Nyelvtanulás | Magyar » A szófajok rendszere

A szófajok rendszere A szófajok a nyelvhasználatban jobbára egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. Jelentésen a szavak használati értékét, lehetséges beszédbeli szerepét értjük A mondatbeli szerep azt jelenti, hogy melyik szófaj milyen funkciót tölt be a mondatban. A bővíthetőség szempontja azt vizsgálja, hogy melyik szófajnak mi a tipikus bővítménye a mondatban. Vannak olyan szófajok, melyek nem bővíthetők (névelő, kötőszó) A mai magyar nyelv szófajainak egyik lehetséges rendszere: I. Igék: él, történik, olvas, eszik II. Névszók: 1 főnév: madár, ház 2. melléknév: jó, kellemes 3. számnév: sok, hatod, második 4. névmás: ő, magam, olyan III. Igenevek: 1 főnévi: írni, állni 2. melléknévi: síró, fizetendő,

megbízott 3. határozói: sietve, befejezvén IV. Határozók: itt, tegnap V. Viszonyszók: 1 névelő: a, az, egy 2. névutó: mögött, alá 3. kötőszó: és, s, meg 4. igekötő: be, ki, le 5. segédige: fog, volna 6. módosítószó: nem, talán, bizony IV. Mondatszók: 1 indulatszó: jaj, nesze 2. felelőszó: persze, igen, nem Szavaink között sok olyan is van, amely a szófaji csoportok közül többe is beleillik, vagy alkalmi használata miatt hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható. - Ha egy szócsoport két szófaj tulajdonságait úgy hordozza, hogy külön-külön egyik kategóriába sem sorolható be, átmeneti szófajnak nevezzük. Ilyenek az igenevek Ezek igéből képzett származékszavak, ezért őrzik az ige alapjelentését. - Kereszteződő szófajúságról akkor beszélünk, ha egy szócsoport elemeiben több szófaj tulajdonsága mutatkozik meg egyszerre, de bármelyik szófajba külön-külön is besorolhatók. Ilyenek a vonatkozó névmási

határozók, amelyek a névmási határozószók és a kötőszók csoportjába is beletartoznak: ahol, amikor, ameddig, ahogy. - Ha egy szócsoport tagjai alaki viselkedésük és mondatbeli szerepük alapján két vagy több szófajba is besorolhatók, de a mondatban mindig eldönthető, hogy melyik szófaji értékükben szerepelnek, kettős (hármas) szófajú szavakról beszélünk. Gyakoriak a főnevek és a melléknevek között (szín-, nép-, anyag-, mértéknevek: zöld, olasz, vas, kiló), főnevek és határozószók között (tegnap, este, délután). Az egyes szófajok részletesebben: I. Az ige: Cselekvést, történést, létezést, vagy állapotot kifejező szófaj. A cselekvést jelentő ige olyan tevékenységet nevez meg, amely az alany akaratától függ: dolgozik, tanul. A történést kifejező ige olyan változás, folyamat megnevezésére szolgál, amely független az alany akaratától: elromlik, esik, ragyog. A létezést jelentő ige az alany létét

vagy nemlétét fejezi ki: van, nincs, lesz. Az állapotot jelentő igével megnevezett cselekvés is független az alany szándékától: bízik, fáj. A cselekvés irányulása alapján tárgyas és tárgyatlan igéket különböztetünk meg. A tárgyas ige cselekvése az alanytól kiindulva valami másra irányul Ha a mondatban határozott tárgyuk van, ragozásuk tárgyas. Pl: nézi a filmet, olvassa az újságot Ha határozatlan tárgy a bővítményük, ragozásuk alanyi: néz valamit, olvas egy könyvet. A tárgyatlan ige cselekvése az alanyon kívül másra nem irányul. A mondatban tárggyal nem bővíthetők, ezért csak alanyi ragozásuak lehetnek: mosakodik, kerestetik, zúg, megy. Az ige a mondatban mindig állítmány. II: Névszók: 1. Főnév: A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok nevét jelöli. A főnevek jelölhetnek valóságos vagy ilyennek gondolt fogalmakat: ezek a konkrét főnevek.

Megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket is, ezeket elvont főneveknek nevezzük. A konkrét főneveknek jelentésük alapján két csoportja van: a köznevek és a tulajdonnevek. A köznév több egyforma dolog közös megnevezése A tulajdonnév valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve. A köznevek fajtái: egyedi név Jelentésük: hasonló egyedek közös neve gyűjtőnév több egyedből álló csoport lakosság, nyáj, hegység neve a legkisebb rész is azonos az arany, vas, juh egésszel anyagnév A tulajdonnevek fajtái személynév földrajzi név intézménynév címek márkanevek Példák: kutya, király, fiú Példák Petőfi Sándor, Kati, Jóska Dunántúl, Szeged, Svájc Nemzeti Múzeum Nők Lapja Suzuki, Pepsi Cola, Colgate A főnév a mondatban ragok segítségével bármely mondatrész szerepét betöltheti. 2. Melléknév: A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. A mondatban leggyakrabban jelző.

Lehet állítmány vagy határozó is A melléknevet fokozhatjuk: alsó-, középső-, felsőfok. Pl: jó, jobb, legjobb 3. Számnév: A számnév személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét, vagy sorban elfoglalt helyét kifejező szó. Két faja a határozott és a határozatlan számnév A határozott számnév pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet. Lehet tőszámnév (kettő), törtszámnén (ketted), és sorszámnév (második). A mondatban lehet jelző, állítmány, számhatározó és számállapothatározó 4. Névmás: A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká. Attól függően, hogy milyen szófajt helyettesítnek, megkülönböztetünk csak főnevet ún. egyirányú, és a fő-, mellék- vagy számnevet is helyettesítő ún többirányú névmásokat Egyirányú névmások: a: személyes: én, te, ő, engem,

bennem b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok d: kölcsönös: egymás Többirányú névmások: a: mutató: ez, olyan, akkora, annyi b: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi c: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi d: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány e: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol A névmásnak csak ritkán lehet határozója. III. Igenevek: Az igenév igéből képzet olyan főnév, melléknév vagy határozószó amelynek igei tulajdonságai is vannak. Tipikusan átmeneti szófaj 1. A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be, de a kell, lehet, szabad. állítmányok mellet alany is lehet 2 Melléknévi igenév olyan -ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget

kifejező), andó/-endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány lehet Tárgya és határozója lehet. 3. A határozói igenév olyan -va/-ve, -ván/-vén képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint módvagy állapothatározó Tárgya és határozója lehet IV. Határozószók: A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szók: kint, most, rögtön, együtt. A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be Csak határozója lehet. V. Viszonyszók: A viszonyszók (viszonyítószók) nem önálló szófajok, mert a körükbe tartozó szavak csupán alakilag önállóak, de nincs önálló jelentésük. Önmagukban nem fordulnak elő, csak más szabad morfémákkal töltenek be mondatrészi szerepet.

Ezért álszóknak, segédszóknak is nevezi őket a szakirodalom. Nem bővíthetők 1. A névelő az utána álló főnév határozottságát (a, az) vagy éppen határozatlanságát (egy) fejezi ki. 2. A névutó az előtte álló ragos vagy ragtalan névszót határozóvá teszi Alakilag önálló, de funkciója a viszonyragokra emlékeztet. Napjainkban már terjednek névszó előtti változataik, de ezeket inkább csak nyomatékosítás céljából használjuk. 3. A kötőszó mondatrészek vagy mondatok összekapcsolására, a közöttük levő nyelvtani vagy logikai viszony kifejezésére szolgál. 4. Az igekötő igéhez, igenévhez vagy más, igéből képzett származékszóhoz kapcsolódó, annak jelentését a határozószókra emlékeztetően módosító szó: meg-, be-, ki-, fel-. Csupán alakilag önálló, de önmagában jelentése nincs. 5. A segédige olyan igei jellegű szófaj, amely a mód-, idő-, szám- és személyviszonyok kifejezésére alkalmas úgy, hogy

nem önálló mondatrész, hanem másokhoz kapcsolódik. Jelentésük önállótlanodott, alakjuk azonban maradt, ezért az állexémák közé soroljuk őket. Közös jellemzőjük - a tud kivételével -, hogy hiányos ragozásuak. 6. A módosítószó úgy módosítja az egyes mondatrésznek vagy az egész mondatnak a tartalmát, hogy a beszélő állásfoglalását is kifejezi. Önmagában sosem mondatrész VI. A mondatszók: Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Indulatszónak is nevezik ezeket a lexémákat. Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan formában. Megkülönböztetünk érzelmet nyilvánító (Hajh! Jaj! Teringettét! Fúj!), akaratnyilvánító (Pszt! Csitt! Nana! Hajrá!) és az akaratnyilvánítón belül állathívogató, -terelő (cicic, pipi, gyí, hess) szavakat is. A felelőszók tagolatlan mondatok Vagy megválaszolják a kérdést: Igen, persze, vagy kérdeznek: Nos?