Nyelvtanulás | Magyar » A nyelvrokonság bizonyítékai

A nyelvrokonság bizonyítékai A nyelvrokonság azt jeleni, hogy az egy „nyelvcsaládba” tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből az idők folyamán – a történelmi és társadalmi változások, a térbeli eltávolodás eredményeként – önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonásokat is megőrizték. A magyar nyelv finnugor eredetű, és mint ilyen az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik. Az ősi együttélés helyét valahova az Urál-hegység nyugati lejtőre teszik. A legnagyobb létszámú finnugor nyelv a magyar Uráli alapnyelv Finnugor alapnyelv ugor alapnyelv ősmagyar szamojéd nyelvek finn-permi alapnyelv ős obi-ugor permi alapnyelv zürjén votják finn- volgai alapnyelv közfinn alapnyelv lapp cseremisz volgai finn alapnyelv mordvin A nyelvrokonság bizonyítékai: 1.) 2.) 3.) 4.) 5.) Az alapszókincs közös jellege A szabályos hangmegfelelések A rokon szavak

jelentéskörének hasonlósága A nyelvtani eszközkészlet hasonlósága Egyéb segédtudományok bizonyítékai A magyar nyelv finnugor eredetének bizonyítása: 1.) Ősi alapnyelvi szavak összehasonlítása A magyar nyelv finnugor eredetét az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatai többek között az ún. alapszókincs szavainak egybevetésével igazolták Az alapszókincshez tartoznak a testrészek (kéz, láb, fej); rokoni viszonyok (anya, atya, fiú); számok, egyszerű használati tárgyak (háló, kés, nyíl); természeti jelenségek (hó, víz, jég); körének továbbá a létezést és az elemi cselekvéseket kifejező igék. Pl.: magyar: két – finn: kathe magyar: lúd – finn: lintu magyar: megy – finn: mene 2.) Szabályos hangmegfelelések A nyelvrokonságot nem a szavak hasonló hangzása vagy a hasonló jelentésű szóalakoknak az összecsengése dönti el, hanem a szavak, szóelemek egyes hangjainak szabályos megfelelése az ősi örökségből

megmaradt szavakban történt szabályos eltérések, szabályos különbségek. A nyelv hangkészlete az idők során változik. Ugyanaz a hang egy rokon nyelvben másként változott, de az a változás csaknem minden esetben azonosan és szabályszerűen történt. Pl.: finn szókezdő k, ha mély magánhangzó követi, mindenképpen h lesz belőle ► finn: kalme – magyar: három finn: kata – magyar: ház Ha két magánhangzó között van a t, akkor z lesz belőle ►finn: kete – magyar: kéz 3.) Rokonszavak jelentéskörének hasonlósága A nyelvrokonság másik bizonyítéka, ha a rokon szavak jelentésköre megegyezik. Ha eltérések vannak, az a jelentésváltozások törvényeivel meg lehet magyarázni. Ilyen például a kéz vagy a három szavunk, melyek jelentése a többi finnugor nyelvben is ugyanaz, mint a magyarban. De a ház szavunkat tekintve, melynek finn megfelelője a kota, már jelentéseltérést figyelhetünk meg. A finn kota szó jelentése ’kunyhó,

főzőház’, de más rokon nyelvekben a ház szó jelenthez vadászsátrat vagy putrilakást is. A szó jelentése megőrizte egy-egy nép gazdaságtörténetének különböző emlékeit. 4.) Nyelvtani eszközkészlet hasonlósága A nyelvrokonítás fontos bizonyítéka a rokon nyelvek hasonló nyelvtani rendszere. Pl a magyarral rokonnyelvek mind toldalékoló jellegűek. Az uráli nyelvekben az igei személyragok egy része és a birtokos személyjelek hangsúlyukat vesztett személyes névmásból alakultak ki. Közös sajátosságuk még az uráli nyelveknek, hogy a birtokos személyjelek kifejezik a birtokos, sőt a birtok számát is. A legtöbb uráli nyelvben az E/1 személyű birtokost az – m toldalékkal jelölik ( pl.: magyar: fejem – cseremisz: attam) A magyar határozó rendszerre jellemző irányhármasság (honnan?, hol? Hova?) is megtalálható a rokon nyelvekben. Finnugor elemből származnak a –k többesjel, a középfok –bb jele és az igei idő- és

módjelek A mondattan, szórend körében is találhatunk egyezéseket. Ilyen például a névszói állítmány megléte a finnugor nyelvekben, valamint a jelző és a jelzett szó szórendje. 5.) Segédtudományok A nyelvrokonság bizonyításáért ugyan legtöbbet a nyelvtudomány tesz, de számos más tudományterület kutatási eredményei is sokat segítettek és segítenek napjainkban is. Fontosak a régészeti, a néprajzi, az antropológiai, a földrajzi helyzetet, az éghajlatot, az állat- és növényvilágot vizsgáló kutatások. Ezek a tudományos feltárások segítették az ősi népek hazájának, vándorlásainak és életmódjának a megismerését