Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Dávidházi Ernő - A körtvélyesi Holt-Tisza revitalizációs lehetőségei

EÖTVÖS JÓZSEF FŐISKOLA MŰSZAKI FAKULTÁS A KÖRTVÉLYESI HOLT-TISZA REVITALIZÁCIÓS LEHETŐSÉGEI Készítette: Dávidházi Ernő III. évfolyamos környezetmérnök hallgató Belső konzulens: Mátrai Ildikó főiskolai adjunktus Külső konzulens: Dr. Fekete Endre osztályvezető, ATIKÖVIZIG A témát gondozza: KÖRNYEZETTECHNOLÓGIA TANSZÉK BAJA 2006. JÚNIUS Tartalomjegyzék: Bevezetés 4 1. A Tisza vízgyűjtő alföldi vízrendszerének kialakulása 5 1. 1 A Tisza alsó szakaszának állapota Hódmezővásárhely környékén a vízimunkálatok megkezdése előtt 1. 2 A Tisza-szabályozás megalapozása 1. 3 A Tisza-völgy ármentesítése 1. 4 Az átvágások 1. 5 Árvízvédelmi gátak építése 2. Előzmények 6 7 9 11 12 16 2. 1 A Körtvélyesi -Holt -Tisza elhelyezkedése, főbb jellemző adatai 2. 1 1 A Körtvélyesi-Holt-Tisza klímája 2. 1 2 Geológia 2. 1 2 1 Földtani adottságok 2. 1 2 2 Talajok 2. 1 3 Csapadék 2. 2 A Körtvélyesi -Holt -Tisza

kialakulása, fejlődése 2. 3 A Körtvélyesi -Holt –Tisza revitalizációjának szükségessége 2. 4 A revitalizáció tervezett lépései 3. A Körtvélyesi -Holt –Tisza környezeti állapot felmérése és komplex vizsgálata 3. 1 A Körtvélyesi –Holt-Tisza vizének kémiai és biológiai vízminősége 3. 2 A Körtvélyesi -Holt –Tisza vízgyűjtőterülete 4. A Körtvélyesi -Holt –Tisza revitalizációs lehetőségei 4. 1 A holtág és a Tisza folyó kapcsolata 4. 2 A holtág és a Vásárhelyi Terv kapcsolata 4. 2 1 A meglévő állapot ismertetése 4. 2 2 A tervezett megvalósítási módozatai 4. 2 3 Építési technológia és a megvalósítás ütemezése 4. 2 4 Karbantartás 4. 2 5 Terület igénybevétel, és kisajátítás 4. 2 6 Környezet és természetvédelem 4. 2 7 Egyeztetések 4. 3 A Körtvélyesi-Holt-Tisza iszapkotrás és elhelyezési terve 4. 3 1 A Körtvélyesi-Holt-Tisza iszapkotrása 4. 3 2 A Körtvélyesi-Holt-Tisza iszapelhelyezésének

módozatai 4. 3 2 1 A terület talajtani adottságai 4. 3 2 2 Az elhelyezési terület nagyságának becslése 4. 3 3 Iszapkotrási és elhelyezési technológia 4. 3 4 Végrehajtáshoz szükséges gépteljesítmények 4. 3 5 Az iszapkotrás teljesítéséhez szükséges idő 2 16 17 17 18 18 18 19 20 24 29 30 32 34 34 35 37 37 38 39 39 40 40 41 41 43 44 45 46 47 47 4. 3 6 Az iszapkotrás munkaterületének tulajdonviszonyai 5. A beavatkozás során várható környezetterhelés, és a környezet igénybevétele, várható mértékének becslése 5. 1 Levegőtisztaságvédelem 5. 1 1 Az építkezés porszennyezése 5. 1 2 Az építési tevékenység munkagépeinek légszennyezése 5. 2 Az építkezéssel járó zajterhelés 5. 3 A Körtvélyesi-Holt-Tiszánál a munkálatok során keletkezett földanyag elhelyezése 6. A Körtvélyesi-Holt-Tiszán tervezett beavatkozások várható hatásai természetvédelmi és ökológiai szempontból 6. 1 A Körtvélyesi-Holt-Tiszán

tervezett vízvisszatartás várható hatásai 6. 2 A Körtvélyesi-Holt-Tisza alsó szakaszán tervezett kotrási munkálatok várható hatásai 6. 3 A tervezett csatornarekonstrukciós beavatkozások várható hatásai 48 48 48 48 49 50 52 53 53 55 57 Összefoglalás 59 Szakirodalom jegyzéke 61 Köszönetnyilvánítás 63 Függelékek: 1. sz: Vízkémia paraméterek 2. sz: Mérési módszerek és számítások 3. sz: Csillagdiagram és ionkoncentráció táblázatok 4. sz: Vízállás diagramok 5- sz: Térképek 64 64 67 91 101 108 Mellékletek: M. 1 Körtvélyesi-Holt-Tisza levezető csatornájának hossz-szelvénye M. 2 Körtvélyesi-Holt-Tisza levezető csatornájának keresztszelvényei 3 Bevezetés Szakdolgozatom témaválasztásánál törekedtem arra, hogy aktuális problémát dolgozzak fel. A Körtvélyesi-Holt-Tisza lakóhelyemhez, Hódmezővásárhely városhoz közel van, természet felfedező barangolásaim elsődleges célpontjai között szerepelt

gyermekkorom óta. A holtág a Mártélyi Tájvédelmi Körzet része Ökológiai szempontból jelentős vizes élőhelynek számít, 1947 óta a Madártani Intézet állandó kutatóterülete. A holtág vize kissé szennyezet, ami a Kenyere-éri csatornának köszönhető, mert a vízgyűjtő területéből nagy mennyiségű tápanyag oldódik be, és a szennyező anyagokkal terhelt vizét a holtágba üríti. A holtág vizének minőségét a Tisza folyó vízjárása is befolyásolja. Sajnos egyre magasabb vízállások kellenek a Tiszánál ahhoz, hogy a víz be tudjon jönni a holtág öblözetébe. Ez a jelenség azért van, mert az idő elteltével a Körtvélyesi-Holt-Tiszát a Tisza folyóval összekötő Körtvélyesi Alsó-fok csatorna medre nagymértékben feliszapolódott. Környezetmérnök szakos hallgatóként, a főiskolai tanulmányaim által megszerzett ismereteim birtokában, igyekeztem megoldást találni ezen problémák kiküszöbölésére. Végeztem

vízminőségi vizsgálatokat őszi és tavaszi időszakban. A vízmintákat a főiskola laboratóriumában, az érvényben lévő szabványok szerint elemeztem ki. 1976tól vizsgálják a holtág vízminőségét, ezek adatait az én vizsgálataim eredményéivel összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy a revitalizáció lépése elengedhetetlen. A vízállás adatokat 1985-től feldolgoztam, a holtág elöntési gyakoriságával együtt. Döbbentem tapasztaltam azt a sajnálatos tényt, hogy friss víz a holtágba az évek döntő hányadában egyáltalán nem jut be. A szakdolgozatom célja, hogy olyan megvalósítható megoldásokat találjunk ezeknek a problémáknak a kezelésére, ami nem engedi ezt a csodálatos, tipikus tiszai vizes élőhelyet az enyészetnek adni. Ha hagynánk a holtág feltöltődési folyamatait a maga útján végbe menni, szegényebbek lennénk azzal az élménnyel, amit csak egy ilyen típusú holtág adhat. Több megoldást részletezek a

dolgozatomban. Mindegyik jelentősen beavatkozik a holtág életében. Bízva a természet regeneráló képességében ezek a beavatkozások ha kivitelezésre kerülnek, pozitívabb irányba fogják fordítani az öblözet és környezetének állapotát a jelenleginél. 4 1. Tisza vízgyűjtő alföldi vízrendszerének kialakulása Az eocénben (50-60 millió évvel ezelőtt), a Föld geológiai harmadkorának elején, a Thetys-tengerből, amely az Atlanti-óceántól Ausztráliáig terjedt, sekélyebb-mélyebb árkokkal és öblökkel tagolt szárazföld emelkedett. A felszín a mostaninak épp az ellenkezője volt. Abban az időben még napirenden voltak az erőteljes földmozgások, tengerrengések. E felszabadult erők hatására alakult ki a középső-miocénban az Alpok és a Kárpátok láncolata. Ekkor kerültek a felszínre, a harmadkor tengeri üledékei Ugyanebben az időszakban, a felszínen levő rögök, kőzetek, különböző intenzitással lesüllyedtek. Az

ezek helyébe benyomuló tenger megkezdte hordalék feltöltő munkáját, amit a szigetként kiemelkedő hegyekből mállasztott le. Az akkor kialakult felszíni formákban, fel ismerhetjük a mai tiszai vízrendszer első nyomait. A pliocénben, hazánk területét már zárt medence jellemezte, ekkor alakult ki a pannóniai beltó, amely keleten az Erdélyi-szigethegységgel elválasztott, az erdélyi-medencét kitöltő beltóval, délkeleten pedig a Pontuszi-(Fekete-tengeri) medencével állott összeköttetésben. A zárt medencék vize, az idő múlásával, lassan kiédesedett, és elsekélyesedett a feltöltődés hatására. (Lászlóffy, 1982) A pannóniai medence 1-1, 5 millió éve, tehát a pleisztocén kezdetén, már szárazföld benyomását keltette. Az Erdélyi-medence beltavára is csak kisebb, felszakadozott tavak emlékeztettek. A tiszai vízhálózat azonban még nem alakult ki A Dunának is csak a felső szakasza alakult ki, az amely a mai Németország és

Ausztria területén helyezkedik el. A szigethegységek és a hordalékkúpok, az egyes medencéket összekötő tengerszorosok, a folyó további fejlődési irányát szabta meg. Az Északi- és Északkeleti-Kárpátokból lefolyó víz, a mai Ér és Berettyó vonalán, eresztik vizüket a Pannon medence legmélyebb részei felé. Ide ürített az Ős-Maros völgyének közvetítésével az erdélyi-medence vízfolyásai is. Körülbelül fél millió éve, az ópleisztocénben a mai arculatnak közelebbi formáját mutatják a felszíni ábrák A szintváltozásokból keletkezett nagy süllyedések, maguk felé irányították az Észak és Északkeletről érkező vízfolyásokat. Kialakult a tiszai vízgyűjtő mai vízválasztójának egy újabb szakasza, a Kárpátok övén belül. Mégpedig úgy, hogy az olt hátráló eróziója átvágta a Déli-kárpátokat, és ezáltal felfűzte a Barcasági, Fogarasi és Csíki-medence tavait. A tiszai vízrendszer múltja, közelebbről

kb 200 000 évre nyúlik vissza A középső-pleisztocénben az alföldi mélyedésekbe sűrűn váltogatták a medrüket, holtágak, hordalékkúpok tavak sokaságát építette ki. A Dunából is ágazott erre 5 vízfolyás. Az éghajlat változások beleértve a jégkorszakokat is merően hozzájárultak a felszín akkori kialakulásához. A Maros, Körösök hordalékkúpja, és Nyugat felé később kialakuló árkok a vízrendszer fő gerincét a mai helyzethez megfelelő irányba tolja. A legutóbbi 100 000 évben, az új-pleisztocénben az Alföld pereménél, és a Közép-Tisza mai vonalában keletkezett mély árok az erózióbázist magukhoz vonzzák, és a Duna mai folyása is. A víz romboló és építő munkája, a tenger váltakozó előre nyomulása és visszahúzódása, a defláció, megújuló tektonikai tevékenység következtében létrejövő kilométer nagyságrendű süllyedések, és az ismételt kiemelkedések alakítják a felszínt. (Lászlóffy,

1982) A mai Alföldet először a beltengerek, majd a féli sós vizű, illetve a lassan édes vizű tavakká vált medrek dominanciáját, a kisebb tavak, a mocsarak törik meg. A holocénkor elejére, a felszín szárazfölddé vált, és rajta folyók hálózata alakult ki A szűnni nem akaró kéregmozgások következtében számos kis medence jött létre, a körülöttük kialakult hegységek övezetében (pl. Bodrogköz, Rétköz, Sárrétek) Nemcsak süllyedések, hanem emelkedések is létrejöttek (pl. Nyírség) Ezek a belső és külső erők, a geológiai jelenben is folytatják romboló és építő munkájukat. A folyók medrének helyei viszonylagosak, állandó vándorlásban vannak, a kanyarulatok kiéleződnek, és végül lefűződnek holtággá alakulnak. A Tisza folyó vízhálózata, ma is változásban van A körülbelül 200 évre visszanyúló vízépítő eleink áldásos tevékenysége folyamán, sikerült ezt a folyót megzabolázni, romboló önfejű

vándorlásának elejét venni és az egész vízgyűjtőnek barátságosabb arculatot adni, ahol az emberek viszonylagos biztonságban élhetik mindennapjaikat. (Lászlóffy, 1982) 1. 1 A Tisza alsó szakaszának állapota Hódmezővásárhely környékén a vízi munkálatok megkezdése előtt A mai felszín jellegét jelentősen befolyásolta a terület ősvízrajza. Csongrádtól Hódmezővásárhelyig az ősi Tisza folyón több hajtűkanyar keletkezett. E déli vízrendszerben 6-8 km széles mocsársáv keletkezet, amely Hódmezővásárhelytől délre, egészen a Marosig és onnan az országhatárig húzódott, és összefüggő víztakaróvá olvadt össze. A Hód-tói medence volt a vásárhelyi határ központja Itt volt a találkahelyük az ősi vízfolyásoknak (fokok, erek), amelyek a környékbeli mocsarak vizét csapolták meg. (Bodnár, 1928) 6 A hosszan tartó belvizek miatt, az ártér talaja annyira átitatódott, hogy egy-egy áradás alkalmával a folyó

könnyen tudott új medret ásni. Az ősvízrajzi állapot oka abban keresendő, hogy a Tisza élő medre a pleisztocén korban, bekalandozta a területet, és hidrogeológiailag kialakította a későbbi vízrajzi adottságok alapjait. Ez különösen jellemző a Hódmezővásárhely-Makó-Szeged között fekvő Tisza-Maros szögében. (Bodnár, 1928) A Hódmezővásárhelytől délre elterülő felszíni vizeinek legjelentősebbike a Hód-tó volt. A mostani magassági viszonyokat szem előtt tartva, a régi térképek, és légi felvételek alapján, megalapozottnak látszik az a feltevés, hogy a Hód-tó egy ősi, elhagyott tiszai kanyarulat, (morotva volt, amelynek medrét a Kakasszék-Kútvölgy-ér felhasználta, és nagy mennyiségű vízzel töltötte fel. (Nagy, 1984) A XIX. század elején is, a Hód-tó beláthatatlan tenger volt, amelyből alig látszott ki néhány magasabban kiemelkedő földhát. A tó mélysége nem volt ismeretes, de nagy mértékben függött a

Maros és a Tisza vízállásától. Az 1830-as években közepes vízálláskor a tó keresztmetszete kb.1100 méter volt a Pap ere torkolatánál A XIX század közepéig, rendszeresen jártak hajók a Hód-tón. A korabeli feljegyzések alapján, 1845. május 1-9 között dunai gabonás hajók jöttek fel Szeged felől a Kérón, Antalicson keresztül a Hód-tóra. Ezek a mai Erzsébet kórház előtt kötöttek ki, és itt rakták meg őket búzával. (Nagy, 1984) A Hódtavon az utolsó hajók 1856-ig közlekedtek. Amint megkezdték a Tisza szabályozását, valamint a belvíz rendezését, a Hódtó kezdett kiszáradni. 1857-ben a magasabb partokat kezdték felszántani, 1870-ben pedig az egész tó medret ármentesítették. Egy részét 1862-1863-ban kiosztották a lakosság között ingyen, más részét befásították, parkírozták, mint pl. a Népkertet De a mai napig megtalálható a Hódtó maradványa, a mélyebb részeken nem észrevehetetlen a nádtenger, valamint az

itt-ott megcsillanó víz. (Nagy, 1984) 1. 2 A Tisza-szabályozás megalapozása A Tisza vízi munkálatainak megkezdése előtt a folyóhoz mérhető csekély esésű és kanyargósabb folyó nem található Európában, de még a világon is alig. A vízhasználat és a vízkárok elleni védekezés egyidős az emberiséggel. A vízkárok elleni védekezés a települések helyének kiválasztásánál is jelentkezik. A Tisza vízgyűjtőjét jellemző ősi állapotok, a lakosság elszaporodása és a gazdasági fejlődése 7 miatt, a XVII. századtól kezdve mind tarthatatlanabbá vált Az 1613 évi XXVII törvénycikk amely II. Mátyástól származik kimondja, hogy: „ A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében egymás között határozzanak. A török kiűzése során még abban a században egyre több vízszabályozási munkát hajtottak végre. (Szlávik,

2005) Rendkívüli árvíz pusztított 1816-ban a Tisza vidékén. A folyó rombolása, országos megdöbbenést, és elkeseredést váltott ki. Ez a sajnálatos esemény arra késztett a haladó gondolkodású eleinket, hogy átértékeljék az ország feudális szerkezetét. Széchenyi István a Hitel című művében külön kitér arra, hogy az egyik legsürgősebb teendő a közlekedés fejlesztése, mert ez a többi probléma megoldását is lehetővé teszi. Ezen infrastrukturális létesítmények, mint a szárazföldi és vízi utak megalkotása, és ezek fenntartása elkerülhetetlenné teszik a folyók szabályozását, és a mocsarak lecsapolását. Az 1930-ban bekövetkezett árvíz nyilvánvalóvá tette az ármentesítés országos jelentőségét, amely a gazdasági helyzet felemelkedésnek is záloga lett. De ugyanakkor a lakosság és a nemzet vezetői szinte kivétel nélkül megoldhatatlan kérdésnek tartották. A 30-as évek derekán, a tiszai mérnökök

felmérést végeztek, és megdöbbentő eredményre jutottak. Ekkor derült ki, pontosan hogy milyen veszélynek van kitéve a Tisza menti lakosság. Az árvizek alkalmával, 18 vármegyében 854 települést veszélyeztetett a folyó kiöntése. Fokozatosan megnőtt a síkságokra zúduló vizek mennyisége, és a vízszintek is emelkedtek az miatt, hogy a Tisza és mellékfolyói vízgyűjtő területén az erdők irtása, és a túllegeltetés nagymértékben kiteljesedett. (Szlávik, 2005) Molnár János, Ung vármegye mérnöke 1847-ben 8 pontban foglalta össze a Tisza rendellenességeit: 1. Túl sok hordalék, melyet a felső szakaszon Kavics, majd iszap képez 2. A folyó esése, amit a végtelenül kígyózó kanyarulatok még fokoznak A lerakott hordalék a mellékfolyók vizének lefutását is akadályozza. 3. A partokat képező talaj lazasága, melynek következtében az örökké beomlik, a meder folyton változik, különösen árvizekkor. 4. A folyó medrének

mélysége és szélessége szeszélyesen változó, amiből következik, hogy az egyes szakaszok vízemésztési képessége is egyenlőtlen. 5. A meglévő töltések hiányosak és túl közel vannak a parthoz 6. A folyót közel a parthoz követő töltés és a sűrűn benőtt ártér 8 7. A Tiszába, mint anyamederbe, a mellékfolyók rendezetlenségüknél fogva hosszan elnyúló árhullámokat szállítanak, és ezek sokszor bevárják egymást. 8. A Duna rendetlenségei a Tiszára is visszahatnak, annak lefolyását némileg gátolják. Az ármentesítés megoldására rengeteg terv látott napvilágot. Akadtak, akik csak töltés építéssel akarták megoldani a problémát, de voltak olyanok is, akik átvágásoktól várták a gondok megszüntetését. Két remek vízügyi szakember, Vásárhelyi Pál, és Pietro Paleocapa e két megoldási javaslat összekovácsolását alkalmazta. (Szlávik, 2005) 1. 3 A Tisza-völgy ármentesítése 1845-46-ban Széchenyi István

volt a Közlekedési Bizottság elnöke, és megbízta Vásárhelyi Pált a „típusterv” elkészítésére. Az ő elképzeléséhez kapcsolódva az olasz vendég-vízmérnök Pietro Paleocapa vitatkozva fejtette ki véleményét. 18 oldalon keresztül vázolta fel koncepcióját az „Elsődleges javaslatban”. A Tisza vízrajzi viszonyait gondosan leírja az első öt és fél oldalon a forrásvidéktől kezdve. Részletesen kitér a Tiszába torkolló vízfolyások partjainak minőségére, az esésekre, az árterületek nagyságaira. A második részben az átvágásokkal foglalkozik, nagy súlyt helyezett arra hogy bebizonyítsa, hogy a kívánt vízszintsüllyedés csak ily módon érhető el. Az átvágások tervezését, térkép kimutatások, és helyszíni bejárások következtében tett tapasztalatok útján készítette. Nagy hangsúlyt helyezett a töltésépítésekre, gondosan megtervezte az építés rendjét, amit 7 évre helyezett kilátásba. Két nagyobb

szakaszt tervezett, Tisza-Újlaktól Tokajig, illetve Tokajtól-Füredig. Az Elsődleges javaslat, nem tartalmazta az egész Tisza szakasz töltésezettségének kiépítését. (Szlávik, 2005) Vásárhelyinek ezt a tervét, Széchenyi szétküldte az érdekelt vármegyéknek, birtokosoknak, városoknak megvitatásra. 1946 január 19-én megkezdődött a vármegyék és birtokosok tanácskozása, és megalakították a szabályozási munkákat koordináló és felügyelő szervezetet, A Tiszavölgyi Társulatot. Vásárhelyi Pált a szabályozási munkák műtani igazgatójává javasolták. Február 6-án Vásárhelyit felhatalmazták a szabályozási mű vezérletére. Ettől kezdve minden erejével a szabályozási terv részletes kidolgozására fordította, amit március 25-én fejezett be. (Szlávik, 2005) 9 Paleocapa gondolatai épp a másik megoldási javaslatot szorgalmazták, elképzelései a következők voltak: - A Tisza nagy partmélysége arról győzte őt meg,

hogy a töltésekkel könnyen és biztosan kordában tartható. - Éppen ez a nagy partmélység költségessé és lassúvá tenné a Vásárhelyi által javasolt számos átvágást. - Vásárhelyi által javasolt sok átvágásnak csak annyi haszna lenne, hogy valamivel lejjebb szállna a víz szintje, és így kissé alacsonyabb töltéseket kellene építeni - A kanyarulatok a laza talaj miatt állandóan újra termelődnének. - A Tisza esése nem csekély, mert nem tölti fel medrét. Az esés relatív fogalom - A kiöntés nem a feliszapolódás, hanem a sok víz következménye. Megoldás tehát: töltések építése - Valódi, de kevés átvágásra lenne szükség. - Tokajtól felfelé a hajózás végett sem kell átvágás A XIX. század gazdasági és társadalmi szemléletével figyelve az eseményeket, Vásárhelyi terve látszik jobbnak, mert több területet mentett meg a mezőgazdaság számára, és a hajózás gyorsaságának hatékonyságát is

jobban szolgálta a hajóút lerövidítésével. (Szlávik, 2005) Ha a mai kor szemléletével tekintenénk a szabályozási munkálatokra, akkor Paleopaca tervére szavaznánk, mivel a tágasabb hullámtérben nagyobb életteret hagyott volna az ökológiai ritkaságoknak. Bár őt is a hidrometriai és gazdasági szempontok vezényelték. 160 év távlatából a Tisza-szabályozás tapasztalatait birtokolva, lehet mérlegelni a két terv típus minőségét. Mindkét terv jó volt, mögöttük kitűnő szaktudás és felelősségtudat húzódott. Mindkét szakember többször is hangsúlyozta, hogy egy folyó életében történő beavatkozást, a gyakorlat fogja megmutatni, mi legyen a következő taktikai lépés. Bármelyikük lett volna a munkálatok vezetője, biztosan számos esetben módosították volna eredeti elképzelésüket. (Szlávik, 2005) 10 1. 4 Az átvágások A XVIII. században merült fel a gondolata annak, hogy a hajózási út lerövidítésének

érdekében, a rendkívül kanyargós alföldi folyókat, átvágásokkal szabályozzák, mert az árú szállítás szempontjából fontos útvonal volt abban az időben a Tisza és a Maros folyó. Sexty Andrásnak, Szabolcs megye mérnökének a Tisza-kanyar átvágására vonatkozó terve, II. Józseftől rendeletéből származott, aki szorgalmazta vízi utak kialakítását. Ez a kanyar Cigánd (Zemplén) és Dombrád közötti szakaszra vonatkozott Az első átvágások viszont a parton lévő birtokok védelmét szolgálta. Az első átvágások az Alföld peremvidékén keletkeztek ott, ahol legélénkebb a medervándorlás a laza talaj durva szemcsézettsége miatt. A mederfejlődés során az élesedő kanyar, értékesebb területet fenyegetett, akkor a meander-hurok nyakának átvágásával távolították el a víz folyását az értékesebb területekről. (Lászlóffy, 1982) Vásárhelyi a hajózás érdekeiről sem feledkezett meg, szerinte a kiegyenesített mederben a

hajóút jobban fenntartható, mint a kanyargós szabályozatlan folyórészeken. Az átvágások haszna, hogy a hajózási úthossz lerövidül, ezáltal gyorsabban jutnak célba, és az árvizek csökkentésére is kihatással van. Figyelemre méltó, hogy az átvágásokat, a töltésezés sikere érdekében is szükségesnek tartotta Vásárhelyi. Ő tartott attól, hogy árvizeknél a víz nagy erővel a homorú parthoz nyomul, és szakadást idézhet elő a töltéstestben. A másik ellenvetése az volt hogy túlságosan drágának tartotta (Lászlóffy, 1982) Paleocapa nem tulajdonít akkora jelentőséget az átvágásoknak, mint Vásárhelyi. Sőt minden átvágást feleslegesnek tart a Tiszalök feletti szakaszon. Két okból is, egyrészt ha Vásárhelyi által javasolt számos átvágást végrehajtanák, akkor csak annyi haszna lenne az egészből, hogy a legmagasabb vízszint valamivel lejjebb esne. Másrészt, a mélyen beágyazódott meder lassúbakká,

költségesebbekké, és kevésbé gyors és biztos sikeresebbé tenné a folyón lévő számtalan kanyarulatok részletes átvágásait. (Lászlóffy, 1982) Viszont maga Paleopaca is javasolt 15 átvágást, Bodrog-torok pontosan Tiszalök alatt. Arra azért volt szükség, mert a töltések közé fogott folyó nagyon széles mezőt foglalt volna magába, és így értékes mezőgazdasági területeket zárt volna el a beművelés alól. (Lászlóffy, 1982) Sokáig figyelmen kívül hagyták az átvágások fejlődésének ütemét. Bele nyugodtak abba, hogy a folyó anyamederré alakulása évekbe telnék. Nem hallgattak Paleocapának 11 arra a javaslatára, hogy a mellékfolyók torkolatát áthelyezzék. Ez elsősorban Szeged városának lett volna biztonsági érdeke, a Maros folyónak a város alá helyezésével. Azért is lett volna fontos, mert a Maros fontos kereskedelmi útvonal volt, és szerepet játszott volna Szeged kereskedelmi forgalmában. Ezt erőteljesen

ellenezték az érdekelt üzleti körök. A Tisza középső szakaszán Szolnok alatt az átvágások nagy része kudarcba fulladt. A felső szakaszon az átvágások viszonylag gyorsan kifejlődtek, aminek az lett a következménye, hogy az árhullámok rövid idő alatt lerohantak a közép Tiszára, és ott feltornyosultak, mert a folyó medrének vízlevezető képessége semmit nem változott, sőt lényegesen rosszabbodott a töltésezések miatt. (Lászlóffy, 1982) Az 1855. évi árvíz után kettő kis teljesítményű kotrógéppel is segítették az átvágások munkálatait. A átvágások bővítésének gondolata, először csak a hosszan tartó súlyos 1876-os árvíz után vetődött fel Katona Antal Torontál vármegye mérnökében. Ő már akkor figyelmeztetett Szeged város rendkívüli árvíz veszélyeztetettségére. Megtervezték a Csongrád alatti átvágások kimélyítését, és kiszélesítését. Kellőképpen nem bírták végrehajtani a feladatott,

amiben közrejátszottak az anyagi gondok, és a géppark elégtelen felszereltsége. (Lászlóffy, 1982) Sajnos Szeged város 1879-es teljes pusztulása kellett, ahhoz hogy a kormány újra tárgyalja az átvágások ügyét. 1879 után megindult a kotrógép park fejlesztése, és kézbe vették a mederfejlesztés munkáját. Közel 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy számos keserű tapasztalat után Vásárhelyi elgondolása megvalósuljon. A Tiszán Tiszaújlak és a torkolat közötti 112 átvágás, 453 km-el (37%) rövidítette meg a folyót, ami eredetileg 1214 km hosszú volt, és teljesen új vízfolyást teremtett a régi helyett. (Lászlóffy, 1982) 1. 5 Árvízvédelmi gátak építése A töltések rendeltetése, hogy megakadályozzák a mederből kilépő vizek szétterülését. De az árterület lakosságát hamar rávezette, hogy töltések építése önmagában nem elég. A korai gyenge lábakon álló töltések, rendszeresen ki voltak téve a természet zord

erőinek. Eleink ezért helyesen beszéltek mikor nem árvízvédelmet hangoztattak, hanem gátvédelmet. A gát megtartásán múlt a mögöttes területek védelme, amit különböző veszélyek fenyegettek. A fő veszélyforrások, amik ellen sűrűbben kellett védekezni, a következők voltak: a), meghágás, b), elhabolás, c), átázás, d), aláüregelés. (Lászlóffy, 1982) 12 A XVIII. századtól kezdve hitvány töltések épültek szakszerű irányítás nélkül, vármegyei közmunkával. Ezen töltések fenntartása óriási nehézségbe ütköztek Számos korabeli feljegyzés tanúskodik arról, hogy a megyei vezetők napszámosokkal, robotmunkával igyekeztek a gátak védelmét elvégeztetni, katonai felügyelet mellett. Ezek a durva erőszakkal kikényszeríttet közmunkának az lett az eredménye, hogy az épülő töltések még a kisebb árhullámok ellen sem bizonyultak állóképesnek. Ezek negatív eredményei nyomán tudjuk igazán értékelni a Széchenyi

által kezdeményezet helyi társulatok megalakulását, amelyek egységbe kovácsolták a gátvédelemnek, kényes kérdéseit. Ez a döntő lépés, megteremtette a pénzügyi alapot az állam segítségével, valamint biztosította a műszaki vezetést a töltések szakszerű építéséhez és fenntartásához. (Lászlóffy, 1982) a) A töltések meghágás elleni védelmét tartották a legfontosabbnak, az építkezés kezdetén. Árvíz alatti magasításuk úgy történt, hogy a töltéskoronán nyúlgátat emeltek A nyúlgát építését az tette szükségessé, hogy ha nem is csordult át a víz a koronán, de az átcsapó hullámok azzal fenyegettek, hogy a mentett oldali rézsűt kikezdik és ez a későbbiekben az állékonyság jelentős csökkenését idézte volna elő. A gátak erősítésével, egyre ritkultak a gátszakadások. Viszont a be nem gátolt öblök egymást követő bezárása, és ezáltal szűkebb helyre kényszeríttet folyó árvízszintjei jelentős

növekedéssel jártak. 1888-ban megszabott 1 ill 1, 5 m-es biztonsági magasság ellenére is, gyakran volt szükség nyúlgátépítésre. Mivel abban az időben a kor technikai szintje erősen korlátozott volt emberfeletti erőfeszítést kívánt ez a munka. Manapság is szükség van nyúlgátépítésre helyenként. b) Mindig fenyegette a töltéseket az elhabolás, amit a hullámverés okozott. Három tényezőtől függ a hullámok magassága: a hullámzó víz mélységétől, a szél erejétől, és a víztükör szélességétől. A tavaszi árvizek idején erőteljes széllökések jellemzőek, amely az egymással szemközti gátak közötti részen, több kilométer széles vízfelületen heves hullámzást kelthet. Ha az uralkodó szélirányra keresztben fekszik a töltés akkor különösen veszélyes. Már a korabeli időkben is Vásárhelyi, és Paleocapa a gátrézsűk védelméül a gyepesítést javasolták, mert nemcsak a lecsorgó csapadékvíz rombolását

akadályozza meg, hanem a kisebb hullámverését is. A hullámokat az árvédelmi fűzesek is csillapítják, de nem töri meg teljesen az erejét. Ezeket a töltés vonal elé telepítik Egy-egy hosszabb ideig tartó szélvihar, a töltés test jelentékeny részét habolhatja el. 13 Eleink igen hamar rájöttek, hogy jelentős védelmet nyújt a hullámok ellen, ha a töltés rézsűjére vízvonalban és az alá 30 cm-re rögzített párnát fektetnek. Ez lehet rőzsekeverék, vastag szalma, esetleg kukoricaszár borítás. A nehézsége abból adódik, hogy roppant munkaigényes, mert vízállás változáskor az egészet újra kell telepíteni. Vannak olyan helyek, ahol természetes módon rendelkezésre áll ez a rugalmas párna pl. gaz, törmelék, és ez a védelem megtette hatását különösebb beavatkozás nélkül Ez adta azt az ötletet, hogy másutt mesterségesen, a töltéssel párhuzamosan kikötött gerendákkal, 6-8 m szélességben tartsák helyben az

uszadékot. Ha a gát lábát 0, 5-1, 0 m magasan víz borítja, akkor már el kell kezdeni a hullámverés elleni védelmet, és addig kell folytatni, míg a tetőzés után 75 cm apadás nem következik be. A hullámvédők telepítése, fenntartása a kor olcsó munkaereje ellenére is hatalmas kiadást jelentett. Mivel a rőzseanyagok korhadása, évről évre gondot jelentettek, egyszeri beruházást és olcsóbb megoldást kerestek és találtak: szilárd burkolattal látták el a gátakat. Az első szilárd rézsűburkolat, szárazon rakott terméskőből volt, 1869-70-ben készült Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulati radi szakaszán (mai Szlovákia területén). Téglaburkolattal is próbálkoztak sok helyen, de nem váltak be, mert nem bírták követni a gáttest alak változásait és megrepedtek, vagy az anyaga kifagyott. A kísérletek alapján az a jó rézsű burkolat, amely egyenletesen terheli a töltésrézsűt, rugalmas és ezért jól követi a rézsű

alakváltozásait. A beton-burkolatok kielégítik ezt a követelményt, és csak akkor ha kötésben nincs elhelyezve, és mind vízszintes mind rézsű irányban mennek végig az osztóhézagok. Az elmúlt időszakban, különböző burkolattal látták el a Tisza-völgy vízfolyásait, volt köztük terméskő, tégla, beton, és vasalt betonelem. c) Az átázást jelentő szivárgás akkor jelenik meg, mikor árvíz idején a tartós víznyomásnak kitett gáttesten a víz utat keres magának. A szivárgást a mentett oldali rézsűn, vizes foltként lehet érzékelni, majd először kicsiny források formájában. Akkor van gond, mikor a kitörő víz zavarossá válik, mert nyilvánvaló hogy a gáttest anyagát hozza ki magával. A szivárgást jelentősen befolyásolják féreg lyukak, és az elkorhadt növényi gyökerek helyein keletkező járatok. Ezek görbe vonalakon haladnak a gáttestben, a vízben álló töltésrézsűn megkeresésük igen nehézkes. Elég sokszor

előfordul, a mértékadó árvízszint fokozatos emelkedésével az úgy nevezett gátfejelések következtében leveles szerkezetű gáttest alakul ki. És a víz árvízkor utat talál magának az egyes 14 rétegek mentén. Ezt a jelenséget kontúrszivárgásnak nevezzük. Az alap hiányos előkészítése az oka a talpszivárgásnak, mert ilyenkor a gáttest nincs szerves egységben az altalajjal. Padkák építésével erősítik meg a gyengének bizonyult gátakat, ezzel a szivárgó víz útját hosszabbítják meg. Ha Tiszán hosszabb ideig eltartó árvíz van jelen, megcsúszással fenyegetik az átázott gátakat. Főbb oka lehet az átázásnak, ha nem megfelelő az építőanyag, pl lösz, tőzeges föld, illetve szikes talaj. Sajnos a töltések építésekor meg kell elégedni a helyben kitermelhető szikes földanyaggal, és így az egyes szakaszok már eleve átázásra hajlamosak. Messzebbről nem érdemes földanyagot hozni, mert az egyébként is

költséges munkálatokat még drágábbá teszi. Az átázás elleni védekezést a vízoldalon kell végre hajtani, általában szádfalat vernek le, ami a szivárgás útjába áll. A mentett oldal rézsűjének megtámasztása is sokat segíthet, ha elegendő mennyiségű kővel, vagy könnyen kezelhető de kellő súlyú homokzsákkal történik. Az átázás nem fékezhető meg megtámasztással, de elegendő időt nyerünk a szádfal előkészítésére. d) Ha a gáttest alatti altalajon az átszivárgó víz magával ragadja a finomabb talajszemcséket, aláüregelheti töltést ezáltal, talajtörést, a gát megroskadását idézheti elő. Általában tömör a tiszai gátak altalaja, csak néhány helyen lehet aláüregelésre számítani. Leginkább csak a mellékfolyók hordalékkúpjának durva szemcséjű, lazább talaján épült szakaszán kell erre a veszélyre számítani és az elhagyott medrek keresztező pontjain Az aláüregelés megelőzésénél az árvíz

idején a gát alatt átszivárgó víz mentett oldali feltörésének, a buzgár helyét kellő magasságú töltéssel vagy más módon körbe határolják. Ekkor egy ellennyomó medence létesül, és a külső nyomás, és az átszivárgás csökken. A kritikus szakaszokon, állandó szigetelő falat építenek (Lászlóffy, 1982) Az ármenetesítéskor régen, sőt a XX. század első harmadában a védekezést emberi erővel oldották meg. A felhasznált anyagokat a közelben termelték ki, és nem mindig a megfelelőeket építették be. A szerszámok ásó, kapa, lapát, kézi tömörítő szerszámok voltak. A szállítóeszközök a kubikostalicskák, kosár, ladik, esetleg lovas kocsik voltak A világítás szurkos fáklya volt az éjszakai munkákhoz. Ha a gát mégis átszakadt, a legfontosabb feladat a nyílás elzárása, legalább a kiszélesedés megakadályozása volt. A kitört vizet, valamilyen másodlagos védvonalon próbálták megállítani, ami lehetett a

mentett területen feltöltésben haladó útszakasz, vagy a vasút mentén, illetve nyúlgáttal is próbálkoztak. (Lászlóffy, 1982) 15 2. Előzmények A Körtvélyesi - Holt Tisza ökológiailag jelentős vizes élőhelynek számít, a Ramsari egyezmény listáján szerepel. Értékes, azon kívül védett növény és állatvilággal rendelkezik. A holtág vízgyűjtőjén található Kakasszéki, illetve Kenyere-éri csatornából az elmúlt évtizedekben a túlzott mezőgazdasági művelésből adódóan, jelenős mennyiségű tápanyag került be a víztérbe, a mértéktelen műtrágya és a rovarirtószer, illetve növényvédő szer alkalmazása miatt. A tápanyag feldúsulás következtében, olyan mértékű eutrofizáció alakult ki, amely nagymértékben elősegítette a holtág feliszapolódását és feltöltődését. A víztér ilyen jellegű szennyezettsége a védett fajokra veszélyforrást jelent mind a mai napig. A dolgozatom célja, hogy olyan megoldást,

megoldásokat találjunk a megbillent ökológiai egyensúly helyreállítására, ami a létszámában megcsappant de még különböző fajokban gazdag állományát a holtágnak újra felvirágoztassa, és megőrizze természetes szépségét az utókor számára. Több lehetséges megoldás létezik erre a cseppet sem könnyű feladatra. Feladatom azokat a műszaki beavatkozásokat ismertetni, amelyek alkalmazása nélkül elképzelhetetlen a holtág természetes állapotának fenntartása, fennmaradása. 2. 1 A Körtvélyesi -Holt -Tisza elhelyezkedése, főbb jellemző adatai A holtág a Tisza-szabályozás során végrehajtott 87. számú átmetszéssel 1862 - 1887 között alakult ki a folyó bal parti hullámterében. Közigazgatásilag Hódmezővásárhely városhoz tartozik. Hossza 4,7 km, átlagos szélessége 128 m, területe 60 ha, átlagos vízmélysége 3 m, víztérfogata 1,8 millió m3. Tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi

Igazgatóság. A vagyonkezelői jognak a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága részére történő átadása folyamatban van. Mivel természeti védelem alatt álló terület, használói joga van a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának is. A halászati jogot a "Tisza" Halászati Szövetkezet gyakorolja. Medre közepes mértékben feliszapolódott, vízi növényezettel való benőttsége előrehaladott. A Tiszához az alsó végén lévő hullámtéri csatornán keresztül kapcsolódik. Szivárgó vízből és az árhullámokból töltődik A körtvélyesi szivattyútelepen keresztül belvizekből is tölthető (a 155 km2 kiterjedésű Kenyere-éri 16 belvízöblözet vizeinek befogadója). Leüríthető a holtág alsó végén lévő hullámtéri csatornán keresztül. Vizének minősége változó, az ATIKÖTEVIFE által évente 4-szer vizsgált vízminőségi paraméterek eredményei alapján, általában a "kissé szennyezett" kategóriába

tartozik. Tájképi szempontból kitüntetett figyelmet érdemlő terület, élővilága nagyon változatos és gazdag. Az országos jelentőségű Mártélyi Tájvédelmi Körzet része, szerepel a "szentély" jellegű holtágak listáján. 2. 1 1 A Körtvélyesi-Holt-Tisza klimája A hullámtéri jellegből adódóan a mikroklímatikus tényezők nagy jelentőségűek, a folyó, a holtágak, kubikgödrök, elöntések valamint a 60%.-os erdőborítottság miatt Fentiek miatt a páratartalom 10%-kal magasabb, a hőmérséklet pedig 1, 5 °C- al alacsonyabb a gáton kívül mért értékeknél. Éves csapadék: csapadék: 824, 3 mm 1999ben; minimum: 2000-ben 227,6 mm között, a védettség eddigi időszakában Az uralkodó szélirány: NY- ÉNY, az évi középhőmérséklet 10 -11 °C. Leghidegebb a január -2 °C, a legmelegebb hónap július 21- 22 °C középhőmérséklettel. Az utóbbi években mért hőmérsékleti szélsőségek: Maximum: 39 °C 2003. VIII 14-én

Minimum: -23 °C 2003. I 13-án Napsütéses órák száma 2050 - 2100 évente. Vízállás: 996 cm a terület déli határa alatt egy kilométerrel Lúdvárnál mérve. A felsőbb gátőrházaknál mért értékek mindenütt meghaladták az 1970 - es LNV- t. A jelenlegi állapotban nincs jelentősebb légszennyezési és zajforrás az öblözet területén. (László, 2004) 2. 1 2 Geológia A Körtvélyesi-Holt-Tisza mind geológiailag, mind genetikailag a Tiszavölgy szerves része. A Hullámtéri táj síknak mondható Lapályt sűrűn tagolják egykori folyómedrek. Gyakoriak a már feliszapolódott maradék morotvák, vizenyős gödrök, és mesterséges kubikgödrök. (László, 2004) 17 2. 1 2 1 Földtani adottságok A Körtvélyesi-Holt-Tisza, a Dél-Tisza-völgy kistáj része. A helyenként 3 km vastagságú, jelentős szénhidrogénkészletet (30 Mt CH egyenérték, Algyő) rejtő pliocén rétegsorra több száz m vastag folyóvízi üledékekből álló

pleisztocén és erre holocén üledék települt. A felszínt néhány, infúziós löszből álló kiemelkedést kivéve mindenütt holocén képződmények fedik; a holocén rétegek É-on 10-15, D-en 15-20 m vastagságúak. A felszínen többnyire öntésiszap van, amely lefelé réti agyagban, agyagos iszapba, majd egyre durvuló folyóvízi üledékbe megy át (5. sz függelék: 10 ábra). Az állandó elöntés következtében az öntésiszap felhalmozódás folyamatos Jellemzője a kevés szervesanyag tartalom. (László, 2004) 2. 1 2 2 Talajok A legnagyobb területi részaránnyal, az öntés réti és réti talajok alakultak ki, 43 ill. 28%-os összetétellel. A csernozjom talajféleség, a kistáj 13 %-t adja Ezeknek a talajféleségeknek a fő értéke, talajtani érdekességükben, illetve sajátos élővilágukban rejlik. Térszinti kihelyezés szerint, a hullámtéri talajok a következőképpen oszlanak meg. A lefolyástalan részek általában mély fekvésűek, ezek

kötött agyagos talajok melyeknek vízborítottságuk a legtöbb ideig tart. A legmélyebb részek általában iszaptalajok. A középrészen elhelyezkedő talajrészek általában igen jó vízgazdálkodású, vagy könnyebb agyagtalajok. Ezeket a közép illetve magas vízállású árvizek borítják el amely nem tart hosszú ideig. Magas fekvésűek – leginkább a folyó szabályozása után jöttek létre. Rendszerint gyenge homoktalajok, amelyek csak kivételesen magas áradások és csak rövid időtartalommal öntenek el. (László, 2004) 2. 1 3 Csapadék Az öblözetre hulló csapadék mennyiségének sokévi átlaga – Magyarország Éghajlati Atlasza alapján – 550 mm. Szélsőségesen csapadékos években az évi összeg megközelíti vagy meghaladja a 800 mm-t (pl. 1999-ben a közeli kisteleki meteorológiai állomáson 847 mm csapadék hullott). Száraz években 400 mm alatt marad az évi összeg, sőt kivételesen 300 mm-nél kevesebb csapadék is előfordulhat

(2000-ben 18 Kisteleken 226 mm csapadékot mértek). A száraz évek nem ritkán sorozatban követik egymást. Pl az 1992 – 94 közötti száraz periódusban az évi csapadékösszegek Kisteleken a következők voltak: 1992-ben 477 mm, 1993-ban, 434 mm, 1994-ben 428 mm. (László, 2004) 2. 2 A Körtvélyesi -Holt -Tisza kialakulása, fejlődése 1891-ben még 183, 9 m átlagos szélességű és 9, 1 m árvíz alatti közép mélységű mederrel vette ki a részét a víz elvezetésben. Az átvágás lassú fejlődése eredményezte azt a jelenséget, hogy a kanyarulat fejlődése folytatódott az átvágás után is, mind oldalirányban és mind lefele. 1890 után gyors fejlődésnek indult a mesterséges átvágásnak köszönhetően, aminek az lett a következménye, hogy a levágott kanyarulat két vége feliszapolódott, tehát a folyótól elkülönült (Gál. 1931) (1 ábra) Tisza Körtvélyesi-Holt-Tisza 1. ábra: Körtvélyesi Tisza-holtág elhelyezkedése (MH Tóth

Ágoston Térképészeti Intézet, 2001 alapján) Nagyon érdekes morfológiai szempontból a morotva partjainak vizsgálata. A folyó partja a homorú oldalon omladozó, pusztuló. Ismeretes a folyó szabályozás előtti természete, és megközelítő pontossággal kiszámítható hogy mely partrészek voltak szakadozók a szabályozás előtt. Erre vonatkozólag jó adatokat közöl a „Tisza hajdan és most” c. leírás is Ily módon következtetéseket lehet levonni, hogy milyen volt a folyó partja a szabályozás előtt. Összehasonlítva a partnak ezt az alakját a maival, elég 19 érdekes képet kapunk. Tudni lehet, hogy a kanyarulat keleti és déli oldalának bal partja a szabályozás előtt szakadozó, meredek volt. Miután lassan fejlődött az átvágás, a kanyarulat ezután is részt vett a víz levezetésében. Azonban csökkent a keresztül folyó vízmennyiség. Ennek az lett a következménye, hogy a folyó a megváltozott vízmennyiségnek megfelelő

keresztmetszetet igyekezett előállítani. (Cholnoky, 1907) Megkezdődött a kanyarulat szűkülése, ami abból állt, hogy a bő mederben lassan folyóvíz a hordalékot oly módon halmozta fel a homorú parton, mint eddig az épülő lankás parton. Ameddig az épülő part alakjában változás nem történt, addig a szabályozás előtti szakadó part, épülővé kezdett átalakítani. Miután a mesterséges beavatkozással gyors fejlődésnek indult az átvágás, itt folyt le a víztömeg legnagyobb része. A vízmozgás pedig teljesen megszűnt a levágott kanyarulatban Nem volt képes többé a víz a hordalékot szállítani, hanem mikor a haldokló holtágba lépet, rögtön lerakta azt. Az idő teltével a kanyarulat bejárata lassan bezáródott Ezután már csak árvizek idején jutott be a víz a morotvába. (Gál 1931) Az ilyenkor érkező árhullámok részben a fenéken, részben a parton rakták le hordalékukat. A lerakodásokon kívül, más elhanyagolható

tényező is igyekszik a hajdani part formáit pusztítani. Attól kezdve, hogy a morotva fenék nem érintkezik a nyílt vízzel, megkezdődött a gyors feltöltődés. A feltöltődésben az árvizek lerakódásain kívül, nagy szerepet játszott a pusztuló növényzet, a csapadék vízzel bejutó hordalék, és a levegőből bejutó por. A morotva vizének mozgása folytán, először a mélyebb részek töltődtek fel, majd egyenletes rétegekben halmozódtak fel a hordalékanyagok. (Cholnoky, 1907) Ma már ennek köszönhetően jelentékeny mélységű a morotva vize. Középen le is lehet evezőlapáttal érni a fenekére. Ma is folyik szakadatlanul a feltöltődés, és nem sokára eljön az az idő, amikor csak a suttogó nádasok jelzik majd, hogy ezen a helyen a Tisza kanyargott. (Gál 1931) 2. 3 Körtvélyesi -Holt –Tisza revitalizációjának szükségessége A Mártélyi Tájvédelmi Körzet, egy holtág rendszert foglal magába. Több mint kétezer hektáros a

védett hullámtér, amely Mártély magasságában kezdődik, északi határa a Mártélyi Holt-Tisza. Innen dél felé 10 km hosszan húzódik, nyugaton a Tisza folyó keleten, pedig az árvízvédelmi töltés határolja. Délen a Hódmezővásárhelyről kivezető ún. régi szegedi kövesút hullámtéri szakasza zárja le Ez a körülhatárolt terület 20 három zónára tagolódik. Északi harmadát a mártélyi holtággal övezett Ányás-sziget, és a morotva partvonalát elfoglaló strandhelyek, nyaraló épületek keskeny sávja képezi. Itt a tájvédelem elsősorban az üdülési célokat szolgálja. (Kopasz, 1976) Létezik egy ütközőzóna, amely kettéválasztja a tömegesen látogatott nyaralóhelyet, és a háborítatlanságot igénylő állattani szempontból érdekelt területrészt. Ez az ütközőzóna, az ún. Kutyafenéki-hullámtér a Körtvélyesi-holtágnál végződik A tájvédelmi körzet második morotvája, a terület déli harmadát, Körtvélyes

és Barci-rét elnevezésű részekre tagolja. Ezeken a részeken találjuk a legbecsesebb tájképi, növénytani, és állattani értékeket. (Kopasz, 1976) A Körtvélyesi-Holt-Tisza területi elhelyezkedését, jól érzékelteti a 2 ábra: 2. ábra: Mártélyi Tájvédelmi Körzet és a Saséri Természetvédelmi Terület elhelyezkedése (Kopasz, 1976) A Mártélytól három kilométerre, délre eső Körtvélyesi holtágat a töltésen és a parton egyaránt elérhetjük. A Körtvélyesi holtágat először Anonymus említi 1200 körül írott művében, a Gesta Hungarorumban Körtvély-tó néven, melyet Árpádtól Ond, Ete apja kapott volna meg Alpártól idáig terjedő birtokai határaként. E holtág a maga szigetével és a Barci-réttel már a madarak (és kutatóik) birodalma. (Nagy, 1984) 21 Az öblözet vizsgálata során, élővilág szempontjából történő áttekintéskor a főbb hangsúlyt azokra az elemekre, illetve élőrendszerekre kell helyezni,

amelyek a hosszabb-rövidebb ideig tartó vízborítás által érintettek lesznek. Kiemelten kell foglalkozni a holtág vízinövényeivel, a makrogerinctelenek és a madarak csoportjaival. (László, 2004) A növénytakaróban nem lelhető fel különösebb ritkaság, de az itt előforduló növénytársulásoknak mégis nagy jelentősége van. A hullámtéri növényfajokat döntő mértékben képviseli a sulyom (Trapa natans), a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), rucaöröm (Salvinia natans), a vízidara (Wolffia arhiza), és a különböző békaszőlőfélék (Potamogetonaceace, vagy Zosteraceace). A felszíni hínárszőnyeg alatt általában jelentős mennyiségű alámerült hínár, főleg érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) található (5. sz függelék: 5 ábra) A mocsárinövényzet nem alkot nagy összefüggő állományokat, sőt a holtmeder jelentős szakaszain határozott sávot sem, inkább kisebb foltok mozaikjából áll össze, melyek a felszínnek

mintegy 5%-át fedik. Legjellemzőbb fajai a zsióka (Bulboschoenus maritimus), a virágkáka (Butomus umbellatus) és a nagytermetű, nem zsombékoló sásfajok (Carex spp.) A mocsári növényzetben, számottevő mennyiségben van jelen a nyílfű (Sagittaria sagittifolia) (László, 2004). A fehérnyár (Populus alba) és szürkenyár (Populus canescens) erdők (5. sz függelék: 6 ábra)., valamint a magasabb részeken levő, ritkán előforduló kocsányos tölgy (Quercus robur) egy mesterségesen kialakított tájat juttat eszünkbe (5. sz függelék: 7 ábra) Ez azért van így, mert a tájvédelmi körzet előírásai gondoskodtak róla, hogy a betelepített tájidegen fatársulások, erdők kitermelése után, az eredeti, őshonos fafajok telepítése kerüljön előtérbe. Védett növényfajai: nyári tőzike (Leucojum aestivum) a napos szegélyekben a Körtvélyesi-holtág melletti keskeny sávban, a déli kitettségű erdőszélen néhány tő tiszaparti margitvirág

(Leucanthemum serotinum). A terület szántó és gyep területein szinte mindenhol megjelent és foltokban vagy közel 2 méteres bozótos erdőként burjánzik a gyalogakác (Amorpha fruticosa) több 10 hektáron. Mesterséges beavatkozással, rendszeres kaszálással, egyes helyeken hosszabb időtartamú vízborítás biztosításával terjedése és agresszivitása jól kordában tartható. (László, 2004) Gazdag lepke fauna a dús aljnövényzet, mint gazdanövények miatt, kiemelendő a nagy nyárfalepke /nyárfa császár/ (Limenitis populi) ritka előfordulása. Madarak közül az odúlakó fajok és az énekesek dominálnak, mint a fekete harkály (Dryocopus martius), zöld küllő,(Picus viridis), macskabagoly (Strix aluco), erdei fülesbagoly (Asio 22 otus). A vízparti sávban rendszeres fészkelő a halvány geze (Hippolais pallida), a szakadó partokban, pedig a jégmadár (Alcedo atthis) költ. (László, 2004) Az öreg odvas fák jó denevér tanyák is, a

körzetben eddig korai denevér (Nyctalus noctula), vízi denevér (Myotis daubentoni), törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus), és durva vitorlájú denevért (Pipistrellus nathusii) észleltek a kutatók. A vízpart miatt a vidra (Lutra lutra) védelem kiemelt térsége a galéria erdők környezete. (Kopasz, 1976) A regényes hagyományokat őrző tiszavirág (Palingenia longicauda), a gerinctelen állatvilág legérdekesebb, és legféltettebb képviselője (3. ábra) 3. ábra: Tiszavirág (www Zöldmagazin com) Valamikor hatalmas állományt képviseltek a körzethez tartozó folyószakaszon. A kora nyári időszakban a rajzó kérésztömeg néhány órás násztánca, felejthetetlen látványt nyújt. Sajnos, a folyó északi részeit érintő vegyi szennyezettség a kihalás szélére sodorta ezt a fajt. Azonban a faj pusztulása, a tápláléklánc felborítását idézheti elő, mert a kérész a halfauna, ezen belül az itt élő gazdag kecsege (Acipenser ruthenus)

állomány szerves táplálékbázisa. A tájvédelmi körzet madárvilágának fajösszetétele igen változatos. Az utóbbi évtizedeken jelentős gémtelepek alakultak ki, elsősorban bakcsó (Nycticorax nycticorax), kiskócsag (Egretta garzetta), üstökösgém (Ardeola ralloides), szürke gém (Ardea cinerea) és vörösgém (Ardea purpurea) állománnyal. A felsorolt gémfajok azonban csak az áradásos években költenek, ami nem rendszeres a körzetben. A védett Tisza-szakasz (5 függelék: 4 ábra), a vonuló telelő madárfajok jelentős pihenőhelye. Megkell említeni a háborítatlan környezetett igénylő feketególya (Ciconia nigra) csapatok átvonulását, amelyek 30-40 egyedet számláló csapata is megpihen a hullámtéri vizeken, réteken. A terület gerincesfaunája 1947 óta a Madártani Intézet állandó kutatóterülete (5. függelék: 8 ábra) A kutatások során, a Sasérről és a 23 Barci-rétről 39 halfajt, 34 emlőst, 119 fészkelő és 124

átvonuláskor észlelt madarat vettek számba. (Kopasz, 1976) Nemcsak a holtág természetes feltöltődése okoz gondot, hanem még inkább a tápanyagban dús vízutánpótlás bejutása is, amely sietteti ezt a folyamatot, az eutrofizáció által. A holtág befogadója a Kenyere-éri csatornának, ami Észak-keletről több mint 30 km hosszan kígyózik az említett területre. A túlhajtott műtrágyázás, és a növényvédő szer használat következtében, országszerte leromlott a termőtalaj állapota. Nagy veszélynek vannak kitéve a csatornák és a vízpartok. Ez a tarthatatlan állapot, a vásárhelyi Kenyereéri csatornát is érinti A szántóföldek határa sokszor a vízpart széléig húzódik Nincs ütközőzóna, vagy átmeneti állapot. Az utóbbi csapadékos időszakokban, akadálytalanul mosódtak be a talajból a tápanyagok, amik végül a holtágba kötöttek ki. Ennek következtében a holtágban megnő az algakoncentráció, és oxigénhiányt

eredményezhet. Ez vezetett az 1995-ös nagymértékű halpusztuláshoz a holtágban. Megállapítást nyert a vizsgálatokból, hogy nemcsak a megművelt területekről bemosódott tápanyag, hanem a csatorna vízgyűjtőjén épült hódmezővásárhelyi ATEV cég, és a HódMezőgazda Rt. paléi sertéstelepéről is, nagy mennyiségű tápanyag bekerülése is okozta a halpusztulást, ami majdnem ökológiai katasztrófát okozott. A holtágba bekerülő tápanyag növényi feldúsulást is okoz, ami szintén az eutrofizációnak kedvez. A megoldás az lenne, ha pufferzónát létesítenének a termőterület és a víztér között. Ez lehetne nádas, illetve egyéb sűrű gyökérzetű vízparti növényzet, és ez a minimum 10 m-nél szélesebb természetes védőzóna megszűrné, és megkötné a tápanyagokat. Így meglehetne akadályozni azt is, hogy a tápanyag kimosódással nem romolna tovább a termőtalaj. A Kenyere-ér partján létrehozandó élő védősáv,

ökológiai folyosó szerepet is betöltene. A sok helyen sivár parti növényzet, parti fákkal és cserjékkel benépesítve, a terület esztétikai hatását jelentősen növelné, pozitív irányba. (Fekete, 2005) 2. 4 A revitalizáció tervezett lépései Revitalizációs lehetőségként kétféle változat vár kidolgozásra. Mindkét változatnál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy nehogy károsan befolyásolják a meglevő állapotokat, és esetleg visszafordíthatatlan következménye természetvédelmi, mind ökológiai szempontból nézve. 24 legyen mind Első változat: Első verzióként meg kell akadályozni, illetve mindenféleképpen a minimális szintre kell csökkenteni a Kenyere-éri csatorna vizének tápanyag tartalmát. A szennyező anyagok nemcsak a környező mezőgazdasági területekről mosódhatnak be, hanem diffuz módon is bejuthat az eutrofizációt elősegítő anyag, a Hód-Mezőgazda Rt. paléi sertéstelepéről A sertés

telep hígtrágya tározója mellett található Kis-Tisza érben elhelyezett földgát hivatott a hígtrágya elfolyást megakadályozni. Csapadékos évszakokon a gát mellett és felett elfolyó hígtrágya okozott többször a holtágba jutva, kedvezőtlen vízminőségi adatokat. 1995-ben a Kiskunsági Nemzeti Park és az akkori ATIVIZIG szakemberei közös tárgyaláson vettek részt. Napi rendi pontban egyebek mellett a Körtvélyesi Holt-Tiszát érő szennyeződések kivédéséről esett szó. Elhangzott az a tervezet hogy a Kenyere-éri csatorna, ne közvetlen módon jutassa a tápanyaggal megterhelt vizét a Körtvélyesi Holt-Tiszába, hanem azt a hullámtéri oldalon, az árvízvédelmi töltés mellett a Tisza folyóba kerüljön bevezetésre. Itt a nagy vízhozamú élő folyóvíz megfelelő koncentrációba felhígítja a csatorna szennyezett vizét, és nem okoz toxikus hatást a élővilágnak. A csatorna nyomvonal meghosszabbításának költségét a Kiskunsági

Nemzeti Park állta volna teljes egészében. Igen költséges tervezett lett belőle, mert a tervezett csatorna nyomvonalán, a terepi adottságok kedvezőtlen volta miatt több átemelő szivattyúállást kellett volna tervezni, az akadálytalan elfolyás biztosítása végett. Végül a terv kivitelezésére nem került sor, hanem az elképzelés tárgyalóasztal szinten megrekedt. Hátránya, hogy áradáskor ez a csatorna is elöntésre kerül, és ugyanúgy beoldódhat a holtágba a magas koncentrációjú tápanyag, ami a nagyvíz hatására felhígul ugyan, de a víz visszavonultával esetleg hátra is maradhat a hullámtérben, ami szintén a feltöltődésnek kedvez. Második változat: A második lehetőség bizonyult ésszerűbb megoldásnak. Ennek az lett volna az alternatívája, hogy a Tiszából állandó, friss vizet vezessünk a holtágba, így ezzel kettő legyet is üthetünk egy csapásra. 25 Az egyik kedvezően biztosítja a holtág vízháztartását és

megóvná az idő elmúltával biztosan bekövetkező eltűnését az utókor számára. Így megmenekülne az ökológiai szempontból is értékes vizes élőhely. A másik kedvező hatás, hogy a magas koncentrációjú tápanyagok a kritikus érték alá hígulnak és a víz visszahúzódásával a NO3 -, NO2-, PO43- jelentős része is eltávozik. Ezen a vidéken a felszíni vizekben sok nitrát található, ami erőteljes algafejlődés, eutrofizálodás veszedelmével jár. Ha a vízfolyást tisztítatlan szerves anyagot tartalmazó szennyvíz éri, akkor a vízben bizonyítottan ugrásszerűen megnő a szerves nitrogén mennyisége. A természetes tisztulás előbb az ammónia, majd a nitrát előtérbe kerülésén jól követhető, és az ilyen vizekben mindig van tetemes nitrit mennyiség is. (Felföldy, 1981) Hódmezővásárhelyi kistérség agrárstruktúra és vidékfejlesztési stratégia program 2004-es helyzetértékelése kitért a környezet állapotára, ezen

belül a felszíni vizek állapotára. Eszerint a felszíni vizek (folyók, nagyobb holtágak, és főcsatornák) vízminőségének ellenőrzését a környezetvédelmi felügyelőség, a bakteriológiai vizsgálatokat az ÁNTSZ végzi. Az MSZ ISO 12749 szabvány szerint vizsgált komponenseket, 5 csoportba, és minden csoportot 5 vízminőségi osztályba kell sorolni. A Tisza folyó a területre, már adott vízminőséggel érkezik. Az 1998 évi adatok alapján a Tisza folyó vízminősége Mindszentnél oxigénháztartás, tápanyagháztartás, szerves és szervetlen mikroszennyezők szempontjából tűrhető (III. osztályú), egyéb jellemzők tekintetében jó (II. osztályú), mikrobiológiai szennyezők (bakteorológiai paraméterek) alapján szennyezett (IV. osztályú) Természetesen a vízminőség a folyóba jutó különféle szennyező anyagokon kívül a mindenkori vízhozam függvénye is. A területen lévő Kötvélyesi holtág vízminőségének ellenőrzése,

évente 6 alkalommal történik. Vízminősége minden tekintetben (IV osztályú) szennyezett, kivéve az oxigénháztartást, ahol (V. osztályú), erősen szennyezett Az általam mért oldott oxigén tartalom is ezt a szomorú tényt tárja elő. 2005 október 17-én, 3 szelvényben vizsgáltam kémiai vízminőséget, és az egyik szelvényben, ahol a Kenyereéri csatorna betorkollik a holtágba 3, 9 mg/l eredményt kaptam a vizsgálat során. 2006 március. 26-án 5 szelvényben vettem vízmintát Aznap napsütéses idő volt, valamint partközelben történt áradásos időszakban a mintavétel, és ennek köszönhetően az MSZ ISO 12749 szabvány szerint, kiváló vízminőséget mutatott a hullámtérbe kikerült holtág vízminősége, oldott oxigén szempontjából. 26 Szerettem volna még a kora nyári időszak vízminőségi paramétereit megvizsgálni, de április közepétől minden eddigi rekordot megdöntött a Tisza vízállása, és a Kormányzati Koordinációs

Bizottság 2006. 04 14-i határozatának megfelelően az ATIKÖVIZIG összes árvízvédelmi szakaszán rendkívüli készültségi fokozat volt érvényben. Ennek értelmében, a töltésközlekedési engedéllyel rendelkezők számára is tilos az árvízvédelmi töltésen a közlekedés. Az ősszel vizsgált komponensek paraméterei nem túl biztatóak, ha hozzá vesszük a tavaszi vízminőségi vizsgálataimat, az anion és kation koncentrációk nagy mértékű szennyezést mutatnak. Ez annak tudható be, hogy a Kenyere-éri csatorna vízállása is meg növekedett, és tisztítatlanul szivattyúzták be a holtág vizébe. A csillagdiagramokban ábrázolt ionkoncentrációknál jelentős eltérések találhatók az őszi, és tavaszi vizsgálatok között. A mellékelt táblázatban, pedig az ionkoncentrációk százalékos arányainak szemrevételezésével, észrevehetők a jelentősen eltérő különbségek (3. sz függelék: Csillagdiagram és

ionkoncentráció táblázatok) A vízminőségi vizsgálataim is azt bizonyítják, hogy a revitalizáció lépése elkerülhetetlen, ha meg akarjuk őrizni a természetvédelmi szempontból is értékes élővilágot. A második lehetőségnek két változata van, amelyet A és B megoldásként ismertetek: Második változat „ A ” megoldása: A holtágat a folyóval köldökzsinórként összekötő Körtvélyesi Alsó-fok csatornán teljes iszapkotrást kellene végrehajtani. A csatorna megépítése óta, teljesen feltöltődött Hivatása az, hogy magas vízálláskor a holtágat friss vízzel töltse fel. Mivel a feltöltődési folyamat évtizedek óta zajlik és évente jelentősen emeli a csatorna fenékmagasságát, a víz nagyon ritkán, jut be a holtágba. A mostani években ez akkor van, mikor a mindszenti vízmércénél a vízállás a 380 cm-t meghaladja. 1985-2005-ig terjedő időszakra feldolgoztam, és oszlop diagramm formájában ábrázoltam a mindszenti

vízmérce vízállásadatait, havi nagyvízi felbontásban. Továbbá ezen diagrammon belül feldolgoztam az adatokat úgy, hogy leolvasható legyen a vízállás maximum, és az adott hónapokon belüli napi tartósság, hogy mennyi ideig volt árvízi elöntés alatt a holtág. A 4 ábrán az 1990-es évet kiemelve megállapítható, hogy a 27 holtág ebben az évben nem volt kapcsolatban a Tisza folyóval. Ebben az évben nem kapott vízutánpótlást a folyóból. A csatorna kikotrásával sokat tehetnénk a holtág vízminőségének pozitív irányba történő elbillentésére. 1990 V íz á llá s ( c m ) 10000 J e lm a g y a r á z a t: V íz á llá s 0 H o ltá g e lö n té s e k szám a, napokban E lö n té s i v íz s z in t 0 0 Július Június Május Április Március Február 0 0 0 0 0 100 " 0 "= 7 4 ,8 2 m .B f Január 0 December 0 Október 0 Szeptember 0 Augusztus 0 November 500 4. ábra Mindszenti vízmérce havi

nagyvízi vízállás adatai, 1990-es évben (ATIKÖVIZIG) Második változat „B” megoldás: A másik lehetőség második megoldása a Vásárhelyi Terv (VTT) tovább fejlesztése szellemében született. A program a Tisza völgy árvízvédelmi biztonságának növelését, egyértelműen az árvízszintek csökkentésében, határozta meg, mégpedig: - a nagyvízi meder vízszállító képességének javításával, és - a hazai ártéren kiépíthető árapasztó tározásos rendszer megvalósításával – úgy, hogy a katasztrófával fenyegető árvizek árapasztása együtt járjon az ártér szabályozott vízkivezetéssel történő reaktivitással. A műszaki beavatkozások elsődleges feltétele, hogy ne okozzanak környezeti károkat, és ne csak illeszkedjenek a területfejlesztési elképzelésekhez, hanem segítsék elő a térség adottságaihoz igazodó tájhasználat váltást. Tulajdonképpen a vízügyi szakemberek, a Tisza mostani medrétől balra egy

új medret készülnek kialakítani, amely a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben található holtág rendszeren hatolna keresztül. A Körtvélyesi holtágon mintegy 700 méter hosszon, és 100 méter szélességben erdőirtással, és terepmélyítéssel megkönnyítenék a nagyobb 28 árvízi levezetés (5 sz. függelék: 11 ábra) Hatalmas vitákat váltott ki ez a fajta megoldás, a vízügyi szakemberek, a Kiskunsági Nemzeti Park, az Állami Erdészeti Szolgálat, és a Csemete Természetvédelmi Szervezet szakemberei között. Néhány év alatt rengeteg terv született, és a módosításokkal együtt mostanra körvonalazódik ki a végleges változat. Elgondolkodtató, hogy az ilyen hatalmas méretű beavatkozás, milyen hatással lesz a „szentély” jellegű holtág életében. Bízni kell a józan ítélőképességben, és reméljük a legjobb megoldás kerül kivitelezésre, ami a környéken élők biztonságát szavatolja árvízkor, másrészt pedig a sokkal jobb

vízminőséggel a vizes élőhely lakóinak életfeltételei jelentősen javulnak majd. 3. A Körtvélyesi Holt-Tisza állapot felmérése, és komplex vizsgálata Az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség 1991-ig az ATIKÖVIZIGhoz tartozott, majd külön szervezeti egységként gyakorolta a hatósági felügyeletet. A vizsgálati eredmények keletkezési körülményei az alábbiakban foglalható össze: -1970-1975-ig nincs komplex értékelhető adat; -1982-1988-ig tartó időszakban szintén szüneteltek a vizsgálatok a vizsgálatok a holtág esetében; -értékelhető időszakok: 1976-1981 /6 év/ (1. függelék: 4 táblázat) 1989-1991 /3 év/ (1. függelék: 5 táblázat) 1991-2005 /14 év/ (1. függelék: 1 táblázat) 2005 őszi időszakban 3 szelvényben /saját/ (1. függelék: 2 táblázat) 2006 tavaszi időszakban 5 szelvényben /saját/ (1. függelék: 3 táblázat) A tavaszi időszakban 7 szelvényből akartam vízmintát venni, de az I-es és VII-es

szelvény nem lehetett megközelíteni gyalogosan. Az I-es szelvény a Körtvélyesi Alsófok csatorna szelvénye, míg a VII-es a holtág vége lett volna Az említett szelvényekben nem került sor vízmintavételre. Az ATIKÖTVIFE évente 6-szor vett vízmintát a holtágból; télen, tavasszal, ősszel egyegy, nyáron három alkalommal történt mintavétel, melynek helye a Körtvélyesi holtág: gátőrház, holtág közepe, felszín alól 20 cm-el. A vízminták feldolgozása, az akkor érvényben levő szabvány és integrált követelmény rendszer szerint kerültek értékelésre (MI-10-173/3-85), (MSZ-12794). 29 3. 1 A Körtvélyesi Holt-Tisza vizének kémiai és biológiai vízminősége Kémiai paraméterek: A vizsgálatok kezdetén 1976-ban, a holtág vízének ion típusa az uralkodó ionok alapján kalcium-magnézium-hidrokarbonátos volt. Ez az összetétel 1991-ben megváltozott, és az uralkodó anion a szulfát-hidrogénkarbonát, az uralkodó kation, pedig

nátrium-kálcium volt. Ezzel a jelenséggel megemelkedett a víz összes sótartalma is. A holtág vizének tápanyagai közül az oldott ortofoszfát-ionok koncentrációja is emelkedett. A nitrogén háztartás alkotó elemeinek változása is igencsak szembetűnően emelkedett. Ez igaz az ammónum ion koncentrációjára is, amely erőteljesen ki hat az élettani szempontokra is. A víz oldott oxigén tartalma is csökkent az 1976-os évhez képest (1. függelék: 4 táblázat) Viszont növekedett a permanganátos KOI oxigénfogyasztás mértékadó érteke: 18, 00 mg/l, amely III. osztályú vízminőségnek felel meg. 1992 és 2005 között a holtág oldott oxigén tartalma összességében magas volt. Ez annak köszönhető, hogy a Tisza folyó vízállása és vízjárása a vizsgált időszakban meg növekedett a vízgyűjtő területére hullott bőséges csapadék hatására. Az érvényben levő MSZ 12749 szabvány szerint I. osztályú, ami kiváló vízminőséget jelent,

mesterséges szennyező anyagoktól mentes tiszta, természetes állapotú víz, amelyben az oldott anyag tartalom kevés, közel teljes az oxigén telítettség és szennyvíz baktérium gyakorlatilag nincs. Ezek az értékek megtéveszthetőek lehetnek, mert a KOI értékek már II osztályú (jó víz), sőt III. osztályú (tűrhető víz) vízminőséget mutattak A saját mérésem alapján a Kenyere-éri csatorna szelvényében V. osztályú (erősen szennyezett víz) értéket mutat Az oldott oxigén azért lehet ilyen magas, mert áradáskor, napsütésben és a felszín alatt 20 cm-el lettek véve a minták (1. függelék: 3 táblázat) A nitrogén és a foszforháztartás vizsgálatakor, az alábbi következtetésre jutottam: Az NH4+-N értékei kiváló (I. osztályú) minősítést ért el az 1992-2005-ös időszakot vizsgálva, kivéve az 1995-ös évet és a saját méréseim közül az őszi időszakot, ahol a II. osztályú (jó víz) minőségű volt (1. függelék: 1

táblázat) A szabvány szerint a II osztályú vízminőség jelentése: külső szennyező anyagokkal és biológiailag hasznosítható tápanyagokkal kismértékben terhelt, mezotróf jellegű víz. A vízben oldott és lebegő szerves és szervetlen anyagok mennyisége, valamint az oxigénháztartás jellemzőinek évszakos és napszakos változása az életfeltételeket nem rontja. A vízi szervezetek fajgazdasága nagy, egyedszámuk kicsi. Szennyvíz baktérium igen kevés 30 A holtág vízterének szervetlen kémiai adottságait a vezetőképességgel jellemezték. A mértékadó értékek alapján, jellemzően alfa-oligohalobikus, tömény édesvíz. 1991-es évtől oligo-mesohalobikussá (édes-sós átmeneti víz) vált a víztér minősége. Biológiai paraméterek: A biológiai és kémiai vizsgálatok céljára a vízmintákat azonos időben vették. A trofitás viszonyai is kedvezőtlenebbek a környéken levő holtágakkal szemben. Az a-klorofill mennyisége

minden vizsgálati évben nagyobb volt, mint a Mártélyi holtág vizében. 1976-ban a Körtvélyesi holtág trofitási szintje még mesoeutrofikus volt, amely az 1981-es évre eutrofikussá (bőven termővé) változott. Jellemző vízminőség romlás, az 1991-es évre következett be, a holtág vízterének elsődleges termelése az 1990-es évhez viszonyítva mintegy tízszeresére nőtt (1. függelék: 5. táblázat), azaz már erősen termő állapotot regisztráltak a mérést végző szakemberek. A vízminőség romlás, a mezőgazdasági területek túlzott műtrágya használatnak köszönhetően következet be, amit beoldódás után a Kenyere-éri csatorna szállított a holtágba. A szaprobitás mértéke is jellemzően nagyobb volt a Körtvélyesi holtág vízterében, mint a szomszédos Mártélyi holtágban. 1976-ban a mértékadó S-index (szervesanyag lebontó képesség) alapján a Körtvélyesi holtág vízminősége volt a kedvezőbb, 1979-re már messzemenően

meghaladja a szennyezettség mértéke a Mártélyi holtág vízterének értékeit. Az 1990-es évek elejére a Körtvélyesi holtág víztere, jellemzően alfa-béta mesoszaprobikussá vált. Összefoglalva: A holtág vízterének minősége változott a vizsgált időszakban, 1976 és 2005 között. A változás egyrészt a kation-anion összetétellel, másrészt a szervesanyag tartalom növekedésével jellemezhető. A víz szulfátion tartalmának növekedéséből az iszap és a víz közötti szoros kapcsolat alapján feltételezni lehet, hogy az iszap szulfát tartalma is növekszik. Ez a folyamat a Tisza menti holtágak „öregedési” folyamatának kísérő jelensége. A végső stádium akkor következik be, amikor oxigén hiányában, (szervesanyag növekedés, oldott oxigén csökkenés) anaerob folyamatok hatására az iszapból kénhidrogén szabadul fel, amely mint ismeretes minden élőlényt elpusztító idegméreg. 31 A holtágak „fiatalítását”

szolgáló természetes „beavatkozás (amely mesterségesen is létrehozható) a tavaszi árvízek okozta mederöblítés. Tehát megállapítható, hogy a Körtvélyesi holtág vízminőségének romlását, elsősorban az árvízek elmaradása okozta, másodsorban pedig a Körtvélyesi holtág vízgyűjtőjén található pontszerű szennyező forrásokból beérkező anyagok. (ATIVIZIG, 1991) 3. 2 A Körtvélyesi -Holt –Tisza vízgyűjtőterülete Igen fontos vízgyűjtő szerepet tölt be, a vásárhelyi határ északi részében a Kenyereér rendszere. Régen ez az érrendszer a Kék-tó közbeiktatásával a Kórógy-eret kötötte össze a Tiszával. A régmúlt időkben a Tisza körtvélyesi kanyarulatának felső részébe torkollott, később miután a régi meder feliszapolódott, a Pamuk-érbe folyt. Jelenleg a Kenyere-éri-főcsatorna vizét szivattyútelep emeli át a körtvélyesi öblözetbe. A Kenyereéri-főcsatorna, mint a körtvélyesi belvízgyűjtő

öblözet főcsatornája 22, 3 km hosszúságban jelentős csatornasűrűséggel (0, 78 km/km2) a kakasszéki öblözetek vizeinek átfolyását is biztosítja. A Kenyere-éri-főcsatorna és a Kútvölgyi levezető csatorna kapcsolódik a Kakasszéki-főcsatornához. Ez utóbbi a Kakasszéki-ér medrébe ágyazódik be, amely régebben széles és mély hullámterű, jelentős terepmélységű ősfolyó volt. A világosi hegyekben eredt, és innen Elek-Kétegyháza között az eperjesi és kígyósi szikes pusztákon keresztül Gerendás felé folyt. Még most is jól kivehető a medre Csorvás és Gerendás körzetében. Ezeken a településeken Hajdú-völgynek nevezik, vizét a múlt században Hajdú-völgy-érnek hívták. (Nagy, 1984) Széles (500-600 m) hullámtere 2 részre oszlott, aminek a déli ága a Száraz-érbe ömlött, főága északnyugatra haladt, ez lecsapolta a Csorvási-, Szénási- és Bánfalviereket. Kicsit távolabb ez a főág is két részre oszlott Az

északi ág megmaradt eredeti irányában, és a Mágocs-érrel, valamint a Kórógy-érrendszerrel került kapcsolatba, a déli ág délnyugati irányban a Kakasszéki-érrendszerrel kapcsolódott össze. Ez utóbbi mederrendszer területén számos nagy kiterjedésű, elhagyott meder van, mint pl. a Kakasszéki-tó. Ezen a vízrendszeren a fennmaradt szóbeli közlésekből ismerhető, hogy Hódmezővásárhely és Gyula között nagyvizek alkalmával hajójáratok voltak. Korábban a Kakasszéki-ér a Kútvölgyi-érben folytatódott, amely a Kis-tó útján a Hód-tóba ömlött. (Nagy, 1984) Jelenleg ez a belvízgyűjtő öblözet a Körtvélyesi öblözettel van összekapcsolva, és a csatornák vizét a 2, 6 m3/s teljesítményű körtvélyesi szivattyútelep emeli át a 32 befogadóba. Vízföldrajzilag úgy tűnik, hogy a két jelentős belvízgyűjtő lefolyásbiztonsága nem kielégítő, s a mintegy 234, 1 km2 nagyságú vízgyűjtő terület további

belvízvédelmi munkálatokat kíván. A Kakasszéki-ér korábbi, város felé történő lefolyása a Kútvölgyi-csatorna beiktatása megszűnt. (Nagy, 1984) Az átlagos éves belvízi lefolyás 15 mm, száraz években 1, 5 mm lehet a belvízi lefolyás. Ezek szerint átlagos évben 3, 5 millió m3, száraz évben 225 ezer m3 belvíz jut a holtágba (közben természetesen vízkivezetés, illetve túlfolyás is van). A holtág vízfelületére vetítve a belvízi víztáplálás átlagos évben 5800 mm, száraz évben 580 mm. Ezek a nagy értékek abból adódnak, hogy a holtág vízgyűjtő területe a vízfelületnek több mint 390-szerese. (László, 2004) Korábban a Hódmezővásárhely környékén nagy rizstelepek voltak, amelyek lecsapolt vizét a Körtvélyesi holtág fogadta be. A rizstelepek már évek óta nem üzemelnek, gyakorlatilag megszűntek. Felszín alatti hozzáfolyás a holtágban lehetséges, de az a felszíni lefolyáshoz, illetve a tiszai átöblítéshez

képest elhanyagolható. (László, 2004) A holtág vízfelületéről történő párolgás sokévi átlagát az U-típusú párolgásmérő kádak adataiból szerkesztett térkép alapján határozhatjuk meg, ez 820 mm. Az „oázishatás” kiküszöböléséhez a szakirodalom alapján 0, 9 szorzót kell alkalmazva, így a holtág vízfelületéről történő párolgást sokévi átlagban kerekítve 740 mm-re lehet becsülni. A legnagyobb évi párolgás kb 1000 mm-re, a legkisebb kb 500 mm-re tehető A felszín alatti elfolyás nehezen becsülhető. Kisvizes időszakokban a Tisza vízszintje kb. 3 méterrel alacsonyabb a holtág vízszintjénél Mivel az altalaj iszapos lösz, illetve iszapos homok, mérsékelt szivárgó vízhozammal lehet számolni. (László, 2004) A holtágból semmiféle vízkivétel nincs. A holtág vízfelületére sokévi átlagban 190 mm-rel kevesebb csapadék hullik, mint ami onnan elpárolog. Száraz években a különbség 600 mm is lehet A hiányt a

belvízi hozzáfolyás átlagos körülmények között bőségesen pótolja. Nedves években a holtág 1,8 millió m3-es térfogata többször is átöblítődhet, de száraz évben a belvízi utánpótlódás éppen csak hogy elegendő. Az öblözet vízminőségét a csapadék mennyiségén és az időjáráson túl alapvetően az elöntések gyakorisága és mértéke, valamint az elöntés (Tisza) vízminősége befolyásolja. (László, 2004) 33 4. A Körtvélyesi-Holt –Tisza revitalizációs lehetőségei A Körtvélyesi öblözetre vonatkozó előzetes környezeti hatásvizsgálatot a Nemzeti Fejlesztési Terv Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program keretében tervezett beavatkozásokra vonatkozóan készítették el. Helyet kap maga mellett, illetve szervesen kapcsolódik hozzá a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése. Az eredeti tervek szerint a Tisza kisvízi szintjére mélyítették volna a holtág medrét, és így az eredeti meder vonalat

követve, az alsó és felső végén nyitott meder került volna kialakításra. Ez lehetőséget adna arra, hogy a holtágban lerakodott vastag iszapréteg kimosásra kerülne, rendszeresen átöblítődne. Az így keletkezett többlet vizek miatt, egy vizes élőhely rekonstrukcióját lehetett megtervezni. Az élőhelyrekonstrukció során a vízpótlás mellett, mederkotrásra és gyephelyreállításra kerül sor, melyből sajnos nagy területekre kiterjedő gyomos-cserjés területek rekonstrukciójára van szükség. A műszaki beavatkozások tervezése a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) tervezésével összehangoltan, részben megosztva történik. A beruházás engedélyezéséhez kapcsolódó előzetes környezeti tanulmányt az ÖKO Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi, Szolgáltató és Fejlesztési Rt készítette el. 4. 1 A holtág és a Tisza folyó kapcsolata A Tisza folyó vízjárásának, a holtág vízforgalmának ismertetése A

Körtvélyesi-Holt-Tisza vízjárásának alapjául, a mindszenti vízmérce vízállásadatait vizsgáltam 21 évre visszamenően. Az ATIKÖVIZIG vízrajzi osztályától beszerzett adatokat, feldolgoztam úgy, hogy a mindszenti vízmércén mért havi nagyvízi vízállásadatait oszlopdiagramban ábrázoltam (4. sz függelék) Az ATIKÖVIZIG által megfigyelt Tisza folyó, ha eléri 380 cm vízállást a mindszenti vízmérce szerint, akkor kezdi feltölteni vízzel a Körtvélyesi-Holt-Tiszát az ereken, és fokokon keresztül. A vízállás grafikonokat tanulmányozva, azt a tényt állapítottam meg, hogy a holtágba a Tisza folyóból március és április hónapokban jutott a legtöbbször víz. Ez azzal magyarázható, hogy a Tisza folyó felső szakaszának vízgyűjtőjén a tavaszi hóolvadásból származó víztöbblet ezekben a hónapokban jutott el a Tisza alsó 34 szakaszára, ezen belül a Körtvélyesi-Holt-Tisza öblözetébe. A következő jelentősebb

árhullám a tavaszi csapadékból származó zöldár, ami már kevésbé volt jelentős vízszállítás szempontjából. A 2000-es év áprilisában a Tisza folyó vízállása Mindszentnél elérte a 10000 cm-t ami még május hónapban is tartós elöntést okozott a holtágban (4. sz függelék: 6 ábra) A másik szélsőséges év 1990-ben volt, akkor nem volt a holtág kapcsolatban a folyóval, nem volt olyan vízállás a Tiszán ami miatt kapott volna vizet a holtág. A napi vízállás adatokból kiszámoltam azt az időtartamot, ami megmutatja a holtág elöntési időtartalmát napokban szintén 21 évre visszamenőleg, havi felbontásban. A hónapok tetején lett számszerűleg ábrázolva az elöntés időtartama napokban. Megállapítható hogy a legcsapadékosabb években sem éri el az évi 100 napot (4. sz függelék: 14. ábra) az elöntések száma Ennek döntő oka egyrészt a Tisza alacsony vízállása, másrészt a Tiszát a körtvélyesi holtággal

összekötő csatorna feliszapolódása miatt, csak igen magas vízálláskor tud bejutni a víz. 4. 2 A holtág és a Vásárhelyi Terv kapcsolata A Vásárhelyi Terv a nagyvízi meder vízszállító képességének javítását célozza (lokálisan), a teljes rendszer egyedi részeként. Az egész Tisza-völgyet egy közös engedélyezési tervként kezelni lehetetlen, ezért olyan szakaszokra, létesítményekre kell bontani, melyek a kiviteli pályázatot meghatározó törvényi előírásoknak, valamint a létesítési engedélyek kiadását meghatározó rendeleteknek megfelel. Ezek a létesítmények önállóan kezelhetők, hatásuk a VTT célkitűzése szerint lokálisak, de együttes megvalósulásuk esetén a teljes Tisza-völgy árvízi kockázatát csökkentik. A Tisza árterén a környezeti állapot romlásának, része van a kistérség leszakadásában. Az árvízi, belvízi aszályosodási folyamatok szélsőségei növekednek, a természeti értékek

fogyatkoznak és fokozódik a környezet elszennyeződése. E tények arra szólítanak fel, hogy a kormányzat a területrendezés eszközeivel segítse a megoldás kimunkálását. A Tisza árvizeinek árapasztása gazdaságilag és ökológiailag is előnyösen szolgálja a térség fejlődését. A program feladata, hogy elősegítse a folyó és ártere közötti kapcsolat szabályozott, a társadalom által ellenőrzött helyreállítását. 35 Az alapvető cél, olyan fenntartható tájgazdálkodási rendszer létrehozása, melynek az árvízvédelmi biztonság megteremtésén túl, egyértelmű a társadalmi hatékonysága. Olyan tájhasználat szükséges, amely a hullámtéren amellett, hogy biztosítja az árvízlevezetés feltételeit, a támogatási rendszeren keresztül érdekeltté teszi, és egyidejűleg kötelezi a tulajdonosokat annak hosszú távú fenntartására. A Tervezői munka során az ATIKÖVIZIG munkatársai megvizsgálták a nagyvízi mederben a

vízszállítóképesség növelését elősegítő művelési-ág váltást, és a műszaki beavatkozási lehetőségeket. A legszükségesebb hullámtéri beavatkozásokkal a Tisza hazai hossza mentén változó mintegy 0-1 m-es vízszintcsökkentés érthető el azon árvíz esetében, mely a jelenlegi statisztikai értékelés szerint egy ezrelékes valószínűségű. A Tiszán az elmúlt öt évben kialakult és levonult árhullámok érzékenyen érintették a folyó szinte egész magyarországi szakaszát, az addigi legnagyobb vízszinteket (LNV) meghaladó tetőző vízállási értékek születtek. A Felső-Tiszán a 2001 márciusi, az alatta lévő szakaszon, Tiszabercel-Csongrád-Mindszent között, pedig 2000. áprilisban levonult árhullám döntötte meg az addig észlelt maximális vízszintet. Az addigi maximális vízszintek megdöntésénél még kritikusabb volt a vízszintnövekedések mértéke. A Tisza főmedrében és a hullámtéren, az árhullámok levonulása

folyamán, különböző mérések (áramlás irány, vízhozam, hordalék) történtek. A mérési eredmények feldolgozásra és összehasonlításra kerültek az addigi történelmi mérésekkel. Az árvízi mérések és az egész vízgyűjtőre kiterjedő vizsgálati eredmények alapján következtetni lehet az árhullámok kialakulásának okaira, mely szerint a Tisza középső szakaszán az eddig nem tapasztalt magas árvízszintek kialakulása hidrometerológiai tényezők kedvezőtlen egybeesése mellett, döntően a meder vízszállító képességének csökkenésével és a vízgyűjtőn bekövetkezett változásokkal magyarázható. A Tisza alsó szakaszán a lefolyást akadályozó adottságok közül az egyik; a hullámtereken lévő terepviszonyok, illetve növényi fedettségek. A lefolyási viszonyok javítása érdekében a VTT keretén belül a hullámtereken az övzátonyok rendezésére kerül sor. 36 4. 2 1 A meglévő állapot ismertetése Az övzátony

fogalma azt jelenti, hogy a folyó középvízi medrének a szélén a parti sávban hordalék lerakodások alakultak ki, mikor az árhullám a hullámtérre lépett. Ez a csökkenő vízsebesség miatt volt. Az iszap lerakódásokból, helyenként jelentős méretű (mederél + 0, 5-1, 5 m magasság) övzátonyok alakultak ki. Ahol nem alakultak ki ezek a magaslatok, ott a termékeny iszapban elburjánzott növényzet akadályozta jelentős mértékben a lefolyást. A betelepített táj idegen fajok irtását követően törekedni kell arra, hogy olyan fafajok kerüljenek utánpótlásra, ami megfelelő az eredeti táj adottságainak. A partokat egyre jobban pusztuló füzes-nyárfás ligetek övezik A töltésvédő ligetsávokban a kubikgödrök tömegét lehet megtalálni. A hullámterek növényzete a vízszabályozás óta erős emberi beavatkozás alatt áll. A hullámtér jelenlegi ligetei (Saliceto-Populetum albae), a töltések védelmére telepített fehérfűz (Salix alba),

fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (Populis alba) (5. sz függelék: 1 ábra) A félkultúr jellegű puhafaligetek állományai szalagszerűen követik az élő Tisza és a holtágak partvonalát. Az 5 ábra a természetes állapotot mutatja be a beavatkozás előtt: Nagyvízi levezetõ sáv Fõmeder Nagyvízi levezetõ sáv töltés szabadon tartandó sáv gátvédõ erdõsáv természetszerû erdõ fiatal nemes nyaras idõs nemes nyaras ~~~~~~ ~~~ ~~ ~~ ~~ ~~~ ~ ~ ~ galéria erdõ természetes erdõ galéria erdõ nemes nyáras füzes kubik gödrök erdõi szabadon tartandó sáv töltés ~600-700m 5. ábra: Beavatkozás előtti állapot (ATIKÖVIZIG) 4. 2 2 A tervezett megvalósítási módozatai Saséri átvágás Nem a Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program, hanem a Vásárhelyi Terv keretében került volna megvalósításra Saséri erdő átvágása. A beavatkozásra a Tisza éles kanyarulatából adódó árvízvédelmi, azaz a

gyors lefolyást akadályozó feltételek javítása okán lett volna szükség. A természetvédelmi hatóság nem járult hozzá előzetesen sem a Saséri erdő rezervátum érintéséhez. Ehhez a variációhoz kapcsolódott 37 volna a körtvélyesi belsőréteken kialakítandó viszonylag állandó vízborítású tó kialakítása, illetve a régi fokok kimélyítése kitisztítása és „üzembehelyezése”. A tó kialakítása helyett az ott található fajok és élőhelyek számára kedvezőbb a tagolt felszínű morotvák, kifli alakú medrek időszakos feltöltése és vízvisszatartása. (László, 2004) A 6. ábra a Saséri átvágást mutatja be: Körtvélyesi-Holt-Tisza Kialakítandó tó Tervezett átvágás Tisza 6. ábra: A Saséri átvágás (Előzetes Környezeti Tanulmány, 2004 alapján) 4. 2 3 Építési technológia és a megvalósítás ütemezése Az övzátonyok rendezése, mint ahogyan azt az előző fejezetben kifejtettem kétféle

tevékenységből áll össze. Ha nem kerül sor tereprendezésre, akkor a munka cserjeirtásból és fakivágásból áll. Ahol viszont szükség van földmunkára, az alábbi technológiai folyamatot kell elvégezni: 1. A munkálatokat a felületek előkészítésével kell kezdeni, mely cserjeirtást és fakivágást jelent. Ekkor kell elvégezni a földelhelyezési terület-előkészítését is 2. Ezután kerülhet sor a bontásra, szállításra, és beépítésre 3. A durva földmunkát követően a felületeket rendezni kell, majd a félretolt humuszt vissza kell teríteni. 4. A magágy kialakítása után kerülhet sor a gyepesítésre 38 5. A legutolsó munkafázisa a kivitelezésnek a földszállítási útvonalak karba helyezése, mely kedvezőtlen időjárási körülmények esetén változó mennyiségű földmunkával járhat. Az övzátony rendezésnél elvégzendő tereprendezés a hagyományos földmunkák közé sorolható. Ezért az alábbi technológiák

jöhetnek számításba: - Földnyesés, földtolás: dózer - Földfelrakás szállítójárműre: homlokrakodó, vagy hidraulikus kotró - Földszállítás: billenős tehergépkocsi - Felületrendezés: dózer Az övzátonyok rendezése a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek függvényében csak olyan időszakban végezhető el, amikor a hullámtéri terület kellően száraz, a szállítási útvonalak járhatók. Ezt árnyalja még az a követelmény is, hogy költési időszakban semmilyen zajjal járó munka nem végezhető a hullámtéren. A tapasztalatok szerint, a július közepétől november közepéig terjedő időszak alkalmas a földmunka elvégzésére, míg az irtási munkálatokra a vegetációs időszakot kell kijelölni, ami november közepétől március közepéig terjedő időszakba esik.(László, 2004) 4. 2 4 Karbantartás Az övzátonyok rendezett területének karbantartása semmi mást nem jelent, mint a rendezés során kialakult, az

aljnövényzettől megtisztított állapot folyamatos fenntartása. (László, 2004) 4. 2 5 Terület-igénybevétel, kisajátítás A tervezett övzátony rendezések tervek szerint nem jár végleges terület igénybevétellel. A rendezéssel járó megállapodások, mely a tájhasználat váltással összefüggésbe köttetnek meg, más terv alapján születnek meg. Amennyiben az egyes esetekben nem járható út (tulajdonosi ellenérdekeltség okán), úgy azokat a későbbiekben kell tisztázni, és a területet kisajátítás útján megszerezni.(László, 2004) 39 4. 2 6 Környezet és természetvédelem Az övzátonyok kialakításának hatásait külön Előzetes Tanulmány vizsgálja, melynek alapján kerülhet sor a környezeti engedély kiadására. A környezeti engedélyek minden esetben taglalják a tevékenység során betartandó környezet és természetvédelmi előírásokat. Irtás után a letarolt növényzet minden négyzetméterét újra kell telepíteni

(László, 2004) 4. 2 7 Egyeztetések A tervezett rendezési elvet több alkalommal egyeztetésre került az érintett hatóságokkal, civil szervezetekkel. A végleges egyeztetésre az Előzetes Környezeti Tanulmányt követően kerülhet sor. A Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei a következő változatokat terjesztették tervezőasztalra. A Körtvélyesi Holt-Tisza alatti Saséri területet érinti legérzékenyebben a nagyvízi levezetést biztosító meder kialakítása, az ott található feketególya állomány fészkelő helyeinek megbolygatása, és egyéb természeti értékek életfeltételeinek negatív irányba történő megváltoztatása miatt. (László, 2004) Két fajta változatot javasoltak, ami a saséri és a Sasér alatti hullámtéri átmetszésnek, lefolyási sávnak a vázlatát, elgondolási menetét magyarázza. „A” változat: A belépési pont mindkettőnél azonos, az „A” változatnál a tiszai part, a saséri holtág déli partján az egykori

gát és a lúdvári gátőrházzal szembeni „kilépő” pont bontásával, lenyesésével jár. Az „A” változatnál a sáv a kubikoktól keletre eső, párhuzamos kubiksor vonalában halad, majd az Atkai Holt-Tisza alsó hullámtéri ágán keresztűl éri el a folyót. „B” változat: A „B” változatnál a Saséri Holt-Tiszán vezet a vonal, onnan a holtág végénél kilépve a 197, 5 fkm-nél éri el a folyót. Ettől a ponttól feljebbi bevezetésnél egy újabb 40 éles kanyarulat jönne létre. A lúdvári szivattyú irányába történő bevezetés pedig hordalékszállítás a szivattyú környékének feltöltődésével járhat. Egyik variációnál sem jár jelentős természeti érték vesztéssel. Végleges terv még nem született, de az illetékes szakemberek dolgoznak az ésszerű változat elkészítésén, ami kielégíti a lakosság és a mezőgazdasági területek megfelelő védelmét, és a természeti értékek sem szenvednek

visszafordíthatatlan károsodást a beavatkozástól. 4. 3 A Körtvélyesi-Holt-Tisza iszapkotrás és elhelyezési terve Az előző fejezetekben ismertettem hogy miért szükséges a Körtvélyesi-Holt-Tisza medrét, és az élőfolyóval őt összekötő csatornát kotorni. Az alábbiakban magát az iszapkotrás technológiáját és iszap elhelyezési tervét ismertetem. Az ÖKO RT készítette a Körtvélyesi holtág rehabilitációs munkáihoz szükséges Előzetes Környezet-védelmi Hatás Tanulmányt (EKHT) (5. sz függelék: 2 ábra) A Körtvélyesi holtág rehabilitációs munkáihoz az iszapkotrási és elhelyezési tervét, Dr. Ördögh József okl mérnök, okl mk közgazdász készítette el (M1 melléklet) A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 2005. szeptember 19-én 21346-1-20/2005 számon környezetvédelmi engedélyt kapott a Körtvélyesi öblözet és holtág NATURA 2000 területei rehabilitációjának megvalósításához. További célja még a

mederkotrásoknak, hogy az állapot megfigyeléshez egy ökológiai mintateret hozzanak létre. 4. 3 1 A Körtvélyesi-Holt-Tisza iszapkotrása Az egyik revitalizációs lehetőségként szerepelt a holtmeder teljes hosszban történő kotrása is. A fő indokok, amelyek elvetése mellett szóltak, a következők voltak Egyrészt a kotrás költségének biztosítását nem teszi lehetővé a KIOP-ban (Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program) elérhető összeg. A kotrás ellen szól az az érv is, hogy a megbolygatott iszaprétegből felszínre kerülő szaporító képletei aktiválódnak, ha csírázási feltételek ismét adottak lesznek. Amennyiben a teljes mederhosszban megtörténne a kotrás elképzelhető egyes fajok robbanásszerű elterjedése vagy teljes eltűnése, amely jelen esetben – a részleges kotrás keretében – is előfordulhat, de kezelhető formában valószínűsíthető. (László, 2004) 41 Maga a kotrási művelet,

hidromechanizációs úszókotróval történik. A kitermelésre kerülő mintegy 40 000 m3 iszapot zagytérbe helyezik majd víztelenedés után szántóföldre kerül elhelyezésre. A zagytér a holtág területén kerül kialakításra E kotrási munkával kialakított ökológiai munkatár a XII-és XVII-s szelvények között helyezkedik el egy tagban úgy, hogy annak területe beleessen mind a fő mind a kiegészítő lefolyási sáv területébe. A lefolyási sávok kijelölése a VTT terv keretében még folyamatban van ezért a potenciális területen belől (XII és XVII-s szelvények köze) a pontos kotrási hely helyszínrajzilag véglegesen csak a VTT terv véglegesítése után lehetséges. (László, 2004) A XII és XVII-s szelvények között az alábbi iszapmennyiség 1. táblázatban található: I. táblázat A Körtvélyesi holtág iszapkotrási területe és az ott található iszapmennyiség (Ördögh, 2004) Körtvélyesi holtág részleges iszapkotrási

területe Szelvény távolság Szelvény Átlag m2 Összegzett Iszap mennyiség m mennyiség m3 2 3 terület m XII 0 45, 34 XIII 250 74 59, 67 14 917, 5 14 917, 5 XIV 240 90, 6 82, 3 19 752, 0 34 669, 5 XV 210 91, 22 90, 91 19 091, 1 53 760, 6 XVI 210 144, 5 117, 86 24 750, 6 78 511, 2 XVII 200 194, 86 169, 68 33 936, 0 112 447, 2 A potenciális területen 112 447 m3 iszap található, melyből 40 000 köbméter kotorható ki a környezetvédelmi engedélyben is nevesítetten. Amennyiben a HE-2-s helyszínrajzon –jelenleg ismert- lefolyási sáv kerül véglegesítésre akkor a részleges kotrással kialakított ökológiai mintatér XIV és XVI-s szelvények között kerül kialakításra. (Ördögh, 2004) 42 4. 3 2 A Körtvélyesi-Holt-Tisza iszapelhelyezésének módozatai A lehetséges módozatokat iszap elhelyezésnél, számos kérdés befolyásolja. Ilyenek a talajtani, tulajdonjogi illetve a technikai kérdések. A mostani

időkre kialakult az a technológiai eljárás, amit a tavak és holtágak iszapkotrására használnak (Ördögh, 2004). A hidromechanizációs kotrás mellett számos előnyös tulajdonsága döntött. Ez a típusú kotrás zavarja fel a legkevésbé a kotrott meder víztestét, és munkája közben a legkisebb zavaró hatást okozza. Az úszókotró 0, 5-5 km-es hatósugárral dolgozik, azaz a kikotort anyag ilyen nagy távolságban szivattyúzható. A szomszédos Mártélyi holt-ág rehabilitációja is ezzel a technológiával készült el, amely technológia nem zavarta a helyi horgászok és helyi üdülőtulajdonosok nyugalmát. Éjjel nappal történt a kotrás, ráadásul üdülési szezonban közvetlenül a strand és az üdülőterület előtt is, és nem érkezett semmilyen panasz a munkák során senkitől. (Ördögh, 2004) A kitermelt iszap elhelyezése vagy a mederben, vagy külső földterületen lehetséges. A kotrási iszap hulladéknak minősül (17 05 06 EWC

szám), és ha a holtág jogi határain kívül történik az elhelyezés, akkor az vízjogi, illetve talajvédelmi engedélyezés alá esik. Ha a jogi mederben történik az elhelyezés, akkor nem kell semmilyen engedélyezést kérni. (Ördögh, 2004) Az EKHT készítés során a kitermelt iszap termőföldön való elhelyezését határozták meg (5. sz függelék: 9 sz ábra), a szomszédos Mártélyi holt-ág rehabilitációjánál szerzett kedvező tapasztalatok szem előtt tartásával. A jogi határon kívüli területre való kihelyezés lehetőségét a következő jogszabályok határozzák meg: · 220/2000. Korm rendelet: A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól · 28/2004. (XII 25) KvVM rendelet vízszennyező anyagok kibocsátására vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól · 219/2004 (VII. 21) Korm rendelet (Felszín alatti vizek védelméről) · 10/2000 (VI. 2) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet víz és földtani

közeg védelméhez szükséges határértékekről · 49/2001 (IV. 3) Korm. rendeletnek nitrátszennyezéssel szembeni védelméről 43 a vizek mezőgazdasági eredetű · 50/2001 (IV. 3) Korm rendelet szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól (Ördögh, 2004) 4. 3 2 1 A terület talajtani adottságai Döntést kell hozni az EKHT-ban az iszapelhelyezés lehetőségére, ezért mind az iszapból, mind pedig az elhelyezési területen talajmintázások történtek. A talajtani szakvéleményt a SZMEKTIT Környezet és Talajtani Bt. Készítette A talajtani szakvélemény és a geodéziai felvételek összefoglaló eredményének lényeges momentumai a következők: Eltávolítandó iszap jellege: Sötétszürke szerves iszap. Az iszapréteg vastagsága 0,5-2 m között változik. A vastagabb iszapréteg a kotrásra kijelölt helyen a XII-XVII szelvények között található. Amennyiben a tervezett

szakaszon a teljes iszapmennyiség eltávolításra kerül akkor mintegy 112 447 m3 laza iszapot kell eltávolítani melynek szárazanyag mennyisége maximum 25-30 % között becsülhető. Ebből azonban 1 tagban csak 40 000 m3 kerülhet kitermelésre, becsülten 10-12 000 m3 szárazanyag tartalommal. A holtág jogi határán belől elkészített szikkasztó tér térfogata 2000 m3 szárazanyag tartalomra méretezett, így 5-6 szor kerül feltöltésre. A folyamatos üzem érdekében 2*1000 m3-s méretben kerül kialakításra a folyamatos üzem érdekében. (Ördögh, 2004) A vizes élőhelyek megtartása érdekében a holtág jogi határán belől nem kerül iszap végleges kihelyezésre, csak szántó művelési ágú termőterületen kerül végleges elhelyezésre. A holtág környéki talaj elég homogén tiszai öntéstalaj A potenciális elhelyező terület bevizsgálása azt mutatja, hogy: · A körtvélyesi holtág környezete talajtani szempontból homogén területnek

tekinthető, réti öntés, lápos réti és öntés talajok agyagos vályog fizikai féleségű alluviális üledéken. · Nitrogén ellátottsága gyenge és közepes · Foszforban igen gyengén illetve gyengén ellátott · Káliumban minden területrész közepesen ellátott 44 Mivel a kotrási iszap jelentős nitrogén, foszfor, és kálium tartalommal bír, így a környező talajon való elhelyezése kívánatos és kedvező. A holtág mellett a Nemzeti park kezelésében jelentős szántó területek találhatók melyek a részletes helyszínrajzon kerülnek bemutatásra. Csak a 01059/1-s területen 54,0832 ha szántó áll rendelkezésre. A kitermelt és szikkasztó térben sűrített iszap kerül az elhelyező területen kihelyezésre a szikkasztott anyag bevizsgálása és az elhelyezési terület ismételt talajvizsgálata alapján készített kiegészítő talajtani szakvélemény alapján amellyel a elhelyezési terület pontos mérete kerül meghatározásra.

E kiegészítő szakvélemény alapján a végleges kihelyezési engedély a Csongrád Megyei Növényvédelmi és Talajvédelmi Állomástól megkérhető. Ezen eljárásban az ATI-KTVF szakhatóságként működik közre. A kihelyezés 1000 m3-s szikkasztott és bevizsgált iszapmennyiségenként történik. (Ördögh, 2004) A szakvélemény alapján megállapítható, hogy a Körtvélyesi-Holt-Tisza medréből nyert víztelenített iszap a vizsgált mezőgazdasági területre kihelyezhető. Lehetővé teszi a kihelyezést, a domborzati viszonyok, a lejtés, a termőréteg vastagsága, annak fizikai és kémiai tulajdonságai, a talajvíz mélysége, a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai, és az adszorpciós viszonyok. 4. 3 2 2 Az elhelyezési terület nagyságának becslése A talajtani szakvéleményben közölt eredmények, és az iszap vizsgálat eredményei alapján az elvégzett számítások szerint kb. 40 000 m3* 0, 3 =12 000 m3 szárazanyag tartalmú iszapot kell

szántóterületen elhelyezni. Az iszapelhelyezés javítja az elhelyezési terület tápanyag ellátását, a talajtani szakvélemény szerint. A tápanyagok közül a nitrogén, korlátozó szerepet tölt be. A mértékadó korlát az elhelyezésben, viszont a nikkel. (Ördögh, 2004) A tervező véleménye szerint, a holtág iszapjának Ni tartalma és a talaj Ni tartalma között statikai azonosság van. Ez miatt a Ni nem tekinthető szennyező forrásnak Ráadásul a szántó föld Ni tartalma nagyobb mint a kihelyezett iszapé, ezért az hígító hatású. Ez miatt csak a felvehető nitrogén a korlát, melyre az előzetes talajtani szakvélemény 950 t/ha száraz iszapot engedélyez kihelyezni. Ugyanez az iszap 1,9 t/m3es, melynek mért térfogatsúlya alapján 500 m3/ha sűrített iszap kihelyezést jelent Az elhelyező terület becsült nagysága: 45 12 000 m3/500 m3/ha= 24 ha Az iszapszikkasztás kétféle módon történhet: a; költségkímélőbb eljárás:

Költségtakarékossági szempontból a Holtág jogi határán belől a parton rőzsefonatos fal mögötti zagytérben szikkasztva, (Nemzeti Park Alpári Holtág kotrása Kurca kotrás), majd innen 1-1,5 km-s hatósugarú csigaszivattyúval az elhelyező területre nyomva. b; költségesebb eljárás: Az elhelyező területek közelében létesített zagymedencék kialakításával és a hordaléktartalmát elvesztett víz holtágba való visszavezetésével Mártélyi holtág kotrá). A szikkadt iszap ugyancsak csigaszivattyúval kerül az elhelyező területre. Ez utóbbi csak akkor célszerű, ha található olyan terület, ahol a humuszos fedőréteg alatt agyag van, mivel a zagykazettát szigetelni szükséges jogszabályi előírások miatt. Ez pedig többlet környezetterheléssel jár, a költségnövekedésén túl A fúrásszelvények alapján ez a feladat is végrehajtható, hiszen a terület alatt nehézagyag található. (Ördögh, 2004) Az iszapszikkasztó tér a holtág

jogi határán belül került kijelölésre, a nemzeti park beleegyezésével (5. sz függelék: 9 ábra) Így a szikkasztó tér területét nem kell kivonni a művelési ágból, még időlegesen sem. (Ördögh, 2004) 4. 3 3 Iszapkotrási és elhelyezési technológia Az iszapszikkasztó tér 1, 6 ha-os területen lesz kiépítve, a holtág jogi határán belől. Maga az iszapkotrás, és elhelyezés a következők szerint fog alakulni: · Úszókotrón elhelyezett iszapszivattyúval való kitermelés · A kitermelt iszap a holtág jogi határán belől kialakított szikkasztó és ülepítő tározóba. Az ülepítő tározó szükséges nagysága 1, 6 ha a holtág többi részétől rőzsefonattal elválasztva. · Szikkasztott iszapból és az elhelyezési területről ismételt mintavétel, a vizsgálatok eredménye alapján kiegészítő talajtani szakvélemény s az alapján a Csongrád-megyei Talajvédelmi és kihelyezési engedély megszerzése 46

Növényegészségügyi Állomástól a · A szikkasztó tározóból az iszapot csigaszivattyúval vagy a tározóba telepített kisebb úszókotróval az elhelyező területre kell egyenletesen juttatni. Ezen utóbbi hatótávolsága szintén 1, 5-2 km. · A kijuttatott anyagot mélyszántással a termőtalajba kell forgatni. · Iszapszikkasztó medence rekultivációja, mely a rőzsefonat felszedését, szárítását és eltüzelését jelenti. (Ördögh, 2004) 4. 3 4 Végrehajtáshoz szükséges gépteljesítmények A holtágon dolgozó úszókotró teljesítménye: 220-230 LE. Ez a teljesítmény 4 km hosszúságban 300 m3/óra híg iszap/víz elegy kitermelését teszi lehetővé. A víznek az iszaptartalma 20% a kitermelés során. (Ördögh, 2004) A szikkasztó medencén levő gépteljesítmény: 150-180 LE, mely 120 m3/óra teljesítménnyel képes a szikkasztott iszapot 1,5-2 km-ig eljuttatni. E gépek meghajtó motorjai Euró-4 típusúak azaz nem

légszennyezők, és hangszigetelt beépítésűek. Az üzem velük egész évben folyamatosan történhet, hasonlóan a mártélyi kotráshoz. Itt azonban a Mártélyi holtággal ellentétben, 2000 méteres sugarú körben épület, védendő homlokzat nincs. A megrendelő Nemzeti Park Igazgatóság a kivitelezésre korlátozást nem ír elő a Mártélyi kotrás gyakorlati tapasztalatait is figyelembe véve. (Ördögh, 2004) 4. 3 5 Az iszapkotrás teljesítéséhez szükséges idő 40 000 m3/0,2 = 200 000 m3 vizes iszap/ 300 m3/óra = 1875 üzemóra, ami az átállásokat és tankolásokat is figyelembe véve 4600-5000 műszakórának felel meg. 24 órás napi munkaidővel ez 208 napnak felel meg. A téli hideg jeges időszakot, valamint az időnkénti 2 műszakot figyelembe véve a valós kivitelezési idő 1 év. Amely több géppel természetesen rövidíthető. (Ördögh, 2004) 47 4. 3 6 Az iszapkotrás munkaterületének tulajdonviszonyai Mind a holtág, mind az

elhelyező terület a Nemzeti Park kezelésében van a munkák során a szikkasztott iszapnyomócsővel az Önkormányzat kezelésében levő földutat kell keresztezni mely keresztezés beásással történik így az esetleges forgalmat sem zavarja. A munkák elvégzésével kapcsolatban ellenérdekű fél nincs. Ld hiteles térképmásolatot és tulajdoni lapokat. (Ördögh, 2004) 5. A beavatkozás során várható környezetterhelés, és a környezet igénybevétele, várható mértékének becslése A beavatkozás elkerülhetetlen igény. Nem lehet elfelejtkezni arról sem, hogy a célként megjelenő környezetváltozások mellett megjelenő, és a beavatkozásokkal kikerülhetetlenül együtt járó nem kívánatos környezeti változásokról. Ezeket az állapot változásokat a legalacsonyabb szintre kell visszaszorítani, és az ott élő lakosságnak elfogadhatóvá kell tenni. A környezeti hatásvizsgálat célja, és a vele párhuzamosan futó tervezési munkálatoké

is az, hogy a lehető legkisebb problémával járó módozatok alakuljanak ki, és valósuljanak meg. 5. 1 Levegőtisztaság 5. 1 1 Az építkezés porszennyezése Az építési időszakban a levegőt kétfajta szennyezés érheti. Egyrészt maga az építkezési munka, másrészt a szállítójárművek légszennyezőanyag kibocsátása. Ebben az esetben nem szükséges a közlekedés okozta szennyezésre kitérni, mert nem lesz nagyobb távolságú szállítás. (László, 2004) Az építkezés során a környezeti porterhelés átmenetileg növekedni fog, az alapozási és egyéb tereprendezéssel, földmozgatással járó munkák miatt. Ennek a mértéke nehezen becsülhető, mert erősen befolyásolja a talaj pillanatnyi állapota (nedvesség, szerkezet), és a mindenkori meteorológiai viszonyok. (László, 2004) A tapasztalatok szerint a fajlagos poremisszió maximálisan 2kg/m3 mozgatott föld értékével lehet számolni. A tervek szerint a fajlagos poremissziónál

maximálisan 2kg/m3 mozgatott föld értékkel lehet számolni. A tervek szerint 3 helyszínen fognak 48 párhuzamosan folyni a munkálatok. Az előzetes számítások szerint 6 hónap (183 nap) alatt a megmozgatott föld száraz állapotban 365kg/6 óra pormennyiséget eredményez. (László, 2004) A porszennyeződést az alábbiak szerint állapították meg: - A por kibocsátása szempontjából a napi építési területet, mint területi forrást vettek alapul, a talajszinten felvett receptor-ponttal számoltak. - A szennyezőanyag terjedése az MSZ 21459/2-81 előírásainak megfelelően kerültek meghatározásra. - A terjedést csapadékmentes, tehát a legkritikusabb időjárási viszonyoknak megfelelően határozták meg. (László, 2004) Lakott területek az építési helyszínektől kb. 4 km-re helyezkednek el Ha szélsőségesre fordul az időjárás, akkor elsősorban a külterületi lakott részeknél keletkezhet káros hatás. Mivel egyes munkaterületeken csak

rövid ideig maximum 1 hónapig dolgoznak, és kicsi a valószínűsége hogy nagy szélsebesség keletkezik és annak iránya lakott terület felé mutat, a károsító hatás tényleges megjelenésének kockázata kicsi. (László, 2004) A határérték feletti szennyezés megelőzésére, széliránytól és szélsebességtől függően, nedvesíteni kell a területet a porképződés megakadályozására. Ezt az elvárást a munka leírásban rögzíteni kell a munkát elvégző cégek felé. Ezzel a módszerrel a határérték feletti porszennyezés elkerülhetővé lesz, és így a károsító hatás elviselhető lesz a hatásviselők és a használatok szempontjából is. (László, 2004) 5. 1 2 Az építési tevékenység munkagépeinek légszennyezése A munkagépek működés közben kipufogó gázuk kibocsátása során légszennyező anyagot bocsátanak ki. Ezek a gázok számottevő koncentrációban tartalmaznak szénmonoxidot (CO), nitrogén-oxidokat NOX), és kormot.

(László, 2004) Az építési időszak alatt 2 nehéz munkagép és 3 szállító jármű működik közvetlenül az építési területeken (anyagnyerő helyek, töltésbontás és műtárgyépítés helyein). A számított kibocsátási értéket a hatórás üzemeltetés során már a közlekedési kibocsátásoknál említett fajlagos teljesítmény értékkel becsülték meg. (László, 2004) 49 2. sz táblázat: Munkagépek várható szennyezőanyag kibocsátása (EKT, 2004) Kibocsátás egy munkaterületen Szénmonoxid Szénhidrogének (CO) (CH) Nitrogén-oxidok (NOX) Benzinmotor (g/kWh) 2, 30 0, 20 0, 50 Diesel motor (g/kWh) 0, 95 0, 08 0, 78 Összes (g/nap) 1740 144 1434 Összes (g/h) 290 24 239 Az építési munkák kipufogógáz emissziók hatásterületének becsléséhez a napi építési területet, mint területi forrást tekintetve a már említett szabvány körülményeinek megfelelően lettek számolva azok a távolságat, ahol a becsült

koncentráció értékek meghaladják az immissziós határértékeket. Szélcsendes időben (0, 3 m/sec szélsebesség mellett) a szénhidrogének esetében m-es, a nitrogénoxidok esetében m-es területen túl a határérték alatti koncentrációk becsülhetők. (László, 2004) Átlagos szélsebesség (3 m/sec) esetén a hatásterület már nem becsülhető kis távolságú. A tényleges helyzet a szélcsendes helyzetnél kedvezőbb, hiszen a becslés során folyamatosan terhelt motorüzemet és egy forrásként működő összegzett kibocsátást vették figyelembe. Természetesen ezek az adatok jól karbantartott gépjárművekre vonatkoznak, amelyeken a megfelelő szervizelést elvégezték. Egy különálló gépegység vonatkozásában az immissziós határérték feletti távolság pedig már szintén nem becsülhető. A kipufogógázok miatt jelentkező levegőkörnyezeti terhelés hatása, szinte minden területen semlegesnek várható. (László, 2004) 5. 2 Az

építkezéssel járó zajterhelés A tereprendezések erdős, cserjés mezőgazdasági illetve természetvédelmi területen történnek. Lakott területhez legközelebb eső része Mártély község, amely kb 4 km-re található az öblözettől. (László, 2004) Mivel jelen pillanatban nem ismert a kivitelező cég és annak munkagép-állománya, ezért átlagos adatokkal számoltak a 29/2001. (XII 23) KöM-GM együttes rendelet 1 50 melléklete alapján. A jogszabály a P £ 55 kW-os teljesítményű kerekes kotró-rakodókra 104 dB-es határértéket határozott meg, míg a P ³ 55 kW teljesítményű gépekre a következő képlet alapján számítható a megengedett legnagyobb hangteljesítményszint: L = 85+11 lg P A kotrógépek általában P = 55 kW alatti teljesítményű motorral rendelkeznek, de előfordul 80 kW körüli motor is. Számításokban ezt a nagyobb értéket (P = 80 kW) vették alapul, felkészülve a lehető legnagyobb zajterhelésre. L = 85+11 lg

(80 kW) = 105, 93 dB Ezt az értéket lehet alapul venni az egyenértékű hangnyomásszint megállapításához (LAeq = 105, 93 dB), mert mérések nem állnak rendelkezésre. Fontos megjegyezni, hogy a valóságban ennél kisebb mértékű órás ill. fél órás átlagokra lehet számítani Impulzus korrekciót nem kell számítani, mert a munkagépekre nem jellemző az impulzusszerű zajhatás. A zajtól védendő területre megállapított határértékeket a 8/2002 (II. 22) KöMEüM együttes rendelete szabályozza, melynek 2 sz melléklete rendelkezik az Építőipari kivitelezési tevékenységből származó zajterhelésről. Ennek alapján a 2 kategóriába sorolható település szegélyén fekvő lakott területre engedélyezett zajterhelési határérték (LTH) a LAM megítélési szintre nappal (6-22 óra között) 65 dB, éjjel (22-6 óra között) 55 dB, amennyiben az építési munka időtartama 1 hónapnál kevesebb. A lakott területhez legközelebbi ponton tervezet

árokásási munkák várhatóan nem tartanak 4 hétnél tovább. (László, 2004) A hang terjedését a következő módon modellezték a 4000 méterre fekvő lakóházat véve megítélési pontnak. A hangforrást félgömbsugárzónak véve (D = 2) r =100 m távolságra a következő képlettel számítható a hangnyomásszint: L AM = L W - 20 lg 4000[m] r + 10 lg 2 - 11 = 25, 94 + 10 lg D - 11 = 105,93[dB] - 20 lg 1[m] r0 [dB] (László, 2004). Tehát az egy darab kotrógép zajterhelése nem lépi túl a nappali határértéket (65 dB) a feltételezett legrosszabb esetben sem. 51 Fontos megjegyezni, hogy az alapul vett 105, 93 dB-es értéket visszaverő felületre (beton ill. nem porózus aszfalt) számítják a 29/2001 (XII 23) KöM-GM együttes rendelet alapján. A vizsgált építkezésnél a talaj porózus, tehát jelentős csillapítással lehet számolni. A hang terjedésének útjában szintén nem feltételezték a növényzetcsillapító hatását.

Mindezek alapján a várható zajterhelés a számolt értéknél jelentősen kevesebb lesz az építkezés során. (László, 2004) A számolt megítélési hangnyomásszintet várhatóan csökkentő tényezők: - a levegő csillapítása (a hőmérséklettől és a relatív nedvességtartalomtól függően), - a porózus talajból eredő többletcsillapítás, - a növényzet többletcsillapítása, - meteorológiai hatások (szél, hőmérséklet, csapadék, stb.) (László, 2004) 5. 3 A Körtvélyesi-Holt-Tiszánál a munkálatok során keletkezett földanyag elhelyezése A tervezett beavatkozások során a talajt ért hatások, egyrészt a munkagépek mozgásából adódnak. Ez egyrészt a talajszerkezet változásra vezethető vissza, és a munkagépekből kicsepegő olajszennyezés okozhat károkat. Másrészt a kikotort iszap elhelyezésének körülményeit kell vizsgálni, hogy annak érintkezése a talajjal milyen hatással van a talajszerkezetre, illetve a talaj

összetételére. Mindkét hatás a felvonulási területre terjed ki, és a tereprendezéssel hozható összefüggésbe. (László, 2004) A beavatkozás során számottevő területfoglalással kell számolni. A technológia nem sok munkagépet igényel, de ezek elhelyezése ideiglenes területfoglalást eredményez. Ellenben a kikotort iszapmennyiség, ami még jelentős vízmennyiséget tartalmaz, nagyságrenddel nagyobb területet igényel annak elhelyezésével, és szikkasztásával. (László, 2004) Az iszap három helyről származik alapvetően. Egyrészt a Körtvélyesi-Holt-Tisza úszókotróval történő kotrásából, másrészt a holtágat a Tisza folyóval összekötő Csalafoki belső lecsapoló csatorna kotrásából (13 000 m3), és az övzátony lebontásából (5 000 m3). (László, 2004) A csatornák partján kerül sor a kikotort iszap elhelyezésére, amely a csatornák kotrásából keletkezhet. Nem vizsgálták meg az iszap összetevőit, azonban talajtani 52

hatása nem tekinthető számottevőnek. Továbbá jogilag is a csatorna területén kell az iszapot elhelyezni. (László, 2004) Nem áll viszont rendelkezésre információ arra vonatkozólag, hogy hova kerüljön az övzátony bontásából keletkező kb. 5000m3 földanyag Minőségéről nem készült vizsgálat, de valószínű megegyezik a paramétere az iszapéval, ezért szántóterületen 1-2 ezer t/ha/év mennyiségig beszántás mellett elhelyezhető. (László, 2004) A körtvélyesi volt rakodóhoz vezető magasvezetésű út bontásából származó, a tervek szerint hozzávetőlegesen 7500 m3 keletkező bontott anyag elhelyezésére terület jelenleg nincs kijelölve. A talajút bontása során keletkező anyag számtón való elhelyezésének 1-2 ezer t/ha/év mennyiségig beszántás mellett nincs akadálya. (László, 2004) A Körtvélyesi holtág hidromechanizációs úszókotróval történő kotrása során keletkező mintegy 40 ezer m3 iszap elhelyezése az

előzőekben ismertetett módon szántóterületeken történik. (László, 2004) 6. A Körtvélyesi-Holt-Tiszán tervezett beavatkozások várható hatásai, természetvédelmi, és ökológiai szempontból 6. 1 A Körtvélyesi-Holt-Tiszán tervezett vízvisszatartás várható hatásai Természetvédelmi és ökológiai szempontból kedvező hatások: A tervezett vízvisszatartási beavatkozásokkal, a beépített műtárgyak közreműködésével, megnövelhető a holt meder lecsapolási küszöbszintje. Ezáltal nő a visszamaradó víztérfogat. Stabilabb vízvisszatartási jelleg alakul ki a nagyobb víztérfogat miatt, mert ezt nem befolyásolja a meglévő éghajlati és vízrajzi viszonya az érintett területnek. A stabilabb vízháztartási jelleg kialakulása azt vonja maga után, hogy jóval kisebb az esélye annak, ha kirívó száraz időszak bekövetkeztével, drasztikus mértékben lecsökken a vízszint, esetleg a holt meder teljes mértékben ki is

szárad. (László, 2004) A természetes medermorfológiai viszonyok fenntartása, és a természetes vízingadozási viszonyok megvalósulása esetén egy diverz életközösségnek adhat otthont a holt meder. Az állandó vízborítást és stabilabb vízháztartást igénylő fajok ugyanúgy megtalálják életfeltételeiket, mint a sekélyebb kiszáradó félben lévő mederrészekhez alkalmazkodó mocsári fajok. A természetes medermorfológia alatt 53 értem a természetes partvonallal határolt sekélyebb, kiszáradó, mocsári növényzettel borított mederrészek kapcsolatát, a természetes vízingadozási viszony alatt pedig a tavaszi, esetleg nyáreleji vízszintmaximum utáni nyári vízszintcsökkenést, a legsekélyebb mederrészek részleges szárazra kerülését, majd ősszel a stagnálás, illetve a lassú vízszintemelkedés tényét. (László, 2004) A tervezett beavatkozás után kialakult nagyobb víztérfogat esetén, és nem növekvő tápanyag terhelés

mellett, javulni fog a víztér oxigénháztartása, és látványosan lecsökken az esélye annak, hogy a víztérben nyári időszakban a planktonikus eutrofizáció következtében, és téli időszakban a jég alatt lejátszódó oxidatív bomlási folyamatok miatt oxigén hiányos állapotok alakuljanak ki, ami a halpusztuláshoz is vezethet. (László, 2004) A vízvisszatartás következtében a növényzet át fog rendeződni, mert a víztérfogat növekedése miatt nő a felületarányos vízmélység is. Ezáltal nő a litoprofundális zóna kiterjedése, és a litorális régió a part felé tolódik el, amely természetes medermorfológiai viszonyok esetén területileg is kiterjed. A holtág, mint állóvíz egy korábbi szukcessziós állapotba kerül ennek hatására. (László, 2004) A fokokba beépített nyitható vízvisszatartó műtárgyak, kettős hasznosításúak attól függően, hogy a Tisza vízszintjéhez milyen mértékben változik a holtág vízszintjéhez,

illetve a műtárgy küszöbszintjéhez képest. Ez miatt a vízpótlást kétféle módon is lehet értelmezni. Ezeken a műtárgyakon keresztül is létre jöhet a vízpótlás akkor, ha a Tisza nem lépett még ki a hullámtérre, de vízszintje már meghaladta a holt meder lecsapolási küszöbszintjét. Ilyen típusú vízpótlásra csak árvizek idején van lehetőség, tehát legtöbbször a tavaszi hóolvadás után, illetve a nyár eleji zöldár idején. A kora tavaszi árvizekhez kötődő vízpótlás, a feljövő gyökerező alámerült- és felszínen kiterülő levelű hínárnövényzetet várhatóan nem érinti majd károsan, hiszen annak megerősödése az árhullám időpontja után várható. (László, 2004) A másik módja a vízpótlásnak úgy valósulna meg, hogy a Tisza kisvizes állapotában átemelő szivattyúkkal történne a mesterséges vízpótlás. A késő nyári vízpótlás, amennyiben nem gyorsan történik, és a vízszintemelkedés mértéke nem

haladja meg a 40–50 cm-t, jótékony hatású lehet a holt meder élőlényközösségeire, különösképpen a halakra. Az oxigénben gazdag víz, amely pótlásból kerül a holtág vízterébe, az élőlényközösség élettanára gyakorolt pozitív hatásai mellett, a víztérben lerakodott, vagy ott lebegő szennyezőanyag mennyisége jelentős mértékben felhígulhat, így a víztérben élők életfeltételei javulnak. (László, 2004) 54 Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az oxigénben dús víz mennyiségének növekedésével az aerob, és az anaerob víztérnek az aránya megváltozik, és ez miatt az aerob energiát hasznosító szervezetek aránya nőni fog, és az üledékrétegbe tolódik el az anaerob zóna felső határa. Az ilyen típusú vízpótlás a vastag, szerves anyagban gazdag üledékréteggel jellemezhető holtmedrek esetén nagyon jelentősen javítja a bentikus életmódot folytató makroszervezetek életfeltételeit, melyek a víznek és

az üledékrétegnek a határfelületen élnek. (László, 2004) Természetvédelmi és ökológiai szempontból kedvezőtlen hatások: Az árvizekből történő vízpótlással kapcsolatban, az egyik kedvezőtlen hatás az, hogy jóval nagyobb hordalék-töménységű víz kerül a holt mederbe, mert ilyenkor a Tiszának nagyobb munkavégző hatása van azáltal, hogy az elöntésre került partokról elragadja az előző áradáskor lerakodott hordalékot, finom homokszemcséket. Amikor a holtág vízterébe az élő folyó vize bekerül, annak mozgása lelassul, és a korábban szállított hordalék lerakódik. Ez az a probléma követi, hogy a holt meder feltöltődése felgyorsul. A feltöltődés ütemét úgy lassítható le, hogy akkor pótoljuk a holt meder vizét árvizes időszakban, mikor a Tisza szállított hordalék mennyisége kevés, ellenkező esetben a holtág feliszapolódását felgyorsítjuk. Kerülni kell az árvizek csúcsán történő vízpótlást,

helyette javasolható az árvízi csúcsot közvetlenül megelőző időszakban a kisebb lebegőanyag-tartalmú víz bevezetése. (László, 2004) A Tisza vizének nagyobb töménységű hordalék tartalma, kedvezőtlenül befolyásolja a hínárnövényzet megerősödését. A csírázást követően a növény a felszín fele kúszik, és kis átlátszóságú, kis fényáteresztő képességű víztérrel találkozva jelentős mértékben lecsökkenhet a hínaras mennyisége, és számos hínárnövényfaj-állománya időszakosan megritkulhat. (László, 2004) 6. 2 A Körtvélyesi-Holt-Tisza alsó szakaszán tervezett kotrási munkálatok várható hatásai Természetvédelmi és ökológiai szempontból kedvező hatások: Mivel a tervezett kotrási munkálatok során nagy mennyiségű üledéket távolítanak el a holt meder alsó szakaszából, azon a szakaszon megnő a vízmélység, és a mederben tározható víztömeg térfogata. Ennek következménye lesz az, hogy a holt

meder 55 vízháztartása eusztatikus vízháztartási típus irányába fordul, tehát a vízháztartás stabilabbá válik (László, 2004). A Körtvélyesi-Holt-Tisza laza üledékének igen jelentős bomló szerves anyag tartalma is van, amit a mintavételek eredményei alapján következtetni lehet. Az üledék felszínén sok elpusztult kagylónak a héja található. Az üledékben található szerves anyagok aerob bomlása során a mineralizációt végző baktériumok elhasználják az üledék felső rétegében és az üledékközeli vízrétegben található oxigént, így anaerob körülmények alakulnak ki a víz-üledék határfelületen, aminek hatására az oxigénhiányt kevésbé elviselő bentikus makroszervezetek közül a mozgékonyabbak a partközelbe húzódnak a kevésbé mozgékonyak pedig elpusztulnak. A mélyebb vízrétegekben tapasztalt anaerob körülmények téli időszakban kedvezőtlenül érintik a halak áttelelését is, hiszen hosszabb

jégborítás esetén a víztérfogat jelentős része anaerobbá válhat halpusztulást előidézve. A laza, bomló szerves anyagban gazdag üledék eltávolításával várhatóan javul a mélyebb vízrétegek és az üledék felső rétegének oxigénellátottsága, ennek következtében várhatóan távlatilag nő a bentikus életmódot folytató makrofauna biodiverzitása és egyedsűrűsége, valamint csökken a jégborításos időszakban oxigénhiányos állapotok kialakulása miatt bekövetkező halpusztulás lehetősége (László, 2004). A laza, bomló szerves anyagokban gazdag mederüledék eltávolításának hatására elérhető, hogy az üledék jelentős nitrogén és foszfor tartalma hozzáférhető növényi tápanyagok formájában ne növelhesse a víztér trofitási szintjét. Tehát az üledékeltávolítás a trofitási szint csökkentése irányába hat, így a holt meder korábbi szukcessziós állapotba kerülését segíti és mindenképpen lassítja az

elöregedési folyamatot. A trofitási szint csökkenése miatt csökken a planktonikus eutrofizáció, valamint a meleg nyári időszakban bekövetkező hajnali oxigénhiányos állapot miatt bekövetkező halpusztulás lehetősége. (László, 2004) Természetvédelmi és ökológiai szempontból kedvezőtlen hatások: Az üledék kitermelésével együtt jár, hogy elpusztul a kotrással érintett szakaszokon a bentonikus (fenéklakó) életmódot folytató élőlények jelentős része. A KörtvélyesiHolt-Tiszán tervezett mederkotrás esetében ez a veszteség természetvédelmi szempontból nem tekinthető pótolhatatlannak, hiszen a holt medernek a nagyobbik részét a kotrási munkálatok nem érintik. A középső és felső szakaszokból elég gyorsan lejátszódik egyes fajoknál a rekolonizáció (újra benépesülés) folyamata. (László, 2004) 56 Szorosan kapcsolódik az iszaptalanítás és a kotrási munkálatokhoz, a kitermelt üledék elhelyezése.

Természetvédelmi és ökológiai, valamint tájvédelmi szempontból leginkább kedvezőtlen az a megoldás, ha holt meder litorális övébe helyezik el a kitermelt üledéket. Ez a fajta megoldás három okból nem szerencsés Egyrészt, mert csökken a holt meder vízfelülete, másrészt a természetes medermorfológiai jellemzők megváltoznak, harmadrészt pedig nagy a valószínűsége annak, hogy a mederben lerakodott üledékből a bomló szerves anyag, illetve a növényi tápanyagok vissza mosódnak a holt mederbe, és így a kotrásból származó tápanyag eltávolítás kedvező hatását jelentősen lerontja. Az a megoldás is kedvezőtlen mikor a víztér partján kezelik és deponálják a kitermelt iszapot. Itt is megváltoznak a medermorfológiai és partmorfológiai jellemzők, és a lerakodott üledékből származó szerves anyagok és növényi tápanyagok ismét visszakerülhetnek a holt mederbe bemosódás által. (László, 2004) Természetvédelmi és

ökológiai szempontból az a legjobb megoldás, ha a kitermelt üledék a partvonaltól távolabb, felszíni mélyedésekben lehetőleg szántóföldön kerül elhelyezésre. A Körtvélyesi-Holt-Tiszán tervezett mederkotrás során ez utóbbi természetvédelmi és ökológiai szempontból legkedvezőbb változat kerül megvalósításra. A kotrási munkálatok időbeni ütemezése szempontjából, a legkedvezőtlenebb a téli időszak. Ekkor a változó testhőmérsékletű élőlények téli nyugalmi állapotban vannak például számos védett kétéltűfaj egyedei az üledék felső rétegében találhatók, így nem képesek elmenekülni. Ekkor a halak is a fenékközelben vermelnek és a fajok jelentős része csak korlátozottan mozgásképes ebben az időszakban. (László, 2004) 6. 3 A tervezett csatornarekonstrukciós beavatkozások várható hatásai Természetvédelmi és ökológiai szempontból kedvező hatások: A mintázott csatornák nagyobb része száraz

volt a vizsgálatok időpontjában és a terepi felmérés tapasztalatai alapján gyakorlatilag az év nagy részén általánosságban is száraznak tekinthető, melyek vízi makroszkópikus gerinctelen élővilágát a tervezett rekonstrukciós beavatkozások minden bizonnyal nem károsítják számottevően, hiszen nincs stabil vízi makroszkópikus gerinctelen élőlényegyüttesük. A csatornák kisebb részében a vizsgálatok időpontjában is volt víz (M. 2 melléklet) Ezekből a csatornákból 57 sikerült kimutatni néhány makroszkópikus gerinctelen fajt. Ezek a csatornák valószínűleg az év nagy részében nem száradnak ki, így ezeknek a csatornáknak van vízi makroszkópikus gerinctelen élőlényegyüttesük. Fajegyüttesük igen szegényes, jórészt a legtöbb környezeti tényezőre nézve tágtűrésű fajból áll, így bár a rekonstrukciós beavatkozások valószínűleg számottevő részét elpusztíthatják ezeknek az előlényeknek, ez

természetvédelmi szempontból semmiképpen sem értékelhető számottevő veszteségnek (László, 2004). Ezek a fajok szinte minden víztértípusban előfordulnak, és 1-2 éven belül teljesen biztosan benépesítik újra ezeket a csatornákat.(László, 2004) 58 Összefoglalás A holtág a Tisza-szabályozás során végrehajtott 87. számú átmetszéssel 1862 1887 között alakult ki a folyó bal parti hullámterében. Közigazgatásilag Hódmezővásárhely városhoz tartozik. Hossza 4,7 km, átlagos szélessége 128 m, területe 60 ha, átlagos vízmélysége 3 m, víztérfogata 1,8 millió m3. A Körtvélyesi-Holt-Tisza a Mártélyi Tájvédelmi Körzet része, a szentély jellegű holtágakhoz tartozik. Madárvédelmi szempontból fontos vizes élőhelynek számít A holtág az eredeti folyásirány szerinti alsó végével egy fokon keresztül van kapcsolatban az élő Tiszával. Ennek a foknak a neve Körtvélyesi Alsó-fok csatorna A felső vége

feltöltődött, beiszapolódott, a növényzet elhalása és egyéb eutrofizációs folyamatok eredményeként. A holtágba mesterséges úton is kerül víz, a Körtvélyesi szivattyún keresztül kapja a Kenyere-éri csatornán keresztül a mintegy 300 km2 vízgyűjtő belvizét. Maga a csatorna intenzív mezőgazdasági területeken keresztül kígyózik, és onnan jelentős mennyiségű tápanyag oldódik be a vizébe. A holtág vízgyűjtőjén található Kakasszéki, illetve Kenyere-éri csatornából az elmúlt évtizedekben a túlzott mezőgazdasági művelésből adódóan, jelenős mennyiségű tápanyag került be a víztérbe, a mértéktelen műtrágya és a rovarirtószer, illetve növényvédő szer alkalmazása miatt. A tápanyag feldúsulás következtében, olyan mértékű eutrofizáció alakult ki, amely nagymértékben elősegítette a holtág feliszapolódását és feltöltődését. A víztér ilyen jellegű szennyezettsége a védett fajokra veszélyforrást

jelent mind a mai napig. A szerves és szervetlen tápanyagok ezután a Körtvélyesi-Holt-Tisza vizét terhelik közvetlen. Vízminőségi szempontból igazoltam ezeket a tényeket mégpedig úgy, hogy feldolgoztam a vízminőségi paramétereket 1976-2005 között, valamint én is végeztem vízminőségi vizsgálatokat őszi és tavaszi időszakban. 2005 és 2006 években A holtág revitalizációjának többféle változatát ismertettem a szakdolgozatomban. Az egyik lehetőség az, hogy a Kenyere-éri csatorna tápanyagokkal terhelt vizét ne a holtágba vezessék közvetlen, hanem azt kikerülve a Tisza folyó fogadja be közvetlen. Igen költséges tervezett lett belőle, mert a tervezett csatorna nyomvonalán, a terepi adottságok kedvezőtlen volta miatt több átemelő szivattyúállást kellett volna tervezni, az akadálytalan elfolyás biztosítása végett. Ez tervezett nem került részletes kidolgozásra, csak tárgyalási szinten maradt meg az érintett felek között.

59 A holtág fő problémája az hogy nem kap elég vizet az élőfolyóból az évnek döntő hányadában, a vize nem tudja kellőképpen felhígítani a Kenyere-éri csatornából érkező szennyezett vizet, és az lerakodva kedvezően hat a feltöltődés folyamatára. A mindszenti vízmércénél mért vízállásadatokat feldolgozva jutottam erre a következtetésre. 1990-ben egyáltalán nem volt összeköttetésben a holtág a folyóval, és a legcsapadékosabb években sem volt több 100 napnál az a holtág elöntések száma. Így második lehetőségként a legoptimálisabb elképzelés a Körtvélyesi-Holt-Tisza, és a holtágat a Tisza folyóval összekötő csatorna teljes iszapkotrása. Ezt a tervezetett, az ÖKO RT készítette a Körtvélyesi holtág rehabilitációs munkáihoz szükséges Előzetes Környezet-védelmi Hatás Tanulmányt (EKHT). Harmadik lehetőség a Vásárhely Terv Továbbfejlesztése szellemében keletkezett. Ez a nagy volumenű munka

az egész Tisza völgyet érinti. Több tározót építenének ki a folyó mentén, valamint nagyvízi levezetést megkönnyítendő övzátony rendezést végeznének a hullámtereken. A VVT úgy kapcsolódott volna a holtághoz, hogy a körtvélyesi belsőréteken kialakítottak volna egy állandó vízborítású tavat, valamint a régi fokokat kitisztították, és kimélyítették volna. Véglegesen kialakult terv még nem született meg, a vízügyi szakemberek és a természetvédők folyamatosan egyeztetnek azon szempontból, hogy a tervezett nagy fokú környezetbe való beavatkozás ne okozzon helyreállíthatatlan károkat, hanem a holtág rendszer jobb vízellátottságát javítsa, ezzel jobb körülményeket teremtsen a vizes helyeket kedvelő élőlények számára. A tervezett vízvisszatartási beavatkozásokkal, a beépített műtárgyak közreműködésével, megnövelhető a holt meder lecsapolási küszöbszintje. Ezáltal nő a visszamaradó víztérfogat.

Stabilabb vízvisszatartási jelleg alakul ki a nagyobb víztérfogat miatt, mert ezt nem befolyásolja a meglévő éghajlati és vízrajzi viszonya az érintett területnek. A stabilabb vízháztartási jelleg kialakulása azt vonja maga után, hogy jóval kisebb az esélye annak, ha kirívó száraz időszak bekövetkeztével, drasztikus mértékben lecsökken a vízszint, esetleg a holt meder teljes mértékben ki is szárad. Reméljük, hogy a tervezett beavatkozások valamelyikének végrehajtása is elősegíti a Körtvélyesi-Holt-Tisza vízminőségének és vízháztartásának javítását, és segít megőrizni ezt tipikus tiszai élővilágot az utókor számára, amely egyik mentsvára is néhány kipusztuló félben lévő fajnak. 60 Szakirodalom jegyzéke 1. ATIVIZIG (1991): A Mártélyi és Körtvélyesi-Holt-Tiszs állapotfelmérése és komplex vizsgálata. Tervtári szám: 510 157 IV Szakvélemények, íratok Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság. Szeged

2. Bodnár Béla (1928): Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza SZABK, 1928. III 5 Hódmezővásárhely története c könyvben 73-74 o Hódmezővásárhely 1984. 3. Cholnoky Jenő (1907): A Tiszameder helyváltozásai Földrajzi közlemények 1907 évi. A Tisza szabályozásával kapcsolatos morfológiai változások Hódmezővásárhely környékén c. könyvben 21-23 o Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat 4. Fekete Csaba (2005): Élősáv a Kenyere-ér partján Délvilág Újságcikk Szeged 5. Felföldy Lajos (1981): A vizek környezettana 162-175 o Mezőgazdasági Kiadó Budapest. 6. Gál László (1931): A Tisza szabályozásával kapcsolatos morfológiai változások Hódmezővásárhely környékén. 21-23. o. Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat. 6. Kopasz Margit (1976): Védett természeti értékeink 37 -39. o. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest 7. Lászlóffy Woldemár (1982): A TISZA, Vízi munkálatok és

vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. 19-260 o, Budapest, Akadémiai Kiadó 8. Nagy István (1984): Hódmezővásárhely története 73-79 o Hódmezővásárhely 9 Németh József (1998): A biológiai vízminősítés módszerei. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI INTÉZET TOI Környezetvédelmi Tájékoztató Szolgálat. 61 10. ÖKO Rt (2004): A Körtvélyesi öblözet és holtág NATURA 2000 területeinek rehabilitációja. Előzetes Környezeti Tanulmány (készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program megbízásából) témafelelős: László Tibor. Kézirat Budapest 2004 11. Ördögh József (2004): Körtvélyesi holtág (Tisza) rehabilitáció Iszapkotrás és elhelyezés terve (készült az ÖKO Rt megbízásából). Kézirat Budapest 2004 12. Szlávik Lajos (2005): Ármentesítés-árvízvédelem Főiskolai jegyzet 42-48 o Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás Baja 13.

wwwzoldmagazincom/belso/cikkekfotok/wwf/ 62 Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném megköszönni Mátrai Ildikó főiskolai adjunktusnak belső konzulensemnek, és Dr. Fekete Endre osztályvezetőnek külső konzulensemnek, a segítségüket, a hasznos információkért, és útmutatásaikért, amivel a szakdolgozatom elkészítéséhez járultak. Külön kifejezem hálámat Dr. Ördögh József szakaszmérnök úrnak a rengeteg információért, amivel szakdolgozatom elkészítését nagyban elősegítette. Nem utolsó sorban a vízminőségi vizsgálatok elvégzéséhez nyújtott önzetlen segítségét köszönöm szépen Baróti Endréné tanszéki laboránsnak. 63 Függelékek 1. sz függelék: vízkémiai paraméterek 1. táblázat: vízkémiai paraméterek (ATIKÖTEVIFE 1992-2005) Paraméterek a-klorofill oldott O2 vízhőmérséklet Na+ K+ Ca2+ Mg2+ SO42HCO3CO32Összes keménység ClNO3NO3- – N NO2NO2- – N PO43PO43- – P NH4+ NH4+ – N KOIP M.e μg/l mg/l

0 C mg/l mg/l CaO mg/l CaO mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l 1992 54,2 7,95 13,9 67,5 6,6 39,1 15,8 66 273,8 16,8 91 35,9 0,224 0,16 0,027 0,0081 0,56 0,22 0,39 0,298 9,6 1993 30,3 8,12 17,9 28,1 4,4 47,7 14,4 54 189,1 13,2 92,8 23,8 0,144 0,17 0,036 0,0108 0,07 0,022 0,260 0,202 8,5 1994 30,1 8,23 17,3 22,5 4,5 44,1 12,9 51 159,1 13,6 91,3 18,1 0,136 0,10 0,053 0,0160 0,16 0,081 0,200 0,152 10 1995 21,3 8,28 18,3 13,7 4,3 40,6 9,50 33 146,9 7,8 78,6 11,9 0,216 0,41 0,027 0,0480 0,09 0,030 0,551 0,427 9,5 1996 20,8 8,06 15,9 28,2 3,8 52,7 11,9 52 207,5 7,8 101,2 19,8 0,044 0,25 0,026 0,0078 0,09 0,030 0,052 0,040 8,8 1997 60,1 9,93 16,9 35,8 4,2 47,5 16 78 189,0 0 103,2 24,3 0,28 0,63 0,045 0,009 0,18 0,060 0,073 0,060 9,3 1998 29,8 6,38 21,9 14,8 4,5 46,3 9,7 47 173,9 13,2 87,6 17,6 0,46 0,31 0,052 0,0155 0,25 0,082 0,103 0,082 8,4 Paraméterek a-klorofill oldott O2 vízhőmérséklet Na+ K+ Ca2+ Mg2+ SO42HCO3CO32Összes keménység

ClNO3NO3- – N NO2NO2- – N PO43PO43- – P NH4+ NH4+ – N KOIP M.e μg/l mg/l 0 C mg/l mg/l CaO mg/l CaO mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l 1999 106,6 12,63 18,7 211,3 9,1 64,9 40,6 281 490,6 26,4 184,2 64,6 1,8 0,63 0,067 0,0202 0,75 0,244 0,042 0,032 19,6 2000 178,4 9,88 20,3 34,2 5,3 48,1 21,7 92 229,8 26,4 115 31,1 0,8 0,51 0,037 0,0113 0,14 0,044 0,071 0,065 15,3 2001 43,3 8,96 19,9 60,5 4,8 46,7 15,1 72 249,2 8,4 99,8 32,1 0,8 0,18 0,027 0,0080 0,25 0,081 0,085 0,068 10,4 2002 26,8 6,92 17,2 43,3 4,8 49,7 15,20 46 273,1 3,6 104,4 28,3 0,676 0,33 0,027 0,0080 0,19 0,063 0,077 0,058 9,8 2003 28,8 7,79 17,7 178 6,1 45 27,8 182 408,0 16 127 58 0,85 0,73 0,056 0,017 1 0,326 0,15 0,117 12,7 2004 19 8,66 13,9 52,4 4,2 46,3 14,4 48 222,3 7,9 97,8 19,6 0,8 0,24 0,02 0,006 0,17 0,055 0,066 0,053 10,5 2005 30,3 10,55 12,6 28 5 51,2 13,5 43 204,4 6 102,5 25,5 1,1 0,25 0,025 0,0075 0,12 0,038 0,023 0,04 8,9 64 2. táblázat: vízkémiai

paraméterek (saját mérés, 2005-10-17) Paraméterek a-klorofill oldott O2 vízhőmérséklet Na+ K+ Ca2+ Mg2+ SO42HCO3CO32Összes keménység ClNO3NO3- – N NO2NO2- – N PO43PO43- – P NH4+ NH4+ – N KOId Dátum 2005. X.17 X.17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 X. 17 Mértékegys. Mérési pont IV. μg/l mg/l 0 C mg/l mg/l CaO mg/l CaO mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l 3,7 4,5 17,6 63,3 7,68 190,327 37,12 48 291,1 0 97,134 31,828 5,25 1,2 0,165 0,0500 0,12 0,039 3,689 2,9512 82 V. 3,41 3,9 17,3 45,4 6,49 138,19 25,58 49 220,8 0 68,221 28,503 7,04 1,60 0,198 0,0600 0,07 0,022 1,526 1,2208 38 III. 1,48 4,1 17,3 45,5 5,97 135,95 29,10 48 223,9 0 76,124 30,403 7,04 1,60 0,231 0,0700 0,06 0,019 1,686 1,3488 43 3. táblázat: vízkémiai paraméterek (saját mérés 2006-03-26) Paraméterek a-klorofill oldott O2 vízhőmérséklet Na+ K+ Ca2+ Mg2+

SO42HCO3CO32Összes keménység ClNO3NO3- – N NO2NO2- – N PO43PO43- – P NH4+ NH4+ – N KOIps dátum 2006. III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III: 26. III. 26, III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 III. 26 M.e μg/l mg/l 0 C mg/l mg/l CaO mg/l CaO mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l Mérési pont II. 2,96 14,69 11 23 0,2 41,538 11,36 51 145,9 0 84,622 20,902 8,8 2,00 0,0231 0,0070 0,5 0,159 0,969 0,7752 47,1 65 III. 1,85 11,86 11 59 0,2 46,425 19,76 130 196,7 0 111,036 29,453 11,88 2,70 0,0396 0,0120 0,12 0,038 0,969 0,7752 36,7 IV. 0 9,53 11 172 0,7 72,488 64,22 300 609,1 0 251,116 47,98 25,96 5,90 0,0792 0,0240 1,08 0,343 1,207 0,9656 26,4 V. 2,95 9,35 11 29 0,2 40,724 13,34 80 149,1 0 88,096 21,852 7,48 1,70 0,0033 0,001 0,06 0,019 1,019 0,8152 44,3 VI. 1,72 12,79 11 42 0,1 42,353 13,83 95 155,4 0 91,518 25,653 7,92 1,80 0,0264 0,008 0,01 0,003 0,943 0,7544

39,2 4. táblázat: vízkémiai paraméterek (ATIKÖFE 1976-1979) Paraméterek M.e 1976 1977 1978 1979 a-klorofill mg/m3 38 67 51,3 42,8 oldott O2 mg/l 9,6 8 8,9 8 0 vízhőmérséklet C 24 24,5 21,5 24,2 + % 43 44 42 49 2+ Mg mg/l 26,66 25,45 21,21 23,63 SO42- mg/l 136,88 125,83 90,29 108,54 Összes keménység CaO mg/l 133 127 122 116 mg/l 57,07 56,72 51,04 61,68 NO3- mg/l 2,2 5 2,8 2,5 NO2- mg/l 0,08 0,052 0,073 0,013 3- mg/l 0,2 0,26 0,39 0,09 + mg/l 0,55 0,440 0,570 0,550 mg/l 11,4 14 12 11,7 Na Cl - PO4 NH4 KOIP 5. táblázat: vízkémiai paraméterek (ATIKÖFE 1980-1981 és 1989-1991) Paraméterek M.e 1980 1981 1989 1990 1991 a-klorofill μg/l 48,9 64,8 110,9 34,8 269,1 oldott O2 mg/l 7 7,7 12,4 8,5 8,2 C 19 21,9 20,6 23 22,6 vízhőmérséklet Na+ 0 % 29 35 31 34 63 2+ Mg mg/l 18,78 27,87 22,17 22,42 50,9 SO42- mg/l 58,59 103,26 94,61

90,29 216,13 Összes keménység CaO mg/l 118 132 133 127 199 mg/l 37,57 56,72 53,88 50,33 93,58 NO3- mg/l 2,3 0,8 1,79 0,9 4,9 NO2- mg/l 0,06 0,036 0,018 0,072 0,277 PO43- mg/l 0,22 0,23 0,15 0,24 3,42 + mg/l 0,6 0,8 0,45 0,4 0,8 mg/l 10 9,6 12,1 9,3 18 Cl - NH4 KOIP 66 2. sz függelék: Mérési módszerek, és számítási függelék Mintavételi jegyzőkönyvek Mintavétel: A mintavétel ideje: 2005-10-17. A mintavétel helye: 3. szv Körtvélyesi gátőrház szelvényében 4. szv Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház szelvényében 5. szv Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 200 m-es szelvényében A mintavétel ideje: 3 szv: 2005. 10 16 10h 23min, 4 szv: 2005. 10 16 11h 05min, 5 szv: 2005. 10 16 11h 40min, A mintavevő neve: Dávidházi Ernő A minta szállítása: 4OC – on hűtőtáskában, autóval A víz jellemzése: Barnás- zöld színű Bűzös Átlátszóság

körülbelül 20 cm apadó vízállás Időjárási viszonyok: A levegő hőmérséklete: kb.: 19oC A víz hőmérséklete: kb.: 17oC Felhős, szeles idő 67 Mintavétel: A mintavétel ideje: 2006-03-26. A mintavétel helye: 2. szv Körtvélyesi gátőrház felett 800 m-es szelvényében 3. szv Körtvélyesi gátőrház szelvényében 4. szv Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház szelvényében 5. szv Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 200 m-es szelvényében 6. szv Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 800 m-es szelvényében A mintavétel ideje: 2 szv: 2006-03-26. 10h 23min, 3 szv: 2006-03-26. 11h 05min, 4 szv: 2006-03-26. 11h 40min, 5 szv: 2006-03-26. 12h 11min, 6 szv: 2006-03-26. 12h 56min, A mintavevő neve: Dávidházi Ernő A minta szállítása: 4OC – on hűtőtáskában, autóval A víz jellemzése: Világos zöld színű Nincs jellemző szaga Átlátszóság körülbelül 50 cm Erősen

áradó vízállás Időjárási viszonyok: A levegő hőmérséklete: kb.: 15oC A víz hőmérséklete: kb.: 11oC Napos, szélcsendes idő 68 A víz kémiai oxigénigényének meghatározása MSZ ISO 6060/1991 A módszer elve: A mintát higany (II)-szulfáttal és tömény kénsavban oldott ezüstkatalizátort tartalmazó kálium-dikromát ismert mennyiségével meghatározott időn keresztül forraljuk, miközben az oxidálható anyagok a dikromátot redukálják. A visszamaradó dikromátot vas (II)-ammónium-szulfáttal megtitráljuk. A redukálódott dikromát mennyisége alapján számoljuk a KOI-értéket. 1 mol dikromátion (CrO72-) 1, 5 mol oxigénnel (O2 ) egyenértékű. Számítás: 4. szelvény: Vakok fogyása: V1=9, 45 cm3 V2 =8, 6 cm3 C= 0, 1203 mol/l V0=10, 00 cm3 KOI=8000*C(V1-V2)/V0=82 mg/dm3 5. szelvény: V1=9, 45 cm3 V2=9, 05 cm3 V0=10, 00 cm3 C=0, 1203 mol/l KOI=38 mg/dm3 3. szelvény V1=9, 45 cm3 V2=9, 00 cm3 V0=10, 00 cm3 C=0, 1203 mol/l KOI= 43 mg/dm3

69 A permanganátos kémiai oxigénigény meghatározása MSZ 448-20 A módszer elve: A vízmintát feleslegben lévő ismert térfogatú és koncentrációjú kálium-permanganát-oldattal meghatározott körülmények között forraljuk, majd a redukálódott permanganát mennyiségét közvetett titrálással meghatározzuk. 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: 2. szelvény: KOIps=8/V2*(V1-V0)h=(8/1, 1215)(3, 4-0, 1)2= 47, 1 mg/l V1= a minta titrálásakor fogyott permanganát-mérőoldat térfogata, ml; V2=a faktor ellenőrzésekor fogyott mérőoldat térfogata, ml; V0=a vakpróba titrálásakor fogyott mérőoldat térfogata, ml; h= hígítás esetén a hígítási arány; 8=az oxigén egyenérték-tömegéből és a ml-ről l-re való átszámításból adódó tényező, mg/l 3. szelvény: KOIps =(8/1, 1215)*(2, 6-0, 1)2=36, 7 mg/l 4. szelvény: KOIps =(8/1, 1215)*(0, 5-0, 1)10=26, 4 mg/l 5. szelvény: KOIps =(8/1, 1215)*(3, 2-0, 1)2= 44, 3 mg/l 6.

szelvény: KOIps =(8/1, 1215)*(5, 6-0, 1)= 39, 2 mg/l Az oldott oxigén meghatározása vízben jodometriás módszerrel MSZ ISO 5813 A módszer elve: A mintában levő oldott oxigén reakcióba lép a frissen kicsapódott mangán(II)-hidroxiddal [amely nátrium, vagy kálim-hidroxidnak mangán(II)-szulfáthoz való hozzáadásával képződött]. Savanyítás után a magasabb oxidáció fokú mangánvegyületek a jodidot oxidálják és egyenértékű jód szabadul fel, amelyet nátrium-tioszulfát-oldattal titrálunk. 70 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás: 4. szelvény: a= 7, 65 cm3 Co2 = (a*f160)/(V -4)=(7, 65160)/(278, 6-4)=4, 5 mg/l 3 V=278, 6 cm f=1, 0000 . 5. szelvény: a= 6, 7 cm3 V= 281, 7 cm3 Co2=(6, 7*160)/(281, 7-4)= 3, 9 mg/l F=1, 0000 3. szelvény a=7, 5 V=300, 1 F=1, 0000 Co2=(7, 5*160)/(300, 1-4)=4, 1 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: 2. szelvény: a= 25, 5 cm3 V=281, 7 cm3 f=1, 0000 Co2 = (a*f160)/(V -4)=(25,

5160)/(281, 7-4)=14, 69 mg/l 3. szelvény: a= 21, 95 cm3 V=300,1 cm3 f=1, 0000 Co2 =)=(21, 95*160)/(300, 1-4)=11, 86 mg/l 4. szelvény: a= 17, 85 cm3 V=303, 8 cm3 f=1, 0000 Co2 =)=(17,85*160)/(303, 8-4)=9,52 mg/l 71 5. szelvény: a= 16, 25 cm3 V=282, 00 cm3 f=1, 0000 Co2 =)=(16, 25*160)/(282, 00-4)=9,35 mg/l 6. szelvény: a= 21, 95 cm3 V=278, 6 cm3 f=1, 0000 Co2 =)=(21, 95*160)/(278, 6-4)=12, 79 mg/l Kloridion meghatározása MSZ 448/15-82 A módszer elve: A vízben lévő kloridiont semleges vagy gyengén lúgos oldatban kálium-kromát-indikátor jelenlétében ezüst-nitrát mérőoldattal titráljuk. A titrálás végét az ezüst-klorid teljes mennyiségének leválása után megjelenő vörösbarna színű ezüstkromát csapadék jelzi. 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás menete: 4. szelvény: Cl- mg/l=(a-b)*f10=(3, 55-0, 2)0, 950110=31, 828 mg/l a= a fogyott ezüst-nitrát-mérőoldat térfogata, cm3 b= a vakpróbára fogyott

ezüst-nitrát-mérőoldat térfogata, cm3 f= az ezüst-nitrát-mérőoldat faktora 5. szelvény: Cl- mg/l=(3, 2-0, 2)*9, 501=28, 503 mg/l 3. szelvény: Cl- mg/l =(3, 4-0, 2)*9, 501=30, 403 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: 2. szelvény: Cl- mg/l=(a-b)*f10=(2,3-0, 1)0, 950110=20, 902 mg/l 72 3. szelvény: Cl- mg/l=(3,2-0, 1)*0, 950110=29, 453 mg/l 4. szelvény: Cl- mg/l=(5, 15-0, 1)*0, 950110=47, 980 mg/l 5. szelvény: Cl- mg/l =(2, 4-0, 1)*0, 950110=21, 852 mg/l 6. szelvény: Cl- mg/l =(2, 8-0, 1)*0, 950110=25, 653 mg/l Kalcium és Magnéziumion meghatározása MSZ 448/3-85 Ca2+ meghatározása A módszer elve: A vízben levő kalciumiont murexid-indikátor jelenlétében, 1213 pH-tartományban komplexometriásan, közvetlenül titráljuk. 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás menete: 4. szelvény CCa=14, 294*fa=14, 2941, 57527, 6=190, 327 mg/l f= az EDTA-mérőoldat faktora a= a fogyott EDTA-mérőoldat térfogata, cm3 14, 294= az 1

literre való átszámításból és a mérőoldat 1 cm3 –e által mért kalciumion mennyiségéből adódó tényező [(0,7147*1000)/50] mg/cm3 5. szelvény C Ca= 14,294*1, 5726, 15= 138, 192 mg/l 3. szelvény C Ca= 14, 294* 1, 5726, 05= 135, 945mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: 2. szelvény CCa=14, 294*fa=14, 2941, 13962, 55=41, 538 mg/l 3. szelvény CCa =14, 294*1,13962, 85=46, 425 mg/l 73 4. szelvény CCa =14, 294*1, 13964, 45=72, 488 mg/l 5. szelvény CCa =14, 294*1, 13962, 50=40, 724 mg/l 6. szelvény CCa =14, 294*1, 13962, 60=42, 353 mg/l Mg2+ meghatározása A módszer elve: A magnéziumionok koncentrációját a vízminta összes keménységének és kalciumion-tartalmának különbségeként számítjuk ki. 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: 4. szelvény C Mg =(b - a)*f8, 670=(11, 3-7, 6)10, 033=37, 122 mg/l b= az összes keménység meghatározásakor fogyott EDTA-mérőoldat térfogata, cm3 a= a kalciumion meghatározásakor

fogyott EDTA-mérőoldat térfogata cm3 f= EDTA-mérőoldat faktora: 1, 1572 8, 670= az 1 literre való átszámításból és a mérőoldat 1 cm3-e által mért magnéziumion mennyiségéből adódó tényező [(0, 4335*1000)/50] mg/cm3 5. szelvény C Mg =(8, 7-6, 15)*10, 033=25, 584 mg/l 3. szelvény C Mg=(9, 95-6,05)*10, 033=29, 096 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: 2. szelvény C Mg =(b - a)*f8, 670=(3, 7-2, 55)9, 88=11, 36 mg/l 3. szelvény C Mg =(4, 85-2, 85)*9, 88=19, 76 mg/l 4. szelvény C Mg =(10, 95-4, 45)*9, 88=64, 22mg/l 5. szelvény C Mg =(3, 85-2, 60)*9, 88=13, 34 mg/l 74 6. szelvény C Mg =(4, 00-2, 60)*9, 88=13, 83 mg/l Az összes keménység kiszámítása A módszer elve: Az összes keménység közvetlenül titrálással határoztam meg. A komplexometriás kalcium-magnézium meghatározása a 10 pH körüli értékre beállított vízmintában, eriokrómfekete-T indikátor jelenlétében történt. 2005-10-17-én vett minta

feldolgozása: 4. szelvény CÖK=(Ca2+*1, 40)+(Mg2+2, 33)=(7, 61, 40)+(37, 1222, 33)=97, 134 mg/l CÖK= az összes keménység kalcium-oxidban kifejezve, CaO mg/l CCa2+= a mért kalciumion-koncentráció, mg/l 1, 40= CaO/Ca átszámítási faktor CMg2+= a mért magnéziumion-koncentráció mg/l 2, 33= CaO/Mg átszámítási faktor 5. szelvény CÖK =(6, 15*1, 40)+(25, 5843, 33)=68, 221 mg/l 3. szelvény CÖK =(6, 05*1, 40)+(29, 0362, 33)=76, 124 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: 2.szelvény CÖK=(Ca2+*1, 40)+(Mg2+2, 33)=(3, 71, 40)+(2, 552, 33)=84, 622 mg/l 3. szelvény CÖK =(4, 85*1, 40)+(2, 852, 33)=111, 036 mg/l 4. szelvény CÖK =(10, 95*1, 40)+(4, 452, 33)=251, 116 mg/l 5. szelvény CÖK =(3, 85*1, 40)+(2, 502, 33)=88, 096 mg/l 6. szelvény CÖK =(4, 00*1, 40)+(2, 602, 33)=91, 518 mg/l 75 Nátrium és Kálium meghatározás lángfotometriával (MSZ 448/10-77) A módszer elve: lángfotómetriás vizsgálatok során a meghatározandó anyagot

megfelelő hőmérsékletű lángba visszük, ahol az gőzzé alakul, majd atomokra disszociál. Magas hőmérsékleten gázlángba juttatott alkálifém atomok egy része gerjesztett állapotba kerül. Ez azt jelenti, hogy vegyértékelektonjaik a következő, magasabb energiaszintű elektronpályára ugranak át. Igen rövid tartozkodási idő után az alapállapotba térnek vissza és közben az adott elemre jellemző hullámhosszúságú fényt emittálnak. A nátriumion jellemző színképvonalát 589 nm-nél, a káliumion jellemző színképvonalát 770 nm-nél mérjük. A nátrium a gázlángot sárgára, a kálium ibolyaszínűre festi. 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Az őszi mintavételezéskor a Na+ és K+ ion vizsgálatot az ADUKÖFE laboratóriumában vizsgálták Na+ K+ 3. szelvény 45, 5 5, 97 4. szelvény 63, 3 7, 68 5. szelvény 45, 4 6, 49 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: Számítás menete: a színkép spektrumot ábrázoltam a koncentráció

függvényében. A trendvonal egyenletéből számítottam ki a K+ és Na+ tartalmat, ami az egyenletben az x. Na+ ion meghatározásának menete: Egyenes egyenlete: y = 11, 44 x + 318 2. szelvény: y = 587 x = 23 mg/l 3. szelvény: y = 999 x = 59 mg/l 4. szelvény: y = 711 x = 172 mg/l 76 5. szelvény: y = 653 x = 29 mg/l 6. szelvény: y = 799 x = 42 mg/l Na+-ion meghatározás y = 11.44x + 318 R2 = 0.986 színkép-spektrum 1122.5 1022.5 922.5 822.5 722.5 622.5 522.5 20 30 40 50 koncentráció K+ ion meghatározásának menete: Egyenes egyenlete: y = 221, 86 x + 159 2. szelvény: y = 200 x = 0, 2 mg/l 3. szelvény: y = 209 x = 0, 2 mg/l 4. szelvény: y = 325 x = 0, 7 mg/l 5. szelvény: y = 207 x = 0, 2 mg/l 6. szelvény: y = 192 x = 0,1 mg/l 77 60 70 színkép-spektrum K+-ion meghatározás y = 221.86x + 159 R2 = 0.9996 1176 1076 976 876 776 676 576 476 376 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4 4.5 koncentráció Az ammóniumion meghatározása MSZ

ISO 7150-1 Manuális spektrofometriás módszer A módszer elve: Az ammónium nátrium-nitrozo-pentaciano-ferrát (nitroprussidnátrium) jelenlétében szalicilát és hipoklorit-ionnal reagál. A keletkező kék színű vegyület abszorbanciáját spektrofotométeren, kb. 655 nm-en mérjük A hipoklorit-ion in situ keletkezik az N,N¢-diklór-1,3,5-triazin-2,4,6(1H,3H,%H)trion nátrium sójának (nátrium-diklór-izocianurát) lúgos hidrolízisekor. A klóramin reakciója a nátrium-szaliciláttal 12,6 pH-nál zajlik le nitroprussid-nátrium jelenlétében. A klóramin kvantitatíve meghatározható a mintában. A reagens nátrium-citrátot tartalmaz, amely maszkírozza a kationok, elsősorban a kalcium és magnézium zavaró hatását. Számítás menete: az abszorbanciát ábrázoltam a koncentráció függvényében. A trendvonal egyenletéből számítottam ki az ammóniumion tartalmat, ami az egyenletben az x. 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás menete: Az

egyenes egyenlete: y= 0, 1743x 78 4. szelvény: y=0, 643 x=3, 689 mg/l 5. szelvény: y= 0, 266 x =1, 526 mg/l 3. szelvény: y=0,294 x=1, 686 mg/l NH4+-N 4. szelvény: Mért érték: 3, 689 mg/l Számított érték: 3, 689/1, 25= 2, 9512 mg/l 5. szelvény: Mért érték: 1, 526 mg/l Számított érték: 1, 526/1, 25=1, 2208 mg/l 3. szelvény: Mért érték: 1, 686 mg/l Számított érték: 1, 686/1, 25=1, 3488 mg/l abszorbancia Ammónium-ion meghatározása 0.4 0.35 0.3 0.25 0.2 0.15 0.1 0.05 0 y = 0.1743x R2 = 0.9967 0 0.5 1 1.5 koncentráció 79 2 2.5 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: Számítás menete: Az egyenes egyenlete: y= 0, 1591x+0, 1 2. szelvény: y=0, 170 x=0, 969 mg/l 3. szelvény: y=0, 170 x=0,969 mg/l 4. szelvény: y=0, 208 x=1, 207 mg/l 5. szelvény: y=0, 178 x=1, 019 mg/l 6. szelvény: y=0, 166 x=0, 943 mg/l NH4+-N 2. szelvény: Mért érték: 0, 969 mg/l Számított érték: 0, 969/1, 25= 0, 7752 mg/l 3. szelvény:

Mért érték: 0, 969 mg/l Számított érték: 0, 969/1, 25=0, 7752 mg/l 4. szelvény: Mért érték: 1, 207 mg/l Számított érték: 1, 207/1, 25=0, 9656 mg/l 5. szelvény: Mért érték: 1, 019 mg/l Számított érték: 1, 019/1, 25=0, 8152 mg/l 80 6. szelvény: Mért érték: 0, 943 mg/l Számított érték: 0, 943/1, 25=0, 7544 mg/l ammónium-ion abszorbancia 0.5 y = 0.1591x + 01 R2 = 0.999 0.4 0.3 0.2 0.1 0 0 0.5 1 1.5 2 2.5 koncentráció Nitrit-ion meghatározás MSZ 448/12-82 DR 2000 helyszíni spektofotométer A módszer elve: Nitrit-ion egy szulfanil-amid vegyülettel savas közegben diazonium vegyületté alakulnak, amely a NaD-al piros szín reakciót ad. A NaD Naftiletilén diamid 540 nm-en fotometráljuk és készítünk vak oldatot is 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás menete: 4. szelvény: Mért érték 0, 005 mg/l Számított érték 0, 005*3, 3 = 0, 0165 mg/l 5. szelvény: Mért érték 0, 006 mg/l Számított érték 0, 006*3,

3=0,0198 mg/l 81 3. szelvény: Mért érték 0, 007 mg/l Számított érték 0, 007*3, 3=0, 0231 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: Számítás menete: 2. szelvény: Mért érték 0, 007 mg/l Számított érték 0, 007*3, 3 = 0, 0231 mg/l 3. szelvény: Mért érték 0, 012 mg/l Számított érték 0, 012*3, 3=0, 0396 mg/l 4. szelvény: Mért érték 0, 024 mg/l Számított érték 0, 024*3, 3=0, 0792 mg/l 5. szelvény: Mért érték 0, 001 mg/l Számított érték 0, 001*3, 3=0, 0033 mg/l 6. szelvény: Mért érték 0, 008 mg/l Számított érték 0, 008*3, 3=0, 0264 mg/l 82 Nitrát-ion meghatározás MSZ 448/12-82 DR 2000 helyszíni spektofotométer A módszer elve: A nitrátokból forró tömény közegben felszabaduló salétromsav az indigót csaknem szintelem reakciótermékké (izatin) oxidálja. A fölöslegbe kerülő indigó első részletéből a minta kék színű lesz. 500 nm-en fotometráljuk. 2005-10-17-én vett minta feldolgozása:

Számítás menete: 4. szelvény: Mért érték: 1, 2 mg/l Számított érték: 1, 2*4, 4=5, 28 mg/l 5. szelvény: Mért érték: 1, 6 mg/l Számított érték: 1, 6*4, 4= 7, 04 mg/l 3. szelvény: Mért érték:1, 6 mg/l Számított érték: 1, 6*4, 4=7, 04 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: Számítás menete: 2. szelvény: Mért érték: 2, 0 mg/l Számított érték: 2, 0*4, 4=8, 8 mg/l 3. szelvény: Mért érték: 2, 7 mg/l 83 Számított érték: 2, 7*4, 4= 11, 88 mg/l 4. szelvény: Mért érték: 5, 9 mg/l Számított érték: 1, 6*4, 4=25, 96 mg/l 5. szelvény: Mért érték: 1, 7 mg/l Számított érték: 1, 7*4, 4=7, 48 mg/l 6. szelvény: Mért érték: 1, 8 mg/l Számított érték: 1, 8*4, 4=7, 92 mg/l Szulfátion meghatározás MSZ 12750/16-1973 DR 2000 helyszíni spektofotméter A módszer elve: A szulfátion tartalmú vízmintából a bárium-kromát sósavas közegben bárium-szulfát csapadékot választ le. Az oldatot meglúgosítva a

báriumkromát feleslege is leválik csapadék formájában A szulfátion egyenértékű kromátion oldatban marad, melynek koncentrációját kb. 430 nm hullámhosszon fotometriásan mérjük. 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás menete: 4. szelvény: Mért érték: 48 mg/l 5. szelvény: Mért érték: 49 mg/l 84 3. szelvény: Mért érték: 48 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: Számítás menete: 2. szelvény: Mért érték: 51 mg/l 3. szelvény: Mért érték: 130 mg/l 4. szelvény: Mért érték: 300 mg/l 5. szelvény: Mért érték: 80 mg/l 6. szelvény: Mért érték: 95 mg/l Foszfátion meghatározás MSZ EN 1189 DR 2000 helyszíni spektofotométer A módszer elve: Az ortofoszfátionok savas oldatban molibdenát és antimonionok jelenlétében antimonionok jelenlétében antimon-fiszfor-molibdenát komplexet képeznek. A komplexek aszkorbinsavval redukálva erősen színes molibdénkékkomplex keletkezik. E komplex

extinkciójának mérésével határozzuk meg a jelenlevő ortofoszfát koncentrációját. Sok szerves foszforvegyület perszulfáttal végzett feltárással alakítható át ortofoszfáttá. Ha erélyesebb kezelésre van szükség, salétromsavas- kénsavas feltárást alkalmazunk. 880 nm –es hullámhosszon fotometriásan mérjük 85 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás menete: 4. szelvény: Mért érték: 0, 12 mg/l Számított érték: 0, 12 /3, 15=0, 038 mg/l 5. szelvény: Mért érték: 0, 07 mg/l Számított érték: 0, 07/3, 15=0, 022 mg/l 3. szelvény: Mért érték: 0, 006 mg/l Számított érték: 0, 06/3, 15=0, 019 mg/l 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: Számítás menete: 2. szelvény: Mért érték: 0, 5 mg/l Számított érték: 0, 5 /3, 15=0, 158 mg/l 3. szelvény: Mért érték: 0, 12 mg/l Számított érték: 0, 12/3, 15=0, 038 mg/l 4. szelvény: Mért érték: 1, 08 mg/l Számított érték: 1, 08/3, 15=0, 343 mg/l 5. szelvény:

Mért érték: 0, 06 mg/l Számított érték: 0, 06/3, 15=0, 019 mg/l 86 6. szelvény: Mért érték: 0, 01 mg/l Számított érték: 0, 01/3, 15=0, 003 mg/l Klorofill mérés: MSZ ISO 10260: 1993 alapján: A szervesanyag termelést végző alga állomány mennyiségének legegyszerűbb megközelítése, a növényekben lévő fotoszintetikus pigment, az a-klorofill meghatározása. Mérés elve, menete: Megfelelően gyűjtött és legtöbbször szűrőn tömörített anyagból forrásban lévő metilalkohollal kioldjuk a pigmenteket, és mennyiségüket spektrofotométerrel mérjük. 100 cm3 mintát szűrünk vákuumszűrővel. A szűrőpapírt egy jódszámlombikba aprítjuk és 10 cm3 metil-alkoholt öntünk rá. Vízfürdőre helyezzük 15 percre Kihűlés után megmérjük a pigmentkivonat fényáteresztő képességét 750 és 660 nm hullámhosszon. A küvettába 1 csepp 0,1 N HCl oldatot cseppentünk és összerázzuk A savas pigmentkivonatot 750 és 660 nm

hullámhosszon. A 660nm–en mért értékből kivonjuk a 750nm-en mért értékeket ezt az értéket osztjuk a küvetta hosszával ,majd az eredeti értékből kivonjuk a savazott értéket. Számítás: A = A665-A750 az extraktum abszorbanciájának különbsége abszorbanciájának különbsége savazás előtt Aa = A665-A750 az extraktum savazás után Ve extraktum térfogata [ml] Vs a szűrt minta térfogata [l] d a küvetta hossza [cm] pc = (A-Aa)*2, 43[Ve/(Vsd)] 87 2005-10-17-én vett minta feldolgozása: Számítás menete: 4. szelvény 300 cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 093-0, 027= 0, 066 Savazás után: 0, 066-0, 030= 0, 036 0, 030 Ca=(0, 030/82)*2, 43(2500/(0, 32))=3, 70 μg/l 5. szelvény 250cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 077-0, 029= 0, 048 Savazás után: 0, 062-0, 037= 0, 025 0, 023 Ca=(0, 023/82)*2, 43(2500/(0, 252))=3, 41 μg/l 3. szelvény 500 cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 086-0, 038= 0,

048 Savazás után: 0, 063-0, 035= 0, 028 0, 020 Ca=(0, 020/82)*2, 43(2500/(0, 502))=1, 48 μg/l 88 2006-03-26-án vett minta feldolgozása: 2. szelvény 200 cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 036-0, 001= 0, 035 Savazás után: 0, 028-0, 009= 0, 019 0, 016 Ca=(0, 016/82)*2, 43(2500/(0, 22))=2, 96 μg/l 3. szelvény 200 cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 029-0, 001= 0, 028 Savazás után: 0, 021-0, 003= 0, 018 0, 01 Ca=(0, 01/82)*2, 43(2500/(0, 22))=1, 85 μg/l 4. szelvény 200 cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 044-0, 004= 0, 04 Savazás után: 0, 043-0, 003= 0, 04 0 Ca=(0/82)*2, 43(2500/(0, 22))=0 μg/l 5. szelvény 251 cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 053-0, 001= 0, 052 Savazás után: 0, 036-0, 004= 0, 032 0, 02 89 Ca=(0, 02/82)*2, 43(2500/(0, 2512))=2, 95 μg/l 6. szelvény 251 cm3 mintából 665 nm 750 nm Savazás előtt: 0, 039-0, 002= 0, 037 Savazás után: 0, 026-0, 003= 0, 023 0, 014 Ca=(0, 014/82)*2,

43(2500/(0, 32))=1, 72 μg/l 90 3. sz függelék: Csillagdiagram és ionkoncentráció táblázatok Maucha-féle összsó tartalom csillagábrája. A MAUCHA (1932, 1933) által kidolgozott grafikus ábrázolás a felszíni vizekben általában legnagyobb mennyiségben előforduló nyolc ún. „főion” mennyiségi viszonyait tükrözi (kationok: K+, Na+, Ca2+,Mg2+; anionok: CO3-, HCO3- Cl--, SO42-). A módszer az eredeti leírás szerint csak az ion-arányok ábrázolására volt alkalmas, amelyet DVIHALLY (1971) úgy módosított, hogy az ábra nagysága az oldott összsó mennyiségével legyen arányos. Az összsó tartalommal arányos16 szög szerkesztéséhez először az egyes ionok mg/l (=g/m3)-ben kifejezett koncentrációit gramm egyenértékekre számoljuk át, úgy hogy a mg/l-ben megadott adatokat az egyes ionok egyenértéksúlyával (molekulasúly/vegyérték) osztjuk. A fő-ionok g egyenértékeinek összege (I) a szerkesztendő szabályos 16 szög

területével lesz arányos. I=(16r2 * sin 22, 5°)/2 ahol, r: a szabályos 16 szög köré rajzolható kör sugara. (Egy háromszög oldalai úgy aránylanak egymáshoz, mint a szemközti szögek szinuszai. A háromszög területe két oldal és az általuk közrefogott szög szinuszai szorzatának fele (Hajós 1972). A képletben szereplő (r2*sin 22, 5)/2, a 16 szöget összetevő egyes háromszögek területe.) (1)-ből a kör sugara (cm): r= (I/8 * sin 22, 5°) 1/2=0, 5715 I1/2 Az így megrajzolt kört függőleges átmérővel két részre osztjuk. A függőleges átmérőtől jobbra és balra elhelyezkedő félköröket, egymással 45°-ot bezáró sugarakkal négy-négy ún. ionszektorra osztjuk Jobboldalon a kationokat helyezzük el az óramutató járásával megegyezően a következő sorrendben: K+, Na+, Ca2+,Mg2+. Baloldalon, ellenkező irányban az anionokat ábrázoljuk a CO3-, HCO3- Cl--, SO42- sorrendben. Ezután az egyes ionszektorokat szögfelező sugarakkal, az

ionrádiuszokkal két részre osztjuk. Az így kapott 16 középponti szöghöz tartozó húrok megrajzolásával a gegyenértékben kifejezett összsó mennyiséggel arányos területű 16 szöget kapunk eredményül. 91 A kationok és anionok g-egyenértékeit külön-külön összeadjuk, amely összegek pontos elemzés esetén általában csak kevéssé térnek el egymástól. A kation ill. anion-egyenértékek összegét külön-külön 100%-nak tekintve kiszámítjuk az egyes ionok egyenérték %-ait (S). A már megszerkesztett teljes 16 szög területe 200 %-nak fele meg. Az egyes ionszektorokhoz tartozó deltoidok területe (2 szomszédos háromszög!) 25 egyenérték %-nak fele meg. Az eredeti szabályos 16-szög olyan ionösszetételnek felene meg, amikor minden ion azonos egyenérték-százalékban (25 eé. %) volna jelen Az egyes ionok g-egyenértékeivel arányos, a megfelelő ionszektorba rajzolt deltoid területe az r sugár és az ionrádiuszra mérendő a

távolság, valamint az általuk közrefogott szög szinuszának szorzatával egyenlő: t = a * r sin 22, 5° r-et (2) szerint helyettesítve: t = a * 0, 5715 I1/2 sin 22, 5°= 0, 2187 a I1/2 A terület ugyanakkor a 200 eé. %-nak megfelelő 16 szög I területének S/200-ad része: t = (S/200)*I A két egyenlet alapján: 0, 2187 * a I1/2 = (S/200)I I1/2 –vel egyszerűsítve: 0, 2187 * a = (S/200)I1/2 Ebből: a = 0, 02286 * S I1/2 Az egyes ionokra kiszámított „a” távolságokat a középpontból a megfelelő ionrádiuszokra mérjük. Az így kapott pontot a megfelelő ionszektor két oldala és a kör által alkotott metszéspontokkal kötjük össze. 25 eé%-nál nagyobb arányban jelenlévő, ionokat reprezentáló deltoidok külső csúcsa a középponti szögekhez tartozó húron kívül, ha kisebb azon belül helyezkedik el. (Németh, 1998) 92 1. táblázat: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi gátőrház szelvényében (2005) 2005. X 17 III. szelvény

káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összeskation karbonátion hidrogén-karbonátion kloridion szulfátion összesanion összesI mg/l egyenértéksúly 6,49 45,40 138,19 25,58 39,10 22,99 20,04 12,15 0,00 220,80 28,50 49,00 30,00 61,02 35,45 48,03 mg egyenérték a (cm) színjelölések egyenérték %(S) 0,17 1,97 6,90 2,10 11,14 0,00 3,62 0,80 1,02 5,44 16,58 1,49 17,72 61,89 18,89 100,00 0,00 66,48 14,77 18,74 100,00 200,00 0,1 1,7 5,8 1,8 0,0 6,2 1,4 1,7 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion hidrogén-karbonátion karbonátion 1. ábra: Maucha-féle összsó tartalom csillagábra a Körtvélyesi gátőrház szelvényében (2005) 93 2. táblázat: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház szelvényében (2005) 2005.X17 IV. szelvény káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összes kation karbonátion hidrogén-karbonátion kloridion szulfátion összes anion összes I

mg/l egyenértéksúly 7,68 63,30 170,77 37,12 39,10 22,99 20,04 12,15 0,00 291,10 31,83 48,00 30,00 61,02 35,45 48,03 mg egyenérték 0,20 2,75 8,52 3,02 14,53 0,00 4,77 0,90 1,00 6,67 21,19 egyenérték a (cm) színjelölések %(S) 1,35 18,96 58,66 21,03 100,00 0,00 71,55 13,46 14,99 100,00 200,00 0,1 2,0 6,2 2,2 0,0 7,5 1,4 1,6 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion hidrogén-karbonátion karbonátion 2. ábra: Maucha-féle összsó tartalom csillagábra Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház szelvényében (2005). 94 3. táblázat: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 200 m-es szelvényében (2005). 2005.X17 V. szelvény káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összes kation karbonátion hidrogén-karbonátion kloridion szulfátion összes anion összes I mg/l egyenértéksúly 6,49 45,40 138,19 25,58 39,10 22,99 20,04 12,15 0,00 220,80 28,50

49,00 30,00 61,02 35,45 48,03 mg egyenérték 0,17 1,97 6,90 2,10 11,14 0,00 3,62 0,80 1,02 5,44 16,58 egyenérték a (cm) színjelölések %(S) 1,49 17,72 61,89 18,89 100,00 0,00 66,48 14,77 18,74 100,00 200,00 0,1 1,7 5,8 1,8 0,0 6,2 1,4 1,7 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion hidrogén-karbonátion karbonátion 3. ábra: Maucha-féle összsó tartalom Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 200 m-es szelvényében (2005). 95 4. táblázat: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi gátőrház felett 800 m-es szelvényében (2006). 2006. III 26 II. szelvény káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összes kation karbonátion hidrogén-karbonátion kloridion szulfátion összes anion összes I mg/l egyenértéksúly 0,2 23 41,538 11,36 39,10 22,99 20,04 12,15 0,00 145,9 20,902 51 30,00 61,02 35,45 48,03 mg egyenérték 0,01 1 2,07 0,93 4,59 0,00 2,39 0,59 1,06 4,04

8,64 egyenérték a (cm) színjelölések %(S) 0,08 21,77 45,09 20,34 100,00 0,00 59,15 14,58 26,28 100,00 200,00 0,0 1,5 3,0 1,4 0,0 4,0 1,0 1,8 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion hidrogén-karbonátion karbonátion 4. ábra: Maucha-féle összsó tartalom Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi gátőrház felett 800 m-es szelvényében (2006). 96 5. táblázat: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi gátőrház szelvényében (2006) 2006. III 26 III. szelvény káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összes kation mg/l egyenértéksúly 0,2 59 46,43 19,76 karbonátion 0,00 hidrogén-karbonátion 196,7 kloridion 29,45 130 szulfátion összes anion összes I mg egyenérték 39,10 22,99 20,04 12,15 0,01 2,57 2,32 1,63 6,51 0,00 3,22 0,83 2,71 6,76 13,28 30,00 61,02 35,45 48,03 egyenérték a (cm) színjelölések %(S) 0,08 39,40 35,56 24,96 100,00 0,00 47,68 12,23 40,03 100,00 200,00

0,0 3,3 3,0 2,1 0,0 4,0 1,0 3,3 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion hidrogén-karbonátion karbonátion 5. ábra: Maucha-féle összsó tartalom Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi gátőrház szelvényében (2006). 97 6. táblázat: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház szelvényében (2006) 2006. III 26 IV. szelvény káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összeskation karbonátion hidrogén-karbonátion kloridion szulfátion összesanion összesI mg/l egyenértéksúly 0,7 172 72,49 62,22 39,10 22,99 20,04 12,15 0,00 609,1 47,96 300 30,00 61,02 35,45 48,03 mg egyenérték a(cm) színjelölések egyenérték %(S) 0,01 7,48 3,61 5,28 16,40 0,00 9,98 1,35 6,24 17,58 33,98 0,11 46,61 22,05 32,22 100,00 0,00 56,78 7,69 35,53 100,00 200,00 0,0 6,1 2,9 4,3 0,0 7,6 1,0 4,7 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion

hidrogén-karbonátion karbonátion 6. ábra: Maucha-féle összsó tartalom Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház szelvényében (2006). 98 7. táblázat: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 200 m-es szelvényében (2006). 2006. III 26 V. szelvény káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összes kation karbonátion hidrogén-karbonátion kloridion szulfátion összes anion összes I mg/l egyenértéksúly 0,2 29 40,727 13,34 39,10 22,99 20,04 12,15 0,00 149,1 88,10 80 30,00 61,02 35,45 48,03 mg egyenérték a(cm) színjelölések egyenérték %(S) 0,01 1,26 2,03 1,10 4,39 0,00 2,44 2,48 1,66 6,59 10,99 0,12 28,69 46,22 24,97 100,00 0,00 37,06 37,68 25,26 100,00 200,00 0,0 2,2 3,5 1,9 0,0 2,8 2,9 1,9 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion hidrogén-karbonátion karbonátion 7. ábra: Maucha-féle összsó tartalom Körtvélyesi Tisza-holtág,

Körtvélyesi szivattyúház alatt 200 m-es szelvényében (2006). 99 8. ábra: Ionkoncentrációk a Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 800 m-es szelvényében (2006). 2006. III 26 VI. szelvény káliumion nátriumion kalciumion magnéziumion összes kation karbonátion hidrogén-karbonátion kloridion szulfátion összes anion összesI mg/l egyenértéksúly 0,1 42 42,353 13,83 39,10 22,99 20,04 12,15 0,00 155,4 25,65 95 30,00 61,02 35,45 48,03 mg egyenérték a(cm) színjelölések egyenérték %(S) 0,00 1,83 2,11 1,14 5,08 0,00 2,54 0,72 1,98 5,23 10,33 0,05 41,55 48,07 25,88 100,00 0,00 38,62 10,97 30,00 100,00 200,00 0,0 3,1 3,5 1,9 0,0 2,8 0,8 2,2 10 cm káliumion nátriumion szulfátion kloridion kalciumion magnéziumion hidrogén-karbonátion karbonátion 8. ábra: Maucha-féle összsó tartalom Körtvélyesi Tisza-holtág, Körtvélyesi szivattyúház alatt 800 m-es szelvényében (2006). 100 4. sz függelék: Vízállás

diagramok 1985 J e lm a g y a rá z a t: V íz á llá s H o lt á g e lö n t é s e k szám a, napokban V íz á llá s ( c m ) 10000 30 20 3 26 30 E lö n té s i v íz s z in t 12 6 500 0 0 0 0 December Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január November 0 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f 1. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1985) 1986 J e lm a g y a r á z a t : V í z á ll á s V í z á llá s ( c m ) 10000 H o l tá g e lö n t é s e k szám a, napokban 16 15 30 8 E lö n t é s i v íz s z in t 20 500 0 Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 0 0 0 December 0 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f November 0 Október 0 2. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1986) 1987 J e lm a g y a r á z a t : V íz á llá s H o ltá g e lö n té s

e k szám a, napokban V í z á llá s ( c m ) 10000 28 E lö n té s i v í z s z in t 18 7 7 2 0 0 0 December 0 November 0 Október 0 Augusztus 0 Július 500 Szeptember Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f 3. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1987) 101 1988 V í z á llá s (c m ) 10000 12 J e lm a g y a r á z a t: V í z á llá s H o ltá g e lö n t é s e k szám a, napokban 30 E lö n t é s i v íz s z in t 3 5 0 0 0 0 0 0 Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 , 8 2 m . B f November 0 December 2 500 4. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1988) 1989 J e lm a g y a r á z a t : V í z á llá s V í z á llá s ( c m ) 10000 H o ltá g e lö n t é s e k szám a, napokban E lö n té s i v íz s

z in t 28 14 500 12 5 5 0 0 0 0 0 0 0 December November Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f 5. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1989) 1990 V íz á llá s (c m ) 10000 J e lm a g y a rá z a t: V íz á llá s H o ltá g e lö n té s e k szám a, napokban E lö n té s i v íz s z in t 0 0 Július Június Május Április Március Február 0 0 0 0 0 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f Január 0 December 0 Október 0 Szeptember 0 Augusztus 0 November 500 6. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1990) 102 1991 V í z á llá s ( c m ) 1 00 00 J e lm a g y a r á z a t: V í z á llá s H o ltá g e lö n té s e k szám a, napokban E lö n t é s i v í z s z in t 10 5 1 500 0 0 0 0 0 0 December November Augusztus Július

Június Május Április Március Február Január Október 0 100 " 0 " = 7 4 , 8 2 m .B f Szeptember 0 0 7. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1991) 1992 J e lm a g y a r á z a t : V íz á llá s ( c m ) 10000 V íz á llá s H o lt á g e lö n té s e k szám a, napokban E lö n t é s i v í z s z in t 22 500 26 0 0 0 0 December November Október 0 Szeptember Június Május Április Március Február Július 0 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m . B f Augusztus 0 Január 3 0 0 8. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1992) J e lm a g y a r á z a t : 1993 V í z á llá s ( c m ) 10000 V íz á llá s H o lt á g e lö n t é s e k szám a, napo kba n E lö n t é s i v í z s z in t 12 30 9 3 500 0 0 0 0 Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február 100 " 0 " = 7 4 , 8 2 m .B f Január

0 December 0 November 0 Október 0 9. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1993) 103 1994 J e lm a g y a r á z a t : V í z á l lá s H o l t á g e lö n t é s e k szám a, napokban E l ö n t é s i v í z s z in t V íz á llá s ( c m ) 10000 22 11 7 3 500 1 0 0 0 0 December November Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Január Február 100 " 0 "= 7 4 ,8 2 m .B f 0 0 Október 0 10. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1994) 1995 J e lm a g y a r á z a t: V í z á llá s H o ltá g e lö n té s e k szám a, napokban V íz á llá s ( c m ) 10000 E lö n t é s i v í z s z in t 4 30 1 7 17 9 7 1 0 0 0 December November Szeptember Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 , 8 2 m .B f Augusztus 0 Október 500 11. ábra: Mindszenti vízmérce

havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1995) 1996 J e lm a g y a r á z a t: V íz á llá s H o ltá g e lö n t é s e k szám a, napokban E lö n t é s i v í z s z in t V í z á llá s ( c m ) 10000 20 4 500 3 6 2 5 7 0 0 Július Augusztus 0 0 0 December November Október Szeptember Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 , 8 2 m .B f 12. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1996) 104 V íz á llá s ( c m ) 10000 1997 7 20 9 500 3 J e lm a g y a rá z a t: V íz á llá s H o ltá g e lö n té s e k szám a, napokban E lö n té s i v íz s z in t 6 2 9 0 0 0 0 0 December November Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f 13. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1997) J e lm a g y a r á z

a t: V íz á llá s H o lt á g e lö n t é s e k szám a, napokban E l ö n t é s i v í z s z in t 30 9 1998 V í z á llá s ( c m ) 10000 19 15 11 31 4 500 9 22 0 0 0 December November Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f 14. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1998) 1999 V íz á llá s ( c m ) 10000 31 J e lm a g y a rá z a t: V í z á l lá s H o ltá g e lö n t é s e k szám a, napokban E lö n té s i v íz s z in t 30 31 3 500 10 6 0 0 0 0 0 0 December November Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 "= 7 4 ,8 2 m .B f 15. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (1999) 105 2000 30 V í z á l lá s ( c m ) 10000 J e lm a g y a r á z a t : V í z á llá s H o lt á g e

lö n t é s e k szám a, napokban E lö n t é s i v í z s z in t 17 20 12 0 0 0 0 Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 0 0 December 0 November 0 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f Október 500 16. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (2000) 2001 J e lm a g y a r á z a t : V í z á llá s H o lt á g e lö n té s e k szám a, napokban E lö n té s i v í z s z in t V íz á llá s ( c m ) 10000 24 30 6 500 2 5 5 9 5 8 3 7 0 December November Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 "0 " = 7 4 ,8 2 m .B f 17. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (2001) 2002 V í z á llá s ( c m ) 10000 28 500 J e lm a g y a r á z a t : V í z á llá s H o lt á g e lö n t é s e k szá m a, na po kb an E lö n t é s i v íz s z in t 27 0 0 0

0 0 5 0 0 0 0 December November Október Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 , 8 2 m .B f 18. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (2002) 106 2003 V íz á llá s ( c m ) 10000 9 3 0 0 0 0 Június Július Augusztus 0 0 0 Október Szeptember Május Április Március Február 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f Január 0 0 December 500 November 6 J e lm a g y a r á z a t : V í z á ll á s H o lt á g e lö n t é s e k szám a, napokban E lö n t é s i v íz s z in t 19. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (2003) 2004 J e lm a g y a r á z a t : V íz á llá s H o ltá g e lö n té s e k szám a, na pokban E lö n t é s i v íz s z in t V íz á llá s ( c m ) 10000 30 16 3 8 8 2 500 0 0 0 0 0 0 December November Október Szeptember Augusztus

Július Június Május Április Március Január Február 100 " 0 " = 7 4 , 8 2 m .B f 20. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (2004) 2005 J e lm a g y a r á z a t: V íz á llá s H o ltá g e lö n t é s e k szám a, napokban E lö n té s i v íz s z in t V íz á llá s ( c m ) 10000 30 31 18 9 9 1 500 5 0 0 0 Október November 0 0 December Szeptember Augusztus Július Június Május Április Március Február Január 100 " 0 " = 7 4 ,8 2 m .B f 21. ábra: Mindszenti vízmérce havi nagyvízi adatai és a holtág elöntése napokban (2005) 107 5. sz függelék: Térképek 1. ábra: A terület felszínborítás a CLC 50 alapján (MME-TTSZ, 2004) 108 2. ábra: A Körtvélyesi öblözet vizsgálandó területének lehatárolása (EKHT, 2004) 109 3. ábra: A Körtvélyesi öblözet vizsgálandó területe légifelvételen (MME-TTSZ, 2004). 110 4. ábra: A

Körtvélyesi öblözet védettségi kategóriái (EKHT, 2004) 111 5. ábra: CORINE élőhelytérkép (MME-TTSZ, 2004) 112 6. ábra Értékes élőhelyek a Körtvélyesi öblözetben (MME-TTSZ, 2004) 113 7. ábra Invázív (özön) fajokkal fedett területek (MME-TTSZ, 2004) 114 8. ábra Körtvélyesi öblözet kiemelkedő jelentőségű madárvédelmi élőhelyei (MME-TTSZ, 2004). 115 9. ábra Iszapelhelyezésre kijelölt terület (MME-TTSZ, 2004) 10. ábra Fizikai talajféleségek (MME-TTSZ, 2004) 116 11. ábra Tervezett vízrendezési beavatkozások (MME-TTSZ, 2004) 117