Fizika | Csillagászat, űrkutatás » Tájékozódás a Földön

Tájékozódás a Földön Síkbeli poláris koordináta rendszer, horizont; azimut; geográfikus gömbi poláris koordináta rendszer Poláris koordináta rendszer: A csillagászatban többféle koordináta-rendszer használatos, ezek mindegyike gömbi polárkoordináta-rendszer. Hogy éppen mikor melyiket használjuk, az a végzett feladat jellegétől függ. A koordináta-rendszer kezdőpontja lehet a megfigyelő szeme vagy műszerének érzékelője (topocentrikus rendszer), lehet a Föld középpontja (geocentrikus rendszer), a Nap középpontja (heliocentrikus rendszer) stb. A földrajzból ismert szélességek és hosszúságok térbeli polárkoordináták. Ezek az egyenlítő síkjában felvett síkbeli polárkoordinátáknak a térre való kiterjesztései. Ebben a síkban az x tengely a 0 (greenwichi) délkör felé mutat a föld középpontjából, vagyis egyáltalában nem kelet felé, mint egy olyan koordináta-rendszerben, amelyet egy szokásos állású térképhez

rögzítünk. Innen számítjuk a síkbeli polárkoordináta szögét, a másik szögadatot pedig az egyenlítő síkjától észak, illetve dél felé. Térbeli polárkoordinátákkal szokás megadni az égitestek helyét is egy földi megfigyelőhelytől számítva. Ilyenkor a harmadik jelzőszám (a második szögadat) valóban egy olyan vízszintes síktól számít, amelyet képzeletben a megfigyelőhelyhez rögzítünk. (Ez egy olyan sík, amely a föld simának képzelt felületét a megfigyelőhely pontjában érinti.) Pozitív akkor, ha az égitest a látóhatár fölött van, negatív akkor, ha alatta van („lement”). A második jelzőszámot – az első szögadatot – viszont ilyenkor rendszerint a déli iránytól a keleti irány felé számítják. A neve: azimut Azimut: Valamely felszíni pontból kiinduló iránynak a ponton átmenő meridiánnal bezárt szöge. Az azimutot a délkör északi ágától kiindulva az óramutató járásával megegyez irányban haladva

0360°-ig számoljuk. A horizontális koordináta-rendszerben a két koordináta: az AZIMUT és a magasság. A kérdéses égitesten átmenő vertikális és a horizont metszéspontja alapján határozhatjuk meg ezeket: a metszéspontnak a délponttól nyugati irányban fokokban mért szögtávolsága az azimut: a pont és az égitest szögtávolsága a vertikális mentén, fokokban mérve a magasság, amely a horizont felett pozitív, alatta negatív. Síkbeli polárkoordináta-rendszer A koordinátavonalak az origó középpontú körök, valamint az origóból kiinduló félegyenesek. A térkép a Földön, más égitesten, vagy a világűrben található természeti és társadalmi jellegű tárgyak, jelenségek, vagy folyamatok méretarány szerint kicsinyített, generalizált, magyarázó ábrázolása síkban. A felszínt mindig arányosan kicsinyítve ábrázolja A kicsinyítés mértéke a méretarány, amely azt fejezi ki, hogy a térképen mért hossz hányadrésze a terepen

mért távolság vízszintes vetületének. Ez az arányszám egy térképen pontról pontra és egy adott pontban iránytól is függően változhat, mivel a térkép rajzolásakor a görbült felszínt csak helytől és iránytól függő torzulásokkal lehet ábrázolni. Ezért a méretarány általánosabb, az egész térképre érvényes meghatározása a következő: a térkép hossztartó vonalain mért távolságnak és a valódi redukált vízszintes távolságnak a hányadosa. Horizont HorizonT. [látóhatár], az égbolt és a földfelszín látszólagos érintkezésének vonala Hogy a mozgásokat pontosabban megismerjük, tudnunk kell, hogy az égi irányok hogyan helyezkednek el. A horizont (ahol "az ég a földet éri") egy kör, mégpedig a földfelszínt érintő síknak metszete az éggömbbel. Erre a síkra merőleges irány a zenit, az a pont az égen, ami a megfigyelő "feje fölött" van. A zenittel átellenben, a megfigyelő talpa alatt van

a nadír iránya Gömbi /térbeli polár-/ koordinátarendszer A gömbi koordinátarendszer egyik koordinátája az origótól mért r sugár. A másik két koordináta pedig a gömbfelület pontjaihoz rendelhető szög A gömbfelületen a helyzetmegadás a földrajzból ismert szélességi és hosszúsági fokokkal is történhet, a gömbi koordináták ezektől kissé eltérnek