Irodalom | Középiskola » Hazaszeretet a romantika korában

Hazaszeretet a romantika korában Kölcsey - Vörösmarty: Himnusz - Szózat elemzése Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren Zárkózott természetű, tartózkodó gyermekkorától kezdve (ennek oka: korai árvasága és látásának elvesztése (bal) himlő következtében, valamint testi alkata). A debreceni Református Kollégiumban tanul, sokat olvas (Voltaire). Levelezni kezd Kazinczyval Pesten folytat joggyakorlatot, de nem tesz ügyvédi vizsgát. Megismerkedik a kor irodalmi szerzőivel (Vitkovics Mihály, Berzsenyi Dániel). Szembefordul Kazinczyval, visszavonul, kénytelen gazdálkodni, mert testvére meghal, és ő gondoskodik sógornőjéről és unokaöccséről. Az Akadémia tagjává választja Megyei aljegyző lesz. Halála hirtelen következett be, meghűlt és egyheti betegeskedés után 1838. augusztus 24-én meghalt Munkássága: - mély, de sosem hivalkodó, sosem harsány magyarság, hazaszeretet, - minta az emberi nagyságra, hazafiúi

erényre, - liberális (szabadelvű) reformer politikus, közéleti tevékenységet végez, - politikai szerepvállalása összefügg irodalmi munkásságával (bátor beszédek, jelentős tanulmányok), - jelentős személyiség, esztétikailag, gondolatilag, erkölcsileg igényes, kiváló irodalom, elkötelezettség a nemzet és a polgári átalakulás iránt („haza és haladás”). Vörösmarty Mihály 1800. december 1-jén született Kápolnásnyéken elszegényedett nemesi családba. Cisztercieknél majd a piaristáknál tanul Elárvul, ezért kénytelen nevelői állást vállalni. Jogot és bölcsészetet tanul Drámákat ír és fordít, Shakespeare-t, Goethét olvas Egy reménytelen szerelem sok versét ihleti (Perczel Etelka). A reformkor szereplőivel kapcsolatban áll, történelmi drámákat ír mozgósító céllal. Újságszerkesztő, ontja magából a novellákat, verseket, irodalmi, nyelvészeti, történelmi tanulmányokat. Széchenyi híve Az Akadémia első

tagjának egyike. Későn nősül (Csajághy Laura) és nagy korkülönbséggel, 5 gyereke születik. Élete végén aktív közéleti szerepet vállal Gazdálkodni próbál, de kevés sikerrel. 10 kötetnyi műve jelenik meg 1855 november 19-én váratlanul meghalt Munkássága: - fordulatot képvisel, „kiszabadítja” a magyar költészetet a klasszicizmus alól. - Megvalósította a költészet szabadságát. - Védi a nemzeti szellemet és önérzetet (romantika). - Gazdag érzéklete, zeneileg lenyűgöző, egyéni, mégis természetesnek ható a nyelvezete, - Nyugodt, nemzeti költő, hazafi, vezető, harcos, ugyanakkor nyugtalan, zaklatott, látomásos. - Hihetetlenül modern. A AH Hiim mnnuusszz ééss aa SSzzóózzaatt öösssszzeehhaassoonnllííttáássaa Kölcsey Ferenc (1790-1838), aki megtestesíti a reformkor összes nemes tulajdonságát anélkül, hogy a legkisebb engedményt megtenné célja érdekében, és Vörösmarty Mihály (1800-1855), aki a magyar romantika

kiteljesedésének legnagyobb alakja, sokat tettek a magyar nemzeti függetlenség érzésének kiteljesedésének érdekében. A Himnusz keletkesésekor a nemzeti függetlenség olyan szintre jutott, hogy szükség volt egy himnuszra. A vers Csekén született, 1823-ban, amikor a költő csakis Istenre számíthatott, ezért is szól hozzá költeményben. A nemzeti érzést kívánta erősíteni, mivel a jobbágyság helyzete kritikussá vált, és a nemesség elégedetlenkedni kezdett. A Szózat 1836-ban íródott, az 1832-’36-os országgyűlés feloszlásának alkalmából. Ebben az időszakban megtorpant a függetlenség és a fejlődés is. Félelem és rettegés töltötte meg az országot, ezekben az években, amikor kockázatos volt jó magyarnak lenni, ekkor szólalt meg a költő, hűséget, hazaszeretetet követelve. A cím mindkét versben fontos mondanivalóval telítődik. A Himnuszé műfajjelölő, vallásos óda, fohász. A mű fontos eleme az alcím, „A

magyar nép zivataros századaiból”, mely utal a vers történelem-szemléletére, a költő visszahelyezi a költeményt a múltba, a 16.-17 századi vallásos jeremiádok hangján szólal meg Egy protestáns prédikátor álarca mögé bújik. Ennek oka főleg a cenzúra megkerülése, másrészt pedig ez által hitelesebbé válik az egész vers hangvétele. A Szózat üzenet, felhívás, szózat a magyar nemzethez. A vers megszólítottja a magyarság, az egész nemzet. Rendíthetetlen hűségre szólítja fel őket, melynek révén megvalósíthatónak érzi, hogy az ország fennmaradjon, kívül maradjon a történelem törvényszerű változásán. Hangvétele mind két versnek ünnepélyes, emelkedett Megszólítottja a két költeménynek nem egyezik meg. Míg a Himnusz Istenhez könyörög áldásért, majd szánalomért, addig a Szózat a nemzetet buzdítja, mozgósítani kívánja őket a harcos múlt idézésével, mely kötelezi őket, s a jelenben ez harckézségre

ösztönöz. A Himnusz Istene jóságos, ajándékozó, befolyásolható. Bűneinkért igazságosan súlytó, megbocsátó, kérlelhető. A Szózatban nem Istenhez szól és nem is Ő irányítja a történelmet. Ebben a műben a Sors jelenik meg, mely kiszámíthatatlan, szeszélyes, indokolatlanul, erényeinktől vagy bűneinktől függetlenül áld vagy ver. A Sorsot nem elfogadva, hanem a végzetünkkel szembeszállva kell élni. Mindkét vers szerkezete keretes. A Himnuszban az első és a nyolcadik (utolsó) versszakok alkotják a keretet, míg a Szózat első két szakasza és az utolsó kettő (13-14.vsz) foglalják keretbe a művet A Himnusz keretének első felében a prédikátor Istentől kér áldást. A sokat szenvedett magyar nép jobb jövőjéért könyörög. Ellenségként a Kölcsey korabeli elnyomókat jelöli meg, s nem csak a törökökre utal. Az utolsó szakaszban már szánalomért esedezik. A szórend cserével nyomatékosítja a jelentést Az országos

pusztulás láttán már csak Isten szánalmában bízik a költő. Ez a strófa nem egyszerű ismétlés, mert képei sokkal sötétebbek. A Szózat első két versszaka felszólítás, szózat a jelenhez, melyben rendületlen hazaszeretetre buzdít. A haza az egyes ember számára a kezdet és a vég, életének egyetlen, értelmet adó kerete. Ellentétben áll egymással a haza és a „nagy világ”, Vörösmarty kimondja, hogy az ember számára csak saját hazája nyújthat menedéket. Az utolsó két versszakban megismétli a keret első felét, mégis jelentése módosul. A szórend csere felerősíti a kérést felszólítássá. Az első két versszakhoz hasonló főneveket, igéket használ, a két keret értelme azonos, mégis a záró szakasz szavai megmásíthatatlanok. A versek különböző hangulatot tükröznek. Míg a Himnusz pesszimista kicsengésű, a költő az imába reményt sző: Isten kért, feltételezett áldásáért fohászkodik. Addig a Szózat a jobb

kor érdekében mozgósít, de nem tagadja le a küzdelem kockázatát sem. Bátran szembenéz a bukás lehetőségével is, bátor őszintesége teszi optimista hangulatúvá. A versben megjelenik a nemzethalál víziója is, mely csak lehetőségként vetődik fel, felvállalja a harcok következményeként. A Himnuszban is felvetődik a nemzet halála, de itt egyenes következménynek, bűneinkért jogosan kapott büntetésként mondja ki. Formájukat tekintve mindkét vers egyedi jellegzetességekkel bír. A Himnusz történelem szemléletéből logikusan következik imaformája, melyet a két keret tesz tökéletessé. Időmértékes verselésébe helyenként belehallatszik az ütemhangsúlyos lüktetés. Rímelése szándékosan egyszerű, Kölcsey költészetében ennél sokkal bravúrosabb rímeket szerepeltetett műveiben. A Szózat rövid versszakai, váltakozó sorhosszúsága zaklatott ellentmondást rejt magában. A tiszta ritmusideál és a megvalósult ritmus éles

ellentétben állnak egymással Az emelkedő jambusokat (U ) a nyugodt spondeusok (- -) fékezik. A mű sajátossága a skót balladaforma. A Himnuszt Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg, műfaja ima, fohász, templomi ének. A Szózat megzenésítését Egressy Béni magyar verbunkos toborzó stílusban tette meg. A Himnuszban a nemzeti történelmet elsötétítik a balsors árnyai. A költő nem lát kiutat a jelen helyzetéből, ezért fordul Istenhez. A Szózat szónoki kiáltvány a magyar nemzethez. A múltat idézve keresi a jelen küzdelmeinek értelmét Mindkét költőnél a múlt bemutatása történik, de a tartalom különböző. Vörösmarty visszaidézi azt, amire a jelennek a legnagyobb szüksége van, mivel történelmi tudat nélkül nem létezik nemzeti tudat, s saját kora elé a régi magyarokat állítja. Míg Vörösmarty a magyar nemzettől várja a haza felvirágzását, addig Kölcsey a nemesi nemzetre számít