Irodalom | Középiskola » Kosztolányi Dezső élete és munkássága

Kosztolányi Dezső élete és munkássága A Nyugat „polgáribb” szárnyának Babits mellett Kosztolányi Dezső volt a legjelentősebb képviselője. Életművének gazdagsága és sokarcúsága nemzedékének legnagyobbjai közé sorolja. Lírikusként hívta föl magára figyelmet, de prózai alkotásai is jelentősek Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én született a délvidéki Szabadkán Nagy kultúrájú, értelmiségi családból származott. Édesapja, Kosztolányi Árpád a szabadkai gimnázium igazgatója volt. Édesanyja Brenner Eulália A gyermek Kosztolányi sokat betegeskedett, naponta többször fuldoklási roham fogta el, neurasztiniás asztma gyötörte, s állandóan a haláltól rettegett. Apja tanáros szigorától félt, s rajongással szerette nagyapját, Kosztolányi Ágostont, ki Bem századosa volt hajdanán. Ő tanította meg írni, olvasni, valamint tőle tanult meg angolul. Tanulmányait a szabadkai gimnáziumban végezte. Itt is érettségizett

jeles eredménnyel Az irodalomhoz való vonzódása már diákkorában megmutatkozott. Édesapját követve ő is tanári pályára készült. Így 1903-ban a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-német szakra. Ebben az időben meghatározó volt számára Négyesy László stílusgyakorlatai. Itt ezeken az órákon ismerkedett meg Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Ekkor már a Bácskai Hírlap, valamint a Szeged és Vidéke állandó cikkírója. Tanulmányait félbehagyva az újságírói pályára ment át, mely könnyebb életvitelt és érvényesülést tett lehetővé számára. Első versét 1901-ben közölte a Budapesti Napló, majd 1906-tól a lap állandó munkatársa. 1907-ben jelent meg első verseskötete Négy fal között címmel. Ezt a könyvet Ady túlzottan elmarasztalta, s ez kettejük életreszóló elidegenedéséhez vezetett. Kosztolányi 10 évvel Ady halála után egy botrányt keltő cikkben ki is fejtette idegenkedését Ady

egyéniségétől és költészetétől. Művészi fejlődésében három korszakot különböztetünk meg: 1. Indulásától az I világháborúig Ekkor 1908-ban jelenik meg elbeszéléskötete Boszorkányos esték címmel. Majd az 1908-ban megindult Nyugatnak lesz a munkatársa Ebben az időszakban a dekadens költőt látjuk, aki a század polgárának szorongásait, hitvesztését, magányát fejezi ki, bravúros, játékos versekben. E korszak legkiemelkedőbb alkotása A szegény kisgyermek panaszai (1910), mely meghozza az igazi elismerést. Benne a gyermekkori emlékek, félelmek, vágyak művészi felidézésére kerül sor. 1908 és 1910 között sokat utazott. Európa különböző országaival, városaival ismerkedett meg Nagy szerelmi csalódás érte Lányi Hedvig személyében. Könnyelmű, zaklatott életet élt, s a kártyával is megpróbálkozott. Ekkor született Kártya (1912) című ciklusa Melyben a modern nagyvárosi élet, az egyén magánya, fájdalma

rajzolódik ki. Halálhangulatot, bánatot áraszt 1912-es Mágia kötete. 1913-ban feleségül veszi a fiatal színésznőt Harms Ilonát. Ebben az évben kiadja Modern költők című műfordítás-gyűjteményét. 1915-ben megszületik egyetlen gyermeke Ádám, kit imádott és féltő gondoskodással vette körül. 2. Első világháború kitörésétől a forradalmakon át (1914-1920) Ez a nagy ingadozások kora. Rokonszenvez a polgári radikalizmussal 1918-ban a forradalom mellé áll A tanácsköztársaságtól visszahőköl ’19 végén az ellenforradalom vállalója. Ennek terrorja azonban megrettenti. Baráti körével politikamentességet hirdet Ebben az időszakban sokan támadták, régi barátai elfordultak tőle. Egyéni válságáról vall Béla, a buta (1920) című novelláskötetének írásai, valamint Kenyér és bor (1920) címen összegyűjtött versei. 3. 1920-1936 1920-ban megvált az Új Nemzedék című napilaptól Kiábrándult a politikából, s 1921-től

a szabadelvű Pesti Hírlap munkatársa lett. Most már anyagi biztonságban, nagy kedvvel kezdett el dolgozni. E korszakában lett igazán jelentős költő és regényíró Korábbi pesszimizmusa lassanként átváltozott az emberek iránti részvétbe és az emberbe vetett hitbe. 1922-ben jelenik meg a történelmet idéző lélektani regény a Néró, a véres költő. Ez időtől kezdve jelentette meg nyelvművelő cikkeit. Régi és újabb verseiből állította össze 1924-ben megjelent könyvét, A bús férfi panaszait. Ezekben a verseiben a múltat idézi és siratja legendássá magasztalt ifjúságot. A ’20-as évek legzseniálisabb alkotásai a regények. Melyekben az ember lelkének mélyét igyekszik felkutatni. Kosztolányi ismerte Sigmund Freud tanításait és nagy hatással voltak rá Ferenczi Sándor gyakorlatai is. Kosztolányi használta fel elsőként a magyar irodalomban a lélekelemzés eredményeit. A vidéki sivárságot bemutató Pacsirta (1924), két

idős emberről, valamint otthon maradt lányukról, Pacsirtáról szól. A vénkisasszony gondoskodik szüleiről Mivel elutazik a házaspár fellélegzik. Maguknak sem merik bevallani, hogy gyűlölik lányukat és tudat alatt halálát óhajtják. Vágyálmaik fogalmazódnak meg akkor, mikor a vonat késik, hisz képzeletükben egy vasúti szerencsétlenség képei jelennek meg. Ugyancsak lélektani regényei az Aranysárkány (1925), valamint a megalázottak és kiszolgáltatottak drámáját, gyötrelmét bemutató Édes Anna (1926). 1924-28. között készült el az a versanyag, mely Meztelenül (1928) című kötetben látott napvilágot. Ebben vállalta az egyszerűség kockázatát, hogy tisztábban, érthetőbben szólhasson. E korszak termése még a Tengerszem és az Esti Kornél Későbbi éveiben a fiatal költők bizalmas barátja és tanácsadója lesz. Ő aki oly indulatosan elkülönült Adytól nagyraértékelte József Attila tehetségét. Költészetének

csúcsaira az Összegyűjtött költemények (1935) utolsó ciklusában a számadás darabjaiban jutott el. Végső versei A halálvárás és A halálfélelem remekművek Az élet végső, nagy kérdéseivel és a testi szenvedés kínjaival szembesült. Ekkor már Kosztolányi nagy beteg volt, rákban szenvedett. Hol jobban, hol pedig rosszul érezte magát Élete utolsó nagy ajándéka volt, mikor megismerkedett Radákovich Máriával. Ekkor született meg gyönyörű szerelmi verse Szeptemberi áhitat címmel. 1936-ban egészségi állapota rosszabbodott, s november 3-án halt meg 51 éves korában, rákban. Szeptemberi áhitat (1935): A vers megszületésekor Kosztolányi már túl volt néhány súlyos műtéten, rádiumos kezelésen. Újra bizakodni kezdett. Ekkor 1935-ben ismerkedik meg Radákovich Máriával Kapcsolatuk nem futó kaland, hanem az élet utolsó ajándéka. Hozzá írja Szeptemberi áhítat című versét, mely gyerekes ámulattal zengi az élet

gyönyörűségét. A mű különösségét az adja, hogy az élet végtelen gazdagsága és lenyűgöző szépsége az utolsó pillanat izgalmával ragyog fel. A költő a szeptemberi naphoz fohászkodik. Ez a nap az élet forrása, érleli az édességet, menedéket jelent a hideggel, a halállal szemben. A megsemmisülés előtt szeretne „még újra lenni”, se hinni az élet örök kincsében. Reményét a haldokló évszak csodája táplálja: az őszi ragyogás termékenyíti meg a természetet is. A költemény további nagyobb része az újra felfedezett világ áhítattal és ámulattal való csodálása. A halálból visszatérő, újjászülető lélek boldog rajongással kiált fel: „Jaj, minden oly szép, még a csúnya is, a fájdalom, a koldus gúnya is” Ez a vers kulcsa: a halál szemszögéből nézve szépnek tűnik a fájdalom is, a szegénység is, hiszen mindez az élet tartozéka, s a létezés a nem-léttel szemben csakis boldogítóan gyönyörű lehet.

Felsorolhatatlan a sok örömöt rejtő meglepetés: „az alkonyat csókot hajít a ködnek” stb a boldogító részegségben a költemény lírai hőse lelkendez, kapkodó sietséggel fedezi fel s mutatja meg „csodálkozó csodálatos” társának, kedvesének a hétkoznapok legmindennapibb tárgyait, legprózaibb jelenségeit: egy kis templomot, a műhelyében dolgozó vargát, a zuhogó esőt, az őszi takarítást, a csillagok megtisztult ragyogását. A lét csodájához, az élet örök kincséhez jutott el a halál küszöbén a lélek, megvalósult, amiért a segélykérő első sorokban fohászkodott. Ezzel a hittel lázad az elmúlás, a rohanó idő ellen a záró sorokban: „Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár, te rothadó gondoktól régi magtár. Ifjúságom zászlói úszva, lassan Röpüljetek az ünnepi magasban.” Kosztolányi költészete a legnagyobb értékeket védelmező humanista művészet csúcsaira érkezett