Szociológia | Szociálpolitika » Szociális dimenziók Európában

Szociális dimenziók Európában A szociális dimenzió fogalma A szűkebb értelemben vett szociális dimenzió a munkaerő foglalkoztatásával, fejlesztésével és mobilitásával kapcsolatos kérdéseket tartalmazza. Ide tartoznak a társadalmi-munkavállalói alapjogok, a munkafeltételek, a munkaerőpiac, a foglalkoztatás, a munkaidő, a bér, a társadalombiztosítási rendszerek és ellátások, a munkavállalói érdekvédelem - a szociális dialógus - kérdései. Az Európai Unió történetében kiemelkedő fontosságú Maastrichti Szerződés Szociális Protokollja kitér a társadalmi partnerek közötti szociális dialógusra. A tágabb értelemben véve vett szociális dimenzió viszont kiterjed magának az EU állampolgárnak a viszonyaira, mobilitására, a fogyasztóvédelemre, a hátrányos helyzetű rétegek problémáira. Az Európai Unió szociális dimenziójának története A kezdetek: a Római Szerződés A szociálpolitika, a szociális dimenzió egyes

alaptémáit már az 1957. március 25-én Rómában kelt, az Európai Gazdasági Közösséget alapító ún. Római Szerződés is tartalmazza • Római Szerződés, 117. cikkely "A tagállamok egyetértenek abban, hogy szorgalmazni kell a dolgozók élet-és munkakörülményeinek javítását, és a fejlődés fenntartásával lehetővé kell tenni közöttük a különbségek csökkentését. A szerződő felek szerint ilyen fejlődést eredményez mind a közös piac, mely a szociális rendszerek harmonizációját segíti elő, mind a Szerződésben előírt eljárások, valamint a törvények, rendeletek és közigazgatási előírások harmonizációja." • Római Szerződés, 118. cikkely "A Bizottság feladata, hogy a Szerződés más rendelkezéseit nem érintve, általános céljainak megfelelően elősegítse a tagállamok szoros együttműködését szociális kérdésekben, különösen olyan területeken, mint • • • • • • • a

foglalkoztatás, a munkajog és munkakörülmények, a szakmai alap-és továbbképzés, a szociális biztonság, az üzemi balesetek és betegségek megelőzése, a munkahelyi egészségvédelem, a szakszervezet-alakítási jog és kollektív tárgyalások a munkaadók és dolgozók között. • • Római szerződés, 119. cikkely: egyenlő munkáért egyenlő bér elve A szabad mozgás elve Az áruk, tőke, szolgáltatások szabad mozgása mellett, ez az EGK negyedik szabadságjoga. Ebből a célból a Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve fejti ki tevékenységét, tanulmányokat végez, véleményeket készít, és megbeszéléseket szervez mind a nemzeti szinten felvetődő, mind pedig a nemzetközi szervezeteket érintő problémák tárgyában." A Római Szerződés arról is rendelkezik, hogy az előírt állásfoglalások kialakítása előtt a Bizottságnak meg kell hallgatnia a Közösség konzultációs testületét, a Gazdasági és Szociális

Bizottságot, amelyben a munkavállalók és a munkaadók delegáltjai is részt vesznek. A Római Szerződés hozta létre az Európai Szociális Alapot a "dolgozók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében". A közösségi szociálpolitika kezdetei 1957-1972 A látványos gazdasági fejlődés időszaka, a jóléti állam aranykora ez. A 60-as évektől kezdődően változás kezdődik. Egyre többen vonják kétségbe a gazdasági növekedés bármi áron elvét, hiszen fokozódott az egyenlőtlenség és a diszkrimináció. A közvélemény a szolidaritás és igazságosság elvét hangsúlyozta. A szociális jogharmonizáció kezdetei 1972-1986 Párizsi csúcstalálkozó 1972: a társadalmi nyomás hatására megegyeztek, hogy a Közös Piac továbbfejlesztése során erősítik annak szociális dimenzióját. Szociális Akcióprogram 1974 január: az Európai Bizottság a Párizsi Csúcs

végrehajtás érdekében szükségesnek ítélte a Szociális Akcióprogram elkészítését. Ezzel megkezdődött a szociális jogharmonizáció. Eszköze, az irányelv, ami azt jelenti, hogy meghatározzák a célokat, de a végrehajtás módját, és eszközeit, a tagállamokra bízzák. Eredményei: - nemek közötti egyenlő bánásmód elve, - a munkavállalók jogainak védelme, - munkahelyi egészség és biztonságvédelem. A közösségi elsődleges jog reformja A Római Szerződés akadályozta a közösségi jogalkotást, ezért szükségessé vált a reformja. Egységes Európai Okmány 1986: az alapítói szerződések revíziója, mellyel megteremtették a Közös Piac 1992-re történő kiteljesítésének intézményi, döntéshozatali hátterét. Lehetővé tette, hogy a munkavállalók munkakörülményeinek javításával, és a belső piacokkal kapcsolatban hozott döntéseknek ne egyhangú, hanem minősített többséggel lehessen érvényt szerezni. A

tagállamok a közössége jogot csak szociális minimumnak tekintsék, ami a lefelé történő harmonizációtól óv. Emellett célul tűzték ki a hátrányos helyzetű régiók fejlesztését is Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól 1989: Anglia kivételével minden tagállam elfogadta. Az alapvető szociális jogokat (mint például a szabad mozgáshoz, szociális védelemhez való jog, nemek közötti diszkrimináció tilalma stb.) és célokat (pl élet és munkakörülmények, idősek, sérültek támogatása stb.) tartalmazza Eredeti szándékuk az volt, hogy e jogok és célok megvalósítását kötelezővé teszik, de az angolok elutasítása miatt ez lehetetlenné vált. Maastrichti Szerződés 1991: A Római Szerződés 2. módosítása Az angolok ismét leszavaztak minden szociálpolitikai tervet. A Maastrichtban elfogadott szociális jogi szabályokat 3 dokumentum tartalmazza: - Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ):

legjelentősebb változtatása az volt, hogy módosította mind a szociális ügyekkel foglalkozó cím elnevezését, mind annak a Római Szerződésben elfoglalt helyét. - 14. számú jegyzőkönyv a szociálpolitikáról Szociálpolitikai Jegyzőkönyv: a Szociálpolitikai Jegyzőkönyv a Maastrichti Szerződéssel együtt lépett hatályba, és azzal együtt a Római Szerződés részét képezi. Ugyanígy a Szociálpolitikai Megállapodás is a Római Szerződés része, mivel a Szociálpolitikai Jegyzőkönyv preambuluma szerint „a Jegyzőkönyvhöz van csatolva”. - Szociálpolitikai Megállapodás: a tényleges szociális jogi rendelkezések a Szociálpolitikai Megállapodás szövegében vannak, hiszen a Jegyzőkönyv csak a Megállapodás jogi státusának rendezésére született. A foglalkoztatáspolitika térnyerése 1993-1999 Zöld Könyv 1993: Célja sz volt, hogy szakmai vitát indítson az Európai Unió szociálpolitikájának jövőjéről. 3 részből áll: - a

Bizottság számadása az eddigi eredményekről, - az Európai Unió előtt álló kihívások, és súlyos szociális problémák meghatározása, - lehetséges válaszok a fennálló problémákra. Fehér Könyv 1994: a munkanélküliséggel kapcsolatos lehetséges kitörési pontokat tartalmazza. Minden tagállam a saját adottságainak megfelelően választhat a Fehér Könyv megoldási javaslatai közül. A Szociálpolitikáról szóló Fehér Könyvet azért adta ki a Bizottság 1994 júliusában, hogy az elkövetkező évekre meghatározza a közösségi szociálpolitika fejlődési irányát, „cselekvési programját”. Az alábbi tíz területen a Bizottság meglehetősen részletesen meghatározta az előrelépés irányait, valamint a szükséges intézkedéseket: 11. munkahelyek – az első számú prioritás; 12. befektetés a világszínvonalú munkaerő-kínálat elérése érdekében; 13. szigorú munkaerő-piaci előírások; 14. az európai munkaerőpiac

kiépítése; 15. a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség; 16. szociálpolitika és szociális védelem – a mindenkiről gondoskodó társadalom; 17. cselekvés a közegészségügy területén; 18. szakszervezetek, munkáltatói szervezetek; 19. nemzetközi együttműködés – az európai szociálpolitika szerepe; 10. az európai jog hatékonyabb alkalmazása Esseni prioritások 1994: kisebb változtatásokkal megismételte a Fehér Könyvet. Amszterdami Szerződés 1997 június 16-17: - Foglalkoztatási fejezet: a Római Szerződésbe foglalták a közösségi foglalkoztatáspolitikáról szóló, hat cikkből álló VIa címet (a továbbiakban: Foglalkoztatási fejezet). Győzedelmeskedett tehát a nemzeti foglalkoztatáspolitikák közösségi szintű összehangolására, koordinációjára épülő koncepció. Az Amszterdami Szerződés foglalkoztatási fejezete nem más, mint ennek a foglalkoztatáspolitikai koordinációnak az „eljárási kódexe”.

Eszerint a tagállamok és a Közösség együttesen összehangolt foglalkoztatási stratégiát alakítanak ki, különös tekintettel a szakképzett és alkalmazkodásra képes munkaerő és a gazdasági változásoknak megfelelő munkaerőpiac biztosítására. A tagállamok éves jelentésben számolnak be a Tanácsnak és a Bizottságnak az irányvonalak végrehajtása érdekében tett intézkedéseikről, nemzeti foglalkoztatáspolitikájuk eredményeiről. Az Amszterdami Szerződés tehát az monitorozási eljárást formalizálta és erősítette meg. Foglalkoztatási és Munkaerő-piaci Bizottság létrehozása szintén nagy jelentőségű. Ez az új intézmény a tagállamok közötti foglalkoztatáspolitikai együttműködést szolgáló tanácsadó testület, amelybe az Európai Bizottság és minden tagállam két tagot küld. Feladata, hogy: ¦ figyelemmel kísérje a tagállamokban és a Közösségben a foglalkoztatási helyzetet és a foglalkoztatáspolitikát, ¦ a

Tanács vagy a Bizottság kérésére, illetve saját kezdeményezése alapján véleményt mondjon, ¦ közreműködjön az éves foglalkoztatási irányvonalak előkészítésében. - Egyenlő bánásmód elve: az egyenlő bánásmód elve a Szerződés szövegében több helyen is megjelent. Egyrészt a diszkrimináció valamennyi formája elleni küzdelem jegyében a Római Szerződésbe bekerült a 13. cikk, mely tiltja a nem, származás, faj, etnikai hovatartozás, vallás vagy más meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetést. A Római Szerződés 2 cikkének módosítása a Közösség céljainak sorába emeli a nemek közötti megkülönböztetés tilalmát. Ez az apró változtatás annak jelképe, hogy a kérdés az EK számára továbbra is, illetve még fokozottabb mértékben a prioritások közé tartozik. - A szociálpolitikáról szóló 117.-120 cikk újraszövegezése: az Amszterdami

Szerződés a Római Szerződés szociálpolitikáról szóló fejezetébe döntő részben a Szociálpolitikai Megállapodás szövegét ültette át. Az Amszterdami Szerződés szociálpolitikai jelentőségét növeli, hogy a korábbi 117–120. cikk új szövegrészekkel is kiegészült Foglalkoztatáspolitika az Európai Tanács csúcsértekezletein 1997–2000 Luxemburgi Rendkívüli Foglalkoztatási Csúcsértekezlet 1997 november: Ennek megrendezésére azért került sor, mert az Amszterdami Szerződés elfogadásakor a tagállamok abban állapodtak meg, hogy a foglalkoztatási koordináció elindításával nem várják meg az Amszterdami Szerződés hatálybalépését elfogadják az első, 1998-ra vonatkozó foglalkoztatási irányvonalakat. Ezért nevezik a foglalkoztatáspolitikai koordinációt luxemburgi folyamatnak. Cardiffi Csúcs 1998 június: értékelték az 1998. évi foglalkoztatási irányvonalak alapján készített Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterveket.

Bécsi Csúcs 1999 február: 1999. évre szóló foglalkoztatási irányvonalak elfogadása, amelyre változtatás nélkül került sor. Berlini Csúcs 1999 március: jóváhagyták a Strukturális Alapok reformjának alapelveit és a 2000–2006-os tervezési időszak költségvetését. Kölni Csúcs 1999 június: az Elnökségi Következtetések részeként „Növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség és fenntartható fejlődés” címmel elfogadták az Európai Foglalkoztatási Paktumot. Lisszaboni Csúcs 2000 március: elfogadták az úgynevezett lisszaboni stratégiát: „2010-re az Unió váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává, amely több és jobb munkahely és erősebb társadalmi kohézió biztosítása mellett képes a fenntartható gazdasági növekedésre.” Nizzai Csúcs 2000 december: három dokumentum miatt érdemel említést: • Nizzai Szerződés (kisebb jelentőségű) • Európai Szociális Menetrend •

EU Alapvető Jogok Chartája. A mai magyar szociálpolitika néhány alapvető tendenciája a lisszaboni folyamat, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szemszögéből. Lisszaboni folyamat 2000 márciusában a portugál elnökség kezdeményezésére Lisszabonban rendkívüli európai tanácsi ülésre került sor „Foglalkoztatás, gazdasági reform és társadalmi kohézió – úton az európai alapú innováció és tudás felé” címmel. A csúcsértekezlet célja az volt, hogy erősítsék a foglalkoztatás növelése érdekében beindított folyamatok koherenciáját, illetőleg hogy azok végrehajtása új dimenziót kapjon. Ez az új dimenzió pedig nem más, mint az a célkitűzés, hogy az Unió gazdasági fejlődésben 2010-re érje utol az Egyesült Államokat, méghozzá anélkül, hogy eközben feladná klasszikus társadalompolitikai elveit (szolidaritás, igazságosság, méltányosság). A tagállamok vezetői egyetértettek abban, hogy e cél érdekében

három dologra kell összpontosítani: a szellemi tevékenységre (oktatás-képzés, kutatások, tudomány) a piacokra (európai cégek versenyhelyzetének növelése) a humán erőforrásokra (oktatás, képzés, foglalkoztatás összehangolt erősítése, s ennek részeként az új információs technológiák hasznosítása). Mindezek megvalósításához a Tanács két fő politikai vezérfonalat választott: 1. a tudás alapú gazdaságra való felkészülés jegyében a gazdasági reform folytatását, 2. a humánerőforrás-beruházás növelése révén az európai szociális modell megerősítését A versenyképes, tudás alapú gazdaság kialakítása érdekében a következő területeken határoztak el uniós együttműködést: • az információs társadalom fejlesztését célzó eEurópa-akcióterv; • az Európai Kutatási és Innovációs Térség megteremtése; • a vállalkozásbarát környezet kialakítása; • a belső piac működésével kapcsolatos

gazdasági reformok megteremtését célzó Közös Piaci Stratégia; • a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megteremtése; • a makrogazdasági politikák koordinációja. Az Európai Szociális Modell az EU szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai vívmányainak összessége. Ennek modernizálása érdekében a következő területeken határoztak el együttműködést: • a közös oktatási és képzési politika; • a közös foglalkoztatáspolitika (luxemburgi folyamat); • a szociális védelem modernizálása: együttműködés a munkavállalás kifizetődővé tétele, a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága, a minőségi egészségügyi szolgáltatások biztosítása, a társadalmi befogadás, valamint a nemek közti esélyegyenlőség terén; • az előzők közül kiemelték a társadalmi befogadással kapcsolatos együttműködést. Kirekesztés A történelem folyamán a szegénység szinte minden új rádöbbenésénél új meghatározást,

vagy új kifejezést kellett kitalálni, hogy a társadalom, vagy a politikusok felfigyeljenek rá. Így jelentek meg az olyan fogalmak, mint például az objektív, relatív depriváció az angol, az „új szegénység”,a törékeny biztonság (précarité) a francia, a lét alatti osztály (underclass) az amerikai szakirodalomban. Később megjelentek a társadalmi bajok halmozódását és dinamikáját egyértelműbben kifejezni hivatott olyan fogalmak, mint a marginalizálódás, a peremre sodródás, a kizárás, kirekesztés (exklúzió) vagy a kiilleszkedés. Aztán egyre inkább a kirekesztés fogalma vált általánossá. Az ENSZ mindazt beleérti a kirekesztés fogalmába, amiről Európában szó esik. Az Európai Unióban a szegénység „túlhasznált” kifejezés lett, ezért a nyolcvanas évek vége óta inkább exklúzióról szólnak a dokumentumok. Az exklúziófogalom előnye az, hogy közvetlenül érzékelteti: nemcsak anyagi szegénységről van szó, hanem

más forrásokból, lehetőségekből, cselekvésekből, jogokból való kirekesztést is, vagyis komplex problémáról. Az exklúziót nem lehet nem össztársadalmi jelenségként és felelősségként felfogni. A kirekesztettek a társadalomból záródtak ki. Ezzel a fogalom utal a társadalmi egészre, a társadalmi integráció fontosságára, illetve a kirekesztésre, mint olyan folyamatra, amely sérti az integráltságot. Az exklúziónak számtalan meghatározása van. Szegénység és exklúzió összefüggésébe ágyazva írja körül a fogalmat 1998-ban az Európai Parlament (1355. számú) ajánlása „A szegénység fogalma az anyagi források szűkösségéhez vagy elégtelenségéhez kapcsolódik. A társadalmi életből való kirekesztés messze túlmegy azonban a fogyasztói társadalomban való részvételen. Magában foglalja a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életben való részvétel nem megfelelő szintjét, egyenlőtlenségeit, vagy teljes

hiányát. Az exklúzió a társadalmi elszigetelődéstől a társadalomból való teljes kitaszítottságig terjedhet.” Majdnem minden meghatározásban szerepel az okok között a szegénység, az egyenlőtlenség, az etnikai, nemi, vallási diszkrimináció, a munkanélküliség, a hajléktalanság növekedése, a kapcsolati háló gyengülése. Vannak akik állapotként írják le, míg mások a folyamatjellegét hangsúlyozzák. Ez azért fontos, mert egy folyamatba be lehet valahol avatkozni A kirekesztési folyamatok mögött gyakran az intolerancia munkál – ezért a tolerancia erősítése minden demokratikus országban napirenden van. Az előítéletek, az idegengyűlölet, a rasszizmus sok helyen erősödnek – s még az okok sem világosak. Azt sem tudjuk, hogy milyen eszközökkel tompítható a gyűlölködés. A javak és esélyek igazságosabb elosztása, illetve újraelosztása nyilván szükséges, de nem elégséges feltétel. Magyarország és az exklúzió A

társadalmi kirekesztés egyre jobban sújtja azokat, akik képtelenek megkapaszkodni a civilizációs lejtőn, akár azon az alacsony fokon is, ameddig 1990-ig eljutottak. A koldusok, kukázók, önkényes lakásfoglalók, lassan a díjhátralékosok teljes társadalmi kirekesztése folyik nyomorúságuk kriminalizálásával. Csoportként azonban minden bizonnyal a romák a legsebezhetőbbek. Erre az EU is felfigyelt A Magyarországot egyébként kedvezően megítélő 1990. évi országjelentésében talán a legelítélőbbek éppen a cigányságról szóló megjegyzések A jelentés után mintha felerősödött volna a kormányzati szándék a helyzet javítására. Társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem Az Európai Unió tagországai 2000 márciusában, az Európai Tanács Lisszaboni Ülésén döntöttek arról, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni küzdelemnek az Unió egyik alapvető céljává kell válnia, és az e területen kialakítandó

együttműködés eszköze az ún. nyitott koordinációs módszer lesz Az EU a tagjelölt országokat 2002-től vonta be a szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni együttműködésbe. Első lépésként minden országban egy nemzeti szeminárium megrendezésére került sor, amelyen az EU Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatóságának képviselői mutatták be az együttműködés kereteit, az adott csatlakozó ország pedig képet adott a szegénység és a kirekesztődés hazai jellemzőiről. Hazánk a nemzeti szemináriummal egy időben csatlakozott a társadalmi kirekesztés elleni Közösségi Akcióprogramhoz, amely a 2002-2006 közötti időszakban, összesen 75 millió euros keretből segíti a társadalmi kirekesztődés elleni stratégia megvalósítását, valamint a tagállamok és a nem-kormányzati szervezetek közti együttműködéseket a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem területén, elsősorban pályázati lehetőségek útján.

2002 végén kezdődött el minden csatlakozó országban egy a társadalmi befogadásról szóló Közös Memorandum (Joint Inclusion Memorandum - JIM) elkészítése, amely bemutatja a szegénység és a társadalmi kirekesztődés területén jelentkező fő problémákat, legfontosabb kihívásokat és célkitűzéseket, valamint a rendelkezésre álló eszközöket és a tervezett főbb szakmapolitikai lépéseket. A Memorandum az ESZCSM koordinációjában, szinte valamennyi tárca közreműködésével és az Európai Bizottság érintett szervezetével szoros együttműködésben készült. A Memorandumot 2003 december 18-án írta alá Brüsszelben az ESZCSM és az Európai Bizottság képviselője. Csatlakozásunk időpontjától kezdve hazánk is a többi tagállammal azonos feltételekkel vesz részt a kirekesztődés elleni együttműködésben. Az EU 15-ökhöz hasonlóan - rendszeres időközönként (jelenleg kétévente) nemzeti cselekvési tervet kell készítenie a

társadalmi kirekesztődés területén előirányzott intézkedésekről. Az első Társadalmi összetartozásról szóló nemzeti cselekvési terv (NCST) tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyeket ezen a területen a 2004-2006 közötti időszakban a tárcák megvalósítani terveztek. A cselekvési terv a Kormány 2321/2003. (XII 13 ) Korm határozatával e feladatra létrehozott Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság (TKEB) keretében készült. 2005 nyarára került a Kormány elé a Társadalmi összetartozásról szóló nemzeti cselekvési terv 2004. évi megvalósulásáról és a 2005 évre tervezett intézkedésekről szóló beszámoló. 2006-tól az EU tagállamainak megállapodása alapján életbe lépett az ún. egyszerűsítettmodernizált eljárás (streamlining) a nyitott koordináció területén: ennek értelmében 2006-tól egységes nemzeti stratégiai jelentéseket kell készíteni a társadalmi kirekesztődés, valamint a nyugdíjrendszerek, és az

egészségügyi és tartós ápolási rendszerek stratégiai irányairól és tervezett intézkedéseiről. Az SZMM és az EüM koordinálásában elkészült, a 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó Szociális védelemről és társadalmi összetartozásról szóló nemzeti stratégiai jelentést (NSJ). Magyarország a Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandumban (JIM) azonosította azokat a főbb társadalmi kockázatokat és kihívásokat, melyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés területén jelentkeznek, és ez alapján elkészítette a Nemzeti Cselekvési Tervet a 2004-2006-os időszakra. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem kiemelt irányai: • a foglalkoztatás elősegítése, • a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, • a szegénység, a tartós- és mélyszegénység csökkentése, • beruházás a jövőbe: a gyermekek jól-létének biztosítása • a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése

minden területen. A foglalkoztatásban való részvétel megkönnyítése A magyar foglalkoztatáspolitika, összhangban az európai foglalkoztatási stratégiával, a következő három átfogó és egymást kölcsönösen megerősítő intézkedésre épül: − teljes foglalkoztatás, − a munka minőségének javítása és a termelékenység növelése, − a társadalmi kohézió erősítése és a befogadás elősegítése. A foglalkoztatás növelése érdekében elengedhetetlen új munkahelyek teremtése, a tőke beáramlásának ösztönzése, valamint a kis- és középvállalkozások támogatása. Szakmapolitikai intézkedések - A Nemzeti Fejlesztés Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programjának beruházásösztönzésprioritása járul hozzá jelentősen a foglalkoztatás bővítéséhez. - 2002-ben indult a kis- és középvállalkozások középtávú fejlesztési programja, a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program, amely a vállalkozások

méretnagyságának növekedését, a vállalati kooperáció és hálózati kapcsolatok kialakítását helyezi előtérbe. - A magyar foglalkoztatáspolitika operatív feladatait az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) látja el, amely a Foglalkoztatási Hivatalból, a fővárosi és a 19 megyei munkaügyi központból és az ezekhez tartozó 174 helyi kirendeltségekből, valamint a kilenc regionális képző központból áll. Az aktív munkaerő-piaci eszközök és az ÁFSZ működéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása a munkaadói és a munkavállalói járulékokból képződő Munkaerő-piaci Alapon keresztül történik. - Az ÁFSZ mellett az önkormányzatok is szerepet játszanak egyes, a munkanélküliség kezelésére irányuló támogatási rendszerek működtetésében, elsősorban a közfoglalkoztatás szervezésében. - Azokat a munkanélkülieket és inaktívakat, akik nem állnak kapcsolatban az ÁFSZ -tal, leginkább a nem állami

szervezetek tudják elérni. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) több mint tíz éve támogat olyan kísérleti programokat, amelyek a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci részvételét segítik célcsoport-specifikus eszközökkel. - Aktív munkaerő-piaci eszközök. - Romák munkaerő-piaci helyzetének javítása: • a munkaügyi szervezet által működtetett munkaerő-piaci programok és szolgáltatások, • PHARE programok, • 2004-től a Strukturális Alapok által támogatott programok, • az EQUAL Közösségi Kezdeményezés, • a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program keretein belül már 2003-ban is a roma vállalkozások számára külön pályázati felhívás került kiírásra, - A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEF OP) egyik prioritása a szegénység és társadalmi kirekesztés megelőzése és leküzdése a munkaerő-piacra való belépés, a foglalkoztatás segítségével. - A Regionális Fejlesztési

Operatív Program (továbbiakban: ROP) Helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása intézkedés keretében a négy leghátrányosabb helyzetű magyarországi régióban lehetőség nyílik helyi foglalkoztatási stratégiák kidolgozására. - A magyar EQUAL Közösségi Kezdeményezés olyan innovatív megközelítések és módszerek kidolgozását és elterjesztését támogatja, amelyek hozzájárulnak a munkaerőpiachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. - A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci helyzetének javítása: • az állam ösztönzi (adókedvezményekkel, foglalkoztatási és munkahely-teremtési támogatással) a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását, • az ÁFSZ kiemelt figyelmet fordít a megváltozott munkaképességű emberek állásközvetítésére, • Minden munkaügyi központban háromfős rehabilitációs csoport segíti a megváltozott munkaképességűek

elhelyezkedését. A munkaügyi központok nagy részében működik Rehabilitációs Információs Centrum (RIC), ahol komplex szolgáltatásokat vehetnek igénybe az érintettek. - Képzés, egész életen át tartó tanulás: a foglalkoztathatóság javítására irányuló képzési intézkedések elsősorban munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportokat céloznak. Az elbocsátással fenyegetett munkavállalók preventív jellegű tovább- és átképzése, valamint a munkanélküliek reaktív jellegű munkaerő-piaci képzése egyaránt ebbe a körbe tartozik. A HEFOP intézkedéseinek többségében a hátrányos helyzetű csoportok szempontjai prioritást élveznek. A munkanélküliség megelőzését és kezelését szolgáló intézkedés elsősorban korai iskolaelhagyók, fiatal, tartós és idős munkanélküliek képzését jelenti. Ennek keretében az ÁFSZ olyan képzéseket szervez, amelyek figyelembe veszik a célcsoportok speciális igényeit,

továbbá tanácsadással és pályaorientációval egészülnek ki. Az egész életen át tartó tanulás alapfeltétele a tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák megléte. Ezt segíti a HEF OP Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és kompetenciák fejlesztés intézkedése. A 2004-től induló EQUAL program Az egész életen át tartó tanulás támogatása és befogadó munkahelyi gyakorlatok kialakítása prioritása keretében különösen a romák, az alacsony iskolai végzettségűek, az idős munkavállalók és a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztathatóságát javító képzésekre kerül sor. - A női foglalkoztatás elősegítése, valamint a családi és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetése: • 2002-ben indult „Esélyegyenlőség megteremtése a munkaerőpiacon” c. PHARE program, • munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű nők foglalkoztathatóságának javítása képzések, munkaerőpiacon maradását

segítő alternatív foglalkoztatási szolgáltatások, nők vállalkozóvá válásának előmozdítása segítségével. • a családtámogatási rendszer összetevői (családi pótlék, szülési szabadság, GYES, GYED, GYET, adókedvezmény), valamint az ápolási díj biztosítják, hogy a gyermekek vagy idős, beteg hozzátartozók gondozása céljából lehetőség legyen időlegesen kiválni a munkaerőpiacról, • gyermekek napközbeni ellátásainak fejlesztése, • a rugalmas foglalkoztatási formák térnyerése. A kirekesztés társadalmi mechanizmusainak jobb megértése, képzések, társadalmi tudatformáló programok A társadalmi kirekesztésről alkotott tudásunk javítását, jobb megértését, hatékonyabb segítését szolgálja a kutatások támogatása; konferenciák szervezése; képzési tananyagok kidolgozása az előítéletek csökkentése érdekében; valamint az az átfogó médiakampány, amelyet az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal indított

a társadalmi szolidaritás megerősítéséért, az erőszak és előítéletesség csökkentése és az elfogadó társadalmi párbeszéd érdekében. Irodalomjegyzék 1. Ferge Zsuzsa: A társadalom pereme és az Európai Unió In: Elszabaduló egyenlőtlenségek. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest, 2000 113-134 p. 2. Gyulavári Tamás: Az Európai Unió Szociális dimenziója OFA Kht, Budapest, 2004 3. Nemzeti cselekvési terv 2004-2006 http://wwwszmmgovhu/mainphp?folderID=1375 4. Nemzeti stratégiai jelentés a szociális védelemről és a társadalmi összetartozásról 2006-2008. http://wwwszmmgovhu/mainphp?folderID=1375 5. Közös memorandum a társadalmi befogadásról Magyarország http://www.szmmgovhu/mainphp?folderID=1375 6. JIM http://wwwszmmgovhu/mainphp?folderID=1375