Média Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Gazsó Tibor - Támasz vagy akadály, a média szerepe a választók politikai tájékozódásában

Magyar Választáskutatási Program Tanulmányok Gazsó Tibor (2005): Támasz vagy akadály? A média szerepe a választók politikai tájékozódásában. In: Angelusz Róbert-Tardos Róbert (szerk.): Törések, hidak, hálók Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon. Budapest: DKMKA, pp 385-405 Forrás: www.valasztaskutatashu 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 385 GAZSÓ TIBOR Támasz vagy akadály? A média szerepe a választók politikai tájékozódásában ÉRTELMEZÉSI KERETEK Az új kelet-közép-európai demokráciák vonatkozásában a demokratikus konszolidáció, a társadalmi átmenet egyik legfontosabb kérdése, hogy a választók milyen mértékben, milyen feltételek mentén és milyen megfontolások alapján támogatják a demokratikus intézményrendszer mûködését és alapvetõen magát a kialakult berendezkedést. Az állampolgárok számára ebben a folyamatban a politikummal kapcsolatos tapasztalatok jelentõs mértékben

kötõdnek a média közvetítésével megszerezhetõ ismeretekhez, információkhoz. A média közvetve és közvetlenül is kitüntetett fontosságú eleme a konszolidációs folyamatok, az átalakulás menetének, fõként azért, mert rendkívül erõs tematizáló erõvel bír. Ennek a tematizációs potenciálnak a kiterjedtségérõl, egyik vagy másik politikai vagy gazdasági elitcsoport érdekeihez való közelállásáról vagy éppen ellentétes irányultságáról Magyarországon is hosszas és nagyrészt terméketlen viták zajlottak a rendszerváltás óta eltelt 15 év menetében. E viták azonban igazából soha nem befolyásolták a média közbeszéd-befolyásoló, tájékoztató, véleményformáló szerepének érvényesülését. A média lehetséges befolyásoló hatásaira vonatkozóan számos, eltérõ elõjellel értékelõ elméleti megközelítés, magyarázat született. Egyes megközelítések szerint például a média nagyon jelentõs mértékben járult

hozzá az autokratikus rezsimek lebontásához, ám ezt követõen már inkább csak akadályozza az új rend konszolidációját.1 Ez a fajta megközelítés – a 1 Így Bennett, W. (1998) 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 386 386 GAZSÓ TIBOR médiakutatás területén leginkább video malaise2 néven elterjedt elmélettel összefüggésben – azt emeli ki, hogy az új demokráciákban a választók kényszerû okokból nélkülözik a politikai intézményrendszer mûködésére vonatkozó közvetlen, személyes tapasztalatokat, továbbá csak relatíve rövid idõszak tapasztalatai alapján formálhatják véleményüket. Ilyen körülmények között a médiában uralkodó negatív megközelítésmód, a botrányok, feszültségek, érdekellentétek kiemelése, a „botrányzsurnalizmus” dominanciája a politikai közélettel szembeni bizalmatlanságot és elidegenedést segíti. Más megközelítések ugyanakkor optimistább nézõpontból értékelik a média által

gerjesztett hatásokat. A video malaise elmélettel egyenesen szembehelyezkedik például az a hipotézis, amely szerint a tömegkommunikáció „demokratizálja” a politikai információk áramlását, társadalmi státushelyzettõl és képzettségtõl függetlenül mindenki számára közvetítve azokat. Az elmélet szerint a média közvetlenül azzal gyakorol pozitív hatást a demokrácia mûködésére, hogy kognitív segítséget nyújt a politikai közélet kérdéseitõl addig távol álló választók számára is, és ezzel közvetve a participációt is növeli. Az új demokráciákban a médiának kétségtelenül érvényesül egyfajta ismeretterjesztõ szerepe, a kérdés azonban itt is az, hogy a negatív közléstartalom miként alakítja ezt a szerepet. Az optimista megközelítés szerint a választók a kedvezõtlen híreket és a politikai szereplõk kritikus megjelenítését sokkal inkább úgy értelmezhetik, hogy az éppenséggel a demokratikus

intézményrendszer funkcionális mûködését hangsúlyozza, semmint annak hibáit emeli ki. Mindent összevetve világosnak tûnik, hogy a média funkciója aligha merülhet ki a „külvilág” eseményeinek teljes mértékben semleges és objektív megjelenítésében a nézõk és hallgatók otthonának falai között. A témák kiválasztása, a témavezetés, az agenda setting3 hatásaként érvényesülõ befolyásolással, a kontextuális megjelenítés jelentésmódosító hatásaival az egyes médiumoknak még akkor is számolniuk kellene, ha ezek intencionálisan nem is céloznák semmilyen vélemény befolyásolását. Könnyen belátható, hogy a médiumok a gyakorlatban képtelenek lennének a politikai-közéleti események teljes körérõl és fõként teljes terjedelemben beszámolni. Erre egész egyszerûen nincs idõ Marad tehát a szerkesztõi döntések révén formálódó közléstartalom, amely szükségszerûen magán viseli a sú2 3 Lásd Newton, K. (1998)

vagy Bowen, L et al (2000) az ezzel kapcsolatos érvekrõl és ellenérvekrõl Lásd McCombs, M.–Shaw, D (1972) 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 387 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI 387 lyozás, a pozicionálás és az interpretáció egyéni megfontolásokhoz kötõdõ jegyeit. A média tehát szükségképpen szelektál a valóság bemutatásakor, és e szelekció mennyiségi és minõségi meghatározottsága, jellege valamilyen módon mindenképp eltérést generál a valóság és az arról alkotott médiakép között. A kérdés az, hogy ez a diszkrepancia meghaladja-e azt a szintet, amikor átformálja a média funkcióját.4 Éppen ez az egyik leglényegesebb mozzanat a média társadalmi szerepének érvényesülését tekintve, hiszen ezen múlik, hogy a média tájékoztat vagy félretájékoztat, moderálja-e a társadalmi diskurzust vagy manipulálja azt, megjeleníti-e az eltérõ véleményeket vagy meghatározott preferenciák

szerint szelektálja azokat. A média társadalmi szerepére, funkcióira és diszfunkcióira vonatkozóan számtalan megállapítás látott már napvilágot. Mi a funkcióhoz kötõdõ megfontolások közül leginkább azt emelnénk ki, hogy a média társadalmi szerepe rendkívül eltérõ sajátosságokat mutathat a fejlettebb civil kultúrával és organikus fejlõdés eredményeként formálódó plurális politikai intézményrendszerrel bíró demokráciákban, mint a kezdetleges civil szervezõdéssel jellemezhetõ, monolit politikai struktúrából átformálódó új demokráciákban. Nem véletlen, hogy a kelet-közép-európai társadalmak zömében a média kitüntetett szerepet játszott a rendszerváltás társadalmi folyamatában. A demokratikus átmenet szakirodalma mégis inkább csak mellékágként tekint a média szerepére. Éppen ezért nem is állnak rendelkezésre olyan átfogó empirikus referenciák, amelyek alapján egyértelmû megállapításokat lehetne

tenni arra vonatkozóan, hogy a média miféle hatást gyakorol a demokratikus politikai kultúra konszolidációjára egyik vagy másik új demokráciában. A legutóbbi évek fejleményei azonban a kelet-közép-európai társadalmakban is egyértelmûen rávilágítottak, hogy a választók bizalmának megrendülése a politikai intézményrendszerben, a politikai közélet kritikus megítélése komoly problémákat okozhat a demokratizált rendszerek mûködésében. Sõt, a bizalomvesztés és a participáció meggyengülése az utóbbi idõszakban egyre komolyabb problémákat jelent immár a stabil demokráciákban is. Számos megfigyelõ – egyebek mellett – a médiát is felelõssé teszi a társadalmi tõke devalválódásáért, amelyet a média individualizációt és a közösségi részvételtõl való elfordulást hirdetõ üzeneteivel hoz összefüggésbe.5 4 5 Lásd Lazarsfeld, P. F–Merton, R K (1948) ennek egy klasszikus megfogalmazásaként Így Putnam, R D.

(1995), illetve Norris, P (1996) az ezzel kapcsolatos vitákról 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 388 388 GAZSÓ TIBOR A fentiek alapján a média magyar választói magatartásra gyakorolt szerepének vizsgálatában az egyik lehetséges irány annak áttekintése, hogy a média vajon hozzájárul-e a politikai kultúra épüléséhez és a demokratikus viszonyok konszolidálódásához, és ha igen, milyen módon. Az ilyen irányú vizsgálódást azonban rendkívüli mértékben megnehezíti, hogy a média demokratikus stabilizációban betöltött szerepére vonatkozó vizsgálatok meglehetõsen ellentmondásos összefüggéseket világítanak meg. Amíg egyes kutatások a média negatív hatását regisztrálták, addig más vizsgálatok éppenséggel pozitív összefüggésekre bukkantak, vagy inkább arra jutottak, hogy bizonyossággal semmilyen irányú összefüggés nem mutatható ki. Ebbõl a kánonból mindössze egyetlen következtetés vonható le nagy

bizonyossággal: a média szerepének vizsgálatánál alkalmazott elméleti és módszertani apparátus egyaránt fejlesztésre szorul, miközben a média szerepére vonatkozó feltételezések egyre erõsebb hipotéziseket állítanak fel a véleménybefolyásoló képességre, sõt, a média hatalmi aktorként történõ viselkedésére vonatkozóan is. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI – EGY MÉDIAFOGYASZTÁSI TIPOLÓGIA A DKMK Politikai Tagolódás 2003 Projekt keretében elvégzett empirikus adatfelvétel sem kifejezetten a média szerepének megragadására irányult, a rendelkezésre álló erõforrások korlátai miatt így csak szerény empirikus blokkal vállalkozhatott a téma érintésére. Elemzésünkben a limitált keretek szabta lehetõségek közül a médiafogyasztás és a politikai attitûdök, valamint a médiafogyasztási szokások és a társadalmi státushelyzet egyes mutatóinak összefüggéseit emeljük ki. Analízisünk célja, hogy egyfajta felülnézeti képet

alkosson a választói attitûdöket megjelenítõ empirikus jellemzõk és a médiafogyasztás összefüggéseirõl, továbbá hogy megkíséreljen (egy konkrét kérdésre választ adni): a magyar média jelenlegi kínálati szerkezetével az élesen eltérõ választói attitûdök és preferenciák tükrében a plurális és elfogulatlan politikai tájékoztatás szervezeti rendszereként fogható-e fel, avagy inkább a választói tájékozódást nehezítõ, manipulatív szerepet betöltõ intézményrendszerként jelenik-e meg. Más nézõpontból: a média hazai intézményrendszere inkább a politikai tájékozódás demokratizálódását segíti elõ, avagy a politikai közélettel szembeni ambivalenciát és elidegenedést katalizálja? 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 389 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI 389 A vizsgálatban a médiát érintõ empirikus blokkok jórészt a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban szereplõ

médiablokkokhoz hasonló struktúrát mutatnak. Ennek célja a metodikai kompatibilitás mellett a már bevált formulák alkalmazása volt. Az erõsen korlátos terjedelem miatt azonban a kutatás csak a médiafogyasztás legalapvetõbb strukturális jegyeinek feltárását tûzhette célul. Az elemzés ennek megfelelõen kezeli a survey empirikus információit Az elvégzett adatfelvétel lehetõséget nyújt a médiafogyasztók politikai tagolódás alapján elkülönülõ szegmenseinek áttekintésére. Ennek a vizsgálódásnak a jelentõségét az a megfontolás adja, miszerint a framing, a témamegjelenítés környezeti meghatározottsága a befolyásoló hatást pszichológiai kontextusban fejti ki E kontextus lényege, hogy a befolyásolás a kulturális normák, személyiségjegyek és szocializációs diszpozicionális hatások, politikai preferenciák meghatározottsága mellett érvényesül. Mindezek a faktorok teljes körûen természetesen nem ragadhatók meg egyetlen

survey keretében, bizonyos elemek azonban önmagukban is szignifikáns összefüggéseket tárhatnak fel A politikai tagolódás és médiafogyasztási szokások összefüggése vizsgálatának egyik eleme, a médiafogyasztás-blokk a tévénézési, rádióhallgatási és újságolvasási szokásokkal kapcsolatban tett fel kérdéseket, alapvetõen az egyes médiumok fogyasztásának gyakoriságát regisztrálva. A felállított elemzési modell elõször klaszteranalízis segítségével tett kísérletet a médiafogyasztási szokások alapján megkülönböztethetõ médiafogyasztói csoportok körülhatárolására. Az analízis eredményeként adódó végsõ klaszterközéppontok értékeit a függelék 1. táblázata mutatja be A klaszteranalízis eredményeként meghatározott csoportok elnevezését a világos elkülöníthetõség igénye határozta meg, ennek következtében egyes csoportok elnevezése túlságosan éles határvonalakra utalhat. Fontos megjegyezni, hogy a

csoportok elnevezése mögött a név által közvetített meghatározottságtól olykor lényegesen eltérõ inhomogenitás húzódik meg. Mindez nem változtat azon, hogy az egyes csoportok elnevezésével kifejezett jellemzõk általánosságban érvényesek az adott csoport tagjaira. A klaszteranalízis eredményeként megjelenõ csoportstruktúra a következõ képet mutatja:6 6 A klaszteranalízis részletesebb eredményeit, az egyes típusok konkrétabb tartalmi jellegzetességeit lásd a függelékben. 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 390 390 GAZSÓ TIBOR 1. táblázat Politikai médiafogyasztási profilok és gyakoriságuk (Klaszteranalízis eredménye, százalékban) 1. Hírinformációkat elutasítók 27 2. Kereskedelmi tv-nézõk 22 3. Abszolút tv-nézõk (minden csatornát rendszeresen nézõk) 20 4. Baloldali és liberális újságolvasók 10 5. Rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1-gyel 9 6. Jobboldali hírfogyasztók 5 7.

Kereskedelmi tv-ket elutasító televíziós hírfogyasztók 4 8. Abszolút hírfogyasztók („mindenevõk”) 3 A klaszteres médiafogyasztás struktúrájának értelmezéséhez fontos a csoportok meghatározó szociológiai jellemzõinek áttekintése. A szociodemográfiai változók és a politikai preferenciákra mutató változók markánsan elkülönülõ csoportjellemzõket jelenítenek meg E jellemzõk meghatározó elemeit foglaljuk össze a következõ felsorolásban Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a csoportjellemzõk leírásában csak az értelmezési keret szempontjából releváns csoportsajátosságokat emeljük ki. Hírinformációt elutasítók A csoport szembetûnõ jellegzetessége a 30 évnél fiatalabbak jelentõs felülreprezentáltsága – ez a korcsoport teszi ki az elutasítók 30 százalékát. Nem meglepõ módon a politikai hírinformációk elutasítása a politika iránti nagyfokú érdektelenséggel párosul. Az elutasítók 48 százaléka

egyáltalán nem érdeklõdik a politika iránt, további 35 százalékuk pedig legfeljebb csekély érdeklõdésrõl nyilatkozik. Az elutasítók csoportjában mindemellett semmilyen szignifikáns eltérés nem mutatkozik a pártpreferenciák szerinti teljes sokaságra jellemzõ megoszláshoz képest, egyedül a bizonytalan pártpreferenciájúak csoportjának enyhe felülreprezentáltsága tûnik ki, de ez nyilvánvaló összefüggésben áll az alacsony politikai érdeklõdéssel, gyenge 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 391 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI 391 participációval. A vizsgálat elvégzésének idõpontjában a mintasokasághoz viszonyított 26 százalékos aránnyal ez volt a legnagyobb létszámú fogyasztói szegmens. Kereskedelmi tv-nézõk Ez a szegmens 22 százalékos arányt képvisel a vizsgált sokaságban. Ebben a csoportban a nõk aránya a lakossági átlaghoz képest magasabb, ám ennél is fontosabb

szociodemográfiai sajátosság a falusi népesség kiugróan magas felülreprezentáltsága: a mintaátlaghoz képest mintegy 56 százalékkal magasabb a falusi lakosok aránya. További fontos jellemzõ a sajátos regionális meghatározottság A csoport tagjainak 61 százaléka a gazdaságilag relatíve fejletlen régióként definiálható Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld területén él, miközben e három régió teljes sokasághoz viszonyított lakosságaránya mindössze 41 százalék. Korcsoportok szerinti megoszlást tekintve ez a csoport a minta egészéhez képest nem mutat eltérést, ugyanakkor az iskolai végzettség dimenziójában ismét kiugróan nagy eltérés mutatkozik, méghozzá az alacsony – legfeljebb 8 általános vagy szakmunkásképzõ – végzettségûek magasabb aránya miatt. A csoport tagjainak 60 százaléka a két legalsó társadalmi osztályba sorolja magát, miközben a minta egészét tekintve az ide sorolhatók aránya 44

százalék Abszolút tv-nézõk (minden tv-csatornát több-kevesebb rendszerességgel nézõk) A szegmens a vizsgált sokaság 20 százalékát teszi ki. Ebben a csoportban négy, az alapsokasághoz képest eltérõ megoszlási dimenzió mutatkozik. Egyfelõl enyhén, de szignifikáns mértékben magasabb a férfiak és alacsonyabb a nõk aránya. Másfelõl magasabb a nagyvárosokban és Budapesten élõk aránya. Harmadrészt ennél a csoportnál szignifikáns eltérések adódnak a pártpreferenciák szerinti megoszlásban: a mintaátlaghoz képest nagyjából 20 százalékkal alacsonyabb a Fidesz támogatóinak és 20-22 százalékkal magasabb az MSZP szavazóinak aránya A pártpreferenciák mögött meghúzódó finomabb árnyalatú baloldali–jobboldali önbesorolás szerinti megoszlás is figyelemre érdemes képet mutat. Az önmagukat balközép és szélsõbal pozícióba sorolók aránya együttesen kiugró mértékben, 45 száza- 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 392

392 GAZSÓ TIBOR lékkal haladja meg a mintaátlagot. Negyedrészt az életkor szerinti megoszlást tekintve a 30–45 év közöttiek aránya a mintaátlaghoz képest 40 százalékkal alacsonyabb, miközben a 45–60 év közöttiek aránya a mintaátlaghoz képest mintegy 25 százalékkal magasabb. Baloldali és liberális újságot olvasók csoportja A szegmens vizsgált sokasághoz viszonyított aránya 10 százalék. A csoport feltûnõ jellemzõje a budapesti lakosok mintegy 65 százalékos felülreprezentáltsága a falusiak mintaátlaghoz viszonyított arányának mintegy 20-25 százalékos elmaradása mellett. A korösszetétel szerinti megoszlást tekintve a 30–44 évesek csoportja emelkedik ki, a 18–29 évesek aránya a mintaátlaggal megegyezik, a 44 évnél idõsebbek körében pedig a „balliberális újságolvasó”- típusú médiafogyasztók aránya a mintaátlaghoz képest alacsonyabb. Rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1-gyel A szegmens vizsgált

sokasághoz viszonyított aránya 9 százalék. Ezt a csoportot – már az elnevezésbõl is következtethetõ módon – túlnyomó részben községi, illetve kisvárosi választók alkotják, õk együttesen a csoport 80 százalékát teszik ki. A csoport 54 százaléka 60 évnél idõsebb, szintén 54 százalékuknak csak legfeljebb elemi vagy 8 általános iskolai végzettsége van, viszont a politika iránti érdeklõdést tekintve nem mutatnak szignifikáns eltérést a mintamegoszláshoz képest. A csoport a pártpreferenciák tekintetében sem mutat a mintamegoszláshoz képest eltérést, egyetlen kivétellel, ugyanis ebben a körben az SZDSZ támogatottsága ebben a csoportban gyakorlatilag nem jelenik meg. Jobboldali hírfogyasztók A szegmens aránya 5 százalék. A jobboldali hírfogyasztók körében mérsékelten, de szignifikánsan magasabb a férfiak aránya a mintaátlaghoz képest A csoport legkiugróbb jellemzõje a lakóhely szerinti megoszlásban mutatkozó

különbség. A mintaátlagként szereplõ 18 százalékhoz képest 42 százalék 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 393 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI 393 a budapestiek aránya, miközben a községi lakosok aránya a mintaátlag 37 százalékhoz képest mindössze 16 százalék. A lakóhely településtípusa szerinti sajátos strukturálódás nyilvánvalóan erõs összefüggésben áll a jobboldali hírfogyasztók által preferált csatornák eltérõ vételi lehetõségeivel, számos vidéki településen ugyanis ezek a csatornák nem foghatók További markáns különbséget jelenít meg a diplomások mintaátlaghoz viszonyított több mint háromszoros reprezentációja: a jobboldali hírfogyasztók 37 százaléka rendelkezik felsõfokú végzettséggel. Mindezek után már természetesnek tûnik, hogy a csoportban kiemelkedõen magas, 60 százalék a politika iránt jelentõsen, vagy nagymértékben érdeklõdõk aránya, szemben a

mintaátlag 29 százalékkal. A csoport tagjainak 68 százaléka az adatfelvétel idején a Fideszre szavazott volna, az MSZP-t mindössze 5 százalékuk támogatta, 9 százalékuk eltitkolta pártpreferenciáját, 10 százalékuk pedig bizonytalan volt a támogatandó pártot illetõen. 91 százalékuk a bal–jobb orientációt jelképezõ skálán a középértéktõl jobbra helyezte el magát, a liberális–konzervatív tengelyen a középértéktõl a konzervatív irányba esõ szakaszra helyezte magát 69 százalék. További lényeges jellemzõ, hogy a csoport tagjainak együttesen 56 százaléka a közép- és felsõközép osztályba helyezte magát, szemben a mintaátlag 30 százalékával. Kereskedelmi tv-ket elutasító televíziós hírfogyasztók A szegmens aránya 4 százalék. A lakóhely szerinti megoszlásban enyhe budapesti felülreprezentáltság jelenik meg a falu alulreprezentáltságával szemben. A csoportban a mintaátlagnál lényegesen alacsonyabb a 30–44

évesek aránya, a 45–60 év közöttiek jelentõs, továbbá a 60 évnél idõsebbek mérsékelt, de szignifikáns felülreprezentáltsága mellett. Az iskolai végzettség szerinti megoszlást tekintve az alacsony végzettségi kategóriák a mintaátlaggal egyezõ megoszlást mutatnak, a diplomások aránya mintegy 50 százalékkal magasabb, a középfokú végzettségûeké pedig 20 százalékkal alacsonyabb a mintaátlaghoz képest. Egyéb vonatkozásban a csoportot reprezentáló alacsony elemszám miatt nem lehet releváns megállapításokat tenni. 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 394 394 GAZSÓ TIBOR Abszolút politikai hírfogyasztók – szegmensadók nézõi Rendkívül kicsi, mindössze a vizsgált sokaság 3 százalékát reprezentáló csoportról van szó. Emiatt szociodemográfiai jellemzõinek részletesebb behatárolására nincs mód A szegmens markáns jellemzõje mindazonáltal, hogy tagjai az összes többi csoporthoz képest több forrást vesznek

igénybe politikai tájékozódás céljából a rendelkezésre álló médiakínálatból – a televíziókat éppúgy beleértve, mint a rádiót vagy a politikai napilapokat, de a televíziós csatornák tekintetében elsõsorban a szegmensadókat (Hír Tv, MTV2, Duna Tv, ATV) preferálják. Lényeges tehát, hogy a fenti tipológia nem húz abszolút határokat az egyes elkülönített csoportok körül. Vagyis például a „baloldali és liberális újságokat olvasók csoportja” sem kizárólag baloldali és liberális orientációjú napilapokból szerzi értesüléseit a politikai és a közélet világáról, hanem emellett idõnként más lapokat is kézbe vehet és fõként televíziót is nézhet, rádiót hallgathat – de mindezeket lényegesen alacsonyabb gyakorisággal, mint ahányszor megszokott napilapjaihoz fordul. Ugyanígy az „abszolút tv-nézõk csoportja” sem csakis televíziót néz, hanem más médiumokhoz is fordul, csak éppen azokat nagyságrenddel

alacsonyabb gyakorisággal veszi igénybe, mint a kereskedelmi televíziókat. Tiszta csoportokra épülõ tipológia tehát az empirikus adatok alapján nem rajzolható fel, de ez a gyakorlati megközelítés és az egyéb forrásokból rendelkezésre álló empirikus adatok alapján sem várható el. MÉDIASZERKEZET, MÉDIAPIAC ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Az elõzõekben összefoglalt fogyasztási csoportok rajzolják ki tehát azt a médiafogyasztási makrotipológiát, amely az adatfelvétel idõszakában a magyar választói népességet jellemezte. Kérdés, hogy ez a tipológia mit mond a média társadalmi szerepérõl, közelebbrõl pedig a választói magatartásra gyakorolt esetleges hatásairól. Önmagában természetesen semmit Ahhoz, hogy a médiahatások és a választói magatartás összefüggéseit megközelíthessük, köztes elemként be kell iktatnunk a magyarországi médiakínálat rövid áttekintését. A rendszerváltás óta eltelt tizenöt év során a

választók médiafogyasztási szokásaiban gyökeres változások következtek be, amelyek már a kilencvenes évek legelején kezdetüket vették. Egyrészt nagymértékben csökkent 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 395 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI 395 a nyomtatott média olvasottsága, példányszáma, végsõ soron a társadalmi diskurzusra gyakorolt hatása. Ezzel párhuzamosan viszont folyamatosan növekedett az elektronikus média szerepe a politikai és közéleti tájékozódás terén. Ennek a folyamatnak 1997-ben mintegy lökést adott az országos sugárzású kereskedelmi televíziózás megindulása, amely még az elektronikus média szegmensében is további differenciálódáshoz, a csatornák nézettségi adatainak, reklámpiaci részesedésének, összességében társadalmi súlyának gyökeres átrendezõdéséhez vezetett. Magyarország az ezredfordulóra – a különféle forrású és eltérõ megbízhatóságú

statisztikák immár egybehangzó adatai szerint – a világ élvonalába „küzdötte fel” magát a lakosság körében a televíziónézésre fordított idõ tekintetében. A médiafogyasztási szokások átrendezõdése azonban távolról sem eredményezte a nyomtatott média kiszorulását a társadalmi és politikai közéletrõl szóló információk tematizálásából. A print média tematizációs hatása továbbra is igen erõsen érvényesült, méghozzá sajátos módon: a vonatkozó empirikus kutatások alapján a televíziók és a nyomtatott média, valamint egyes kereskedelmi adók között sajátos tematizációs szinergiák figyelhetõk meg.7 E szinergikus kapcsolatok legalapvetõbb érvényesülési módja a referenciakapcsolat folyamatos fenntartása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az elektronikus médiumok politikai és közéleti tájékoztató mûsoraikban szisztematikusan hivatkozási forrásként, referenciaként szerepeltetik a nyomtatott média

meghatározott orgánumait. A print média egyre fogyatkozó példányszámai mellett ez a megoldás képes a lapok közbeszéd-befolyásoló képességét mesterségesen fenntartani olyan módon, hogy jól átgondolt percepciós modellek alapján konfigurálja a referenciaszerepek kiosztását, és a témavezetést ennek a kvázi együttmûködésnek a keretében oldja meg. Jóllehet e modell körvonalait a médiaelemzés empirikus adatai tisztán kirajzolják, a médiafogyasztók közvetlen percepcióiban ez a szinergikus kapcsolat nem feltétlenül jelenik meg. Ennek megragadására az elmúlt években történtek ugyan empirikus kísérletek, amikor kvantitatív és kvali7 A Századvég Politikai Elemzések Központja Médiamûhelyének 2003. január óta folyamatosan végzett követéses vizsgálatai az elektronikus médiumok és a nyomtatott sajtó két jól körülhatárolható csoportjának sajátos, szinergikus tematizációs együttmozgására utaló jeleket mutatják. Az

MTV, a két országos sugárzású kereskedelmi televízió (MTM-SBS TV2 és RTL Klub), az ATV, a Klubrádió, a Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, 168 Óra és Heti Világgazdaság alkotják a követéses empirikus adatok alapján az egyik csoportot, míg a másik a Hír Tv-t, a Magyar Nemzetet és a Heti Választ foglalja magába. A vizsgálatok szerint a tematizációs együttmozgás az elsõ csoportban lényegesen szorosabb a második csoporthoz képest, amelynél egyes idõszakokban a tematizációs szinergia a kimutatható szint alá is csökken. 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 396 396 GAZSÓ TIBOR tatív vizsgálatok a médiumok politikai kötõdésére, irányultságára vonatkozó választói véleményeket, percepciókat tudakolták, ám ezek a módszerek alkalmatlanok voltak a percepciók mélyebb rétegeinek megragadására. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a média feltételezett véleménybefolyásoló szerepérõl, a véleménybefolyásolásra

irányuló feltételezett intenciókról a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized során számtalan vélemény látott napvilágot, ám ezek a vélemények – különösen a „médiaháború” névvel jelzett idõszakban – leginkább politikai kötõdésû agendák mentén alakultak. A választói magatartás és a média viszonyrendszerét tekintve sajnálatos módon máig nem kezdõdött meg a hazai médiaszerkezet, a médiapiac, illetve annak kínálati oldala és a „fogyasztói” igények közötti kapcsolat tárgyszerû, tudományos igényû elemzése és értékelése. Holott egy ilyesfajta áttekintés minden bizonnyal jelentõs mértékben hozzájárulhatna a magyar választói magatartás egyes sajátosságainak mélyebb, részletekben gazdagabb megismeréséhez. A magunk részérõl a rendelkezésre álló empirikus információk szabta keretek között most csak arra tehetünk kísérletet, hogy a magyar médiaszerkezet fogyasztási szempontból meghatározott

tagolódása alapján megkíséreljük annak becslését, hogy a választói vélemények milyenfajta médiahatások érvényesülése mellett alakulhatnak. A DKMK Politikai Tagolódás 2003 vizsgálat adatainak feldolgozásában annak a kutatásnak az eredményeit is integráljuk, amely a 2004-es év egészét átfogó idõszak összes televíziós hírmûsorának, valamint politikai és közéleti magazinmûsorainak érintésével a vélemények megjelenésének esélyegyenlõségét, illetve a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának mértékét vizsgálta.8 Az ennek során elvégzett analízis kimutatta, hogy a két legnézettebb kereskedelmi televíziós csatorna és a Magyar Televízió hírmûsorai a kiegyensúlyozatlan, szisztematikusan elfogult politikai és közéleti tájékoztatás egyértelmû jeleit hordozzák, miközben ezek a hírmûsorok alkotják a magyar választóközönség túlnyomó többségének politikai és közéleti tájékozódási forrását. Az

elemzés további menetében tehát arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a politikai tájékozódás mainstream forrásainak magyarországi kínála8 A vizsgálat az ORTT Mûsor-szolgáltatási Alap megbízásából készült. Az elemzés a 2004 január 1– december 31. közötti idõszakot fogta át Az elemzés során a vizsgált idõszak összes, földi sugárzással vagy kábelen, mûholdon történõ terjesztéssel országos kiterjedéssel fogható rádió- és televízióadásának hírmûsorait, közéleti és politikai magazinmûsorait vetette meghatározott protokoll szerinti tartalmi és kontextuális elemzés alá. A vizsgálati jelentés szerzõi jogai a Mûsor-szolgáltatási Alap tulajdonában vannak, így a jelentésbõl nincs módunk részleteket idézni, ezért jelen tanulmányban csupán az elvégzett vizsgálat általános tapasztalatait foglalhatjuk össze 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 397 397 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK

POLITIKAI tát a politikai orientációk tekintetében erõteljes kiegyensúlyozatlanság jellemzi. E kiegyensúlyozatlanságnak vizsgálatunk szempontjából csak a médiatartalom minõségi és mennyiségi jegyeit tekintve van jelentõsége, az egyes médiumok tulajdonosi körére, a gazdasági-politikai networkben elfoglalt pozícióira vagy egyéb, a politikai kötõdés hátterére vonatkozó adatok és feltevések kívül esnek elemzésünk tárgyán. Az elektronikus médiumok politikai hírmûsorainak fogyasztására vonatkozó válaszok alapján a kérdés a következõ lépésben az, hogy ezek a médiumok ténylegesen milyen szerepet játszanak a választók mindennapi tájékozódásában. A DKMK politikai tagolódás 2003 vizsgálatban szereplõ médiafogyasztási kérdésblokk adatai lehetõvé teszik, hogy a többdimenziós skálázás módszerével térben ábrázolhassuk az egyes médiumok hírmûsorainak fogyasztási adataiból kirajzolódó struktúrát. A

közérthetõbb magyarázó keret érdekében a lehetõ legegyszerûbb módon, kétdimenziós koordinátarendszerben képeztük le az egyes csatornák, illetve mûsorok pozicionális struktúráját. A kapott kétdimenziós modellt az 1 ábra mutatja be 1. ábra Elektronikus médiumok, illetve azok egyes mûsorainak elhelyezkedése kétdimenziós térben Euclideans distance model 1,0 a1.2 mtv2 a1.6 atv 0,5 a1.3 duna a1.5 rtl a1.7 hir 0,0 a1.4 tv2 a1.8 este –0,5 a1.1 mtv1 a2.3 megb a2.2 vas a2.1 kos –1,0 –1 0 1 2 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 398 398 GAZSÓ TIBOR A koordinátarendszer vízszintes tengelye a nézettséget, illetve hallgatottságot jeleníti meg. Az adatok egyértelmûen jelzik, hogy a politikai hírmûsorok nézettsége-hallgatottsága alapján a médiumok két, élesen elkülönülõ csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot a három országos földi sugárzású csatorna, az RTL Klub, a TV2 és a Magyar Televízió 1-es csatornája alkotja A

magyar választók médiafogyasztási szokásait tekintve tehát valóban ez a három televízió alkotja az elektronikus „nagymédiát” Az összes többi televízió és rádió a függõleges tengely bal oldalán helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy ezek nézettsége vagy hallgatottsága nagyságrendekkel alacsonyabb a „nagymédiához” képest A kétdimenziós modell érzékletesen szemlélteti, hogy a magyar választók körében a legnézettebb politikai hírforrás az RTL Klub, míg a legkevésbé nézett a Hír Televízió hírmûsora. A függõleges tengely mentén kialakult megoszlás elsõdlegesen a vizuális-auditív jelleg szerint differenciálja a médiumokat, emellett azonban a választók médiafogyasztási szokásai alapján három markánsan elkülönülõ csoportot jelenít meg. Egyrészt a politikai hírmûsorok alapján külön csoportot képez az RTL Klub, a TV2 és az MTV1, és mindezek mellett a Hír Tv is megjelenik ebben a csoportban. (Az „Este” címû

mûsor az MTV adása, így nem jelenít meg külön médiumot.) Ha funkcionális célzattal kívánnánk definiálni ezt a csoportot, azt mondhatnánk, hogy a magyar választók többsége számára ezzel a négy csatornával, illetve ezek hírmûsoraival azonos a politikai tájékoztatás fõsodra. Másként kifejezve: az a mainstream hír, ami ezekben a televíziókban, vagy ezek hírmûsoraiban megjelenik. Kiemelendõ azonban, hogy e csoportban a nézettség tekintetében „nagymédiának” tekintett három csatorna mögött messze elmarad a Hír TV nézettsége. Ez a körülmény a Hír Tv sajátos médiapiaci helyzetére utal. A csatorna valójában szegmens televízió, amely viszont a választók politikai és közéleti tájékozódási szokásait tekintve élesen elkülönül mind a rádióadóktól, mind az egyéb, ám szintén kábel terjesztésû televízióktól. Valószínûsíthetõ, hogy ehhez az elkülönüléshez a csatorna nevének percepciós hatása is

hozzájárulhat, hiszen a név egyértelmûen hírforrásként jelöli meg a médiumot, míg más televízióknál a nézõk zöme minden bizonnyal inkább más mûsortípusokra asszociál. További másik csoportot alkotnak a vizsgálatba került rádióadók, a Kossuth rádió és a Klubrádió (illetve ezeknek az adóknak két mûsora, a Vasárnapi Újság és a Megbeszéljük). A harmadik csoport pedig a csak bizonyos kábeltelevíziós hálózatokon, ezért korlátozott vételkörzetben fogható 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 399 399 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI médiumokat foglalja keretbe. E médiumokat fogyasztói közönségük sajátos összetétele miatt egyértelmûen szegmensmédiumoknak tekinthetünk A nézettségi mutatók alapján ez utóbbi csoportban is felbukkan a Hír Tv, emellett itt jelenik meg a Magyar ATV, a Duna vV, valamint a Magyar Televízió 2-es csatornája is. Az elõzõekben összefoglalt megoszlás

érvényességét támasztja alá egy másik statisztikai módszer, a faktoranalízis segítségével készített elemzés is. Az ennek alapján megjelenõ modell 63 százalékos magyarázó erõvel bír és három,9 egynél nagyobb saját értékkel rendelkezõ faktort jeleníti meg (2. táblázat). A faktorsúlyok alapján gyakorlatilag a többdimenziós skálázás eredményeként kapott modellel megegyezõ struktúra rajzolódik ki. 2. táblázat Az elektronikus médiumok, illetve egyes konkrét mûsoraik tagozódása (Faktoranalízis, varimax rotálás) 1. faktor (szegmens tv-k) Duna Tv 0,82 Magyar ATV 0,78 MTV2 0,73 Hír Tv 0,68 2. factor (rádiók) 3. faktor (országos sugárzású tv-k) Este Vasárnapi Újság 0,81 Kossuth Rádió 0,76 Megbeszéljük 0,56* RTL Klub 0,78* TV2 0,75 MTV1 0,42 * Negatív faktorsúllyal a kereskedelmi tv-k. * Negatív faktorsúllyal a Hír Tv és a Vasárnapi Újság. 9 Varimax rotációt követõen. 7-fejezet.qxd 5.1005

12:19 Page 400 400 GAZSÓ TIBOR Az empirikus analízis alapján nyilvánvaló tehát, hogy a magyar választók túlnyomó többsége számára az országos földi sugárzású televíziók köre a politikai és közéleti tájékozódás fõ forrása, ez tehát a „nagymédia”. E körülmény ismeretében viszont a választói vélemények alakulására gyakorolt médiahatást tekintve már konkrét valószínûségi megállapítások tehetõk Elõször is, ha a „nagymédia” hírmûsoraiban nem érvényesülnek a kiegyensúlyozott, elfogulatlan tájékoztatás kritériumai, miközben a magyar választók túlnyomó többsége elsõsorban, vagy legalábbis meghatározó mértékben innen szerzi politikai és közéleti információit, akkor valószínûsíthetõ, hogy a választóközönség jelentõs részét érõ manipulatív hatások valamiképp érvényesülnek a választói vélemények alakulásában is. Hogy ez a manipulatív hatás konkrétan miként, milyen

eredõkkel és milyen manipulációs módszerek révén jut érvényre, az már messze meghaladja egy kvantitatív vizsgálat kereteit és lehetõségeit. A manipulatív hatás érvényesülésének valószínûségét azonban az egybevetett empirikus analízisek eredményei alátámasztják. Ez a körülmény számos, egymástól függetlenül is hatást gyakorló okra vezethetõ vissza. Ezek közül mi azokat emelnénk ki, amelyek befolyásolása, módosítása gyakorlati lehetõségként adódik a politikai döntéshozatal dimenziójában. Elõször is, a magyarországi médiaszerkezet egyértelmûen torz abban a vonatkozásban, hogy a közszolgálati média intézményrendszere folyamatosan alulfinanszírozott, a kereskedelmi médiumokkal versenyképtelen intézményi rendszerben és finanszírozással mûködik. A mûködés keretfeltételeit ezenfelül meghatározza a finanszírozás és politikai felügyelet jellegébõl adódó hatalomvezérelt mûködés. Ennyi „teherrel” a

hátán a közszolgálati televízió egyrészt képtelen ellátni a kiegyensúlyozott tájékoztatás feladatait, másrészt a nézettségért folyó versenyben sem képes a kereskedelmi televíziók eredményeit megközelíteni. Ebbõl mindjárt következik egy másik lényeges összefüggés, nevezetesen az, hogy a televíziós csatornák nézettsége sajátos módon befolyásolja a politikai-közéleti tájékozódás irányát. A nézõk zöme azokon a csatornákon tekinti meg a hírmûsorokat is, amelyeken kedvenc szórakoztató mûsorait nézi Az általános nézettségi rangsorban elfoglalt magasabb pozíció és a nézõk hírfogyasztásában játszott szerep pozitív irányú, szoros asszociációban áll egymással. Ennek szemléltetésére elegendõ áttekintenünk a 3 táblázatot, amely a klaszterelemzés eredményeként adódó médiafogyasztási csoportok hírfogyasztási szokásait mutatja a három földi sugárzású országos televíziócsatorna, az RTL Klub, a TV2

és az MTV1 vonatkozásában. A megoszlási 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 401 401 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI adatokból egyértelmûen kitûnik, hogy a televíziós piacot vezetõ RTL Klub a televíziós hírmûsorok területén is vezetõ pozícióban van, méghozzá majdnem minden fogyasztói csoportban megelõzve két versenytársát, miközben a táblázat azt mutatja, hogy a fogyasztói csoportok zöme még mindig „a híradó”-ként nézi az MTV1 hírmûsorait. A piac tehát átformálja a hírfogyasztási szokásokat azzal, hogy a kereskedelmi tv-k a mûsorkínálat eltérõ jellemzõivel magukhoz húzzák a hírfogyasztókat a közszolgálati médiumoktól Ha a receptet egyszerû nyelvezetre lefordítjuk, azt mondhatjuk, elegendõ egy erõs szórakoztató programszegmenssel megjelenõ kereskedelmi tv-t csinálni ahhoz, hogy néhány év múlva ez a csatorna váljon a hírfogyasztás vezetõ médiumává. A hírfogyasztás

kontrollja ettõl kezdve a kereskedelmi televízió tulajdonosainak kezében van. 3. táblázat A három földi sugárzású televíziócsatorna híradását mindennap vagy hetente több alkalommal nézõk aránya az egyes fogyasztási csoportokban (%) 1. hírinformációkat elutasítók 2. kereskedelmi tvnézõk 3. abszolút tv-nézõk (minden csatornát rendszeresen nézõk) 4. baloldali és liberális újságolvasók 5. rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1gyel 6. jobboldali hírfogyasztók 7. kereskedelmi tv-ket elutasító televíziós hírfogyasztók 8. abszolút hírfogyasztók („mindenevõk”) MTV1 Hetente többször 8 28 33 29 28 32 22 33 Mindennap 4 53 54 25 43 37 55 57 TV2 Hetente többször 21 26 28 33 24 22 14 38 Mindennap 15 70 60 51 37 12 9 47 RTL Klub Hetente többször 22 23 23 28 25 22 22 37 Mindennap 22 69 68 58 38 19 22 55 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 402 402 GAZSÓ TIBOR

Mindezek az összefüggések arra irányítják a figyelmet, hogy egyrészt még ma sem lenne reménytelen egy hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást biztosító közszolgálati csatorna felépítése, hiszen jóllehet az MTV1 a televíziós hírpiacon már elvesztette vezetõ pozícióját, még mindig jelentõs választói tömegek fordulnak napi rendszerességgel ehhez a forráshoz politikai-közéleti információkért. Más kérdés, hogy a már hivatkozott médiaelemzés szerint az MTV1 hírszerkesztési gyakorlata is súlyos problémákat mutat a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeit tekintve, a közlés manipulációja a 2004-es év idõszakában folyamatosan kimutatható volt. Talán épp az MTV1 hírmûsorainak magas nézettsége világít rá legjobban a magyar politikai és közéleti tömegtájékoztatás monolit struktúrájára. A helyzet úgy fest, hogy akarva vagy akaratlanul a magyar választók többsége abból a három forrásból szerzi be

legnagyobb gyakorisággal napi politikai és közéleti információit, amely az erre vonatkozó elemzések szerint folyamatosan eltér a plurális és elfogulatlan politikai és közéleti tájékoztatás alapvetõ kritériumaitól, összességében alapvetõen sokkal inkább a nézõk véleményének formálását célozza, semmint tájékozódásukat segíti. Fontosnak tartjuk itt megjegyezni, hogy a média manipulációs szerepérõl folytatott diskurzusok egy sajátos iránya mintegy érdemként, pozitív konstrukcióként kezeli a médiamanipulációt. A magunk részérõl úgy gondoljuk, hogy a média manipulációs potenciálja bizonyos célkitûzések tekintetében valóban felfogható pozitív adottságként, lehetõségként is. Gondoljunk csak például arra, hogy egy választási kampány során a kampánymenedzsment számára milyen fontos lehet a megfelelõ manipulációs képességeket birtokló média kontrollja. Ettõl a funkciótól azonban megítélésünk szerint

élesen el kell különíteni a média politikai és közéleti tömegtájékoztató funkcióját. Nem tartjuk szerencsésnek a folytonosan emlegetett BBC-charta idézését, annál is inkább nem, mert a BBC One adását például az iraki háborúhoz kapcsolódó tájékoztatás miatt számos, éppen a manipulációt kifogásoló kritika érte. Ettõl függetlenül a kiegyensúlyozott, objektív, hiteles tájékoztatás kritériumrendszere, illetve a kritériumok betartása és betartatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a média ne a választók közélettel szembeni bizalmatlanságát és elidegenedését gerjessze, hanem valóban kognitív segítséget nyújtson a politikai közélet kérdéseivel kapcsolatban a választók számára. A jelenlegi helyzetben a magyar „nagymédia” ennek a követelménynek nem tesz eleget, és ez végsõ soron arra a következményre vezethet, hogy a választói vélemények sajátos befolyásolása, a témavezetés, a témák megje- 7-fejezet.qxd

5.1005 12:19 Page 403 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI 403 lenítése, a tartalmi és kontextuális manipulációk révén maga a társadalmi közbeszéd is befolyásolható. Ha úgy tetszik, a jelenlegi magyar médiakínálati és médiafogyasztási szerkezetben a média elvileg minden további nélkül képes lehet arra, hogy a közbeszédet akár tartósan is eltérítse bizonyos elitcsoportok érdekei szempontjából kényelmetlen agendáktól. Az ebbõl adódó következtetések azonban már túlságosan messzire vezetnének az elvégzett vizsgálat célkitûzéseihez képest. Mindezek alapján leginkább azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy a magyar média kínálati szerkezete és a választók médiafogyasztási szokásai együttesen olyan teret strukturálnak, amelyben nem tekinthetõ biztosítottnak a választók számára a kiegyensúlyozott, objektív, a politikai és közéleti információkhoz való hozzáférés egyenlõ esélye. A

rendszerváltás óta ebben a témakörben elvégzett vizsgálatok azonban nem nyújtanak elegendõ empirikus tartalmat a probléma mélyebb feltárásához, tudományos igényû megismeréséhez. Éppen ezért a téma kutatásának elmélyítésére, kiterjesztésére lenne mielõbb szükség, legalábbis ha a média közösségformáló szerepét, jelentõségét egy kicsit is komolyan vesszük Annál is inkább, mert a kérdés ma már sokkal inkább a magyar társadalom újratermelõdésének meghatározó kérdései körül folyó – vagy inkább sajnálatos módon elmaradó – diskurzusokat érinti, végeredményben pedig a magyar társadalom és gazdaság nemzetközi színtéren mérhetõ versenyképességét befolyásolja. A média társadalmi szerepe, felelõssége és feladata ezért már távolról sem elvont akadémiai, és fõként nem szakmai kérdés, hanem a magyar társadalom egyik kiemelt, átfogó stratégiai kérdésköre. 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 404

404 GAZSÓ TIBOR FÜGGELÉK 1.táblázat Politikai médiafogyasztási profilok (A nem hierarchikus klaszteranalízis, a klaszterek az output-mátrix eredeti sorrendjében, sztenderdizált pontszám-átlagok) 7-fejezet-fekvı.qxd 5.1005 12:20 Page 404 FÜGGELÉK 1. táblázat Politikai médiafogyasztási profilok (A nem hierarchikus klaszteranalízis, a klaszterek az output-mátrix eredeti sorrendjében, sztenderdizált pontszám-átlagok) Klaszter10 Kossuth rádió –0,22 –0,37 –0,44 –0,04 1,69 1,79 1,21 –0,62 –0,29 –0,23 –0,42 –0,50 –0,41 RTL Klub 1 0,24 –0,13 –0,24 –0,16 2 –1,01 –0,31 –0,37 –0,68 Magyar ATV Hír Tv VasárNapi Megbenapi Gazdaszéljük Újság ság Blikk MaMagyar gyar Metro Hírlap Nemzet Népszava Népszabadság Helyi lap –0,05 –0,48 –0,24 –0,22 –0,33 –0,13 –0,25 0,44 –0,32 –0,00 –0,03 –0,30 –0,29 –0,03 –0,19 –0,26 –0,07 3 0,66 1,07 1,18 0,38 0,43 1,22 1,23 1,31 1,05 1,00

1,75 –0,02 0,36 2,33 1,05 0,92 1,90 1,28 –0,66 4 –0,08 0,27 0,30 0,33 0,33 0,16 0,10 0,01 –0,16 –0,15 0,04 –0,10 0,57 0,72 0,46 0,91 0,53 2,35 –0,35 5 0,19 0,40 0,83 –0,67 –0,66 0,56 1,46 0,44 0,41 0,85 0,11 0,01 –0,42 –0,15 3,24 –0,02 –0,02 –0,20 –0,41 6 0,58 1,03 1,05 0,48 0,48 1,14 0,82 0,57 –0,03 –0,04 –0,02 0,15 0,06 –0,21 –0,28 –0,04 0,02 –0,25 0,13 7 0,45 0,35 –0,10 –1,08 –0,67 –0,24 –0,11 0,26 0,14 –0,08 –0,15 –0,17 0,16 4,17 0,45 0,73 0,12 –0,29 8 0,48 –0,88 –0,81 –0,80 –0,74 –0,26 –0,21 –0,40 –0,30 –0,03 –0,02 –0,27 –0,33 –0,33 –0,24 –0,27 0,11 0,64 0,49 0,82 A klaszterek elnevezése a tanulmány 1. táblázatában közölt nevek és gyakorisági sorrend alapján: 1 klaszter – rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1-el (5 hely), 2. klaszter – hírinformációkat elutasítók (1 hely), 3 klaszter – abszolút

hírfogyasztók („mindenevõk”) (8 hely), 4 klaszter – baloldali és liberális újságolvasók (4 hely), 5 klaszter – jobboldali hírfogyasztók (3 hely), 6 klaszter – abszolút tv-nézõk (minden csatornát rendszeresen nézõk) (3 hely), 7 klaszter – kereskedelmi tv-ket elutasító liberális hírfogyasztók (7 hely), 8 klaszter – kereskedelmi tv-nézõk (2 hely) 404 10 Duna Tv Este TV2 MTV1 MTV2 7-fejezet.qxd 5.1005 12:19 Page 405 TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI 405 Irodalom Bennett, W.: The Media and Democratic Development: The Social Basis of Political Communication. In Patrick H O’Neil ed, Communicating Democracy: The Media and Political Transitions Lynne Reiner, 1998 Bowen, L.–Stamm, K–Clark, F: Television Reliance and Political Malaise Journal of Broadcasting and Electronic Media, 2000 44 (1) 1–15 Lazarsfeld, P. F–Merton, R K: Mass Communication, Popular Taste and Organized Social Action. In: Rosenberg, B–White, DM,

(eds): Mass Culture, NewYork, 1957, Free Press, 457–473. Newton, K.: ‘Mass Media Effects: Mobilization or Media Malaise?’ British Journal of Political Science, 1999 29, 577–599 Norris, P.: Does Television Erode Social Capital? A Reply to Putnam PS – Political Science and Politics, 1996. XXIX: 474–480 Putnam, R. D: Tuning, Tuning Out: The Strange Disappearance of Social Capital in America. PS – Political Science and Politics, 1995 XXVIII: 664–683 C mnegyed.qxd 5.1005 12:04 Page 2