Irodalom | Középiskola » Irodalmi fogalomtár

Irodalmi fogalomtár A  akrosztikon: névrejtés, - a verssorok vagy versszakok első betűi összeolvasva egy nevet vagy mondást adnak  alapszituáció: a drámai műnek az a mozzanata, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által képviselt elvek érvényesülését  alba: provanszál eredetű lírai műfaj, amelynek tárgya a szerelmes asszony vagy lovag panasza a hajnal miatti kényszerű elválás miatt  állandó jelzők és ismétlések: eposzi kellék, az író egy-egy szereplőjének neve elé rendszeresen ugyanazokat a jelzőket írja, mintegy hangsúlyozva ezzel szereplője kiemelkedő tulajdonságait  alliteráció: stílusalakzat, amelynek hatása abban van, hogy a költő azonos mássalhangzóval kezdi az egymás melletti (vagy egymáshoz nagyon közeli) szavakat  anapesztus: időmértékes versláb, két rövid és egy hosszú szótagból áll  Apokalipszis: Jelenések könyve az Újszövetségben, jelképes látomások a jövőről,

katasztrófákról és az utolsó ítéletről  apokrif iratok: azok a könyvek a Bibliában, amelyek címük vagy tartalmuk alapján isteni tekintélyt követelnek maguknak, de a kanonizáció során kimaradtak a szent szövegek közül  apostolok: Jézus 12 tanítványa, akik közvetítették tanításait, majd Jézus távozása után az volt a feladatuk, hogy tanítványaivá tegyenek és megkereszteljenek minden népet B  Balassi-strófa: belső rímek által kilenc kisebb egységre tagolt háromsoros versszak, a rímelhelyezése: aab-ccb-ddb  balladaforma: francia lírai versforma, általában három nyolcsoros szakaszból és egy négysoros ajánlásból áll és az ajánlás utolsó sora refrénként ismétlődik  belső rím: a sor közepének és a sor végének rímelése  Biblia: a zsidó és a keresztény vallás szent könyve  bonyodalom: a drámai műveknek az a része, amelyben megindul és kibontakozik az alapszituációból következő eseménysor

 bukolika: a görög irodalomban a pásztorköltészet összefoglaló neve C  carmen: Horatius ódái, amelyek igen változatos hangnemben és formában, különböző gondolati témákról szólnak  csodás elemek: eposzi kellék, természetfeletti lények (istenek) avatkoznak bele az ember életébe, segítik vagy akadályozzák tevékenységét D  daktilus: időmértékes versláb, egy hosszú és két rövid szótagból áll  dal: rövid terjedelmű lírai műfaj, egynemű érzést fejez ki könnyed formában  disztichon: időmértékes versszak-típus, két sorból áll, egy hexameteres és egy pentameteres sorból  dráma: a három irodalmi műnem egyike, színpadra szánt alkotás, amelyben az eseményeket az író nem elbeszéli, hanem megjeleníti, a szereplők párbeszédeiből és monológjaiból, valamint az előttünk lejátszódó cselekedeteikből ismerjük meg a szereplők jellemét és az eseményeket E  ekloga: párbeszédes formájú

lírai műfaj, amelyben a költő és a pásztor beszélgetnek; beszélgetésük témája és idilli helyszíne általában a való világtól való menekülés kifejezését szolgálja.  elégia: lírai műfaj, lehangoló, szomorú hangulatú lírai költemény  enumeráció: eposzi kellék, seregszemle; a szemben álló hősök és csapatok bemutatása  epigramma: lírai műfaj, egyetlen gondolatot rövid, tömör formában (rendszerint disztichonban) megírt, csattanóval végződő költemény  epika: a három irodalmi műnem egyike, azon műfajok összessége, amelyek eseményt beszélnek el, ezekben az író maga meséli el a történetet  epikus hasonlatok: eposzi kellék, egy jelenséget nagy terjedelmű, részletesen kibontott hasonlatban szemléltet az író  eposz: hősköltemény, verses formájú, nagy terjedelmű epikai alkotás, a főhőse rendkívüli képességekkel rendelkezik, jelentős tetteket visz véghez; az eposz állandó formai elemei az

eposzi kellékek  evangélium: ,,örömhír", Jézus Krisztus élettörténete  expozíció: a drámai műnek az a bevezető része, amelyben az író megismertet az előzményekkel, bemutatja a kiinduló helyzetet F  fabula: tanító célzatú mese  figura etymologica: a szó tövének ismétlésével előállt stílusalakzat  filozófiai költemény: nagy terjedelmű verses gondolati mű, amely általános emberi, erkölcsi, filozófiai kérdésekre keres választ G  Genesis: a Tóra első része, a Teremtés könyve  gondolatritmus: gondolatok vagy sorok ritmikus ismétlődése, stílusalakzat H  hangsúlyos verselés: a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok szabályszerű váltakozása  hármas egység: az ókori és az ókori mintákat követő drámaírás sajátossága; a hely, az idő és a cselekmény egysége; a dráma cselekménye egyetlen eseménysor köré épül, egyetlen helyszínen játszódik, és a történések ideje

egyetlen nap (legfeljebb 36 óra)  hellenizmus: a nagy Sándor hódításaitól (i. e 4 sz) az i e kb 30-ig terjedő korszak neve, a görög kultúra harmadik korszaka, amelyet átvettek és továbbfejlesztettek a rómaiak  helyzetdal: líra műfaj, a versben a költő beleéli magát egy másik személy helyzetébe, és az ő nevében szól  hexameter: az időmértékes verselés gyakori sorfajtája, hat verslábból áll, spondeusok és daktilusok váltakoznak benne, ám az utolsó előtt versláb mindig daktilus, az utolsó pedig spondeus  himnusz (a középkorban): az istentiszteletek alatt, vallásos összejövetelek alkalmából énekelt, a hívők áhítatos érzelmeit kifejező, az istent magasztaló és a szenteket dicsőítő, emelkedett hangulatú költemények  himnusz: lírai műfaj, a költő ünnepélyes hangon szól egy természetfeletti lényhez, istenhez vagy egy igen tisztelt elvont fogalomhoz (hazához, szabadsághoz stb.)  históriás ének: 16.

századi verses epikai műfaj, a tárgya egykorú vagy múltbéli történelmi esemény, énekszóval, kísérő zenével adták elő  hitvitázó dráma: párbeszédes drámai műfaj, amelyben nem az események állnak a figyelem középpontjában, hanem a különböző vallási tételek szembeállítása (A szereplők vallási tételekről vitatkoznak.) I  időmértékes verselés: ritmikus szövegformálás, a rövid és a hosszú szótagok szabályszerű váltakozása  in medias res kezdés: eposzi kellék, ,,a dolgok közepébe" vágó kezdés  invokáció: eposzi kellék, segélykérés, valamely istenség (a Múzsa) segítségül kérése a mű elején  irónia: a dolgok, jelenségek, emberek olyan értékelésének módja, amikor a beszélő látszólag dicséri azt, aminek a bírálatát ki akarja fejezni J  jambus: időmértékes versláb, egy rövid és egy hosszú szótagból áll K  kanonizáció: a bibliai szövegek tudós vizsgálata,

válogatása, a végleges szövegek kialakítása  katarzis: az a megrendítő élmény, amelyet egy műalkotás befogadása az olvasóból vagy a nézőből kivált  katasztrófa: a tragédia utolsó szerkezeti egysége, a végkifejlet, amelynek során a szereplők sorsa véglegesen eldől  katekizmus: vallási tárgyú műfaj, amelyben kérdés-felelet formájában olvashatók a vallási tanítások legfőbb tételei  konfliktus : egymástól eltérő magatartások vagy elvek összeütközése a drámai vagy epikus műben  krízis: a drámai feszültség tetőpontja L  legenda: Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének, csodatételeinek novellisztikus elbeszélése  líra: a három irodalmi műnem egyike, azon - legtöbbször verses - alkotások összessége, amelyekben a költő személyes hangon szól a világ jelenségeivel kapcsolatos érzelmeiről, gondolatairól; nem eseményeket beszél el, hanem a saját belső világát tárja elénk

vallomásos formában  lovagi eposz: a lovagi irodalom körébe tartozó eposz, hőse a lovag, cselekménye középpontjában a kalandok, bajvívások állnak  lovagregény: a lovagi irodalom prózai műfaja, amelynek témája a lovag élete, hőstettei, mondák képezik az alapját M  metafora: összevont hasonlat  minnesang: a német lovagi szerelmi költészet  mítosz: az ember számára még érthetetlen és félelmet keltő természeti és társadalmi jelenségek naiv, természetfeletti erők működését feltételező magyarázata  monda: a szájhagyományban élő, valamilyen meghatározott helyhez, eseményhez vagy személyhez kapcsolódó elbeszélés, amelyben a valós és a csodás elemek keverednek egymással  mondakör: az azonos személyhez, helyhez vagy eseményhez kötődő különböző mondák füzére  monoteizmus: egyistenhit N  novella: prózában megfogalmazott, rövid terjedelmű epikai műfaj, amely rendszerint egyetlen,

rövidre fogott, de nagyon jellemző eseményt mond el. O  oktáva: 8 szótagos, 8 sorból álló versszak, a rímképlete: a b a b b c b c  orkhésztra: az ókori színházépület kör vagy félkör alakú tánctere, ide vonult be a kórus, és itt tartózkodott az előadás végéig P  passió: Krisztus szenvedéstörténetének és kínhalálának dramatizált, színdarabszerű feldolgozása  pentameter: öt verslábból (spondeusokból és daktilusokból) álló időmértékes verssor, középen szünettel (cezúrával)  planctus: középkori lírai műfaj, Mária-siralom  politeizmus: többistenhit  próféták: Isten szavának hírnökei vagy magyarázói az Ószövetség korában  propozíció: eposzi kellék, a téma megjelölése a mű elején R  refrén: a versszakok végén ritmikusan ismétlődő sor vagy sorok  rím: a verssorok végének hangzásbéli összecsengése S  Septuaginta: az Ószövetség görög nyelvű fordítása i. e

a 3 századból  spondeus: időmértékes verssor, két hosszú szótagból áll Sz  számmisztika: bizonyos számoknak babonás vagy jelképes jelentést tulajdonító szemlélet  széphistória: novellisztikus verses epikai alkotás a 16. században, amelynek témája rendszerint szerelmi történet  szkéné: az ókori görög színház része, az orkhésztra mögött álló építmény  szonett: lírai műfaj, 14 sorból álló 4 szakaszos vers, az első két versszak 4, a harmadik és a negyedik versszak 3 soros. Rímelhelyezése: abba-abba-cdc-dcd  szórványemlék: egy nemzet írott irodalmának első szórványos emlékei, idegen nyelvű szövegben szórványosan előforduló nemzeti nyelven írt szavak, szószerkezetek  szövegemlék: egy nemzet irodalmának első nemzeti nyelven írt teljes szövegei T  tercina: háromsoros szakaszokból álló versforma aba bcb cdc rímeléssel  Tóra: a Biblia, az Ószövetség legősibb része, az első öt

könyv  tragédia: a dráma műnemébe tartozó műfaj, uralkodó esztétikai minősége a tragikum  tragikum: a tragédia esztétikai minősége, olyan értékszerkezet, amelyben a pozitív értékeket képviselő tragikus hős elbukik, de az olvasóból vagy a nézőből kiváltja az általa képviselt értékek tiszteletét  trocheus: időmértékes versláb, egy hosszú és egy rövid szótagból áll  trubadúr: az eszményi udvari szerelmet és a lovagi erényeket megéneklő provanszál dalnok V  versláb: az időmértékes verselés ritmikai alapegysége, maghatározott számú és sorrendű rövid és hosszú szótag kapcsolata  világi irodalom: az irodalom olyan ága, amely nem vallási témákról és érzelmekről szól  Vulgata: az Ó- és Újszövetség latin nyelvű fordítása az i. sz 4-5 századból Z  zsoltár: a vallási szertartások alkalmával használt ének, verses szöveg