Pszichológia | Felsőoktatás » Érzékelés, észlelés, mint megismerő tevékenység

Érzékelés, észlelés, mint megismerő tevékenység A két jelzőrendszer Az ember és a külvilág közötti kapcsolat megteremtésének alapját a különböző ingerek felvételére specializálódott (elkülönült) érzékszerveink teszik lehetővé. Az ismeretszerzés első és legfontosabb eszközei ezek, mivel általuk szerzünk tudomást külső és belső világunk történéseiről. Az érzékszerveken keresztül közvetlenül ható ingereket az ún. első jelzőrendszer dolgozza fel Az emberben kialakuló szó és beszéd a "jelzések jelzésévé” válik, amelyet második jelzőrendszernek nevezünk. A második jelzőrendszer teszi lehetővé a gondolkodást, és ez által biztosítja az alkalmazkodás legmagasabb fokát. A beszéd és a gondolkodás idegrendszerhez kötött működését az agysebészet területén szerzett tapasztalatok jól bizonyítják. A két jelzőrendszer egymással szoros kapcsolatban működik. Az egyéni élet során a gondolkodás

egyre inkább ellenőrzése alá vonja az első jelzőrendszer által biztosított szenzoros (érzéki) vezérlésű viselkedést. Pl egy zúzott seb ellátásakor kellemetlen pillanatok adódnak a beteg számára. Amikor sziszegve ugyan, de tűri a fájdalmat, tulajdonképpen előrelátásról, a szükségszerű felismeréséről tesz tanúságot, ami gondolkodás nélkül nem képzelhető el. Az emberi pszichikum működésének feltárását kezdjük az ún. megismerő lelki folyamatok csoportjával Az ismeretszerzésünk első és legfontosabb lépcsőfoka az érzékelés és észlelés, amelyek az ember és a környezet közötti közvetlen kapcsolat megteremtésének az alapját képezik. Az érzékelés – az egyes érzéki tulajdonságok visszatükrözése (nagyság, szín, fény). Az érzékelés alapjául érzékszerveink szolgálnak. A környéki érzékszerv (receptorok) által felvett inger elektrokémiai átalakulás után ingerület formájában jut el az afferens

pályán a megfelelő agyi idegsejtek által alkotott központokhoz. "Értékelés" után az efferens idegpályákon érkezik a válasz a megfelelő területekhez (pl izomcsoporthoz). Receptorok érzékenysége különböző ( pl: kutya) ill fejleszthető (hallás) Receptorok: 1. Intero: belső szerveinkben – a szervezet állapotát tükrözik, nem tudatosak, nem lokalizálhatóak, diffúzak, meghatározzák a közérzetünket (puffadt gyomor). 2. Extero: a bőr felületén 3. Proprioceptorok: az ínak, ízületek Az érzékelés szempontjából fontos szerepe van az ingerek jellegének, mivel érzékszerveink a nekik megfelelő (adekvát) ingerek felvételére alkalmasak. Ha nem megfelelő inger éri őket, akkor is sajátos módon válaszolnak Így pl. ha ütés éri látó vagy hallószervünket, akkor szikrázik a szemünk ("csillagokat látunk") vagy zúg a fülünk Az érzékelés során érzékszerveink - eltérő mértékben ugyan, de képesek

alkalmazkodni a rájuk ható ingerek erősségéhez. Ezt a jelenséget adaptációnak nevezzük Az arcon viselt védőmaszk csak a kezdeti időszakban zavaró. Bőrfelületünk alkalmazkodik ehhez a nyomáshoz, és bizonyos idő elteltével fel sem tűnik a viselése Látásunk, szaglásunk területén is nagyfokú alkalmazkodás figyelhető meg. Ha nem ügyelünk, adott esetben csak az újonnan belépő orrfintorából jövünk rá, hogy a rendelői szobában vagy a kórteremben elhasználódott a levegő, vagy éppen fel kell kapcsolni a villanyt. A fájdalom érzékelése területén azonban nem jellemző az adaptáció. Pl a fogfájást (vagy egyéb fájdalmat) aligha lehet megszokni, ezt inkább akaratunk segítségével elviseljük. Az egy időben ható ingerek is befolyásolják érzékelésünket A gyermeknek mézes kenyér mellé vagy után felkínált alma nem biztos, hogy ízleni fog. Az ingerek következtében fellépő ún kontraszthatás (ellenhatás) miatt a különben

édes alma ízét is savanyúnak érezheti (még példa: ha egy kád melegvízbe rakjuk lehűlt lábunkat, azt forrónak érezzük). Az utóhatás jelensége, amikor érzékszerveink az ingerek gyors egymásutánját folyamatnak érzékelik (pl.: film, dallam) Az észlelés – adott tárgy vagy jelenség tudatosulása. Az érzékletek összessége de minőségileg több annál, mert jelen van a tapasztalat plusz az észlelő gondolkodása, érzelmei és asszociációi. Jelen fizikai és lelki állapotunk hatással van az észlelésre Észlelés zavarai: Normális embernél is lehet: pl. fáradtság során vagy tartósan a munkájára koncentrál Minőségi (qualitatív) – illúziók, hallucinációk Mennyiségi Quantitatív) – túlérzékenység, csökkent érzékenység