Oktatás | Pedagógia » Boros Klára - Énkép és önértékelés óvodáskorban

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 38 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:253

Feltöltve:2007. június 28.

Méret:250 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

-1- Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar Énkép és önértékelés óvodáskorban Szakdolgozat Konzulens oktató: Király Gabriella Főisk. Adjunktus Készítette: Boros Klára főisk. Hallg Német nemzetiségi óvodapedagógus Szekszárd, 2005 -2- Tartalomjegyzék: Bevezetés . 3 Az fogalom meghatározás problémái . 4 Az énfejlődés . 6 Az énkép kialakulása és fejlődése . 12 Önértékelés . 14 A felmérés . 16 Korcsoport . 16 Cél . 16 Vizsgálati helyzet . 17 Alkalmazott módszerek . 17 Értékelés . 18 Összegzés. 31 Felhasznált irodalom: . 33 Melléklet . 34 1. számú melléklet: felmérés 35 2. Számú melléklet: értékelési szempontok 37 3. számú melléklet 38 -3- Bevezetés Az énkép és az önértékelés hatás a nagyon nagy az emberek személyiségére, életére, miközben ezeket gyermekkortól kezdve a környezet negatív illetve pozitív visszajelzései alapján alakul ki. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak

és aktuáli snak a té mát, hiszen óvodapedagógusként nap, mint nap kapcsolatban vagyunk a g yerekekkel, és f igyelnünk kell arra is, hogy mi is hatással vagyunk énképükre, önértékelésükre, ezért szeri ntem többet kellene foglalkoznunk ezzel a témával. Meg kéne tan ulnunk felismerni azt is, hog y egy gyereknek nem megfelelő az énképe vagy az önértékelése, hiszen ilyen korban még megpróbálhatunk helyes viselkedésünkkel változtatni rajta, esetleg a szülőknek is felvilágosítást adhatunk, ha észrevesszük, hogy gyermekük ilyen nehézségekkel küszködik, hiszen ez a k ét tulajdonság végig f ogja kísérni a z életét. De egyáltalán mit is értünk e fogalmak alatt? Az énképet sokan és sokféleképpen próbálták már meghatározni a legegyszerűbben talán, így lehetne összefoglalni: „olyan fejlődési folyamat eredménye, melynek során mások viselkedése és e lvárásai képében kapott információt dolgozunk fel” 1, melyből

„saját testünkről, személyiségünkről, képességeinkről kialakított kép” 2 lesz. Az önértékelés megfogalmazása ennél sokkal egyszerűbb: „a mentális egyészség döntő mutatója” 3. Tulajdonképpe n az ideáli s én és a tulajd onított én közötti összhang eredménye, érezhetjük, hogy ha ez az eg yensúly valamilyen irányba eltolódik, már nem beszélhetünk egészséges önértékelésről. Hipotézisem, hogy az óvodáskorú gyerekek már stabil tulajdonságokkal írják le magukat. Ezt kívánom alátámasztani egy óvodai csoport f elmérésével, előbb azonban még megvizsgálom az énfogalmakat, ami elengedhetetlen, ahhoz hogy megértsük azokat az el méleteket, és kutatásokat melyek az énfejlődést tárgyalják. Erről azért fontos szót ejtenünk, mert ez szükséges, ahhoz hogy megértsük az énkép és az önértékelés kialakulását és kapcsolatát. Az énfejlődés 1 Internet Internet 3 Cole és Cole: Fejlődéslélektan 2

-4- után az énképpel foglalkozom, ezután pedig az önérté keléssel. Az elméleti megalapozás után fejtem csak ki saját mérésemet, ennek folyamatát és eredményeit. Szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek Király Gabriellának a Bátaapáti Napköziotthonos Óvodának és a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar Gyakorló Óvodájának ahol a felmérést végeztem. Az fogalom meghatározás problémái Nem foghatunk bele az énfejlődés tárgyalásába úgy, hogy nem tisztáztuk az én, az énkép és az önértékelés fogalmát, ami elég nehéz dolog, hiszen még a pszichológiában sem egységes. Nézzük először mit ír a Sillamy-féle Pszichológiai lexikon: „én: tudatos és határozottan megnyilvánuló személy. A személyiség egységének tudata a testi növekedéssel párhuzamosan fejlődik. Az újszülött életének negyedik hónapja végén már a kezét használja, hogy felderítse a külső világot, valamint saját testét is kezdi felfedezni.

Így alakul ki az elsődleges megkülönböztetés az én és a nem én között, amelyet aztán az anyától való elválasztás még egyértelműbbé tesz. Két éves kor körül, ha a gyermeket a tükör elé állítjuk, rámosolyog tükörképére anélkül, hogy tudná, ez ő maga. Csak egy évvel később kezdi használni az én személyes névmást, állítja szembe magát másokkal csupán kedvtelésből, és azért, hogy személyiségét kihangsúlyozza. A továbbiakban az én továbbfejlődik, az érés é s a társadalmi, kulturális, valamint affektív tényezők kettős hatása következtében. A pszichoanalízis terminológiája szerint a z „én” (a német Ich) az e gyén motivációi és cselekedetei színterét és összességét jelöli, amely megteremti a valósághoz történő alkalmazkodás feltételeit, kielégíti szükségleteit és megoldja az összeférhetetlen vágyak okozta konfliktusokat. A mindennapi élet tetteiben ez a funkció a tu dat síkján

(intellektuális folyamat), illetve a t udattalanban ölt teste t (miközben az elhárító mechanizmus is közbeszól). -5- A neurotikus beteg énje gyönge: képtelen megoldani a személy belső konfliktusait (ösztönkésztetéseit), amelyek szemben állnak az erkölcsi tudattal és a valósággal, ez pedig szorongást idéz elő, és arra készteti, hogy mindenféle paradox viselkedésformát vegyen fel (kényszeres rítusok, öngyilkosság stb.)” 4 Láthatjuk hogy ez a megfogalmazás az énfejlődést foglalja össze, tehát konkrét rövid választ ne m tud adni arra a kérdésre, hogy mi is az én. Hiszen ha csak a meghatározás első mondatát olvassuk, azt hihetjük, hogy az én csak pozitív önértékelésű egyénekre jellemző, holott mindenki rendelkezik énnel, mely egyénenként változik. Vajda Zsuzsanna ezt a kognitív érzel mi reakciók sajátos, csak az eg yénre jellemző egységbe szerveződéseként írja le 5 nagyon pontosan. Freud az ént a sz

emélyiség racionális részének tartja, mely a valóságot pragmatikusan kezeli. 6 Jane Loevinger szerint azonban „elsődlegesen a tapasztalatok összefogását, egységbe rendezését látja el”. 7 Ranschburg Jenő az ént „sajátos „metatudat”- a tudásról val ó tudás – kizárólag az emberre jellemző képességnek tartja. 8 Láthatjuk, hogy ez a megfogalmazás, pedig már filozófiai alapokra nyúlik vissza. Damon és Hart szerint pedig „objektív létező: az egyes ember tapasztalatainak sajátos összességét alkotja.” 9 Az énkép „ azon vonások összesség e, melyet magamnak tulaj donítok 10” egy másik megfogalmazás szerint „olyan fejlődési folyamat eredménye, melynek során mások vi selkedése és elvárásai kép ében kapott infor mációt dolgozunk fel 11”, vagy „az évek során felgyűlt tapasztalatok alapján kial akított jelentés, amelyet az énrendszer szemantikus memóriája tárol, de a legegyszerűbb és

legközérthetőbb 4 a következő: „saját testünkről, személyiségünkről, Norbert Sillami: Pszichológiai Lexikon. Bp Corvina, 1997 p Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001 90 p 6 Charles s. Carver - Michael F Scheier: Személyiségpszichológia Bp Osiris, 2002 221 p 7 Charles s. Carver - Michael F Scheier: Személyiségpszichológia Bp Osiris, 2002 267 p 8 Ranschbourg Jenő: Az én és a másik. OKKER, 2003 5 p 9 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001 105 p 10 Inernet 11 Internet 5 -6- képességeinkről kialakított kép 12, bár az önértékelést is magába foglalja a fogalom, ez „ a mentális egyészség döntő mutatója 13” A fogalom meghatározás nehéz, hiszen a külföldi művekben nem egységes a fogalmak használata, mint self, me és I, íg y a magyarra való fordítás is problémás, hiszen nincs megfelelő szavunk az árnyalt kifejezésekhez. Irodalmaim alapján később

láthatóvá válik hogy nem alaptalan az összefüggés a fogalmak között, sem hiszen egyik a másiknak feltétele. Először az én alakul ki, majd az énkép és ennek alakulása szorosan összefügg az önértékeléssel. Az énfejlődés Margaret Mahler a személyiségfejlődés alapja elméletében a szeparáció és az individualizáció nagy szerepet játs zik. Alapgondolata, hogy a pszichológiai születés nem esik egybe a világrajövetellel. A pszichológiai születés egyenlő az én megjelenésével, mely egy hosszú fejlődési folyamat eredménye, melynek lényege az an yától való elkülönülés, a szep aráció és az ezzel pá rhuzamosan haladó individualizáció. Szerinte az énfejlődés strukturalizációs folyamatnak tekinthető, melynek végcélja az internalizált énreprezentáció és a tárgyreprezentációk kialakulása. Az énfunkciók közül elsősorban az én mint tárgy kérdésével foglalkozott, de elméletében előkerül az én mint

ágens fejlődése is. Az énfejlődés szakaszai: - normál autizmus fázis: nincs semmi éntudat (csecsemőkor, 1-4(5) hónapig) - normál szimbiotikus fázis: a figyelem a test perifériája felé irányul, így az én és a nem én csak fokozatosan érzékelődik eltérőként, így kialakul egy testkép. A gyerek belső szenzációi képzik a self magvát, ezek maradnak az énérzés kristál yosodási pontjai, ekörül alakul majd az ide ntitás érzése.(csecsemőkor, 1-4(5)hónapig) 12 13 Internet Cole-Cole: Fejlődéslélektan -7- - szeparációs individualizációs folyamat: · differenciáció: a vizuális észlelés szerepe döntő a testkép egységgé szervezésében (4-5-től 7-9 hónapig) · gyakorlás: testi elk ülönülés az apától. Az autonóm egoaparátus rohamosan fejlődik, ha az anya akkor áll rendelkezésre amikor a gyermek igényli. Ammon szerint a nácisztikus ellátás a megfelelő, flexibilis énhatárok kialakulásának feltétele.

(10-12-től 16-18 hónapig) · újraközeledés: ekkor megtörtént a pszichológiai születés, az anyától elkülönült autonóm személyiség, ez azonban még labilis és viszonylagos. (15-18-tól 18-24 hónapig) · az individualitás konszolidációja, az emocionális tárgykonstancia kezdetei: Két fontos feladata az individu alitás és a tá rgykonstancia megvalósulása. 3 éves korra kialakulnak a stabil énhatárok, és a tárgyállandóság. 14 Otto Kernberg a személyiségfejlődést internalizációs folyamatként írja le, melynek a fejlődés minden szintjén háro m aspektusa van, az én, a tárg y és az affektus. Három szempont szerint lehetséges az osztályozás: - Az elhárító mechanizmusok minősége szerint lehet, · hasítás · elfojtás - Az internalizáció jellege szerint lehet, · introjekció · identifikáció · énidentitás - Az össz-személyiséget figyelembevevő komplex szakaszolási elv szerint lehet, · A normál autizmus, vagy

differenciálatlan primer stádium, melyben fokozatosan kialakul a primer, differenciálatlan én- tárgyképzet. 14 Kulcsár Zsuzsanna: Korai személyiségfejlődés és énfunkiók. Bp Akadémiai Kiadó, 1996 -8- · A nor mál szimbiózis, vagy a pri mer differenciálatlan én- tárgyképzet kialakulásának stádiuma, melyben a gyermek a „jó” élmények alapján olyan komplex képzeteket épít be, amelyek az én- és a tárgyképzeteket együtt tartalmazzák. Akkor ér véget, a mikor az én- és a tárgyképzet stabil differenciáltá válik. · Az én- és tárgyképzetek differenciálódásának stádiumában a self- és tárgyképzetek egymástól való elkülönülésével kezdődik, ezt elle ntétes élmények hatásának tulajdonítja. Szerinte énről akkor beszélhetünk, ha a gyerek a hasítást már elhárítási céllal képes alkalmazni. · Az én - és tárgyképzetek integrációjának és az érettebb intrap szichikus struktúrák kialakulásának

stádiuma a harmadik év végén kezdődik, itt integrálódik a „jó” és „rossz” tárgykép, amelyek ettől kezdve, teljesebb, valósághűbb reprezentációkká válnak. Itt jelentkezik először az elfojtás és megjelenik az énidentitás, az énképzetek egységbe szerveződése. · A felettes én és az énintegráció konszolidációjának szakaszában kialakul a reális önismeret és mások realisztikus értékelése. 15 Daniel Stern kísérletet tett a fejlődéslélektani és pszichodinamikus irányzatok integrálására. Szerinte preverbális énérzések már a születés pillanatában, esetleg már az előtt léteznek, de ne m feltétlenül járnak önreflexióval. Az énérzés aspektusai modelljében: 1. hatóerő érzése 2. a test fizikai egysége 3. kontinuitás (folyamatosság) 4. affektivitás 5. jelentésátvitel Az énérzés fejlődési szakaszai: 1. a bontakozó én érzése (0-2 hónap) 2. a mag én érzése (2-6 hónap) 15 Kulcsár Zsuzsanna: Korai

személyiségfejlődés és énfunkiók. Bp Akadémiai Kiadó, 1996 -9- 3. a szubjektív énérzés (7-15 hónap) 4. a verbális énérzés (15 hónaptól): ebben az utolsó szakaszban képessé válik rá hogy, az ént tá rgyként, a megfigyelés tárgyaként élje meg. Ennek négy alapvető bizonyítéka van; a tükör előtt mutatott viselkedés sajátos alakulása, a verbális jelölők használata a saját személlyel kapcsolatban, a nemi identitás kialakulása, és az empátia megnyilvánulási formái. Az énérzést és az egoautonómiát Federn egy speciális energia függvényének tekinti, kialakulása, pedig a nárcisztikus energiával való feltöltődés függvénye. A nárcisztikus energia az a kitün tetett figyelem és öröm, amellyel a szülő, és általában a felnőtt a csecsemőt kezeli. Federnnek igaza van hiszen elismerhetjük hogy a gyermek énképét főleg a külvilág alakítja ki, tehát valóban függhet az énérzés és az egoautonómia a

nárcisztikus energiától. Sokan látnak kapcsolatot a mozgásíndítás és az énérzés közö tt, mint például Hartmann, Marton Magda, Dimond, stb. Az éntudat centrális motoros funkciókhoz kapcsolódik, pl.: hang inger által kiváltott potenciál amplitúdója jelentősen csökken, ha a hangingert a személy reakciója generálja. Vajda Zsuzsanna könyvében olvashatjuk milyen 4 bonyolult, összefüggő problémához kapcsolódik az énfejlődés kutatása: 1. Milyen belső vagy szociális hatások nyomán alakul ki az én tudata, az én és az énkép elkülön ülése; milyen fejlődési fázisokon keresztül alakul ki önmagunkról, lelki funkcióinkról alkotott képünk? 2. Milyen jellegű a formálódó én vagy az énre vonatkozó reflexió? Milyen meghatározó szerepe van a kognitív és az affektív elemeknek? Az énkép és az önértékelés kapcsolata. 3. Az én kontinuitásának és változásának mértéke és eredete 4. Mi vezérli az én változásait?

Vannak-e az én egyéni fejlődésének univerzális elemei, ezek milyen eredetűek; van-e az én fejlődésének univerzális célja, ha van, honnan származik? - 10 - Kutatása során le gtöbbet keletkezésével foglalkoztak. Ez abb ól ered, hogy a determinációs hatások jobban követhetők kisgyerekkorban, az egyes funkciók vagy differenciálódásakor. Kutatása hagyományosan a tudományos gondolkodás hermetikus, megértő, az egyedi esetekből kiinduló hagyományához áll a legközelebb. A kognitív pszichológia szerint énünk léte illúzió, voltaképpen csak történetek vannak, amelyeket önmagunknak mesélünk önmagunkról. Ennek az irányzatnak a legjelentősebb képviselője Daniel Dennett. Az ő álláspontján Brunner is elfogadja a kulturális szempontot is bekapcsolva. A genetikai szociálpszichológiai nézőpont képviselői feltételezik, hogy az én kezdetben, az e mberi környezetben való elemi önmeghatározás és eg yben

elkülönülés.Énelve kettős, tartalmazza az éntés az énre, önmagunkra történő reflexiót. Henry James különböztette meg először az ént, ami szemlélő, és az énképet, ahogy saját magamra tekintek. Az én a tap asztalatok összességét tartalmazza: a szándékosságot, a kontinuitást, az eg yediséget és a reflexiót. Az énkép többrétegű. Legalacsonyabb szinten a test és a fizikai tulajdonságok állnak, a középsőn a szociális énkép, a legmagasabbon, pedig a szellemi énkép. Szerinte mindháromnak van idealizált, és létező változata is, ebből származik az önbecsülés és az önértékelés. Baldwintól származik az a feltételezés, hogy az énkép ke letkezéséhez nélkülözhetetlen a szociális környezet, valamint hogy az önmagunk, saját énünk megértése a másokkal való kapcsolatok előfeltétele. Úgy véli, hogy az én és az énkép kisgyerekkortól együtt alakul ki, szo ros egymásra hatásban, miközben folyamatosan

reflektálnak egymásra. A folyamat során a gyermek felismeri, hogy mások is rendelkeznek énképpel és utánzás révén ő maga is beépíti saját énképébe mások tapasztalatait. Mead szerint a környezet szerepe alapvető, de a gyerek szelektál környezetének tagjai között: először csak néhány, különösen fontos tag szerepét tudja beépíteni saját énképébe. Ha megtanul részt venn i a szab ályjátékokban és elvárja, hogy a résztvevők a csoport attitűdjét mutassák iránta, ekkor következik be a m ásodik szakasz. A f olyamatban az egyén elsajátítja a társadalmi - 11 - szabályokat és integrálja a többszörös selfet saját, egységes énképébe. Gondolatát Henry Wallon fogalmazta újra. Érvelése logikai jellegű: az én elkülönülésével egy időben el kell különülnie a nem-énnek, hiszen csak a ne m-én léte teszi meghatározóvá, hogy mi az én. Az én f ormálódása nála m eghatározott szakaszokban történik. A méhen

belüli korszak a parazitiz mus kora, a születés utáni első szakasz ez emocionális szakasz itt a gyerek a tárgyi világgal nem kerül kapcsolatba, hanem érzelmi kapcsolatokra van szüksége, sőt, feltételezi hogy a gyermek érzelmi szimbiózisban él. Az élet első éveiben fokozatosan fordul a külvilág felé, melyet kezdetben egységnek képzel. Az én függetlenedését 3 éves kor körül a d ackorszak jelzi. Ezután a g yerek integrálódik a csal ádi szerepbe, majd 6 éves kor után feloldódik a szinkretizmus. Hasonló nézeteket vall Vigotszkij, bár szerinte mindent a körn yezet befolyásol, így annak hatására fejlődik az én is és a környezet hatását kizárólagosnak tartja, elsősorban a szociális környezetről beszél. Az énfejlődésnél beszélnünk kell a pszichoanalízis álláspontjáról is, mely az én háro m szintjét különbözteti meg (id, ego, szuper egó), és a li bidó áthelyeződésével különböztet meg szakaszokat a gyermek

életében, mely során az én kialakul. Ezekben a szakaszo kban a gyerek konfliktusba kerül szüleivel nemi vágya és féltékenysége miatt. A tárgykapcsolat-elmélet követői az én kialakulását az anya gyerek kapcsolat következtében az an ya viselkedésének mechanikai beépülésének tulajdonítják. Bo wlby is hangsúlyozza az anya bánásmódjának szerepét a gyeremek énfejlődésében. Az énfejlődést empirikusan is vizsgálják, már Darwin is tett megfigyeléseket, de az első kísérlet Amsterdam nevéhez fűződik, melyet később Gallup végzett c simpánzokkal. Ez az u n. Rúzsfolt-kísérlet, amikor is a gyerek/csimpánz homlokára rúzsfoltot tesznek úgy, hogy azt ő ne éstlelje csak akkor ha a tükörbe néz, énfelismerésről beszélhetünk, ha nem a tükrön, hanem saját homlokán próbálja meg eltávolítani a foltot. Az énf elismerést eleinte az egyéves korhoz kötötték, később viszont csak a második életévhez. Lewis és

Brooks-Gunn hasonló kísérletet végeztek, de ők videón és fényképen is mutatták - 12 - a gyerekeket saját maguknak, itt az ön felismerés 15 hónapos kor körü l következett be. Vizsgálataik alapján három szakaszt különböztettek meg: 6-8 hónapos korban máshogy reagáltak magukra, mint másokra, 8-12 hónapos korban már a f elismerés jelei voltak ta pasztalhatóak, kétévesen, pedig már biztosan felismerték magukat. Lewis foglalkozott az én mint identitás kérdésével, nála a az énfejlődés szakaszai a követkzőképpen alakulnak: - egzisztenciális identitás, a gyerek első életéveiben valódi identitás, másfél éves kor körül jelenik meg, ezt jelzi a tükörpróba, - kategorikus identitás, énkép kialakulása. 16 Az óvodáskorban az énfejlődésnek két fontos meghatározója van az egyik a metareprezentáció, a másik, pedig az ön- és társjellemzésben bekövetkezett változások, ahol a külső tulajdonságoké még a fő

szerep. 17 Még sokan foglalkoztak az énfejlődés problémájával, mikéntjével, alkottak akár az egé sz életet átfogó elméleteket, én azonban ig yekeztem azokat kiválasztani, amelyek később is említésre kerülnek, és amelyek előfordulnak a felmérés kiértékelése során. Az énkép kialakulása és fejlődése Az énkép az énfejlődés egyik állomása, kialakulását általában a harmadik életévre teszik. Ezzel a kérdéssel i s számos pszichológiai irányzat foglalkozott, mely sok könyvben megtalálható, természetesen az álláspontok itt sem értenek egyet. Kulcsár Zsuzsanna könyvében is találhatunk néhány énképpel kapcsolatos megállapítást. Sullivan szerint a gyerek először az anya viselkedését interiorizálja, majd ebből alakul ki énképe, melynek két oldala van, a jó énkép és a rossz énkép, illetve, ha az anya elhanyagoló, un. nem-énkép alakul ki 16 Az én és az önmagunkról való tudás In. Vajda Zsuzsanna: A gyermek

pszichológiai fejlődése Helikon Kiadó, 2001. 90-106 p 17 Az énfejlődés és a társas kapcsolatok fejlődése In. Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001 130-131 p - 13 - Winnicott az é nkép zavaraira tért ki, melyeket az an ya túlzott elmaradására, illetve törődésére vezetett vissza. Fairbain az én f unkciójának tekintette, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki és ezáltal individuális énkép jött létre, melyben az an yának szintén nagy szerepet tulajdonított. Bowlby szerint az énkép az első év vége felé alakul ki a gyerekben, elsősorban a környezetével történt interakciók során, melyben megjelenik a gondozóról alkotott kép. Daniel Sternnél az énkép másfél éves kor körül alakul ki, amikor a gyerek úgy észleli magát, mint egy tárgyat. Damon és Hart szerint a gyerek énképét meghatározó tényezők mindvégig jelen vannak fejlődése során, de bizonyos szakaszokban mindig más lesz

hangsúlyos, a meghatározásnál (fizikai tulajdonságok, képességek, stb.) 18 Ranschburg Jenő az énkép fejlődését vizsgálta óvodáskorban. Szerinte a gyerekek óvodáskor elején fizikai tulajdonságokat használ az önjel lemzésre, és még nem tudja magát stabil tulajdonságokkal leírni, erre m ajd csak nagyóvodás, illetve kisiskolás korban kerül sor, töb bek között ezt is megvizsgálom a felmérésemben. 19 S. Carver és F Scheier Személyiségpszichológia könyvében találhatjuk Rogers elméletét az énkép és a védekezési folyamatok összefüggéséről, ahol is az énkép folyamatosan változik és sohasem ér el valamiféle végső állapotot. Megkülönböztetnek ideális és aktuális énképet, melyek összefüggései határozzák meg a személy énképét, attól függően, hogy hogyan függenek ezek össze, minél kisebb a különbsé g az ideális és az aktuáli s énkép között annál nagyobb az önmagunkkal való megelégedettség. 20

Higgins szerint azonban az énképnek három része van, nem pedig csak kettő mint ahogy Rogers feltételezte. Ő ezt kiegészíti még az elvárt énképpel, aminek szintén korrelálnia kell az aktuális énképpel a személy megfelelő komfortérzete 18 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001 98-106 p Az „énkép” fejlődése óvodáskorban In. Ranschbourg Jenő: Az én és a másik OKKER, 2003 8-11p 20 Az énkép és a védekezési folyamatok In. Charles S Carver-Michael F Scheier: Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002. 382-383 p 19 - 14 - érdekében. Míg a de pressziót, illetve a le vertséget a az i deális és az aktuális énkép közötti túlzott eltérés, addig a szorongás az elvárt és aktuális énkép közötti eltérés eredménye. 21 Láthatjuk milyen, sokan foglalkoztak a témával és hányféle megközelítésből, bár részletesebb olvasmányok alapján tisztán látszik, hogy ezek a kutatások is

nagyrészt a felnőttek énképének felmérésére készültek és csak kevesen foglalkoztak a gyerekekkel, bár elméletek születtek a korai énkép alakulásáról. Önértékelés Az énkép és az önértékelés szorosan összefüggenek, ezt lát hatjuk majd abban is, hogy amit Ranschburg Jenő könyvéből a megválaszolandó kérdések közé felvettem azt megemlíthetném mind az énképnél, mind itt az önértékelésnél. Az én és az ideális én közötti összefüggésekről van szó, ha ugyanis a kettő megegyezik akkor öntelt személyiségről beszélhetünk, ha azonban túl nagy a különbség a két mező között akkor a személy önértékelési zavarban szenved. A legjobb és legideálisabb az egyén szempontjából, ha a kettő között kis különbség van. Itt j elenik meg az is ho gy az é nképet formáló környezet hat a g yerek önértékelésére is, ami pedig az legnyilvánvalóbban, hiszen azokkal a önjellemzésben jelenik meg a

tulajdonságokkal jellemzi önmagát a gyermek amiket a környezet használ rá. Ez a környezeti hatás azonban általában nem a kortársak véleményét jelenti, hanem azokét a felnőttekét, akikhez a gyerek érzelmileg kötődik. Nagyon fontos tehát hogy hogyan értékeljük a gyereket Az óvodában ezért nem szoktuk alkalmazni az elmarasztalást, a b üntetést, a tár sak előtti megszégyenítést, hiszen ez még egy felnőttnél is önértékelési zavarokat okozhat, hát még egy gyereknél, aki a mi visszajelzéseink alapján (legyünk akár szülők, akár pedagógusok) szereti és tanulja meg elfogadni önmagát. Felmérésemben figyelmet fordítok arra is, hogy a gyerekek hányszor, milyen kérdésekre és miért mondták, azt hogy ők nem tudnak végrehajtani egy 21 Az énkép-összetevők közti eltérések és az érzelmek In. Charles S Carver-Michael F Scheier:Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002. 399 p - 15 - kérést, és hogy kis bátorításra,

megtették-e amit kértem. Ha ugyanis nem tették, meg, akkor az valószínűleg önértékelési zavarra utal. Ha azonban a g yereknél önértékelési zavar a lakult ki, akkor azt na gyon nehéz helyrehozni, ugyanis a későbbiekben ellenáll minden pozitív értékelésnek, hiszen ezt ál landóan visszautasítja, lekicsinyíti jelentőségét, míg a legapróbb kudarcot is felnagyítja. Ezeknél a g yerekeknél tehát fokozottabban kell ügyelnünk arra, hogy kiemeljük kedvező tulajdonságaikat és a legkisebb előrelépést is, dicsérjük, ugyanakkor természetesen nem nézhetjük el botlásaikat, helytelen cselekvéseiket sem, de ezeket ne direkt módon büntessük, hanem más helyes cselekedetét jutalmazzuk. A g yerekek ugyanis megtanulnak minden cselekvési modellt, jót is és rosszat is, de általában azok interiorizálódnak viselkedésébe, amiket a környezet jutalmaz. Az irodalomban találhatunk még feltételekhez kötött, illetve nem kötött önértékelést

is. A feltételekhez kötött önértékelés azt jelenti, h ogy mások értékelését is beépítjük a saját önértékelésünkbe, és ezt várjuk el magunktól, itt szintén a szociális környezet hatását figyelhetjük meg. 22 Az önértékelés védelme az elhárító mechanizmusokban mutatkozik meg. Ezek az elf ojtás, a projekció, a regresszi ó, a reakcióképzés és a tagadás. Az önértékelés fenntartására akkor törekszünk, ha azt valami fenyegeti, például egy negatív kritika. Növelése akkor jellemző, ha ennek ellentétje, tehát valami jó történik velünk, például megdicsérnek, vagy egy olyan területen érünk el sikereket, ahol eddig ügyetlennek gondoltuk magunkat. 23 22 23 Charles S. Carver-Michael F Scheier: Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002 379 p Charles S. Carver-Michael F Scheier: Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002 384 p - 16 - A felmérés Bár egyre többet hallunk mostanában az énkép és a z

önértékelés fontosságáról, ám amikor ez a téma felmerül szinte mindig csak a felnőttek és a serdülők problémájaként emlegetik nem megfelelő fejlődésüket, negatív befolyásolhatóságukat. Az erre vonatkozó irodalom is szegényes, mert többségük csak a serdülőkorra koncentrál, amikor önértékelésről esik szó, holott elismerik hogy kisgyermekkorban alakul ki és legfontosabb fejlődési fázisa az óvodáskorra tehető. Munkámmal mindezek fontosságát szeretném szem elé tárni és ösztönözni a szakembereket arra, hogy megfelelő mérési eljárásokat dolgozzanak ki az önértékelés és az énk ép felmérésére gyerekkorban, hiszen sok p szichológiai probléma alapja ebben gyökerezik. Korcsoport Az óvodai nag ycsoportot választottam vizsgálatom céljául, nag yrészt azért, mert a már meglévő kísérletek is erre alapoznak, másrészt, mert itt már megjelenhetnek egyértelműen az énkép és az önértékelési zavarok, hiszen a

gyerekek már stabil énképpel rendelkeznek valamilyen szinten. Összesen 20 gyereket mértem fel. 10 lányt és 10 fiút A gyerekek életkora átlagban 6 év volt. Cél A felméréssel az a célom, hogy megállapítsam a gyerekek melyik fejlődési szinten vannak énképükben, énfejlődésükben és önértékeléseikben, és vajon ez a fejlettségi szint az irodalmak alapján megfelel-e az életkori sajátosságaiknak. Kiváncsi voltam rá v ajon a régi el méletek megállják-e a helyüket a fiatalabb gyerekek körében is vag y ideje lenni újragondolni, esetleg újraalkotni az új generáció fejlődését, hatásait is figyelembe véve. - 17 - Vizsgálati helyzet A gyerekeket az óvoda területén a csoportszobától nem messze egy külön szobában vizsgáltam. A beszélgetés elejé n bemutatkoztam, megmondtam a nevem és azt hog y én is óvó néni leszek és s zeretném jobban megismerni őket, ezért beszélgetünk és rajzolgatunk. F eszélyezettségüket azzal

is próbálta m oldani, hogy elmondtam bármit válaszolhatnak a kér désekre, ami eszükbe jut róluk, mert itt ninc s jó vag y rossz válasz, hiszen minden válasz jó a mit mondanak, és ezeket senki más nem fogja megnézni rajtam kívül. A bátaapáti óvodában a gyerekekkel a logopédusi szobában beszélgettem, ahol a gyerekek arányának megfelelő szék és asztal állt rendelkezésemre, valamint az asztallal s zembeni falon volt egy tükör, ami azért f ontos, mert a gyerekek közül egy, csak ezen keresztül tartotta vele m a sz emkontaktust, egyébként nem nézett rám. Itt 4 gyermeket vizsgáltam Egy csoport működik itt és a gyerekek vegyes korcsoportúak. Nagy tér és sok fejlesztőjáték áll rendelkezésükre a játékhoz és a fejlődéshez. A Gyakorló Óvodában a gyerekekkel az elkülönítőben beszélgettem. Itt az asztal és a szék felnőtt méretű volt. A szoba nem volt tágas, de nem is nyomasztóan szűk, nagy ablaka volt. A gyerekek itt

szívesen jöttek hozzám, alig várták hogy ők kerülhessenek sorra. A gyerekek mindkét helyen az általam előkészített papírra rajzoltak. A rajzeszközöket – színes ceruzákat, filcet – az óvoda bocsátotta rendelkezésemre. Feljegyzéseket készítettem nemcsak a g yerekek válaszairól, hanem viselkedésükről is. Az összes felmérést nem tudtam ugyanazon a napon elvégezni, de minden héten ug yanazon a napon és ugyanabban az órában végeztem őket. Alkalmazott módszerek A pszichológia vizsgáló eljárásai közül az interjút, valamint projekciós lehetőségként a rajzot választottam. A gyerekek először egy általam összeállított - 18 - kérdéssorozatra válaszoltak és rajzoltak, majd az Ill yésné-féle érzelemvizsgálat kérdéseit tettem fel nekik. (1 melléklet) Értékelés Az értékelést az irodalmak alapján összeállított kérdések és állítások megválaszolásával, illetve bizonyításával vagy cáfolásával

végeztem. A táblázatokban, grafikonokon a g yerekek nevét megváltoztattam személyiségi jogaik védelme miatt. Az értékelés kérdései összefoglalva. (2 melléklet) 1. Önmaga jellemzésére használ-e stabil tulajdonságokat? Először Ranschburg Jenő könyvéből választottam ki a gyerekek önjellemzésére vonatkozó állítást. Kívá ncsi voltam vajon a g yerekek melyik fejlődési szinten tartanak 24. Vizsgálati szempontjaim: 1, Önmaga jellemzésére használ stabil tulajdonságokat, ez a nag yovodás és a kisiskolás korra jellemző. 2, Önmaga jellemzésére nem használ stabil tulajdonságokat, ez három éves korban jelenik meg, az első önjellemzési próbálkozások, ide tartoznak a fizikai tulajdonságok és a legkedvesebb tevékenység általi önjellemzés is. Az elemzéshez használt kérdés a kérdőívről: Milyen vagy? Miért? A 20 gyermekből 11 használ stabil tulajdonságokat önmaga értékelésekor, 9 gyerek nem használ stabil tulajdonságokat

ebből2 a legkedvesebb tevékenységével írta le magát, 5 fizikai jellemzőkkel, 2 pedig nem válaszolt. A gyerekek által említett tulajdonságok a következők voltak (gyakoriságuk sorrendjében): jó, szép, ügyes, rossz, kedves, jókedvű, szomorú, eleven. A fizikai jellemzők terén a gyerekek a testrészeket sorolták fel, az aktuális ruházatukat írták le, illetve, a viselt ékszerekre is kitértek. 24 Az „énkép” fejlődése óvodáskorban In. Ranschbourg Jenő: Az én és a másik OKKER, 2003 - 19 - Akik a leg kedvesebb tevékenységükkel írták le magukat azok általában azt emelték ki, amit az óvodában csinálnak, pl. rajzol ás, mesehallgatás, gyűrűhintázás, stb. A két kisgyerek, aki nem válaszolt valószínűleg nem értette a ké rdésemet, mert az egyik másról kezdett el beszélni, másik, pedig csak azt hajtogatta, hogy ő nem tudja, bárhogy is fogalmaztam át a kérdést. Az adatokból arra következtetek, hogy a gyerekek egy

része az önjellemzésben a saját korához képest le van maradva. Ennek a lemaradásnak többféle oka is lehet, a tulajdonságok ismeretének hiánya, illetve a tén yleges lemaradás. Érdemes lenne ezt behatóbban megvizsgálni. 2. Kérdésértelmezés A második vizsgálati szempontom a Mil yen szeretnél len ni? Kérdésre adott válaszok elemzése. Hét g yerek azzal válaszolt, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, a válaszokban a következő foglalkozások szerepeltek: rendőr, képkeretező, fogorvos, „gyűrűhintázó”, teherautó sofőr, traktoros, mozdonyvezető. A gyerekek választását egyértelműen indokolják válaszaik amiket a „ Miért?” kérdésre adtak. Ezekben megfigyelhetjük, hogy szűkebb környezetükben műveli valaki a szakmát, akihez érzelmileg nagyon kötődnek, például anya, apa, testvér, nagypapa. Itt f elhívnám a figyelmet a gyerekek érzelmi meghatározottságára és az ezen keresztül tö rténő, nem szándékos

manipulálás megjelenésére. Négy gyerek nem válaszolt a kérdésre, vagy azért mert nem értette, illetve, mert ugyanolyan szeretett volna lenni a jövőben, mint most. Hárman szeretnének a jövőben belsőtulajdonságbeli változást, a következő tulajdonságokat nevezték meg: okos, jó, kedves, vidám, aranyos. Szintén hárman neveztek meg külső tulajdonságbeli vágyakat az ideális én vizsgálatára szolgáló kérdés során, ezek a következők voltak: szép, magas, barna haj, piros fülbevaló, szoknya, pénz, autó. A gyerekek vágyai nem voltak a valóságtól elrugaszkodóak, csak ezt a kérdést vizsgálva azt m ondhatnám, hogy mindegyikük önértékelése és énképe megfelelő, de lássuk a további kérdések eredményeit. - 20 - Nézzük meg hát az előző kérdéselemzés ellentétét, mely a negatív énre vonatkozik, „Milyen nem szeretnél lenni semmiképpen se?”. Azok a g yerekek, akik az előző kérdésre foglalkozás megnevezésével

válaszoltak azok most is ezt tették, az említett foglalkozások a következők: bűnöző, asztalos, „hintázó”, buszos, kamionos, vadász, katona, balettos és felnőtt. Általában az indok itt is az volt, mint az előző kérdésnél, tehát hogy a rokonságukban találkoztak a szakmával, és az adott személy véleménye miatt döntöttek így. Itt i s láthatjuk a környezet véleményformáló hatását. Érdekességként említeném meg hogy erre a kérdésre mindenki adott választ, tehát minden gyerek meg tudta mondani, hogy mi számára negatív. Ezt talán azt jelzi nekünk, hogy jobban oda kell figyelnünk a gyerekeket érő negatív hatásokra, mert ezeket akarva, akaratlanul jo bban megjegyzik, tudatosan, vagy tudat alatt megőrzik. Akik az előző kérdésre belső tulajdonságokkal válaszoltak, most negatív tulajdonságokat említettek, amelyek a következők: rossz, buta, szomorú magányos, utálatos. A fizikai tulajdonsággal válaszolóknál is hasonló

volt a helyzet, ők a következőket tartották negatívnak: csúnya, rövid haj, kicsi, nagy ujj, duci, koszos. Mindegyik gyereknél attól f üggetlenül, hogy milyen típusú választ adott a kérdésekre a szűk környezet normái jelennek meg. Azt is megnéztem, hogy a gyerekek indokolták-e válaszaikat. A „ Milyen vagy?” kérdésre adott választ a g yerekek többsége nem tudta megindokolni, itt csak öten indokoltak. A „Milyen szeretnél lenni?” kérdésre az arány pontosan fordított volt, csak öten nem indokolták válaszukat. A „Milyen nem szeretnél lenni semmiképpen sem?” kérdést csak hárman nem indokolták. Én ezekből az adatokból arra következtetek, hogy a gyerekek vágyaikat és félelmeiket jobban meg tudják indo kolni, mint saját magukról alkotott véleményüket, hiszen ezt a körn yezet hatására alakítják, amiről nekik nincsen tudomásuk. - 21 - 3. Kérdések értékelése Érdekes a későbbi összefüggések miatt

megvizsgálnunk azt a kérdést is, hogy „Mit változtatnál magadon, ha egy varázsló teljesítené a kérésedet?”. A fiúk fele egyáltalán nem változtatna magán, öten, pedig a következőket változtatnák: legyek - kisebb. - kígyó, gepárd, oroszlán. Ne legyek rossz és ne nőjön meg úgy a hajam, hogy „ördögszarvaim” legyenek. A lányoknál a tízből heten akartak változtatni, ők általában a hajuk hosszúságán és színén, valamint belső tulajdonságaikon akartak változtatni. A következő tulajdonságokra vágynak: kedves, jó szívű, okos, szülei ne legyenek mérgesek rá. Itt elmondhatom, hogy a gyerekek többsége nincs teljesen megelégedve magával, és nem csak külső, hanem belső tulajdonságokra is kiterjed ez. Itt is a környezet hatása érvényesül, az általa preferált tulajdonságokat próbálja a gyermek elérni. Általában elmondhatom hogy, arra a kérdésr e, hogy „Ha megkérdezné a varázsló, hogy fiú szeretnél e len ni

vagy lány, akkor mit válaszolnál?”, a gyerekek többsége, életkoruknak megfelelően a saját nemét választotta, ami helyes énképüket és önértékelésüket tükrözi, bár az indoklásukban fellelhetőek voltak az általános társadalmi elvárások az adott nemi szereppel szemben. A fiúk általában azért szeretnének fiúk maradni, mert így erősebbek és bátrabbak, mint a lányok, a lányok, pedig azért szere tnének lányok maradni, mert így szebbek, és kedvesebbek, mint a fiúk, bár sokuknál megjelent az is indokként, hogy majd szülhetnek, anyák lehetnek. Csak egyetlen egy kislány válaszolta hogy ő fiú szeretne lenni, ami elég nagy énkép és önértékelési zavarra utal, hiszen az ideális és a reális énképe nagyon messze esik egymástól, elérhetetlen, hiszen nemét meg nem változtathatja. Érdekes eredményt kaptam, amikor azt a kérdést vizsgáltam, hogy „Kihez szeretnél hasonló lenni?”. Feltevésem az volt, hogy a gyerekek

felnőtteket - 22 - fognak megnevezni, az érzelmi viszony miatt és mert ilyenkor a tá rsak befolyásoló ereje kisebb, legalábbis Ranschburg Jenő állítása szerint 25. A 20 gyerek közül, csak hárman nem szerettek volna hasonlóak lenni senkihez, a többiek közül tizenegyen szeretnének közeli hozzátartozójukhoz hasonlóak lenni, ezek közül, csak négyen szeretnének valamelyik szülőre hasonlítani a többiek, testvérüket, nagynénjüket, unokatestvérüket, keresztapjukat és na gypapájukat nevezték meg. Öten a csoporttársaikhoz szerettek volna hasonlóak lenni, és ez a szám, szerintem nem elhanyagolható. Egy gyermek pedig cicá hoz szeretne hasonló lenni. Szerintem figyelemre méltó, hogy a gyerekek a szüleik, nevelőik helyett a csoporttársaikat teszik meg példaképüknek, és a válaszok között van olyan is aki a csoporttársai közül is f iatalabbat választott magának pél daképnek, hiszen, akihez hasonló szeretnék lenni, annak a

tulajdonságaival szeretnék rendelkezni. Sokmindent elárul a gyerekekről, amikor állatokhoz hasonlítják magukat, ezért is tette m fel a kérdést, „ Ha most jönne egy varázsló és átv áltoztatna egy állattá akkor milyen állat lennél?”, a gyerekek, pedig beszédes válaszokat adtak. A fiúknál ketten szeretnék, hogy ha szarvassá varázsolná őket a varázsló, a többiek kutyává, nyuszivá, tigrissé, or oszlánná, kiscicává, kí gyóvá, pókká és bikává szeretnének változni. Azok a gyerekek, akik általában vis szahúzódóak erős, nagy vadállatokat választottak, de akik elégedettek voltak ezzel a szereppel, azok gyengédebb, magukhoz hasonlóan kedves, visszahúzódó félénk állatokat választottak, akik nagyobb hangúak, vezető egyéniségek voltak azok elégedettek voltak betöltött szerepükkel és ehhez igazodóan, erős állatokat neveztek meg, ahogy az, az indoklásukból is kitűnik. A lányok közül egy nem válaszolt, négyen

szeretnének cicák lenni, ketten őzek, a többiek, pedig oroszlánt, kisegeret és nyuszit választottak. Megfigyelhetjük azt is hogy a lányok a női szereppel jobban összeegyeztethető állatokat választottak, és itt csak eg yetlen egy esetben mondhatom, hogy a választott állatával szerette 25 Az „énkép” fejlődése óvodáskorban In. Ranschbourg Jenő: Az én és a másik OKKER, 2003 - 23 - volna ellensúlyozni önértékelési és énkép beli torzulásait, mert a lá nyoknál ezt mutatja az oroszlán választása. Választásukat, mind a fiúk, mind a lá nyok indokolni tudták, a f iúk általában szimpátiával és az állat erejével indoko ltak, a lán yok, pedig inkább a szimpátiával. A „nemszeretem” állatok, amelyekkel arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Milyen állattá ne v arázsoljon a varázsló semmiképpen se?”, pedig a következők a fiúk részéről: ketten választották az oroszlánt, a többiek a vaddisznót, madarat,

fekete párducot, kutyát, őzt, krokodilt, csigát és a tigrist emelték ki. A lányok, pedig hárman választották az oro szlánt, ketten a kut yát, a többiek, pedig a nyulat, a kecskét, a lepkét, a sünt és a leopárdot nem szeretnék. Ezeket a negatív választásokat is mindannyian indokolni tudták, sőt erre a kérdésre még az a kislány is választ adott, aki az előzőre nem. Ezek az eredmények így talán kicsit kuszának tűnnek ezért a következő táblázatban, átláthatóbban rendszerezem őket. (1 táblázat) Fiú név Lány Milyenné? Milyenné ne? Név Milyenné? Milyenné ne? Márk szarvas vaddisznó Petra cica oroszlán Balázs kutya madár Flóra oroszlán nyúl Zsigmond nyúl oroszlán Frida őzike oroszlán Ede tigris Fekete Ágnes kisegér kutya párduc Tihamér oroszlán kutya Marianna cica Gergely kiscica oroszlán Éva cica kutya őzike Gertrúd nyuszi lepke Domonkos kígyó kecske Dominik szarvas

krokodil Lilla őz sün Péter pók csiga Klaudia ― oroszlán Ádám bika tigris Melinda cica leopárd 1. táblázat - 24 - Arra a kérdésre, hogy „Ha kiválaszthatnád, hogy idősebb, fiatalabb vagy ugyanolyan idős lehetnél, mint most, akkor mit választanál?” érdekes lett az arány. A f iúk közül csak eg y szeretne fiatalabb lenni, míg a l ányok közül hárman. Hasonló az arány azoknál is akik idősebbek szeretnének lenni, ezt négy fiú és hat lán y választotta. Az ok közö tt, akik szeretnének ugyanannyi idősek maradni, mint most, megfordul az arán y, és a f iúk vannak többe n, öten, és ezt csak egy lány választotta. Érdekes megfigyelés hogy a lán yok vagy fiatalabbak, vagy idősebbek szeretnének lenni, tehát ebben a korban elégedetlenek magukkal, ezt tükrözik indoklásaik is, amiben azt várják, ha idősebbek lesznek, akkor okosabbak, ügyesebbek, szebbek lesznek és a szülők majd sok mindent megengednek nekik. A

fiúk, pedig ne m szeretnének kisebbek lenni, viszont szívesen maradnának hat évesek. A gyerekek „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” kérdésre adott válaszait a legkönnyebben táblázatban szemléltethetem. (2 táblázat) Fiú Név Lány Mi szeretnél lenn i, ha Név Mi szeretnél lenni, ha nagy nagy leszel? leszel? Márk kamionos Petra rendőr Balázs rendőr Flóra óvodavezető Zsigmond rendőr Frida királylány Ede fogorvos Ágnes dokotornéni Tihamér biztonsági őr Marianna óvónéni/doktornéni Gergely cukrászdás Éva képkeretező Gertrúd rendes anyuka Domonkos rendőr Dominik kocsivezető Lilla anyuka Péter ― Klaudia műkörmös Ádám nagy kocsit vezetni Melinda Anyuka 2.táblázat - 25 - Csak egyetlen egy fiú nem adott választ, ő nem tudta hogy mi szeretne lenni. A felsorolt szakmákat általában a közeli hozzátartozók miatt választották a gyerekek, illetve a lányok többsége a klasszikus női

szerepet választotta, vagy a mesét, bár a f iús szakma is megjelent náluk, az ö i ndoklásában az igazságszolgáltatás szerepelt. A gyerekek indoklása is érdek es volt, ám az még inkább, amit a „Gondolod, hogy az leszel?” kérdésre válaszoltak, hiszen egy gyermek kivételével mindegyik úgy gondolta, hogy ő biztosan az lesz, ami szeretne, indokuk, pedig egyszerűen az volt hogy azért, mert ők akarják. Látszik, tehát hogy még nem jelenik meg náluk a tel jes realizmus, még nem látják át, milyen akadályaik lehetnek, még nem tudják felmérni őket. Az egyetlen egy kislány volt, aki azt vála szolta, hogy ha arra a p ályára megy, akkor az lesz, ha nem , akkor valami más. Ezt a választ Ágnes adta, nála fedezhetünk fel csak valamilyen kezdetleges realizmust. Ez az önértékeléssel is összefüggésben van, hiszen a környezetük ezeknek a gyerekeknek azt erősíti meg, hogy ők bármit elérhetnek. A válaszok között nem egyszer ott szerepelt az

is, hogy, mert anyukám/apukám mondta, hogy az leszek, tehát mi is tápláljuk a gyereknek, az ilyen irányú túlzott magabiztosságát, ami ilyen életkorban még nem probléma, de vigyázzunk rá, hogy a gyereket ne óvjuk túlságosan a rea litásoktól, mert az iskolában szembesülni fog vele és esetleg túlságosan sérülhet. A leg hosszadalmasabb kérdést hagytam utoljára, méghozzá a gyermekek vágyaira rámutató „Ha a varázsló teljesítené három kívánságodat, akkor mit kívánnál tőle? Miért?” kérdést. Ennek elemzését csak azután teszem meg, miután a válaszokat egy táblázat segítségével ismertettem. (3 táblázat) Fiú Lány Név Három kívánság Márk Legyek felnőtt, legyen Petra Legyek kutya, legyek jószívű házam, legyen kutyám és kedves, l egyenek illatos név Három kívánság virágaim - 26 - Balázs Társas, ló, kutya Flóra Legyek fiú, a tesóm ne lője a tv-t, legyen két hosszú ruhám Zsigmond Legyek

cica, könyvem, legyen Frida Amit kifestő kérek az teljesüljön, többször könyvem a sz ületésnapomon dicsérjenek anyuék, minden ajándékot megkapjak Ede Legyek felnőtt, legyen Ágnes Gyűrű, fülbevaló, nyaklánc kutyám, kardom Tihamér Tűnjön el mindenki az Marianna Babakonyha, országból, legyen hamar, medencénk, jó meleg nőjek fel anyuék ne haragudjanak rám víz legyen benne Gergely Oroszlán, macska, ló Éva Legyen anyacicám, a kutyánk ne dögöljön meg, minden játék ajándék legyen Domonkos Fekete távirányítós Gertrúd terepjáró, önműködő autópálya, autópálya kis kocsiknak Dominik Sok pénz, a nyukámmal ne féljünk a békáktól, gyógyuljon meg a nagybátyám Legyen autónk, Lilla Legyek gazdag, játékautóm, készen őzikém, szép palotám legyen legyen a ház meg a lépcsőház Péter Legyen törős-zúzós Klaudia távirányítós ― kocsim, motor, gördeszka Ádám Legyen

játékpuskám, Melinda játékmotorom, kinder figurám Nagylány hazamenjek legyek, és megint kimenjek a kocsmába, ― 3.táblázat - 27 - A fiúk közül szinte mindenki állatot illetve játékot kért. Tulajdonságbeli változásra egyikük sem gondolt. Mindenki csak a vág yott állatokat és játékokat sorolta fel. A lányoknál többen tulajdonságbeli változást is kértek. Az eg észen apró változtatásoktól - legyek kedvesebb, jószívű, okosabb-, az egészen nagy, nemi identitásukat is megváltoztató kívánságaik voltak. Ezek a t ulajdonságok az ideális én tulajdonságai, mutatják, hogy mivel nincsenek megelégedve. További elemzési szempontjaimhoz szükség volt e kérdések alapos ismertetésére és elemzésére, mert ezek adják az értékelés alapját. 4. Az én és az ideális én közötti összefüggések Ennek a kérdésn ek a vizsgálatát azért tar tom fontosnak, mert szorosan összefügg az énképpel, hiszen a már említett

fogalmi pontatlanságok miatt, nehéz elválasztani az én és az énkép határát. A fent vizsgált kérdés ek alapján láth atjuk, hogy a gyerekek többségénél nem tapasztalható nagy eltérés sem egyik, sem másik irányba. Fontos hogy minden kérdést vizsgáljunk, mert csak a „Milyen vagy?” és a „Milyen szeretnél lenni?” kérdések alapján nem ítélhetünk, mert a gyerekek gyakran szakmákkal válaszoltak az eg yik, és tulajdonságg al a m ásik kérdésre, íg y az ilyen szempontból nem értékelhető. Csak egy gyereknél figyelhető meg nagy különbség az én és az ideális én között, itt a nem e változtatása volt az eltérés, lán y és fiú szeretne lenni, a mit nem egy válaszban megfogalmaz. Tizenhét gyereknek normális, tehát kicsi az én és az ideális én közötti különbség, ők csak kis mértékben szeretnének magukon változtatni vagy külsőleg, vagy belsőleg. Három gyereknél állapítható meg, hogy „öntelt” nárcisztikus

személyiség, mert nincs különbség az én és az ideális én között. Ők azok, akik nem szeretnének - 28 - változtatni magukon semmit, akik ugyan olyannak írják le vágyott énjüket, mint saját magukat most. 5. Negatív énkép, önértékelési zavarra mutató viselkedés Ilyen viselkedésnek számított nálam, ha a zt mondta, hogy nem tudja megtenni és további bátorításra sem rajzolt, vagy válaszolt a kérdésre. Ezekkel a gyerekekkel még türelmesebben viselkedtem, a k érdéseket elmondtam nekik többször, többféleképpen is. Két kisfiú volt, akik nag yon kevés ké rdésre válaszoltak, rajz oltak ugyan, de minduntalan szempontokat, segítséget próbáltak kérni a rajzhoz. Rajtuk kívül még öten voltak, akik több -kevesebb kérdésre nem válaszoltak, vagy nem rajzoltak. Kiemelném hogy bár a vizuális nevelés kötetlen, a gyerek fantáziájának, kreativitásának kibontakozását, kiélését tűzi ki célul, addig szinte mindegyik

gyerektől hallottam, hogy „Én ezt ne m tudom lerajzolni!”. Ezt megpróbáltam áthidalni azzal, hog y bíztattam őket, biztosan meg tudják csin álni, képzeljék el amit le szeretnének ra jzolni és utána rajzolj ák, ahogy tudják, biztosan nagyon szép lesz; d e volt a kibe így sem tudtam elég bátorságot önteni a rajzbeli önkifejezéshez. Rajaik többsége, pedig e lemzés után ne m tükrözné életkorukat, bár vannak, akik meg is haladnák azt. Eg y kislány már szimbólumot használt a rajzban, amikor lerajzolta, milyen szeretne lenni. (3 melléklet) 6. Megjelenik-e a másokhoz viszonyított énkép? Cole és Cole fejlődéslélektan című könyvében olvashatjuk, hogy a gyerekeknél 8 éve s kortól jelenik meg a másokhoz viszonyított énkép, ezt az állítást szeretném megvizsgálni, alátámasztani, illetve cáfolni. Itt azt a kérdést vehetjük figyelembe, ahogyan a gyerek leírta magát illetve, hogy kihez szeretne hasonló lenni. Az előbbiben nem

jelenik meg a másokhoz - 29 - viszonyítás, csak az utóbbiban illetve abban a kérdésben, ahol azt kell megmondania, milyen szeretne lenni. Itt tehát a z sem mindegy, hogy mit értünk másokhoz viszonyított énképen. Szerintem a ha sonlóvá válni akarás is e zt jelenti, hiszen látunk valami olyan tulajdonságot az illetőben, ami miatt hasonlítani szeretnénk rá, és ez a tulajdonság szerintünk bennünk nincs meg a mi énképünknek nem része, tehát a gyerek lehet hogy tudat alatt, de énképét hasonlítja a másikéhoz. 17 gyereknél jelenik meg e szemlélet szerint a másokhoz viszonyított énkép. Én tehát azt mondom, hogy a gyerekeknél, már hat é ves kor után megjelenik a másokhoz viszonyított énkép. 7. Az énkép melyik rétege jelenik meg Ezt a szempontot Kulcsár Zsuzsanna könyvéből választottam, Henri James elméletében található, mely szerint a gyerek énképének a következő rétegei vannak: - testi, fizikai, - szociális, -

szellemi énkép és ezeknek létezik idealizált, illetve létező változata is. Ezt a gyerekek által alkalmazott tulajdonságok alapján vizsgáltam. 7 gyerek tart még a testi fizikai szinten, ami a kisóvodás korra jellemző, 13 vannak a szociális sz inten, és egy gyermek sem tart még a szellemi szinten, ami nem baj, hiszen ez már az általános iskolás korra lesz csak jellemző. Nagyon jó az arán y a reális és az ideális vá ltozat között, mert 15 g yerek látja magát reálisan, és csak öt g yereknek van magáról idealizált képe. Azokat számítottam idealizáltnak, akik ne m akartak változtatni magukon és túlságosan pozitívan vagy negatívan látták önmagukat, illetve az óvónőt is megkérdeztem a gyerekekről, és az ő elmondásai ütköztek a gyerek képével. - 30 - 8. Kiemelkedő esetek Két kislányt szeretnék kiemelni, akiknek a vizsgálati eredménye negatív önértékelést mutatott. Az első Flóra, aki mint már többször

említettem, több válaszában is hangsúlyozta, hogy fiú akar lenni. Nála tapasztalható a legnag yobb elégedetlenség önmagával szemben. Az interjú során derült ki, hogy a két bát yja és a teljesítményorientált szülők állnak az önértékelés ilyen mérvű eltorzulásának hátterében. Fél hogy nem tud majd azoknak a követel ményeknek megfelelni, amiket vele szemben támasztanak és szeretne fiú lenni, hogy a testvéreihez hasonlítson. Figyelnünk kell tehát felnőttként a gyerekeket érő ilyen jellegű hatásokra is, természetesen ki kell alakítanunk, a jóra v aló törekvést, de ne m úgy hogy a tökéleteset várjuk el, már az első lépésnél is. A második Petra, akinek minden mondatában benne volt az, hog y el akar menni otthonról. Nála is a nagyobb testvér volt a motiváló Családi háttere nem kiegyensúlyozott és nővérének példájára ő is menekülni akar otthonról, bár ő még ezt így konkrétan nem tudja megfogalmazni, csak

azt hiszi az jobb lenne, ha ő is olyan sokat eljárhatna otthonról. Úgy gondolom erre a kislányra is nagyobb figyelmet kéne fordítanunk, mert könnyen feloldódhat egyénisége a nővére utánzása miatt. - 31 - Összegzés Felmérésem tehát több területet érintett, a gyerekek lehetőségük volt nem csak szóban megnyilvánulni, hanem rajzban is kif ejezhették magukat, a mi néhány esetben meglepő eredményeket hozott, sajnos nemcsak pozitív irányba. Az értékelésből látszik, hogy a gyerekek énképe és önértékelése nagyon könnyen befolyásolható és sokkal nagyobb figyelmet érdemelne az óvodapedagógiában. A pedagógusoknak sokkal jobban oda kel lene figyelniük a gyerekek lelki folyamataira, elsősorban pedig a munkámban említett két lelki jelenségre, mert ezek határozzák m eg a gyerek személyiségét, és azt is m ilyen emberré válik majd. Hiszem hogy az óvodai életkor egy szenzitív periódus, amin sokminden múlhat. Ezt

bizonyítottnak látom azáltal is, hogy ha a g yerek ebben az életkorban nem találkozik a beszéddel, akkor később nem fog tudni megtanulni beszélni. Ezt a szenzitív periódust, pedig nekünk óvónőknek kell felügyelnünk, hiszen a gyerek az óvodában sajátítja el az alapvető tudást. Ahogyan a matematika alapjait itt sajátítja el úgy személyiségének alappillérei is itt rakódnak le, hiszen a környezeti nevelésben bennfoglaltatik, hogy a gyermek testképét pontosítsuk, segítsük kialakítani, a folyamatot indítjuk el, amikor a gyerek a tükör előtt állva megtanulja testrészeit, kialakul testsémája, amiből később az énkép alakul ki, hiszen az énkép alapja a fizikai testkép. Ennek lesznek aztán későbbi összetevői a tulajdonságok, amikkel a gyerek kapcsolatba kerül. Megismerkedik követendő és elutasítandó viselkedési normákkal, de ezeket a környezet határozza meg. Az a kisg yerek, aki azt látta, hogy az erőszakot nem büntetik,

természetesnek fogja tartani a verekedést, és ekkor az óvónő feladata, hogy elfogadtassa vele a csoport norm áit és beépítse ezeket erkölc si normáiba, melyek az énkép részei. A felmérésem alapján azt javasolná m, hogy az óvónők próbálják meg a gyerekeket minél több tulajdons ággal megismertetni, mert szerintem jellemzésüknél, nem használtak fel csak alapvető tulajdonságokat és ennél többre is képesek lennének, de nem ismerik őket. - 32 - Itt hívnám fel a figyelmet, az ön magát beteljesítő jóslatra, ami nemcsak csecsemőkorban, hanem később is megjelenhet. Vigyázzunk arra, hogy mit mondunk a gyereknek, mert az ő maga fogja beteljesíteni. Ha tehát dicsérjük, akkor annak megfelelően fog viselkedni, de ha sokat szidjuk, akkor úgy fog viselkedni, ahogyan nem szeretnénk, ilyen kor az a megoldás, hogy elmondjuk a gyereknek, hogy elítéljük a cselekvést, de a legkisebb javulást is dicsérjük abban a viselkedésben,

amit helytelenítünk. Ezzel a gyerek önértékelésére tudunk hatni Megemlíteném még itt a média, elsősorban a tv hatásait, hiszen a gyerekek ehhez férnek hozzá. Ne m kell a g yereknek horrorfilmet néznie, ahhoz hog y szörnyűségeket lásson, elég akár a híradót vagy egyes mesefilmeket megnézni. Sajnos ezek is hatással vannak énképükre. Attól hogy egy rajzfilmnek szépek a rajzai, nem jelenti azt, hogy a 10. percben ne m fognak démonok darabokra tépni embereket. Figyeljünk erre, felelősek vagyunk, mert a gyerek már másnap a játékban feldolgozza ezt, mert muszáj valah ol kiélnie, és csak úg y röpködnek a csoport szobában a „Kiszívom a lelkedet!”, és az ehhez hasonló mondatok. Sajnos egyre több gyerek agresszív és be is vallja, sőt büszke arra, ha ő rossz. Ha már most ilyen milyen lesz később az énképe? Az eredményekből látszik hogy alapvetően jó a gyerekek énképe és önértékelése, de nag yon kell figyelnünk rá, erre

figyelmeztetnek a negatív eredmények. Több figyelmet kellene fordítani az óvodás korúak énképére és önértékelésére, mert ha csak serdülőkorban kezdünk el figyelni rá, talán sokkal nehezebben tudunk majd segíteni a problé mán, például az önértékelési zavaron. Ahogyan fiatalkorban könnyebben tanulnak meg a g yerekek mindent, úgy könnyebben formálható e két terület is, talán itt is a megelőzés lenne a megoldás, akkor boldogabb felnőttek válnának belőlük. Adjuk meg nekik az esélyt Figyeljünk rájuk e téren is. - 33 - Felhasznált irodalom: Internet Ranschbourg Jenő: Az én és a másik. OKKER, 2003 Norbert Sillami: Pszichológiai Lexikon. Bp Corvina, 1997 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001 C. S Carver-M F Scheier: Személyiségpszichológia Bp Osiris, 2002 Cole és Cole: Fejlődéslélektan Kulcsár Zsuzsanna: Korai személyiségfejlődés és énfunkiók. Bp Akadémiai Kiadó, 1996 - 34 -

Melléklet - 35 - 1. számú melléklet: felmérés Illyésné-féle Név:. Életkor: Dátum: ÉRZELEMVIZSGÁLAT 1. Melyik évszakot szereted a legjobban? Miért? 2. Mit gondolsz mire valók a fák meg a virágok? 3. Melyik állatot szereted a legjobban? Miért? 4. Kihez szeretnél hasonló lenni? Miért? 5. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Miért? 6. Gondolod-e hogy az leszel? Miért? 7. Mit tennél, ha gazdag lennél? 8. Mi a legnagyobb örömöd a világon? 9. Mi a legrosszabb az életedben? 10. Mitől félsz? Miért? 11. Szeretsz e adni abból, amid van? 12. Ha barátod éhes, meg te is éhes vagy, adsz neki ennivalót? Mennyit? 13. Ha látod, hogy valaki fuldoklik a folyóban, mit csinálsz? 14. Kit tartasz te jó embernek? Miért? 15. Megvan mindened, ami kell? 16. Mire van leginkább szükséged? 17. Mire, vagy kire voltál életedben a legbüszkébb? 18. Mit szégyelltél életedben a legjobban és miért? 19. Ki szeret Téged a legjobban? 20. Te kit szeretsz a

legjobban? 21. Mit változtatnál meg a környezetedben? Miért? 22. Eg y mesében három kívánsága lehet egy embernek, s azt a tündér teljesíti Mit kívánnál Te a tündértől, ha teljesítené? - 36 - 1, Rajzold le magad! 2, Ha valaki nem ismer és megkérne hogy mesélj neki magadról, mond el milyen vagy, Te mit válaszolnál? Miért? 3, Rajzold le milyen, szeretnél lenni! 4, Milyen szeretnél lenni? Miért? 5, Rajzold le milyen, nem szeretnél lenni semmiképpen sem! 6, Milyen nem szeretnél lenni? Miért? 7, Ha most jönne egy varázsló és át változtatna egy állattá akkor milyen állat lennél? Rajzold le! Miért pont ilyen, milyen ez az állat? Hasonlít rád? 8, Milyen állattá ne varázsoljon a varázsló semmiképpen se? Rajzold le! Miért? 9, Ha ez a varázsló teljesítené három kívánságodat, akkor mit kívánnál tőle? Miért? 10, Ha megkérdezné a varázsló, hog y fiú szeretnél e lenni vag y lány, akkor mit válaszolnál? Miért? 11, Ha

kiválaszthatnád, hogy kisebb legyél vagy nagyobb, akkor mit választanál? Miért? 12, Ha változtathatnál magadon valamit, akkor mi lenne az? Miért? - 37 - 2. Számú melléklet: értékelési szempontok 1. a, Önmaga jellemzésére használ e stabil tulajdonságokat? b, Önmaga jellemzésére nem használ stabil tulajdonságokat. c, Legkedvesebb tevékenységével írja le magát. d, Fizikai jellemzőkkel írja le magát. 2. Kérdésértelmezés (Milyen szeretnél lenni?): a, Azzal válaszol, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. b, Mostani állapotát írja le akár külsőleg, akár tulajdonságokkal. 3. Az én és az ideális én közötti összefüggések: a, Nagy a különbség (önértékelési zavar). b, Kicsi a különbség (normál önértékelés). c, Nincs különbség („öntelt” narcisztikus személyiség) 4. Negatív énkép, önértékelési zavarra mutató viselkedés: a, Állítja, hogy nem tudja megcsinálni, és meg sem próbálja. 6. Megjelenik-e a

másokhoz viszonyított énkép? 7. Az énkép melyik rétege jelenik meg: a, Testi, fizikai adottságok. b, Szociális énkép. c, Szellemi énkép. d, Ezekben a rétegekben az énkép idealizált változata jelenik meg. e, Ezekben a rétegekben az énkép létező változata jelenik meg. - 38 - 3. számú melléklet