Média Ismeretek | Film » Shakespeare és a film

Alapadatok

Év, oldalszám:2010, 3 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:97

Feltöltve:2010. január 23.

Méret:38 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Shakespeare és a film William Shakespeare (1564-1616) a reneszánsz dráma legnagyobb alakja. 18 évesen megnősül 3 gyereke lesz, majd elhagyja a családját Londonba költözik és létrehozza a Globe színházat Drámaíró, rendező, színész és a színház igazgatója Shakespeare nagyon sokféle művet írt: szonettek, királydrámák, vígjátékok. Rómeó és Júlia Shakespeare 1595-ben írta ezt a drámát és 1597-ben jelent meg először nyomtatott könyvként. Magyarországon Kosztolányi Dezső fordításában jelent meg. Reneszánsz szerelmi tragédia a műfaja. Témája a szerelem és a szabad párválasztás bizonytalan a történet pontos eredete, olasz mese, amit többen feldolgoztak Az álomital és a kényszerházasság motívuma már az ókorban is ismert volt a történetben A tragikus szituáció és a konfliktus alapja az ellentétes erkölcsi normarendszer. Nem a két család közötti ellentét az igazi ok, hanem a fiatalok és Lőrinc barát a reneszánsz

szabadságvágyat, az öregek és Páris pedig a középkori világszemléletet képviselik. 4-5 nap a cselekmény ideje Több szálon fut és több helyszínen játszódik. (Veronában, az utcán, Capuleték házában, kertben, Lőrinc barát templomában, kriptában). Expozíció: helyszín megjelölése. Helyzetkép: a két család ősi viszálya, melynek okára már senki nem emlékszik. Ezt a szolgák kötözködéséből tudjuk meg, amely tragikus és komikus egyszerre, valamint a párbaj Tybalt és Benvolio között. Bonyodalom: Rómeó és Júlia megismerkedése. Kibontakozás: erkélyjelenet. A titkos esküvő (nem lázadók, törvényes házasságot akarnak) Gyorsan követik egymást az események. Tetőpont: a két szerelmes halála. Megoldás: a két család kibékülése borzalmas áron. Erős líraiság jellemző a műre. Sok benne a nyelvi bravúr, humor, szójátékok és a szellemi szócsaták. Végzetszerűség hangulata jellemzi, nagy a véletlenek szerepe Fontos,

hogy összekapcsolódik a szerelem és a halál Rómeó és Júlia az újat képviselik. Küzdenek a megpróbáltatások során Szenvedélyesek kamaszok, akik felnőtté válnak Nem rendkívüli személyiségek, csak a szerelmük teszi őket tragikus hőssé Dajka: ő próbálja oldani a tragikus légkört. A bölcs életismeretet képviseli Lőrinc barát: a humánus reneszánsz ember minta képe. Fontosak számára az érzelmek, a házasságtól a két család kibékülését várja Tudós, mert ismeri a gyógyfüveket is Ő az önzetlen cselszövő, mert akaratlanul idézi elő a tragédiát. Reneszánsz vonások vannak a műben. Kölcsönös szerelmen alapuló házasság ellentétben az érdekházassággal. Lázadás a feudális szokásokkal szemben Júlia nem akar az apja választottjához menni. Lázad a szülői önkény ellen Az apja sértegeti és kitagadná, mert e korban példátlan a lázadás. Páris szereti Júliát, nem is érdekli a lány érzelmei Szenvedélyes

érzelmek vannak a középpontban, a halált is vállaló szerelem Megjelenik az életvágy, az életöröm, minden lehetőség kihasználására való törekvés (pl Mercucio) A szerelmet és házasságot költői módon jeleníti meg. Versben beszélnek a szerelmesek Szóképek, hasonlatok, metaforák használata Lírai dráma, mert az érzelmek dominálnak és mert költői szépségű nyelvezetet használ. A film elemzése és összehasonlítása a drámával: Az egész történet úgy kezdődik, mint a műben. Zeffirelli több ponton megváltoztatja a történetet. A film és a dráma szükségszerűen térnek el egymástól, mert két különböző műfaj és két önálló műalkotás: A műben az egyik szolgától tudunk a bálról a filmben még csak meg sem tudjuk honnan lesz bál, hiszen csak belecsöppenünk. Amikor Rómeó mérget vesz a patikustól azt nem, filmesítették meg és nem is, tudjuk meg, hogy honnan lesz végül méreg nála. Amikor Rómeó megöli

Párist a műben azt sem látjuk a filmben Bizonyára azért, mert a rendező nem akarta belefűzni a szálak közé ezeket a jeleneteket. Eltérések a könyvben lévő szöveg és a film között: A szöveg különbözik Zeffirelli által rendezett filmben és drámában. Mivel a filmben kihagyják a „prológus-szonetteket” és a „kétértelmű vicceket” A film műfaja lehetőséget ad a tragédia finomítására: A filmben a szolgák maguktól összecsapnak és gyűlölködnek. A filmben Benvolio az utcán az első felvonás szerint megsebesül, ezzel mutatja be a szerző a szereplőket. A filmben, amikor Lőrinc baráthoz megy Rómeó, és megkéri adja össze őket, rögtön beleegyezik, de nem gondol bele abba, hogy azzal árthat saját magának is. Amikor a dajka és Rómeó beszélnek egymással akkor a filmben egy templomba, mennek be, amit a műben nem említ az író, de ez csak a rendező ötlete volt. Szerintem ezzel is akarta jelezni az e kor szokásait, meg azt,

hogy még is csak egy templom itt igazat kell vallania Rómeónak. Aztán amikor Júlia elmegy segítséget kérni a baráttól, akkor ott találkozik Párisszal ott nem szájon vagy kézen csókolja, hanem homlokon ezzel is jelzi a rendező, hogy végül is nem a lány kezét kérte meg közvetlenül, hanem az apjától kérte meg. A film sajátossága és hatása: A filmben a rendező nagyon jól visszaadja az utcai harcot, amikor Tybalt megöli Mercutio, majd Rómeó megöli Tybaltot, de azért ott mégis van egy kis eltérés, mivel a filmben Rómeó és Tybalt nagyon sportszerűen harcol egymással, miközben Rómeót Tybalt gyűlöli és még az is meghökkentő, hogy mintha véletlenül szúrná meg Rómeó Tybaltot. A drámában az író párbeszédben érzékeltetheti, hogy hogyan harcolt két ember, ezért jobb a film mivel azt meglehet jeleníteni képekben. Aztán később az a jelenet, amikor Lőrinc barát egy szerzetessel küldet levelet Rómeónak. Ott egy szamárral

indul el és elkerülik egymást Rómeóval, ami meglehetősen szellemes, mivel akár mehetett volna gyalog is. De a műben, Mantovába sem jut be. És végül az sincs a filmben, amikor Rómeó megöli Párist És inkább e jelenet helyett egy hatalmas temetést rendez és elmondatja a herceggel a tanulságot. A filmben a helyszínek is megegyeznek a műben lévő helyszínekkel és majdnem egy szálon, fut a film és a mű, kivéve azt, hogy a film elég sok mindenre felvilágosítást ad. Ezen azt értem, hogy megtudjuk például, hogy abban az időben milyen szokások voltak, hogy öltözködtek stb Ezáltal segítet elképzelni a művet azoknak, akik nem rendelkeznek akkora nagy képzelő erővel. A film rendezője sajátosan mutatja be a közönsége előtt a művét, de tudjuk, hogy a film és dráma mennyire eltérnek egymástól. A drámának és a filmnek is megvan a maga sajátossága A dráma olvasása közben az olvasó saját maga rendezheti meg a maga „kis” filmjét

saját magában a saját elképzelése szerint. Ezáltal az olvasó egyszerre íróvá és rendezővé válik Számos lehetőség kínálkozik Shakespeare tanításakor a drámák "életre keltésére". Természetesen első helyen a színházi előadás áll, hiszen még egy kevéssé sikerült színházi produkció is hatásosabb lehet a "magányos" olvasásnál. A dráma, legyen az akár komédia, akár tragédia a színpadon testesül meg igazán. Nyilvánvaló, hogy az olvasott szöveg sokkal alaposabban vizsgálható az írói megoldások szempontjából. A szövegvizsgálat sok olyan apró részletre világíthat rá, amely az egyszeri látvány visszatekintő elemzésében észrevétlen marad. De színházi élmény, az életre keltett szöveg varázsa ez esetben sokkal inkább a valóság illúzióját kelti, mint az olvasás. Az olvasás a dráma műfaji, szerkezeti, poétikai, dramaturgiai összetevőinek feltárásában segíthet, a szín- padi mű

pedig elsősorban a katarzis-élmény, a mű üzenetének, esztétikai, etikai rendszerének komplex élményét ülteti a nézőbe. A színházi előadások filmre vett változatai is nagyban segíthetik a darab esztétikai, etikai rendszerének megértését. Ez esetben a videotechnika segítségével meg lehet állítani vagy újrajátszani azokat a jeleneteket, amelyek kapcsán a szöveg vagy a szituáció értelmezésébe foghat tanár és diák egyaránt. A színházi élmény ugyan csorbát szenved, de ha megfelelő a felvétel (közelképek stb.) a színész munkája is megfigyeltethető nem csupán a drámai cselekményre kell koncentrálni A színházművészet kulisszatitkaiba talán a technika segítségével még könnyebb is betekinteni, mint az egyszeri látványra való visszaemlékezéssel. Más a helyzet a különféle darabok alapján készült filmekkel. Ez esetben külön kell, ill érdemes választani a színpadi mű szövegét, dramaturgiáját attól a

megoldástól, amelyet a film rendezője alkalmaz. A filmnyelv, ill filmes eszközök értelmezése és értékelése adott esetben részben vagy akár teljes egészében is elválasztható a feltételezett írói szándéktól. S bár a színpadi megjelenítés is önálló művészet, a film esetében ezt fokozottan kell figyelembe venni Shakespeare műveinek többsége az elmúlt évtizedekben rendszeresen alapanyagául szolgált a filmkészítőknek. A leggyakrabban megfilmesített alkotások közül a Rómeó és Júlia-feldolgozások a legjellemzőbbek, de filmre került a Hamlet is. Franco Zeffirelli: Romeo és Júlia Baz Luhrmann: Romeo és Júlia John Madden: Szerelmes Shakespeare