Fizika | Felsőoktatás » Magaslégköri villámok

Magaslégköri villámok Felfelé csapó, répa alakú villámok Mindnyájan tudjuk, mi a villám: felhők, vagy felhők és a talaj között, fény és hangjelenség kíséretében történő, nagy erejű elektromos kisülés. Azt azonban alig hét éve sikerült amerikai kutatóknak először megfigyelniük és videóra venniük, hogy vannak egészen másféle villámok is, amelyek a zivatarfelhőből felfelé, csaknem 100 kilométeres magasságig haladnak és amelyeket angolul sprite- nak, koboldnak neveztek el. A jelenséget nemzetközi megfigyelési kampány keretében a múlt évben sikerült először Európában is megfigyelni. Torsten Neubertnek és munkatársainak a Koppenhágai Meteorológiai Intézetből a francia Pireneusok 2877 méter magas, Pic du Midi nevű csúcsáról negyven ilyen magaslégköri villámot sikerült észlelni és videokamerával felvenni, mint erről a Geophysical Research Letters egyik idei számában beszámoltak. A magaslégköri villámok

vöröses színűek és sajátságos, répára emlékeztető alakúak. Tizedmásodpercnél rövidebb ideig tartanak, és gyakran kékes sugárzás kíséri őket. Neubert és munkatársainak megfigyelései szerint csaknem mindig röviddel egy szokásos villám után láthatók, ezért a kutatók úgy vélik, hogy a zivatarfelhők és a magasabb légkör között kialakult erős elektromos tértől keletkeznek oly módon, hogy a tér hatására elektronok száguldanak felfelé, és ezek nitrogénatomokkal ütközve hozzák létre a fényjelenséget. Ez azonban még nem bizonyított, mint ahogy azt sem tudjuk még, hogy a magaslégköri villámoknak van-e valamilyen hatása az időjárásra. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A táncoló, villámmanók nyomában 2005. június 9 15:36 A villámlás keltette emissziók - melyek a viharok felett táncolnak és az egyik leglátványosabb fénybemutatót produkálják - rejtélye megoldódni látszik A manók, ahogyan a kutatók hívják

azokat, 80 kilométer magasan az atmoszférában táncolnak, és mindössze néhány milliszekundumig mutatkoznak meg, így igen nehéz tanulmányozásuk. A pilótákat, akik először szúrták ki a furcsa jelenségeket, szó szerint hülyének nézték a kutatók, akik a földön még sosem láttak ilyet. A jelenségeket 1989ben erősítették meg, amikor sikeresen kiszúrták azokat egy űrsiklóról A kutatók évekig nem voltak biztosak abban, mik is a manók, így természetesen nem is értették, hogyan formálódnak ki. A vélemények megoszlottak Az egyik oldal úgy hitte, hogy a jelenség az erős, villámokkal terhes viharok mellékterméke. Egy másik csoport azt hangoztatta - mely egyébként a kevésbé népszerű elmélet - , hogy a felső atmoszférában lévő meteorpor vagy gravitációs hullámok okozzák a manók megjelenését. Az utóbbi években azonban egyre kevésbé nézett ki kétségesnek, hogy a villámlás a születések oka. A kutatók ma úgy hiszik

sikeresen megoldották a "villám impek" rejtélyét Steven Cummer kutató csapata bizonyítékot talált arra, hogy a manók a nagy villámlások kialakulásakor tűnnek fel. A csoport az Egyesült Államok egész területén gyűjtötte az adatokat 2000 nyarán és kimutatta, hogy a nagy intenzitású villám töltése a legfőbb generálója a manóknak. Cummer szerint egy ilyen atmoszferikus manó létrehozásához nagyon erős elektromos mezőre van szükség a viharzóna felett. A NASA számítógépes animációi által szimulált viharok segítettek megerősíteni azt, hogy a gyenge villámlás kialakulásakor nem születnek manók, és az olyan atmoszferikus tényezők, mint a por vagy a gravitációs hullámok nem járulnak hozzá a folyamathoz. A legtöbb atmoszferikus manót az USA középnyugati területein figyelték meg, ennek oka Cummer szerint, az, hogy a kutatók ott tudnak legjobban megfigyeléseket végezni. Egyébiránt a jelenség bárhol feltűnhet

Japántól egészen a Karib-szigetekig. Ugyanakkor egy bizonyos fajta villámlás szükséges a manó megszületéséhez, és ez a fajta jelenség nem mindenhol megy végbe. A tanulmány egy másik, a manókat érintő félreértést is tisztázott, tudniillik azt, hogy a jelenség csak pozitív töltésű villám becsapódásakor alakul ki. Hiszen egészen mostanáig a legtöbb megfigyelt manót az ország középső területein észlelték, ahol viszont a negatív töltésű villámlások vannak jelen. A trópusi területen, ahol a viharmeteorológia különböző, a negatív villámlás pedig sokkal erősebb. Cummer szerint azonban még mindennek dacára sem értik tökéletesen a meteorológiai különbségek pontos részleteit. A manók a tündérek - vagy elfek - rokonai, az olyan intenzív villám felvillanásoké, melyek az egész eget képesek bevilágítani egy 100 kilométer sugarú körben. Mind a manók, mind a tündék erős mágneses mezőket és elektromágneses

impulzusokat hoznak létre, mely kölcsönhatásba lép a Föld ionoszférájával és magnetoszférájával. Livescience