Történelem | Tanulmányok, esszék » Kun Judit - Az amerikai polgárháború

Az amerikai polgárháború Észak-Amerikában két típusú gyarmat alakult ki: északon, az önkormányzattal rendelkezõ kolóniákban a farmergazdálkodás vált uralkodóvá, mely földmagántulajdonon alapult, kezdetben önellátásra termelt, majd elterjedt az árutermelés bérmunkaerõ alkalmazásával. Ide elsõsorban az Angliában üldözött puritánok települtek be Míg északon a középbirtok volt az uralkodó, addig délen a nagybirtokrendszer vált általánossá. Ültetvényes gazdálkodás folyt rabszolga munkaerõvel. A déli gyarmatok királyi-, vagy magántulajdonban voltak. Észak-Amerika Atlanti-partvidékén 13 angol gyarmatot hoztak létre, melyeket kezdetben az anyaország látott el élelmiszerrel, állattal, stb. A 13 gyarmat egymástól független volt, külön külön kapcsolódtak az anyaországhoz Miután a britek megnyerték a hétéves háborút, a londoni kormány úgy döntött, birodalommá szervezi amerikai gyarmatait. A háború miatt a

kincstárban fellépő pénzhiányt a gyarmatokra kivetett adókból akarták fedezni (pl.: bélyegtörvény) A gyarmatok elismerték ugyan hogy az angol korona alá tartoznak, de nem fogadták el hogy előzetes egyeztetés nélkül döntsenek az őket érintő ügyekben. Így amikor az adók egyre elfogadhatatlanabb méreteket öltöttek, válaszul meghirdették az angol áruk bojkottját, amire az angolok engedtek, és a teavám kivételével eltörölték az adókat. Ám a gyarmatok ezt sem fogadták el, és így nemsokára megkezdődött a függetlenségi háború. A gyarmatok kongresszusa az egyenjogúság követelésétől gyorsan eljutott a teljes függetlenség kimondásáig, ám ennek biztosítására nem állt rendelkezésükre megfelelő hadsereg. Az amerikai csapatok főparancsnoka George Washington volt, akinek a keze alatt képzetlen, de kitartó csapatok voltak. Egy reguláris és egy irreguláris hadsereg háborúzott, amiben a britek a legtöbb csatát nyerték, a

háborút mégis elvesztették. Ennek főbb okai: a terület túl nagy volt, nem lehetett mindenhol egyszerre jelen lenni, mindent a tengeren túlról kellett szállítaniuk, és az írországi lázongások is elvonták erőiket. A yorktowni csata után az angol kormány megbukott, az új vezetés elismerte a vereséget és ezzel az amerikai gyarmatok függetlenségét a versailles-I béke során. A független köztársaság eleinte súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködött. A problémák gyökere az egységes központi hatalom hiányában rejlett. Ennek a megoldására ült össze 1787ben Philadelphiában az “Alkotmányozó Konvenció”, amely hosszú vita után megalkotta az új alaptörvényt, ezzel létrejött a tagállamok úniója. A 18 század végétől az Egyesült államok hosszan tartó gazdasági fellendülést élt át, és a demokratikus folyamatok is felgyorsultak. 1850 körül kezdődött a raboszolgatartó déli, és a rabszolgamenetes északi államok

ellentéte. Az ipar északon koncentrálódott, viszont a gyapottermelés miatt a déliek fent akarták tartani a rabszolgaságot. 1860-ban a rabszolgaellenes programmal alakult Republikánus Párt jelöltjét, Abraham Lincolt választották elnökké, bár délről egy szavazatot sem kapott. Lincoln óvatosan kezelte a rabszolgakérdést, legfőbb célja az únió megtartása volt. Ennek ellenére az elkövetkező pár hónapban 11 déli állam kilépett az únióból és létrehozták a konföderációt, saját alkotmányuk és elnökük lett, megszállták az északiak stratégiailag fontos létesítményeit. Lincoln megpróbálta megakadályozni a háborút, de azt is kijelentette, az északiak nem engedik az únió felbomlasztását. 1861 áprilisában a konföderáció elfoglalta az északiak kezén levő Fort Sumter erődöt, ezzel megkezdődött az 1865-ig tartó polgárháború. Az első két évben a déliek értek el sikereket, majd érvényesült az északiak fölénye, az

únió egysége helyreállt, és 1863-ban eltörölték a rabszolgaság intézményét. Lincolnt újraválasztották, ám nem sokkal később egy déli merénylő lelőtte. Az amerikai államok közötti háború egy második amerikai forradalommá fejlődött, ami kiteljesítette az 1775-ben elindult folyamatokat. Mivel a déli vezető réteg vagyona nagyrészt rabszolgákból állt, és nem kaptak kártérítést a felszabadított rabszolgák után, ez a tulajdon kisajátításával volt egyenlő. Nemzeti egységmozgalom is volt, mivel Lincoln és sokan mások sem akarták hogy az únió felbomoljon, annak egyben tartásán fáradoztak. A polgárháborút követő évtizedet a rekonstrukció korának nevezik. Helyre kellett állítani a lerombolt Délt és magát az úniót, rendezni kellett a felszabadult fekete rabszolgák helyzetét. Kun Judit