Irodalom | Tanulmányok, esszék » Odüsszeusz társa voltam

Odüsszeusz társa voltam Kedves Télemakhosz! A nagyhírű Odüsszeusz társa vagyok. Megtiszteltetés számomra, hogy édesapádról, Láertész sarjáról adhatok hírt. Kalandos utunk viszontagságosra sikeredett Engedd meg, hogy ismertessem veled utazásunk részleteit! Trójából indultam Odüsszeusszal Iszmaroszba, melynek népét apád megölte. Sok kincset kaparintottunk meg, melyből nekem is jutott bőven. Apád óva intett bennünket s kérte, hogy meneküljünk, én azonban a többiekkel a jóízű bort kóstolgattam. A kikonok gyalog és harci szekérrel érkeztek felénk, Zeusz így sújtott le ránk. Én is úgy, ahogy a többiek, lándzsával harcoltam. Szomorú volt látni, hogy több társam is elesett A derék ifjak nevének háromszori ismétlésével haladt csak előre a bárkánk. Zeusz újabb csapást mért ránk: szörnyű vihart küldött felénk óriási széllel. Nagy nehezen sikerült kijutnunk a partra, ahol két napig időztünk, majd a harmadik napon

vitorlát bontottunk és útnak váltunk. Tudod Télemakhosz, édesapád már rég hazaért volna, ha Maleia fokánál az óriási vihar és a Boreász nem változtatta volna meg útirányunkat. Kilenc napon át hánykolódtunk a tengeren, amikor végre szárazföldet ért hajónk orra. Különös dolog lesz, amit most elmesélek: én és két társam, a Lótuszevők földjén, ahol partot értünk, megízleltük a jóízű lótuszt. Miután mézédes termését megkóstoltam, olyan hatással volt rám, hogy örökre ott akartam maradni. Azonban édesapád rájött, hogy milyen varázserővel bír a lótusz, s erőnek erejével vezetett fel minket a hajóra, ezzel akadályozva meg, hogy ott maradjunk. Lekötöztetett bennünket s parancsot adott, hogy a többi társam is azonnal szálljon fel a hajóra, mielőtt megkóstolják a lótuszt. Küklopszok földjére hajóztam társaimmal, ahol minden földi jó megterem anélkül, hogy valaki vetne vagy szántana. Küklopszok földjével

szemben egy szigetre vetődtem, melyen vadkecskék éltek és a sziget földje rendkívül termékeny volt, itt szunnyadtam el én is. Reggel bejártuk a szigetet és kecskét vadásztunk, amiből hatalmas lakomát csaptunk. Én is azok közé tartoztam, akik áthajózhattak Odüsszeusszal a Küklopszok földjére. Mikor átértünk egy barlangot pillantottunk meg, melynek tövében hatalmas nyáj pihent, amit a barlangban alvó óriás őrzött. Amikor elterelte a nyájat, belopóztunk a barlangba és ott megvártuk, míg visszajött. Azt gondoltuk apáddal, hogy a nagyméretű szörny majd megvendégel bennünket s az ősi szokásokhoz híven kincset is kapunk. Ő azonban érces hangján azt tudakolta, hogy merre tartjuk a hajónkat. Odüsszeusz erre azt felelte, hogy Poszeidón törte össze és így kerültünk a szigetre Hirtelen a Küklopsz megfogta két társamat, a földhöz verte és megette. Reggelire újabb két társamat evett meg. Amíg a Küklopsz a nyájat legeltette,

addig apád egy nyársat hegyezett, hogy végezzen vele, ha visszajön. Az óriás miután hazaért újabb két társamat ette meg Ez nagyon felbőszített bennünket s gondoltuk, hogy cselekednünk kell. Odüsszeusz elhitette vele, hogy az ő neve Senkise, majd leitatta borral, így az álomba merült. Ezt követően a társaimmal készített olajfadorongot az óriás szemébe nyomtuk, mire ő jajgatva kitépte szeméből és segítségért kiabált a többi Küklopsznak. A Küklopszok rögtön ott is termettek a barlang előtt, de nem segítettek Amikor kiengedte a nyájat legelni, rákapaszkodtunk a kosok hasára, s mivel nem látott bennünket és nem érzett semmi furcsát a hátukon, amelyet végigtapogatott, nem vett minket észre. Így sikerült megmenekülnünk. A juhokat feltereltük a hajóra, ahol drága barátaink vártak bennünket Szomorúan fogadták a hírt, hogy több társunk is odaveszett. Tengerre szálltunk, majd amikor elég távolt értünk a szigettől,

Odüsszeusz visszakiabált a Küklopsznak, mire ő dühében egy sziklát hajított felénk. Az így felcsapódó hullámok a szigethez vetették hajónkat Miután Odüsszeusz odakiabálta a Küklopsznak, hogy valójában hogy hívják, az óriás válaszként egy még nagyobb sziklát hajított felénk, így hajónk a szigeten kötött ki, ahol barátaink vártak ránk. Ott elosztottuk a zsákmányt és Odüsszeusz az ő kosát Zeusznak ajánlotta fel. Most Ithaka felé vesszük az irányt. Reméljük, hogy a hazatérésünkben semmi sem akadályoz meg bennünket. Üdvözlettel: Athosz Kr.e kb 5 század, Jón tenger