Irodalom | Középiskola » Zrínyi Miklós - Szigeti veszedelem

Adatlap

Év, oldalszám:2010, 3 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:359
Feltöltve:2010. március 06
Méret:49 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem A barokk a reneszánszt követő korstílus, amely a 16. század elején kezdődik Mint minden művészeti ágban, így az irodalomban is megjelent. A magyar irodalmi barokk kb a 17 század elejétől az 1770-es évekig tartott. Hazánk barokk irodalmának legjelentősebb képviselője a politikus, hadvezér és költő Zrínyi Miklós. Hadvezéri sikereire, török elleni harcaira volt elsősorban büszke, hírnevét mégis írói művészete örökítette meg igazán. 1620-ban született Ozaly várában vagy Csáktornyán, nagybirtokos arisztokrata családban. Apja korán meghalt, fia nevelését Pázmány Péterre bízta. Zrínyi így Habsburg-hű és mélyen vallásos nevelésben részesült. Az író legismertebb és legtöbbet emlegetett műve a „Szigeti veszedelem” című eposz. Ezzel az alkotással egy teljesen új és ismeretlen műfajt honosított meg a magyar irodalomban, az eposzt. Eposz: a barokk kor kedvelt műformája. A szó

jelentése hősköltemény, ahol a főhős kemény küzdelem árán egy egész nép sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez. A Szigeti veszedelem megírásával Zrínyi egyik célja az volt, hogy a szépirodalom eszközeivel is népszerűsítse és elfogadtassa azt a véleményt, hogy a Török Birodalom elveszítette korábbi hatalmát és közös összefogással a török kiűzhető a hódoltsági területekről. Az eposz megírásában a költő antik mintákra, a homéroszi és vergiliusi hagyományokra támaszkodott. Az „Aeneis” költői nyelve, formája és cselekménye egyaránt jelentős hatással volt a műre. (pl a „Szigeti veszedelem” előhangjában a 2 versszak első sora az „Aeneis” első sorának fordítása: „Fegyvert s vitézt éneklek.”) A szerző a felhasznált források közt a korabeli horvát és olasz krónikákat, valamint a török hagyományt említi meg, ezen kívül az eposzban a magyar históriás és vitézi énekhagyomány hatása

is érzékelhető (pl.: Tinódi Lantos Sebestyén históriás költészete). A költő ezt a művét 1645-46-ban írta, és 1651-ben jelent meg nyomtatásban. Az eposzban a költő dédapjának (Zrínyi Miklósnak), a szigetvári hősnek állít emléket, aki 1566-ban a törökökkel szemben védte a várat. Az eposz szerkezete szerint 3 részre osztható: Az 1. szerkezeti egység az első 6 éneket jelenti Ebből megtudjuk, hogy Isten haragra gyúlt a magyarok ellen, és elkövetett bűneik miatt török támadással sújtja őket. Ebből az első részből az 5. ének emelkedik ki, amelyben Zrínyi szózatot intéz a vitézeihez, hogy tartsanak ki a végsőkig. A 2. szerkezeti egység a 7-13 énekig tart Itt már megkezdődik a török ostrom Szigetvár ellen A magyarok egyelőre sikeresen visszaverik a támadást. Egy szerelmi epizód is kötődik ehhez a részhez: Délimán és Kamilla, ill. Deli Vid és Borbála szerelme Fontos momentum még a galamb: Zrínyi levélben kér

segítséget, amit egy postagalambbal küld el, ám ez végül a törökök kezébe kerül. Így megtudják, hogy a várvédők nagyon kevesen vannak, és a törökök döntő rohamra indulnak. A 3. szerkezeti egység a 14-15 ének Zrínyi felméri a helyzetet, és 500 katonájával kitör a várból. A főszereplő megöli Szulimánt, ám végül győz a túlerő A törökök lekaszabolják a maroknyi magyar sereget. Ekkor bekövetkezik az isteni megbocsátás, Zrínyi lelkét, akárcsak 500 társáét az angyali légió viszi a mennybe. A műben az egyértelmű főszereplő Zrínyi Miklós a Szigetvári kapitány. Ő a magyarok közül a legjobb, legvitézebb, a barokk eszméknek megfelelően ő „Krisztus katonája”. Katonaként többször is kéri Isten segítségét, hogy megadasson számára a hősi halál lehetősége. Ez az eposz végén meg is történik, hisz Zrínyi és a várvédők hősként halnak meg. A költő Zrínyinek ezzel azt a bonyolult feladatot sikerült

megoldania, hogy az elpusztuló magyar védősereg Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem 1 bukása ellenére erkölcsi győztesként tűnjön fel a törökökkel szemben. Ezt érzékelteti az is, ha összevetjük a magyar és a török sereget egymással. A törökökre jellemző, hogy nagy létszámbeli fölényben vannak, a katonák széthúzódnak, züllöttek és anyagi javakért harcolnak. Vezetőjük, a szultán nem érintkezik katonáival, csak harcba küldi őket Ezzel szemben a magyar sereget a következők jellemzik: kis létszámú, de elszánt és bátor katonák alkotják, akik erkölcsösek, önvédelemből harcolnak a kereszténység és a haza védelmében. A szultánnal ellentétben Zrínyi katonái közt él és ő jár legelöl a csatában. Az irodalomtörténeti hagyomány felező tizenkettesnek tartja az eposz versformájának. Ugyanakkor feltűnő, hogy a sorok jelentős hányada „megsérti” a versforma szabályait. Több kutató úgy véli, hogy

Zrínyi egy ősi, eddig ismeretlen ütemhangsúlyos sorfajtát, esetleg a horvát költészet bizonyos hagyományait használja fel a verselés alapjának. A strófákat bokorrím fogja össze, de gyakori a másik hárommal össze nem csengő sor. Az eposz univerzumát az e világi és a tapasztalaton túli világ kettős szintje határozza meg. A tapasztalaton túli világ tovább tagolódik a mennybéli és a pokolbeli szférára. A szintek hierarchikusan épülnek egymásra, de átjárhatóak. Ez a hierarchia a középkori lovagi hősköltészet hagyományait követi. A barokk kor jellemző vonásai megjelennek a műben. Például: - keresztény világkép, korának szóló aktuális politikai üzenet - monumentalitás (nagy terjedelem) - heroizmus, hősiességkultusz - dinamizmus, erő, lendület - az egyéniség alárendelése a közösség érdekeinek - barokk érzelmi telítettség - nyelve: erőteljes, gazdag, érzékletes (a népnyelvből, a népköltészetből vett

fordulatok, török, horvát, deák szavak) - Ovidius hatását mutatja a mű 15 énekre bontása (metamorfózis). A strófák száma: 1566 - barokk körmondat Barokk körmondat: a barokk korra jellemző, sokszorosan összetett, grammatikailag bonyolult, de ennek ellenére érthető mondat, szerkezete ritmusos, melynek végén lezárul a gondolatmenet. A barokk világkép hatását mutatja az eposzi kellékek egy részének módosulása. Az eposz műfajának jellegzetes elemei: 1.) Bevezetés (expozíció) 2.) Segélykérés (invokáció): amelyben a költő ihletet kér a múzsától: „Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt”. Az elbeszélő az eposzi vállalkozás sikerességéért segélykérésével Szűz Máriához fordul. A múzsának Máriával való azonosítása lehetővé teszi, hogy a beszélő már a segélykéréskor dédapja vállalkozását a kereszténység közös ügyeként nevezze meg. 3.) Témamegjelölés (propozíció): „Fegyvert s vitézt éneklek”

4.) Seregszemle (enumeráció): kiváló példa, mikor a költő részletesen bemutatja először a törökök, majd a magyarok seregét. 5.) In medias res (dolgok közepébe vágó kezdés) 6.) Állandó jelzők használata 7.) Isteni beavatkozás pl: mikor Zrínyi imája közben meghajlik a feszület, vagy mikor a mű végén az angyalok kara viszi a menybe a meghaltak lelkeit A műben számos utalást találunk, amelyben a szerző meghatározza a jelen és a jövő feladatait. Zrínyinek az a célja, hogy figyelmeztesse saját korának olvasóját, hogy vegyenek példát a szigeti katonák hősiességéből, és azokhoz hasonlóan fogjanak össze. A költő szerint a katonák erényével megmenthető az ország, kiűzhető a török, és megteremthető Magyarország szabadsága. Zrínyi Miklós kétségtelenül az egyik legszínesebb s leghatározottabb alakja a 16 Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem 2 századi magyar politikának és irodalomnak egyaránt. Egész életét

és vagyonát arra tette fel, hogy kiűzze a törököket hazánkból. Szépirodalmi munkásságát is ennek a célnak rendelte alá Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem 3