Tartalmi kivonat
Honfoglalás Ibn Ruszta: "A magyarok csínosok és jó kinézésű emberek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak díszítve." A magyar honfoglalással kapcsolatos források, és az ezzel kapcsolatos szakirodalom kevés támpontot adnak, hogyan is mehetett végbe pontosan a számunkra oly fontos honalapítás. A honfoglalás menetéről több tudományos felfogás is létezik. A legtöbb kutató által elfogadott verzió: A magyar nép a finnugor népek családjába tartozik. Őshazája valószínűleg Nyugat-Szibériában az Ob folyó alsó folyása melletti erdős sztyeppe volt. Kr e 2000ig a magyarság ősei halászattal, vadászattal foglalkoztak Évszázadok alatt az éghajlat egyre melegebbé vált, így az új körülményekhez alkalmazkodva legeltető állattartással kezdtek foglalkozni. Kr e 800-700 körül az időjárás ismét változott Az előmagyarok az Ob-tól délkeletre húzódtak, ekkor váltak el végleg az
obi-ugoroktól, és alakult ki őseink néptudata és neve: a magyar. Gazdaságukra a nomád állattartás volt jellemző, nem voltak szilárd lakhelyeik, kör alakú sátrakban, jurtákban laktak. Innen Kr. e 500 táján átköltöztek a mai Baskíriába, a Volga, Káma és az Ural által határolt területre, Magna Hungáriába. Az őshazát kereső Julianus barát (1236) ezen a vidéken meg is találta az egykori keleti magyarok lakóhelyét a Volgába ömlő Káma 2 partján. A törzsi szervezet itt szilárdult meg A hét magyar törzs neve: Nyék, Megyer, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és Kürtgyarmat. Hosszú ott-tartózkodásuk alatt őseink a nomád ló és juhtenyésztés mellett kereskedelemmel és a földműveléssel is kezdtek foglalkozni. A katonai szervezet fejlesztését nagyban segítette, hogy áttértek a vas használatára. Vagy a hunok keltette népmozgások (Kr. u 350–400) vagy a türk vándorlási hullám (Kr. u 550) következtében a magyarok nagyobb
csoportja továbbvándorolt, Levédia, majd Etelköz felé. Egyes vélemény szerint Levédia csak Levedi fejedelem törzsének a szállásterülete volt. * Az új haza Etelköz volt, ahol a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek. A Kazár Birodalmat különböző török és egyéb népek alkották, ezek nagy változásokat eredményeztek a magyarok gazdasági, politikai, kulturális életében. Igaz ugyan, hogy adót kellett fizetni és katonai szolgáltatást biztosítani a kazároknak, de gazdasági fejlődésükre kedvezően hatottak szomszédaink, a bolgár törökök és az alánok, akik náluk magasabb fokon álltak. E korból való a rovásírásunk A magyarság politikai berendezkedésében a kazároknál ismert minta alapján kettős fejedelmi rendszer alakult ki. A magyarok főfejedelemének kende (kündü) címe megfelel a kazárok főméltóságának a kagánnak, a hadvezért gyulának hívták, ugyanez a rang a kazároknál is. A magyarok első kündüje Álmos
lehetett Bíborbanszületett Konstantin tudósítása szerint a kazár kaganátustól egy-két évtized elmúltával a magyar törzseknek – a hozzájuk 810–820 * táján csatlakozott három kabar törzzsel együtt –, sikerült elszakadnia. Etelközből a magyarság többször viselt különböző szövetségekben háborút. A szomszédos bolgárokkal és a kijevi szlávokkal hol békés, hol háborús kapcsolatban voltak. Zsákmányszerző harcaik során nyugatiakkal is szövetkeztek, így módjuk volt a Kárpát-medencét, mind földrajzi, mind politikai szempontból * Róna-Tas András: A magyarság korai története és a honfoglalás. Rubicon, 1996/7 * Harmatta János: A magyar honfoglalás írásos kútfői. Rubicon, 1996/7 3 megismerni. Felderíthették a Kárpát-medence egyes részeit, a Frank Birodalom, a Bolgár Királyság és a Morva Fejedelemség egymáshoz való viszonyát, katonai erejét. Ezen népek ellen a 890-es években sikeres hadjáratokat is
vezettek. A nyugati hadjáratok alkalmával nyilván felismerték, hogy a Kárpát-medence politikai és katonai szempontból holttér, hogy a három hatalom ellenséges viszonyban áll egymással. Mivel lovas alakulatok számára a lovak itatása létfontosságú, az ennek megfelelő útvonalakat is feltérképezhették. Ez az útvonal valószínűleg azonos a későbbi honfoglalás útvonalával. A magyar csapatok egy része a bizánciak felkérésére Bulgária ellen fordult. A másik had, valószínűleg Árpád vezetésével 894-ben Szvatopluk morva fejedelem oldalán az Arnulf vezette keleti frankok ellen harcoltak. A Bulgária ellen harcoló magyar csapat a háború után nem tért vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén várták be az Árpád vezette fősereget, akik az Al-Duna felől érkeztek. Közben a besenyők és a bolgárok megtámadták és menekülésre késztették az Etelközben maradt magyarságot, akik a fősereg után a Vereckei-hágón keresztül
vonultak be az új hazába. A honfoglaló magyarság kb 500000 főt tett ki 895-ben a Dunától keletre eső területeket szállták meg. 899-ben Pannónia megszállására is sor került. Az itt talált lakosság zömét avarok (műveltségük rokon volt a magyarokéval) és szlávok alkották. Ezek a népek beolvadtak a magyar társadalomba Egy ideig még régi formájában megmaradt a törzsi-nemzetségi rendszer, de a fejedelem hatalma egyre nőtt. Árpád és utódai már egyeduralkodókká váltak 4 A kettős honfoglalás mellett foglal állást László Gyula elmélete* : a magyarság két lépcsőben szállta meg a Kárpát medencét. Az első fázis 670 körül, a második a jól ismert 895-ös évszám. Állítását különböző krónikák és gesták leírásával kívánja igazolni. Anonymus Gesta Hungarorumában azt írja, hogy először a hunok jöttek be, akik a magyarok rokonai, majd utána a magyarok. A Nestor krónikában is kettős honfoglalásról beszélnek.
Előbb a fekete (valószínű onugor nép), majd a fehér magyarok érkeztek a Kárpát-medencébe. A kettős honfoglalást László Gyula régészeti bizonyítékokkal is alátámasztja. Az avar díszítőművészetben a 7. század második felében változás következett be Megjelent a griffes-indás díszítés, amely jellemző volt a honfoglaló magyarok díszítőművészetére is. A honfoglalás idejéből feltárt leletek nem mutatnak pusztulásra utaló jeleket, így a magyar települések az avar települések mellé és nem rá települtek. Ez megint csak arra utal, hogy az avarok Árpád népének rokonai voltak. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy bármely elméletet is fogadjuk el, a magyar honfoglalás semmiképpen sem tekinthető egy, a besenyők által előidézett menekülésnek az ismeretlen jövőbe, hanem sokkal inkább egy évekig tartó felderítő és előkészítő munkával megalapozott, reális politikai és katonai helyzetfelmérésre támaszkodó,
tudatos elgondolás megvalósítása volt. * László Gyula: Kettős honfoglalás. Magvető Kiadó, Budapest, 1978