Pszichológia | Felsőoktatás » Személyiséglélektan tételek, 2005

1 Személyiséglélektan tételek – 2005 1. tétel: Személyiségvizsgáló módszerek és eszközök. Pszichometriai alapfogalmak. A szociálpedagógus kompetenciái Személyiségpszichológia: az egyedekkel foglalkozik és azok jellemzőivel. Személyiség definíciók: - pszichofiziológiai jellemzők összessége - öröklött és szerzett tulajdonságok összessége - alkat, jellem temperamentum - mindazon hatások összessége, melyeket mások gondolnak Legalább 3 okból fordítanak figyelmet a személyiség vizsgálatára és mérésére: 1.) Érdekeltek egyes embereknek a személyiségének a megrajzolásában Ehhez jó mérőeszközökre van szükség. 2.) A személyiségpszichológiai kutatásokkal kapcsolatban Mert ahhoz, hogy kutatni tudjanak mérni is kell tudni a személyiséget. 3.) Az egyének személyes jellemzőinek meghatározása, az alkalmazott pszichológia fontos területe. KUTATÁSI MÓDSZEREK A kezdetek: introspekció és megfigyelés. Introspekció:

(önmegfigyelés) Saját belső élményeinket és tapasztalatainkat figyeljük meg. Hátránya: A tudatunk sajátos viszonyban áll emlékeinkkel, és ez a sajátos viszony torzíthatja a tapasztalatokat. Mások megfigyelése: Más valakit veszünk szemügyre. Hátránya: nem tudjuk mit érez, gondol valójában a másik. Javasolt: több megfigyelő, több szerinti megfigyelés. Esettanulmány: (mélyebb szintű feltárás) - - A személyiséget egészében igyekszik megérteni. Henry Murray perszonológiának nevezte. A személyt mint koherens (összefüggő) egésznek feltételezi. Az esettanulmány az egyén ismételt és mélyrehatóan alapos tanulmányozása. (általában hosszabb időtartam és többszöri adatfelvétel) Végig követi a személyiségnek az érésének a történetét. Ismételt találkozások teszik lehetővé, hogy a megfigyelő megerősítse kezdeti benyomásait, vagy ráébredjen kezdeti benyomásai felületes vagy egyenesen félrevezető voltára. A

benyomás helyességének megfigyelése nehezebb, ha rövidebb a megfigyelési időszak. Klinikai vizsgálat is lehet, ami azt jelenti, hogy olyan embereket vizsgálnak, akik valamilyen életvezetési problémákkal küszködnek. 2 Az általánosítás igénye: több személy vizsgálata: Amikor következtetéseket vonunk le megfigyeléseinkből vagy elméletet alkotunk, akkor azokat szeretnénk sok emberre alkalmazni. Valamely következtetés alkalmazhatóságának hatókörét a következtetés általánosíthatóságának nevezzük. Ha általános megállapítások megfogalmazására törekszünk, akkor sok embert kell megfigyelnünk. Minél több embert figyelünk meg, annál biztosabbak lehetünk. Kérdőívek, tesztek: Teszt: objektívebb. Sok emberen sztenderdizált, bevizsgált kérdéseket tartalmaz Csoportosítás: 1.) Egy vagy két részt vizsgálnak: Empátia, szorongás, depresszióhajlam, konfliktusmegoldás. 2.) Teljes teszt: - papír-ceruza teszt - igen-nem teszt

- skálás teszt (1-5) figyelem, intelligencia, kreativitás, Jól strukturált tesztek: - CPI: Kaliforniai Pszichológiai Leltár - PFT: faktoranalitikus teszt Projektív tesztek: (kivetítés) Egy bizonytalan ingeranyagot tartalmaz és a vizsgálati személynek ebbe kell a saját érzéseit belevetíteni. Bizonytalan, strukturálatlan - TAT > Tematikus Appercepciós Teszt - CAT > - Rorschach-teszt > tintafolt teszt - Szondi-teszt FOGALMAK Pszichometria: A pszichológiai változók mérésével foglalkozik. Ha a változókhoz számot rendelek a változás mérhetővé válik. Változó: Olyan dimenzió, amely mentén változás lehetséges. Olyan dimenzió, amely 2 vagy több értéket vehet fel. A dimenzión legalább 2 értéknek kell lennie, bár vannak olyan változók is, amelyek végtelen sok lehetséges értéket vehetnek fel. 1.) Független változó: Értékeit a kísérletvezető adja meg 2.) Függő változó: Amelynek kapcsolatát a független változóval

vizsgáljuk Pl A kísérleti személyeket alvásmegvonásnak tesszük ki (ez a független változó) – ezzel azt vizsgáljuk, hogy ez milyen hatással lesz a szótanulásra (ez a függő változó). 3.) Harmadik típusú változó: Változók összessége melyeket nem lehet kontrollálni Pl a vizsgálandók intelligenciaszintje különbözik-e, féri vagy nő .stb 3 Változók közötti kapcsolat: 1.) Korreláció: A változók közötti kapcsolatot jelenti. Két jellemzője van: 1 a korreláció iránya, 2 a korreláció erőssége. 1.) Az iránya lehet: azonos vagy ellentétes 2.) A korreláció erőssége (nagysága) lehet: (az érték -1 és +1 között változhat) - Ha 0: nincs korreláció - Ha -1: az egyik nő, a másik csökken - Ha 1: mindkettő nő vagy csökken 2.) Szignifikáns különbség: A mért különbség valódiságára vonatkozik. Annak a valószínűsége, hogy valamely összefüggés nem a véletlen műve. Pl ha valami 95%-ban szignifikáns, akkor

5%-ban lehet a véletlen műve. 3.) Kauzalitás: A két változó ok-okozati összefüggésben van. Pl minél melegebb az aszfalt, annál több beteget visz be a mentő. A megfigyelés és a kísérlet közötti különbség: Megfigyelés: a változó természetes körülmények közötti megfigyelését jelenti Kísérlet: mesterséges körülmények közötti megfigyelés A viselkedés megfigyelésére használt mérők: - Kérdőív: szabadon szerkesztettek - Teszt: bemért, kipróbált kérdőív (sztenderdizált). A tesztnek reliábilisnak (megbízhatónak) és érvényesnek kell lennie. Reliabilitás: A mérés megbízhatósága. Egy mérés akkor megbízható, ha a következő mérés alkalmával is nagyrészt ugyanazt kapjuk (ha a mért különbség, amit az egyének között mér az valós és nem csak véletlen). Tesztre-teszt módszer: Időbeli stabilitás. A teszt megbízhatóságáról úgy győződünk meg, hogy 2-szer végezzük el egymás után. Ha közel

azonosak az eredmények, akkor a teszt megbízható Belső konzisztencia: Belső tartalom a kérdések között. Ha a tesztnek megfelelő a konzisztenciája, akkor megbízható. A felezéssel érhető el Ha más-más eredményt kapok az első és második felében, a teszt megbízhatatlan. Lebonyolítási megbízhatóság: A tesztfelvétel körülményei menyire vannak hatással a teszt készítőire. Szezonális, szituációs jellemzők: Az időszakos jelleg. A körülmények, szituációs jelleg jelentős hatással vannak a teszt készítőire. Validitás: 4 A teszt az méri-e valóban amit mérni szeretnénk. 1.) Egyidejű validitás: egyidejűleg a személyekkel 2 db tesztet töltetnek ki, egy beváltat és egy újat, amit validálni akarnak. Ha a két teszt eredmény egyforma, akkor az új teszt valid 2.) Tartalmi validitás: Megállapításához szakértőket vonnak be, a szakértők véleményét vetik össze a teszttel. Konstruktum validitás: fogalmi érvényesség (azt

méri-e amit kel?) Konvergens validitás: különböző nézőpontból vizsgáljuk ugyan azt a jelenséget. Kritérium validitás: a mérőeszköz korrelációját vizsgálja. Diszkriminációs validitás: a skála függetlensége olyan jellemzőktől, amelyeket nem szándékoznak mérni vele. Látszatérvényesség: A skála első látásra, ránézésre azt méri-e, amire tervezték. 5 2. tétel: A személyiség fogalma Típustanok és vonáselméletek (Hippokratész-Galenosz, Kretschmer, Sheldon, Eysenck, Spranger, Catel). Személyiségpszichológia: azt nézi, hogy mik az egyén speciális-, egyedi tulajdonságai. Tehát egyénekkel foglalkozik. Első alapgondolat, hogy „mi, ki” a személy? A személyiségnek sokféle def-ja létezik: 1.) Az egyénre jellemző pszicho-fiziológiai folyamatok összessége a személyiség Ez határozza meg a személyiséget. 2.) Alkat, temperamentum, karakter, intellektus szerveződése a személyiségben 3.) Öröklött és szerzett

testi-, idegrendszeri sajátosságok, melyek a társad-i és természeti környezettel folyamatos kölcsönhatásban állnak. Allport def-ja: A személyiség, azon viselkedések összessége, melyekből az egyén viselkedése befolyásolható. Személyiség: A személyen belüli pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése, amely létrehozza az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat-, és érzésmintáit. ALKATI SZEMÉLYISÉGVONÁSOK ALAPJÁN VOZSGÁLJÁK A SZEMÉLYISÉGET: A: Típustanok B: Vonáselméletek A: TÍPUSTANOK!!! Típusok: Éles határú, nem folytonos személyiségkategóriák. Hippokratész - Galénosz: Hippokratész (ie. 400 körül) gondolatait, Galénosz (ie 150 körül) finomította tovább Úgy vélték, hogy az emberek 4 csoportba sorolhatók: kolerikus (ingerlékeny), melankolikus (lehangolt), szangvinikus (derűlátó), flegmatikus (nyugodt). Mindegyik személyiségtípusról azt feltételezték, hogy 4 testnedv valamelyikének a túlsúlyát

tükrözi. Szangvinikus (extravertált): (derűlátó) A vér túlsúlya, levegő dominancia, hideg. Hirtelen fellobbanó, jól tudnak lelkesedni, de nem tartós a lelkesedésük. Központi figurák Gyorsan változtatja érzelmi állapotát, rendkívül hullámzó. A fiatalokra jellemző Az érzelmek, indulatok könnyen felkelthetők, de múlékonyak. A magatartás változékony 6 Kolerikus (extravertált): (ingerlékeny) Sárga epe túlsúlya, tűz, száraz. Kevés érzelmi, akarati megnyilvánulás. Erőteljes, tartós érzelmek jellemzik Lobbanékony, energikus Erőteljes érzelmi megnyilvánulásai stabilak, tartósak. Reálisan ítéli meg a valóságot Nagy energiákat képes mozgósítani. Melankolikus (introvertált): (lehangolt) A fekete epe túlsúlya, víz meleg. Nyomott kedélyállapot, nehézkes reakciókészség. Befelé forduló, lassan reagál Nehezen alakít ki kapcsolatokat, de ha kialakít az tartós és stabil. Szorongásra hajlamos és pesszimista Az

idősebbekre jellemző. Flegmatikus (introvertált): (nyugodt) Nyálka túlsúly, föld, nedves. Lelkesedés hiány, mérsékelt reakciók. Jellemezheti a változásoktól való tartózkodás, de a kitartás is Mély érzésű, lassú, nehézkes, megfontolt, kiszámítható. Érzelmi élete higgadt Nyugodt, békés, kiegyensúlyozott. Halogatós, de ha dolgozik precíz SHELDON (1942) Karaktertípusait a csíralemezek alapján különbözteti meg. Az emberek a csíralemezek túlsúlyával jellemezhetők. Endomorf: A belső csíralemez túlsúlya jellemzi. A hasi emésztőszervek alakulnak ki belőle Jellemző az evés, alvás, kényelemszeretet. Jó a kapcsolatteremtő képessége (szociábilis) Testalkatát a hasüreg dominanciája jellemzi. Oldottak, szívélyesek, szeretik a hasukat Ektomorf: A külső csíralemez túlsúlya jellemzi. Idegrendszer és a csontok alakulnak ki belőle. Az agy dominanciája jellemzi, magas intellektus Vékony, csontos alkat Törékeny, visszafogott,

félénk. Jellemző a művészi temperamentum Zárkózott, gondolkodó, feszült Mezomorf: A középső csíralemez túlsúlya jellemzi. Izomzat túlsúlya (izomagyú köcsögök) Aktív, energikus, mozgásszerető. Szögletes Kockáztató és magabiztos Sheldon kialakított egy másik fogalomrendszert: Temperamentum. Viszcerotónia: Laza testtartás, fizikai kényelem. Szociabilitás Érzelmi kiegyensúlyozottság Általános jóindulat. Szomatotónia: Magabiztos testtartás. Fizikai kalandok kedvelése Versengő agresszivitás Egyenes jellem. Erőteljesség Érzéketlenség a fájdalomra Cerebrotónia: Visszafogott testtartás. Egyedüllét kedvelése Érzelmi visszafogottság, lelki érzékenység. Túlérzékenység a fájdalomra Mindenkinél megtalálható valamennyi temperamentum jellemző is bizonyos mértékben. Sheldon úgy vélte, hogy a temperamentumok megfelelő testalkati típussal együtt járnak. KRETSCHMER (1925) A típusokat betegségekkel hozza kapcsolatba. Piknikus

(endomorf): Kerekded alkat. Jó kedélyű, jó humorú Jellemző a mániás (felhangolt-, pörgős állapot) depresszió (enervált, motiválatlan). Leptoszom (ektomorf): Nyúlánk, magas, vékony. Zárkózott, merev gondolkodás Jellemző a skizofrénia (tudathasadásos elmezavar). Atletikus (mezomorf): Erős izomzat, csontozat. Erős indulati élet Epilepsziára hajlamosak JUNG (1933) A személyiség integrálása által egy kellemes állapot jelenik meg. 7 Extraverzió: Nyitott, társaságkedvelő, sok barátja van. Az emberek között érzi jól magát Keresi az izgalmasat, szeret kockáztatni. Szereti a durva tréfát Jellemző az optimizmus, szereti a változatosságot. Hajlamos az agresszióra Energiáját a környezetéből gyűjti Introverzió: Csendes, visszahúzódó, az egyedüllétet kedveli. Energiáját belülről gyűjti Befelé figyel. Tartózkodó, távolságtartó Jobban szeret előre tervezni Szeret szabályok között élni. Megbízható, egy kicsit

pesszimista Az egyik dominanciájával születünk, majd átalakul. Magunkat is szabályozzuk B.) VONÁSELMÉLETEK !!! Vonások: Személyiségdimenziók, amelyek mentén az emberek különböznek egymástól. A típustantól abban különbözik, hogy a típusok elkülöníthetők egymástól, a vonáselméletnél a tulajdonságok csak kicsit különíthetők el egymástól. A vonásoknak csak árnyalata, változata van, de nem olyan szélsőségesek. A vonáselméletek feltérképezik az emberek jellemzésére használatos tulajdonságokat és statisztikai eljárások segítségével megállapítják, hogy mely tulajdonságok tartoznak együvé. A tulajdonságok együttese a vonások. FAKTORANALÍZIS Statisztikai eljárás. Faktoranalízis: Az együtt járó mérési mutatók csoportjának feltárására használt statisztikai eljárás. Az eljárás alapfeltevése egyszerű: ha két vagy több jellemző sok ember vizsgálata esetén együtt jár (korrelál), akkor ezek valamilyen

közös mögöttes vonást tükröznek. Az együttjárások mintázatának vizsgálatából megítélhető a megfigyelt tulajdonságok mögött álló vonásdimenziók strukturális szereződése (lényegében a korrelációs módszer bonyolultabb változata). - Az eljárás azzal kezdődik, hogy sok változó mentén és sok személytől adatokat gyűjtünk. - Korrelációs számítást végzünk, hogy meghatározzuk minden változó mindegyik másik változóval való kapcsolatát. - A korrelációs mátrixot ezután a faktorkivonás eljárásának vetjük alá. - A faktorkivonás után, mindegyiket jellemezhetjük a faktorsúlya alapján. (faktorsúly: a mérési mutató és a faktor között számolt korreláció) - Utolsó lépés a faktorok elnevezése. Az elnevezést úgy válasszuk meg, hogy a lehető legpontosabban tükrözze a tételek számát. A faktort mint a mögöttes vonás statisztikai leképeződését foghatjuk fel. A faktoranalízis: - A személyiség sokféle

megnyilvánulását kezelhetőbb számú vonásra csökkenti azáltal, hogy feltárja milyen vonásokat tartsunk fontosabbnak másoknál. - Annak eldöntésében is szerepet kaphat, hogyan mérjünk valamely vonást, amikor mérőeszközeinket készítjük. Hogyan döntsük el, hogy milyen mérési adatokat gyűjtsünk? Különböző szerzők, különbözőképpen válaszolnak erre a kérdésre. CATTEL megközelítése (1947) 8 Cattel szerint tapasztalati alapon kell meghatározni, hogy az emberi viselkedés mögött milyen vonások állnak. A vonások létezésére vonatkozó hasznos információforrás például a nyelv. Valamely vonás fontosságát feltehetően az is mutatja, hány szóval lehet leírni. Ezt az elvet hívjuk a fontosság úgynevezett lexikális (vagy szótári) kritériumának. A lexikális megközelítésnek megfelelően Cattel 4500 vonásnévből indult ki. A nyilvánvaló szinonimákat, és nem egyértelmű kifejezéseket eltávolítva 171 tagú

tulajdonságlistát készített. Ezt 35 tagúra szűkítette. Ezután faktoranalitikus vizsgálatokat végzett, és az eredményként kapott faktorok azok a dimenziók, amelyeket Cattel az emberi személyiségben fontosnak vél. Több ezer személytől begyűjtött több adatfajtán elvégzett számos faktoranalízis révén Cattel arra a következtetésre jutott, hogy a személyiség lényegében 16 dimenzió mentén írható le. Ez a 16 elsődleges személyiségvonás mérésére dolgozta ki Cattel a munkatársaival a 16PF (personality factors) kérdőívet. A feltárt 16 faktor az egyes vonásdimenziókon magas és alacsony pontértéket elérők jellemző tulajdonságaival meghatározva. Az egyes faktorok az általuk magyarázott variancia mértékének sorrendjében vannak felsorolva. 1. Tartózkodó – Szívélyes 2. Konkrét gondolkodású – Absztrakt gondolkodású 3. Túlérzékeny – Érzelmileg stabil 4. Önalávető – Uralkodó 5. Komoly – Eleven 6. Szabályok alól

kibúvó – Szabálykövető 7. Félénk – Bátor 8. Számító, haszonelvű – Érzelmi beállítottságú 9. Bizalomteli – Gyanakvó 10. Praktikus – Fantáziadús 11. Egyenes – Titkolózó 12. Magabiztos – Aggódó 13. Hagyományszerető – Kísérletező kedvű 14. Csoportember – Önálló 15. Hibatűrő – Perfekcionista 16. Nyugodt – Feszült EYSENCK (1967) VONÁSMODELLJE TANÁRNŐ: Érzelmi labilitás: Érzelmi stabilitás: NEUROTICITÁS DIMENZIÓINAK NEVEZI Stabil: Jól tűri a változásokat, nehezen mozdítható i az érzelmi élete. Labil: Nehezen tűri a változásokat. Könnyen felborul az érzelmi élete KÖNYV: Eysenck eltérő kiindulópontot választott a személyiség alapdimenzióinak kutatásához. Cattellel ellentétben úgy vélte, hogy a mögöttes változókra vonatkozó jól átgondolt elképzelésből kell kiindulni, és csak ezután szabad megpróbálni e változók megfelelő mérését. Eysenck Hippokratész-Galénosz tipológiáját,

valamint Jung és Wundt idevonatkozó megfigyeléseit elevenítette fel. 9 A táblázat formája nem folytonos dimenziókat sugall, valójában mindkét dimenzió folytonos. A táblázatban szereplő tulajdonságok viszonylag szélsőséges és egyértelmű esetekre vonatkoznak. A legtöbb ember a középponthoz áll a legközelebb mindkét dimenzión, és így kevésbé szélsőséges jellemzőkkel rendelkezik. Eysenck Személyiség Kérdőívvel (EPQ-val) mérik. E mérőeszköz kifejlesztésekor faktoranalízist használtak, de Catteltől eltérő céllal. Eysenck a módszert a skálák finomításra, másfelől annak megerősítésére használja, hogy skálái valóban azt a két faktort mérik, amire szánta őket. A két dimenzió amit Eysenck emleget hasonlít némiképpen kettőre a Cattel-féle 16PF első 3 faktorából. A két fő személyiségdimenzió alapján elkülöníthető 4 személyiségkategória, és az ezekbe sorolható legjellegzetesebb vonások Eysenck

javaslata szerint. A 4 kategóriát az extraverzió-introverzió, és az érzelmi labilitás-stabilitás dimenzió magas, ill. alacsony értékeinek kombinációja hozza létre Érzelmileg kiegyensúlyozatlan Érzelmileg kiegyensúlyozott csendes pesszimista emberkerülő megfontolt merev szeszélyes szorongó tartózkodó passzív békés gondos komoly Melankolikus megfontolt megbízható kiegyensúlyozott nyugodt Flegmatikus aktív optimista impulzív változékony Extravertált izgulékony agresszív nyugtalan sértődékeny szociábilis társaságkedvelő bőbeszédű készséges könnyed élénk gondatlan vezető Szangvinikus Introvertált Kolerikus 10 3. tétel: Pszichoanalitikus személyiségelméletek S Freud strukturális és topográfiai modellje. Énvédő mechanizmusok, terápiás megközelítés. Pszichoanalitikus elmélet vagy pszichoanalízis: A viselkedést részben olyan erők határozzák meg, amelyek kívül esnek a tudatos ellenőrzés körén. Gyakran

tűnik véletlennek olyasmi, amit szándékosan tettünk, csak éppen nem voltunk tudatában a szándékunknak. Fő képviselője Sigmund Freud Freud (1856-1939) - - Zsidó családból származott Apja kereskedő volt, akinek 2. házasságából született (fontos az ödipális komplexus kialakulásánál a családja, mert olyan családja volt, amely hívta az elméletek megalkotását. A saját családja miatt kezdett ezzel foglalkozni) A szülők között 20 év különbség volt. Ő volt az első szülött, utána még 5 lány és 1 fiú született Anya – örömelv képviselője (ő ad inni, enni) – Ödipusz komplexus Apa – valóságelv képviselője Freud félt a vonattól (???) Freudot elbűvölték a szimbólumok, metaforák, analógiák, Ez a vonzódás tetten érhető az elméleteinek mind formájában, mind tartalmában is. Freud szerint az emberi viselkedés maga is nagymértékben szimbolikus. A freudi elmélet nem választható el a terápiás módszertől, illetve

a terápiában folyamatosan jelen lévő személyiség mérő eljárásoktól, hiszen ezeken alapszik. A pszichoanalízis kifejezés egyszerre jelöli a freudi terápiás eljárást, Freud kutatási módszerét, illetve személyiségelméletét. A LÉLEK TOPOGRAFIKUS MODELLJE Azzal kell kezdeni, hogyan képzelte el Freud a lélek szerveződését. Ezt az elképzelést gyakran nevezik a lélek topografikus modelljének. Tudatos: Az a lelki terület, amiről pillanatnyilag tudomásunk van. Az emberek képesek szavakba önteni tudatos élményeiket. Tehát, egy olyan éber állapot, amikor a személy birtokában van a személyi kompetenciájának. Tudatelőttes: A normál emlékezetet tartalmazó terület. Elemei kívül esnek a tudatosságon, de könnyen a tudatba hozhatók. Tehát olyan dolog, ami a tudatunkba előidézhető, pl amikor dereng valami – gondolkodunk – és megvilágosodik a sztori. Tudattalan: Közvetlenül nem hozzáférhető a tudatosság számára. Freud

szorongással, konfliktusokkal vagy fájdalommal asszociálódott vágyak, érzések és gondolatok gyűjtőterének tekintette. Ha egyszer ezek a tudattalanba kerülnek, többé nem tűnnek el onnan Folyamatos hatást gyakorolnak a későbbi viselkedésre. Tehát, olyan emlékek, képek kerülnek a tudattalanba, amik számunkra kellemetlenek (Freud szerint egy szemetesláda). 11 Jéghegyhasonlat!  1/10 tudatos  víz jéghegy Ami a víz alatt van, de még rálátásom van, az a tudatelőttes.  9/10 tudattalan Freud szerint a személyiség igazán fontos működései a tudattalanban zajlanak. STRUKTURÁLIS MODELL (A személyiség összetevői: A strukturális modell) Freud úgy érezte, hogy a topgrafikus modellje nem elegendő az emberi személyiség jellemzésére, és ezért kidolgozta annak strukturális modelljét. Ebben a személyiség 3 nagy rendszerből áll: Id (ösztön-én), ego (én) és szuperego (felettes én). Ez a 3 rész a viselkedés vezérlésében

kölcsönhatásban áll. Id (ösztön én): A személyiség legprimitívebb része, amelyből az ego és a szuperego kifejlődik. Már az újszülött is rendelkezik vele Tartalmát a biológiai ösztönkésztetések (drive-ok) alkotják: éhség, szomjúság, az élet védelme, a fájdalom elkerülése és a szexuális örömszerzés. (Freud ide sorolta az agressziót is) Az id az ösztönimpulzusok azonnali kielégítésére törekszik. Az id az örömelv alapján működik: a körülményektől független a fájdalom elkerülésére és az örömök azonnali megszerzésére törekszik. Ha az embereket teljesen az örömelv irányítaná, gyorsan bajba kerülnének. Azt a mechanizmust, amellyel az ösztönén a feszültséget csökkenti, elsődleges folyamatnak nevezzük. Teljes egészében tudattalan és szorosan kapcsolódik az ösztönös biológiai folyamatokhoz. Az EGO (én): A gyermekek hamar megtanulják, hogy a szükségleteiket nem elégíthetik ki azonnal (ha éhesek

–várni kell amíg ad nekik valaki enni, vizelet és széklet ürítésnél is várni kell amíg elérnek a mellékhelységig, és így tovább). A személyiségben új tartomány az ego alakul ki, amint a gyermek a valóság követelményeit is tekintetbe kezdi venni. Az ego a valóságelvnek engedelmeskedik: az ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a környezeti feltételek létre nem jönnek. Az ego lényegében a személyiség végrehajtó szerve, ő dönti el, hogy mely cselekvések megfelelőek és milyen módon elégíthetőek ki. Az ego közvetít az id, a valóság és a szuperego követelményei között. - Freud szerint az én az ösztön-énből származik, és az ösztön-én energiáinak egy részét saját céljaira használja fel. - Az én kapcsolatban van a külvilággal, ezért a legtöbb egofunkció a tudatban és a tudatelőttesben helyezkedik el. Mivel azonban az ösztön-énhez is kapcsolódik, tudattalanul is működhet. 12 - Az

én fő célja, hogy elhalassza az ösztön-én energiájának levezetését addig, amíg a feszültségnek megfelelő tárgyat vagy cselekvésmódot nem talál. Másodlagos folyamaton keresztül próbálja meg egyeztetni a feszültségcsökkentő tárgy képzetét. A reális gondolkodás teszi lehetővé az én számára, hogy olyan cselekvéseket tervezzen, amelyek kielégítik a szükségleteit, majd ellenőrizze, hogy azok működneke. Ezt a folyamatot nevezzük valóságpróbának Freud ló és lovas hasonlata: Ló: ösztönén, mozgás ereje. Lovas: én, irányt szab a mozgásnak. Az egot nem zavarja a csalás, lopás vagy az örömelv szabadjára engedése mindaddig, amíg nincs esély a lebukásra. SZUPEREGO (felettes én): Eldönti, hogy egy-egy cselekedet jó-e vagy sem. Tartalmazza a társadalmi normákat és elvárásokat. Freud szerint a lelkiismeretnek a leginkább megfelelő rész, amely inkább erkölcsi aggályok, mintsem szociális hasznosság alapján kormányoz. A

szuperego a szülői jutalmazások és büntetések révén alakul ki. - A személyiség utolsóként kifejlődő része. - Két részre osztható: 1.: Én-ideál: megfelelő viselkedés szabályait tartalmazza, amit a szülők helyeselnek 2.: Lelkiismeret: Helytelen viselkedést meghatározó szabályokat tartalmaz - Szuperego 3 feladata: 1.) Legátolni az ösztönén impulzusait, melyeket a társad rosszal 2.) Morális megfontolások alapján cselekedjen 3.) Igyekszik a személyt abszolút tökéletességre irányítani - A felettes én működhet a tudatosság minden szintjén. Az erők egyensúlya: - Ha a felettes én egyszer kialakul, az énnek nehéz dolga van. Az egonak egyszerre kell kezelnie az ösztönén szükségleteit, és a felettes én morális utasításait és a valóság korlátozó erőit. - Az énerő az egonak azt a képességét jelöli, hogy mennyire hatékonyan tud működni az összeütköző erők követelményeképpen. - Freud szerint az egészséges

személyiségben a 3 összetevő hatása kiegyensúlyozott. Az id egésze, valamint az ego és a szuperego nagyobb része a tudattalanba merül; az ego és a szuperego kis része pedig tudatos vagy tudatelőttes. Az elfojtott dolgok 3 -féleképpen kerülnek a tudatba: 1. Elszólás: Pl itt állok megrendelve (pap: megrendülve) 2. Álom: Az elszólás után mélyebben elfojtott dolgok álom formájában jelennek meg 3. Neurózis: A legjobban elfojtott dolgok Az egyén képtelen szorongásaival és konfliktusaival megküzdeni. Mély benyomást gyakorolt Freudra az energia-megmaradás elve, mely szerint az energia átalakulhat különböző formákba, de nem keletkezik és nem vész el. Feltételezte, hogy az ember szintén zárt energiarendszer. Minden egyén állandó mennyiségű pszichológiai energiával rendelkezik. Ezt nevezte el libidónak (jel: kéjvágy) Ez azt az elképzelést tükrözte, hogy a nemi hajtóerő elsődleges. Ezen elv egyértelmű következménye, hogy ha egy

tiltott cselekedet vagy késztetés elfojtódik, az energiája a rendszerben egy másik helyen keres levezetést, és valószínű álruhában jelenik meg ismét. Pl az agresszív impulzusok áthelyezhetők sportkocsival történő száguldásrastb 13 Személyiség fejlődése Freud szerint a gyermek első 5 évében fejlődési szakaszokon megy át, amely hatással vannak a személyiségének a kialakulására. Ezeket pszichoszexuális szakaszoknak nevezte el Az egyes szakaszokban az id örömkereső impulzusai a test más-más területeit szállják meg. Az első életévet a pszichoszexuális fejlődés orális szakaszának nevezte. Ebben az időszakban a csecsemők öröme elsősorban a szopásból származik és bármi ami a kezük ügyébe kerül egyből a szájukba vesznek. A második életévet az anális szakasz kezdetének vélte. A gyermek a székletének az elengedésében ill. a visszatartásában talál örömet 3-6 éves korig a fallikus szakasz. A gyermekek

örömeik a nemi szervük simogatásából származik. Felfigyelnek a nemek közötti különbségre, szexuális impulzusaikat az ellenkező nemű szülőre irányítják. Az ödipális konfliktust a fallikus szakaszban kell megoldania a gyermeknek. Pl A fiúk szexuális impulzusai 5-6 éves korban az anyára irányulnak. Ez arra készteti, hogy az apát riválisnak fogja tekinteni az anyja szeretetében. Normális esetben a fiú szorongása úgy csökken, hogy az anyja iránti érzéseit más személyen tölti ki; vagy úgy hogy az apjával azonosul. Az ödipális konfliktus feloldása vet véget a fallikus szakasznak Ezt egy 6 éves kortól 12 éves korig tartó latenciaperiódus követi. (latenciaperiódus: a szexuális és az agresszív impulzusok valamiféle tompított állapotban vannak, így a gyermek figyelme kifelé irányul és a környezet felé irányuló kíváncsisága következtében tanul). Végül a pubertás és a serdülés vezet be a felnőtt szexualitás érett

fázisába, a genitális szakaszba (A pszichoszexuális fejlődés utolsó szakasza, amely az ellenkező nem egy tagjával való szexuális egyesülésben teljesül be). Freud szerint bizonyos problémák az egyes szakaszokban feltarthatják a fejlődést és tartós hatást gyakorolhatnak a személyiségre. Pl: Ha valakit korán elválasztanak és nem élheti ki a szopás örömét, az orális stádiumban fixálódhat. Felnőttként az ilyen ember túlságosan kötődik másokhoz és olyan örömökhöz, mint az evés, ivás, dohányzás. Az ilyen személyt orális személynek nevezhetjük. Elhárító mechanizmusok Azok az egyének, amelyek valamilyen tiltott cselekedet megtételére éreznek késztetést, szorongani kezdenek. Az impulzus álruhás kifejezésével azonban elkerülhető a társad büntetése, ill. a szuperego elutasítsa és ez által csökkenthető a szorongás Freud a szorongás csökkentésére vagy elkerülésére több stratégiát is leír, ezek az elhárító

mechanizmusok. Szorongás Freud szerint egy olyan vészreakció, amely figyelmezteti az egyént, hogy várthatóan valami kellemetlen következik. A pszichoanalitikusok megkülönböztetnek objektív szorongást: amely ésszerű reakció a fenyegető helyzetre, (a másik két fajta szorongás alapja) (megszabadulhatunk tőle, ha elkerüljük azt a helyzetet) neurotikus szorongást: amely a tényleges veszélyhez képest aránytalanul nagy. Ilyenkor attól félünk, hogy az ösztönén impulzusai kikerülnek az ellenőrzésünk alól és az adott cselekedetért büntetést kapunk. Az ösztönén vágyaiból ered és nehezebb vele megküzdeni 14 és morális szorongást: ami akkor keletkezik, ha megszegünk vagy megszegni, készülünk erkölcsi szabályokat. Pl házasság előtti szex miatt, ha azt az erkölcsünk nem engedi Szubjektív bűntudatként vagy szégyenként éljük meg. Alapját nem a társad-i büntetés képzi, forrása belül a lelkiismeretben keresendő. Szorongás

megjelenésére az én 2 féleképpen válaszolhat: 1. Növeli a racionális szorongással kapcsolatos erőfeszítéseket, hogy hatásosan megküzdjön a veszéllyel 2. Elhárító mechanizmusokat alkalmaz, amiket az én fejlesztet ki, hogy megküzdjön a szorongással. Ezek tudattalanul működnek Valamilyen módon torzítják vagy meghamisítják a valóságot. Elhárító mechanizmusok: Tudattalan típusai: ELFOLYTÁS: Azokat a késztetéseket, amelyek kielégítésére nincs módunk, azt elfojtjuk. Kiűzzük a tudatból a tudattalanba. Az egyik legalapvetőbb mechanizmus Különösen fontos az ösztönén-impulzusok vonatkozásában. Az elfojtás függ attól, hogy milyen értékek vannak a felettes énben és, hogy mit büntetnek. Nem egyezik meg az elnyomással, amivel időlegesen teszünk félre valamilyen fájdalmas memóriatartalmat. Az elfojtás ritkán sikerül teljes mértékben –részleges elfojtás. Az elfojtás során a szervezet önmaga ellen dolgozik, sok energiát

vesz igénybe. A gondolatok elfojtása fizikai erőfeszítést is igényelhet, így negatív következményei lehetnek a testre. ÁTFORDÍTÁS (konverzió): A lelki konfliktus fiziológiaiba (testibe) való átfordítása. Ez ha tartósan fennáll, akkor tünetképzés. Ritkán fordul elő TÜNETKÉPZÉS: A tartósan gátolt ösztönkielégítés, neurotikus tüneteket okoz. Tehát a lelki probléma fizikai tüneteket okoz. Indulattalanító énv-ő mech-ok: TAGADÁS (lehetetlenné tevés???): Adott esemény bekövetkeztének vagy adott állapot fennállásának elutasítása. Az esemény jelentése átértékelődik, így a jelentése eltűnik Elrejtu a tudatosság elől a problémákat. Pl ez velem úgy sem történhet meg, az anya nem hiszi el, hogy a fia meghalt TÁVOLÍTÁS: A feszültséget távolítjuk a jövőbe vagy a múltba és ez által csökkentem. PL hol van az már IZOLÁLÁS(elszigetelés): Különválasztom a feszültséget okozó problémát, a személyhez kötődő

többi kapcsolattól. Pl a tabutémák, amiről nem lehet beszélni és így megmarad a kapcsolat. REAKCIÓKÉPZÉS: Ellentétbe való fordítás. Ha valami kellemetlen megfosztjuk a negatív tartalomtól és ezt semleges vagy pozitívba fordítjuk át. PL Egy anya, aki bűnösnek érzi magát, mert nem akarja elfogadni gyermekét, túlságosan engedékeny vagy gondoskodó lehet, azért hogy meggyőzze gyermekét a szeretetéről és önmagát, hogy jó anya.(a gyermek ebben az esetben komoly sérüléseket szenvedhet, mert mindezt megérzi az anyja felől). Belső menekülési énvédő mech-ok: ÁTVITEL: Az indulat átvitele egy másik személyre vagy tárgyra az által, hogy a saját indulatait levezesse. 15 RACIONALIZÁLÁS: Az egyén úgy csökkenti szorongását, hogy ésszerű magyarázatot keres a viselkedésére. Kettős célt szolgál: 1 csökkenti a cél elérésének meghiúsulása miatt érzett csalódásunkat, 2. elfogadható motívumokat kínál viselkedésünk

igazolására Miközben a „jó okot” keresik az „igazi ok” helyett, az emberek számos mentő körülményt találnak viselkedésük igazolására. Az ilyen mentségek rendszerint valóban kézenfekvőek, mindössze nem a teljes igazságot jelentik. Külső menekülési énv-ő mech-ok: KISZÁLLÁS (valódi menekülés): Az adott helyzetből való kiszállás fizikálisan. Pl hallgatok, majd abbahagyja ALKOHOLIZÁLÁS: NARKOMÁNIA: Regresszív típusú énv-ő mech-ok: (regresszió: visszalépés a személyiség korábbi szintjére, amikor még minden szép és jó) A megküzdés érettebb módjait feladjuk és helyette primitívebbeket alkalmazunk. Függ attól, hogy a fixáció milyen fejlődési szakaszban történik ÁLTALÁNOS REGRESSZIÓ: Pl. amikor kistestvér születik, erre a nagytestvér újra bepisil ORALITÁS: A feszültséget kiváltó környezetben jelenik meg, pl. Ujjszopás, körömrágás, dohányzás Az öröm megszerzése a szájhoz köthető. SZEXUÁLIS

REGRESSZIÓ (trófeagyűjtés): Az illetőnek önmagával regressziója van, bizonyítási kényszer, kisebbségi komplexus Önbizalomnövelés. ALVÁS: A szorongás elől az egyén az alvásba menekül. Attól regresszió, hogy az alvás egy korábbi állapot, amikor még nappal is aludni kellett (kisgyermekkor). Ezzel konfliktusokat kerülünk. FANTÁZIA: Éber állapotban teszi azt amit alváskor. Éber állapotú menekülés IDENTIFIKÁCIÓ (azonosulás): Anna Freud nevéhez fűződik. Azonosulás az agresszorral Pl. a 2-5 éves kisfiú tényleg beleszeret az anyjába és közöttük az apa a konfliktus; ezért az apával identifikálódig, így nem kell tőle félnie. Kamaszok azért csapódnak csoportokhoz, hogy ne kelljen tőlük félni. Agresszív típusú énv-ő mech-ok: AGRESSZIÓ: Lehet verbális vagy fizikai. Énvédő mech ha: a munkájához kötötten elégíti ki az agresszióját, pl. sebész, rendőr TÚLKOMPENZÁLÁS (túlkiegyenlítés): Pl. ha valaki gyenge –

kisebbrendűségi komplexusát (érzését) kompenzálja túl – diktátorok (Hitler) PROJEKCIÓ (kivetítés): A szorongástól úgy szabadulunk meg, hogy a saját hibáinkat másoknak tulajdonítjuk. Pl hajlamosak vagyunk kritikusak vagy utálatosak lenni, de ez rontaná a személyiségképünket, ha ezt beismernénk magunknak. Ha meggyőzzük magunkat, hogy a körülöttünk lévő emberek utálatosak, akkor az irányukba mutatott kemény bánásmód nem a mi rossz természetünkből fakad, hiszen ők azt kapják amit megérdemelnek. A projekció valójában a racionalizáció egyik formája. MEGNEMTÖRTÉNTÉ TEVÉS (intellektualizáció???): Gondolatban megsemmisíti a feszültséget okozót. Az elhárításnak ezzel a módjával gyakran élnek olyan emberek, akiknek a napi munkájuk során élet-halál kérdésekkel kell szembenézniük. PL az orvosok nem engedhetik meg maguknak, hogy minden egyes beteggel érzelmileg azonosuljon. Elaboratív énv-ő mech-ok: MUNKA: mint énv-ő

mech. Munkamánia, munkába menekülés, tehát kiszáll a helyzetből Társad-ilag elfogadott. 16 SZUBLIMÁLÁS (áttolás???): A tiltott vágyak társad-ilag hasznos kiélése. A személy részlegesen kiéli az elfogadhatatlan késztetését. A motívum adott formában nem kerülhet a felszínre, átirányítódik egy másik csatornára. Az ellenséges impulzusok küzdősportokban való részvétel útján találhatnak szociálisan elfogadható kifejeződési formát. PSZICHOTERÁPIÁS TECHNIKÁK Pszichoterápián az elmebetegségek és egyéb mentális zavarok pszichológiai alapú (nem pedig fizikai vagy biológiai) gyógyítását értjük. A technikák célja, hogy a betegek viselkedését, gondolatait, érzelmeit megváltoztassák olyan módon, hogy képesek legyenek stresszhelyzeteket megfelelő módon kezelni és embere kapcsolataikat is harmonikusabban alakítani. A terápia két személy –a kliens és a terapeuta- közti kommunikációt feltételezi A kliens belső

félelmeinek, érzéseinek szabad kifejezésére bíztatják anélkül, hogy attól kellene félnie, hogy a terapeuta elítéli őt. A terapeuta a megértését, elfogadását ajánlja fel és arra törekszik, hogy segítsen a kliens problémái minél hatékonyabb kezelési módjainak kifejlesztésében. Pszichoanalízis: Freud szerint a betegségek általában a gyermekkorból erednek, a tudattalan konfliktusok következményei: a tudattalanba elfojtott impulzusok és érzelmek eredményei. A pszichoanalízis kulcsgondolata az, hogy a személy pillanatnyi problémái nem oldhatók meg sikeresen a szüleivel és testvéreivel alkotott korai kapcsolatok tudattalan alapjainak alapos megértése nélkül. Az analízis célja, hogy a konfliktusokat a tudatba emelje azért, hogy racionálisan kezelhetőkké váljanak. Szabad asszociáció és álomanalízis: (a módszer segítségével az elfojtott gondolatok és érzések a kliens gondolatába kerülnek) A klienst arra buzdítják, hogy

engedje szabadjára gondolatait és érzéseit és mondjon ki mindent, ami csak eszébe jut. Ez nem egyszerű feladat, mert életünk során azt tanultuk, hogy óvatosnak kell lennünk. Gyakorlással az analitikus buzdítására ez könnyebbé válik. Amikor a kliens hallgat vagy hirtelen témát vált, az analitikus szerint ellenáll valamilyen gondolat- vagy érzelem felidézésének. Az ellenállás egy tudattalan kontroll következménye, amit az analitikusnak fel kell derítenie. Az álomanalízis Freud szerint a tudattalanhoz vezető út, mivel az elfojtott vágyak és érzelmek jelennek meg eltorzított alakban az álomban. Az álom manifesz (tudatos) tartalmáról beszélgetve és a szabad asszociációk módszerével az analitikus és a kliens megkísérli az álom tudattalan jelentését feltárni. Az asszociációk interpretációjával (magyarázatával) az analitikus hozzásegíti a klienst a problémái gyökerének a megértéséhez. Indulatátvitel: A kliens életében

fontos emberek iránti érzelmeknek az analitikus felé való kivetítése. Átdolgozás: Az analízis előrehaladtával a beteg átdolgozás hosszú folyamatán megy keresztül. Ennek segítségével a kliens képes lesz reálisabban megküzdeni problémáival A freudi elméleten alapuló pszichoanalitikus terápiák rövidebbek, mint a pszichoanalízis és nagyobb hangsúlyt helyeznek az ego problémamegoldó funkcióira, valamint a személy pillanatnyi interperszonális problémáira. ÁLMOK: Freud szerint a tudattalan az álmokban is kifejezésre jut. Kétféle álomtartalomról lehet beszélni: 1.) Manifeszt: nyílt Az álmodó tényleges álomképei alkotják 2.) Látens: lappangó Tudattalan gondolatok, vágyak alkotják 17 Az álmoknak 3 forrása van: 1.) szenzoros ingerlés, pl kutya ugatása, 2) nappali élménymaradványok, 3.) ösztönén tudattalan impulzusai: kielégülés 4. tétel: Pszichoanalitikus személyiségelméletek. Jung munkássága. A kollektív

tudattalan, az archetípusok, szimbólumok. Carl Gustav Jung (1875-1961) - MUNKÁSSÁGA: Svájcban született református lelkész gyerekeként Jung az apját kedves, toleráns és gyenge embernek tartotta, legalább is az anyjához képest Egykeként nehéz élete volt, mert úgy érezte teljesen megfertőzte szülei állandó viszálya Pszichiátriai pályafutását 1900 dec-ében kezdte el. A pályája kezdetén már tudományos hírnévre tett szert a szóasszociációs kísérleteivel (Hangosan felolvasnak kb. 100 szót Mindegyik szóra azonnal választ kell adni Stopperrel mérik a reakcióidőt. Valamelyik szóra gyorsan, valamelyikre nehezebben tudnak reagálni Következtetés: ahol lassabban reagál, ott a személynek tudattalan problémái vannak . Az ilyen szavak közül emlékezeti területeket kell feltárni a terápia során.) Freuddal jó barátok voltak az utódjának tekintette, de Jung saját útján haladt tovább. Jung 2 alapvető kérdésben eltért a klasszikus

pszichoanalízistől: 1: Nem fogadta el, hogy a szexuális libidó minden emberi cselekvés hajtóereje. 2: A tudattalant 2 részre bontotta, kollektív- és személyes tudattalan. Jung az álmok mellett a komplexusokat tartja a tudattalanhoz vezető útnak. A komplexusok befolyásolják álmainkat és lelki életünk szerveződését. Leginkább minden erős érzelem alkalmával ébredünk komplexusaink tudatára. Ha a komplexus a tudatba kerül, nagy hatással van a viselkedésünkre és hangulatunkra. A komplexusok lehetnek motiváló hatásúak, és neurotikus zavart is okozhatnak. Negatív hatásuk oka: egy lelki trauma, gyermekkori gátlásstb. Ha az én pozitív kapcsolatban van a komplexussal és integrálni tudja ennek az energiáit, a személyiség sokoldalúbbá válik, belsőleg gazdagodik. A komplexusok, lehasadt lélekrészek. Oka: a morális konfliktus amelynek következménye, hogy látszólag lehetetlen az emberi lény egészére igent mondani. A konfliktus nem tűnik

el, hanem a tudatos én felszíne alatt tovább munkálkodik, és tüneteket okoz. Ez magyarázza az asszociációs kísérletben észlelt reakciókat. Kiemelt fontosságot tulajdonít a tudattalan szerepének és működésének, amely szerinte is az ember lelkivilágának a nagyobbik részét alkotja. A jungi elméletben az ember pszichológiai aktivitásának 4 alapformája létezik: - A gondolkodás: fogalmi kapcsolatok kialakítása - Az érzés: személyes álláspontok, hangulatok, érzések 18 - Az érzékelés: érzékletek felfogása, tudatosulása - Az intuíció: ötletek, benyomások, megérzésekből álló tudattalan lelki élmény Az egészséges ember mind a 4 funkciót kifejleszti magában, bár nem egyenlő mértékben. Jung szerint az emberek nem csak uralkodó funkcióikban, hanem a világhoz való kapcsolataikban, beállítódásaikban is különböznek. Extravertált: kifelé forduló, könnyed, barátkozó, jó kedélyű. Introvertált: befelé forduló,

komoly, csendes, kevés de mély barátságot kötnek. Jung a tudattalant 2 tartományra bontja: Személyes tudattalan Kollektív tudattalan Személyes tudattalan: Az egyénnek van vele született tudattalanja. A személyes tudattalan részben azoknak a gyermekkori élményeknek a tárháza, amelyek valamikor tudatosak voltak az egyén számára, de már elfojtódtak és száműzetésbe kerültek a tudatból. Másrészt itt vannak az énnel össze nem egyeztethető érzelmek, élmények is. Kollektív tudattalan: A faj valamennyi egyedének a tudattartalma. A faj élete során megélt hatsok összegződnek benne. A kollektív tudattalanban olyan elemek jelennek meg, mellyel az egyén még sohasem találkozott, de öröklés révén mégis ott van. A kollektív tudattalan a legmélyebb energiaforrásainkat tartalmazza. Az emberi fejlődés, kibontakozás sok-sok céljának, útjának a sűrített tapasztalatait is magába foglalja. Honnan ered a kollektív tudattalan (fogalma)?: (a

neurotikusoknál nagyon erős a kontroll, tehát sok mindent elfojt. Nála nem tör fel a tudattalan tartalma) Jung pszichotikus betegekkel foglalkozott. A pszichotikusoknál megszűnik a kontroll, a fantázia és valóság egybemosódik Ha megszűnik a realitáskontroll, akkor szabadon felszínre tör a tudattalan tartalma. (Egyes álomtartalmak teljesen idegennek tűnnek a beteg számára. De az bármennyire is látszólagos, mégis van jelentése. Ezekről a képzetekről gondolkodva, Jung azt a hipotézist vetette fel, hogy tudattalan tartománya két részre bontható: a személyes- és a kollektív tudattalan. A szóasszociációs kísérletek alátámasztották.) A kollektív tudattalan tartalmai a szimbólumok, pl. hatalom, erő = az erőt definiálják ARCHETÍPUSOK: A kollektív tudattalan nem csak szimbólumokat, hanem archetípusokat is tartalmaz. A kollektív tudattalant olyan ősképek (archetípusok) építik fel, amelyek az emberiség összegyűjtött ősi

tapasztalatait tartalmazzák. Jung: Mindnyájunkban él az ellentétes archetípus. Ez teszi lehetővé, hogy az egyik nem képviselője megértse a másik nem képviselőjét. Alapvető archetípus: anima és animusz. (a másik kettő az árnyék és a persona) 1.) Anima: A férfiban lakozó nő Jung felismerte a férfiak és nők tudattalanjának megkülönböztető jegyeit. Minden férfi tudattalanjában rejtőzik feminin jellem, melyet az álomban női alak vagy kép személyesít meg –ennek adta Jung az anima nevet. Jung szerint a férfinak az anya az anima forrása. A nő átörökített képzete mindig szerves része a férfi tudattalanjában kialakuló anima képnek. Minden férfi a testében hordozza a nő csökevényes jellegzetességeit. 19 2.) Animusz: A nőben lévő férfi A nő tudattalanjában is mindig ott rejtőzik a férfi kép A nők többségénél a személyiségükben rejlő tudattalan férfias mozzanatok harmonikusan egybe olvadnak többi tulajdonságukkal

és így elősegítik egészséges életvezetésüket. Ha tudni akarja a nő, hogyan működik az animusza, segítséget nyújthat, ha leírja az álmait és minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vesz, pl. festeni kezd, és így képpé formálja az animusz tulajdonságait, amelyek zavarják az életét. - A rendellenesen működő animusz: képtelen tisztelni más érzéseit, megbánt embereket, nagyképű, nézeteit ráerőszakolja másokra, képtelen felépíteni saját világát, állandó harcot vív környezetével és önmagával, - Jó az animusza: zökkenőmentesen barátkozik, szívesen találkozik a másik nemmel. 3.) Persona: (Tudatos (?) A személyiségünk az a része amelyet mutatunk magunkról) Jung a persona fogalmát használta, amikor leírta azt a magatartást, amely alkalmazkodik az egyén mindennapi életének a követelményeihez. Ez a szerep, jó adag rugalmasságot kíván. Az egészséges ember csak egy bizonyos fokig azonosul azokkal a

szerepkörökkel, amelyeket a mindennapi életben elvárnak tőle. Ha az egyén teljesen azonosul, egybeolvad a szerepszemélyiségével, ez annyit tesz, hogy megtagadja személyisége többi részét, beleértve a tudattalant is. 4.) Árnyék: (A személyiség tudattalan, de a tudatba hívható része, melyet nem szeretnénk megmutatni.) . Az árnyék mint az én személyiség rejtett arculata torlaszt emelhet elénk, de ha tudatosan elfogadjuk, életünk meglepő fordulatot vehet. Az árnyék személyiség tartalmazza azokat a funkciókat, amelyeket az egyén nem tud kiélni, ami nem tud benne közvetlenül megnyilvánulni. Jung elméletében a teljes személyiségnek a magja a selbs, amely integrációs központként és forrásként is működnek az emberben. Jung szerint a szellemvilág, a másvilág, a minden emberben meglévő kollektív tapasztalati valóság nem más, mint a selbs. SZIMBÓLUM: TANÁRNŐ: Sok élmény összegzésével létrejött kép. Sok élmény

esszenciáját egyesítik magunkba Kialakulásuk hosszú történelmi folyamatok eredménye, sok generációnak a tapasztalatát jelenti. A szimbólumok absztraktak, elvontak, megfigyelésük tapasztalatot igényel Pl a kígyónak magas a szimbólum jellege, sok generáción keresztül alakult ki = a városi gyerek is fél tőle. MÁS: A szimbólumok, a jelképek az ember pszichikus történéseinek és lelki élményének „energiaátalakítói”. A szimbólumok megértése szempontjából nagy jelentőségűek a következő aspektusok: képszerűség, pszicho-dinamika, szimbólumképzés, kiteljesedés. Képszerűség: A szimbólum „állókép” amely a legkülönbözőbb lényegi ismertetőjegyeket egyesíti. Egyetlen képben foglalja össze a lényeges állításokat Pszicho-dinamika: A mélylélektanban a pszicho-dinamikában a lélek hajtóerőit és a szív rejtett, titkos rugóit értjük. A képek megmutatják a belső valóságot és megismertetik velünk

személyiségünk eddig ismeretlen oldalait. Szimbólumképzés: Az ember pszichéjének belső sajátja a szimbólumképzés képessége. Ez a funkció az egészséges és normális lelki élet fontos kifejeződése, ami közelebbről azt jelenti, 20 hogy az ember álomszimbólumai képben fejezik ki az igazi történeteket. Jelentősége különösen a terápia szempontjából fontos. Kiteljesedés: A szimbólumok gyógyító funkciója végül az egyén kiteljesedését szolgálja. A kiteljesedés életünk általános emberi feladata. A teljes ember e megvalósítása, az individualizáció szakadatlan folyamata egyszerre út a szüntelen haladás egy távoli cél felé. 21 22 23 ENNYI A SZONDIRÓL! 24 5.tétel: Pszichoanalitikus személyiség elméletek. A családi tudattalan fogalma, Szondi ösztönkör- megközelítés. A Szonditeszt alkalmazási területei Szondi Lipót(1893-1986) alkat-, iker, és családfa kutatásokat végzett, különböző

fogyatékosokkal és elmebetegekkel genetikai, ösztönkórtani vizsgálatokat. Sorsanalízis: A familiáris (családi) tudattalan, mely tudattalan lelki életet a családra jellemző ősalakok, genotípusok határozzák meg valamint az egyén sorsdöntő választásos cselekedeteit úgy, mint szerelem, barátság, foglalkozás, betegség forma, halálnem megválasztása. A sorsanalízis adott lehetőségekre vonatkoztatott választási lehetőség. Aki nem tud élni a szabadsággal, „kényszersors”-ot él, egy családi kényszersorsot ismétel meg. Szondi 8 ösztönkésztetést azonosított: epilepszia, hisztéria, katatón esti és lelki megmerevedés, a szkizofrénia tünet), skizofrénia, paranoia, depresszió, mánia, homoszexualitás, szadizmus, melyek kóros esetekben egy eleme-, illetve ösztönbetegség okozói. A sorsanalízis technikája: 1. írásbeli önéletrajz 2. családfa 3. 10 szériás Szondi- teszt elkészítése Szondi- teszt Ösztöndiagnosztikai teszt,

Szondi- féle genoteszt Projekciós teszt, melyet a világon mindenütt ismernek. Az egyénenként változó ösztönalkat meghatározására szolgál. Szondi négy ösztönkört és nyolc ösztöntényezőt határoz meg Mindegyik ösztöntényezőnek van pozitív és negatív változata, a nyolc ösztöntényező tizenhatféle ösztöntörekvést hordoz. A vizsgált személyeknek súlyos elmebetegekről (ösztönbetegek) készült fényképről kell kiválasztaniuk hat sorozatból sorozatonként nyolc fényképből a két rokonszenves és két ellenszenves képet. A 12 szimpatikus és a 12 unszimpatikus kép jeleit egy erre a célra szerkesztett ábrára vetítjük ki, ez az ösztönprofil. Lehetőleg tízszer kell megismételni különböző időpontokban és helyzetekben a vizsgálatot. Az ösztönprofil értelmezése nagy gyakorlatot és hozzáértést kíván. 25 6. tétel: Az individuálpszichológiai megközelítés A Adler személyiség elmélete, felhasználásának

lehetőségei a szociálpedagógus munkájában. Az indivuduálpszichológia a pszichoanalízis és a jungi analitikus pszichológia mellett a harmadik terápiás módszer. Alapítója Alfred Adler Adler által kidolgozott individuális lélektan az embert a társas élet figyelembevételével karja megérteni. Szerinte az ember arra törekszik, hogy az embertársaival való együttélés összefüggéseit keresse és azon belül saját biztonságát megtalálja. Az individuálpszichológia megalkotta az „eszményi ént”, amely a tökéletesség „eszményi” célja /cél finalizmus/ felé tör. A személyiségfejlődését a céljai, a jövő határozza meg. Adler úgy gondolta, hogy az emberek bizonyos szervei gyengébbek, ami a szóban forgó testrészt kevésbé teszi ellenállóvá a különböző betegségekkel szemben. Ezt a gyengeséget szervi vagy organikus alacsonyabb rendűségnek nevezte. Az emberek úgy próbálják kompenzálni fogyatékosságukat, hogy edzés és

gyakorlatok segítségével erősítik alacsonyabb rendű szerveiket. Ezt fölényre törekvésnek nevezte Adler előbb mindenfajta kisebbrendűségi érzésre, majd az egész személyiségre kiterjesztette gondolatmenetét. Azt feltételezte, hogy minden olyan esetben, amikor valakinek kisebbrendűségi érzései vannak (testileg vagy lelkileg fogyatékosnak érzi magát) kompenzáló folyamat aktiválódik, és a személy fölényre fog törekedni. A kisebbrendűségi érzésekre sokféleképpen lehet reagálni. Adler az életstílus kifejezéssel utalt a személy jellemző kisebbrendűségi érzésére és arra a módra, ahogyan a fölényre törekszik. Az egészséges életstílusok az élet fontos területein alkalmazkodást elősegítő módon mozdítják előre a személy fejlődését: értelmes célok kiválasztását és jó kapcsolatok kialakítását teszik lehetővé. Vannak hibás életstílusok is. Vannak, akik kisebbrendűségi érzéseikre úgy reagálnak, hogy mások

felett próbálnak meg uralkodni, vagy függővé válnak, és másoktól várják dolgaik megoldását, ahelyett hogy maguk munkálkodnának rajta. Mások úgy reagálnak, hogy megpróbálják elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek kiválthatják, és lemondanak minden próbálkozásról. Megint mások úgy terelik el figyelmüket ezekről az érzésekről, hogy megpróbálnak a lehető leghasznosabbá válni mások számára, ily módon tagadják saját énjük és érzéseik érvényességét. Adler a kompetenciára való törekvést az egészséges énműködés fontos elemének tartotta. Kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexus: - kisebbrendűségi komplexus: ha a kisebbrendűségi érzések úgy elhatalmasodnak a személyiségen, hogy korlátot állítanak törekvései elé. Két fő forrásból táplálkozik: 1.elhanyagolás(vagy visszautasítás) a fejlődés során /oly mértékben érezheti magát kisebbrendűnek az egyén, hogy ezt már nem tudja leküzdeni /.

2 gyermekkori elkényeztetés aláaknázhatja a gyermek fölényre törekvésének sikerét, ami hibás életstílushoz vezet. 26 felsőbbrendűségi komplexus: a kellően erős kisebbségi érzés túlkompenzációt válthat ki, a személy nem megfelelően vagy túlzott mértékben törekszik a fölényre, néha úgy hogy mások felett próbál meg uralkodni. Adler szerint a viselkedészavarokkal küszködő emberek általában sajátos stratégiákkal szokták védelmezni azt a kevés fölényt, amely megmaradt nekik. Ezeknek a stratégiáknak az a célja, hogy legalább kis időre eloszlassa a személy kisebbrendűségi érzéseit. Ilyen stratégia az, amikor másokat hibáztatunk fogyatékosságainkért vagy kudarcainkért. Az ilyen stratégiát alkalmazó személy többnyire a bosszú után sóvárog, ahelyett, hogy a kudarc kiküszöbölésén fáradozna. Másik ilyen stratégia a mások sikereinek vagy személyes érdemeinek becsmérlése. Ezt a stratégiát olyan esetekben

alkalmazzák, amikor mások rejtett „konkurenciát” jelentenek számukra. - Az életstílusok feltárása: Adler szerint a legcélravezetőbb, ha az egyént megkérjük, hogy idézze fel legkorábbi gyermekkori emlékét (ezek árulnak el legtöbbet az ember alapvető életfelfogásáról). Úgy gondolta, hogy ez az emlék adja kezünkbe a kulcsot azokhoz a témákhoz, amelyek a személy életét végig kísérik. Nem tulajdonított nagy jelentőséget annak, hogy az emlékek megfelelnek-e a valóságnak. Csak az számít, milyennek látjuk felidézett emlékeinket. Vagyis az, ahogy a személy látja az eseményeket, bepillantást enged a személyt gyötrő gondokba, kisebbrendűségi érzéseinek természetébe és azokra a területekre, ahol a személy fölényre törekszik. Úgy gondolta, hogy az életstílus torzítja nagyvalószínűséggel az emlékeket. Születési sorrend és a személyiség: Adler úgy gondolta, hogy a születési sorrend is befolyásolja a

személyiséget. Minden gyermek más-más bánásmódban részesül, a bánásmódbeli különbségek másfajta alkalmazkodást, személyiséget és életstílust eredményeznek. Elsőszülött gyermekek: Életük kezdetén a család figyelmének középpontjában állnak. Szüleik sokat várnak tőlük, ami nagy teljesítményre ösztönzi őket. Az elsőszülöttek kénytelenek átélni a „trónfosztottság” érzését, amikor kistestvérük születik. Ez a hatalom- és figyelemvesztés nagyon megrázó élmény, és az elsőszülöttet élete végéig érzékennyé teheti mindarra, ami a hatalommal kapcsolatos. Más a helyzet az egykékkel. Őket senki nem taszítja le a trónról, így egész életükben a család figyelmének középpontjában maradhatnak. Adler úgy vélte, hogy az egykékben nem alakul ki igazi társas érdeklődés, és inkább azt várják, hogy elégítsék ki szükségleteiket. Az első szülötteket gyakran találjuk hatalmi vagy nagy presztízsű

pozíciókban. Másodszülött gyermekek: Ők egészen más helyzetben vannak. Már meglévő családba lépnek be, ahol rivális várjak őket. Sosem voltak olyan hatalmi helyzetben, mint az elsőszülött, ezért általában kevésbé érzékenyek arra, ami a hatalommal kapcsolatos. A másodszülöttek élete másból sem áll, mit abból a küzdelemből, hogy behozzák hátrányukat nagyobb testvérükkel szemben. A kisebbrendűség mindvégig érezhető, mivel az elsőszülött mindig kicsivel előbbre van. Ez állandó fölényre való törekvésre késztet, ami előnyös lehet, ha az erőfeszítést siker koronázza. A másodszülöttekben azonban gyakran alakul ki az az érzés, hogy sohasem lehetnek olyan jók, mint az idősebb testvérük, ezért egész életükben alacsonyabb rendűnek érezhetik magukat vele szemben. Legkisebb gyermekek: 27 Adler szerint ez a legrosszabb pozíció a családban, még ha a felszínen jónak is tűnik. A legfiatalabb gyermeket általában

elkényeztetik, ami káros következményekkel jár. Az ilyen bánásmód aláássa a gyermek küzdőszellemét. Adler szerint, azt az érzést, hogy céljait saját erőfeszítéssel érte el, erősen gyengíti, hogy túl könnyen jut hozzá mindenhez. Az én pszichológia terápiás módszer lényege: mivel a problémát a páciens jelenbeli viselkedésében, az én rosszul működésében látja, ezért a terápiába is bevonja, munkatársnak tekinti a pácienst. Mivel a viselkedészavar a páciens aktív közreműködésével jött létre, ezért a páciensnek felelőséget kell vállalnia a probléma kezelésében is. 28 7. tétel:A fenomenológia megközelítés Humanisztikus iskolák A Maslow, C. Rogers A terápiás megközelítés szempontjai A fenomenológiai megközelítés alaptémája a valóság szubjektív átélése, megtapasztalása. A személyes vonatkoztatási keret, ami megkülönböztet bennünket mindenki mástól, rendkívül erőteljes hatást fejt ki

életünk minden területén. A fenomenológia kifejezés szó szerint „az egyén szubjektív tapasztalataira” utal. Ami igazán számít az a szubjektív vonatkoztatási keret, amely mentén az egyén a valóságot megtapasztalja vagy átéli. Másik jellemző téma, hogy az emberek képesek meghatározni (valójában meg kell határozni) önmaguk számára azt, hogy milyen legyen az életük. Az öndetermináció- vagy szabad akarat- az emberi természet szerves része, így bárki, aki emellett fönt, gyakorolhatja vagy élhet vele. Még egy feltevés, amely e megközelítést jellemezi: az emberek természetükből adódóan jók és önmagukat tökéletesítő lények. Az ember természeténél fogva állhatatosan törekszik arra, hogy egészséges, érett és önálló legyen, hacsak nem túl erős az ezzel ellentétes irányba ható külső nyomás. Önmegvalósítás: Rogers szerint a pozitív, egészséges növekedés lehetősége természetes módon fejeződik ki minden

személy viselkedésében, ha ezt nem gátolják erős ellentétes hatások. Ezt a tendenciát nevezte el megvalósulásnak vagy aktualizációnak. A megvalósuló vagy aktualizáló tendencia részben a fiziológiai működésben tükröződik. Amikor az aktualizáció az én fenntartását vagy kiteljesedését szolgálja, akkor önmegvalósításnak vagy önaktualizációnak nevezik. Az önmegvalósítás nagyobb önállóság (autonómia) irányába mozdítja el a személyt, élettapasztalatainak kiterjesztéséhez vagy gazdagításához és kreativitása fokozásához vezet. Az önmegvalósítás a személyen belüli egészlegesség, összhang (kongruencia) vagy integráció irányába hat, és minimálisra csökkenti a rendezetlenséget vagy inkongruenciát. Rogers szerint a megvalósulás vagy aktualizáló tendencia, mint minden élőlény, így az ember természetének részét képezi. Ezt nevezi organizmikus értékelő folyamatnak, amely arra utal, hogy a humán organizmus

autonomikusan értékeli tapasztalatait és cselekedeteit abból a szempontból, vajon azok előmozdítják-e az aktualizációt. Ha azt nem szolgálják, akkor az organizmikus értékelő folyamat azt a zavaró érzést kelti, hogy valami nincs rendben. /Organizmikus értékelő folyamat: az önmegvalósítás folyamatáról tájékoztató belső jel./ Rogers a teljességgel működő személy kifejezést az önmagát megvalósító ember leírására használta. Az ilyen személyek nyitottak saját érzéseik megtapasztalására, nem félnek tőlük, bármilyenek legyenek is. Bíznak érzéseikben, és nem kérdőjelezik meg azokat A teljességgel működő személy nyitott a világ megtapasztalására, vagyis értelemmel, kihívással és személyes izgalommal teli életet él, sőt ha úgy hozza a sors, még a fájdalmaktól sem riad vissza. Az ilyen személy nem egy bizonyosfajta személyiség Sokkal inkább olyan működési formát képvisel, amit bárki magáévá tehet, aki

hajlandó ilyen módon élni. 29 A pozitív értékelés szükséglete: Erős a szükséglet, hogy mások- főként, akik számítanak nekünk, úgynevezett jelentős mások- elfogadjanak bennünket és szertettel, barátsággal és gyengéd érzelmekkel viseltessenek irántunk. Rogers ezt pozitív értékelésnek nevezi A pozitív értékelés kétféle lehet: feltétel nélküli pozitív értékelés: feltételekhez nem kötött, minden „kötelék” nélküli szeretet. - Feltételhez kötött pozitív értékelés: van, amikor csak akkor kapunk szeretet, ha bizonyos feltételeknek megfelelünk. Értékfeltétel: azokról a feltételekről van szó, melyek alapján a személyt pozitív értékelésre méltónak ítélik. - Mi is értékfeltételeket kezdünk állítani magunk elé. Csak akkor szeretjük és fogadjuk el magunkat, ha oly módon cselekszünk, ami ezeknek a feltételeknek megfelel. Ezt nevezzük feltételhez kötött önértékelésnek. Viselkedésünk,

értékeink vagy céljaink megváltoztatása az elfogadás érdekében ellentétbe vagy összeütközésbe kerülhet az önmegvalósítással. Mivel az önmegvalósítás fontosabb, mint a különféle értékfeltételek teljesítése, elsőbbséget kellene kapnia. Mivel azonban a pozitív értékelés szükséglete szembeszökő, ezért gyakran ennek kielégítését érezzük sürgetőbbnek. Az értékfeltételt úgy határozhatjuk meg, mint ami az elfogadás előfeltételét képezi. Az értékfeltétel mindig kényszerítő erejű, arra késztet, hogy tejesítsük, amit várnak tőlünk. Az ilyen feltétel felmerülése akadályozhatja az önmegvalósítást. Önmeghatározás: Bizonyos cselekvések önmeghatározottak, ezekhez a cselekvésekhez belső érdekeink fűződnek vagy értékesek számunkra, más cselekvések pedig kontrolláltak. A kontrollált viselkedéseket vagy azért végezzük, mert fizetséget kapunk értük vagy azért, hogy eleget tegyünk a külső nyomásnak

vagy követelménynek. A viselkedés akkor is kontrolláltnak számít, ha a kontroll teljes egészében csak a fejünkben létezik, vagy ha valamit azért teszünk meg, mert tudjuk, hogy bűntudatot éreznénk, ha nem tennénk. Amikor a cselekedeteink önmeghatározottak, érdeklődésünk hosszabb ideig marad fenn, mint amikor a cselekedeteink kontrolláltak. A jutalom, mint kontrolláló azt sugallja, hogy cselekedeteink nem önmeghatározottak. Ugyanakkor a jutalom információt is hordoz: képességeinkről árul el valamit. Ha a jutalom azt fejezi ki, hogy nagyobb kompetenciával rendelkezünk, akkor növeli a motivációt. Ha a jutalom értékfeltételt állít, vagyis azt sugallja, hogy a tevékenységet kizárólag a jutalomért végezzük, akkor kontrolláló vetülete kerül előtérbe. Énkép és védekezési folyamatok: Rogers azt feltételezi, hogy az énkép (self) a születés időpontjában még nem létezik, és csak fokozatosan különül el minden más

leképzéstől. Az énfogalom azokat a jellemzőket tartalmazza, melyeket a személy önmaga részének tekint. Az énfogalmat alkotó elemek többféleképpen is feloszthatók Az egyik felosztás az aktuális(valós vagy tapasztalt) énkép és az ideális énkép (énideál) között tesz különbséget. Ideális énkép: azokat a jellemzőket tartalmazza, amelyekkel rendelkezni szeretnénk. 30 Aktuális énkép: azokat a jellemzőket, amelyekről jelen pillanatban azt gondoljuk, hogy valóban rendelkezünk velük. Az önmegvalósítás nyomán nagyobb megfelelés jön létre az aktuális és az ideális énkép között: egyre inkább olyanná válunk, amilyenné válni szeretnénk. Inkongruencia, dezorganizáció és elhárítás: Az inkongruencia valójában egyfajta dezorganizáció, az egység megbomlása. Az inkongruencia(valós és az ideális énkép között tátongó szakadék vagy az olyan tapasztalat, ami nem felel meg az énképnek)szorongást eredményez. Teljes

kongruencia azonban ritkán valósul meg. Rogers azt feltételezte, hogy az emberek azért hárítják el a dezorganizáció megtapasztalását már az észlelés szintjén is, hogy elkerüljék azt a szorongást, amit okoz. Az inkongruencia észlelése elleni elhárítási módok két csoportba sorolhatók. Az elhárítások egyik csoportjába a tapasztalatok torzításai tartoznak. Ennek egyik példája a racionalizáció- elfogadható, hamis ok kreálása a történtek magyarázatára. Másfajta torzítás történik, amikor az eseményt másmilyennek észleljük, mint amilyen valójába. Az elhárítások másik csoportja a fenyegető tapasztalatok tudatosításának megakadályozását foglalja magába. A tagadás- annak visszautasítás, hogy egy tapasztalat vagy helyzet fennáll- ezt a funkciót szolgálja. Illetve, ha lépéseket teszünk, hogy a helyzetet elkerüljük azzal is gátoljuk a tapasztalat tudatba jutását. Pl eleve elkerüljük azokat a helyzetek, ahol az ilyen

tapasztalat bekövetkezhet. Önbecsülés fenntartása és növelés: Az elhárító folyamatok az énkép belső összhangjának (kongruitásának) vagy egységének (integritásának) fenntartása érdekében működnek. Az elhárítások révén óvjuk és növeljük önbecsülésünket. Mi történik akkor, amikor önbecsülésünket fenyegeti valami? Rogers szerint az észlelést torzítjuk, vagy az élmény tudatosulását gátoljuk, vagy minimálisra csökkentjük az esemény negatív vonatkozásait, vagy megpróbáljuk úgy beállítani az eseményt, hogy az ne legyen az énkép állandó jellemzőinek tulajdonítható. Önbecsülésünket érintő ismerős fenyegetés a kudarc. Ha kudarcot vallunk valamiben leggyakrabban kifogásokat keresünk, a kudarcért való felelőséget olyan tényezőkre hárítjuk, amelyek ellenőrzésünkön kívül esnek. Amikor sikereket érünk el, lehetőség nyílik önbecsülésünk növelésére. Ennek az a módja, hogy a sikert saját

képességeinknek , s nem más lehetőségeknek tudjuk be. Önsorsrontás: Önsorsrontás olyan cselekedeteket jelent, melyekkel pontosan azokat a feltételeket teremtjük meg, melyek nagy valószínűséggel kudarchoz vezetnek. Az elmélet szerint a magas mérce állítása fenyegetést jelenthet önbecsülésünkre. Ha a cél kihívást jelent, a kudarc lehetősége mindig igen nagy. Ha a sikert ellenőrzésünkön kívül eső körülmények akadályozzák meg, ilyen esetben a kudarc bélyege elkerülhető. Az önsorsrontó stratégia sikerének az a feltétele, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy élünk vele. 31 Az önmegvalósítás és a Maslow- féle motívumhierarchia: Maslow érdeklődése elsősorban azoknak a személyeknek a tulajdonságaira tért ki, akik a legtöbbet hozzák ki az életükből. Kutatásai részeként Maslow közelebbről a motiváció fogalmát és a motívumokat vizsgálta. Maslow úgy gondolta, hogy különböző szükségletek- melyeket

ösztönszerűnek tekintetthierarchiát alkotnak. Maslow- féle szükséglethierarchia (nem tudtam piramisba rakni): 5. Az önmegvalósítás szükséglete 4. A megbecsülés szükségletei 3. A szeretet és valahova tartozás szükségletei 2. A biztonságérzés és fizikai biztonság szükségletei 1. Fiziológiai szükségletek Maslow rámutatott, hogy az emberi szükségletek különböznek abban, hogy mennyire igényelnek közvetlen kielégítést és milyen erősségűek. Bizonyos szükségletek primitívek, alapvetőek és sürgetőek. A piramis alapját azok a fiziológia szükségletek képezik, melyek nyilvánvalóan elengedhetetlenek a túléléséhez. A hierarchia eggyel magasabb szintjén található jellemzők sem nélkülözhetők a túléléshez, de nem annyira sürgetőek. Ide tartoznak általában a biztonság, közelebbről a fizikai biztonság szükségletei- menedék az időjárás viszontagságai elől, védelem a ragadozók ellen, stb. A következő szintjein a

szükségletek kezdenek szociális színezetet ölteni. A biztonsági szükségletek szintje fölött közvetlenül találhatók a szeretet és a valahová tartozás szükségletei. A piramis magasabb szintjén találkozhatók a megbecsülés iránit szükségletek, melyek az értékeléssel vannak összefüggésben. Ide tartozik az ügyesség és az erő érzésének szükséglete. A hierarchia csúcsán áll az önmegvalósítás. Azon törekvésünk, hogy azzá váljunk, amit képességeink lehetővé tesznek- hogy önmagunkat képességeink végső határáig terjesszük ki. Az önmegvalósítás Maslow szerint a legmagasabb rendű emberi motiváció. Maslow úgy tartotta, hogy a motívum erőssége csökken, amit lépésenként felfelé haladunk a piramison. Másrészt viszont, amit felfelé mozgunk a hierarchián, a szükségletek egyre jobban megkülönböztethetően emberiek és egyre kevésbé lesznek jellemzőek az állatokra. Előbb azokkal a szükségletekkel kell

foglalkoznunk, amelyek a hierarchia alsóbb szintjein találhatók, és csak ezután irányíthatjuk figyelmünket a magasabb rendű szükségletekre. Maslow úgy vélte, hogy a piramis alja felé található motívumok hiányalapúak, míg a magasabb szintek motívumai növekedésalapúak. 32 Az alacsonyabb rendű motívumok valamilyen hiányból származnak, s az ilyen szükségletek kielégítése azt jelenti, hogy bizonyos kellemtelen állapottól szabadulunk meg. Az önmegvalósítás ezzel ellentétben sokkal inkább személyiségünk még megvalósulatlan lehetőségeink „távoli hívásához” hasonlítható. E szükséglet kielégítése nem valamilyen kellemetlen állapot elkerülésével, sokkal inkább növekedés keresésével függ össze. Az önmegvalósító személyek jellemzői: Maslow szerint mindenkinek megvan a lehetősége az önmegvalósításra, és mindenkinek megvan a belső vágya, hogy képességeinek megfelelően a lehető legtöbbet hozza ki

magából. Úgy képzelte, hogy mindenki előtt nyitva áll ez az út, azt is felismerte, hogy néhány ember gyakrabban él az önmegvalósítás lehetőségével, mint mások. Arra a felismerésre jutott, hogy a gyakori önmegvalósítók elég sok közös vonással rendelkeznek. Íme közülük néhány: hatékonyan észlelik a valóságot tapasztalataikra különösen élesen képesek összpontosítani képes felismerni mások zavaros észlelésmódját, és képese átvágni az ilyen módon keletkezett gubancokat - képes önmaga és mások elfogadására - felismeri, hogy milyen messze jár a tökéletességtől, és teljesen elfogadja önmagát olyannak, amilyen, tökéletlenségeivel együtt. Maslow különbséget tett kétféle önmegvalósító között: - - az egyik a fenn leírt a másik, traszcendens önmegvalósító típus. Ez a típus sokat áldoz az önmegvalósító tapasztalatokért, ez válik élete legbecsesebb alkotóelemévé. Önmagát képességei

kifejlődésének eszközeként, és nem képességei tulajdonosának tekinti. Csúcsélmény: A csúcsélmény kifejezéssel utalt az intenzív önmegvalósítás pillanataira. A csúcsélmény bekövetkeztekor úgy érezzük, mintha össze lennénk kapcsolva környezetünk elemeivel. A csúcsélményhez kapcsolódó érzés az áhítat, a rácsodálkozás vagy az eksztázis. Ha teljesen belemerülünk, s ha a tevékenység emberi lényünket mintegy kiteljesíti, akkor csúcsélményről beszélünk. 33 8. tétel: A személyiség tanuláselméleti megközelítése B Skinner munkássága. Tanulási nézőpontból a személyiség, azokból a tanult viselkedéstendenciákból áll össze, amelyeket a személy élettapasztaltai nyomán elsajátított. A tanulásnak különböző típusai, és ezeknek különböző szabályai vannak. Klasszikus kondicionálás: A viselkedés válaszokat el lehet sajátítani ingerek társítása révén. Ezt a tanulást nevezzük klasszikus

kondicionálásnak. Alapelemek: A klasszikus kondicionálás létrejöttéhez legalább két tényezőre van szükség. reflex: olyan kapcsolat az inger és a válasz között, amelyben az előbbi az utóbbit előhívja. A válasznak megbízhatóan és automatikusan kell megjelennie, amikor az inger előfordul. Van közöttük velünk született és van, amely tanult. A lényeg, hogy az inger megbízhatóan és közvetlenül vezet válaszhoz. - a másik feltétel, hogy a reflexet kiváltó inger térben és időben másik ingerhez kacsolódjon. Klasszikus kondicionálás folyamata: - - első szakasz: a kondicionálás előtt fennálló helyzet. Ezen a ponton csak a reflex létezik és az inger, amely automatikusan választ vált ki. Ezt az ingert feltétlen ingernek és a választ, amelyet beindít feltétlen válasznak hívjuk. második szakasz: itt alakul ki a feltételes kapcsolat, vagyis itt történik maga a kondicionálás. Ebben a szakaszban a semleges inger a feltételes

ingerrel egyszerre vagy kicsivel előtte jelenik meg. Innentől kezdve a semleges ingert feltételes ingernek nevezzük. Ez az inger, amit kondicionálunk vagyis, amire feltételes kapcsolatot kiépítjük. Erre az ingerre a válasz csak akkor jelenik meg, ha a feltételes ingert a feltétlen inger követi. A feltétlen inger hatására a feltétlen válasz automatikusan, reflexesen váltódik ki. A feltételes ingernek fokozatosan kialakul az a képessége, hogy önmaga is kiváltsa a választ. Ezt nevezik feltételes válasznak A feltételes válasz gyakran hasonlít a feltétlen válaszhoz, sőt gyakran ugyanannak tűnik, annyi az eltérés, hogy a feltételes válasz kevésbé intenzív, mint a feltétlen. A klasszikus kondicionálás, mint anticipációs tanulás: Felmerült az a gondolat, hogy a feltételes válaszok valójában nem mások, mint előkészítő vagy anticipációs válaszok, vagyis akaratlanul is a küszöbön álló feltétlen ingert jelzik előre vagy arra

készítenek fel.Pl: ha fényt látunk mielőtt áramütést kapunk, a fény előre jelzi az ütést és a reflexes fájdalmat. Arra, hogy a feltételes válaszok előkészítő reakciók lehetnek, abból is következtetünk, hogy bizonyos esetekben könnyebben alakulnak ki, mint másokban. A klasszikus kondicionálás akkor a leghatásosabb, ha feltételes inger kicsivel megelőzi a feltétlent. Kevésbé hatásos, ha a két inger egyidejűleg hat, s még kevésbé, ha feltételes inger a feltétlen után jön. 34 A biológiai reflexektől távolodva fokozatosan csökken a reflex erőssége, és egyre gyengébbek lesznek a kondicionált kapcsolatok. Diszkrimináció, generalizáció, kioltás és a klasszikus kondicionálás: - - diszkrimináció: ~ n az események egymástól való megkülönböztetését értjük. Különböző ingerekre különböző válaszokat adunk. Kondicionált válaszainkkal különbséget teszünk (diszkriminálunk) az ingerek között. generalizáció

mechanizmusa: generalizáció -t olyan ingerek váltanak ki, amelyek nagyon hasonlítanak egy korábbi ingerre, de nem azonosak azzal. Az új ingerek minél, jobban különböznek az eredeti feltételes ingertől , a generalizáció annál inkább átadja helyét a diszkriminációnak. kioltás: kioltás folyamán a feltételes válaszok gyengülnek. Kioltásról akkor beszélünk, ha a feltételes inger többször a feltétlen inger nélkül fordul elő. A feltételes inger megjelenése eleinte megbízhatóan feltételes válaszhoz vezet. Aztán fokozatosan többszöri alkalom után a feltételes válasz halványulni kezd. Sokan vélik úgy, hogy a klasszikus kondicionálás olyan tartós nyomot hagy az idegrendszerben, amelynek a hatásai gyengíthetők, de soha nem törölhetők ki véglegesen. Érzelmi kondicionálás: Az érzelmi kondicionálás kifejezést a klasszikus kondicionálás olyan eseteibe használjuk, amikor a feltételes válaszok érzelmi válaszok. Az érzelmi

válaszok kondicionálása két okból fontos: 1. kedvelt és nem kedvelt dolgaink, a személyiség meghatározásában oly fontos preferenciák és elfogultságok érzelmi kondicionálás útján alakulnak ki. A preferenciák semleges ingerek és reflexesen jó vagy rossz érzést kiváltós események között létrejött kapcsolatok termékei. A semleges inger pozitív eseményhez kapcsolása pozitív preferenciához vezet. 2. Különböző emberek különböző tapasztalatokat szereznek a világról, következésképpen az általuk átélt érzelmi izgalom- mintázatok is eltérőek lesznek. Ezen túlmenően különböző emberek ugyanazt az eseményt is saját, egyedi „történetük” szemszögéből élik át. Ezeknek az eltéréseknek megfelelően az emberek jelentősen eltérő preferenciamintázattal (mi az, amit kedvel és mi az, amit nem) nőnek fel ezért az érzelmi kondicionálásnak nagyon fontos szerepe lehet a személyiség egyediségének kialakulásában.

Instrumentális kondicionálás: Az instrumentális kondicionálás nagyban hozzájárul a személyiség alakulásához. Több mozzanatban különbözik a klasszikus kondicionálástól. A klasszikus kondicionálás alapja például passzív folyamat. A feltételes válasz kialakulásához láthatóan nincs szükség semmifajta cselekvésre. Ezzel szemben az instrumentális kondicionálás aktív folyamat. Az instrumentális kondicionálást meghatározó események a saját viselkedésünkkel kezdődnek. Effektus törvény: Ha valamely cselekvést jobb vagy kielégítőbb állapotok követnek, a jövőben a cselekvés megjelenési valószínűsége hasonló helyzetekben nagyobb lesz. Ha a viselkedést a dolgok rosszabb vagy kevésbé kielégítő állása követi, akkor kevésbé valószínű, hogy ez a viselkedés később ismét megjelenik. Ez a leírás a cselekvés, a következmény és a jövőbeli cselekvés valószínűségváltozásnak összekapcsolása, az effektus törvény.

35 Az adott helyzetben végezhető összes lehetséges viselkedést úgy képzeljük el, mint amelyek szokáshierarchiát alkotnak, más szóval a lehetséges válaszok nem egyenrangúak. A hierarchia korábbi kondicionálás eredménye Néhány válasz megjelenése nagyon valószínű mások kevésbé, és megint mások meg ennél is kevésbé valószínűek. A szokáshierarchiák folyamatosan alakulnak ki annak megfelelően, ahogyan a különböző cselekvéseinket kielégítő vagy kevésbé kielégítő állapotok követik. Jutalom és büntetés: jutalom: minden esetben a személy állapotának pozitív irányba történő elmozdulását jelenti. Kétféleképpen történhet: 1 Megkapjuk azokat a dolgokat, amelyek a jutalomról könnyen eszünkbe jutnak (ajándék, pénz) ilyen esetekben pozitív megerősítésről beszélünk. 2 Büntetés elmaradásról, akkor beszélünk, ha valami averzív vagy kellemetlen esemény elmarad vagy megszűnik Valamely kellemetlen dolog

elmaradás is pozitív irányba- kellemtelentől a semleges felé - mozdítja a személy állapotát, tehát ez is jutalom. - büntetés: ennek is több fajtája lehet. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a büntetés fájdalommal jár, és így a személy semleges állapotát rosszabbra fordítja. Néha azonban a büntetés valami jónak az elmaradását, elvesztését jelenti, ami pozitívról semlegessé változtatja állapotunkat. - megvonás: pozitív megerősítés elmaradása. Az instrumentális kondicionálás elsődlegesen akkor megy végbe, ha a személy olyan motivációs állapotban van, amelynek a szempontjából a megerősítők relevánsak (fontos, lényeges, meghatározó). - Skinner munkássága Skinner szerint a motívum, a kívánság és a vágy fogalmai csak összezavarják , ahelyett, hogy tisztáznák a viselkedés magyarázatát. Azt mondta, hogy a motívum és kívánság fogalmát használó magyarázatok gyakran körben forgóak. Vagyis az alapján

döntjük el, hogy az emberek motiváltak-e valamely cselekedet megítélésére, hogy megteszik-e Skinner szerint egyszerűen csak az úgynevezett depriváció, illetve szatiáció ingerfeltételeit kellene leírnunk. A depriváció az az időszak, amikor nincs fogyasztási vagy konszummátoros viselkedés (például evés vagy ivás). A szatiáció az intenzív fogyasztás8 vagy konszummátoros) viselkedéssel töltött periódus vége. Radikális behaviorizmus annak a gondolatnak a szó szerinti (ennél fogva radikális) alkalmazását jelenti, hogy nem kell képzelt mechanizmusokat feltételeznünk ott, ahol a viselkedést megfigyelhető eseményekkel is meg lehet magyarázni. A viselkedést a kondicionálás alapján elemzők gyakran hangsúlyozzák, hogy a viselkedésnek és a megerősítésnek nem kell ok-okozati kapcsolatban lennie ahhoz, hogy a kondicionálás létrejöjjön. A megerősítésnek pusztán követnie kell a viselkedést A viselkedéstől független

megerősítések irracionális vagy véletlenszerű viselkedést okozhatnak. Ezek a megerősítések építik ki és alakítják a viselkedést a jelenlegi formájára. 36 Elvileg semmi különbség nincsen az irracionális viselkedés elsajátítása és bármely más viselkedés elsajátítása között. A viselkedés irracionalitása és értelmetlensége vagy adaptivitása és funkcionális értéke pusztán a külső megfigyelő értékítéletén múlik. (órai jegyzet) Skinner szerint az emberi viselkedések egyéni módon mennek vége, a különböző tanulási folyamatok határozzák meg a személyiségünket. Szenzibilizáció: érzékennyé tétel, fokozatos érzékenyítés. A behavior terápia fő módszere. A folyamatos szenzibilizáció teszi lehetővé, hogy az egyén megtanuljon félelmeivel megküzdeni. Ilyen módon kezelhető a fóbia (az értelmetlen félelem). Inprinting: korai tanulási folyamat (csecsemőkor). A mély benyomások az életünk alatt

meghatározzák a személyiség egyes részeit. A benyomások valamilyen formában megmaradnak az idegszöveteken. Viselkedés megerősítése: - idői megerősítés: meghatározott időközönként adunk pozitív megerősítést - alkalmanként: bizonyos próbálkozás után adunk megerősítést - random: véletlenszerű viselkedés esetén Elsődleges megerősítés: elsődleges szükségletekre ad megerősítést (Skinner-box), fiziológiai hatáshoz kötődik Másodlagos megerősítés: figyelem, pénz, magasabb szociális megerősítés, ami lehetővé teszi az elsődleges szükségletek megszerzését. Negatív megerősítés(averzív kondicionálás): ⋅ büntetés: adott viselkedést követ, egy ideig hatásos, de csak addig hat amíg a büntető személy a közelben van. ⋅ negatív megerősítés: egy olyan viselkedést hoz létre, ami segít elkerülni a negatív viselkedést. Pozitív inger megtanítja, hogy mit tegyen az egyén, a negatív inger azt tanítja meg, hogy

mit ne tegyen, de nem ad pozitív útmutatást. Kioltás: a hibás viselkedés nem megerősítése, „jutalmazással”(pl. foglalkozás a viselkedéssel) sem negatív sem pozitív Az ember természete: 1. Szabadság és determinizmus (meghatározott): a tanulási folyamata által meghatározott módon viselkedik determinált 2. Az ember racionálisan vagy irracionálisan viselkedik-e Skinner szerint ez nem kérdés. Az ember egy fekete doboz és csak az jöhet ki ami bement. Ha racionális ment, be az jön ki 3. Alkatiság vagy környezetiség: nem az alaktiság (öröklött tulajdonságok) határozzák meg az embert, hanem a környezete, a nevelés. 37 4. Szubjektivitás vagy objektivitás: az ember objektív működik Az emberi szubjektum az, ami a fekete dobozban van. 5. Proaktív vagy reaktív módon működünk: proaktív: előremenő viselkedés reaktív: valamire adott válasz. Skinner szerint reaktív az ember. 6. Homeosztázis vagy Heterosztázis Homeosztázis:

belső egyensúly visszaállítása. Skinner szerint heterosztázis: az ember és környezet közötti egyensúly. 7. Az ember természetének megismerhetősége vagy megismerhetetlensége: Skinner szerint a környezetből jövő ingerek megismerhetők, ezért az emberi természet is megismerhető. Behavior terápia Zseton (társadalom) terápia: a rossz viselkedésű ember jutalmazó terápiával áttanítható. Zseton adás(jutalom megerősítés) jó megerősítése Beváltható jutalmakra, amiknek van értelme. Folyton növelni kell a tétet 38 9. Kognitív nézőpont a személyiségelméletekben A nézőpontok közötti kapcsolat. A kognitív elmélet az információ feldolgozás analógiája, vizsgálata. Az információkat pedig egy tanulási folyamat eredményeképp tudjuk feldolgozni. A tanulás úgy határozható meg, mint a viselkedés viszonylag állandó megváltoztatása a gyakorlás eredményeként. A tanulás egyes esetei azonban nem egyformák. Négyféle

tanulást különböztethetünk meg: - habituáció - klasszikus kondicionálás - operáns kondicionálás - komplex tanulás ( A habituáció, a klasszikus, és az operáns a behaviorista nézőpont elemei) A kognitív nézőpont megközelítése a komplex tanulás. A komplex tanulásnak két fázisa van. A kezdő fázisban problémamegoldást használunk, a második fázisban a megoldást az emlékezetben tároljuk és előhívjuk, amikor hasonló problémával szembesülünk. Példák: A tanulás kognitív megközelítésének egyik korai védelmezője Tolman volt, akinek a kutatásai azzal foglalkoztak, hogy hogyan találja meg bonyolult útvesztőkben az utat a patkány. Szerinte a bonyolult útvesztőkben futó patkány nem jobbra és balra fordulások sorozatát tanulja meg, hanem egy kognitív térképet alakít ki, amely az útvesztő alaprajzának mentális reprezentációja. A patkányok figyelemreméltóan gyorsan tanulják meg, és 20 próba után gyakorlatilag sosem

térnek vissza a már meglátogatott folyosókba. Wolfgang Köhler csimpánzokkal végzett kísérletet. A csimpánzot egy zárt területre helyezte el vmilyen kívánatos gyümölccsel együtt, amelyet azonban nem ért el. Hogy elérje a gyümölcsöt az állatnak a közelében lévő tárgyakat eszközként kellett használnia. A csimpánzok általában megoldották a problémát. És következő alkalommal ismét alkalmazták, amelyet előzőleg elsajátítottak. A tanulási folyamatban nagy szerepe van a szocializációnak: Mit szabad? Mit nem szabad? Szocializáció: az a folyamat, amelyben a gyerekek elsajátítják társadalmuk normáit, értékeit és ismereteit. Minden ember szocializációja egy meghatározott közösségben történik, ahol a viselkedésnek bizonyos szabályai vannak. Az élet sok fontos kérdéséről már meghatározott nézetek alakultak ki. A szocializálódási folyamat nem ér véget egy bizonyos életkorral, hanem az egész életen át tart. Ma

szocializáción általában az integrációs folyamatot értjük, amelynek révén egy személy viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a környezete által vele szemben támasztott követelményeknek. A szocializáció alapjául szolgál a szociális tanulás. Ezzel kapcsolatban két nagy elmélet ismert. 39 - modell alapján történő tanulás - szereptanulás Szereptanulás: Vannak velünk született szerepek ( nemi szerep) , és vannak elsajátított szerepek ( foglalkozási szerep) Milyen szempontok alapján választ az ember modellt? 1. másodlagos megerősítés: az egyén azért választ modellül egy másik személyt, mert az gyakran jutalmazza őt, mint tanulót. 2. áttételes megerősítés: az egyén azért választ modellül egy másik személyt, mert az gyakran részesül jutalomban, amit áttételesen ő is átél. 3. szeretet megvonás: az egyén azért választ modellül egy bizonyos személyt, mert fél, hogy másként az illető megvonja tőle a

szeretetét. 4. büntetés elkerülése: az egyén azért választ modellül egy bizonyos személyt, mert fél, hogy az illető különben bántalmazná őt. 5. státusz irigység: az egyén azért választ modellül egy bizonyos személyt, mert irigyli azokért a jutalmakért, melyeket az másoktól kap. 6. szociális hatalom: az egyén választ modellül egy bizonyos személyt, mert annak jutalmazó hatalma van. 7. hasonlóság: az egyén azért választ valakit modellül egy bizonyos személyt, mert úgy észleli,hogy vmilyen emberi vonásban hasonlít rá. Albert Bandura és Walter Mischel úgy véli, hogy minden viselkedést közvetlenül a környezet alakít. E nézet szerint a gyerekek megfigyelik,hogy a férfiak viselkedése különbözik a nőkétől. Megtanulják továbbá,hogy a fiúkat és a lányokat a számukra megfelelő viselkedésért jutalmazzák a felnőttek. Így olyan nemüknek megfelelő viselkedéseket választanak, amelyek jutalmakhoz vezetnek. Bandura szerint a

megfigyelésekből történő tanulás képessége több tényezőtől függ: 1. hozzáférhetőség: a megtanulandó viselkedésnek hozzáférhetőnek kell lennie a gyerek környezetében. 2. figyelem: a gyerekek nem tanulhatnának a környezetüktől, ha nem fordítanának figyelmet a modellre és nem észlelnék a kérdéses viselkedés jelentős mozzanatait 3. emlékezet: a megfigyelésnek nincs tartós hatása, ha a gyerekek azonnal elfelejtik A megfigyelések akkor válnak különösen megjegyezhetővé, ha a megfigyelt viselkedésnek van egy neve 4. mozgásreprodukció: ha a viselkedés túl bonyolult, akkor a gyerek általában nem kísérli meg az utánzást. 5. motiváció: ahhoz, hogy az utánzás és az azzal járó tanulás bekövetkezzék, a megfigyelőnek vmilyen jutalmat is látnia kell. Kognitív önszabályozás: Az idegrendszerbe érkezett és tárolt információk feldolgozásra kerülnek, és megszületnek a döntéseink. E döntések határozzák meg hogyan

fogunk cselekedni. Azonban az információkat mindenki másképp dolgozza fel. 40 A tapasztalatok strukturálása és leképezése a kognitív pszichológia központi kérdése. Például 3 ember másképp emlékszik vissza ugyanarra az eseményre v. helyszínre, mert mindhárman más gondolkodási keretbe helyezték be az eseményeket. Gyakran több információ vesz körül minket, mint amennyit fel tudunk használni. Ezért bizonyos szervezettséget feltételezve, néhány töredék alapján következtetünk az info többi részére, így megkíméljük kognitív erőforrásainkat. A tapasztalatok leképezése: Különböző sémák v. tudásstruktúrák alapján történik Ez az info mentális szerveződését jelenti. Az emberek a hasonló minőségű események ismételt előfordulása alapján rendszerezik tapasztalataikat. - egyes esetekről és a kategóriák általánosabb jelentéséről tartalmaznak infót. - a már kialakult sémák a továbbiakban az új

tapasztalatok, élmények felmérését szolgálálják - ha az új inger jellegzetességei hasonlítanak egy már meglévő séma jellegzetességeihez, akkor az új inger azonosítható. Ilyen úton ismerjük fel a világ tárgyait, eseményeit, és így értjük meg a nekünk mondottakat is. - használatuk megkönnyíti az info emlékezeti kódolását. - a hiányzó inforészleteket az emlékezetből pótoljuk. Nem emlékszünk mindenre a megtapasztalt élményeinkből, de nem is véletlenszerűen idézzük fel a történéseket. Visszaemlékezéseinket az adott eseményhez fűződő pszichológiai viszonyulásunk vagy célunk képzete határozza meg. A sémák nem csak azt mondják meg, hogy hol keressük az infót, de azt is, hogy nagy valószínűséggel mit fogunk találni. Ennélfogva inkább az elvárásainkat megerősítő infót kódoljuk, és nem azt, ami azzal ellentétes. Szociálisan jelentős sémák: A szem.pszicholóusok feltételezték, hogy ha mesterséges

infóanyagokra kategóriákat alakítunk ki, akkor valószínűleg a szociális jelentéssel bíró ingereket, az embereket, a fizikai és szociális környezetet is kategorizáljuk. Ez a szociális megismerés Énsémák: Az énséma az önmagunkról szóló szervezett tudásképlet. Miként vélekedünk magunkról? Mennyire ismerjük magunkat? Az énsémánk alapján keresünk új infót az új helyzetekben is. Nagymértékben befolyásolja tapasztalatainkat is. Gyakrabban használjuk mint a többi sémát, és nagyobb az emocionális jelentősége is. Azok a tudásaink is az énsémához kapcsolódnak , amelyeket egymás jellemzésére használunk. Az önmagunkról szóló infót szervezhetjük: külön csoportosítva a pozitív és a negatív tulajdonságokat. De ugyanezt az infót érzelmileg teljesen kevert módon is szervezhetjük Hogyan tehetünk szert magasabb komplexitású énsémára? Nasby szerint attól függ, hogy mennyit foglalkozunk magunkkal. Akik sokat foglalkoznak

magukkal, nagyobb komplexitású, részletesebb énsémával rendelkeznek. Más-más kontextusban önmagunkról, más infok válnak fontossá számunkra. Az énsémáknak olyan elemei is vannak, amelyekről úgy gondoljuk, hogy olyanok szeretnénk lenni, vagy szeretnénk azokat elkerülni. Az énsémákkal kapcsolatos különbségek másik forrása abból fakad, ahogyan a saját képességeinket felfogjuk. 41 Vannak akik képességeiket stabil létezőnek tekintik. Mások pedig teljesíthetetlennek hiszik őket. A sémák hierarchiái: A tágabb személyiségkategóriák, mint pl. az elhivatottság, vagy céltudatosság, gyakran alárendelt kategóriákat tartalmaznak, melyek az alaptéma variációit foglalják egy-egy csoportba. Pl.: elhivatottság – vallásos fanatikus céltudatosság – társadalmi aktivista, karrierista A hierarchia magasabb szintjén lévő kategóriák viszonylag jól elkülönülnek egymástól, és kevés sajátosságban osztoznak. Itt azonban a

kategória részleteiről nincs információnk Az alsóbb hierarchikus szinten elhelyezkedő kategóriák esetében a részletek nyilvánvalóbbak. Bizonyított h az emberek a középszintű absztrakciót tartják leghasznosabbnak. Az info értelmezése: Az események okainak megítélését jelenti. Másképp értelmezzük azokat az eseményeket amelyekben mi is szereplők vagyunk. A megfigyelők hajlamosak mások viselkedését szándékosnak értelmezni, a magukét a környezetnek tulajdonítják. Az emberek szerepeiktől függően természetes torzítással élnek. Másként ítéljük meg a sikert és a kudarcot is. Az info rendszerezése: - konstrukció: a sémával szemben belsőbb struktúrára utal - sematikus emlékezet: a jelentés szerint szervezi az infót, tárgyak és folyamatok kategóriájából áll. - epizodikus emlékezet: saját térben,és időben lejátszódó szubjektív tapasztalataink megőrzésére szolgál. - deklaratív tudás: amiről betudunk számolni;

mindkét emlékezettípusra vonatkozik - procedurális tudás: vhol az emlékezetben lévő tudás, amely azt tartalmazza, hogyan hajtsuk végre a deklaratív a műveleteket a deklaratív tudásanyagon. Kognitív személyiségváltozók – Mischel Kognitív = szociális tanuláselméletek Mischel szerint a személyiség megfelelő elméletéhez a kognitív változókat kell figyelembe venni.E változók a személyiség részét képezik, és az egész élet során szerzett tapasztalatok révén derül ki. 1.A személy kompetenciája: készségek és problémamegoldó stratégiák kifejezése, amelyek a világ elemzésének eszközeit képviselik - az aktív folyamat célja: mindenkor a szituáció befolyásolása 2. Kódolási stratégiák és személyes konstrukciók: - a séma okozta hatások is ide tartoznak - az egyén reakcióját az határozza meg,hogyan értelmezi a helyzetet - ha befolyásolni szeretnénk vkit, ismernünk kell az elvárásait - fontos h a személy mit akar, az

akarata függ a szubjektív értéktől 3. Önszabályzó rendszerek és tervek: - célokat fogalmazunk meg, és terveket készítünk 42 - arra törekszünk, h terveink, cselekvéseink révén megvalósuljanak. Mischel szerint nagyon fontos szerepet játszik a személyiségnek a szociális intelligenciája: Azoknak a készségeknek, képességeknek, ismereteknek a leírása, amelyeket a szociális tapasztalatokra alkalmazunk. Mindenki eltérő tudatbázist használ tapasztalatai értelmezésére, és mindenki más alapról válaszol rájuk. 43 10.A szociális és társadalmi tényezők szerepe Eric Berne személyiségelméletében. A tranzakcióanalízis alapfogalamai Az elmúlt fél évszázad nagy hatású személyiségelmélete, a tranzakcióanalízis egy amerikai pszichiáter, Eric Berne nevéhez fűződik. A modell lényege, hogy az emberek az egymás közötti társas kapcsolatok során személyiségük eltérően érett részeivel fordulnak egymás felé. Tranzakció:

A társas cselekvés elemi egysége. Tranzakciós ingerre, tanzakciős válasz érkezik. A tranzakcióanalízis vizsgálósáainak tárgyai az énállapotok, vagyis gonsolatok érzések hoherens rendszerei. Minden ember 3 énállapottal rendelkezik: 1. Szülői énállapot: ebben az állapotban úgy érzünk, gondolkodunk, cselekszünk, mint ahogyan a szüleink tették, amikodr még kicsik voltunk. 2. Felnőtt énállapot: olyankor lép előtérbe, ha objektíven értékeljük környezetünket, ha múltbeli tapasztalataink alapján számot vetünk. 3. Gyermeki énállapot: mindannyiunkban lakik egy kisfiú vagy egy kislány, aki pontosan úgy érez, gondolkodik, cselekszik, ahogy mi magunk tettük gyermekkorunkban. Normális körülmények között vhol a 2 és 5 életév között, ez egy életen át elkísér és személyiségünk legértékesebb része. Tranzakcióanalízis: a strukturális analízisből alakult ki, diagnosztizálását jelenti, érzés- és viselkedésmintázatok

alapján. amely az énállapotok 1) az emberi gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés könnyen érthető, mégis kidolgozott pszichológiai elmélete 2) a pszichoterápia, az oktatás, a szervezeti és szocio-kulturális analízis valamint a pszichiátria jelenkori hatékony rendszere. Játszmák: keresztezett tranzakciókból alakult ki Fokozatai: 1. Elsőfokú játszma: a cselekvő személy ködreiben társadalmilag elfogadott 2. Másodfokú: nem származik belőle állandó, jóvátehetetlen kár, de szeretik eltitkolni. 3. Haramdfokú: életre szólóan játsszák Alapfogalamak: ÉNÁLLAPOTOK ÉS TRANZAKCIÓK Az emberi interakciók tranzakciókból állnak. Minden tranzakciónak két része van: az inger és a válasz. Az emberek három, specifikus agyi központtal rendelkező énállapotban -Szülői, Gyermeki vagy Felnőtt- léphetnek interakcióba egymással. Minden énállapotra sajátos gondolkodás, érzések és viselkedés jellemző. Cselekvéseink mindig e három

énállapot valamelyikében történnek. 44 A GYERMEKI Amikor gyermeki énállapotban vagyunk, úgy viselkedünk, mint az a gyermek, aki egykor voltunk. Nem csak úgy cselekszünk, de úgy érzünk, hallunk, látunk és reagálunk, mint egy öt- vagy nyolcéves gyerek. Az énállapotok nem csupán szerepek, hanem teljesen átélt létállapotok is. Amikor a Gyermeki gyűlöl, szeret, impulzív, spontán vagy játékos, Természetes Gyermekinek nevezzük. Ha gondolkodó, kreatív, fantáziadús, akkor Kis Professzornak hívjuk. Az Alkalmazkodó Gyermeki félős, bűntudatos és szégyenlős A Gyermekiben megvan minden érzelem, így a szeretet, félelem, harag, öröm, szomorúság, szégyen stb. A Gyermekit gyakran tartják a problémák forrásának én-központúsága, emocionalitása, ereje miatt, s mert elutasítja a felnőttséggel járó korlátozásokat. A tranzakcióanalízis szerint a Gyermekiből származik a kreativitás, a rekreáció és az alkotás, az életben ezt

tartja a megújulás egyetlen forrásának. A Gyermeki hosszabb időn keresztül tetten érhető gyermekekben, illetve felnőtteknél is, amikor engedélyt kapnak Gyermekijük kiengedésére, sporteseményeken vagy házibulikon. A Gyermeki rövid időre egyáltalán nem kívánatos helyzetekben is megjelenhet, például testületi üléseken, osztálytermekben, vagy fontos megbeszéléseken. A legkevésbé kívánatos formájában egy ember életét teljes egészében meghatározza, mint a súlyos érzelmi problémákkal küzdőknél, azoknál, akik zavartak, depressziósoknál, elmebetegeknél vagy szenvedélybetegeknél. A Gyermeki én valódi destrukcióba, kontroll nélküli viselkedésbe hajszolja ezeket az embereket. Depressziósoknál, vagy ha valaki levert a Gyermeki hosszabb ideig jelen van, csakúgy, mint amikor valakit jelentős veszteség ér. A SZÜLŐI A Szülői olyan, mint egy magnetofon. Ez az életvezetésre vonatkozó előre rögzített és meghatározott szabályok

gyűjteménye. Ha valaki Szülői énállapotban van, úgy érez, gondolkodik, cselekszik, mint szülei, vagy szülőfigurái. A Szülői mérlegelés nélkül dönti el, hogyan kell reagálni egy helyzetben, mi helyes vagy helytelen, hogyan kellene élni az embereknek. A Szülői bírálhat valamit pozitívan vagy negatívan, lehet ellenőrző vagy támogató. Amikor a Szülői elítélő, Kritikus Szülőinek hívjuk A Gondoskodó Szülői támogató. Előfordul, hogy egy énállapot ural egy személyt, kizárva a másik két énállapotot. Egyik példája ennek a kizárólagosan Támogató vagy kizárólagosan Kritikus Szülői, mely nem hagyja érvényesülni a Gyermeki valamint a Felnőtt énállapotot. Számára ez nagy hátrányt jelent, mert ahhoz, hogy megfelelően működő emberi lény legyen, a különböző énállapotoknak szükség esetén hozzáférhetőknek kell lenniük. Ha a Szülői kizárja a Gyermeki és a Felnőtt énállapotot, azok haszna nélkül kell élnie,

elveszítve emberi potenciáljának kétharmadát. A Szülői régi „felvételeket” használ a problémák megoldásához, ezért azok általában huszonöt évvel ezelőtti normákat tartalmaznak (de lehetnek 250 vagy akár 2500 évvel ezelőttiek is), melyek akkor hasznosak, ha a Felnőtt számára nincs elérhető információ, vagy ha a Felnőttnek nicsen elég ideje a mérlegelésre. Másrészt a Gyermeki intuíción alapuló, újszerű megoldásokat hozhat létre, melyek esetleg nem annyira megbízhatóak, mint a Felnőtt tényeken alapuló döntései. A FELNŐTT A Felnőtt énállapotban lévő személy humán számítógéphez hasonlóan működik. Adatokkal dolgozik, gyűjti, tárolja, használja azokat, logikai alapú program szerint hoz döntéseket. Amikor valaki a Felnőtt énállapotban logikai gondolkodást használ probléma-megoldáshoz, biztos abban, hogy Gyermeki vagy Szülői énállapotai nem 45 szennnyezik be a folyamatot. Ebből az a következtetés

adódhat, hogy az érzelmek nem fontosak, pedig ez csak annyit jelent, hogy ha racionálisak és logikusak akarunk lenni, érzelmeinket ilyen esetben el kell határolnunk magunktól. Ez nem jelenti azt, hogy mindig a legjobb racionálisnak és érzelemmentesnek lenni. Valójában, ahogy a kizárólagosan Szülői hiányosan működő emberi lényt hoz létre, a kizárólagosan Felnőttnek is hasonló gyengítő hatása van az emberekre. Érett embernek vagy felnőttnek lenni nem ugyanaz, mint a Felnőtt énállapotban lenni. Kisgyerekek is lehetnek Felnőtt énállapotban és megfelelően felnevelt felnőttek is használják Szülői és Gyermeki énállapotaikat. A Felnőtt alkalmazza az összes beletáplált tényt. Ha ezek a tények a kornak megfelelőek, akkor a Felnőtt válaszai időszerűek és hatásosabbak lesznek, mint a Szülői megoldásai. Ha a tények helytelenek, akkor a Felnőtt számítógép hibás válaszokat fog adni. A Felnőtt nagyon fontos szerepe, hogy

megjósolja a kimeneteleket, hogy biztosítsa az emberi célelérő viselkedés hatékonyságának tényeken alapuló kritikáját. Ez a tényeken alapuló kritikai funkció különbözik az értékelésen alapuló Kritikus Szülői funkciótól. Néha a Felnőtt felhasznál olyan, akár téves információkat is, melyek a Gyermekitől vagy a Szülőitől erednek. Ez hívjuk kontaminációnak (szennyeződésnek) A Szülőitől kapott információt hívjuk előítéletnek. Például ha azt mondjuk, hogy a nők saját döntések hozatalánál jobban szeretik, ha férfiak irányítják őket, ez egy olyan, a Szülőitől a Felnőtthöz érkező kontamináció, mely tényként kezel ellenőrizetlen információkat. Ugyanez, vagyis az információ ellenőrizetlen elfogadása fordul elő, amikor az információ a Gyermekitől ered, ezt téves ítéletnek nevezzük. A tévedés általában a Gyermeki félelmén, reményén alapul, melyet a Felnőtt valóságként fogad el. Például amikor

valaki azt képzeli, hogy a kormány megmérgezi, ez sokkal inkább gyermeki félelmen alapul, mint objektív tényeken, s ezt a Felnőtt realitásként fogadja el. A tranzakcióanalízisben különösen fontos feladat a Felnőtt kontaminációjának megszűntetése. BELSŐ HANGOK Ahogy fent említettük, a Szülői énállapot olyan, mint egy magnetofon tele előre eldöntött dolgokkal, előítéletekkel, előre beprogramozott kijelentésekkel. Ezek a rögzített állítások aktiválódhatnak, ha Felnőtt vagy Gyermeki énállapotban vagyunk, mint valódi hangokat halljuk őket. KIEGÉSZíTŐ, KERESZTEZETT ÉS REJTETT TRANZAKCIÓK Ha valaki kapcsolatba kerül egy másik emberrel, tranzakció történik. Minden tranzakció egy ingerből és egy válaszból áll, tranzakciót kezdhet a Szülői, a Felnőtt, a Gyermeki más Szülőijével, Felnőttjével vagy Gyermekijével. Kiegészítő és keresztezett tranzakciók. A kiegészítő tranzakció mindegyik résztvevő egy

énállapotát foglalja magában. A keresztezett tranzakcióban az ingert küldő és a válaszoló személy más énállapotban van. A kommunikáció mindaddig folyhat két ember között, amíg a tranzakció kiegészítő. A keresztezett tranzakció nagyon fontos, mivel megbontja a kommunikációt. A terapeutának ezt fontos tudni, mert segíti annak megértésében, hogyan és miért szakadt meg a kommunikáció. A szabály a következő: ha megszakad a kommunikáció, azt egy keresztezett tranzakció okozta. Az egyik nagyon fontos kersztezett tranzakció fajta a diszkont tranzakció. Ez esetben a válaszoló negligálja üzenetében a tranzakcionális ingert A diszkont tranzakció nem mindig szembetűnő, de mindig zavart kelt a vevőben, ha ismétlődik, nagyon bántó is lehet. 46 Rejtett tranzakciók. Rejtett tranzakció akkor fordul elő, ha valaki mást mond, mint amit gondol. A rejtett tranzakció képezi a játszma alapját, és különösen érdekes, mert félrevezető

Van egy társadalmi (nyílt) és egy pszichológiai (rejtett) szintje. Fontos a társadalmi és a rejtett szint eltérésének felismerése, mivel ha meg akarjuk érteni, vagy jósolni valaki viselkedését, a rejtett szintet hasznosabban tudjuk használni, mint a nyiltat. Annak, hogy mást mondunk, mint amit gondolunk jelentős oka az, hogy általában szégyelljük Gyermekink vagy Szülőink vágyait, érzéseit. Mégis követjük ezeket a vágyainkat, kifejezzük ezeket az érzéseinket, miközben úgy teszünk, mintha az ellenkezőjét csinálnánk. Például inkább gúnyosan mosolygunk, mint hogy nyíltan kifejeznénk haragunkat, vagy ha féltünkben inkább ellentámadásba lendülünk, mint hogy bevallanánk félelmünket. Amikor vágyunk rá, nehezen adunk és kapunk figyelemet vagy szeretetet, gyakran inkább közönyt tettetünk. Valójában, mivel életünkben hozzászoktunk a féligazságokhoz és a félrevezetésekhez, előfordulhat, hogy már azt sem tudjuk, mit akar

Gyermekink. Mivel a többieket sem tartjuk teljesen őszintének, azt sem tudhatjuk, vajon bízhatunk-e abban, amit mond. A terapeuták arra bíztatják az embereket, hogy inkább legyenek egymással és önmagukkal őszinték, igényeiket és érzéseiket illetően, mint őszintétlenek vagy rejtegessék őket. Ha az emberek ezt teszik, megtalálhatják, mit akarnak, hogyan kérjék azt, és ha lehet, hogyan szerezzék meg. SZTRÓKOK A sztrók (simogatás) az az elismerés, amit az egyik ember ad a másiknak. A sztrókok alapvetően szükségesek az emberi élethez. Nélkülük, ahogy Berne mondja „a gerincvelő kiszáradna”. Kimutatták, hogy a csecsemőknek az életbenmaradáshoz szükséges a valódi fizikai simogatás. A felnőttek beérik némi fizikai simogatással, mivel megtanultunk szóbeli sztrókokat cserélni. A pozitív sztrók a dicséret vagy az elismerés kifejezése, a negatív sztrók az elmarasztaló ítélet és a szidás. Ezért a legfontosabb dolog amit az

emberek mindennapi életük során megtanulnak, az a sztrókok cseréje. JÁTSZMÁK A játszmák alapvető jellegzetessége, hogy bennük a sztrókok cseréje rejtett, kerülő úton történik. A játszma a tranzakciók visszatérő sorozata, van kezdete, közepe vége, és van haszna. A játszmák haszna az a rejtett nyereség, mely motiválja a játékosokat a részvételre. A tranzakcióanalízis a hatvanas években országszerte divatos lett E Berne besztszellerének, az Emberi játszmáknak köszönhetően. Ebben a könyvben olyan találó nevekkel illette a különböző játszmákat, mint a „Most rajtacsíptelek te gazember”, „Én csak segíteni próbálok rajtad”, „Rúgj belém”. Az „És miért nem? Hát igen, de” nevű játszmában Jane tanácsot kér a többiektől, de minden javaslatot visszautasít, amivel elkeseríti a segíteni akarókat. Ez a fajta beszélgetés, újra meg újra megjelenik, főleg terápiás csoportokban Ez a tranzakció indirekt és

rejtett. Társadalmi szinten úgy tűnik, mintha egy Felnőtt énállapotban lévő személy kérne segítséget több ember Felnőttjétől. Ami ezt játszmává teszi, az az, hogy egyik javaslatot sem fogadja el a kérdező. Az ok a jóval többet mondó pszichológiai szinten fedezhető fel: lehet, hogy Jane-nek tanácsra is szüksége van, de sokkal inkább sztrókokra. Mivel ezek a sztrókok kerülőúton érkeznek, nem annyira kielégítőek, mint amilyenek a 47 közvetlen simogatások lennének. Ezért van az, hogy a játszmák a depresszió és a frusztráció jegyében végződnek. NYERESÉGEK Van némi nyeresége ennek a játszmának; minden játszma három szinten nyereséges: 1. Jane biológiai nyeresége a sztrók. Ha rosszul végződik is a játszma, a játékosok így is figyelemre méltó mennyiségű pozitív és negatív sztrókhoz jutnak. 2. A játszma társadalmi nyeresége az idő strukturálása. Így az emberek a játszmák nélkül unalmas és nyomasztó

időt valamilyen izgalmas tevékenységgel tudják eltölteni. 3. A játszma egzisztenciális nyeresége, hogy megerősíti minden játékos egzisztenciális pozícióját. AZ ÉLETPOZíCIÓ Az élet korai szakaszában, az identitás kialakításának folyamatában az emberek meghatározzák saját magukat, azt, hogy mi életük és létezésük jelentése. Néhányan úgy döntenek, hogy OK-k és életük jó lesz, de sokan mások úgy döntenek, hogy ők nem OKk, és valahogy kudarcot fognak vallani az életükben. SZEREPEK Különböző emberek más-más szerepet játszanak egyazon játszmában. Ha valaki szívesen játsza egy játszma valamelyik szerepét, gyakran talál magának embert a kiegészítő szerep alakítására. Számos különböző szerep van, de ezek közül a legalapvetőbb az Üldöző, a Megmentő és az Áldozat. Egész családok, házasságok, munkahelyek, iskolák, barátságok épülnek ezekre a szerepekre. Ez a három szerep egy háromszögben rendezhető

el, illusztrálva, mi is történik az adott játszmában. A DRÁMAHÁROMSZÖG A drámaháromszög az Alkoholista játszmával illusztrálható. Ebben a háromszögben az alkoholista játsza az Áldozat szerepét, aki akkor is talál magának Megmentőt, ha megalázzák, előítélettel viseltetnek vele szemben, az orvosok elhanyagolják, sőt, amikor rendőri brutalitásban van része. A Megmentő szerepe az, hogy nagyvonalúan és önzetlenül próbálja megmenteni az alkoholistát, anélkül, hogy megbizonyosodna leszokási szándékáról. Jó néhány frusztráló kudarc után a Megmentő megharagszik és Üldözőbe vált, inzultálja, elhanyagolja vagy megbűnteti az alkoholistát. Ezen a ponton az alkoholista Áldozatból Üldözőbe csap, ellentámadásba lendül, bántóvá, durvává válik, és munkát ad az éjszakai ügyeletnek is. A Megmentő immár Áldozat a játszmában Ez a szerepváltás vég nélküli a drámaháromszögben, olyan mint egy körhinta.

FOERGATÓKÖNYVEK A tranzakcioanalitikusok szerint a legtöbb ember alapvetően OK, problémáik azért vannak, mert szüleik (vagy más felnőttek és a személy életében befolyással bíró fiatalok) erőteljes, hosszantartó fájdalmat okozó hatásnak tették ki őket. Az emberek korai éveikeben rájönnek, hogy az életük meghatározott módon fog alakulni: rövid, hosszú, egészséges, egészségtelen, boldog, boldogtalan, depressziós, haragos, sikeres, sikertelen, aktív vagy passzív lesz. Amikor az a konklúzió, hogy az élet rossz és önpusztító, akkor kialakul az életjátszma. 48 Ha valaki élete forgatókönyv szerint folyik, mindig vannak olyan átmeneti életperiódusok, amikor úgy tűnik, hogy a személy kilép boldogtalan sorsából. Ez a látszólag normális periódus a forgatókönyv ellenforgatókönyve. Az ellenforgatókönyv akkor aktiválódik, ha a személy boldogtalan életterve boldogabb szakasznak ad teret. De ez csak ideiglenes,

megváltoztathatatlanul összeomlik, utat engedve az eredeti forgatókönyvnek. Egy alkoholista számára lehet ez a józanság ideje, egy depressziósnak, akinek öngyilkossági forgatókönyve van egy rövidke felhőtlen időszak, mely elkerülhetetlenül véget ér, amikor a forgatókönyv DÖNTÉSEK Egészséges otthoni környezetben a szülők feltétel nélküli védelmet biztosítanak gyermekeiknek, függetlenül attól, mit csinálnak a csemeték. Ha a biztonság feltétele a szülői parancsoknak való engedelmeskedés, valószínű, hogy a gyerekek forgatókönyvet alakítanak ki. A forgatókönyvi döntések gyakran tudatosan történnek, hogy még akkor is megfeleljenek a szülői elvárásoknak, ha ezek ellentétesek a gyermek legfontosabb érdekeivel. Ekkor a gyermek, hogy elkerülje a bűntetést és a kritikát, feladja autonómiáját a szülői védelemért cserébe. parancsa felváltja TRAGIKUS ÉS BANÁLIS FORGATÓKÖNYVEK Vannak tragikus és banális

forgatókönyvek. Az előbbiek erősen drámaiak, például a szenvedélybetegségek, az öngyilkosság és az elmebetegség. A banális vagy garden-parti forgatókönyvek kevésbé drámaiak, de gyakoribbak a tragikus forgatókönyveknél, a mindennapi élet melodrámái. Általában olyan nagyobb csoportokat érintenek, mint a férfiak, nők, különböző fajok, vagy a tinédzserek. E csoportoknak az életét is forgatókönyvek határozzák meg RACKET-ÉRZÉS A forgatókönyvek által meghatározott egzisztenciális nyereség egyik jellemzője, az általuk keltett, végül kirobbanó rossz érzés, mely emocionális katasztrófához vezethet. A forgatókönyv a játszmák által okozott egzisztenciális nyereség felhalmozódásával teljesdik be. Egyes emberek addig tartják haragjukat, míg igazolva érzik bekövetkező válásukat. Mások összegyűjtik depressziós érzéseiket, és öngyilkosságot követnek el Azt a tényt, hogy a személyek forgatóköny-választásukból

eredően negatív érzéseket indukáló helyzeteket hoznak létre, érzelmi parazitizmusnak nevezzük. ENGEDÉLY, VÉDELEM ÉS HATÓERŐ A tranzakcióanalízis nagyon fontos része az engedély. Ez az a helyzet, amikor a kiképző tanár vagy a terapeuta azt mondja: „Megteheted azt, amire a szüleid vagy mások azt mondták, hogy rossz.” vagy „Nem kell aztfolytatnod, amit elhatároztál gyerekkorodban.” Például, ha valakinek, aki most nagyon félénk azt mondták, „Ne kérj semmit.”, akkor engedélyt kaphat arra, hogy merje azt kérni, amire szüksége van, amit akar. „Kérj sztrókot, megérdemled” Ha valaki engedélyt kap arra, ami a szülői vagy más társadalmi követelésekkel és kívánságokkal szemben áll, hajlamos a félelemre. Ezért a változás nagyon fontos eleme a védelem A védelmet a tanár vagy a terapeuta adja, ajánlja fel annak a személynek, aki kész rá, hogy megváltoztassa a forgatókönyvét, szerencsés esetben terápiás csoport is

segíti ebben. A terapeuta és a csoport felajánlja védelmét, amikor azt mondja: „Ne félj, minden rendben lesz, mi segítünk és gondoskodni fogunk rólad, amikor félsz.” Az engedély és a védelem növeli a tranzakcióanalízis terápiás hatóerejét, azzal hogy bevonja a helyzetbe a Gondoskodó Szülőit is. A terapeuta Szülőijének és Gyermekijének használata (amikor jól érzik magukat a terápia alatt) hatásosabbá teszi a tranzakcióanalízist, mint azok a szakemberek, akik személyiségüknek csak egy-harmadát használva Felnőttjükkel kapcsolódnak a klienshez SZERZŐDÉSEK A terapeuta terapeuták szerződéssel dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a klienssel közösen megállegyeznek abban, az milyen eredményekre vágyik. Tipikus 49 szerződések: „túljutni a depresszión” vagy „megszabadulni a fejfájásomtól” vagy „befejezni alkohollal való visszaélésemet”, „megfelelő nagyságú fizetés”, „jó képesítés megszerzése”. Mivel

sok függ a pszichoterápiától, a hosszútávú terápiás szerződés mindig a maximumot jelenti, ez a tranzakcióanalízis útmutató célja. Ezen kívül a terapeuták rövid távú szerződéseket is kötnek, vagy házi feladatot adnak, ami például a rövid józanság, az öngyilkosság elkövetésének feladása, ami segít elérni a kliens által kijelölt átfogó célt Az elmúlt fél évszázad nagy hatású személyiségelmélete, a tranzakcióanalízis egy amerikai pszichiáter, Eric Berne nevéhez fűződik. A modell lényege, hogy az emberek az egymás közötti társas kapcsolatok során személyiségük eltérően érett részeivel fordulnak egymás felé. 50 11. A transzperszonális pszichológia V Frank, K Wilber logoterápia alapjai A Transzperszonális pszichológia: Itt nem csak a személy, hanem a személyen túli tartomány is fontos. A szűkebb tágabb környezetben is el kell helyezni Tehát a személyen túli tartomány vizsgálatát is bevonja. Ez

nem tanult, univerzális tudáshoz való jutás kibővült tudatossága. Wilber fejlődésmodellje: Wilber szerint e univerzális tudást egy fejlődési folyamat eredményeképp lehet elsajátítani. Kilenc fejlődési szintet különít el. Az tartja, hogy ezek a „tudat alapstruktúrái” , amelyek elvileg minden humán létező számára adottak, de csak kötött egymás utáni sorrendben vehetők birtokba. Wilber szerint a bennünk lakozó „teljes ÉN” az, aki – mint a létra fokait – bejárja a tudati alapstruktúrák stádiumait, és minden szinten más és más perspektívából éli meg a világot és önmagát Ha az ÉN már elérkezett egy alapstruktúrához és annak lehetőségeit a maga számára kidolgozta, majd önmagába építette, akkor az adott struktúra létező marad az egyén életében a fejlődés során is. Ha valamely fejlődési szint kidolgozása elmarad, annak bejósolható pszichés megbetegedés lesz a következménye. Azt is

megállapíthatónak tartja, milyen terápiás eljárás segíthet „pótlólagosan kimunkálni” a hiányzó strukturális műveleteket. Azonosulásos állapot: a fejlődés legmagasabb szintjére akkor juthatunk el, ha minden fejlődési állomást keményen végigdolgozunk és bejárunk. Ha ezt megtettük , akkor megengedhetjük magunknak, hogy „leképezett énünket és legfőképpen én-szolgáló beállítódásunkat félretéve teljesen nyitottá váljunk az értékelésmentes, kategorizálás-mentes és szorongásmentes élménybefogadásra. Olyan állapot, melyben beleolvadunk a világba, elfogadva, és megtalálva abban helyünket. Wilber elméletének érdekes feltételezése,hogy a tudati fejlődés legfelső állomásainak funkciói, bizonyos hatásokra, idő előtt is megnyílhatnak számunkra. Amit ilyenkor megtapasztalunk az nagyon szokatlan élmény, ami éppúgy lehet pozitív és vonzó, mint ahogy negatív és félelmet keltő. Erős traumák vagy hallucinogén

szerek, éppúgy kioldhatják ezeket a funkciókat, mint bizonyos gyakorlatok. ( meditáció, agykontroll) Akik megtapasztalták ezeket az élményeket, valószínű keresni fogják máskor is. ( kábítószer-fogyasztás) A legfelső szintű tudatállapotok idő előtti előhívása veszélyt jelent. A személyiségfejlődés szintjein el kell időznünk! Ami az egyes állomásokon történik velünk, az olyan tapasztalat, ami nélkül nem értjük meg azt, ami később történik velünk. Ha értetlenül éljük át az utolsó állomások tudati funkcióinak üzenetét, azok akár pszichotikus állapotba is juttathatnak. (legsúlyosabb elmezavar állapotába) Akik a legfelső tudati érettségig jutottak, általában életvezetésükben is rendkívüli emberek: filozófusok, tudósok, teológusok, misztikusok ( Ami persze nem zárja ki, hogy egészen egyszerű emberek, hétköznapi emberek is eljussanak erre a szintre) 51 Tudat fejlődésének szakaszai: 1. A testi én

„kikelése”: (4 hónap – 1év) A csecsemő megtanul különbséget tenni a testi érzetek, és a külvilágból jövő érzetek között. Pl: takaró; ujj harapás Kudarc: hajlamos lesz adualizmusra ( skizofrénia) 2. Az érzelmi én születése: Az egyén nem tudja megkülönböztetni az érzelmi énjét, az érzelmi környezettől. (anya - csecsemő) Ez az állapot egocentrikus 15-24 hónap: elkezdődik a különbségtétel, az un. dackorszak. Kudarc: egybeolvadási állapotba ragad. Narcisztikus személyiségzavarhoz vezet 3. A fogalmi én születése: 7 hónap: kezdenek megjelenni a képek; 2-4 év: megjelennek a szimbólumok. Tehát azonosítani tudja a képeket a hozzá tartozó szimbólummal, ill személyeket és arcokat. A fogalmak (anya-apa) megjelenése után születik meg a fogalmi én, azaz belép a nyelvi világba. Kudarc: gondolkodás, szorongás, elfojtás A valódi én helyébe lép a hamis én, ami belső őszintétlenséghez, idegösszeomláshoz vezet. 4. A

szerep én születése: 6-7 év – 11-14év: mentális szabályok és szerepek alakulnak ki Megtanulja beleélni magát a másik szerepébe; meg akar felelni a csoport elvárásainak. A figyelem és a gondolkodás saját magáról, a csoportra tevődik át. Kudarc: torz alkalmazkodáshoz vezethet, az én hamis álarcot ölt társaságban; ill. mítoszokat teremt magáról. 5. A világcentrikus v érett ego: 11-15év: elkezdik bírálni a szerepeket, kritizálni a társadalmat. Szemléletük világcentrikus lesz Ez nehezen elsajátítható ritka szemlélet Pl.: USA 4% 6. A kentaur állapot: a kettősségekben való gondolkodás jellemzi A kentaur (én) a test és az elme egységét jelképezi. Az egyén elsődleges célja az egzisztenciális én megvalósítása. E helyett hamis énként élünk Hazudunk, amikor azt állítjuk, hogy nem vagyunk felelősek a választásainkért, mert szívesebben látjuk magunkat vmiféle külső erő passzív áldozataként. Az egyén még nem tartozik

a transzperszonális (term.feletti) régiókhoz, de már elvált a perszonális (személyes) tartományoktól. 7. Az okkult állapot: ezen a szinten néha megszaporodnak a paranormális jelenségek (Tiszta X-akták nem?) Természetmisztika jellemzi. Identitása világcentrikus; megtapasztalja a Világlelket Közvetlenül érzékelhető, transzcendes jelenségek: meditációs állapotok, sámán látomások, a természet egyes aspektusaival való azonosulás. 8. Szubtilis állapot: olyan folyamatok, amelyek kifinomultabbak annál, hogy minden nap ébrenléti tudat érzékelné őket: belsőleg érzékelt fények, hangok alakzatok, eklasztikus örömélmények, állapotok jellemzik. Istenségmiszitka is jellemzi, amely az istenséggel való egységet, egybeolvadást jelent. Ez kultúrától függetlenül mindenütt felbukkan. Ezt nevezik belső megvilágosodásnak 9. Kazuális állapot: amikor a megfigyelő én eljut a tiszta ürességig Ekkor tudatosan egyetlenegy objektum sem merül

fel. ( mély, álomtalan alváshoz hasonlítható, teljes telítettség tapasztalata) Formák nélküli misztikáról van szó. Ez a tiszta üresség megnyilvánulásoktól mentes Ami „ott” van túlságosan teljes ahhoz, hogy bármely objektum, szubjektum, látvány, hang tartalmazza. 52 Nemkettőség: A végső állapotot nevezzük megvilágosodásnak, végső szabadulásnak, tiszta nirvanának. Nemkettőség misztika: „A forma üresség, és az üresség forma.” A szellem a valóság tiszta közvetlensége. Ebben az állapotban minden érzés megszűnik A belépés után újra beléphetünk, és ott is maradhatunk. A megvilágosodás véget nem érő folyamat. Cél: meglátni a formákon rejtőző ürességet Wilber szerint az emberi fejlődés négy negyedben megy végbe: BELSŐ KÜLSŐ intencionális viselkedési kultúrális BAL OLDAL társadalmi JOBB OLDAL Bal felső negyed: Ide tartozik pl. a pszichoanalízis Fontos jelentőséget tulajdonít az álmoknak,

mert az álmok belső történések. Az egyén álmai segítségével megtanulhatja értelmezni érzéseit. Pl.: vki depressziósnak gondolja magát, de valójában amit érez az a harag, mert haragszik vkire. 53 Jobb felső negyed: Nem az a fontos h belül mi történik. Kizárólag a megfigyelhető, külsőleges viselkedés a fontos. (behaviorizmus) Pl.: sok pszichiáter már az első találkozáskor gyógyszert ír fel a paciensének, ahelyett h előbb elbeszélgetne vele. Bal alsó negyed: Kulturális szféra. Ide tartoznak az értelmezők A kultúrát ill a kulturális jelenségeket vizsgálják, és belülről, empatikus megértéssel közelítenek a vizsgált dolgok jelentéséhez. Cél: kölcsönös megértés, kulturális megfelelés Jobb alsó negyed: Kívülről tekint rá a társadalmi rendszerre. Pl.: míg a bal oldal megkísérli megérteni a tánc jelentését és értékét, addig a jobb oldal azt az utat akarja megérteni, hogy hogyan működik a tánc. „Minden,

ami a jobb oldalon van, az: „az” ami a bal felső negyedben azaz : „én” ami a bal alsó negyedben a: „mi” Logopédia: (görög szó: logosz=értelem) Az ember feladata hogy megtalálja élete értelmét, tudatosítsa magában, és olyan habitusokat építsen ki magában, amelyek további felelősségteljes életvitelre képesítik. Ha kudarc éri, azt neurózisnak nevezzük. Célok motiválják a viselkedésünket, értelmet adnak az életünknek. Az énképünk jelentős mértékben céljaink által határozódik meg. A rövid távú célok gyakrabban valósulnak meg, ezek a siker forrásai. V. Frank hangsúlyozta a személy egységét, szabadságát, egzisztenciális valóságát Erre alapuló rendszerét egzisztenciaanalízisnek nevezte el. Célja, hogy segítse az embereket életük értelmének megtalálásában. Ez az értelemkeresés a pszichoterápia kiindulópontja 54 12. A személyközpontú megközelítés jelentősége a pedagógiában T. Gordon

munkássága A személyközpontú személyiség-elmélet, amelyet korábban non-direktívnek azután kliens-központúnak neveztek, 1940 körül kezdett kialakulni, amikor egy pszichológus, Carl Rogers egyre elégedetlenebbé vált az érzelmi- és magatartás-problémák kezelésének akkoriban elfogadott elméleteivel és módszereivel. Az ő alapkoncepciója, amelyhez a kezdetektol mindmáig huséges volt, az, hogy bármilyen személyiség-elméletnek vagy kezelési módszernek a kiindulópontja az egyén. A személyközpontú elmélet megkülönbözteto vonása az emberek önmegvalósítási és önirányítási képességének állandó hangsúlyozása. Az elmélet legforradalmibb vonása, amely elválasztja más rendszerek materialista determinizmusától, a személy hatalommal való felruházásának látszólag jelentéktelen ténye, a bizalom abban, hogy az egyén megtalálja saját önmegvalósítása legmegfelelobb útját. Ezek az elvek minden emberre érvényesek, kortól

és fejlettségtol függetlenül, és az emberre vonatkozó általános elméletet képviselnek. A terápia különleges helyzetében fontos, hogy a terapeuta oszinte legyen, törodjön a klienssel, bízzon benne, és hogy a kliens ilyennek is lássa ot. A személyközpontú terapeuta az adott pillanatban valóban személyesen találkozik a klienssel, és folyamatosan koncentrál annak pillanatnyi élményvilágára. A személyközpontú stádium. Az elmélet jelen helyzetét legjobban a kliensközpontú terápia kifejezésrol a személyközpontú szemlélet-re való váltás jelzi. A változás azt fejezi ki, hogy az elméletet a segíto foglalkozások körénél jóval szélesebb körben alkalmazhatónak tekintik. Amikor az elméletet az oktatásra kiterjesztették, diák-központú oktatásként vált ismertté, de miután alkalmazása az eredetétol távol eso, széles körre kiterjedt, elonyösebb volt egy minél szélesebb köru kifejezést használni. Rogers segített

elindítani és továbbfejleszteni a személyközpontú szemléletet nemcsak a tanácsadásban, pszichoterápiában és oktatásban, hanem a házasságban és családi kapcsolatokban, intenzív csoportokban, és kisebb mértékben az adminisztrációban, a kisebbségi csoportok, fajok, kultúrák, sot nemzetek közti kapcsolatokban jelentkezo problémákban. Az elmélet mögött álló elvek valóban érvényesek az emberi magatartás minden vonatkozásában. 1. A tanulás-tanítás személyközpontú megközelítése Carl Rogers fejti ki a személyközpontú megközelítés oktatási alkalmazásának alapelveit, amelyek sok szempontból alapvetően különböznek a hagyományos oktatás filozófiájától - - A legfőbb elv: egy vezető vagy olyan személy, akit tekintélynek fogadnak el az adott helyzetben, aki elég biztos magában és a többiekkel való kapcsolatában, megvan benne az alapvető bizalom, hogy atöbbiek képesek a saját fejükkel gondolkodni, maguktól tanulni.

A facilitátor tanár megosztja a tanulókkal a tanulási folyamat felelősségét. 55 - A facilitátor gondoskodik a tanulási forrásokról (magából, saját tapasztalataiból, könyvekből vagy más anyagokból, vagy a közösség tapasztalataiból. A tanuló kidolgozza saját tanulási programját, egyedül vagy a többiekkel együttműködve. A tanulási légkör könnyed és gördülékeny, törődő, elfogadó. A középpontban a folytatandó tanulás elősegítése áll A tanuló céljainak eléréséhez szükséges a felismert és elfogadott önfegyelem. A tanulás mértékének értékelését elsősorban maga a tanuló végzi. Ebben a fejlődést elősegítő légkörben a tanulás alaposabb, gyorsabban halad, és jobban áthatja a tanuló életét és viselkedését. Mai társadalmunkban a pedagógus segítő szerepe megnövekedett. Gondoljunk a gyerekeket érintő stresszes helyzetekre, a szülőkkel töltött viszonylag kevés időre, a tömegkommunikáció

sokféle hatására. A kortárscsoportokban felerősödni látszik a negatív társadalmi minták hatása, illetve úgy tűnik, gyengül a család interakciós rendszere. A segítő foglalkozások általános tapasztalata, hogy nagy a kifáradás és elfásulás veszélye. A „rutinból” tanítás és nevelés során a pedagógus elveszíti érzékenységét, fogékonyságát. A nevelés az alternatív pedagógiák megjelenésével kezdi visszanyerni megtépázott tekintélyét. Hatékonyan azonban csak úgy tudunk nevelni, ha az személyre szóló. Személyességünket pedig úgy őrizhetjük meg, ha érzékenyek, befogadóak, hitelesek és empatikusak vagyunk. A személyiségfejlesztő tréningeknek éppen az a célja, hogy az érzékenységet, a nyitottságot mind a problémákat, mind az örömöket tekintve újra előhozza és megerősítse. Thomas Gordon amerikai pszichológus tanári eredményességi tréningje hatékonyságfejlesztő program, amelynek során a

tanítás-tanulás folyamata eredményesebb lesz. A hatékonyság fokozása a tanulók és a pedagógus közötti kapcsolatrendszer javítására épül. A program önismereti és személyiségfejlesztő elemeket is tartalmaz Humanisztikus szemléletének holisztikus jellegét mutatja, hogy az egész emberhez pozitívan közelít. Nagy hangsúlyt fektet a személyek közötti kölcsönhatásra. Humanista értékei a tolerancia, az együttműködés, a tisztelet és megbecsülés, a bizalom, a másikra figyelés, melyek vonzóak az iskola számára is, bár a szigorú hierarchikus rendszerben és versenyhelyzetben kétségkívül nehézségekbe ütközik a társas készségek kibontakoztatása. A tréning során a hallgatók különböző készségekre tesznek szert: aktív hallgatás, énüzenetek, konfrontálás, konfliktusmegoldási eszközök, tanácsadás stb. A készségeket az 50 órás tréning folyamán sokszor gyakorolják, hogy a különböző élethelyzeteket könnyebben

tudják megoldani. A tréningnek személyiségfejlesztő hatása is van, nő empátiájuk, fejlődik asszertív magatartásuk, konfliktustűrő és -megoldó képességük, kritikai érzékenységük. A záró kérdőívek eredményei meggyőzőek, igenis változik a pedagógus a Gordon- tréning hatására, személyiségfejlődésük során nő empátiás készségük, türelmük, segítő szerepükben hatékonyabb meghallgatókká válnak, fellépésük határozottabb lesz, önismeretük bővül, önbizalmuk nagyobb lesz. A hatékonyságukat növelő technikák, módszerek közül sokat elsajátítanak, néhányat nagy biztonsággal alkalmazni is tudnak. 56 13. Szűk tartományú elméletek A kontrollhely, a mezőfüggés és – függetlenség, a siker és kudarc iránti attitűd, valamint a szenzoros élménykeresés dimenziója Szűk tartományú elméletek: Kognitív elméletek: Külső kontroll Belső kontroll Rotter Mezőfüggés Mezőfüggetlenség Witkin

Motivációs elméletek: Teljesítményszükséglet Atkinson Ingerkeresés Zuckerman Kognitív elméletek: Külső-belső kontroll dimenzió Rotter nézete szerint az emberek két csoportba osztályozhatók: a belső konroll és a külső kontroll alapján. A belső kontroll véglete jellemzi azokat az embereket, akik a viselkedésüket és a velük történteket úgy tekintik, mint ami saját közvetlen, személyes ellenőrzésük alatt áll. Az illető biztos abban, hogy ha akarja, akkor meg tudja változtatni mind a környezetét, mind pedig a saját viselkedését, a külső kontrollos azonban kevésnek érzi ehhez saját erőit. A belső kontrollosak függetlenebbek, hatékonyabbak, teljesítőképesebbek, dominánsabbak, mint a külső kontrollosak. A belső kontrollal jellemezhető személyeket gyakrabban találjuk törekvőnek és kitartónak, jobban részt vesznek a politikai tevékenységekben, ellenállóbbak a befolyásolással szemben, nagyobb hatást fejtenek ki

másokra. A külső kontrollos személyek, akik úgy érzik, hogy a viselkedésüket befolyásoló események teljesen kívül esnek a saját hatókörükön, és elsősorban olyan tényezőktől függenek, mint pl. a véletlen, a hatalommal bíró tekintély – figurák vagy a sors. A külső kontrollosakból hiányzik az indíték a nehezen elérhető célok megvalósítására, és nem nagyon vannak törekvések, mivel úgy látják, hogy erőfeszítéseiknek kevés vagy semmi köze nincs a végeredményhez. Érzésük szerint kevéssé tudják irányítani a környezetet, gyakrabban szenvednek erős szorongástól, és gyakrabban számolnak be neurotikus tünetekről. Nem hajlandóak elvállalni személyes ballépéseiket, s hajlamosak a rossz hangulatra, depresszióra, öngyilkosságra. A szegények és az elnyomottak viszonylag kevésbé éreznek erőt a környezetmegváltoztatására, és így magasabb a külső kontroll – pontszámok. 57 Azok az emberek, akiknek az

életlehetőségeik korlátozottak és kevés a hatalmuk és a alkalmuk a sorsuk megváltoztatására, hajlamosak az élettel szemben külső kontrollt – attitűdöt kialakítani. Külső-belső irányultság mérése: Rotter IE – skálája 1966 A kérdőívnek 29 tétele van, s mindegyik tétel két állításból áll; a vizsgálati személyeknek ki kell választania azt az állítást, amelyik a legjobban megközelíti saját magának a dolgokról alkotott felfogását. Pl.: 28 A) Rajtam múlik, hogy mi történik B) Néha úgy érzem, hogy nem tudom eléggé kézben tartani az életem alakulását Az IE – skála megbízhatóságát általában kielégítőnek tartják, de érvényességére vonatkozóan azonban bizonyos kétségek merülnek fel. Szerencsejáték - helyzetben kimutatták, hogy ha az emberek az eredményt az ügyességnek tulajdonítják, akkor siker nyomán növelik, kudarc után pedig csökkentik a tételeket. Ha viszont a kimenetelt a véletlennek

tulajdonítják, az ellenkező mintázat kialakulása érhető el, kudarc után növelik, siker után csökkentik a tételeket. Mezőfüggőség – mezőfüggetlenség Witkin és munkatársai a 40-es években végeztek jelentős munkákat e témakörökben. Egyes embereknél a tárgyak észlelését erősen befolyásolja a háttérmező vagy a környezet, míg másoknál nem érvényesül ilyen befolyás, és könnyen szét tudnak egy részletet és az azt körülvevő nagyobb terjedelmű mezőt választani. Az előbbieket mezőfüggőknek, az utóbbiakat mezőfüggetleneknek nevezzük. A mezőfüggetlen embernek világos elképzelése van saját vélekezéseiről, szükségleteiről és jellemvonásairól. A mezőfüggő emberek attitűdjeinek formázása nagyrész másokon múlik, sokkal fogékonyabbak a társas befolyásolásra, s kevésbé képesek rábízni magukat saját ítéleteikre. Mérési módszerek 1. Dőlt szoba, dőlt szék készülék A DSZDSZ próbában a vizsgálati

személyt egy székbe ültetik, amit jobbra vagy balra lehet dönteni. A szék egy kisebb szobában helyezkedik el, amelyet ugyancsak jobbra vagy balra lehet dönteni. A vizsgálati személyt megkérik, hogy szabályozza a szék helyzetét oly módon, hogy a teste függőleges maradjon akkor is, amikor a szoba megdől. 2. Rúd és keret teszt RKT Az RTK-ben a vizsgálati személy egy világító rudat lát, amit egy ugyancsak világító keret vesz körül az egyébként teljesen elsötétített szobában. A keret különböző mértékben a megdönthető s a vizsgálati személynek az a feladata, hogy ilyenkor a rudat állítsa teljesen függőleges helyzetbe. 3. Elrejtett figurák teszt EFT 58 E próbában a vizsgálati személynek az a feladata, hogy az előzőleg bemutatott, egyszerűbb figurát megtaláljon egy nagyobb, összetettebb vázlatrajzban. Motivációs elméletek: Teljesítményszükséglet (siker-kudarc) A teljesítményszükséglet a teljesítmények elérésére

irányul, és ahhoz kapcsolódik, hogy az emberek mennyire különböző mértékben törekszenek sikerességre. A magas teljesítményszükséglettel rendelkező emberek olyan feladatokba vágnak bele szívesen, amelyek igénybe veszik képességeiket. A túl könnyű feladatok viszonylag kevésbé vonzzák őket, mivel nem jelentenek valódi kihívást. De kerülik a szélsőségesen nehéz feladatokat is, mert azok kevés sikerrel kecsegtetnek. Az erősen kudarckerülő (KK) személyeknek kevés az önbizalmuk, s általában nincsenek nagy véleménnyel a saját képességeiről. Vagy könnyű feladatot vállalnak, vagy pedig paradox módon szélsőségesen nehéz feladatokban kezdenek, ahol a kudarc a feladat nehézségével magyarázható, és így nem kell szembenéznie a saját elégedetlenségével. Atkinson (1966) A teljesítményszükséglet indíték. A 3 legfontosabb tényező, amin vkinek a sikere múlik: - t. motiváló szintje - a kudarctól való félelem mértéke - a

teljesítmény ösztönző ereje a vizsgálati személy számára Azok a személyek akikben erősebb a t.szükséglet, és a kudarc kerülésére való hajlam, azok olyan hivatásbeli célokat választanak, amelyekre összhangban vannak képességeikkel. A t.szükséglet és a KK mérésére használt módszerek Tematikus Appercepciós Teszt A t.szükséglet-mutatók meghatározásának eredeti és még ma is leggyakrabban használt módszere a TAT képekre adott teljesítmény – fantáziák pontozása. Ingerkeresés (szenzoros élménykeresés) Az emberek kétségtelenül nagymértékben különböznek egymástól abban, hogy milyen ingerlési szint az, amit a leginkább előnyben részesítenek, és több pszichológus feltételezte, hogy az ingerkeresési hajlamnak létezik egy kontinuma. Az erősen ingerkereső emberek rendszerint az új, szokatlan, összetett vagy kiszámíthatatlan helyzetekhez vonzódnak, míg akiknek az ingerlési szintje alacsony, azok előnybe részesítik

a nyugodt változatlan, kiszámítható, megszokott környezetet. 59 Ha kiugró változás következik be az ingerlésben, akkor az ember megpróbálja az előnyben részesített irányában helyre állítani az egyensúlyt. Pl: Megfelelőre igazítja a rádió hangerősségét. Újabban az ingermegvonásos kísérletek eredményeképpen növekedett meg az érdeklődés az ingerkeresés irányában. Az ingermegvonás területének egyik vezető kutatója Zuckerman, aki ezzel kapcsolatban egy Ingerkeresési Skálát is kidolgozott. (SSS) Az SSS-t elért pontszám ismeretében nem csak az inger megvonásra vonatkozóan tudjuk előre jelezni vkinek a viselkedését, hanem egy sor más helyzetben is, amelyekben az ingerkerülési vagy keresési hajlam fontos összetevő lehet. Az ingerkeresés felmérésére szolgáló módszerek Az Ingerkeresési Skála (SSS) Eredetileg Zuckerman és munkatársai (1964) dolgozták ki az ingermegvonással kapcsolatos kutatásaikhoz, azóta azonban ez

lett az ingerkeresés legelterjedtebben használt mutatója. Eredeti formája 34 két állításban álló tételt tartalmaz, s a vizsgálati személynek választani kell, hogy a két állítás közül önmagára nézve melyiket tartja inkább érvényesnek. Pl.: 11 A) Néha szeretek olyasmit csinálni, ami egy kicsit félelmetes B) Értelmes ember kerüli a veszélyes helyzeteket. Lehetséges, hogy az SSS hasznos segítséget tud nyújtani a kóros feltételek diagnosztizálásában, de az eredmények itt sem egybehangzóak. A skizofrén betegek eges vizsgálatokban magasabb, másokban alacsonyabb pontszámot értek el a többieknél. Zuckerman és munkatársai (1962) egy sor vizsgálatról számoltak be, amelyekben az SSS sajátosan felépített, a szexuális tapaszaltokra vonatkozó kérdőívekkel hozzák összefüggésekbe. A kábítószerek nem gyógyászati célból történő alkalmazásának egyik fő indítéka az ingerlés és a feszültségszint növelése, bár a

kábítószer élés k9tvetlen motívumai az egyes embereknél igen különbözőek lehetnek. Általában feltételezhető, hogy a kábítószer fogyasztók magasabb Ingerkeresés Skála – értékekkel bírnak, s úgy tűnik, hogy ez valóban így is van. 60 14. tétel: Neoanalitikus irányzatok A szelfpszichológia személyiségelmélete. A neoanalitikus irányzatok egyike az énpszichológia. Az énpszichológia olyan pszichodinamikai keret nyújt, amelyben az én nagyobb szerepet kap, mint Freud elméleteiben. Az énpszichológia alapelvei: Az én rész vesz az alkalmazkodás folyamatában, melynek során egyre jobban beilleszkedünk a világba. Az énpszichológusok általában azt feltételezik, hogy az én már születéstől fogva az idtől elkülönülve létezik, és saját energiaforrásokkal rendelkezik. A hangsúly az idről az egora helyeződik: Heinz Hartmann szerint az én egyszerre két szerepet tölt be: egyfelől csökkenti az ösztön és a felettes én,

valamint az ösztön és a külvilág közötti konfliktusokat, másfelől kognitív folyamatai révén a környezethez való alkalmazkodást teszi lehetővé. Hartmann úgy vélte, hogy az én kétféle üzemmódban teljesíti e kétféle feladatát. Amikor az én a konfliktusokat csökkenti, akkor a személyiség úgynevezett konfliktus szférájában fejti ki működését, amikor az alkalmazkodást segíti elő, akkor pedig a konfliktusmentes szférában működik. Alkalmazkodás és autonómia: Hartmann szerint minden viselkedés végső célja a környezethez való alkalmazkodás. A gátlást az átfogó alkalmazkodási folyamat részének tartotta. Az énnel kapcsolatban kétféle autonómiáról beszélt- elsődleges autonómia: az énfolyamatok már a születéstől fogva saját jogon léteznek és az idtől függetlenül működhetnek. Az elképzelésnek az egyik következménye, hogy az énfolyamatok- a gondolkodás, a tervezés, a képzelet, az ismeretek elrendezése

stb.közvetlenül is kielégüléshez vezethetnek - másodlagos énautonómia: az énfunkció, melyet eredetileg egy bizonyos cél elérése érdekében gyakoroltunk, jóval az eredeti cél elérése után is felhasználható marad. Én, alkalmazkodás és a kompetenciamotívum: Az éfolyamatok tárgyalásakor White két motivációs fogalmat vezetett be. Az effektanciamotívum arra ösztönöz, hogy hatást gyakoroljunk a környezetünkre. Ez a motívum kisgyermekkorban jelentős alapvetően. Ez a motívum folyamatosan alakul át az összetettebb kompetenciamotívummá, amely arra késztet, hogy hatékonyabban bánjunk környezetünkkel. Egokontroll és egorugalmasság: Jane és Jack Block dolgozta ki ezt az elmélete. 61 Egokontroll: arra utal, hogy a személy általában mennyire módisítja vagy gátolja késztetései kifejeződését. Az egyik végletet az alulkontrollálók alkotják: ők nem tudják elhalasztani a kielégülést, érzéseiket és vágyaikat azonnal

kifejezésre juttatják. Az ilyen emberekre szalmalángszerű lelkesedés és a csapongó érdeklődés jellemző. Nem konformisták, átlépik a konvenciókat, jól tűrik a kétértelműséget és a következetlenséget. Életük tele van rögtönzéssel. A másik véglet a túlkontrollálók csoportja: azok a személyek tartoznak ide, akik állandóan késleltetik a kielégülést, akik gátolják cselekedeteiket és érzéseiket, és akik ellenállnak a külvilág csábításainak. Inkább konformisak, mint felfedezők, életük szervezett és rendszerezett, rosszul érzik magukat a kétértelmű vagy következetlen helyzetekben, továbbá szűk és nehezen változó az érdeklődési körük. Középen helyezkednek el azok, akik bizonyos mértékig gátolják és szabályozzák késztetéseiket, de azt nem viszik túlzásba. Az ilyen emberek kevésbé jól szervezettek, mit az erős kontrollosok, ugyanakkor kevésbé improvizáltak és kaotikusak, mint a gyenge kontrollosok.

Egorugalmasság: ez a képesség teszi lehetővé az egokontroll mértékének módosítását bármelyik irányban az adott helyet követelményeinek megfelelően. A nagy egorugalmassággal rendelkező személyek rendkívül találékonyan tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez. A rugalmatlan énű személy nem tud kitörni abból a keretből, ahogyan általában viszonyul a világhoz, még akkor sem, ha időnként az egyáltalán nem ártana. Az alacsony egorugalmassággal és erős egokontrollal jellemezhető személy merev és kiszámítható módon viselkedik, még akkor is, ha nyilvánvalóan jobb lenne engednie késztetéseinek. A rugalmatlan énnel és gyenge egokontrollal rendelkező személy viszont akkor is impulzív módon viselkedik, amikor nyilvánvaló előnnyel járna a fegyelmezett és szervezett magatartás. Az énfeljődés: Loeving többszakaszos énfejlődés- elméletet dolgozott ki. Az énfejlődésen ő nem azt a folyamatot érteti, melynek során

megszületik és kialakul az én, hanem az én szintetizáló funkciójának változásait és kibontakozását az életút során. Loeving- féle énfejlődés szakaszai: - preszociális: munkálkodás az én és nem- én elkülönítésén - szimbiotikus: munkálkodás az anyától való elkülönültség megértésén - impulzív: az én érvényesítése az ösztönkésztetéseken keresztül; a másokkal való kapcsolatok kizsákmányoló jellegűek és az én igényeit szolgálják. - Önvédő: a szabályok elsajátításának kezdete; a szabályok a büntetés elkerülésének iránymutatói; nincs morális érzés; személyes érdek és opportunizmus 62 - Konformista: a szabályok átvétele a csoporttól; megfelelően megjelenni a csoport előtt - Lelkiismeretes- konformista: a szabályok alóli kivételek felismerése; növekvő introspekció és annak tudatosítása, hogy a személy saját viselkedése sem tökéletes - Lelkiismeretes: felülvizsgált

szabályok alkalmazás a csoportnorma helyet; annak felismerése, hogy az eseményeknek több jelentésük van - Individualista: az egyéniség világos felfogása; az egyéni különbségek iránti tolerancia - Autonóm: az emberek közötti kölcsönös függés felismerése; a saját szükségletek közötti konfliktusok tudatosulása; mások autonómia iránti szükségletének elismerése - Integrált: a követelmények konfliktusának megoldása; puszta tolerancia helyett mások nézőpontjának tisztelete. Selfpszichológia: Heinz Kohut szerint a kapcsolatok hozzák létre az úgynevezett selfstruktúrát. Elmélete ezért kapta a selfpszichológia elnevezést. A kohuti gondolatmenet alapja az az elképzelés, mely szerint az emberek olyan narcisztikus (énközpontú) szükségletekkel rendelkeznek, melyek kielégítését másoktól várják. A szerző selftárgy kifejezést alkotta meg annak a személynek a jelölésére, aki kielégíti belső szükségleteinket. Kora

gyermekkorban a selftárgyakat (szüleinket) a szó szoros értelmében a saját selfünk kiterjesztéseként éljük meg. A későbbiek során a selftárgy bármely személyt jelentheti, ám abban a formában, ahogyan őt a saját selfstruktúránkban megéljük. A selftárgyak továbbra is a self szolgálatában állnak, hiszen csak a self szemszögéből léteznek, és a self szükségleteit elégítik ki. Kohut szerint a gyermekek a szüleivel történő interakciók révén tesznek szert a selfre. A szülők a tükrözés fontos szerepét látják el: ez abban áll, hogy pozitív, empátiás és elfogadó módon kezelik a gyermeket. A tükrözés a gyermek narcisztikus igényeit elégíti ki, hiszen ez- legalábbis átmenetileg- az univerzum közepébe helyezi őt. A gyermek fejlődő self- érzése kezdetben grandiózus(nagyszabású, hatalmas). Az egészséges személyiség esetében a grandiozitás módosul, realisztikus tevékenységekbe fordul- ambicióvá és önérzetté

szelídül. A tükrözés súlyos zavara azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a gyermek sohasem lesz képes megfelelő self- érzés kialakítására. Ez azt jelenti, hogy felnőtt korában mélyebb és sürgetőbb narcisztikus igényei támadnak, mint másoknak (mivel ezek a szükségletek korábban nem lettek kielégítve). A normális fejlődés érdekében a szülőknek elegendő mértékű tükrözést kell biztosítaniuk, ám mégsem túl sokat. A tükrözés egész életünkben óriási szerepet játszik emberi kapcsolatainkban. A gyermekkor elmúlásával a tükrözés a szülőkről más selftárgyakra történő áttétel jelenségét is magába foglalja. Az áttétel fogalma azt jelenti, hogy a szüleink iránti kialakított irányultságunkat most mások szimbolikus leképzésének referenciakereteként használjuk. Arról van szó, hogy más személyek lépnek szüleink helyébe, s azt várjuk tőlük, hogy ugyanúgy tükrözzenek bennünket, ahogyan annak idején

szüleink. 63 Kohut szeret fogalma a felnőtt kori tükrözéshez kapcsolódik. A szeretetkapcsolat szerinte olyasvalami, amelyben két ember selftárgyként szolgál egymás számára, és egymás tükrei kölcsönösen erősítik önbecsülésüket. Eszerint tehát a felnőttek egészséges narcizmusát- melyet Kohut az élet szerves részének tekint- a kölcsönös, empatikus tükrözés táplálja és elégíti ki