Irodalom | Tanulmányok, esszék » József Attila, Óda című versének elemzése

József Attila: Óda c. versének elemzése 1. A költemény a vershelyzet bemutatásával kezdődik: a költő elmondja, hogy milyen helyzetben, hol fogalmazza meg gondolatait, érzelmeit. Milyen a hangulata ennek a vershelyzetnek? 2. Melyik érzékszervünkre hat leginkább a bevezetésben megrajzolt kép? 3. Milyen testhelyzetben van a szemlélődő költő? Milyen lelkiállapotra következtethetünk ebből? 4. Milyen irányban halad a szemlélődő tekintete? 5. A második versszakban többször visszatér a „nézem, látom” ige Miért különös ez az adott helyzetben? 6. A táj minden egyes eleme a szeretett nőt idézi a költő képzeletében, a nőalak szinte testetlenül ott van a tájképben. Miből fakad ez az áttetsző testetlenség? 7. A vers első részének meghatározó eleme a csend és a nyugalom volt Hogyan viszonyul ehhez a költemény második egysége? 8. Hogyan támasztja alá ezt a hangulatot a mondatszerkesztés? 9. Milyen modalitásúak ezek a mondatok?

Hogyan járul ez hozzá az egység hangulatához? 10. Milyen más nyelvi eszköz fokozza ezt a hatást? Keress példákat erre is! 11. Melyik szó kapcsolja a harmadik egységet az előzőhöz? 12. Milyen szerepük van itt a hasonlatoknak? 13. Milyen viszonyban van ebben a hasonlatsorban a hasonló és a hasonlított? Mit juttat ez kifejezésre? 14. Ez a szerkezeti egység (főként a harmadik versszaka) zenei szempontból is igen kifejező Milyen nyelvi elemek növelik ezt a zenei hatást? 15. Milyen fizikai törvényekre való utalással fejezi ki a költő a visszavonhatatlan összetartozás érzését? 16. A harmadik részben már felbukkannak a negyedik rész természeti párhuzamainak első momentumai. Melyek ezek? 17. A negyedik szerkezeti egység két költői kérdéssel indul Milyen érzelmet fejeznek ki ezek a kérdések? 18. Mi a szokatlan az ezt követő felsorolásban? 19. Milyen belső szervek életét, működését sorolja fel itt a költő? 20. Nevezhető-e szépnek

ez a leírás? Miért? 21. Mindegyik megemlített belső szerv működését egy gazdagon kibontott hasonlattal teszi szemléletessé a költő. Honnan meríti ezeknek a hasonlatoknak az anyagát? 22. Hogyan kapcsolható ez a leírás az első szerkezeti egységhez? Miben azonosak? Miben térnek el? 23. A negyedik egység utolsó versszaka emelkedett hangnemben fogalmaz meg egy felismerést. Mi ennek a felismerésnek a lényege? 24. Hogyan viszonyul hangulatilag a következő egység felütése az előző rész befejezéséhez? 25. Milyen felismerés képezi ennek az ellentétnek az alapját? 26. Hogyan emelkedik fölébe a költő ennek a felismerésnek? 27. Milyen nyelvi eszközök érzékeltetik itt a szenvedély magas hőfokát? 28. Milyen képzet társul a bölcső és a sír fogalmához? Milyen jelentéssel gazdagítják ezek a versben a szerelem fogalmát? 29. Milyen érzelem jut kifejezésre az ötödik rész zárójelbe tett versszakában? Vajon miért került ez a

versszak zárójelbe? 30. A hatodik egység teljes egésze zárójelbe került Tartalmi szempontból miben különbözik ez a két versszak az előző szerkezeti egységektől? 31. A tartalmi változás formai eltéréssel párosul a mellékdalban Miben más a mellékdal formája, mint a vers eddigi részei? 32. Milyen hatást vált ez ki az olvasóban? 33. Milyen jelenetet rajzol meg a költő a mellékdalban? Milyen hangulata van ennek a jelenetnek? 34. Milyen elemeit vonultatja fel itt a költő az „örök asszonyi” gondoskodásnak? 35. Milyen színezetet ad a leírtaknak a „talán” szó háromszori megismétlése? 36. Az itt leírt jelenet egy hasonlat elemeként felvillan már a vers legelején is Megtalálod ezt a hasonlatot? József Attila Óda c. műve a legteljesebb összeolvadásról szól A cím már magában műfaj jelölő (magasztos, ünnepélyes hangvételű, nem köznapi dologról szóló alkotás). A Világirodalom egyik legszebb verse. Szakaszos elhelyezés

adja a vers tagolását, és 6 egységből áll. A vers hangulata: csendes, idilli, nyugodt. Érzékszervi hatást vált ki, ilyen a látás, hő érzékelés, illat, hallás. A vers szemlélete, hogy felülről lefelé halad, és gyönyörködik a tájban Oda-vissza tekint, párhuzamos konkrét látvány, és amit belát (hegy, út, lomb, patak). Egyedül van, a konkrét tájat nézi, de a nőt látja benne. A tájjal felidézi a női alakot, áttetsző testetlenségben jelenik meg, a női alakmozgásban van ez asszociációk sora mivel a mozgás miatt átlibben a tájon, valamint amikor nevet azt a kerek fehér kövekhez hasonlítja. A 2. egységben már fokozódik a szenvedély, zaklatottabbá válik, s a mű egy felkiáltással kezdődik (óh) ezért érezhetjük a mű indítását szenvedélyesnek és ezt erősítik az igék használata is. A mű cselekvésekben gazdag, mozgalmas, hangutánzó szavak fordulnak elő benne (óh, zengem, sikoltom). Az egész második egység

összesen 2 mondatból áll, ez fejezi ki a műben a nyugtalanságot és a szenvedélyt. A 2. és a 3 egységet a „szeretlek” szóval kapcsolja össze Az édes mostoha: paradoxon, egyben jelenti a szerelem örömét és fájdalmát is. Ezt az anya, gyerek kapcsolattal vonultatja fel a költő. Párhuzamos mondatok mindegyike hasonlat, és ezek kiegészítik egymást. Az összetartozó dolgokat kapcsolja össze a költő A zörögve, némán, csend hanghatást keltő szavak. A csend belül van és ehhez képest a pillanatok zörögve vonulnak el Az összetartozást érzékelését kelti a fiziológiai (halandóság), kémiai (savak), és a gravitációs szavakkal. Ez érzékelteti a szenvedély, a szerelem örökké valóságát A 4. egység két költői kérdéssel indul (kételyt kelthet az olvasóban) A testrészek, a táj és a természet elemei között párhuzamot von a költő. Megkérdőjelezi önmagát A teljes testi és lelki azonosulás. Egy nagy biológiai vízió

során bejárja kedvese belső szervrendszerét Az első egységhez köthető, mert ott a nő testéről, külsejéről ír s a nyitó képben nincs, ott csak oda képzeli, de a 4. egységben pedig bensőséges viszonyt ír le a költő, materiálisan is jelen van Rácsodálkozik az emberi test működésére. A kozmikus világ (tavak, gyárak, dombok, csillagképek) jelentik az életet. Egymás ellentéteit sorolja, tárgyi és egyben természeti környezet elemei. KegyetlenségJóság Emberi érzelmek világát kapcsolja össze Élet működése “méhednek áldott gyümölcse legyen” Üdvözlégy Mária szövegére utal, evokálja vele, ezzel földöntúli magaslatokba emeli a nő testét. (szövegen belül egy másik szöveg van) 5.egység párhuzamban van Élethimnuszahalál Halandóságot ismeri fel, saját halálára ébred rá a költő. A 4egységben az életről az 5 egységben a halálra készülődésről ír a költő. “lét dadog”= akadozik; “szorgos

szerveim kik újjászülnek”= ismét a nőhöz szól Számára a szerelem éltető erő. 6.egységben tartalmi motívumok vannak, egy hétköznapi jelenetet ír le a házasságot A nő gondoskodik rólabiztonság érzetet, összetartozást, hazatalálást mutatja be. Idilli, hiszen ott van a költő vágyai között a vacsora melege, illetve a visszatérő motívumok az éhség, család, összetartozás, étel illatának motívuma