammónia, aminók, kén-hidrogén és kéntartalmú szerves anyagok jutnak a levegőbe. Ezen anyagok jelenlétének eredménye a levegő „háttérszennyezettsége”. A légkört szennyező anyagok: - kéntartalmú

vegyületek; - nitrogéntartalmú vegyületek; - széntartalmú vegyületek; - halogének vegyületei; - illékony szerves vegyületek; - toxikus anyagok; - nehézfémek; - radioaktív szennyezések. Külön tárgyalandó az üvegházhatást okozó gázok, ill. ózon réteget károsító gázok Az üvegházhatást okozó gázok fontos jellemzője, a globális felmelegedést eredményező hatásuk, amely azt fejezi ki, hogy azonos időbázisra, pl. 100 évre vonatkoztatva a felmelegedést okozó hatásuk hányszorosa a szén-dioxidénak. Ezek főleg az antropogén tevékenység révén kerülnek a légtérbe (ipar, közlekedés, energia-szolgáltatás). A légszennyező anyagok aktuális koncentrációja a levegőben attól függ, hogy - mennyi szennyezőanyag került ki forrásból; - mekkora a befogadó közeg (levegő) térfogata; - hogyan és milyen sebességgel hagyja el a szennyezőanyag az adott légteret. Ez utóbbi a levegő öntisztulására utal, hiszen a szennyezőanyagot

tartalmazó gáztér tiszta levegővel keveredve felhígulhat, a szennyező komponensek kiülepedhetnek, vagy kémiai reakcióba lépve közömbösítődhetnek. A leggyakoribb szennyezőanyagok a SO 2 , a NO, NO 2 és N 2 O, a CO, benzingőzök, a benzolt, az aromás szénhidrogéneke, aldehidek, ketonok, hidrogén-halogenidek, a klór-fluor-tartalmú szénhidrogének (freonok) és egyéb halogéntartalmú szerves vegyületek, továbbá a szilárd halmazállapotú szennyezők amelyek 10 μm-nél kisebb lebegő részecskék vagy szálló porok, aeroszolok. Ezek széntüzelésből származó pernye és korom, valamint a talaj felszínéről, az ipari üzemekből (pl. cementgyár) származó anyagok. A levegőben lebegő élő szervezetek (baktériumok, vírusok, algák, spórák) és a pollen szintén légszennyező anyagnak számítanak. A légszennyezés döntő része napjainkban az energiatermelésből ered A légszennyezés megszüntetésének elsődleges és másodlagos

lehetőségei: A légszennyezés elleni védelem formái az aktív-, ill. a passzív védelem a) Az aktív védelem során már a technológiai folyamatokban a keletkezés helyén csökkentjük vagy teljesen kizárjuk a szennyező anyagok képződését. Ez elérhető az energiahordozó megváltoztatásával, a megfelelő alapanyag megválasztásával, zárt, hulladékmentes/hulladékszegény technológiák bevezetésével és/vagy technológiaváltással. Pl. a tüzelés-technológia úgy módosítható, hogy a kazán forró füstgázai által szállított hőmennyiséget a lehetőség szerint teljes egészében visszanyerjük (pl. előmelegítésre, kommunális -1- melegvíz előállítására stb). Ehhez többfokozatú hőcserélő rendszert kell alkalmazni A kondenzáció során keletkező vízcseppek pedig szilárd szennyezéseket kötnek meg. b) Passzív védelemről beszélünk akkor, ha a már keletkezett szennyező anyagokat kell eltávolítanunk valamely folyamat

véggázaiból a környezetbe való kibocsátás előtt. Az ipari vég- és hulladékgázok káros, szennyező komponensektől való megtisztítására mindazok a készülékek és eljárások felhasználhatók, amelyeket a vegyipar a gáz-szilárd, gáz-folyadék és gáz-szilárd-folyadék többfázisú reakciók végrehajtására és a fázisok vagy a gázfázis komponenseinek elválasztására kifejlesztett. A gáztisztítási eljárásokat két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe azok a megoldások tartoznak, amelyekkel a szennyező komponenseket a kilépés előtt környezetre nézve ártalmatlan anyagokká alakítjuk át, pl. a szénhidrogéneket elégethetjük, vagy az NO-ot átalakíthatjuk N 2 -né és O 2 -né, vagy N 2 , O 2 , CO 2 és H 2 O tartalmú gázeleggyé. A másik megoldás az elválasztás Itt a levegőtől elválasztott anyagokat, ha nem lehet őket közvetlenül újrahasznosítani, időlegesen tárolni kell. Azonban ennél a megoldásnál további kezelésről és

a megfelelő tárolásról is gondoskodni kell. Gáztisztításra fizikai és kémiai módszerek egyaránt alkalmasak. - Fizikai eljárásokkal szilárd anyagokat lehet fluidumoktól és gázokat vagy gőzöket egymástól elválasztani. A szilárd anyagok folyadéktól való elválasztására ülepítők, szűrők és centrifugák alkalmasak. Gázok és gőzök elválasztására az abszorpció, az adszorpció és a kondenzáció. - Kémiai eljárásokkal általában gáz és gőz halmazállapotú szennyezők kivonása válik lehetővé. Az eljárások legtöbbjében a kémiai reakció oxidáció Ez lehet nedves, pl szaganyagok oxidációja hipokloritos oxidálással vizes fázisban. A másik, a száraz megoldás valójában égetés Ezt használják szénhidrogének ártalmatlanítására fáklyákban vagy kemencékben. Lúgos oldatokban való elnyelést alkalmaznak H 2 S, SO 2 , Cl 2 megkötésére, amit semlegesítési reakcióként szokás említeni. Katalitikus redukciós

reakciókkal távolíthatjuk el, vagy csökkenthetjük le, pl. a gépkocsik vagy álló motorok kipufogógázainak NO X tartalmát. -2- Porszennyezés, porleválasztás A levegőben levő durvább szilárd frakciók hamar eltávoznak (kihullanak), ezért ezeket ülepedő poroknak is nevezzük. A finomabb frakciók az ún, szálló porok kiülepedése lassú, ezért fontos hogy ezekből minél kevesebbet juttasson az ember a környezetbe. A szilárd anyag (por) leválasztása történhet - értékes termék kinyerése, - technológiai előírás, - biztonsági követelmények betartása - és környezeti szennyezők eltávolítása miatt. A por tetszőleges alakú, struktúrájú és sűrűségű szilárd részecskék gázban diszpergált rendszere. Porszemcséknek azok a részecskék tekinthetők, amelyek 1 bar nyomású, környezeti hőmérsékletű, nyugalomban lévő levegőben 3 m/s-nál kisebb sebességgel süllyednek és legnagyobb méretük 2000 mnél kisebb. A

leválasztókra jellemző az összportalanítási hatásfok ( 0 ), ami megadja, hogy a tisztítandó m m  mk gázáramban lévő por tömegéből mennyi válik le: 0  l 100  b 100 , ahol m l a leválasztott mb mb pormennyiség, m b a belépő gázban levő pormennyiség és m k a kilépő gázban levő pormennyiség. A portalanító berendezések méretezéséhez ismerni kell a gázterhelést (m3/óra, m3/s), ami egységnyi idő alatt átáramlott gázmennyiséget jelent a berendezésben. Mivel a gyakorlatban a porszemcsék nem szabályos gömbformák, ezért különböző átmérőkkel adják meg az egyenértékeket (felületátmérő, térfogatátmérő, ellenállásátmérő). A porleválasztás szempontjából nagy jelentősége van a porszemcsék egymás közötti és a berendezés részegységeihez való tapadó erőknek. Az összetapadás vagy leválasztás elősegítésére gőz bevezetése, víz bepermetezése vagy ultrahangos kezelés alkalmazható. A

porok leválasztására porkamrákat, ciklonokat, multiciklonokat, porszűrőket, elektrosztatikus porleválasztókat és nedves porleválasztókat használnak. Mechanikai porleválasztók: A mechanikai leválasztókban a tehetetlenségi erő okozza a porszemcsék elmozdulását a közeghez képest, az ülepítőkamrákban a nehézségi erő, míg a ciklonokban a centrifugális erő hatására következik be az elválasztás. A közegekben a szilárd részecskék határsebességgel (legnagyobb állandó) ülepednek, amit ülepedési sebességnek is nevezünk. A Stokes-törvényt az ülepedésre itt is felírhatjuk, azonban a gázok sűrűsége a részecskék sűrűségéhez képest elhanyagolható: dh2  sz  g , u az ülepedési sebesség, d a test átmérője,  s a szilárd anyag sűrűsége, g a uh  18   gravitációs gyorsulás, μ a rendszer dinamikus viszkozitása. A legegyszerűbb porleválasztó berendezések a porkamrák, melyek nagyméretű egységek,

azonban teljesítő-képességük kicsi. Főleg durvább porral vagy folyadékcseppekkel szennyezett gázok tisztítására használják, elsősorban előkezelési céllal. - A porülepítő kamrákban és csatornákban a gázáram sebessége vizszintes irányban lecsökken (mivel kitölti a rendelkezésére álló teret) és a lassan áramló gázból a porszemcsék a csatorna vagy a kamra aljára ülepednek le. A kivált por eltávolítása szakaszosan történik - Ha a gázcsatornába ütköző elemeket építünk, akkor egyrészt a gáz útját ezzel megnöveljük, másrészt a porszemcsék nem képesek követni tehetetlenségük miatt a gáz útját, így a leválasztás hatásfoka növelhető. A porkamrák portalanítási hatásfoka 40-50% - Ha a kamrát vizszintes lapokkal több részre osztjuk, akkor Howard-féle porülepítőről beszélünk. Ezt főleg forró füstgázok előzetes portalanítására használják A poros gázt felül vezetik a kamrába, majd vizszintes

tálcák között áthalad egy gyűjtőcsatornába, ahonnan egy -3- - - - - Nagy portartalmú gáz irányterelésére alkalmas a zsalus porleválasztó. A készülékben nagy sebességgel áramló gázt, a ferdén elhelyezett lemezekkel (zsalukkal) keskeny rétegekre osztják. Ezek között a gáz olyan irányváltozást szenved, amit a porszemcsék nem képesek követni, így lemezről lemezre lépve a zsaluzat végére jutnak, ahol az kis mennyiségű gázzal elszívható és ciklonban leválasztható. Hátránya, hogy a zsaluelemek gyorsan kopnak és a rendszer könnyen eldugulhat. Hasonó elven működnek a cseppfogók is, amit gázokban vagy gőzökben lévő folyadékcseppek visszatartására használnak. - A betétes cseppfogókkal növelhető a hatásfok, ugyanis a cseppeket tartalmazó gázáramot eltérítik, és a cseppek tehetetlenségüknél fogva nem képesek követni a gázáram útvonalát. - A hullámlemezes cseppfogókban a gáz iránytöréses csatornákon

áramlik keresztül. A cseppek a hullámlemezhez ütköznek és odatapadnak, majd film formájában az edény aljára folynak. Hasonlóan működik a kátrányleválasztó is, melyben több egymásba helyezett, furatokkal ellátott lemezhengereken áramlik keresztül a kátrányt tartalmazó gáz. A perforált hengereket egymáshoz viszonyítva eltoltan helyeznek el, így az áthaladó gáz mindig falba ütközik. A lemezek felületéről a kátrány egy edénybe folyik, ahonnan az eltávolítható. Az olajos légszűrőben két durvalyukú szitalemez között egy olajjal bevont töltetet helyeznek el. Az átszívott levegő a tölteten többszörös irányváltoztatással halad keresztül, és a por vagy folyadék-cseppek az olajos felületen megtapadnak. A töltetet oldószeres mosással lehet megtisztítani. Porleválasztó ciklonok A ciklonok a centrifugális teret kihasználó gáztisztító berendezések. Hengeres, kúpos fenekű készülék, melybe a portartalmú gáz

tangenciálisan lép be, így spirális, örvénylő mozgásra kényszerülnek a részecskék. A centrifúgális erő hatására a fal felé, majd lefelé haladnak a kúpos rész aljára, honnan eltávolítható a szennyeződés. A tisztított gáz a hengeres részegység tengelyében elhelyezett elvezetőcsövön lép ki a készülékből. 4  d  s   f  ut2 Az ülepedési sebességet uh  egyenlettel írhatjuk le, ahol d átmérő,  s a 3    f  r szemcse sűrűsége,  f a közeg sűrűsége, u t a tangenciális irányú sebesség,  a közegellenállási együttható, r pedig a sugár. Ha az áramlás lamináris, azaz Re < 1, akkor az d 2 s   f  ut2 egyenlettel írható le a rendszer működése. uh  18    r A ciklon szerkezete egyszerű, nem tartalmaz mozgó alkatrészeket. Csak akkor működik megfelelően, ha a betáplált közeg bizonyos sebességgel rendelkezik, és a ciklonoknak jelentős a

hidraulikus ellenállásuk. A ciklonokkal történő gáztisztítás sok energiát igényel A ciklon hatásfokát növelhetjük, ha a méretét arányosan csökkentjük és a gázmennyiséget több, párhuzamosan kapcsolt kisebb ciklonra osztjuk el. Ez a multiciklon Az egyszerű ciklonok a durvább porok eltávolítására jól használhatók. A ciklonok bevezetőnyílása négyszögletes, fedele csavarvonalszerű lejtéssel van kialakítva, a felfelé vezető mellékáramok letörése céljából. A gyűjtőtartály aljáról szakaszosan vagy folyamatosan eltávolítható az összegyűlt por. -4- Ha finomabb porok eltávolítása a cél, akkor multiciklont alkalmazunk. Itt a belépő gázt elosztókamrába vezetik, és ebből lép a poros gáz az egyes elemekbe. Az elemek általában nyújtottabbak ezért perdítőelemek segítik a gáz körmozgását. A levált por közös gyűjtőkamrába kerül, a tisztított gáz pedig a gázgyűjtő egységen keresztül áramlik a kilépő

gázvezetékbe. - Alkalmaznak örvénycsöveket is még, melynek átmérője kicsi (10-25 cm). Ezeket egy közös házba építik, ahol a perdületet a kilépő vezetékbe épített terelőlapok biztosítják. 65-98%-os hatásfokkal működnek. - A széntüzelésű kazánok füstgázaiból örvénycsövekkel választják le az el nem égett szenet, ill. a mészkőlisztet tartalmazó durva szemcséket Porszűrők: A szűrés során a tisztítandó gázt pórusos anyagon vezetjük keresztül, amelyen a porrészecskék megkötődnek. Ezért fontos a szűrőréteg pórusmérete és a felületi hatásra bekövetkező megtapadás A porszűrés előrehaladtával megnő a szűrőréteg ellenállása, ezért a port időnként el kell távolítani a szűrőrétegből. Porszűrésre tömlős szűrőket használnak, ami igen érzékeny A túl nagy szűrési sebesség nagy nyomás-veszteséget, kisebb portalanítási hatásfokot és gyors eltömődést okozhat. A szűrőréteg anyagának

elektrosztatikus feltöltődését meg kell akadályozni, mivel nemcsak a szűrést zavarja meg, hanem szikraképződéssel robbanásveszélyt is okozhat. A töltés elvezetésére elektromos vezetőket építenek be. A porszűrők szűrőrétege - lehet szövet, - rostos anyag (pl. filc, szűrőpapírok), - ömlesztett (pl. omokágy) vagy - zsugorított (pl. kerámia szűrőgyertya) szemcsés anyag A szűrők anyaga lehet - természetes (gyapjú, len, pamut, kender), - műanyag (PVC) vagy - ásványi eredetű (üveg, fémszál). - A nagyobb porterhelésű gázok portalanítására leginkább a szövetszűrők alkalmasak, mivel ezek tisztítása a legegyszerűbb. Nyomó és szívó üzemben egyaránt üzemeltethetők - Agresszív anyagú porok elválasztására vagy magasabb hőmérsékletű gáz tisztítására használhatók a rétehszűrők. Ezek szűrőanyaga legtöbbször éles szemcséjű homok - Pórusos kerámiából készült szűrők a szűrőgyertyák, ezeket főként olaj

és vízcseppek leválasztására használják. A porszűrők előnye a széles felhasználási terület, a 99%-ot meghaladó portalanítási hatásfok. Hátrányuk, hogy korlátozott hőmérséklettartományban használhatók. A legtöbb szűrőanyag élettartama rövid, ezért gyakori karbantartást vagy cserét igényelnek. A porszűrők elsősorban a vegyi-, textil- és élelmiszeripari üzemekben, továbbá a cement- és kerámia-iparban használatosak. Elektrosztatikus porleválasztók: Egy elektromos erőtérben levő elhelyezkedő, elektromos töltéssel rendelkező részecskére erő hat. Így rendezett mozgást tudunk előállítani, ami a szennyeződés hatékony elkülönítését jelenti. Az elektrosztatikus porleválasztó működése a „koronahatáson“ alapul. A hálózati váltakozó áramot feltranszformálják, majd egyenirányítják. A nagyfeszültségű áramforrás negatív pólusát (ami szigetelt) az ionizáló elektródára, a pozitív pólusát pedig a

porgyűjtő elektródára kapcsolják, majd ezeket földelik. Az elektródákra kapcsolt feszültség következtében az elektródák között elektromos tér alakul ki, és ezen vezetik át a tisztítandó gázt. A poreltávolítás a készülék alján történik Az elektródák között kialakult elektromos erőtérben egy erő hat a részecskére. -5- Ülepítéshez a részecskének kellő nagyságú elektromos töltést kell biztosítani. Ezt úgy érhetjük el, hogy a gázban gázionokat állítunk elő, melyek a gázban lebegő részecskék felületén megkötődvén azoknak töltést adnak. Az ionizációhoz koronakisülést kell létrehozni, meggátolva azonban a két elektród közötti szikrakisülést. Erre ezért negatív koronát használnak, ami az elektródok megfelelő geometriai kialakításával érhető el. A korona megjelenése jelzi az önálló ionizáció megindulását A gázionok ezután az elektromos térerő hatására felgyorsulnak és ütköznek a

semleges gázmolekulákkal. Az ütközés miatt újabb gázionok és szabad elektronok képződnek, azaz a gáz ionizálódik, az ionok azonban a részecskék felületén megkötődnek. A porszemcsék általában negatív töltésre tesznek szert és a pozitív porgyűjtő elektróda felé vándorolnak. A pozitív töltésű részecskék száma 1 % alatti. A részecskék töltését az azonos töltésű gázionok között működő taszítóerő korlátozza Az 1 m-nél nagyobb szemcsék ülepedési sebessége átmérőjükkel arányos, míg az ennél kisebb részecskéké független az átmérőtől. Az 1 m alatti részecskék tehát azonos sebességgel ülepednek, ami meghatározható, így teljes porleválasztás érhető el. A leválasztási hatásfokot a porgyűjtő elektróda felülete, ill. a por fajlagos ellenállása határozza meg. A 104 Ohm/cm-nél kisebb fajlagos ellenállású részecskék rövid idő alatt elveszítik a töltésüket, és rögtön leválnak az

elektróda felületéről. Ezek a részecskék ismét bekerülnek a gázáramba, ahol újból töltést vesznek fel, növelve ezzel az áramfelhasználást. A 104 Ohm/cm-nél nagyobb fajlagos ellenállású részecskéknél a töltés elvesztése túlzottan lassú. Ekkor az elektródára rakódott porrétegben potenciálkülönbség lép fel, a porréteg gyakorlatilag leszigeteli az elektródát. Ha a por fajlagos ellenállása nagy, a portartalmú gázt olyan közeggel kell keverni, ami csökkenti az ellenállást. Ezt vízgőz vagy víz beporlasztásával érhetjük el A porterhelés nagysága is befolyásolja a készülékek működését. Nagy koncentráció esetén a részecskék gátolják az ionizációs folyamatot. - A túlzottan finom porok tisztítására többfokozatú készülékeket kell használni. Ilyenkor az első egységben alig történik kiválás. Itt a szemcsék összetapadnak, s a kiválás csak a további egységekben indul meg. - Száraz gázok és nagy

gázterhelés esetén lemezes porleválasztókat alkalmazhatunk. Az elektródákat függőlegesen, egymással párhuzamosan 15-40 cm-es távolságokban helyezik el egy kamrában. A gyüjtőelektródák anyag acél A koronaelektród a gyüjtőelektródok közé vannak felfüggesztve egy elektromosan szigetelt közös tartószerkezetre. Az elektródon a porréteg vastagsága a folyamatos porleválás miatt állandóan növekszik, majd egy bizonyos vastagságot elérve, saját tömegét elérve leszakad az elektródról. Ilyenkor nagymennyiségű por kerülhetne vissza a gázba, de ennek megakadályozása érdekében az elektródokat időnként megrezegtetik és a por a porgyüjtőbe hullik. - Csöves elektrosztatikus gáztisztítót kis gázmennyiségeknél és nedves leválasztóknál használhatunk. A gyüjtőelektródok 15-30 cm átmérőjű függőleges csövekből áll A csövek tengelyében vannak a koronaelektródok, amik néhány mm átmérőjűek. A csöves készülékek a

gázokat hatásosabban tisztítják. Ezekben nincs rázószerkezet, hanem az összegyűlt szennyeződés az elektródák falán lecsorog az alul elhelyezkedő gyűjtőtartályba. Üzemeltetése gazdaságos. Nedves porleválasztók: A nedves porlasztók alkalmazásakor a gázban lévő szennyezéseket valamilyen folyadék beadagolásával lehet eltávolítani. Ennek a folyadéknak 3 fő feladata van: - a poros gáz kondicionálása, azaz lehűtése és előkészítése. A gáz lehűtése közben a benne lévő vízgőz kondenzálódik és nedvesíti a porszemcséket. - a porszemcsék nedvesítése, - a nedves és elkülönített porszemcsék eltávolítása. -6- A gázmosók portalanítási hatásfoka csak a gáz és a folyadék összekeverésére fordított energiától függ. Ezt érintkeztetési teljesítménynek nevezzük, amit időegység alatt átáramoltatott gáz térfogatára szokás vonatkoztatni. A legegyszerűbb berendezések a gázmosók (scrubber), amelyekbe a

tisztítandó gázt ellenáramban vezetjük a bepermetezett vízzel szemben. A finoman elporlasztott víz gyorsan elpárolog a gázrészecskékről, így a gáz lehűl és a harmatpont után a vízgőz újra kondenzálódik. Ezek a készülékek csak kis gázsebesség mellett működnek hatásosan. Előnye a kis nyomásesés és az alacsony energiafelhasználás. Az üres gázmosók nagyobb porszemcsék eltávolítására alkalmasak Ha az üres gázmosó tornyokba betétet helyeznek el, akkor a fluidumok tartózkodási idejét és az érintkezési felületet ezzel növelhetjük. Ilyenek pl a tányéros oszlopok - A szitatányéros oszlopok továbbfejlesztett változatai a buborék- vagy habkolonnák. Ebben a folyadékot szitatányérok tartják és a túlfolyókon jut a tányérokra. Működése közben 3 zóna alakul ki: közvetlenül a perforált tányérok fölött kialakuló buborékzónában a gázbuborékok a felhajtóerő hatására emelkednek, majd stacionárius habzóna jön

létre, legfelül pedig a permetzóna helyezkedik el. A habzóna azért keletkezik, mert a felszínre emelkedő gázbuborékok kinetikus energiája nem elegendő a felületi hártyák szilárdságának legyőzésére. A portalanítási hatásfoka erősen függ a szemcsék nedvesíthetőségétől, a porrészecskék szemcseméretétől és a gáz betáplálási sebességétől. - A permetezős gázmosóknál a gáz sebességét növelik és kisebb keverőtérrel dolgoznak, így a kondenzáció hatásfoka nő. A berendezés oldalán elhelyezett fúvókán keresztül mosófolyadékot permeteznek, s a poros gázt ezen keresztül, felülről táplálják be. A gázt ezután egy leválasztó egységen vezetik keresztül, ami legtöbbször egy ütközéses cseppleválasztó. Vízszükséglete elég nagy, ezért a vizet recirkuláltatják - A permetezős, betét nélküli porleválasztóknál rövid a tartózkodási idő, mivel a gáz sebessége nagy. Ilyenek pl a Venturi-mosók, melyeket kis

porterhelés esetén alkalmazunk Itt a gázt egy szűk csövőn táplálják be, aminek következtében felgyorsul. A mosovizet a bevezető nyílásnál porlasztják el. A porlasztott víz a porszemcsékkel ütközve azokat nedvesíti A gázból a folyadékcseppeket, ill. a porszemcséket a Venturi-cső után elhelyezett leválasztóban nyerik ki A portalanítási fok a gáz/mosóvíz aránytól és az érintkezési teljesítménytől függ. - A töltetes gázmosótornyoknál egy töltethalmaz segíti a gáz és a folyadék közötti érintezést, ezáltal növelhető az átlagos tartózkodási idő is. A portartalmú gázt alul, míg a mosófolyadékot felülről vezetik be úgy, hogy azt a töltetre permetezik. A tölteten a porszemcsék nedvesednek A tisztított gázt egy cseppleválasztó rétegen vezetik keresztül, majd a készülék tetején távozik. Ez a leválasztó réteg szintén valamilyen töltet. - A lebegtetett ágyas gázmosó viszkózus, ragacsos anyagot tartalmazó

gázok feldolgozására alkalmas. Könnyű pl polietilén golyókból álló ágy a „töltet“, amelyet az alulról bevezetett gázáram lebegő állapotban tart. A forgó, egymással állandóan ütköző golyók a mosófolyadék és a gáz intenzív érintkeztetését biztosítják. A golyók elszabadulását felülről egy ráccsal zárják le. - A gáz és folyadék érintkezését buborékoltatással is meg lehet oldani. Ilyen pl a folyadékzáras gázmosó, ahol a készülék aljára töltik a mosófolyadékot. A gázt ventillátor szívja át a folyadékon. Az átáramló gáz erős örvénylést okoz, így erős keveredés következik be Az ezt követően kialakított irányeltérítés miatt vízfüggöny képződik, és a gáznak ezen is át kell haladnia. A nedvesített porszemcsék a készülék alján gyűlnek össze, iszap formájában, ahonnan el lehet távolítani. A tisztított gázban lévő folyadékcseppeket cseppfogóval választják le. Ez a készülék

tulajdonképpen egy összetett porleválasztó: ülepítőkamra, nedves ciklon, permetező mosó és cseppleválasztó részekből áll. -7- - A gáztiszítás hatásos módja a nedvesített felületű töltetes készülékek, ahol olyan olajat használnak, amelynek kicsi a gőznyomása, gyanta- és savmentes, gyakorlatilag nincs szaga. Ezeket a „szűrőket“ időszakosan le kell mosni. Portalanítási hatásfokuk eléri a 90-97%-ot is -8-