Politika, Politológia | Nemzetközi szervezetek » Czirják Attila - A Nemzetközi Valutaalap

Nemzetközi szociálpolitika tendenciái Nemzetközi Valutaalap A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) az 1944-es Bretton Woods-i konferencia határozatai alapján felállított nemzetközi pénzügyi szervezet. Működését 1947ben kezdte meg A tagok meghatározott kvóta (gazdasági súlyuk) szerint járulnak hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehetnek fel adósságaik törlesztéséhez. Székhelye Washington. Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak. Az IMF-hez történt csatlakozás óta hazánk többször is igénybe vette a Valutaalap forrásait ún. készenléti hitel-megállapodás formájában. (Idei jelentésében a Valutaalap némi kritikával illette hazánkat Szerintük nem elég mértékű a gazdasági növekvés-kb. 3%-, ez lehetne akár 4% körüli is Mindazonáltal a konvergencia program lépéseit üdvözítőnek tartják, és hasonló lépéseket javasolnak az államháztartási hiány visszaszorításához

és az állami adósságállomány csökkentéséhez.) Célkitűzései Nemzetközi valutáris együttműködés érdekében konzultációs fórum biztosítása, nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok bővítése, nemzetközi valutastabilitás, devizakorlátozások fokozatos eltörlése, fizetési egyensúly helyreállítása érdekében IMFsegítség, nemzetközi fizetési mérleg kiegyensúlyozás, statisztikai számítás alapján kvótarendszer (ennek alapján történik meg az alaptőkéhez való hozzájárulás. A kvóta határozza meg, hogy az adott ország milyen mértékű pénzügyi segítséget vehet igénybe az IMF-től) ill. a Special Drawing Rights (SDR): különleges lehívási jog Tevékenysége    Árfolyam-politikák felügyelete; Pénzügyi hitelezés (maximum kvóta 320%-a); Technikai segítségnyújtás Nemzetközi Valutaalap az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete, mely jelenleg 184 tagországot számlál. A nemzetközi monetáris

rendszer központi intézményét a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyam stabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleg problémákkal küzdő tagországainak. A Valutaalap szervezeti felépítésének élén a Kormányzótanács áll, amelynek valamennyi tagország kormányzója a tagja (Magyarországon az MNB elnöke). Ők évente egyszer, az IMF-Világbank éves közgyűlésen ülnek össze, míg a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság (IMFC) és a Fejlesztési Bizottság (DC) évente kétszer ülésezik. A Valutaalap napi munkáját a 25 tagú ügyvezető igazgatóság irányítja, őket segíti a közel 3000 fős szakértői stáb, melynek élén a vezérigazgató és három helyettese áll. Megalakulása óta a Valutaalap céljai nem, működése viszont

a megváltozott világgazdasági helyzethez igazodva átalakult. Tevékenységének három fő pillére a gazdaságpolitikai felügyelet, a szakértői segítségnyújtás, illetve a hitelnyújtás. A gazdaságpolitikai felügyelet során a Valutaalap többek között rendszeres párbeszédet folytat tagországaival az általában évente esedékes, az Alapokmány IV-es cikkelye szerinti gazdaságpolitikai konzultáció keretében, és ajánlásokat fogalmaz meg részükre. Az IMF 1996-ban hozta létre az ún. Különleges Adat-közzétételi Szabványokat (SDDS), melynek célja, hogy növelje az időben rendelkezésre álló, átfogó statisztikai mutatók számát és ezzel hozzájáruljon ahhoz, hogy a kormányok ésszerű, egészséges gazdaságpolitikára törekedjenek, illetve elősegítse a pénzügyi piacok jobb működését. Ennek keretében a tagországok vállalják, hogy a monetáris, költségvetési, külgazdasági és reálszektorokra vonatkozó 21 adatkategóriában

biztosítják az adatközlés tartalmának, gyakoriságának és határidejének szabványban meghatározottak szerinti teljesítését. A közelmúlt válságmegelőző tevékenysége és a nemzetközi pénzügyi rendszer megerősítése keretében került előtérbe az IMF tevékenységének áttekinthetőbbé tétele, illetve a helyes gyakorlat elvei és szabványai kidolgozása és alkalmazásának felmérése a tagországokban. A közelmúlt magyar vonatkozású angol nyelvű IMF konzultációs jelentései, a kapcsolódó többi anyag, a sajtóközlemények megjelennek az MNB honlapján is. A magyar gyakorlat a következő területekre vonatkozó helyes gyakorlat és szabványok alapján került átvilágításra: adatközlés, bankfelügyelet, értékpapír-felügyelet, biztosítás-felügyelet, fizetési rendszerek, vállalatirányítás és költségvetés áttekinthetősége. (Az átvilágításról készült jelentések megtalálhatók az IMF és a Világbank honlapján,

illetve a pénzügyi szektort érintő összefoglalók megtekinthetők itt, az MNB honlapon is. Az adatközlést érintő kezdeményezéshez - melyben, 2006-ban 64 ország vett részt Magyarország az elsők között csatlakozott, és teljes mértékben teljesíti is a követelményeket.) A szakértői segítségnyújtás során a Valutaalap szakmai támogatást, tanácsokat ad tagországainak gazdaságpolitikájuk hatékonyságának javítása céljából. Ez a tevékenysége az oktatástól a továbbképzésen át a konkrét problémák megoldására tett javaslatokig a legváltozatosabb formákat öltheti. Számos területre, így költségvetési, monetáris és árfolyampolitikára, a bank- és pénzügyi szektor felügyeletére és szabályozására, statisztikai adatszolgáltatásra, stb. terjedhet ki A Valutaalap hitelnyújtás célja egyrészt átmeneti fizetési mérleg finanszírozási gondok leküzdésének segítése, illetve gazdasági kiigazító, reform programokat

támogathat a fizetési gondokat előidéző gazdaságszerkezeti problémák hosszabb időigényű orvoslásának elősegítésére. A hitelnyújtás feltétele, hogy az igénybevevő ország kormánya a Valutaalap számára elfogadható gazdasági programot készítsen, melynek folyamatos teljesítésétől függ a hitelrészletek folyósítása. Fentieken túlmenően az IMF a Világbankkal karöltve fontos szerepet játszik az alacsonyjövedelmű országok életszínvonalának emelésében, illetve a szegénység visszaszorításában. Ennek keretében számos kezdeményezés indult, így a Valutaalap kedvezményes hitelt nyújt a legszegényebb országoknak az ún. Szegénységcsökkentő és Növekedést Támogató (PRGF) alapjából; adósság elengedésben részesíti a Súlyosan Eladósodott, Legszegényebb Országok (HIPC) programban résztvevő országokat, valamint kiveszi részét a multilaterális adósság-elengedésben is. Valutaalap és a Világbank

megszervezésekor a kor fejlett országainak feltételezett igényei kielégítésének megfelelően alakították ki az intézmény(ek) szervezetét, működési mechanizmusát és hitelezési gyakorlatát. A tartós nemzetközi egyensúlyhiányok azonban négy évtizeden át a pénzrendszer reformját érlelték. A világgazdaság globális egyensúlytalanságainak problémája távolról sem új keletű, a Valutaalap kritikusai negyvenötven éve hangoztatják, hogy a Valutaalap azért nem képes, a globális egyensúly megteremtésére (azaz: az egyensúlyhiányok általános elkerülésének biztosítására) vonatkozó, Alapokmányában deklarált nemes céljának biztosítására, mert mindig is csak az Alaptól hitelt felvett tagországok árfolyam- és gazdaságpolitikai felügyeletére volt képes. Amikor – 1971 előtt – az Alapokmánynak megfelelően minden tagország köteles volt megőrizni valutájának árfolyam-stabilitását, akkor (mivel minden tagország

valutájának árfolyamát a kulcsvalutához, a dollárhoz rögzítették) kizárólag az USA-val szemben nem érvényesült ilyen kötelezettség! Az IMF kénytelen volt eltűrni, hogy az USA 1971-73-ban egyoldalúan fölrúgta az Alapokmányt a dollár aranyra válthatóságának egyoldalú megszűntetésével és a dollár lebegtetésének ugyancsak egyoldalú elhatározásával. Az 1976 évi Kingstoni éves Közgyűlés csak utólag szentesíthette a rögzített árfolyam-rendszer amerikai szétverését. Az IMF nem volt képes a hetvenes években megakadályozni a dollár irreális erősödését, a nyolcvanas évek legelején pedig nem volt képes megakadályozni a dollárkamatok drámai emelkedését – ami nagyban hozzájárult a globális adósságválság 1982-es kitöréséhez. Az IMF a kilencvenes években nem tudta elérni az USA kereskedelmi és fizetési mérleghiányának, s ezzel szemben Japán kereskedelmi és fizetési mérleg-többletének érdemi csökkentését

sem. Miért várnánk el akkor manapság, hogy az IMF hatékony legyen az USA horribilis kereskedelmi és fizetési mérleghiányának és (immár) Kína horribilis kereskedelmi és fizetési mérlegtöbbletének érdemi csökkentésében? Miért vetné alá magát az USA egy ilyen szabályozásnak? Jogos a kérdés, hogy egy piaci potenciállal rendelkező ország, mely több esetben is komoly befolyással van a nemzetközi eseményekre, miért nem hagyja magát korlátozni valamilyen szinten. A tekintély csorbulása mellékes tényező Úgy látszik itt is vannak elsők az egyenlők között. Persze ez függ az SDR-től is, ami a következő részben derül ki, a szavazati arányok megoszlásánál. A szavazás és a kvóták A szavazás az IMF-ben olyan kvótarendszerben történik, amely meghatározza egy adott ország hozzájárulását a szervezet alapjához, és azt is, hogy a tagállam válsághelyzetben mekkora hitelt vehet fel az IMF-től. Európa jelenlegi 23 százalékos

kvótája nagyjából tükrözi a térség világgazdasági helyzetét, az USA-nak viszont, bár a világgazdaság 30 százalékát uralja, a kvótarendszerben ma csupán 17 százalék jut. Mivel az elosztás hosszabb ideje nem változott, az időközben lendületes fejlődésnek indult gazdaságok – pl. Kína és India - nem rendelkeznek súlyuknak megfelelő képviselettel. Például bár Kína gazdasága kétszerese Belgiuménak és Hollandiáénak együttvéve, mindkét európai államnak sokkal nagyobb kvótája van, mint Kínának. Ez azért érdekes, mert az IMF rendszere is elég merev struktúrának tűnik, mint a fentiek is bizonyítják. Nem igazán akarnak haladni a korral, persze itt nem az ilyen költői megfogalmazás áll a háttérben, hanem komoly pozícióalkuk. India azért elégedetlen, mert nem szerepel a reform első szakaszában, és komoly fenntartásai vannak azzal szemben is, hogy a fejlett országok a második szakaszban lemondanának-e kvótájuk egy

részéről India javára. Az afrikai szegény országok szintén zúgolódnak, mert attól tartanak, teret veszítenek egy olyan szervezetben, amely gyakran döntő befolyást gyakorol nemzeti gazdaságpolitikájuk alakítására. Reformok a szavazatarányok módosítására Az Európai Parlament várhatóan támogatja majd a reformot, és méltányos képviseletet szeretne biztosítani az afrikai államoknak. Idén márciusban az EP napirendjére tűzte az IMF működését, és felszólította a szervezetet, hogy "saját legitimitása érdekében keressen lehetőséget a kvóták és szavazati jogok elosztására úgy, hogy azok tükrözzék a világ jelenlegi gazdasági helyzetét, és tegyék lehetővé a fejlődő gazdaságok döntési jogának erősödését". Az Európai Parlament ugyanakkor rámutatott: bár a tagság 25 százalékát az afrikai országok teszik ki, szavazati joguk összességében alig haladja meg a 4 százalékot. Az EP felszólította az

EU-tagállamokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az uniós országok egységesen szavazzanak az IMF-ben, s hogy hosszú távon sikerüljön következetes európai képviseletet kialakítani. Ez manapság már teljesen megvalósult Czirják Attila szociálpolitika szak IV. évfolyam