Gazdasági Ismeretek | Logisztika » Az elosztási logisztika menedzsmentje

Az elosztási logisztika menedzsmentje 4.1 Az elosztási csatornahálózat A termékeknek létrehozásuk helyéről el kell jutniuk a felhasználóhoz. Azt a módot, ahogy a termékek a gyártótól a fogyasztóhoz eljutnak, továbbá azokat a módszereket, amelyekkel az eljutás módját kialakítjuk és irányítjuk, fizikai disztribúciós (elosztási) csatornának, ezek összességét pedig a fizikai disztribúció csatornarendszerének nevezzük. A fizikai elosztási csatornái mellett - azzal párhuzamosan és összefonódva - léteznek a marketing (másképpen tranzakciós, esetleg akvizíciós) csatornák. A kereskedelmi (marketing) csatorna szintén a terméknek az előállítótól a fogyasztóhoz való eljutásával foglalkozik, de a fizikai disztribúcióval ellentétben a térben és időben lezajló folyamatok nem-fizikai elemeire koncentrál, mint pl. a termék bemutatása, ismertetése, az eladás és a vétel lebonyolítása, megszervezése, az áru tulajdonjogának

cseréje stb. Amint az áru "előre halad" a disztribúciós csatornában, a fizikai folyamatok mellett feltétlenül megoldandók a kapcsolódó pénzügyi, jogi, kereskedelmi kérdések is. 4.11 Az elosztási csatornák típusai Közvetlen Közvetett Termelők (1,2,.,T ) Termelők (1,2,.,T) Nagykereskedő Fogyasztók (1,2,.,K) Fogyasztók (1,2,.,K) A disztribúciós csatornarendszer elemekből és az elemek közötti kapcsolatból áll.  A rendszer elemei:  feladóhelyek (termelőüzemek),  fogadóhelyek (fogyasztók),  raktárak (depók).  A kapcsolatok:  közlekedési útvonalak (közút, vasút, vízi út stb.),  információs csatornák. 49 KÖZVETLEN KÖZVETETT Direkt Kvázi direkt Kétlépcsős Többlépcsős Termelő Termelő Termelő Termelő Nagykereskedő Nagykereskedő Nagykereskedő Kiskereskedő Kiskereskedő Kiskereskedő Fogyasztó Fogyasztó Fogyasztó Fogyasztó Az értékesítési rendszerek felépítése,

struktúrája alapvetően kétféle lehet, közvetlen (direkt) vagy közvetett (indirekt), ill. ez utóbbi több lépésben A kereskedelmi lépcsők száma eszerint a közvetett rendszerben lehet két- vagy többlépcsős A gyakorlatban elterjedőben van a tisztán közvetlen vagy közvetett rendszereken kívül a vegyes elosztási rendszerek térhódítása. E csatornastruktúrák vegyítik a direkt és az indirekt elemeket, s ezáltal kísérlik meg az egyes megoldások előnyeit megtartva azok hátrányait valamelyest csökkenteni. N Y E R S A N Y A G K I T E R M E L É S TERMELŐÜZEMEK NAGYKERESKEDŐK KISKERESKEDŐK FOGYASZTÓK 4.12 A fizikai elosztási csatornák jellemzői A fizikai disztribúciós csatorna a kezdő és végpontokból (terminálok), a közöttük elhe50 lyezkedő köztes pontokból (raktárak, depók), valamint az ezeket összekötő élekből (szállítási kapcsolatok) áll. A disztribúciós csatornáknak két dimenziója van: 1. A vertikális

tagoltság azt mutatja, hogy hány lépésben lehet eljutni az induló pontból (termelőhely) a végpontba (fogyasztó). A szokásos struktúrák 1-4 lépcsősök 2. A horizontális tagoltság arra utal, hogy hány hasonló funkciójú pont van a disztribúciós csatorna egy-egy lépcsőjében (pl hány regionális raktár van a rendszerben) A fizikai disztribúciós rendszer megtervezése mindenekelőtt arra irányul, hogy az adott árufélére megtalálja a lehető legjobb, azaz optimális vertikális és horizontális tagoltságú, elosztási struktúrát. Az elosztási rendszerek jellemzői:  Közvetlen elosztás:  gyors és megbízható szállítási módot igényel,  akkor gazdaságos, ha a rendelési tételek nagyok, kocsirakományt kitevők,  különösen alkalmas érzékeny és drága árukra, mert az árukezelések száma minimális,  jó, lehetőleg elektronikus információs kapcsolatot igényel a gyártó és a vevő között,  az áru készletezési

költségei alacsonyak,  kis rendelési tételnagyság esetén (pl. csomagküldő rendszer) a választott szállítási módban (posta) az áru ellenőrzési lehetősége a továbbítás alatt nehezen oldható meg,  az alkalmas szállítási megoldások igen költségesek.  Közvetett elosztás:  az áru eljutási útja a termelőtől a fogyasztóig hosszabb ideig tart, mert a rendszerben köztes raktárak is vannak, ugyanakkor a rendelés teljesítésének ideje a közvetlen rendszernél is kisebb lehet, hiszen a regionális raktárak közelebb vannak a fogyasztókhoz, 51 A B TR TR TR TR TR Jelölések: KR KR KR C KR RR RR KI Vevők KI Vevők KI KI Vevők D KI KI KI KI KI TR = termelőüzemi raktár KR = központi raktár RR = körzeti (regionális) raktár KI = kiszállítási raktár A = egylépcsős rendszer B = kétlépcsős rendszer C = háromlépcsős rendszer D = négylépcsős rendszer Vevők  a termelők és a raktárok közötti

átszállítás a nagy tételnagyság miatt olcsó, ezért, bár a szállítási teljesítményigény e rendszerben az előzőnél általában nagyobb, az összes szállítási költség alacsonyabbra adódik,  a raktározási költségek nagyobbak,  a rendszerben lévő készlet mennyisége nagyobb, mint a direkt rendszerben, s ezért a készletezési költségek is magasabbak. 4.2 Az elosztási csatornahálózat költségkonfliktusai Törekedni kell arra, hogy a fizikai disztribúciós csatornahálózatot a logisztikai céloknak leginkább megfelelő módon alakítsuk ki. Természetesen a választott értékelési feltételek az egyes esetekben eltérőek is lehetnek, mint. pl maximális profit, maximális teljesítmény, erőforrások minimuma stb A legáltalánosabban alkalmazott optimum-kritérium: rögzített, előre megszabott szolgáltatási színvonal elérése minimális költségráfordítás mellett. Az elosztási hálózat kialakításakor számos kérdésre kell

választ keresnünk. Ezek közül a fontosabbak: 1. A vertikális tagoltságra vonatkozóan:  hány lépcsőből álljon az elosztási hálózat (két-, háromlépcsős stb.),  mi legyen az egyes lépcsőkben a depók szerepe (elosztó, gyűjtő stb.) 2. A horizontális tagoltságra vonatkozóan:  hány depót kell létrehozni az egyes lépcsőkben,  hol legyenek ezek a depók,  mekkora legyen az egyes depók mérete,  hol húzódjon az egyes depók által kiszolgált terület határa. 3. Az alkalmazott elosztási stratégiára vonatkozóan:  tiszta vagy vegyes rendszert kell-e kialakítani, 52  ha a rendszer vegyes, merev vagy rugalmas legyen-e,  ha a rendszer rugalmas, milyen elvek szerint működjön,  az egyes lépcsők között milyen szállítási módokat alkalmazzunk. A disztribúciós hálózat létrehozása stratégiai, működtetése részben taktikai, részben operatív, feladat. A vertikális és horizontális tagoltság (raktárak

telepítése, megszüntetése) nyilván a stratégiai döntések körébe tartozik, a már meglévő csatornahálózatban az áru átáramoltatásának módjára vonatkozó döntések pedig alapvetően taktikai jellegűek (pl. egy rugalmas elosztási rendszer bevezetése), de ezek közül számos akár napi, azaz operatív döntést igényel (pl. napi túratervezés az igények alapján) 53 4.21 A horizontális tagoltság vizsgálata A fizikai disztribúciós rendszer horizontális tagoltságát az egyes elosztási lépcsőkben szereplő pontok (raktárak) száma jellemzi. A megérthetőség érdekében kétlépcsős, tiszta (vagyis nem vegyes elosztási stratégiájú) rendszert vizsgálunk Ebben az esetben a termelő(k)től az áru először a körzeti raktárakba kerül, azokat pedig innen már a fogyasztók (boltok) kapják. Költség (Ft) Összes disztr.költség Deponálási költség Szállítási költség Körzeti depók száma a rendszerben Az első kérdés, hány

körzeti depót célszerű létrehozni. A választ - az előzőek szerint - a költségminimum adja meg. A tapasztalat szerint egy akkora területű országban, mint Magyarország, általában 5-10 depó mellett kapjuk a legkisebb költségeket. Ennél kisebb depószám esetén a terítési, e felett a depóköltségek növekedése miatt kapunk a legkedvezőbbnél rosszabb eredményeket. 4.22 A deponálási költségek vizsgálata A deponálási költségek alapvetően két részből állnak: a közvetlen raktározási költségekből (raktárak fix és változó költségei), valamint a raktárakban tartott készletek, mint lekötött forgóeszközök, költségeiből. A raktározási költségek A raktározás költségei szintén két fő részre bonthatók, az állandó és a változó raktárköltségekre. Az állandó raktárköltségek mindenekelőtt a raktárak méretétől, valamint a raktártechnológia kialakításától függnek. 54 K ö l t s é g e k Változó

költs. Fix költs. Raktárak mérete, forgalma . Az ábráról leolvasható, hogy a raktárak méretétől függő állandó költségek egyes lépcsőinek "simítására" burkológörbét lehet alkalmazni, s ez általában degresszív jellegű. A változó költségek a raktárban tárolt áruk mennyiségével arányosak, a változás meredeksége a ki- és betárolások gyakoriságától és a raktártechnológiától függnek. Az árukészlet költségei A raktárakban - annak érdekében, hogy a váratlanul fellépő igényeket is lehetőleg ki lehessen elégíteni - biztonsági készletet tartanak. A kifogyott készletek pótlását úgy kell megrendelni, hogy a pótlás beérkezéséig legyen még a raktárban minimálisan annyi készlet, hogy az átlagos igényt, sőt lehetőség szerint még az átlagost kismértékben meg haladó váratlan többletigényt is ki lehessen elégíteni. Árukészlet -2 - x + +2 84% 98% Rendelési pont a b Biztonsági

készlet T L Rendelési időpont Rendelés beérkezési időpont c Idő Áruhiány rizikója A biztonsági készlet nagysága függ a megkívánt szolgáltatási színvonaltól, valamint a standardizált szórástól. Összesítve tehát a leírtakat, a biztonsági készlet, ha k azt jelenti, hogy a biztonsági készlethez a standardizált szórás hányszorosát adjuk hozzá, a következő összefüggéssel számítható: B  k  L , 55 valamint a készlet nagysága a rendelés időpontjában: B SL  k  L . A raktározási és a készletezési költségeket együtt tekintjük az ábrán látható alakzatot kapjuk. Költségek Összes depóköltség Állandó költségek Készletköltségek Változó költségek Depók száma a rendszerben 4.23 A szállítási költségek vizsgálata A szállítási költségeket csökkenő exponenciális görbe jellemzi. A költségek csökkenthetőségének lehetőségét a rendelési tételnagyság teremti meg. A

fogyasztó általában kis tételt rendel, ez számára majdnem mindig előnyös (ha az utánpótlás biztos), hiszen nem kell raktároznia, pénzét idő előtt áruba fektetnie. A termelők a szolgáltatási színvonal fenntartása, versenypozíciójuk javítása érdekében - amíg az túlzott szállítási költségráfordítással nem jár - vevőik ilyen irányú igényét törekednek teljesíteni. A kis tételnagyság ugyanakkor vagy nagyon kis tehergépkocsik (a fogyasztók közvetlen ellátása az elosztó rendszerekben szinte kizárólag közúton történik) foglalkoztatását indokolja, vagy a körjáratokat kell szervezni A körjáratban a járművet a raktárban megrakják, de a szállítmányt a jármű több helyen rakja le. A szokásos tételnagyság, az árufélétől is függően, néhány rekesztől, ládától a 2-3 rakodólapig terjed, ami azt jelenti, hogy egy-egy fordulóban a járművek, méretüktől is függően, 5-25 vevőt is meglátogathatnak. 56

Termelőüzem X (Közp. rakt) Regionális depók Az átlagos járathossz J e  k  T  N , ahol k T N = konstans, javasolt értéke 0,7-0,8; = a terület nagysága; = a területen lévő pontok száma. Ha a területen több járatot kell indítani, akkor az alábbi képlettel becsülhetjük meg egy járat átlagos hosszát:   Q N N   0,7  a  1   , itt j  k  a   1   q N  J    a = az eredeti területtel azonos területű négyzet oldalhossza; Q = a használt tehergépkocsik átlagos kapacitása; q = egy bolt átlagos rendelési mennyisége; J = az indított fordulók száma (J=Nq/Q). A kiszállítás költsége a depószámtól függően folyamatosan csökken. 57 Szállítási költségek (ezer Ft) 2.000 1.500 A regionális depók száma az elosztási rendszerben 1.000 4 8 12 16 20 4.3 Az elosztási rendszerek modellezése 4.31 Elosztás tervezése adott depóból A

járattervezés célja - a fizikai disztribúció céljához hasonlóan - az előre meghatározott minőségi színvonal mellett az elosztási feladat leggazdaságosabb megszervezése, adott esetben előre rögzített személyi, anyagi feltételek mellett a legmagasabb szolgáltatási színvonal elérése. A járattervezési probléma A járattervezési alapproblémát a következőképpen adhatjuk meg: 1. Adatok  Ismertek a vevők (fogyasztók) igényei, q i (i = 1,2,.,n);  Adott a depó (i = 0) helye;  A depóban rendelkezésre állnak járművek, kapacitásuk egyenlő(Q), számuk korlátlan;  Ismertek a "pontok" közötti távolságok (d ij ), továbbá az eljutási idők (t ij ). 2. Cél Keressük azt a járattervet, amellyel valamennyi megrendelést ki lehet elégíteni a célfüggvény szerinti optimummal, a járműkapacitások betartásával. A célfüggvény, vagyis az optimálás kritériuma többféle lehet:  a járművek által befutott távolság

(ez homogén járműpark esetén feltétlenül alkalmas optimálási cél);  a járművek összes foglalkoztatási ideje (homogén járműpark esetén jó);  a szállítási költségek (inhomogén járműparkra javasolható); 58  az alkalmazott járművek száma (szintén homogén járműpark esetén javasolt). Az alapproblémát az adatok és a feltételek további részletezésével bővíteni lehet. A gyakorlati feladatokhoz leginkább a következő kiegészítéseket szokás figyelembe venni:  Különféle kapacitások:  pl. a járműteherbírás mellett figyeljük a járművek térfogatát is;  a járművek napi foglalkoztathatóságának (időkapacitásának) korlátot szabunk;  korlátozott járműszámmal dolgozunk;  Heterogén járműparkkal tervezünk, melyek teherbírása Q j (j = 1,2,.,m j );  A vevők a járműveket csak meghatározott időintervallumokban, un. "időablakokban" fogadhatják: [a i ,b i ] (i = 1,2,,n), itt a i az

árufogadási idő kezdete és b i annak a vége az i-edik vevőnél;  Időablakok a járművekre is felvehetők, vagyis az egyes járművek különböző időszakokban és időtartamban dolgozhatnak;  A nap folyamán a járművek több fordulót is teljesíthetnek, ha ezt a napi foglalkoztatási idő megengedi. 4.3 2 Telephely kijelölése egylépcsős elosztáshoz Ezt a feladatot telepítési problémának nevezzük. A legegyszerűbb telepítési probléma a depó centrumának kijelölése - tulajdonképpen az egylépcsős disztribúciós struktúra hálózatát alakítja ki. A feladat megoldására számos módszer ismert Ezek közül az egyik legismertebb a Steiner-Weber modell, amelyben a keresett telephely bárhol lehet. A szállítási költség két tetszőleges pont között a távolsággal arányosan változik, azzal lineáris kapcsolatban van. A feladat az összes szállítási költség minimalizálása: n K ( x , y)  c  q i i 1 x  u i  2  

y  v i  2  Min. Itt c a szállítás önköltsége (az egységnyi szállítási munka költsége); qi az i-edik relációban továbbított árusúly (ez lehet be- vagy kiszállítás); u i ,v i az i-edik pont koordinátái; x, y A keresett centrum koordinátái. 59 8 4 7 9 x(2)=60,0 y(2)=44,1 3 2 5 10 6 1 R Az optimális depóközéppontot az iterációs lépések számának növelésével tetszés szerinti pontossággal meg lehet közelíteni 60 4.3 3 Telephelyek kijelölése többlépcsős elosztáshoz 8 4 7 3 9 D0 2 D2 D1 5 10 6 1 A körzeti depókból ellátandó vevők többnyire a depóknak a központtól távolabbra eső oldalán találhatók 61